Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-22 / 110. szám, szerda

A lenini gondolatok új győzelmei felé Vladimír Koucký elvtársnak, a CSKP KB titkárának beszéde (Folytatás az 1. oldatról) a kapitalizmus fölötti abszolút gazdasági fölény elérésének feladatát." Nehezen találhatnánk a felszabadult emberek történelmi optimizmusának nagyszerűbb megnyilvánulását, mint az SZKP, a Lenin alapította és vezette párt nemrég tartott XXI. kongresszusának lefolyását. Tárgyalásából sürgetően és meggyőzően kisugárzik az élő lenini gondolat, kibontakozódik gyakorlatban a leninizmus gyönyörű képe — a mai valóság, a Szovjetunió és vele együtt minden szocialista ország lenyűgöző távlatai. Vlagyimir Iljics Lenin életművéből tudjuk, hogy már akkor is, amikor a távoli kommunista társadalom problémáival foglalkozott, mindenkor szilárdan a valóság talaján maradt és irtózott a puszta szócsépléstől, a meddő ígéretektől és az absztrakt fogalmakkal való felelőtlen játszadozástól, melyek helyessége nem vizsgálható felül a gyakorlatban, tudjuk, milyen sürgetően helyezte a fő súlyt mindjárt a proletárgyőzelem után a munkára, a gyakorlati, mindennapi munkára, mely eldönti az új társadalmi rendszer sorsát. Lenin már akkor kijelentette, hogy főként gazdaságpolitikánkkal hatunk a nemzetközi forradalomra. Ha Lenin életműve számunkra az erélyesség példaképe, annak mintaképe, hogyan bíráljunk el minden tettet végső kommunista céljaink szempontjából, akkor egyszersmind a legmagasabbfokú tárgyszerűségre és munkaszeretetre tanít minket céljaink kiharcolásában. Ezért Leninnél mindenkor azt fogjuk csodálni, hogyan tudta a szovjetország legnehezebb idején mélyen kidomborítani a forradalmi dinamikát, hogyan tudott számítani a tömegek alkotó aktivitására, hogyan értette az emberek szükségleteit és gondolkodását, hogyan tudta megtalálni a legalkalmasabb, legmegfelelőbb feltételeket és utakat a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetre. Lenin mélyrehatóan foglalkozott a szovjetek tevékenységének problémáival. Kitűzte a villanyosítás és a nehézipar elsődleges fejlesztése tervezési elveit és konkrét irányait, megfogalmazta a mezőgazdaság szocialista vágányokra való átállításának szövetkezeti tervét, felvázolta a kulturális forradalom fő feladatait és céljait. Milyen mélyek és helyesek voltak Lenin irányelvei e kérdésekben, azt a Lenin örökét teljesítő szovjet gyakorlat évtizedei igazolják. Különösen szemléltetően igazolja ezt a Szovjetunió utóbbi években elért rendkívüli fellendülésének bámulatos útja. Az SZKP XXI. kongresszusán a Szovjetunió már 36-szorta erősebb, mint a forradalom előtti Oroszország, részaránya a világtermelésben a polgárháború befejezése utáni elenyésző félszázalékról manapság teljes 20 százalékra szökött fel. Ma bátran tűzheti ki feladatul az Egyesült Államok abszolút ipari termelése hét éven belül történő elérésének, majd ezután nemsokára az egy lakosra eső színvonal elérésének feladatát. Természetesen az USA-ban sokan még mindig nem akarnak hinni, homokba dugják a fejüket, vagy különféle gyermeki számítgatásokkal vigasztalódnak. Tény azonban, hogy már az 1953-1957. években, tehát akkor, amikor a USA-t még nem sújtották az utóbbi idők válságjelenségei, a Szovjetunió Ipari termelésének átlagos évi növekedése abszolút terjedelmét illetően 2 és félszerte múlta felül az USÁ-ét. Gondoljunk csak arra. hogy két év múltán az Egyesült Államok termelése még az 1957. évi színvonalat sem érte el, míg a Szovjetunióban több mint 20 százalékkal növekedett! A Szovjetuniónak az Ipari termelés terén az USA mielőbbi túlszárnyalására kitűzött tervei tehát teljesen reálisak és teljesíthetők s a szovjet mezőgazdaság e terveket még rövidebb idő alatt megvalósítja. A tudomány, a művelődés és a kultúra terén még szemléltetőbb képet nyerünk: szovjet tudósok bocsátották fel a világUrbe a Föld első mesterséges holdját és a Nap első mesterséges bolygóját. évente háromszor annyi mérnök hagyja el a szovjet főiskolákat, mint az Egyesült Államok főiskoláit .. . Mindezen eredmények mögött látnunk kell Lenin pártiának óriási munkáját. Annak a pártnak tevékenységét, amely következetesen hű tanításához, továbbfejleszti azt, kUlönféle módon kiküszöböli a fogyatékosságokat, bátran és bölcsen oldja meg a mindennapi élet által újra meg újra felvetett kérdéseket. Látjuk, hogyan szervezi a mezőgazdaság nagy fellendítését, hogyan érvényesíti Lenin útmutatásait a népgazdaság új megszervezésében, a szocialista demokratizmus elmélyítésében, hogyan kelti életre a kommunista társadalom új emberének neveléséró' vallott lenini eszméket a szovjet Iskolaügy forradalmi átalakításában. így arathatott a Szovjetunió Kommunista Pártja rendkívül nagy győzelmeket, Igy tűzhette ki a szocializmus anyagi alapjának megteremtésére döntő fontosságú feladatokat. Igy tűzhetett ki a XXI. kongresszuson olyan terveket, melyek a termelésben világszerte elért első hellyel együtt az életszínvonal tekintetében is elsőbbségét fogják eredményezni; biztosak lehetünk benne, hogy e terveket túl is lépik. Igy tudta elméletileg Is jelentősen. kifejteni a társadalom további, kommunizmusba — fejlődésének ma már időszerű kérdéseit. Ha Hruscsov elvtárs beszámolójának erre vonatkozó fejezeteit olvassuk, önkéntelenül Lenin Állam és forradalom" című müvének a kommunista társadalom két fokáról szóló dicső fejezeteire gondolunk. A kommunizmus problémáinak mai elemzései ezeknek közvetlen folytatását, bátor fejlesztését jelentik; minden szó igazolja az eszmék és célok azonosságát, ugyanakkor megmutatja a 41 év alatt végzett óriási munkát s azt, mennyivel került közelebb ma az emberiség a kommunista társadalom megvalósulásához. A revizionisták éppen napjainkban újra támadják a kommunista pártokat, „programválságukról" fecsegnek. Milyen szánalomraméltó a revizionista pöffeszkedés a XXI. kongresszus következtetéseinek fényében, melyek általánosítják az egész kommunista mozgalom harci tapasztalatait és eredményeit, melyeket a testvérpártok okmányai részletesen tovább dolgoznak fel! Az emberiség kommunizmus felé való előrehaladásának világos és fontos programját tartalmazzák, mely ismét szétzúzza a revizionisták önalkotta elméleteit és minden áruló programjukat. A mi útunk a Lenin által mutatott út. Ezen az úton halad az emberiség egyre nagyobb része. Ugyanakkor mivel dicsekedhet a tőkés világ? Talán munkanélkülijeinek millióival? A legfejlettebb tőkés ország, az USA példája világosan igazolja, hogy a tőkések otthon aligha dicsekedhethetnek valamivel. Annál kevésbé dicsekedhetnének bármivel ott, ahol imperialista uralmuk ma még más országokra és népekre is kiterjed. Irak, Kuba, Guinea — az imperializmus volt gyarmatbirodalma végének három jellegzetes szemléltető példája, Algéria, Kongo, Közép-Afrika az utóbbi időben további megrázkódtatásainak színhelyei. Az imperialisták további súlyos vereségeinek sem napját, sem óráját, sem helyét nem isjnerik. Számtalan bizonyítékot hozhatnánk fel, melyek a mai tapasztalatokkal igazolják Leninnek azt a megállapítását, hogy a kapitalizmus fejlődésének imperialista foka, melyben élősdi, rothadó formája testet ölt és tetetőfokra hág, egyszersmind az utolsó fok is, mely után törvényszerűen bekövetkezik a társadalom szocialista forradalmi újjászületése. Éppen így igazolható Lenin ama tézisének általános érvényessége, hogy az előrehaladás ma a szocializmus felé való haladást jelenti. A szocialista világrendszer, mely különféle hagyományokkal és fejlődéssel bíró, különféle természeti és gazdasági feltételekkel rendelkező országokat ölel fel, már rendkívül gazdag tapasztalatokat gyűjtött. Bennük