Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-22 / 110. szám, szerda

A szovjet nép Lenin születésének 89. évfordulóját ünnepli Még az idén megjelenik Lenin új életrajza pp Moszkva (ČTK) - A Szovjetunióban megkezdődtek a „Lenin-na£= pok", Lenin születése 89. évfordulójának ünnepségei, melyek az évforg

= duló napján április 22-én érik el tetőfokukat. V. P. Moszkovszkij, az == SZKP KB mellett az OSZSZSZK agitációs és propaganda-ügyeit ve== zető osztály vezetője a következőket mondotta a Csehszlovák Távfü iratl Iroda moszkvai tudósítójának az idei ünnepségek motívumáról: A szovjet nép különös örömmel, a XXI. pártkongresszus által kiváltott rendkívül nagy munkalelkesedéssel ünnepli az idei Lenin-napot. Ez mindenütt szembeötlik, a munkahelyek légkörében, a munkaeredményekben, beszélgetések és ünnepi gyűlések alkalmával. Lenin születésnapjának megünneplése tehát elsősorban a dolgozók további mozgósításának jegyében folyik. Harcra mozgósítja a dolgozókat az SZKP XXI. kongreszszusa határozatainak megvalósításáért, a hétéves terv első éve sikeres teljesítéséért. Tudvalevő, hogy az idei első negyedévi tervteljesítés eredményei nagyon jók, ígéretteljesek. Lenin életéről tartott előadások és beszélgetések keretében széleskörűen megvilágítják Leninnek — a dolgozók vezérének, a kommunista párt és a szovjet állam megalapítójának, a béke- és a nemzetközi szolidaritás fáradhatatlan harcosának forradalmi tevékenységét. Kitűnik, Leninnek — a marxizmus teoretikusának, a revizionizmus és a dogmatizmus kibékíthetetlen ellenfelének óriási jelentősége. Különösen örvendetes az ifjúság nagy érdeklődése e beszélgetések iránt. A beszélgetéseket április 12-e óta az üzemekben, kolhozokban és iskolákban a Komszomol szervezi. Mindenünnen jelentések érkeznek az ifjúság lelkes részvételéről. A beszélgetéseken és gyűléseken arról is szó van, milyen rendkívül nagy munkát végzett a párt az utóbbi években a kommunisták Lenin életés munkaelveinek helyreállításában. Sokat tett a személyi kultusz következményeinek felszámolásáért. Helyrehozták a Sztálin életében elkövetett hibákat, teljes mértékben helyreállították a pártonbelüli demokráciát. Mindez jótékonyan érezteti hatását a pártszervezetek munkájában, az egész párt életében. Lenin születése napján április 22-én a moszkvai Nagyszínházban hagyományos ünnepi ülést tartanak. A Lenin-napokkal kapcsolatban sok kiállítás készült Lenin életéről és müvéről. Közülük csak a Lenin-müvek kiállítását említem a moszkvai Lenin Könyvtárban. 1917-től 1959. április l-ig a Szovjetunió és idegen országok népeinek 88 nyelvén, több mint 500 millió példányszámban jelentek meg Lenin müvei. A Leninről készülő könyvek közül különösen nagy az érdeklődés Lenin új életrajza iránt, melyet P. N. Poszpjelovnak, az SZKP KB titkárának vezetésével különbizottság készít elő. Az j életrajz még az idén, az év vége felé megjelenik. Moszkvában új bélyeget adtak ki Lenin születése 89. évfordulójának alkalmából. E napokban kirándulásokat szerveznek azokra a helvekre, melyek Április 20-a óta minden vállalatban. I vaIamilyen kap

csoIatban vannak Lejárásban, nagyobb városban ünnepi j nj

n életével. Csak Moszkvában és üléseket tartanak Lenin születésének környékén 250 ilyen emlékezetes évfordulója alkalmából. : hely van. Waller lilbricht a külü»ymíniszteri értekezletről Berlin (ČTK) - Az ADN sajtóiroda közölte W. Lilbricht nyilatkozatát a külügyminiszterek közeledő genfi értekezletéről. A német nemzet nagy érdeklődéssel várja a külügyminiszterek genfi tanácskozásait - jelenAz első béke-világkongresszus tizedik évforduló a Tíz évvel ezelőtt, 1949. április 20-án 72 ország küldötteinek részvételével nyilt meg a béke harcosainak első világkongresszusa. Ezzel indult útjára az egész világot átfogó nemzetközi békemozgalom. A tízéves évfordulót hétfőn világszerte megünnepelték. történetét és hangsúlyozta a Szovjetunió és a többi szocialista ország békés külpolitikájának jelentőségét a békemozgalom eredményei szempontjából. Részletesen foglalkozott az algériai nép elszánt fegyveres felszabadító harcával, Afrika népeinek a gyarmatosítók ellen