Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-18 / 106. szám, szombat

UĹé szülnél ne k a p / o n i r o r k Fennállásának 10. évfordulóját ünnepli a CŠISZ pionírszervezete. Az ünnepségre, melyeť „Pionírok előre új sikerek felé a tanulásban és a munkában, hazánk felvirágoztatása érdekében" jelszó jegyében tartanak meg, gondosan készülnek a dunaszerdahelyi járásban is. A CSISZ járási titkárságán nagy a sürgés-forgás. Jelentések jönnek, s jelentéseket adnak. A szervezés, a csoportok irányítása körültekintően folyik. Mint az országban mindenütt, a járási pionírvezetőség Dunaszerdahelyen is arra törekszik, hogy ünnepüket különféle kulturális műsorral tegyék vidámmá és változatossá. júsági alkotóverseny, amelyen mintegy 60—65 pioníregyüttes vett részt. A győztesek: a bősi, a dunaszerdahelyi, a várkonyi és még több más kiváló helyezést elért iskola pioníregyüttese az évforduló alkalmából már a napokban is fellépett s ezek az együttesek és mindazok, amelyek színvonalas műsorral rendelkeznek, még további kulturális fellépésekre készülnek. Együtteseink műsora — ezt nyugodtan állíthatom — jó, változatos. Az évfordulót így színvonalas kulturális műsorral teszszük emlékezetessé. Az ünnepségekre való előkészületekről és a pioníregyüttesek műA dunaszerdahelyi járás legjobb pionírjai büszkén sorakoztak fel a pionírzászló alá Az ünnepségre való előkészületről Bese Karolinával, a dunaszerdahelyi járás pionírszervezeteinek titkárnőjével beszélgettünk. Hogyan folynak az előkészületek, I milyen lesz a kulturális műsoruk? — Az előkészületek már napok óta nagy ütemben folynak. A CSISZ alapszervezeteiben a pionírszervezet megalakítása 10. évfordulója alkalmából ünnepi gyűléseket tartunk s a CSISZ járási és kerületi bizottságaival karöltve értékeljük járásunkban a pionírszervezetek munkájának eredményeit. A pionírcsoportok ünnepi gyűlésére április 24. és 26. között kerül sor. Megrendezzük a csoporttanácsok ünnepi aktíváit is. Az összejöveteleken a legjobb pionírok kitüntetésben részesülnek. Természetesen nem feledkezünk meg arról sem, hogy a jubileumi évfordulót kultúrműsorral tegyük vidámmá, változatossá. Most folyt le járásunkban az ifsoráról beszélgettünk. Közben megtudtunk egyet-mást a dunaszerdahelyi járásban működő pionírcsoportok kulturális munkájáról is. Bese Karolina, aki múlt év szeptembere óta végzi jelenlegi munkáját, s akinek minden idejét a pionírmunka szervezése és irányítása tölti ki, nem mulasztotta el, hogy beszámoljon a csoportok kulturális munkájáról. — Együtteseink — mondotta, a különféle évfordulók, államünnepek és más alkalmakkor rendezett összejöveteleken mindig derekasan megállják a helyüket. A legjobb kulturális munkát a bősi, albári, síkabonyi és dunaszerdahelyi iskolákban működő pionírcsoportok végzik. A bősi iskolában a bábszínjátszó együttes és a 120 tagú énekkar, az albári és síkabonyi iskolákban a táncegyüttes, a dunaszerdahelyi iskolában az énekkar működik eredményesen. Ezenkívül még számos pioníregyüttesünk van, ahol szintén dicséretreméltó munkát végeznek. Nem ritka például az olyan csoport sem, amely már egész estét betöltő mesejáték bemutatására is vállalkozott. Ilyen együtteseink vannak a felbári, a várkonyi és a hegyétei iskolákban. Mind ezek, mind a többiek kulturális műsorát nagyszerűen felhasználjuk