Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-22 / 110. szám, szerda

a pionír-ünnep küszöbén A z üvegajtó lassan kitárul, majd váratlanul becsapódik. A lég­áramlat csukta be ilyen keményen, s a betoppant, barnaszemű copfos apró­ság kicsit megszeppent, azután nekibá­torodva ezeket mondja: — Vezető elvtársnő kérem, már min­denki itt van! Kíváncsi, várakozó szemeit veti a megszólítottra, aki barátságosan mo­solyogva így válaszol: — Jó, mindjárt megyek, csak legye­tek csöndben. A kislány fürgén sarkon fordul, de mielőtt még kilibbent volna, tavaszi, pici szoknyócskájával, megszólítottuk: — Megmondanád-e hová hívod a ve­zető elvtársnőt? — Mozizni! — Mozizni? Talán moziba készülőd­tök? — Nem, itt van a mozi, csak be kell indítani a mozigépet, mert már tele a szoba. — Ejha! Aztán szeretsz „mozizni"!? — Szeretek! — Es mit szeretsz a moziból a leg­'jobban? — Az állatokat. — Na még a nevedet áruld eV. — Evicska Nováková vagyok, a második nyolcéves iskola negyedik osz­tályának tanulója. Aztán elköszönt és kifele már óvato­san visszatartotta az ajtót, nehogy is­mét becsapódjék. — Ezek a legfiatalabbak — szólt An­na Krláková, a vezető elvtársnő, a No­vé Mesto nad Váhom-i pionírotthon egyik legkészségesebb pionírvezetöje. — Általában hányan látogatják az otthont? — Mintegy kétezren, és mindegyik pionír dolgozik a 38 különféle kör vala­melyikében. A szám meglepő volt, hiszen 4—5 fajta körön kívül ritkán hallani a pio­nírok között. Itt pedig 38 kör működik rendszeresen és szép eredménnyel, amit kézzelfogható bizonyítékok is igazolnak. Műszaki tárgyak, fellépések, bemuta­tók, versenyek, stb. Hetente például kétszer van énekkör, táncpróba, négy­szer balett, kémiai, fizikai, asztalite­nisz, sakk-, vagy futball-kör, fényké­pésztanfolyam, modellezőkör stb. Ame­lyik iránt pedig a legnagyobb érdeklő­déssel viseltetnek, az a helyes maga­viselet és öltözködés szakköre. IV] agyon kedveltek a vitadélutánok ' is, amikor idős elvtársak lelke­sítő és hősies elbeszéléseket mondanak el a pioníroknak. Idén például már nyolcszor fényesedett ki a gyermekek ámuló szeme egy-egy beszélgetés al­kalmával, amikor az öreg kommunisták küzdelmes gyermekkorukról és ifjúsá­gukról beszéltek. Ötletes megoldása a vezetőknek, hogy egyidőben az említett elvtársak érdekes beszámolóival a cso­port egy-egy pionírja is elmondja mai életük legjellemzőbb vonásait. A járás pionírjai azonban népgazda­ságunknak is sok hasznos munkát vé­geztek. Több mint 41 ezer kg vasat, és egyesek nem kevesebb mint 50 kg pa­pírt is gyűjtöttek „a pionír a népgaz­daságnak" verseny keretében. Ami a tanulást illeti — a pedagógu­sok elismerően vélekednek. Segítenek a szakkörök, és ezért évről évre javul az élőmenetel. Ez mindenesetre nem lebecsülendő dolog! A szomszéd szobát elválasztó fal mintha megmozdulna — táncra kereke­dett apró lábak dobognák az élénk ritmusú zenére. Krsáková elvtársnő megsúgja a titkot: a pionír szervezet •10. évfordulójának ünnepségeire készü­lődik a tánckör. A gyerekek minden műsorszámot titokban tartanak, csak a nap propagálása nyilvános és „erő­teljes". Ne áruljuk él tehát mi sem, mit tar­togatnak a Nové Mesto-i járás pionírjai a városka lakosságának, de