vívott küzdelmével. Méltatta az iraki népnek nemzeti függetlenségéért vívott győzelmes harcát, majd foglalkozott az imperializmus nép- és békeellenes mesterkedéseivel. A moszkvai Pravda hétfői száma „A békét nem lehet ölhetett kézzel várni, a békéért harcolni kell' címmel vezércikket közöl. E tíz év alatt — írja a moszkvai Pravda — a békemozgalom korunk hatalmas, legyőzhetetlen mozgalmává vált. Még nem volt példa rá a történelemben, hogy a néptömegek ilyen egységesen szálltak volna síkra a béke megvédéséért. Pekingben a kinai dolgozók több mint ezer képviselőjének és a kínai fővárosban tartózkodó külföldi békeharcosok részvételével tartott nagygyűlés nyitotta meg a nemzetközi békemozgalom megindulásának 10. évfordulóján rendezett ünnepségeket. A pekingi nagygyűlés ünnepi szónoka Kuo Mo-zso, a kínai békebizottság elíröke kíjŕleriteťte, ,!a jelenlegi nemzetközi helyzet kedvez a nemzetközi békeharcnak" és a kínai nép „a legmélyebben támogatja a Béke-Világtanács javaslatait a leszerelésre, az atomfegyverek betiltására és a velük folytatott kísérletek beszüntetésére, valamint a nagyhatalmak olyan értekezletének összehívására, amely a nemzetközi feszültség enyhítésével és a nemzetközi béke fenntartásával foglalkozik. Kuo Mo-zso beszédében vázolta a világbékemozgalom tíz esztendejének tette ki április 20-án Walter Ulbricht. Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára. E tanácskozások előkészületei mindkét német államban folynak. A bonni kormány azonban ezen előkészületeket zárt ajtók mögött hajtja végre — mondotta. Adenauer, Brentano és Strauss félnek a németországi közvéleménytől, mert terveik a német nép érdekei ellen irányulnak. Ezzel szemben a Német Demokratikus Köztársaságban a Nemzeti Front és a kormány a közvélemény elé terjesztette álláspontját azokról a kérdésekről, amelyekről Genfben szó lesz. Amennyiben a bonni kormány akadályokat gördít az ellen, hogy a szövetségi parlamentben megvitassák a külpolitikai kérdéseket, ezzel csak azt a tényt emelik ki, hogy az NDK küldöttsége Genfben nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság, hanem a nyugat-németországi békeszerető erők és főképp az atomháború ellenzőinek nevében fog beszélni — hangsúlyozta Walter Ulbricht. A nyugatnémet kormány tervei ellentétben vannak a német népnek a tartós békére és Németországnak békés és demokratikus alapon történő egyesítésére irányuló erőfeszítésével. Minden hazafiasan gondolkodó németnek meg kell értenie a genfi tanácskozások előtt, hogy a Bundeswehr atomfeifegyverzésének beszüntetése és a nyugat-németországi militarizmus féken tartása a Németország egyesítéséhez vezető lépés legalapvetőbb feltétele. Jerevánban befelezték a Matenadarana - az ősrégi kéziratok könyvtára új épületének építését. A könyvtarb

an n

linte«iv 15 e/er felmérhetetlen értékű kéziratot és mintegy 200 ezer irattári okiratot helvcznek el. Képünkön az új épület látható. (TASZSZ felvétel) Lhassza népe fellélegzett Lhassza (ČTK) - Az Oj Kína sajtóiroda külön tudósítójának jelentése szerint Lhassza népe megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor a lázadást leverték. Az április 15-i lhasszai hatalmas tüntetésen a nép elítélte a lázadók gaztetteit. Ennek a demonstrációnak nincs párja Tibet történelmében. Most már teljesen elmúlt az a veszedelem, amely az egész várost fenyegette. Ezt a veszedelmet az a szervezet jelentette, amelyet a lázadók a banditák felfogadására használtak ki. E szervezetnek katonai szakaszai voltak, illegális reakciós tevékenységet fejtett ki és kapcsolatot tartott fenn a Kalimpongba szökött árulókkal. A múlt év májusában és júniusában ez a szervezet támaszpontokat épített ki a távolfekvő Loka térségében és Cseko és Dzsong vidékén élelmezési központokat létesített. Az élelmezést légi úton hajtották végre. Innen érkezett az imperialisták és a Csangkajsek-klikk segítsége. Az összeesküvők elpusztították az utakat, megtámadták a teherautókat, terrorizálták a lakosságot, megtámadták a népi felszabadító hadsereg tagjait és a központi népi kormány által kiküldött funkcionáriusokat. A városban terror uralkodott. A