Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-22 / 110. szám, szerda

A lenini gondolatok új győzelmei felé Vladimír Koucký elvtársnak, a CSKP KB titkárának beszéde (Folytatás az ' 5. oldalról) biztosítja minden egyes tagjának szükségleteit. A szocializmus idején és a folyamatos kommunista építés időszakában persze helyes és szükséges, hogy a fogyasztás döntő része a munkajövedelemből származzék és hogy nagysága arányban álljon a végzett munka mennyiségével, minőségével és társadalmi jelentőségével, hogy minden dolgozónk anyagilag érá»kelve legyen a termelés eredményeiben. Lenin ezeket az elveket elméletileg részletesen kifejtette és következetesen ügyelt mindenütt történő gyakorlati érvényesítésükre. Gondoljunk csak vissza arra, milyen hevesen küzdött például a kapitalista szokásokat űzők ellen, akik úgy néztek a szocialista államra, hogy minél kevesebb és rosszabb munkát adjanak neki, de annál több pénzt facsarjanak ki belőle. A CSKP KB leveléről nemrég lefolyt vitában és az SZKP XXI. kongresszusa eredményeinek megtárgyalása során sok szó esett nálunk az elosztás szocializmusban érvényesülő lenini elveiről. Az SZKP XXI. kongresszusa » jelenlegi időszak viszonyaira részletesen kidolgozta a szocialista díjazás elveit. A vita teljes mértékben igazolta, hogy a dolgozók óriási többsége elismeri helyességüket, szükségességüket s azt, hogy ezek alapján rendet teremtsünk a díjazásban a bérek és fizetések jelenlegi módosításával. Csak Ily érhetjük el, hogy a díjazás hatékonyan elősegítse a munkatermelékenység szakadatlan növekedését, ami a szocialista épités befejezésének, az egész társadalom és minden egyes dolgozó állandóan fokozódó jóléte biztosításának fő feltétele. E szempontokból kell megítélni a különféle egyenlősdieskedö és önző nézeteket, melyekkel még találkozunk és egyes vállalatok olyan irányzatait, hogy bizonytalan időre halasszuk el a bérek módosítását, tűrjük az elavult, a termelés műszaki színvonalnak már régóta meg nem felelő normákat, a rendetlenséget a munka s az anyagellátás megszervezésében, ami időveszteséget okoz és nem ad lehetőséget a munkásoknak, hogy a munka termelékenységével egyidejűleg keresetük is emelkedjék. A gazdaság terén felmerülő alapvető kérdések megoldásával szorosan összefügg a felépítmény terén — az ideológia és társadalmunk politikai szervezete fejlesztésében kifejtett egész tevékenységünk. A szocialista kulturális forradalom tartalmára, a szocialista demokráciára vonatkozó leríni eszmék e téren is utat mutatnak a jövőbe. Lenin életmüve. gyönyörű példája annak, milyen forró szeretettel és figyelemmel kell forduljunk kulturális munkánkkal a munkásokhoz és parasztokhoz, a dolgozó néphez, mely a szocializmusban és a kommunizmusban egyre inkább az összes kulturális értékek fő aktív alkotójává válik. Ezért legyen a kultúra dolgozóinak szívügye, hogy lekiizdjék és kiküszöböljék az individualista szélsőség és öncélúság összes formáit, melyek a kultúrát elválasztják a néptől. Annál inkább tartsa minden szocialista tudós és művész munkája, élettörekvése közvetlen megsértésének az olyan jelenségeket, amikor a kultúra területét a tőkés múltból származó különféle babonák és illúziók, köd, burzsoá liberalizmus, erkölcstelenség, cinizmus, revizionista fondorlat és társadalmi felelőtlenség becsempészésére használják fel. Bizonyára nagyon pozitív jelenség, hogy a szocialista építés befejezésével kapcsolatban a párt által kitűzött összes feladatok aktív teljesítéséért való felelősség kulturális dolgozóink olyan jelentős összejövetelei figyelmének központjában állott, mint amilyen a csehszlovákiai írók idei konferenciája, a zeneszerzők, építészek, a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság kongresszusai voltak. Mindez megerősíti azt a meggyőződést, mellyel közéletünk a