Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-21 / 109. szám, kedd

Idegen katonai támaszponttá építése Morvégia területén 4*. kiélezi Eszak-Európa helyzetét A SZOVJET KORMÁNY JEGYZÉKE NORVÉGIA KORMÁNYÁNAK Moszkva (TASZSZ) — M. G. Gribanov, a Szovjetunió norvégiai nagykövete Gcrhardsen norvég miniszterelnök és Lange külügyminiszter, Handal norvég hadügyminiszter ama január 28-i kijelentésével kapcsolatban, hogy nyugatnémet fegyverraktárak építhetők norvég területen, eszmecserét folytattak, melyek során a szovjet nagykövet e kérdéssel kapcsolatban kifejtette a szovjet kormány nézetét. Kijelentette, hogy a szovjet kormány a norvég területen létesítendő nyugatnémet fegyverraktárak építésére nem tekinthet másként, mint nyugatnémet katonai támaszpontoknak békeidőben való építésére a nevezett ország területén. A norvég hadügyminiszter január 28-i megállapítása, hogy a nyugatnémet fegyverraktáraknak nem német, hanem norvég személyzetük lesz. természetesen mit sem változtat a dolog lényegén. A szovjet kormány nézete szerint nyugatnémet fegyverraktárak építése hátrálást jelentene a norvég kormány által hirdetett ama politikától, melynek értelmében Norvégia területét nem kölcsönzik ki idegen államok támaszpontjainak létesítésére, ha csak nem támadják meg Norvégiát, vagy pedig nem foqja támadás fenyegetni. Ha a norvég kormány lehetővé tenné Nyugat-Németország kormányának nyugatnémet katonai támaszpontok létesítését Norvégia területén, ezzel előre döntene arról, hogy egy elkövetkező háborúban, ha az aqreszszlv körök kirobbantanák, Norvégia területét a revansista eszmék megvalósítását nyíltan célul kitűző nyugatnémet militarizmus ugródeszkájául használják fel. A Nyugat-Németországgal folytatott katonai együttműködés kibővítésére irányuló norvég akció szükségképpen más északi orszáqok. köztük a Szovjetunió érdekeibe ütközne A szovjet kormány e térséq helyzetének értékelésekor pozitív tényezőt látott abban, hoqy a norvéq kormány nem kölcsönzi területét ideqen államoknak katonai támaszpontok létesítésére. E politika feladása komoly változásokat okozhatna Észak-Európa helyzetében, amit a szovjet kormány., nak szükségképpen tekintetbe kellene vennie. A szovjet kormány meggyőződése, hoqy Norvéqiának nem kevésbé, mint a Szovjetuniónak kell, hogy érdeke Ieqyen Észak-Európa békéjének és nyuqalmának megőrzése. Ezért azt a reménvét 'fejezi ki, hogy a norvég kormány nem tesz olyan lépést, mely fokozhatná a feszültséget e térségben. A norvég munkásság tiltakozik a boini tisztek jelenléte ellen Oslo (CTK) - A norvég lakosság tiltakozása ellenére a norvég parlament katonai bizottsága beleegyezett abba, hogy a NATO Oslo közelében, Kolszaszban székelő északi vezérkarában két nyugatnémet tisztet helyezzenek el. Egy norvég összekötőtisztet viszont Nyugat-Németországba küldenek. A norvég dolgozók továbbra is ellenzik a nyugatnémet Wehrmachttal való együttműködést. Drammen iparváros május 1-je megrendezésére alakult bizottsága felszólította a munkásokat, hogy május elsején tiltakozzanak a bonni tisztek részvétele és katonai támaszpontoknak a norvég területen levő létesítése ellen. A szovjet kormány álláspontjának kifejtésére válaszul március 17-én a norvég kormány következő emlékiratát nyújtották át a szovjet nagykövetnek. A norvég kormány emlékirata A közös védelem NATO keratében történő tervezésével összefüqgésben, mint ismeretes, néhány éve naqy méretekben együttesen pénzelték a katonai objektumok építését a NATO egyes országaiban, melyeknek fegyveres erőit válsággal fenyegető helyzet alakulása esetén felhasználnák a közös védelem keretében. Ez az építkezés folytatódik. Norvég területen 1? folynak olyan munkálatok, melyek láncszemet képeznek a katonai objektumok építésében. Ezek az építkezések háború idején a közös védelem szükségleteire és a norvég fegyveres erők szükségleteire vannak szánva, ha olyan szükséges feltételek alakulnának ki, melyek