Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-22 / 110. szám, szerda

A szovjet nép Lenin születésének 89. évfordulóját ünnepli Még az idén megjelenik Lenin új életrajza pp Moszkva (ČTK) - A Szovjetunióban megkezdődtek a „Lenin-na­£= pok", Lenin születése 89. évfordulójának ünnepségei, melyek az évfor­g = duló napján április 22-én érik el tetőfokukat. V. P. Moszkovszkij, az == SZKP KB mellett az OSZSZSZK agitációs és propaganda-ügyeit ve­== zető osztály vezetője a következőket mondotta a Csehszlovák Táv­fü iratl Iroda moszkvai tudósítójának az idei ünnepségek motívumáról: A szovjet nép különös örömmel, a XXI. pártkongresszus által kiváltott rendkívül nagy munkalelkesedéssel ünnepli az idei Lenin-napot. Ez min­denütt szembeötlik, a munkahelyek légkörében, a munkaeredményekben, beszélgetések és ünnepi gyűlések al­kalmával. Lenin születésnapjának megünneplése tehát elsősorban a dolgozók további mozgósításának je­gyében folyik. Harcra mozgósítja a dolgozókat az SZKP XXI. kongresz­szusa határozatainak megvalósításá­ért, a hétéves terv első éve sikeres teljesítéséért. Tudvalevő, hogy az idei első negyedévi tervteljesítés eredményei nagyon jók, ígérettelje­sek. Lenin életéről tartott előadások és beszélgetések keretében széleskörűen megvilágítják Leninnek — a dolgo­zók vezérének, a kommunista párt és a szovjet állam megalapítójának, a béke- és a nemzetközi szolidari­tás fáradhatatlan harcosának forra­dalmi tevékenységét. Kitűnik, Lenin­nek — a marxizmus teoretikusának, a revizionizmus és a dogmatizmus kibékíthetetlen ellenfelének óriási jelentősége. Különösen örvendetes az ifjúság nagy érdeklődése e beszélgetések iránt. A beszélgetéseket április 12-e óta az üzemekben, kolhozokban és iskolákban a Komszomol szervezi. Mindenünnen jelentések érkeznek az ifjúság lelkes részvételéről. A be­szélgetéseken és gyűléseken arról is szó van, milyen rendkívül nagy munkát végzett a párt az utóbbi években a kommunisták Lenin élet­és munkaelveinek helyreállításában. Sokat tett a személyi kultusz követ­kezményeinek felszámolásáért. Hely­rehozták a Sztálin életében elköve­tett hibákat, teljes mértékben hely­reállították a pártonbelüli demokrá­ciát. Mindez jótékonyan érezteti ha­tását a pártszervezetek munkájában, az egész párt életében. Lenin születése napján április 22-én a moszkvai Nagyszínházban hagyományos ünnepi ülést tartanak. A Lenin-napokkal kapcsolatban sok kiállítás készült Lenin életéről és müvéről. Közülük csak a Lenin-mü­vek kiállítását említem a moszkvai Lenin Könyvtárban. 1917-től 1959. április l-ig a Szovjetunió és idegen országok népeinek 88 nyelvén, több mint 500 millió példányszámban je­lentek meg Lenin müvei. A Leninről készülő könyvek közül különösen nagy az érdeklődés Lenin új élet­rajza iránt, melyet P. N. Poszpjelov­nak, az SZKP KB titkárának vezeté­sével különbizottság készít elő. Az j életrajz még az idén, az év vége felé megjelenik. Moszkvában új bélyeget adtak ki Lenin születése 89. évfordu­lójának alkalmából. E napokban kirándulásokat szer­veznek azokra a helvekre, melyek Április 20-a óta minden vállalatban. I vaIamilyen kap csoIatban vannak Le­járásban, nagyobb városban ünnepi j nj n életével. Csak Moszkvában és üléseket tartanak Lenin születésének környékén 250 ilyen emlékezetes évfordulója alkalmából. : hely van. Waller lilbricht a