a nyári pionírtáborokban is. — Pionírjaink — a jövő CSISZesei és kommunistái — már most megszokják a közösséget, a közösség érdekében végzett, munkát. Milyen emberek lesznek, ha felnőnek? — Példás CSISZ-tagok, példás kommunisták. Bese Karolina, a dunaszerdahelyi járás pionírjainak vezetője azelőtt Mad községben tanított. Már akkor sokat foglalkozott a pionírokkal, így figyeltek rá fel, így került mai beosztásába. Mikor munkájáról érdeklődtünk, csak ennyit mondott: — Jól érzem magam mint tanító is. Mai munkaköröm azonban különösen tetszik. Szeretem a gyerekeket. Jó érzés látni, hogy a pionírok milyen komolyan veszik feladatukat, milyen nagy igyekezettel törekszenek minden téren a szép eredmények elérésére. A pionírok nagy igyekezettel készülnek most is. Méltón akarják ünnepelni szervezetük fennállásának 10. évfordulóját. (b) ÍMÍÖVM IÜRRÜ3I Jurij Hojda, Kárpát-Ukrajna dalosa A pionírmozgalom 10. évfordulójára kiadott emlékbélyegek A felszabadulás után Kárpát-Ukrajnában feltűnt ukrán költők sorában kezdettől fogva jelentős szerepet töltött be szovjet valóságunk ihletett kifejezője, a néprk barátságának melegszívű, lelkes költőpropagátora - Jurij Hojda. Jurij Hojda 1919. március 15-én született a Munkács környéki Znyacevo községben, szegényparaszt család gyermekeként. A reálgimnázium elvégzése után a debreceni egyetemen tanári oklevelet szerzett. Még gimnazista korában eljegyezte magát az irodalommal. Első versei C. Karpatszkij álnéven a „Nakanunye" című antalógiában oroszul látnak napvilágot 1941-ben. E gyűjtemény megjelenése a fasiszta reakció éveiben Kárpát-Ukrajnában nemcsak irodalmi, hanem politikai eseményszámba ment. Még maga az antológia címe is (Nakanunye — Küszöbön) nagy jelentőségű történelmi fordulat bekövetkeztét sejteti. A fasiszta elnyomók ellen érzett gyűlölet hatja át Hojda második világháborúban keletkezett verseit, amelyek a „Zsivaja sziny" (Élő kékség) című kötetben jelentek meg 1943-ban. E versek közül kitűnt szimbolikus tartalmával a sztálingrádi csata idején írt „A tigrisek kifulladtak" című. amelyben a hitleri hadsereg elkerülhetetlen vereségét jósolta meg: Kifulladtak, elernyedtek. Kinn a sztyeppen a hidegben, erőt vesztve, összeestek... Ö, áldd meg, sztyepp szent bosszúnkat!... 1944. őszén végre bekövetkezett a várva várt történelmi pillanat: Kárpát-Ukrajna felszabadult. Hojda ebben az időben a munkácsi tanítóképző intézetben tanít, de már komolyan készül költői hivatására. Egy évvel később a Zakarpatszka pravda szerkesztőségében látjuk Ungvárott. Ekkor már sűrűn jelennek meg szovjet valóságunkat tükröző, lendületes versei. Első ukránul írt, új mondanivalójú költeményeit tartalmazó kötete a „Ljudi mojeji zemli" (Földem népe) 1948-ban jelent meg. Röviddel azután megválasztják az Ukrajnai írószövetség Kárpát-Ukrajna-i osztályának titkárául. Egymás után jelennek meg új versei és elbeszélő költeményeit tartalmazó kötetei: a felszabadulás nagyszerű eseményeinek szentelt „Verhovinszka poéma" (Hegyvidéki költemény) 1948, továbbá a „Szence nad Tiszoju" 1949, „Viszoki dorohi" (Magasba visz az út) 1952, és mások. E Könyvek mondanivalója igen sokrétű. A költő lelkesen ír azokról a hatalmas társadalmi, gazdasági és kulturális átalakulásokról, melyek a felszabadulás után területünkön végbementek, az új