közepette- Norvégia szükség esetén segítséget kaphat. Norvégia részvétele ezen építkezés munkálataiban megfelel a norvég kormány ama politikájának. melyet idegen erőknek norvéq területen való elhelyezésében követ. Ez a politika, mint ismeretes, abból indul ki, hogy amennyiben nem érte, vagy nem fenyegeti támadás Norvégiát, idsqen csapatok huzamos ideig nem tartózkodhatnak norvég területen. Ami a norvéq területen létesítendő katonai objektumok és építkezések közösen pénzelt építési programját illeti, Norvégia viszonya az NSZK-hoz éppen olyen, mint a többi NATO-államhoz, tehát e tekintetben sincs szó ideqen csapatoknak békeidőben Norvégiában való elhelyezéséről. A közösen pénzelt, ebben az esetben szóban forgó raktárak norvéq ellenőrzés alatt foqnak állni, norvéq iqazqatósáquk és személyzetük lesz. Norvégia védelmének tervezésében a NATO illetékes orszáqával karöltve norvég és általános szempontból az adott pillanatban szükségesnek tekintendő és a norvéq kormány általános politikájának, tehát Norvégia szomszédai iránti viszonvänak megfelelő védelmi intézkedéseket tesz. A szovjet kormány április 16-i jegyzéke Gromlko szovjet külügyminiszter április 16-án fogadta Gunderson norvég nagykövetet és átnyújtotta neki a szovjet kormánynak a Norvégiában épülő idegen támaszpontok kérdésével kapcsolatos jegyzékét: A szovjet kormány tanulmányozta a norvég kormány március 17-1. emlékiratát, mely kifejtette a norvég kormány álláspontját a katonai támaszpontoknak nor* vég területen való elhelyezése kérdésében. Az emlékiratból kitűnik, hoqy a norvéq kormány ideqen államok katonai támaszpontjainak Norvéqla területén való további építését, ami Észak-Európa helyzetének kiéleződését idézi elő, méq akkor Is külpolitikája szerves részének tekinti, amikor a népek elvárják kormányaiktól, hoqy törekedjenek a nemzetközi feszültséq enyhítésére és a tartós béke biztosítására. A norvég kormány idegen csapatok Norvégia területére való lépésének kérdésében az eddiginél sokkal messzebb megy. Mint az emlékiratból kitűnik, megengedi idegen fegyveres erők békeidőben norvég területen való úgynevezett átmeneti elhelyezésének lehetőségét és ezzel feladja e kérdéssel kapcsolatban elfoglalt eredeti álláspontját, melyet többek között az 195ü. november 16-án kiadott szovjet-norvéq közlemény fejtett ki. A szovjet kormány köteles figyelmet szentelni a norvég korrtány politikájának, mely veszélyes következményekkel fenyeqet. A szovjet kormány nemeqyszer jellemezte az agresszív NATO-tömb szerepét a nemzetközi feszültség kiélezésében és az észak-európai helyzet elmérgesltésében. Ismeretes, hoqy Norvéqla belépését e naqyhatalml katonai csoportosulásba, mely békeszerető államoknak, köztük Norvéqiának a német megszállás alól való felszabadításában döntő szerepet játszó Szovjetunió ellen Is irányult, a norvéq sajtóban nagy kampány és egyes, Norvéqlában felelős tisztséget betöltő hivatalos tényezők nyilatkozata kísérte. Nyilatkozataik átlátszóan utaltak arra az esztelen lehetőségre, hoqy a Szovjetunió megtámadná Norvégiát. Ma tíz év elteltével mindenki tisztában kell Ieqyen azzal, hoqy e kampány célja a közvélemény meqtévesztése volt, mivel a Szovjetunió sohasem fenyeqette Norvégiát, sohasem táplált és táplál agresszív célokat a nevezett orszáqqal, vagy más országokkal szemben. A Szovletunló politikáját a békés eqymás mellett élés és a nemzeitközi eqyüttmüködés elveihez való hüséq szabta meq, ami a szovjet államnak a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott következetes és rendszeres küzdelmében és a szovjet kormány ama elvének kinyilatkoztatásában nyert megerősítést, hogy általában kizárja a háborút, mint az államok kapcsolataiban felmerült vitás, rendezetlen kérdések megoldásának eszközét. A norvég sajtó és a hivatalos személyiségek nem titkolják azt a tényt, hogy a norvég területen elhelyezett NATO-támaszpontok főként repülőterekből állnak, melyeknek rendeltetése