történelmileg megcáfolhatatlanul igazoltnak tarthatjuk egyrészt Lenin tanítását az egyes országok szocializmusba vezető konkrét útjainak különbözőségéről, másrészt főként a marxizmus-leninizmus alapelveinek minden országra ér népre vonatkozó érvényességét és ugyanekkor a szocialista országok s az egész forradalmi munkásmozgalom gyakorlata állandóan továbbfejleszti és gazdagítja ezeket az elveket. Ma már számos ország feladatul tűzheti ki a szocialista építés befejezését, további országok pedig gyorsan közelednek ehhez a fejlődési fokhoz. A szocialista országok népein kívül senki más nem tudja hálásabban értékelni azt, mit jelentett e sikerek betetőzésében az, hogy új feltételek közepette érvényesíthették az első proletárforradalom alapvető tapasztalatait. A szovjetország nagysága és hatalma, rendkívül bő anyagi forrásai a nemzetközi szocialista együttműködés elmélyülésének és bővülésének folyamatában, óriási hatással voltak minden szocialista ország politikai, gazdasági fejlődésére. Az a tény, hogy a Szovjetunióra, testvéri együttműködésére és segítségére támaszkodhatnak, számukra nemcsak biztonságuk és függetlenségük fő biztosítéka, hanem egyszersmind meggyorsítja fejlődésük ütemét, megrövidíti a kommunizmusba való átmenet történelmi időszakait. Lenin október előestéjén úgy fogalmazta meg az orosz forradalom további fejlődésének alapvető kérdését, hogy vagy elpusztulnak, vagy gazdasági téren ls utólérik és felülmúlják a fejlett országokat. Ma a kapitalizmus túlszárnyalásának feladata nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész milliárdos szocialista tábor feladata is, és pedig már nem két lehetőség közül az egyik, hanem a biztos diadalmas távlat: utóiérjük, felülmúljuk és messze magunk mögött hagyjuk a kapitalizmust, hogy minden ember felismerje: a kapitalizmus a múlté és elkerülhetetlen bukásra van ítélve. A szocialista országok általános termelése a ma néhány év folyamán, melyre a Szovjetuniónak az USA túlszárnyalására szüksége van, szintén felülmúlja a tőkés rendszer termelését, egyszersmind az egy főre jutó termelés színvonala is egyre gyorsabb ütemben fog emelkedni és a kapitalizmus számára teljesen elérhetetlen magasságot ér el. Igy válik valóra az, amit Lenin a szocializmus kapitalizmus fölötti végleges győzelme döntő feltételének minősített, azaz a társadalmi munkatermelékenység sokkal magasabb színvonala. Igy minden ország gyors előrehaladása folyamán hatékonyabban kiegyenlítődnek az egyes szocialista országok gazdasági színvonalában megnyilvánuló eddigi különbségek és ezek az országok lényegében egyszerre érik el a kommunista társadalom felsőbb fokát. A szocialista országok eme pompás és ugyanakkor közeli távlatainak az SZKP XXI. kongresszusán történt megvilágítása a leninizmus további jelentős elméleti gazdagítását jelenti. Tudjuk, milyen lelkesedéssel fogadták nálunk és más országokban is e távlatokat, milyen nagy erővel mozgósítják harcra a dolgozók millióit megvalósításukért, milyen harcos lelkesedéssel töltik el a tőkés országok dolgozóit. Megértjük, hogy e távlat és e törekvés nem tetszik a monopolistáknak. Eisenhower elnök tanácsadóinak különleges csoportja nemrég javaslatot dolgozott kl ,,a kommunisták gazdasági vllágoffenziváját" elhárító intézkedésekre. E javaslat célja a tőkekivitel fokozása és további államok függetlenségének dollárral való megvásárlása, vagy pedig az USA-tól való függőségük fokozása. Ám ettől is félnek és azt követelik, hogy a kormány az eddiginél szolidabb garanciákat adjon a vállalkozóknak külföldi beruházásokra, főként, hogy védelmet nyújtson a polgárháború vagy forradalmak következtében bekövetkező esetleges veszteségekkel szemben. Világos, hogy ilyen kezességet senki a világon sem ad és nem is adhat. Sem billiók, sem trilliók nem képesek elhárítani