arcú emberekről, Kárpát-Ukrajna csodálatosan szép tájairól és természeti gazdagságáról. Számos versét a szomszéd népek, elsősorban a szocializmust építő magyar nép életének, sikereinek, a népek barátságának és békeharcának szentelte. Csaknem minden kötetében külön ciklust szentelt e témakörnek. Az 1955 őszén - a posthumus kötetként - napvilágot látott „Uhorszki melogyiji" (Magyar dallamok) teljes egészében ilyen verseket tartalmaz. A kötet vezérverse, a Két tölgy, az örök frigyre lépett magyar és ukrán nép barátságát szimbolizálja: Gyorsröptú, fehér galambok szállnak a magyar s ukrán földek felett. S hol határjelző oszlopok állnak — Két tölgyfa összeölelkezett. Gyúlnék tenger felől a fellegek, de állnak sudáran a tölgyek. Nem, nincs a világon oly fergetek, mely kidönthetné a két tölgyet. Jurij Hojda korán, legszebb férfi éveiben, alkotó ereje teljében 1955. június 2-án halt meg váratlan hirtelenséggel. Költői öröksége értékes gyarapodása az ukrán szovjet irodalom gazdag tárházának. SÁNDOR LÁSZLÖ Uzshorod J. Herec reprodukciójában Richard Wiesner egyik olajfestményét láthatjuk Ukrajnában építik a Szovjetunió első mozgó panoráma filmszínházát. A 700 személy befogadására alkalmas épületet előregyártott elemekből készítik. Az új mozi érdekessége, hogy elkészülte után bárhová vontatható. A vetítő berendezést három autóbusz szállítja. * Érdekes síremléket találtak az archeológusok a kínai Sanszi tartományban. A XIII. századból származó síremlék kicsiny színpadot ábrázol, amelyen öt, szerepét játszó színész szobra áll. A lelet a régi, magasszínvonalú kínai színházi kultúra legkorábbi képzőművészeti emléke. * IN Ä T írta: Gurvd Szingk

h A tíz éve független, de a múlt súlyos hagyatékával küszködő India mai életének keresztmetszetét adja Gurvel Szingkh elbeszélése. A szerző pendzsabi író. Ezt az írását az Inosztrannaja Lityeratura című szovjet folyóiratnak különszámából vettük át. Zinát a nevem. Hány éves vagyok? Nem tudom pontosan. Nem vagyok öreg, de már fiatal sem. Itt lakom Bombayban. A háztömbünk különböző sarkain hat teázó, három bételárusító bolt, öt varroda, négy borbélyüzlet van, de könyvkereskedés egy sem. Menjünk egy kissé tovább. Meglátunk egy üres telket. Teli van gazzal, bokrokkal, és nagyon piszkos. Az utca másik oldalán húromemeletes ház áll. Lent nyomorúságos boltocskák és műhelyek: a bétel kereskedő boltja, a szenesérnber boltja, cipészmühely, mosoda, kifőzde — egyszóval minden, ami a negyed lakóinak szükségleteit szolgálja. A szenesember boltja felett kék plakát: a „Szerelmesem" című film reklámja. A kifőzde fölött könnyen leolvashatjuk a cégtábla feliratát: „Kisan vendéglője", de az új tulajdonos neve alatt még látszik halványan a régié: „Ikbal", Ikbal Pakisztánba menekült, Kisan meg onnan jött ide, megszerezte ezt a kis vendéglőt, és kicserélte az „Ikbal" nevet „Kisan"ra. Jöjjenek velem. Megismertetem önöket a ház lakóival. Bent füst, sötétség, bűz, zaj. Jöjjenek csak velem be n házba, ahol u boltocskák mögött neru egy, nem is két, vagy tíz-tizenkét család, hanem közel húsz család lakik. Ha felmegyünk a lépcsőn, egymás után következik az első, második, harmadik emelet. De ott, ahol most. állunk, még nincs emelet; a lakók egyszerűen „földszint"nek nevezik. Menjünk be az első szoJUJ SZO 6 * 1959. április 