hogy sok szépet, az bizonyos! — Jaj, a mozigép! — pedig még rengeteg szépet mesélhetnék, de saj­nos mennem kell — mondja Krsáková elvtársnö és búcsúzóul nyújtja kezét. A szomszéd szobából hallatszó táncritmus kísér ki az épület­ből. Hogy örülnek a szülök, ha a gaz­dag műsort végignézhetik. (szó) Z Ú J SZft pQSTÁiÁBti •••••••••••••••••• ÜNNEPI ELŐKÉSZÜLETEK Ez is az emberről való nagy gondoskodást bizonyítja A felszabadulás előtt a dolgozók egész­ségvédelmével vajmi keveset törődtek. A felszabadulás óta alapvetően megválto­zott a helyzet. Ennek legszemléltetőbb bi­zonyítéka, hogy sok munkástársammal | együtt Trenčianské Teplieén gyógykezelik reumánkat; a gyönyörű parkban már csak beszélgetés közben emlékszünk vissza a régi sanyarú időkre. Különböző nemzeti­ségű dolgozók jönnek ide, akiket a fürdő orvosai és a fürdő egész személyzete a leglelkiismeretesebb gondoskodással vesz körül. A gyógykezelésen kívül gondoskod­nak a betegek kulturális Igényeinek kielé­gítéséről; színház, mozi, könyvtár, olvasó­és kultúrhelyiségek állanak az érdeklődők rendelkezésére. És ha arra gondolunk, hogy hány gyógyulást kereső beteg távozik innen egészségesen, a legnagyobb hálával gondo­lunk pártunkra és kormányunkra, hogy ezt a dolgozók számára lehetővé tette. SZABÓ ISTVÁN, Érsekújvár Elnyertük a vándorzászlót Egységünk katonái még a téli idő­szakban elhatározták, hogy politikai nevelőmunkával és a harci feladatok példás teljesítésével kezdik meg a tavaszi időszakot. A katonákat meg­győztük arról, hogy a bajtársiasság, az igazi elvtársi összefogás a felada­tok teljesítésének alapja. Törekvé­sünket a CSISZ-szervezet mindenben támogatta. Egységünk teljesítette kötelezett­ségvállalását. A tanulás eredményei lépten-nyomon megmutatkoznak. Épületünk, szobáink, folyosóink leg­tisztábbak az egész zászlóaljnál. Az éleslövészeten kitűnően lőttünk. öthőnapi munkánk értékelésénél örömmel vettük a hírt, hogy a verseny­ben győztünk és a vándorzászló átvé­telénél elhatároztuk, hogy kollektí­vánk az elkövetkező időszakban még jobb munkát fejt ki és a nyári felada­tokat is kitűnőre teljesítjük. Tóth Ernő tizedes Néhány nap múl­va megünnepeljük május elsejét, a dolgozók harcos szolidaritásának ünnepét. A prágai Tatra Smlchov va­gongyár dolgozói májusi felvonulá­sukon piros virá­gokkal tarkítják majd soraikat. A művirágokat a va­gongyár dolgozó női szabad idejük­ben készítik. A mezőgazdaság számára további fiatalokat kell megnyerni Két hónap múlva megnyílnak a nyolc- I éves középiskolák kapui a fiatal lányok és fiúk ezrei előtt és ezért már most gondoskodnunk kell ezeknek a fiatalok­nak jövőjéről, hogy szocialista társadal­munk értékes tagjaivá válhassanak. Pártunk és kormányunk ma fokozott figyelmet fordít az ipari és mezőgaz­dasági termelés között fennálló egyenet­lenségek kiküszöbölésére. A Csehszlová­kia Kommunista Pártja XI. kongresszu­sán, valamint az egységes földműves­szövetkezetek IV. kongresszusán hozott határozat leszögezi, hogy nagy figyel­met keli fordítani a mezőgazdasági ká­derek megerősítésére. Ezen cél elérésé­nek fő elve a nyolcéves középiskolák fiataljainak megnyerése a mezőgazdaság számára, akik közül fokozatosan a