szocialista kultúra júniusi kongresszusát várja, hogy ugyanis a kultúra további általános közeledését eredményezi a dolgozó néphez és életéhez, következetes harcra buzdít az ellenség ideológiai aknamunkája ellen, a kulturális forradalom kongresszuson összeülő jelentős erőinek valóban lenini felsorakozására vezet. Dolgozóink a közeli napokban széleskörűen megismerkednek azzal, hogyan dolgozza ki részletesen pártunk Központi Bizottsága a XI. kongresszus irányelveinek szellemében a kulturális .forradalom jelenlegi feladatát: az iskolai nevelésnek és hazánk általános oktatási rendszerének fokozatos átépítését. Társasdalmunknak a szocialista építés befejezésére és a kommunizmusra irányuló általános forradalmi fejlődésének folyamán szervezetének politikai formái is átalakulnak. Tökéletesedik a proletárdiktatúra egész rendszere, elmélyül a demokratikus centralizmus lenini elvének érvényesülése, Ezt a folyamatot az utóbbi években elsősorban a szocialista demokrácia állandó elmélyülése, a dolgozóknak az állatn és a népgazdaság irányítá0-7 SZÓ 6 * 1950. április 22. I sában való egyre szélesebbkörű részvétele, a helyi szervek és vállalatok növekvő jogköre és felelőssége jellemzi a központi vezetés egyidejű szilárdítása mellett. Ennek folyamán megváltozik a szocialista állam funkciója és a dolgozók önkéntes szervezeteinek küldetése is, melyeknek súlya az egész társadalmi életben jelentősen fokozódik és a további fejlődés folyamán még ľényegesebben fog növekedni. A jövőben is jelentős feladat marad a szocialista állam lenini erősítése amellett, hogy az államapparátus munkájából kiküszöböljük a bürokratikus fogyatékosságokat. Nevetségesek a revizionisták ama kísérletei, hogy ezt a feladatot ellentétbe állítsák az állam elhalásának lenini elméletével. . Kísérleteik célja végeredményben nem más, mint az, hogy igazolják a kispolgári ösztönösségnek Jugoszlávia gazdaságában és társadalmi életében megnyilvánuló gyakran féktelen hatását. Lenin világosan rámutatott, hogy az államra a kommunista társadalom felépítéséig szükség lesz. Vétkeznénk a proletariátus érdekei ellen, ha bármilyen módon gyengítenők például az államnak az osztályellenség, a világimperializmus agresszív tervei ellen irányuló védelmi funkcióját. Természetesen az új társadalom politikai szervezésének valamennyi problémáját abból a szempontból kell megoldani, ami a szocializmus szempontjából döntő, és amit Lenin azokkal a szavakkal jellemzett, hogy amikor a szocializmussal gyors, tényleges, valóban tömeges előrehaladás kezdődik a társadalmi és az egyéni élet valamennyi szakaszán a lakosság ! többségének és végül az egész lakosságnak részvételével. Míg a párt és a nép egységében tökéletesedik a szocialista demokrácia, e tapasztalatok szempontjából első sorban meg kell vizsgálnunk továbbfejlesztésének útjait és módszereit; például bizonyára szükséges lesz a nemzeti bizottságok jogkörének további hatékonyabb erősítése mellett, főképp a járásokban és a községekben következetesebben érvényesíteni küldetésüket mint a dolgozók akarata közvetlen eszközének küldetését, azon dolgozók akaratának, akik naponta ténylegesen részt vesznek tevékenységükben. Ezzel egyidejűleg új formákat is keresni kell arra, hogy még jobban egybehangoljuk a néphatalom és közigazgatás szerveinek területi hatását az állam gaz- j dasági szervezői funkciójának teljesíté- í sével. j Hasonló problémák merülnek fel a társadalmi szervezetek tevékenységének terén is. Arról van szó pl., hogyan növeljük tovább a szakszervezetek szerepét a dolgozók részvételének növelésében a vállalatok és az egész népgazdaság irányítása terén úgy, hogy a szakszervezetek ugyanakkor hatékonyabban mozgósítsák a tömegeket és fejlesszék kezdeményezésüket szocialista és kommunista célkitűzéseink minél sikeresebb teljesítésére. Lenin tanításából