kereskedelem holtpontra jutott és egyre több ember mentette vagyonát vidékre. A fő utakon, valamint Lhasszából Kalimpongba vezető úton karavánokat lehetett látni, amelyek a határon túlra szállították azt a sok értéket, amelyet Tibet reakciós rétegei kisajtoltak a tibeti népből. A lhasszai manifesztáció résztvevői között voltak az úgynevezett „kitaszítottak". A lázadás előtt térdre esve könyörögtek, hogy könyörüljenek meg rajtuk. Most a katonai ellenőrző hivatal segítségével foglalkozáshoz és kellő mennyiségű élelmiszerhez jutottak. A lhasszai hatalmas tüntetésen részt vettek a gyermekek, a piroskendős pionírok és a hazafias lámák, akik büszkén tűzték mellükre Mao Ce-tung elnök képével díszített jelvényt. Namdon Cerengvongmu. a hazafias nőszövetség lhasszai alelnöké kijelentette: „Mint négy gyermek anyja őszintén óhajtom a békét, azonban a lázadók megszegték az egyezményt, az imperialistákkal tartották és megtámadták a. népi felszabadító hadsereget." Elmondotta, hogy a forradalom előtti napokban a lázadók arra kényszerítették Lhassza polgárait, hogy élelmiszert és hajlékot adjanak nekik. SIN HU A: A dalai láma „nyilatkozata" hamisítvány Peking (ČTK) - Az Oj Kína sajtóiroda közölte azon nyilatkozat teljes szövegét, amelyet a sajtó jelentése szerint a tibeti dalai láma Tezpur indiai városban április 18-án adott ki. A nyilatkozat bevezető része utal a tibeti nép és a chan-nemzetség (Kína legnagyobb nemzetsége) közötti különbözőségre. A dalai láma a továbbiakban kijelenti, hogy „a tibeti nép mindig erős vágyat nyilvánított a függetlenség elérésére", és hozzáfűzi, hogy 1951-ben „a kínai kormány nyomására" 17 pontból álló egyezményt kötöttek, amely szerint „elfogadták Kína szuverenitását, mert a tibetieknek nem volt más választásuk," A dalai láma kijelenti továbbá, hogy „Tibetnek a kínai hadsereg részéről történt megszállása után a tibeti kormány állítólag nem gyakorolt önkormányzatot a belső ügyekben és a kínai kormány a tibeti ügyekben teljes hatáskörrel rendelkezett. „1956-ban megalakították a Tibeti Autonóm Terület előkészítő bizottságát élén a dalai lámával." A gyakorlatban ennek a szervnek — állítja a nyilatkozat — nagyon csekély jogköre volt és minden fontosabb ügyben a kínai hatóságok döntöttek. A nyilatkozat rámutat arra, hogy ez februárjának kezdetétől a tibetiek és Kína között „nyílt feszültség" uralkodott és így folytatja: „A dalai láma egy hónappal ezelőtt egyetértett azzal, hogy a kínai főhadiszálláson kulturális előadáson vesz részt, amelynek időpontját március 19-re tűzték ki. Lhassza népe attól való aggodalmában, hogy a dalai lámát valami bántalom éri, a dalai láma nyári palotája körül gyülekezett. Mintegy 10 ezer emberből álló tömeg fizikailag meggátolta, hogy a dalai láma részt vegyen az előadáson. A nép elhatározta, hogy testőrséget teremt a dalai láma védelmére. A tibetiek nagyszámú tömegei vonultak fel Lhassza utcáin és tüntettek a tibeti kínai uralom ellen." A nyilatkozat ezután azt állítja, hogy a lhasszai és tibeti kínai egységekhez megerősítéseket küldtek és március 17-én „két vagy három ágyúlövést adtak le a nyári palotára, azonban a lövedékek a közeli halastóba estek." A nyilatkozat így folytatja: „Ekkor a tanácsadók tudatára ébredtek a dalai láma személyét fenyegető veszélynek és e súlyos körülmények között múlhatatlanul fontosnak mutatkozott, hogy a dalai láma, családjának tagjai és magasrangú hivatalnokai elhagyják Lhasszát." A dalai láma ezután „sajnálatát fejezi ki a Tibetet ért tragédia felett" és egyúttal azt reméli, hogy ezeket a nehézségeket rövidesen további vérontás nélkül áthidalják Nyilatkozata befejező részében hozzáfűzi: „mivelhogy a dalai láma valamennyi tibeti budhista szellemi vezére, fő gondja népének jóléte, valamint országa szent vallása, és szabadsága állandó felvirágoztatásának bitzosítása." Az Üj Kína sajtóiroda e nyilatkozattal kapcsolatban kommentárt ad ki, amely a többi között így szól: A dalai látna úgynevezett „nyilatkozata", amelyet egy teszpuri indiai diplomáciai hivatalnok útján adott i ki, olyan okmány, amely nem meg- j győző érvelést, hanem hazugságokat és