me­zőgazdaság szakemberei kerülnek ki. A füleki járás egyike a legterméke­nyebb mezőgazdasági járásoknak, és ép­pen ezért itt még nagyobb figyelmet kell szentelni ennek az akciónak, hogy minél több fiatalt nyerjünk meg a me­zőgazdasági tanonciskolák, a mezőgaz­dasági mesteriskolák és a mezőgazda­sági műszaki iskolák számára. A járás területének 90 százalékán már szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás folyik. A já­rás szövetkezeteinek legnagyobb része szakemberek hiányával küzd, akik az új haladó módszerek bevezetésével és új termelési technológiával fellendítenék a mezőgazdasági termelést. Az 1959-es iskolaévben a füleki járás­ban 60 fiatal lányt és fiút kell meg­nyerni a kétéves mezőgazdasági tanonc­iskolába és 70 fiatalt és idősebbet a me­zőgazdasági mesteriskolába s a mező­gazdasági műszaki iskolába. Ez megkö­veteli a tanítók nagyobbfokú gondosko­dását és nagy feladatokat ró a nem­zeti bizottságokra, valamint ezek isko­laügyi bizottságaira is. Helyesen értelmezték ezt a feladatot az ajnácsköi nyolcéves középiskola taní­tói, akik eddig 7 fiút és lányt nyertek meg a mezőgazdaság számára. Ugyan­csak dicséretet érdemel az egyházasbás­ti tanítók kollektívája, amely 16 tanuló jelentkezésével szép eredményt ért el. A mezőgazdasági tanonciskolákba ez idő szerint az előírt létszám 80 százaléka jelentkezett, de remény van arra is, hogy az előírt számnál több érdeklődő lesz. Ezt a jó példát követhetnék a ragyolci, valamint a várgedei nyolcéves középis­kola és a füleki 11 éves iskola taní­tói is. / Annak ellenére, hogy ebben az iskola­évben már bizonyos előrehaladást lát­hatunk az ifjúságnak a mezőgazdaság számára való nevelése terén, az eredmé­nyekkel mégsem lehetünk megelégedve és az 1959/1960-as iskolaévben minden erőnket latba kell vetni annak érdeké­ben, hogy a füleki járás mezőgazda­sága teljes megerősítést kapjon. Ján Uhrin, Fülek Javífsyk meg a személyes és a szemléitető agitációt A minap megtartott rimaszombati já­rási népnevelő értekezleten Veselka elv­társ, a járási pártbizottság titkára be­számolójában nagyon alaposan és rész­letesen foglalkozott az agitáció jelentősé­gével, melyet elsősorban nekünk kommu­nistáknak kell irányítanunk. Rámutatott, hogy a személyes és a szemléltető agi­tációnak mindenekelőtt a termelékenység növelésében kell megmutatkoznia, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Be­Ipolyságon önsegéllyel építenek iskolát Az ipolysági tizenegyéves szlovák és magyar iskola igazgatói a CSISZ­szervezet vezetőségével közösen ha­tározatot hoztak, hogy önsegéllyel még ebben az évben megkezdik egy új iskola építését. Az önsegélyes épít­kezés fontosságát a tanítók ismertet­ték a szülőkkel, akik az értekezleten munkafelajánlásokat tettek. A tizenegyéves szlovák középiskola tanulói már megkezdték egy új 190 négyzetméteres tornaterem és négy mellékhelyiség építését. A földmunkát i már be is fejezték és lerakták a be­tonalapot. A magyar középiskolások pedig egy négy tantermes, emeletes épOlét alapjait rakták le és önsegé­lyes építkezéssel küszöbölik ki a fennálló tanteremhiányt. Ezekben az építkezésekben nagy segítséget nyújt a HNB elnöke és titkára, akik gondos­kodnak az