nehéz bombázóqépek elhelyezése. Ha tekintetbe vesszük ezt a körülményt, és azt, hoqy Norvégia szomszédos -a Szovjetunióval, nehezen A moszkvai társadalmi szervezetek képviselői ünnepi ülést tartottak a Szabad Afrika napja tiszteletére. Az esten résztvettek a moszkvai főiskolákon tanuló afrikai diákok, valamint más külföldi vendégek. A képen az est részvevői jóváhagyják a határozati javaslatot. Csou En4a j elvtárs beszéde nagy ösztönzést jelent valamennyi f inai dolgozó számára Vita a Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlésén Peking (CTK). - A Kínai Népi Képviselők Gyűlésének ülésszaka vasárnap a Csou En-laj elvtárs beszámolója körüli vitával folytatódott. A lakosság összes rétegeit képviselő küldöttek felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy Csou En-laj beszéde nagy ösztönzés volt számukra. Ama meggyőződésüket fejezték ki, hogy az idei feladatokat teljesitik. A senjangi elektromos kábelgyár képviselője felszólalásában örömmel üdvözölte Csou En-lajnak, az államtanács elnökének felhívását, hogy még az idén 250 százalékkal több energetikai ipari berendezést gyártanak. Hangsúlyozta, hogy gyáruk munkásai túlteljesíthetik az állami tervet. Vang Sengjao képviselő, a kantoni villanyerőmű példás dolgozója kifejtette, hogy a tavalyi nagy előreugrás idején gyárának kis javítóműhelyei 1500 kW teljesítőképességű generátorokat gyártottak. Egy senjangi ifjú munkásnő, aki négy hónap alatt teljesítette tavalyi tervét, nagyra értékelte az újítómozgalmat és megjegyezte, hogy gyárukban tavaly több mint 100 újítási javaslatot terjesztettek elő: kerülheti el a figyelmet, hoqy a norvéq I melyek hozzájárultak a termelés nö+ AWÍ1 A^AM AIU AII* A^ftf^ Anni ^Am n r- ^ AM Közlemény a vietnami és a magyar pártás Kormányküldöttség tanácskozásairól Hanoi (CTK

1) - Hétfőn Hanoiban közleményt adtak ki a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság képviselői közötti tárgyalások megkezdéséről. A közlemény szerint a küldöttségek vezetői eszmecserét folytattak fontos nemzetközi kérdésekről, tárgyaltak a baráti kapcsolatok és testvéri együttműködés fokozásáról, valamint a két országot érdeklő egyíb ügyekről. A tárgyalások rendkívül szívélyes légkörben folytak. Megfigyelések a Föld második és harmadik mesterséges holdjáról Moszkva (CTK) - Hetvenkét szovjet megfigyelőállomás dolgozói, akik a Föld mesterséges holdjainak vizuális megfigyelésével foglalkoznak, Moszkvában országos tanácskozást tartottak Többek között közölték, hoqy tavaly 23 500 megfigyelést végeztek a második és harmadik szovjet mesterséges holddal és a hordozó rakétával kapcsolatban. területen elhelyezett katonai támaszpontokat eqyáltalán nem Norvéqla védelmére használják majd fel, ha Ideqen államoknak kölcsönzik ki. A szovjet kormány mindenképpen köteles tekintetbe venni ezt a körülményt. A szovjet kormány mély meqqyőződése szerint egyetlen kormány sem foqadhat el könnyen olyan határozatot, mely ajtót nyit Ideqen katonai támaszpontok saját területén való elhelyezésére, bármilyen ürüqqye! is Indokolják elhelyezésüket, ha igazán és nemcsak látszatra törődik népe biztonságával. A szovjet kormány a március 17-1 norvéq emlékirattal kapcsolatos fontolgatásaiban kimondottan az európai, főként az észak-európai béke meqszilárdltásának érdekeit, a Szovjetunió és Norvéqla jószomszédi kapcsolatai fejlesztésének érdekelt tartja szem előtt, amit Norvégiának nem kevésbé kell becsülnie, mint a Szovjetuniónak. Reméljük, hogy a norvég kormány kellő figyelemmel foqadia e jegyzék fejtegetéseit és nem tesz olyan lépéseket, melyekből súlyos következmények származhatnának az észak-európai békére nézve. veléséhez. Tung Ju-lan képviselő, egy Liao Ning tartománybeli népi kommunka elnöke a legutóbbi néhány hét év folyamán vidékükön bekövetkezett nagy változásokról beszélt. A népi kommuna megalakítása után az egyik bányában megkezdtük a vasércfejtést - moindotta -, műtrágyagyárat