elferdítéseket tartalmaz. Az úgynevezett tibeti függetlenség a modern történelemben mindig az angol imperialisták eszköze volt a Kína és elsősorban Tibet ellen irányuló agresszióra. A dalai láma 195J októberében Mao Ce-tung elnökhöz intézett táviratában az egyezményről azt írta, hogy a két fél küldöttei baráti ala- ! pon kötötték meg és hogy a tibeti j helyi kormány, valamint a tibetiek az egyezményt egyöntetűen támogatják. A kínai népi felszabadító hadsereg attól a pillanattól kezdve, hogy Tibetbe jött, teljes mértékben betartotta az egyezményt. Nem váltóztatták meg a politikai rendszert Tibetben, sem pedig a dalai láma funkcióját és hatáskörét. A lámák és a világi hivatalnokok minden fokon helyükön maradtak. Tiszteletben tartották a helyi lakosság vallási tevékenységét és szokásait. A tibeti pénznem is forgalomban maradt. A megállapodás azon határozatát, amely szerint a tibeti helyi kormánynak saját belátása szerint kellett volna reformokat életbe léptetnie és a tibeti hadsereget fokozatosan a népi felszabadító hadsereggé átszerveznie, nem hajtották végre, i 1956. végén a központi hivatalok kö- > zölték a tibeti helyi kormánnyal, egyetértenek azzal, hogy a demokratikus reformokat 1962 előtt ne léptessék életbe. Röviden szólva az elmúlt 8 év alatt Tibet politikai, társadalmi és vallási rendszere változatlan az maradt, mint volt a békés felszabadítás előtt. Az Üj Kína hírmagyarázója visszautasítja azon állítást, hogy Lhaszszába erősítéseket küldtek a népi felszabadító hadsereg megsegítésére és hogy a dalai láma nyári palotájára március 17-én két vagy három ágyúlövést adtak le. Ezután hangsúlyozza, hogy a dalai láma Lhaszszából való távozásának a nyilatkozatban foglalt leírása a valóságban megerősíti a dalai láma elhurcolását Lhasszából. A hírmagyarázat ezután így szól. A nyilatkozat arra enged következtetni, hogy a dalai láma nem maga írta a nyilatkozatot. Elsősorban a nyilatkozat tartalma szöges ellentétben áll azokkal a kijelentésekkel és cikkekkel, amelyeket a dalai láma az elmúlt nyolc év alatt közölt vagy kiadott, beleértve azt a három levelet, amelyet a dalai láma a lázadás kitörése után maga írt. A dalai láma még akkor sem. amikor 1956. évi indiai látogatása idején a reakciósok csoportja vette körül, vagypedig amikor személyes beszélgetéseket folytatott Csou En-lajjal, az államtanács elnökével, sohasem nyilvánított olyan nézetet, mint a hazától való elszakadás, melyet a nyilatkozat említ. Másodsorban a nyilatkozat olyan értelemben hangzik, mintha a dalai láma maga adta volna ki, azonban egyetlen egyszer se fordul elő az „én" személyes névmás. Mindenütt „ő", a harmadik szentélyű személyi névmás fordul elo. Ľz határozottan nem tibeti, hanem európai kifejezésmód. Egyes kifejezések és mondatok idegen eredetűek, pl. az úgynevezett „kínai szuverenitásról szóló állítás, az angol imperialisták koholmánya, ilyen kifejezéseket a kínai központi kormány és a tibeti helyi kormány okmányaiban sohasem használt. A tibeti lázadók bandáinak tagjait nagyobbrészt az angolok képezték ki. Egyes mondatok teljesen hasonlítanak azokhoz a mondatokhoz, amelye* ket külföldi lapok használnak. így pl., hogy a tibeti nép különbözik' a chan-nemzetség népétől és hogy a dalai láma a tibeti budhisták „szellemi vezére", stb. Ezen tények alapján minden okunk megvan arra, hogy azt higyjük, a nyilatkozatot nem a dalai láma adta ki. hanem «rra őt kényszerítették. A pancsen láma álláspontja Az O.i Kína sajtóiroda jelentése szerint április 19-én Pekingben fogadást rendeztek, amelyen felszólalt a pancsen láma, a Tibeti Autonom TeI rület előkészítő bizottságának elnöke, aki a többi között ezeket mondotta: „A dalai láma nevében kiadott nyilatkozat merő koholmány. Nyilvánvalóan a reakciósok nyomásának következménye, nem pedig a dalai láma beszéde. Szilárdan meg vagyunk győződve róla, hogy a tibeti nép megújhodásában a többi nemzetiséggel együtt még szorosabban tömörül Kína Kommunista Pártja, a központi népi kormány és Mao Cetung elnök köré, s határozottan hozzájárul minden erejével a haza egyesítéséhez és a szocialista építéshez. ÜJ SZÓ 3 * 1959. április 24.