12. bácskába: Malu, a cipész lakik benne, több mint húsz éve. Nyolc évvel ideköltözése előtt nősült. Még nincs több ötven évesnél. Felesége tizenhárom gyereket szült. Nyolc meghalt, öt életben van: Kalu, Mangu, Babu, Rekhi, Salo. Mivel foglalkozik Malu? Összevásárolja az uraktól a kopott, szakadozott cipőket és szandálokat, megreparálja, megvarrogatja őket, új sarkot szegez rájuk, és eladja gyártmányait a munkásnegyedekben. Felesége vékony fonalat sodor, bekeni viasszal. Ezzel a vékony fonallal Malu alig látható foltokat varr. Malu ügyes mester. Amikor kész a javítással, a cipőket átadja feleségének, aki sajátkezűleg gyártott „Fekete sah" krémmel kifényesíti őket. A ragyogóra kefélt cipőket kiviszi a vásárra. Malu felesége dolgos asszony. Hátán cipővel, szandállal teli kosár: naphoszszat járja a munkásnegyedeket, s kezénél fogva kíséri öt a kicsi Kalu. Ha meg otthon van, Malu ^mellett sodorja a fonalat, fényesíti a cipőket, gyártja a „Fekete sah" cipőkrémet. Malu közli velünk, hogy cipőtisztításra az urak az angol Gutalint használják, de a mur.k9sember cipőjéhez csak az ő felesége által készített subick alkalmas. Malu felesége elmosolyodik ennek a dicséretnek a hallatára. „Ej, Malu papa! Jól tudom, hogy miért vettél el, és miért hoztál ide. Csak azért, mert ilyen cipőkrémet tudok csinálni, ügyesen árulom a cipőt a munkástelepeken, és minden házimunkát jól elvégzek. De azt is tudom, hogy az utc\i minden c in min lánnyal szemezel. Majd belevakulsz, amikor elhalad előttünk egy leánycsoport, mint valami libasereg. Nem tudod levenni a tekinteted a duzzadt mellekről, a ringó csípőkről. De nem baj, Malu papa! Csak egyszer csinálnál nekem is egy pár magassarkú cipőt, és akkor én is úgy riszálnám a firomat, mint azok, akik neked annyira tetszenek:• Az örökké taknyós Kalu odanyújtja az orrát, hogy az anyja megtörölje. Csakhogy egy dolog a gyermek taknyát törölgetni, és megint más a csípőt ringatni. A következő szobában lakik Malu szomszédja, Gulama, a szenes. Kint, a boltocskája előtt, egy keréknélküli kézitalicskát látunk. Gulamának két földi kincse van: a taliga és a vacka. Lehetne még valamije: felesége. De nőtlen. Gulama sokoldalú ember. Igqzi szenvedélye, árut szállítani kézitaligáján. Ehhez a taligához egy kereskedő könyörületéből jutott hozzá. Amikor a vevők szenet vásároltak tőle, Gulama házhoz szállította az árut. Káresetéből nyolc anát a kereskedőnek kellett átadnia, a maradékot pedig pillanatnyi késedelem nélkül elköltötte. Hanem Mary, a keresztény leány nagy bajba sodorta Gulamát. A kereskedő nem kapta meg a neki járó bért, elküldte az emberét, az leszerelte és elvitte a taliga egyik kerekét. Mary, aki dajka volt egy párszi családnál, gazdáival Punába költözött. Gulama meg a fején cipelheti haza a vevőkhöz a szeneszsákokat. Bételt rág, időnként feketét köp tőle, és a kabátja szélével törölgeti arcát. Esténként elüldögél Kisan vendéglőjében, és elfeeseg mindenről a világon. Az élet nehézségei, a drágaság, a bajok, a háború, a béke, a politika — jnindez meglehetősen hidegen hagyja Gulamát. De a nőkről órák hosszat képes beszélni. A vendéglőben ülve, odakiáltja a pincérnek: — Na, barátom, Rakhiman, hát mi már nem találunk nőt magunknak? Hallom, a magunkfajta sz