anyagszállításhoz szüksé­ges járművekről, betonkeverőkgépek­ről és az építkezéshez szükséges más szerszámokról. K. L„ Ipolyság számolójában rámutatott, hogy szép ered­ményeket értek el például Cserencsény­ben, ahol sokat javult az agitációs mun­ka. Itt alakult meg az első szövetkezeti klub is. A faliújság szerkesztőinek pedig nagy segítséget nyújt Kanka elvtárs, a falu egyik tanítója. Ugyancsak sokat ja­vult az agitációs munka Feleden, Ozs­gyánban, Hrahón és sok más községben. A beszámolót élénk vita követte. Érté­kes javaslatok, hozzászólások hangzottak el. Babic elvtárs, a járási kulturház ve­zetője például elmondta, hogy Uzapanyit község agitátorainak munkáját siker koro­názta s nincs már egy magángazdálkodó sem a faluban. Dósa elvtárs Serkéről ar­ról számolt be, hogy ebben az évben 17 kis- és középparaszt lépett az-EFSZrbe, s a közös gazdálkodás több mint 60 hek­tár termőfölddel gyarapodott. Az aktíva teljesítette küldetését. Az agitátorok tapasztáratcseréje bizonyára hozzájárul majd az agitációs munka fel­lendítéséhez. Adamec József, a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság dolgozója. ** * ** ***************** A Mielőtt belépnénk a rozs­nyói szövetkezet irodájába, mondjunk el egyet-mást a szö­vetkezetről. Tegyünk úgy, mintha egy szép épületet, egy történelmi emlékmüvet, egy várat akarnánk megtekinteni. Járjuk először körül, nézzük meg minden oldalról, milyen az alap, amire „kőművesei" építették, milyenek a falak, melyek közé szándékozunk be­lépni. Kezdjük talán az alap­nál, ott, hogy a rozsnyói szö­vetkezet, ahogy mondani szok­ták „gazdátlan" földeken ala­kult. A „gazdátlan" kifejezés­hez nem igen kell bővebb ma­gyarázat. Ismerik Rozsnyón, is­merik Csallóközben is. A SZÖVETKEZET alapjait nem csu­pán földművesek rakták le, hanem munkások, bányászok, proletárok. Mindössze 3 — 4 földműves akadt kö­zöttük. Nincs szó most krónika­írásról, csak éppen futólag nézünk körül a szövetkezet házatáján, ezért sem értelme, sem helye nincs a hosz­szú lére eresztett beszédnek. Az, hogy a szövetkezet legyőzte a kez­deti nehézségeket, megpróbáltatáso­kat és évről évre erősebb lett, mind­ennél többet mond, különösen akkor, ha azt is tudjuk, hogy ma már majdnem másfél ezer hektáron gaz­dálkodnak és velük tartanak a csu­csomi és a sajóházai gazdák is. A rozsnyói földművesek is döntöttek már. Még a tél és tavasz folyamán aláírták a belépési nyilatkozatot s az ősz folyamán már ők is beleolvadnak a végeláthatatlan szövetkezeti táb­lákba. Hogy miért léptek be? Senki sem kényszerítette őket, de belátták, hogy régi módon már nem lehet élni. Ha a rozsnyói bányák dolgozói évről évre, sőt hónapról hónapra fo­kozzák a termelést, nekik sem lehet elzárkózni az új élettel járó követel­mények elől, meg aztán a szövetke­zetre semmi rosszat sem tudtak mondani. Elég is a külső szemléletből, s lép­KÖZÜS GOND - kő-zős ör&wi jük át a „szövetkezet küszöbét", lássuk, mi történik a „falak" között, hogyan él, hogyan dolgozik, gyarapo­dik a rozsnyói nagy család. A „fej" után érdeklődünk, de a válasz kurta és egyszerű. '— A határt járja. Ez így van rendjén. Ilyenkor ta­vasz derekán a határban az elnök helye. Akad most ott tennivaló