külü»ymíniszteri értekezletről Berlin (ČTK) - Az ADN sajtóiroda közölte W. Lilbricht nyilatkozatát a külügyminiszterek közeledő genfi ér­tekezletéről. A német nemzet nagy érdeklődéssel várja a külügyminisz­terek genfi tanácskozásait - jelen­Az első béke-világkongresszus tizedik évforduló a Tíz évvel ezelőtt, 1949. április 20-án 72 ország küldötteinek részvételé­vel nyilt meg a béke harcosainak első világkongresszusa. Ezzel indult útjára az egész világot átfogó nemzetközi békemozgalom. A tízéves év­fordulót hétfőn világszerte megünnepelték. történetét és hangsúlyozta a Szov­jetunió és a többi szocialista ország békés külpolitikájának jelentőségét a békemozgalom eredményei szem­pontjából. Részletesen foglalkozott az algériai nép elszánt fegyveres felszabadító harcával, Afrika népei­nek a gyarmatosítók ellen vívott küzdelmével. Méltatta az iraki nép­nek nemzeti függetlenségéért vívott győzelmes harcát, majd foglalkozott az imperializmus nép- és békeelle­nes mesterkedéseivel. A moszkvai Pravda hétfői száma „A békét nem lehet ölhetett kézzel várni, a békéért harcolni kell' cím­mel vezércikket közöl. E tíz év alatt — írja a moszkvai Pravda — a békemozgalom korunk hatalmas, legyőzhetetlen mozgalmává vált. Még nem volt példa rá a tör­ténelemben, hogy a néptömegek ilyen egységesen szálltak volna síkra a béke megvédéséért. Pekingben a kinai dolgozók több mint ezer képviselőjének és a kínai fővárosban tartózkodó külföldi bé­keharcosok részvételével tartott nagygyűlés nyitotta meg a nemzet­közi békemozgalom megindulásának 10. évfordulóján rendezett ünnepsé­geket. A pekingi nagygyűlés ünnepi szó­noka Kuo Mo-zso, a kínai béke­bizottság elíröke kíjŕleriteťte, ,!a je­lenlegi nemzetközi helyzet kedvez a nemzetközi békeharcnak" és a kínai nép „a legmélyebben támogatja a Béke-Világtanács javaslatait a lesze­relésre, az atomfegyverek betiltására és a velük folytatott kísérletek be­szüntetésére, valamint a nagyhatal­mak olyan értekezletének összehí­vására, amely a nemzetközi feszült­ség enyhítésével és a nemzetközi béke fenntartásával foglalkozik. Kuo Mo-zso beszédében vázolta a világbékemozgalom tíz esztendejének tette ki április 20-án Walter Ul­bricht. Németország Szocialista Egy­ségpártja Központi Bizottságának el­ső titkára. E tanácskozások előkészü­letei mindkét német államban foly­nak. A bonni kormány azonban ezen előkészületeket zárt ajtók mögött hajtja végre — mondotta. Adenauer, Brentano és Strauss félnek a német­országi közvéleménytől, mert terveik a német nép érdekei ellen irányul­nak. Ezzel szemben a Német Demokra­tikus Köztársaságban a Nemzeti Front és a kormány a közvélemény elé terjesztette álláspontját azokról a kérdésekről, amelyekről Genfben szó lesz. Amennyiben a bonni kormány aka­dályokat gördít az ellen, hogy a szö­vetségi parlamentben megvitassák a külpolitikai kérdéseket, ezzel csak azt a tényt emelik ki, hogy az NDK küldöttsége Genfben nemcsak a Né­met Demokratikus Köztársaság, ha­nem a nyugat-németországi békesze­rető erők és főképp az atomháború ellenzőinek nevében fog beszélni — hangsúlyozta Walter Ulbricht. A nyugatnémet kormány tervei el­lentétben vannak a német népnek a tartós békére és Németországnak bé­kés és demokratikus alapon történő egyesítésére irányuló erőfeszítésével. Minden hazafiasan gondolkodó né­metnek meg kell értenie a genfi ta­nácskozások