és országépítésünk valamennyi tapasztalatából következik, hogy az állami szervek számos funkcióját fokozatosan átveszik a dolgozók önkéntes szervezetei. Arról van szó, hogy ez az elv necsak elméletileg legyen világos, hanem rendszeresebben levonjuk belőle a gyakorlati következtetéseket. Hruscsov elvtárs az SZKP XXI. kongresszusán e problémáknak nagy figyelmet szentelt és beszámolójában rámutatott, hogyan kell érvényesíteni ezt az alapelvet, pl. a közrend és a szocialista együttélés szabályainak biztosításánál. A társadalmi szervezetek tevékenységének számos új formája emellett a Szovjetunióban q.vakorlatilag már érvényesül. Elemezzünk a mi feltételeink között legalább egy példát és mutassunk rá, milyen fontos szerepet játszhat a szakszervezet a szocialista tulajdon védelmében az üzemben. Pártunk Központi Bizottsága már 1957 júniusi ülésén felhívta a szakszervezeteket, létesítsenek bizottságokat és becsületbírőságokat, amelyek elintézik a szocialista tulajdon érinthetetlensége elleni apróbb kihágásokat, hogy azokat az állami szervek helyett elsősorban munkáskollektívák oldják meg. E felhívás gyakorlati visszhangja azonban mindmáig elenyészően csekély volt. 1 Társadalmunk hatalmas arányú újjászületése a szocialista építés befejezésének időszakában még jobban hangsúlyozza annak az erőnek alapvető és döntő jelentőségét, amely egységes akaratával, a társadalmi fejlődés objektív törvényeinek tudományos megismerésére támaszkodó | akaratával egy cél felé irányítja az ' embermilliók sokoldalú törekvéseit a qazdaság, kultúra, az egész állami és aazdasági tevékenység terén. Ez az erő a kommunista párt. j Lenin az anarchista elhajlók és a párt egységbontói elleni vitában világosan bebizonyította, hogy egyedül a kommunista párt képes egyesíteni, nevelni és megszervezni a dolgozókat, egyedül ő képes irányítani az ő egész egvséges eljárásukat. Már Lenin életében maqától értetődővé vált az az elv, amelyet a következő szavakkal fejezett ki: Köztársaságunkban nincs olyan fontos politikai vagy szervezési kérdés, amelyet bármilyen állami intézmény a párt Központi Bizottságának irányító utasításai nélkül oldana meg. Ezért a CSKP XI. kongresszusa is a lenini tanítás szellemében, mint alapvető feladatot az egész párt elé helyezte a pár vezető szerepének megerősítését egész életünkben. Érthető, hogy ez az alapelv a legnagyobb szálka a különféle reakciósok szemében, hogy mindenféle módon támadják a revizionisták is; annál következetesebben fogjuk mi életbe léptetni. Ez az alapelv természetesen nagy igényeket ró valamennyi pártszervezetre, minden egyes kommunistára bármilyen szakaszon dolgozzanak is. Arról van szó, hogy mindenütt kiharcolják a párt egységes akaratát, következetesen megvalósítsák a kongresszus irányvonalát és a Központi Bizottság határozatait, amelyek óriási tekintélynek örvendenek a dolgozók legszélesebb rétegei körében, és saját határozataikkal és gyakorlati tevékenységükkel ezt a tekintélyt tovább emeljék és erősítsék. Hogy minden egyes szervezet sikeresen megvalósítsa a párt fő irányvonalát, szembeszegüljön az ingadozó elemek befolyásával és az ellenség aljas támadásaival, hogy valóban a dolgozók vezére legyen, magának is teljeábn a pártélet lenini alapelvei szerint kell élnie: következetesen érvényesítenie kell a párton belüli demokráciát úgy, hogy valamennyi párttag részt vegyen a pártügyek irányításában; nem szabad hallgatással elsiklani munkájának gyenge pontjai felett, hanem nyíltan kell bírálnia őket, hogy minél gyorsabban és radikálisabban mentesüljön tőlük, amint ezt Lenin tanítja: valamennyi dolgozóval kell élni, ismerni kell törekvéseiket, gondolataikat, szükségleteiket, elvtársias állásfoglalással és szükségleteik gondos kielégítése által meg kell nyerni a tömegek korlátlan bizalmát. Ilyen igények hárulnak