a kapitalizmus szánalmas végső vereségét. Annál furcsábbak azok a nézetek, melyekkel ezzel kapcsolatban a revizionisták Igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. Míg kezdetben teljesen tanácstalanok voltak az SZKP XXI. kongresszusának következtetésével kapcsolatban és előnyben részesítették a hallgatást, ma bővelkednek különféle nyaktörő elméletekben. Ales Bebler neves jugoszláv tényező nemrég szükségesnek tartotta támadni a szocializmus és a kapitalizmus versenyét. Arra a következtetésre jut, hogy a kapitalizmussal folytatott verseny általunk való értelmezése ellentmond a békés egymás mellett élésnek, s hogy a hidegháború folytatása, sőt a vllághaladás és a szocializmus fő akadálya. E hallatlan rágalmak csupán egyik bizonyítékát képezik annak, hová jutnak a jelenkori revizionisták s újra Igazolják, miért részesülnek annyi dicséretben a nemzetközi reakció részéről. Ugyanakkor megerősítik azt, amire már Lenin rámutatott, hogy ugyanis az opportunisták számára a kapitalizmus vereségének elképzelése valamilyen szörnyűségnek tűnik. Hisz kinek ajánlhatnák fel szolgálataikat és kinek adhatnák el magukat, ha nem táncolhatnának tovább két szék között? Ezért azután már nem is meglepő, hogy a revizionistáknak egyáltalán nem tetszik az a lehetőség, hogy a szocialista országok többé-kevésbé egyszerre lépnek majd a kommunizmusba. Ezt a szocialista fejlődés formálnak gazdagságát szegényítőnek, nagyon szürkének tartják — amint erről a belgrádi Borba Ir. Tehát amit minden igazi szocialista az emberiség legszebb eszményei beteljesltésének tekint, arra a revizionista csak mérges nyálat fröcsköl. Beigazolódik, hogy a kommunista és munkáspártok aggodalma a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programjának kiadása után szerzőinek további fejlődését Illetően teljesen Indokolt volt. Természetesen ugyanakkor éppen az elmúlt év olyan eszmei, elmélet] és politikai csapásokat mért a nemzetközi revizionizmusra, hogy sohasem ocsúdik fel belőlük. A munkásmozgalomban elkerülhetetlen vereség vár a revizionizmusra és mindenfajta opportunizmusra. Győzedelmeskedik a leninizmus, amelyet a világ szocialista országai, kommunista és munkáspártjai híven és győzelmesen hordoznak zászlalkon. » • • Elvtársak! A leninizmus zászlaja alatt van ma és mindörökre Csehszlovák Köztársaságunk és dolgozó népünk helye. Ez a mi dicső pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja döntő történelmi győzelme. Pártunk útja nem volt könnyű és sima; a tőkés renddel vívott kemény harcok töltötték be, gyakran kellett leküzdenie az opportunizmust és nem egyszer az árulást. De pártunk mindig bebizonyította, hogy képes léküzdeni minden akadályt, hogy útja mindig a lenini út marad; s így megacélozódott pártunk a nép megbízható vezére lett, amelyet megszabadított a tőkés elnyomástól s kivezette a fasiszta rabigából a szabadság, a népi demokrácia és a szocializmus felé. Maga az a tény, hogy pártunk idejében kitűzte a szocialista építés befejezésének célját és hogy XI. kongresszusán a dolgozó néppel való széleskörű tanácskozás alapján meghatározta e cél elérésének konkrét irányát, arról tanúskodik, hogy a párt az évtizedes harcokban elsajátította a lenini munkamódszereket, megtanulta alkalmazni őket hazánk feltételeinek elemzésében, megtanult szilárd biztonsággal, előnnyel és forradalmi távlattal dolgozni. Az SZKP XXI. kongresszusa az emberi társadalom további fejlődésére irányuló átható lenini áttekintésével megerősítette utunk helyességét és lehetővé teszi számunkra, hogy lényegesen tovább mélyítsük saját távlatainkat, pontosabban kitűzzük felelősségteljes helyünket és küldetésünket a szocializmus és kapitalizmus közötti óriási, világméretű versengés keretében. Arra tanít bennünket, hogy munkánk egész tartalmára a jövő fellődési szakaszban