bő­ven. Jut munka a tagoknak, jut az elnöknek is. Jó emberek a rozsnyóiak, a vendé­get sem hagyják állni. Rusznyák Ár­pád könyvelő a látogatás célja iránt érdeklődik. — Hogy milyen a szövetkezetünk? Nem panaszkodhatunk, de jobb is le­hetne ... No, no, ne értsen félre ... Csak hát az ember soha nem lehet elégedett. Az elégedettség tunyaságot szül... Az iroda fala mentén hosszú lóca nyújtózkodik. Korosabb asszony ül rajta. Ahogy később kiderült ő is, az elnököt, Farkas Sándort kereste. Egy darabig csak szemével tapoga­tott felénk, de amikor a szövetke­zeti élet, hogy s mikéntjét vettük vita alá, halkan, szinte félősen köz­beszólt: — Az isten is megverné azt, aki azt mondaná, hogy a szövetkezetben nem lehet megélni. Aki doigozik, az megél, szépen megél... VARGA ZSUZSANNA beteglapot akart, ahogyan mondta, alaposan el­kapta a nátha. A múlt. évben a szö­vetkezet szárnyas jószágát gondozta. Ledolgozott munkaegységei után majd­nem 13 ezer korona készpénzt, 12 és fél mázsa termést s majdnem 700 liter tejet kapott, mivel a rozsnyói szövetkezetben csak néhány tagnak van tehene. A szövetkezet a múlt évben 20 ko­rona pénzjutalmat tervezett egy-egy munkaegységre. Ezt az összeget hiánytalanul ki is fizették, bár min­denki előtt ismeretes, hogy a múlt évben elverte a jég határukat, az árvíz is alaposan megdézsmálta a termést. Ha elemi csapás nem jön, munkaegységük értéke magasabb lett volna. Az idén a jutalmazás terén is több „újítást" valósítottak meg. Többek között « munkaegységek értékének kétharmadát előleg fejében fizetik ki. A kíváncsi ember most megkérdezi: nem félnek-e a rozsnyóiak attól, hogy a munkaegység hetvenöt száza­lékos értékének kifizetése majd azt eredményezi, ez év végén, ha össze­számolnak, nem hogy részesedést nem kapnak, de a tagoknak még vissza is kell fizetni. — Ilyen eset nálunk ki van zárva, mégpedig azért, mert a munkaegy­ség értékének megállapításakor a reális . lehetőségekből indultunk ki. Tavaly például rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás, a munkaegységek értékét mégis hiánytalanul kifizet­tük, sőt az előző évekhez viszonyít­va emeltük az oszthatatlan, szociális, kulturális alapokra szánt összege­ket. Tavaly i— ahogyan a könyvelő is mondta — gyenge volt a termés. A 20 koronás munkaegység értékét mégis biztosítani tudták. Az idén már lényeges emelkedésre számítanak a termelés minden ágazatában. Az el­múlt évek során például 4 mázsával emelkedett a gabonafélék átlaghek­tárhozama, a krumpli hektáronként 30 mázsával, tavaly egy-egy hektár föld után már 161 kiló sertés- és 95 kg marhahúst termeltek. A tej­termelés hektáronként 470 liter volt. Az IDÉN A FELSOROLTAKNÁL jó­val nagyobb eredményeket akarnak elérni, a munkaegység értékét mégis „csak" húsz koronában szabták meg. Rossz volt tavaly az időjárás, azért mégis sikerült kifizetni, amit ter­veztek, sőt az oszthatatlan alapot is az eddigi 7 százalék helyett tízzel bővítették, a kulturális alapra 2, a szociális alapra 4 százalékot helyez­tek el. Az utóbbi tette lehetővé, hogy a szövetkezet a többgyermekes csa­ládok tagjainak ugyanolyan nagyságú családi pótlékot tud fizetni, mint amilyet az ipari munkások kapnak. A szövetkezeti