minden egyes kommunistára — és ezek az igények annál nagyobbak, minél magasabb tisztséget tölt be az illető: teljesítenie kell a párt utasításait, nem szabad megengedni a párt egységének gyengítését, nem szabad magát soha sem a párt és a pártszervek fölé helyeznie, nem szabad szerénytelenné, könnyelművé, kényelmessé válnia. És a mai korszakalkotó idők a kommunista foradalmi harcosok iránti ezen követelményeket szüntelenül növelik. Pártunk csak azért aratott döntő győzelmeket, szerzett tekintélyt és szeretetet a dolgozó nép körében, mert ezeken az alapelveken növekedett fel. A nagy lenini-igényességnek ezen lenini útján, a fogyatékosságok iránti lenini könyörtelenségnek, a lenini harciasságnak és bátorságnak ezen az útján fog haladni a jövőben is. így teljesíti maradéktalanul kötelességét a munkásosztály és az egész nép iránt, így teljesíti becsülettel óriási történelmi feladatát. * * * Elvtársak! A szocializmus és kommunizmus felépítése szempontjából döntő tényező a felszabadult milliók alkotó, békés munkája. Ezért valamennyi szocialista ország alapvető irányzata a nemzetek és államok közötti kapcsolatok fejlesztése terén a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc. Lenin cikkeiben és beszédeibon több ízben rámutatott, hogy a szocialisták miér ítélték el mindig a nemzetek közötti háborúkat barbár és bestiális dologként és miben különbözik a háborús gyűlöletük a burzsoá pacifistáktól és anarchistáktól. A tartós világbéke legszilárdabb biztosítéka a szocializmus győzelme a kizsákmányolás - amely minden háború és elnyomás forrása - felett. A dolgozó népnek a háború kiküszöböléséért vívott harca első igazi diadala az Októberi Forradalom volt. Azóta a szocializmus erői világszerte sokszorosan megnövekedtek, olyannyira, hogy az SZKP XX. kongresszusa három évvel ezelőtt első ízben megfogalmazhatta azt a tézist, hogy a háború nem sorsszerűén elkerülhetetlen. És Lenin pártjának XXI. kongresszusa már kijelenthette, hogy a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország jelenlegi építői terveinek teljesítése reális lehetőséget ad a háborúnak, mint a nemzetközi kérdések megoldása eszközének kiküszöbölésére. Természetesen nem várhatjuk, hogy a világimperializmus azonnal *és önként felhagy, a „háború szakadékákának szélén" táncoló politikájával. Ezért nagyon* erélyesen és nagyon szívósan kell harcolni a békéért, nem szabad kihagyni egy alkalmat sem arra, hogy további békés erőket nyerjünk meg és mozgósítsunk az imperializmus agresszív tervei ellen. A nemzetközi reakció szívósan elutasítja a szocialista országok leszerelési javaslatait, az atomfegyverek feltétlen betiltására, a német békeszerződés megkötésére tett javaslatokat, valamint más javaslatokat is, amelyek hosszú időre békés távlatot biztosítanának. Azt hiszik, hogy még egy ideig folytathatják az atompszichózis szítását — és ebben kiadósan segítik őket a különféle országok revizionistái is — és tovább folytathatják az atomzsarolást. Tudatosítaniok kell azonban, hogy a történelem már nagyon szemléletesen bebizonyította; a háborúkból a mi időnkben sohasem a kapitalista rendszer került ki győztesként. És ha az imperialisták még egyszer világháborút robbantanának ki, az emberiség egy pillanatig sem tűrné tovább a kapitalizmus létezését, s azt egyszer s mindenkorra elsöpörné a föld színéről. A háborút, mint az emberiség ellenségét gyűlöljük. Célunk a népek megkímélése a pusztulástól és szenvedéstől. A béke megvédésére törekedve őszintén együttműködünk mindenkivel, aki valóban szívén viseli a béke érdekeit. Üdvözlünk minden lépést, amely a jelenlegi világfeszültség enyhülésével kecsegtet. Ám annál élesebben elitéljük az USA hadserege vezető tényezőinek éppen a tárgyalások előkészületeinek idején elhangzott kihívó beszédeit. Annál nagyobb felháborodással