építettünk és villanyerőművet létesítettünk, mely 8000 parasztgazdaságot lát el a villannyal és a gépek hajtására szolgál a járási székhelyen. Vang Caj-tien, Belső-Mongólia autonóm területének alelnöke hangsúlyozta, hogy Belső-Mongóliában, hol régebben nem termeltek vasat, most nagy mennyiségű vasat és acélt gyártanak. Gyorsan folytatódik a Pao Tou-i nagy kohászati kombinát építkezése. A képviselők teljes mértékben támogatták Csou En-laj Tibettel kapcsolatos kijelentését és élesen elítélték a tibeti lázadókat. A kazah nemzeti kisebbség képviselője kijelentette, hogy saját nemzetiségét árulja el az, aki a haza egysége és a nemzetiségek szolidaritása ellen lép fel. A bandungi értekezlet negyedik évfordulójának sajtóvisszhangja Prága (ČTK) - A bandungi értekezlet negyedik évfordulója alkalmából számos kormánytényező, közéleti tényező nyilatkozott, sok rádió és sajtókommentár jelent meg. Az indonéz tájékoztatásügyi minisztérium nyilatkozatában azt olvassuk, hogy „az ázsiai-afrikai szolidaritásnak a bandungi szellemben, a bandungi kiáltvány alapjain kellene fejlődnie". A Phenjanban megjelenő Nodong Szinmum azt írja, hogy a „bandungi értekezlet Kelet új korszakának jelképévé vált." A lap megjegyzi, hogy „a szocialista tábor országai a Szovjetunió vezetésével hathatósan támogatták a bandungi értekezlet határozatainak teljesítését és segítették Afrika és Azsla népét függetlenségi és szabadságharcában. Ez a támogatás az afrikai-ázsiai nemzeti felszabadító harc győzelmének legfőbb záloga". •m OMMENTÁRUNK Mi reflik az európai piaccal kapcsolatos ígéretek möcjöL? Még mielőtt hivatalosan működni kezdett volna az európai közös piac — a nyugat-európai nagytőkések találmánya a monopóliumok terjeszkedésének biztosítására és a dolgozók hatékonyabb megnyúzására — burzsoá propagálói a hat állam, az úgynevezett I<is-Európa igazi paradicsomának általános kulcsát látták benne. Olyan paradicsomot, mely állítólag nemcsak a tőkések, hanem a dolgozók számára is megnyílik. Azt állították, hogy a közös piac létrehozása a nagy monopóliumok piacainak bővítésén kívül a szabad konkurrenciának is szélesebb teret biztosít (például a vám-és egyéb kereskedelmi korlátok fokozatos leépítésével), továbbá különféle szociális intézkedéseket eredményez, mint például a munkaerők szabad mozgását... Am bármilyen rózsás színben tüntették fel a közös piacot, mégsem tudták megakadályozni, hogy e kapitalista létesítményből egészen mfis valami alakuljon ki, mint amit a burzsoá propaganda lefestett. Bebizonyosodott, hogy a közös piac többek között arra van rendelve, hogy a nagytőke eszközét képezze a dolgozók életszínvonalának csökkentésére és szociális vívmányainak leépítésére. A nép életszínvonala elleni támadás ugyanis a közös piac keretében arra szolgálna a nagytőkéseknek, hogy a tőkés verseny küzdőterén a legjobban tudjanak konkurrálni. Egyes burzsoá közgazdászok azt írják, hegy a Kis-Európához tartozó egyes országok monopóliumai versenyképességének kérdése egyrészt a bérek államonként eltérő magassága, másrészt a szociális vívmányok 1 egyenlőtlen színvonala miatt eléggé bonyolult. De hogyan oldható meg ez a bonyolult kérdés? A bérkiegyenlítődés természetesen felfelé jelenthetne kiegyenlítődést. De az ilyen kiegyenlítődés csak azoknak a tőkéseknek tetszik, akiket a munkásharcok konkurrenseiknél magasabb bérek kifizetésére kényszerítettek. így például a francia tőkések szívesen látnák, ha a munkásbérek mindenütt nagyobbak lennének, mint Franciaországban. Nyugat-Németországban, Olaszországban és más nyugat-európai országban ugyanis a bérek a francia színvonal alatt mozognak. Ez azt jelenti, hogy az említett országok tőkéseinek termelési költségei kisebbek és ennek következtében árujuk olcsóbb és könnyen utat tör a külföldi piacokon. A bérek kiegyenlítésének ígérete azonban még nem jelenti azt, hogy valami köze is van a valósághoz, mivel a tőkések már úgyis számos olyan