termelés rohamos növelése érdekében egyéb dolgokat is megvalósítottak. Mindenekelőtt csökkentették a munkaegységek után járó természetbenieket. Egy-egy le­dolgozott munkaegység után 1,5 kg kenyérgabonát adnak. Ha az illető szövetkezeti tag, illetve család eléri a 400 munkaegységet, a természet­beni járandóság megszűnik. A négy­százegyedik munkaegység után már a természetbeninek a pénzértékét kapja meg az illető szövetkezeti tag, vagyis egy szövetkezeti család 6 má­zsa terménynél nem kaphat többet. Ez a döntés, melyet a szövetkezeti tagok jóváhagytak, újabb lehetőséget teremt a közös gazdálkodás színvo­nalának emelésére. Az érem másik oldala pedig az, hogy a szövetkezet több kenyérgabonát tud az államnak eladni és nem utolsósorban bősége­sebb lesz a takarmányalap. MINDEZEK UTÄN van alapja annak a döntésnek, hogy a tervezett 20 ko­ronás munkaegység értékéből évköz­ben 15 koronát fizetnek ki egy-egy munkaegységre. A döntés indokolt és nem áll fenn az a veszély, hogy az év végén nem jön ki a lépés. A szövetkezeti vezetők bíznak ben­ne, hogy az idén az alapok további feltöltése mellett a munkaegységek értéke magasabb lesz a tervezettnél. Ez esetben a tartalékalapot legfel­jebb 10 százalékig növelik. Ennek az alapnak azt a célt kell szolgálnia. hogy a szövetkezet állandóan bizto­sítani tudja a munkaegységek terve­zett értékét. A rozsnyói szövetke­zetben azonban az idén is zavarta­lanul tudták fizetni a ledolgozott munkaegységek után járó jutalmat, anélkül, hogy a már meglevő tarta­lékalaphoz kellett volna nyúlniok. A szükséges összeget az állatte­nyésztés és ennek keretén belül döntő mértékben a tyúktenyésztés biztosította. A szövetkezetnek 900 tyúkja van. A szárnyasokat Szőlősi Júlia és Szőlősi Ilona — anya és lá­nya — gondozzák azóta, hogy Varga Zsuzsanna — akiről már előbb is beszéltünk — betegsége miatt, kény­telen volt otthagyni a tyúkólat. Szőlősi Júliáék az idén először dol­goznak a szövetkezetben, de olyan jó munkát végeznek, hogy a tagság el­ragadtatással beszél róluk. Az év első három hónapjában a szövetke­zet majdnem 38 ezer tojást tudott piacra adni, aminek értéke nagy­részben fedezte a felhasznált mun­kaegységek értékét. MIELŐTT AZONBAN véglegesen be­tennénk magunk mögött a „szövet­kezet ajtaját", szólni kell arról is, hogy a rozsnyói szövetkezet nagy­szerű eredményei mögött elsősorban a kommunisták kiváló munkáját kell látni, akik a szövetkezet elnökével. Farkas Sándorral minden esetben megtalálják a helyes megoldást. Nem félnek az embereket felelősségteljes munkával megbízni. Sok szövetkezet­ben háromszor is meggondolnák, míg egy cigányt a szövetkezet növendék­jószága mellé tennének, mivel a múlt káros előítéleteivel még nem tudtak leszámolni. Farkas Sándorék Ferko Zolit — amikor látták, milyen szor­galmas, milyen becsületes - az elő­hasú üszők mellé tették. Munkájával igen elégedettek s jövőre már fejő­gulyássá „léptetik" elő, mivel már fejni is megtanult. Ez a példa is igazolja, hogy a szövetkezet, a kom­munista vezetés nemcsak jólétet te­remt, hanem embereket is nevel ­új, a múlt csökevényeit levetett szo­cialista embereket. Szarka István ÜJ SZŐ ¥ * 1959. április 22.

Next

/
Thumbnails
Contents