utasítjuk el a valóban eszét vesztett antikommunizmus magából kikelt megnyilatkozásait, melyeknek jellemző példáját mutatják Pella olasz külügyminiszter nemrégen Washingtonban elhangzott kijelentéseit. Pella, aki a Mussollini fasizmusa idején egy nagyváros polgármestere volt, kijelentette, hogyha a lánya annak a kockázatnak lenne kitéve, hogy kommunista világban éljen, akkor •mint apja elönyösebbnek tartja az atombomba kockázatát. A béke legnagyobb és legveszélyesebb ellensége éppen az ilyen antikommunizmus. Az az antikommunizmus, melyet ma Konrád Adenauer és John Foster Dulles neve jelképez. Egyes személyek jövetele, vagy távozása nem döntő fontosságú. Amíg azonban makacsul kitartanak e dicseden nevek által képviselt politikai módszéŕélť mellett, addig nem érünk el igazi haladást a békés megértésben. Hazánkban közvetlen közelről figyeljük a nyugatnémet kancellárnak már évek óta keresztény cégér alatt, hitlerista és amerikai tábornokok segítkezésével folytatott politikáját, melynek irányvonala a militarizmus és revansianus, a fasiszta hódítók kedvtelése, nacionalista gyűlölet élesztgetése a szocialista országok népeivel szemben. Ezt az irányvonalat most a szudéta-kongresszus előkészületeivel a semleges Ausztria területére Is igyekszenek átvinni. Adenauer április 8-1 beszédében, melyben a szövetségi kancellár tisztségéből való távozását jelentette be, épp úgy, mint Hitler 1941-ben, szükségesnek tartotta bejelenteni, hogy állítólag „a németek a szovjet támadás első és közvetlen célpontjában állnak". Bizonyára pozitív jelenség, hogy Nyugat-Európában és Nyugat-Németországban egyre szélesebb és nem kommunista körök is nyíltan rámutatnak ennek az elvakult politikának tarthatatlanságára. Persze az elkövetkező tárgyalások, melyek komolyabban megmutatják viszonyukat a német békeszerződés aláírásához, a berlini probléma megoldásához, a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság fennállásához, megmutatják megszűnik-e Németország a nemzetközi feszültség egyik fő forrása és tűzfészke lenni, kiküszöbö-. lődik-e már a közeljövőben az európai béke megszilárdulásának fő akadálya. Az imperializmus ellen és a világbékéért vívott harc különösen jelentős tényezője a volt gyarmati és félgyarmati országoknak függetlenségük betetőzésére és megszilárdítására, gyors fejlődés elérésére kifejtett törekvése. A marxisták mindenkor a legnagyobb rokonszenvet tanúsították az említett országok szabadságküzdelme iránt és segítették azt. Lenin sokszor lelkes szavakkal értékelte az ázsiai és afrikai néDek felszabadító harcának korszakalkotó jelentőségét. Már 1916-ban bizonyította azt, ami korunkban következetesen megvalósult — hogy a szocialista országok önzetlen segítséget nyújtanak majd nekik gazdasági és kulturális építésükben. Ezért a szóban forgó országok felszabadító harcának kiváló vezérei: Szunjatszen, Nehru, Szukarno és mások — noha a nemzeti burzsoázia képviselői voltak — naayra értékelték az Októberi Forradalom és a Szovjetunió jelentőséaét népeiknek az imperializmus ellen vívott harcban elérendő győzelme szempontjából. Állíthatjuk, hogy a szocialista világ még sohasem nyújtott oly nagy, hatékony és általános segítséget e népeknek, mint éppen az utóbbi években. Ezért annál nagyobb csodálkozással és sajnálattal olvasunk ma olyan híreket, hogy egyes vezető politikai tényezők, akik még nemrég hálájukat fejezték ki e segítségért, ma ezt tagadni igyekszenek. Ma könnyelműen játszadoznak azzal a barátsággal, amely a legsúlyosabb pillanatokban tettekben nyilvánult meg. Rágalmazzák az Októberi Forradalmat és rnesék&t találnak ki az országuk ellen irányuló nemzetközi kommunista összeesküvésről, olyan meséket, melyekkel a világreakció már több mint 40 éve folytatja üzelmeit. Tegyük fel a kérdést: Megszünt-e az imperializmus oly rövid