előtt, hogy a Bundes­wehr atomfeifegyverzésének beszün­tetése és a nyugat-németországi mi­litarizmus féken tartása a Németor­szág egyesítéséhez vezető lépés leg­alapvetőbb feltétele. Jerevánban befelezték a Matenadarana - az ősrégi kéziratok könyvtára új épületének építését. A könyvtarb an n linte«iv 15 e/er felmérhetetlen értékű kéziratot és mintegy 200 ezer irattári okiratot helvcznek el. Ké­pünkön az új épület látható. (TASZSZ felvétel) Lhassza népe fellélegzett Lhassza (ČTK) - Az Oj Kína sajtóiroda külön tudósítójának je­lentése szerint Lhassza népe meg­könnyebbülten lélegzett fel, amikor a lázadást leverték. Az április 15-i lhasszai hatalmas tüntetésen a nép elítélte a lázadók gaztetteit. Ennek a demonstrációnak nincs párja Tibet történelmében. Most már teljesen elmúlt az a veszedelem, amely az egész várost fenyegette. Ezt a veszedelmet az a szervezet jelentette, amelyet a láza­dók a banditák felfogadására hasz­náltak ki. E szervezetnek katonai szakaszai voltak, illegális reakciós tevékenységet fejtett ki és kapcso­latot tartott fenn a Kalimpongba szökött árulókkal. A múlt év májusában és júniu­sában ez a szervezet támaszponto­kat épített ki a távolfekvő Loka térségében és Cseko és Dzsong vi­dékén élelmezési központokat léte­sített. Az élelmezést légi úton haj­tották végre. Innen érkezett az im­perialisták és a Csangkajsek-klikk segítsége. Az összeesküvők elpusztí­tották az utakat, megtámadták a te­herautókat, terrorizálták a lakossá­got, megtámadták a népi felszaba­dító hadsereg tagjait és a központi népi kormány által kiküldött funk­cionáriusokat. A városban terror uralkodott. A kereskedelem holtpontra jutott és egyre több ember mentette va­gyonát vidékre. A fő utakon, valamint Lhasszából Kalimpongba vezető úton karaváno­kat lehetett látni, amelyek a határon túlra szállították azt a sok értéket, amelyet Tibet reakciós rétegei ki­sajtoltak a tibeti népből. A lhasszai manifesztáció résztve­vői között voltak az úgynevezett „kitaszítottak". A lázadás előtt térd­re esve könyörögtek, hogy könyörül­jenek meg rajtuk. Most a katonai ellenőrző hivatal segítségével foglal­kozáshoz és kellő mennyiségű élel­miszerhez jutottak. A lhasszai hatalmas tüntetésen részt vettek a gyermekek, a piros­kendős pionírok és a hazafias lámák, akik büszkén tűzték mellükre Mao Ce-tung elnök képével díszített jelvényt. Namdon Cerengvongmu. a hazafias nőszövetség lhasszai alelnöké kije­lentette: „Mint négy gyermek anyja őszintén óhajtom a békét, azonban a lázadók megszegték az egyez­ményt, az imperialistákkal tartották és megtámadták a. népi felszabadító hadsereget." Elmondotta, hogy a forradalom előtti napokban a láza­dók arra kényszerítették Lhassza polgárait, hogy élelmiszert és haj­lékot adjanak nekik. SIN HU A: A dalai láma „nyilatkozata" hamisítvány Peking (ČTK) - Az Oj Kína sajtóiroda közölte azon nyilatkozat teljes szövegét, amelyet a sajtó jelentése szerint a tibeti dalai láma Tezpur indiai városban április 18-án adott ki. A nyilatkozat bevezető része utal a tibeti nép és a chan-nemzetség (Kína legnagyobb nem­zetsége) közötti különbözőségre. A dalai láma a továbbiakban kijelen­ti, hogy „a tibeti nép mindig erős vágyat nyilvánított a független­ség elérésére", és hozzáfűzi, hogy 1951-ben „a kínai kormány nyomá­sára" 17 pontból álló egyezményt kötöttek, amely szerint „elfogadták Kína szuverenitását, mert a tibetieknek nem volt más választásuk," A dalai láma kijelenti továbbá, hogy „Tibetnek a kínai hadsereg részéről történt megszállása után a tibeti kormány állítólag nem gya­korolt önkormányzatot a belső ügyekben és a kínai kormány a ti­beti ügyekben teljes hatáskörrel rendelkezett. „1956-ban megalakítot­ták a Tibeti Autonóm Terület elő­készítő bizottságát élén a dalai lá­mával." A gyakorlatban ennek a szervnek — állítja a nyilatkozat — nagyon csekély jogköre volt és min­den fontosabb ügyben a kínai ható­ságok döntöttek. A nyilatkozat rámutat arra, hogy ez februárjának kezdetétől a tibe­tiek és Kína között „nyílt feszült­ség" uralkodott és így folytatja: „A dalai láma egy hónappal ezelőtt egyetértett azzal, hogy a kínai fő­hadiszálláson kulturális előadáson vesz részt, amelynek időpontját március 19-re tűzték ki. Lhassza népe attól való aggodalmában, hogy a dalai lámát valami bántalom éri, a dalai láma nyári palotája körül gyülekezett. Mintegy 10 ezer ember­ből álló tömeg fizikailag meggátolta, hogy a dalai láma részt vegyen az előadáson. A nép elhatározta, hogy testőrséget teremt a dalai láma vé­delmére. A tibetiek nagyszámú tö­megei vonultak fel Lhassza utcáin és tüntettek a tibeti kínai uralom ellen." A nyilatkozat ezután azt ál­lítja, hogy a lhasszai és tibeti kínai egységekhez megerősítéseket küld­tek és március 17-én „két vagy há­rom ágyúlövést adtak le a nyári palotára, azonban a lövedékek a közeli halastóba estek." A nyilatkozat így folytatja: „Ekkor a tanácsadók tudatára ébredtek a dalai láma személyét fenyegető ve­szélynek és e súlyos körülmények között múlhatatlanul fontosnak mu­tatkozott, hogy a dalai láma, csa­ládjának tagjai és magasrangú hi­vatalnokai elhagyják Lhasszát." A dalai láma ezután „sajnálatát fejezi ki a Tibetet ért tragédia fe­lett" és egyúttal azt reméli, hogy ezeket a nehézségeket rövidesen to­vábbi vérontás nélkül áthidalják Nyilatkozata befejező részében hoz­záfűzi: „mivelhogy a dalai láma va­lamennyi tibeti budhista szellemi vezére, fő gondja népének jóléte, valamint országa szent vallása, és szabadsága állandó felvirágoztatásá­nak bitzosítása." Az Üj Kína sajtóiroda e nyilatko­zattal kapcsolatban kommentárt ad ki, amely a többi között így szól: A dalai látna úgynevezett „nyilat­kozata", amelyet egy teszpuri indiai diplomáciai hivatalnok útján adott i ki, olyan okmány, amely nem meg- j győző érvelést, hanem hazugságokat és elferdítéseket tartalmaz. Az úgy­nevezett tibeti függetlenség a mo­dern történelemben mindig az angol imperialisták eszköze volt a Kína és elsősorban Tibet ellen irányuló ag­resszióra. A dalai láma 195J októberében Mao Ce-tung elnökhöz intézett táv­iratában az egyezményről azt írta, hogy a két fél küldöttei baráti ala- ! pon kötötték meg és hogy a tibeti j helyi kormány, valamint a tibetiek az egyezményt egyöntetűen támogat­ják. A kínai népi felszabadító had­sereg attól a pillanattól kezdve, hogy Tibetbe jött, teljes mértékben be­tartotta az egyezményt. Nem váltóz­tatták meg a politikai rendszert Ti­betben, sem pedig a dalai láma funkcióját és hatáskörét. A lámák és a világi hivatalnokok minden fo­kon helyükön maradtak. Tiszteletben tartották a helyi lakosság vallási te­vékenységét és szokásait. A tibeti pénznem is forgalomban maradt. A megállapodás azon