4ámára csuk olyan tucat-áru való, gyerünk oda! De Rahkiman nem áll kötélnek: — Félek, hogy nekünk még az olyanokra se telik. Es tnind a ketten olyan hangosan nevetnek, és úgy verdesik nevettiikben az asztalt, hogy még az utcai járókelők is benéznek a kis vendéglőbe. Gulama mellett három apró kamrának a vendéglő pincérei a bérlói. Itt lakik Rakhiman, Csetu, Aszgar és Csandu, a hosszúhajú, közömbös, fehérbőrű szindhi-legény. Ezek a pincérek meztelen talpukkal utat tapostak a vendéglő hátsó bejáratától a kamrácskájukig, és egész nap ide-oda futkároznak rajta. Az ő kamrácskáik még nyomorúságosabbak a többinél. Téglából és vályogból vannak építve. Alacsony fedelük egyetlen bádoglemez. Olyan emberek lakása ez, akik nagyon keveset keresnek. Alig bírják a havi ötven rúpia házbért kifizetni. E kctmrácskák előtt van egy jó négyzetméternyi terület, ott áll a vízcsap. Ez a közös fiirdö, konyha, mosoda. Itt öblítik az edényt, itt beszélgetnek, itt veszekednek az emberek, itt találkoznak a szerelmesek. Ez itt a forrás, dallamos csobogása derűssé teszi a nyomorúságos helyet. Ez itt a forrás, melyen átlépve jut el a legendás Randzskhi szerelmesének, Hirnek a lakához. Ehhez a csaphoz futott vederrel a boltos lánya naponta ötvenszer, amikor szerelmes volt Aszgarba. Aszgar pedig naphosszat a vendéglő hátsó bejáratánál leselkedett és az „Óh maradj" című dalt énekelte. Amikor pedig a kereskedő elköltözött Dadarba, és Aszgar megérezte, hogy Hir „soha többé nem tér vissza a körtáncból", kezdte a tányérokat a földre ejtegetni, és a gazda néhány hónapon át egész fizetését viszszatartotta a törött edényért. E kamrácskák után más szobák következtek. A legközelebbi tisztának és gondozottnak látszik. Falát zöld lián futja be. Bejárata előtt szent tulszi bokor virágzik. Szona Bai naponta megöntözi a bokrot, letépi a száraz leveleket, gondozza, dédelgeti, csodálja a növényt. Szona Bai mélységesen hiszi, hogy amíg ezt a bokrot gondosan öntözi, női bája \nem hervad, házában jólét uralkodik, és ami mindennél fontosabb, fiatal marad. Egyedül lakik Szona ebben a szobácskában? Nem, az olyan nők, mint amilyen ö is, nem laknak egyedül. Befogadott a lakásába egy Kadamkar nevű fiatalembert, aki tulajdonképpen nem bombay-i, hanem egy Balgam járási faluból való. Mielőtt Bombuy-be került volna, csaposlegény volt a falujában- Kadamkar bőre sötél, szemében részeg csillogás, sűrű, szálas bajuszt visel. Így szokott beszélni: ... Mi az ördög vitte rá a kormányt, hogy behozza a száraz törvényt? E! kellett jönnöm a falumból. Rendben van, eljöttem Bombay-be. Itt meg ez a fehérnép afféle menhelyet nyitott, és az utcáról cipeli b" a férfiakat. Igaz hogy engem is becipe'.t magához, J' semmirekelö fehérnép, nem lehet megbízni benne. Kadamkar színtiszta igazat mond Nem lehet megbízni Szona Baiban. Kár tyások járnak a házába, akik késő é szakáig a kártyánál ülnek. Egyet: játszani jönnek hozzá, mások kibicelt olyanok is akadnak, akik azért jönne' hogy nála töltsék az éjszakát. Szo: Bai pedig olyan, mint a cirkuszi bú vész: mindegyiküknek helyet tud siorítani, kinek-kinek kívánsága szerint Szona Bai rossz nő, dc a szomszéd' még soha sem hallottak tőle egueti• csúnya szót sem. Mindenkihez fel a* senkit sem bosszant. Ha rászorv.'"'c' szívesen kölcsönöz a szomszéduk/ néhány rúpiát. Amikor valamelyik nyo morult szomszéd megbetegszik, Szona