idő alatt halálos veszély lenni, amint arról ugyanazok a tényezők rövid idő előtt maguk nyilatkoztak? Vajon nem küzdenek-e még ma is további országok az imperialista járom és a lealázó függőség alól való felszabadulásukért? Nem gyengítik-e a reakciós antikommunista úszítások és megtorlások az imperialista ellenes harc frontját, mely előtt még oly nagy megoldatlan feladatok állnak? E kérdésekre teljesen világos a válasz. A kommunisták világszerte a legkövetkezetesebben küzdenek a népek boldogságáért, a háború és elnyomás ellen, a békéért és a népek közötti barátságért. Nincs ma olyan ország, ahol a kommunisták nem folytatnának önfeláldozó és hősies küzdelmet e célokért. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom óriási fellendülést ért el. Ha 42 évvel ezelőtt, amikor Lenin az orosz proletariátust az első győzelmes forradalomba vezette, a világ kommunistái tízezreket számláltak, ma a kommunista pártok az új rend harcosainak tízmillióit tömörítik soraikban. A világ kommunista pártjai büszkén vallják magukénak Lenin ^ma szavait, hogy a tökének, mint nemzetközi erőnek leveréséhez a munkások nemzetközi szövetségére, a munkások nemzetközi testvériségére van szükség. Büszkén vallják az SZKP XXI. kongresszusának következtetését, hogy a munkásosztály országos méretű sikere osztagainak nemzetközi szolidaritása nélkül elképzelhetetlen. Ez a szolidaritás a társadalmi fejlődés objektív törvényeinek nagy tanítói: Marx, Engels és Lenin művében lefektetett ismeretekre támaszkodik, melyeket korunk tapasztalatai újra, meg újra megerősítenek és gazdagítanak. Ennek a szolidaritásnak semmi k6ze sincs äž tígynŕ^zett „idegen ügynökökről", a „szuronyokkal exportált forradalomról", „nefrizetközi összeesküvésekről" és „külföldi beavatkozásról" hfťfe'Sztelt títffzsoá rágalmakhoz. Mint leninisták tartsuk felette ostobáknak a hasonló állítá- • sokat, mivel egyetlen népre sem kényszeríhető a szocializmus — még kevésbé kívülről - amíg nem alakulnak ki ennek objektív feltételei és amíg nem dönt saját akaratából a szocializmus mellett. Nevetségesek a revizionista renegátok hazugságai is a kommunista pártok közötti „hegemonizmusról", „diktálásról" és „egyenlőtlenségről". Mint ahogy minden testvérpárt szuverén módon dönt arrői, hogyan jár el országos feladatainak megoldásában, hogyan fogja megvédeni az ország népének érdekeit, úgy pártjaink kölcsönös kapcsolataiban sem lehet szó valamilyen felsőbbségről és alárendeltekről. A Szovjetunió Kommunista Pártja, mozgalmunk legtapasztaltabb osztaga iránt érzett forró testvéri szeretetünket és csodálatunkat állítjuk szembe a nagy lenini párt ellen irányuló rágalmakkal. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőként egyenqette a szocializmus útját és tevékenysége ma a szocializmus és a kommunizmus harcosainak legnagyobb támasza, példája és ihletője. így válaszol minden igazi kommunista. Ez volt mindig Csehszlovákia Kommunista Pártjának és dolgozó népének rendületlen álláspontja és ma is ez. A leningrádi dolgozóknak tavaly július 4-én Antonín Novotný elvtárs látogatása tiszteletére tartott százezres naggyűlésén Hruscsov elvtárs a következő emlékezetes szavakat mondta: „A Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság népei között az igazi testvéri és megbonthatatlan barátság kapcsolatai alakultak ki. Népeink, kommunista pártjaink barátságának alapját a leninizmus halhatatlan eszméi képezik, melyek az emberiség előtt bevilágítják a boldog jövő útját. A nagv Lenin tanítványai és követői vagyunk". , Ebben a szellemben éltetjük ma Vlagyimir Iljics Lenin halhatatlan életmüvét, ebben a szellemben folytatjuk tovább küzdelmünket a lenini eszmék további győzelméért. Éljen a kommunista pártok megbonthatatlan egysége! Éljen a világ dolgozóinak nemzetközi testvérisége! Éljen a leninizmus! \