intézkedést tettek, melyekkel gyakorlatilag állandóan csökkentik a reálbéreket: a munkaütem fokozása, a közszükségleti cikkek drágítása, a szociális vívmányok rosszabbodása, a közvetett adók növekedése stb. Éppen Franciaország mutatta annak gyakorlati példáját, hogyan akarja a nagytőke megoldani a versenyképesség „bonyolult problémáit" a közös piacon. A dolgozók reálbéreit és vásárlőképességét csökkentő intézkedésekhez hozzájárul most a munkások tömeges elbocsátása — konkurrens okokból — számos üzemben. A tőkések ugyanis ez okból egyrészt észszerűsltik a termelést, másrészt pedig bezárják a számukra kevésbé jövedelmező üzemeket. (Ugyanakkor egyes trösztök gyakran megegyeznek abban, mely üzemek korlátozzák, vagy állítják le a termelést, hogy jobban prosperáljanak). A Fives Lille kohóipari társaság képviselője nemrégen kijelentette, hogy a francia népgazdaságnak be kell kapcsolódnia a közös piacba, s ezért az üzemek a termelékenység csökkentése nélkül kötelesek évente egymilliárd frankkal csökkenteni kiadásaikat. A Fives Lille társaság tehát a konkurrencia érdekében 900 munkást elbocsátott. A rendőrség letörte az üzemben kitört tiltakozó sztrájkot és a kormány egyszerűen „törvényesítette" a munkások kidobását az utcakövezetre. Ilyen munkásellenes intézkedésekkel akarják biztosítani a francia monopolisták egyenértékűségüket külföldi partnereikkel való versengésükben! Természetesen hasonlóan cselekszenek a közös piac más országainak nagytőkései is. Olaszországban hatalmas szociális forrongás észlelhető, mivej napirenden van a munkások tömeges elbocsátása. Az olasz munkásosztály nemes küzdelmet folytat a nagytőkésekkel, védi munkajogát. A tiltakozó sztrájkok alkalmával a kapitalisták már nem egyszer kénytelenek voltak visszavonni a munkások elbocsátását, mint például a firenzei Galileo-gyárban. A munkások szociális vívmányait illetően, melyek állítólag eret vágnak a tőkések pénztárcáján és csökkentik versenyképességüket, megfigyelhetjük, hogy a reakciós kormányok — a nagytőke érdekvédői brutális módon kezdték meg leépítésüket. Ennek klasszikus példája ismét Franciaország. Radikálisan rosszabbodott a betegbiztosítás, csökkentek a nyugdíjak és a járadékok. A szociális biztosításra előirányzott költségvetési kiadások 32 milliárd frankkal csökkentek, míg a tőkés társaságok újabb adó és egyéb pénzügyi kedvezményben részesültek. A közös piac propagálói el akarták hitetni a dolgozókkal, hogy a „munkaerők mozgási szabadsága" állítólag elősegíti életszínvonaluk emelkedését, mivel ebből ered „a díjazásban és egyéb munkakörülményekben fennálló különbség" kiküszöbölése is a munkásosztály javára. A szabad munkaerőmozgás feltétele mellett állítólag a munkásoknak joguk van a közös piac egész területén jelentkezni a felajánlott munkahelyekre. A tőkések spekulációi nagyon átlátszók. A munkaerők szabad mozgása elsősorban a munkanélküliek hadseregének mozgását jelenti. Ez kihatna az ala- ' csony bérek megőrzésére, esetleg lefelé történő „kiegyenlítésére". Ezek tehát a szociális problémáknak a közös jiac által felvetett eqyes kilátásai. Kis-Európa hat orszáqának munkásosztálya és elsősorban kommunista pártjai küzdenek a nagytőkének a dolgozók életszínvonala elleni támadása ellen. A közös piac országai kommunista pártjainak április elején Brüsszelben tartott ülése teljesen leleplezte a nagytőke céljait Nyugat-Európa qazdasáqi inteqrációja terén. A kommunista pártok harcra szólították fel a dolgozókat a közös piac és a dolqozók számára életszínvonaluk újabb süllyedését jelentő intézkedések meqszüntetéséért. Az ülés felszólította az említett országok szocialista pártjait és szakszervezeteit, lépjenek közösen eqybehanqolt akciókba, melyek visszavernék a nagytőke támadását. A kommunista pártok brüsszeli ülésének felhívása: eqybehanqolt akciók naqyobb keretben — kétséqtelenül hozzájárulhatnak a tőkés támadás meghiúsításához. —mk— 0.1 3 * 1959. V T>

s n.