mindig a végső kommunista célok szemszögéből tekintsünk. Teljes mértékben megfelel a szocializmus építése lenini felfogása szellemének, ha a szocializmus fő harcterének a szocializmus anyagi alapja rohamos fejlesztését tekintjük. A CSKP XI. kongresszusa megszabta a népgazdaság fejlesztésének világos irányát 1965-ig és a párt Központi Bizottsága a kongresszus utáni időszakban ezt az irányvonalat már tovább feldolgozta számos fontos szakaszon; most intenzíven dolgozik a harmadik ötéves terv előkészítésén, amely hazánk különösen jelentős fejlődési időszakának, a szocialista építés befejezése időszakának, valamint a kommunista társadalom magasabb fázisába való fokozatos átmenet megvalósítása számára a gazdag források gyűjtése időszakának terve lesz. Ha már a múlt években az egy lakosra eső termelésben megelőztük Franciaországot, úgy jó feltételeink vannak ahhoz, hogy 1965-ben megelőzzük Angliát és Nyugat-Németországot s a fő termékek nagy részében (a villanyenergián kívül) az USA mai színvonalát is. Az acéltermelésben, amelynek fejenként kb. 700 kg-ot kell elérnie, például 9 százalékkal magasabb színvonalat érünk el, mint az USA eddigi legmagasabb egy főre eső évi termelése. A gazdasági fejlődés e nagyvonalú feladatainak kidolgozásában pártunk Központi Bizottsága egyre szélesebb aktívát kapcsol be és azokat végleges jóváhagyásuk előtt a legszélesebbkörű megítélés tárgyává teszi. Természetes, hogy hazánk szocialista termelőerőinek hatalmas fejlődése sok munkát — szorgalmas, megfontolt, céltudatos munkát követel meg munkásainktól, parasztjainktól, értelmiségünktől. A szovjet elvtársak találóan mondják, hogy a szocialista országban nincs helye semmilyen kultusznak a munka kultuszán kívül, amely az egész társadalom és minden egyes ember gazdagságának és boldog életének fő forrása. Emlékezzük csak rá, hogyan ünnepelte Lenin pl. a Nagy kezdeményezésben az öntudatos, szabad munka nagyságát! És használjuk fel a mostani lenini évfordulót arra is, hogy újból rámutassunk a több száz kollektíva pompás példájára, amelyek a „szocialista munkabrigád" címéért versenyeznek, hogy rámutassunk a szocialista munkaverseny széleskörű és sokoldalú mozgalmára, valamint az önkéntes szocialista munkára, amely városainkat és falvainkat szebbé teszi. Ez a példa ragyogjon teljes fényben a május elsejei menetek élén egész hazánkban! Céljaink elérése szempontjából döntő jelentőségű a munkatermelékenység fokozása, aminek fő feltétele, hogy sokkal következetesebben emeljük termelésünk műszaki színvonalát. Lenin több ízben hangsúlyozta, hogy az új szocialista gazdaságot a korszerű technika alapjára kell helyezni. Annál inkább érvényes ez ma — az atomenergia, a félvezetők, az elektronika, a szintetikus vegytan, a termelési folyamatok automatizálása terén beállott forradalmi technikai felfedezések korában. A kapitalizmus már nem képes e felfedezéseket teljesen kihasználni, mert a kapitalizmusnak már a lényege lehetetlenné teszi az automatizált termelés bevezetése és az egyre tömegesebb munkanélküliség veszélye közötti ellentét megoldását. Egyedül a kommunizmus képes a tudomány pompás találmányait az emberiség szolgálatába állítani s éppen ezeken az eredményeken alapul majd a kommunista társadalomban a munkatermelékenység páratlan színvonala. Egyszersmind természetesen tudatosítjuk, hogy a teljes és általános kihasználásnak csupán a küszöbén állunk. Ezért az eddiginél sokkal következetesebben kell kihasználnunk a további műszaki fejlesztés meglevő és a harmadik ötéves tervben kifejezendő feltételeit, hogy lényegesen meggyorsítsuk az új technika bevezetését minden termelési ágban, hogy felülről lefelé minden szervben érvényre juttassuk a technika iránti helyes, kezdeményező kommunista viszonyt, hogy a dolgozók legszélesebb rétegeiben olyan közvéleményt alakítsunk ki, mely semmilyen konzervativizmust, közömbösséget, felelősség alóli kibúvást nem tűr meg e kérdésekben. Hazánkban jól ismertek pártunk Központi Bizottságának a mezőgazdaság további fejlesztéséről hozott fontos határozatai. Megkezdjük mezőgazdaságunknak az ipari fejlődés mögött való elmaradottsága következetes és általános megoldását. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy e fogyatékosságok fő gyökerei a múltban, a kisüzemi termelés maradványaiban rejlenek — akár a magánszektor maradványaiban, akár a kisüzemi gazdálkodási formák számos, EFSZ-eink életéből még korántsem kiveszett csökevényében nyilvánulnak meg. Szocialista forradalmunk egyik legszembetűnőbb sikere az, hogy parasztjaink döntő tömege ma már végérvényesen a Lenin által mutatott útra lépett, hogy már a szocializmus falvainkon elérendő végső győzelmének küszöbén állunk. Természetesen nem bízhatjuk magunkat arra, hogy ott, ahol eddig még megvan a kisüzemi termelés, maguktól alakulnak ki a szocialista termelési viszonyok. Ezért figyelmünk előterében továbbra is szövetkezeteink szilárdítása, általános erősítése és bővítése álljon. A mezőgazdasági termelés gyors növelésének megkezdése is elválaszthatatlanul összefügg következetes szocialista jellegének céltudatos kiharcolásával. A párt Központi Bizottságának legutóbbi döntései, melyek valóban lenini módon kezelik az új feltételek közepette a szövetkezetesek anyagi érdekeltségének, az ipar és a mezőgazdaság piaci kapcsolatainak stb. kérdéseit, ez irányban rendkívül jelentős lépést jelentenek. Lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaság terén sokkal jobban érvényesüljenek és hassanak a szocializmus gazdasági törvényei, melyeknek erőszakos alkalmazása csak árthat. Lehetővé teszik, hogy EFSZ-einkben befejeződjék a volt kisárutermelök kollektívái igazi kollektív nagyüzemi termelőkké való átalakulásának folyamata, hogy teljes mértékben kibontakozódjék a gépi eszközök tulajdonát stb. is magában foglaló szövetkezeti tulajdon szocialista jellege. Szüntelenül növekszik a termelés és a munka termelékenysége is, mely jóval felülmúlja a tőkés mezőgazdaság lehetőségeit. Ugyanakkor a szövetkezeti parasztok egyre jobb életével párhuzamosan a városi lakosság szüntelenül több élelmiszert, az ipar pedig több nyersanyagot kap. Építésünk gyakorlata főként az utóbbi években meggyőzően igazolja, hogy a szocialista termelés fejlesztésében elért sikereket mindenkor a dolgozók életszínvonalának emelkedése kísérte. Ennek jellemző példájául szolgálnak a CSKP KB márciusi határozatai, melyek következetesen érvényesítik a XI. kongresszusnak az életszínvonal további emelésére kitűzött irányvonalát. Ezt a vonalat fejezi ki a harmadik ötéves terv is, mely a tervezett termelés elérése mellett a személyi fogyasztás 45 százalékos és a társadalmi fogyasztás 40 százalékos fokozódására számit a jelenlegi színvonalhoz viszonyítva. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy főként a kommunizmusba való további átmenet feltételeinek megteremtése szempontjából nagy hiba lenne, ha egymással szembeállitanók a személyes és társadalmi fogyasztást, mint az nálunk azelőtt megtörtént. A társadalmi fogyasztásnak az Iskolaügyre, kultúrára, egészségügyre, a gyermekekről való gondoskodásra stb. fordított költségekben kifejezett különféle formái a kommunizmusba való átmenet során fokozódó jelentőséget öltenek és egyre nagyobb súlylyal bírnak. Egyszersmind jelentős szerepet fognak játszani az emberek gondolkodásmódjában élő kapitalista csökevények kiküszöbölésében, a magánkapitalista hajlamok, az Individualizmus felszámolásában, hatékonyan kialakítják az új közösségi erkölcsöt, a kommunizmus erkölcsét, melyben az egész társadalom (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÓ 5 * 1959. április 24.