határozatát, amely szerint a tibeti helyi kor­mánynak saját belátása szerint kel­lett volna reformokat életbe léptet­nie és a tibeti hadsereget fokoza­tosan a népi felszabadító hadsereg­gé átszerveznie, nem hajtották végre, i 1956. végén a központi hivatalok kö- > zölték a tibeti helyi kormánnyal, egyetértenek azzal, hogy a demokra­tikus reformokat 1962 előtt ne lép­tessék életbe. Röviden szólva az el­múlt 8 év alatt Tibet politikai, tár­sadalmi és vallási rendszere válto­zatlan az maradt, mint volt a békés felszabadítás előtt. Az Üj Kína hírmagyarázója vissza­utasítja azon állítást, hogy Lhasz­szába erősítéseket küldtek a népi felszabadító hadsereg megsegítésére és hogy a dalai láma nyári palotá­jára március 17-én két vagy három ágyúlövést adtak le. Ezután hang­súlyozza, hogy a dalai láma Lhasz­szából való távozásának a nyilat­kozatban foglalt leírása a valóság­ban megerősíti a dalai láma elhur­colását Lhasszából. A hírmagyarázat ezután így szól. A nyilatkozat arra enged követ­keztetni, hogy a dalai láma nem ma­ga írta a nyilatkozatot. Elsősorban a nyilatkozat tartalma szöges ellen­tétben áll azokkal a kijelentésekkel és cikkekkel, amelyeket a dalai lá­ma az elmúlt nyolc év alatt közölt vagy kiadott, beleértve azt a három levelet, amelyet a dalai láma a láza­dás kitörése után maga írt. A dalai láma még akkor sem. amikor 1956. évi indiai látogatása idején a reak­ciósok csoportja vette körül, vagy­pedig amikor személyes beszélgeté­seket folytatott Csou En-lajjal, az államtanács elnökével, sohasem nyil­vánított olyan nézetet, mint a ha­zától való elszakadás, melyet a nyi­latkozat említ. Másodsorban a nyi­latkozat olyan értelemben hangzik, mintha a dalai láma maga adta vol­na ki, azonban egyetlen egyszer se fordul elő az „én" személyes név­más. Mindenütt „ő", a harmadik sze­ntélyű személyi névmás fordul elo. Ľz határozottan nem tibeti, hanem európai kifejezésmód. Egyes kifeje­zések és mondatok idegen eredetűek, pl. az úgynevezett „kínai szuvereni­tásról szóló állítás, az angol impe­rialisták koholmánya, ilyen kifejezé­seket a kínai központi kormány és a tibeti helyi kormány okmányaiban sohasem használt. A tibeti lázadók bandáinak tagjait nagyobbrészt az angolok képezték ki. Egyes mondatok teljesen hasonlíta­nak azokhoz a mondatokhoz, amelye* ket külföldi lapok használnak. így pl., hogy a tibeti nép különbözik' a chan-nemzetség népétől és hogy a dalai láma a tibeti budhisták „szel­lemi vezére", stb. Ezen tények alapján minden okunk megvan arra, hogy azt higyjük, a nyilatkozatot nem a dalai láma adta ki. hanem «rra őt kényszerítették. A pancsen láma álláspontja Az O.i Kína sajtóiroda jelentése szerint április 19-én Pekingben foga­dást rendeztek, amelyen felszólalt a pancsen láma, a Tibeti Autonom Te­I rület előkészítő bizottságának elnö­ke, aki a többi között ezeket mon­dotta: „A dalai láma nevében kiadott nyilatkozat merő koholmány. Nyil­vánvalóan a reakciósok nyomásának következménye, nem pedig a dalai láma beszéde. Szilárdan meg va­gyunk győződve róla, hogy a tibeti nép megújhodásában a többi nem­zetiséggel együtt még szorosabban tömörül Kína Kommunista Pártja, a központi népi kormány és Mao Ce­tung elnök köré, s határozottan hoz­zájárul minden erejével a haza egye­sítéséhez és a szocialista építéshez. ÜJ SZÓ 3 * 1959. április 24.

Next

/
Thumbnails
Contents