Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-18 / 106. szám, szombat

KISREGÉNYEK Thomas Mann: Mario és a varázsló Thomas Mann tagadhatatlanul a század világirodaimának ama legnagyobbjai közé tartozik, akik a hanyatló nyugati polgárság életéről a leghitelesebb és legművészibb korrajzot adták. Pályája az első remekműtől, a lübecki patrícius családok krónikájától," a Buddenbrook-háztól a modern művészet problémáit felvető Faustus című regényéig és a József és testvérei ciklusig hatalmas tnéretü és felfele ívelő; rövid ingadozás után félreérthetetlenül tanúsítja humanizmusát, a politikamentes ember fejlődését a fasizmus elleni szenvedélyes-, bátor kiállásáig. (Vigyázat, Európa!) Igazi humanista művészete és modernsége elítéli a dekadens polgári művészetet, amelynek valójában semmiféle eleven kapcsolata nincs az élettel, amely embertől és természettől elvonatkoztatva, teljesen öncélúan meddő szépségideálokat hirdet, megfeledkezve az emberről és annak társadalmi küldetésétől. Már pályája kezdetén írt nemesveretű novellájának, a Halál Velencében hőse, Gustáv Aschenbach olyan érzékeny, látószemű művész, akit -az élet tartalmatlansága, a nyugati világ elembertelenedésének tragikus jelei az öngyilkosságba kergetnek. De Thomas Mann kritikai realizmusa jóval mélyebbre is hatólt: a dekadens lélek összeomlásának mesteri rajzától eljutott az imperialista háborús őrület elleni harcig, majd alig néhány évvel halála előtt Weimarban tartott manifesztumként ható Schiller előadásáig, harcos humanizmusának betetőzéséig. Talán nem árt Thomas Mann regényírói nagyságát, igaz humanista művészetét az olvasó emlékezetébe idézni annak kapcsán, hogy .alkalma van a Szlovákiai Szépirodalmi könykiadó kiadásában megjelent Mario és a varázsló című kisregényével megismerkednie. A tetszetős könyvecske borítólapján azt olvashatjuk, hogy hőse, Cipolla, a démoni tekintetű és gunyoros hangú bűvész mjntegy a fasizmus megtestesítőjeként végzi az olasz fürdővároska kispolgári közönsége előtt förtelmes bűvészmutatványait, hogy felidézze az emberben rejlő állati öszönöket. Ügy gondolom, Thomas Mannt nem kellett volna annyira védelembe venni, tiltakozását az emberiesség, a humanista erkölcs nevében ott is keresni, ahol az nincs vagy szimbólumok annyira eltakarják, hogy teljesen hatástalan és céljavesztett. Elégedjünk meg inkább a tiszta valósággal. Thomas Mann pályája delelőjén, 1930-ban két nagyobb _ munka között - mintegy ujjgyakorlatként — egy stílusával rendkívül lenyűgöző kisregényt írt, amelyben megmutatta, hogy a kispolgárok közt is akadnak tiszta, makulátlan Mariók, akik „a maguk egészséges erejével mégis ellenállnak és legyőzik a varázslót." Ennyi elég is és ha történetesen szándékában állott volna több eszmeiséget belevinni írásába, azt sokkal világosabban kellett volna kifejezésre juttatnia. A történet azzal a hallatlanul tökéletes írásművészettel van papírra vetve, amely Thomas Mann minden művére jellemző és egyenesen varázslatként hat. Itt minden jelző, hasonlat a helyén van, a mondatszer-kesztésben, a felépítésben nincsen semmiféle törés; valóságos észtorna, bűvészmutatvány az írás, amelytől nem vitatható el a humanista szó igénye sem. Do többet ne keresnünk e kis remekműben: harcos kiállást, a fasizmus elitélését. És ami nem lényegtelen: Thomas Mannak vannak a Mario és a varázslónál jelentősebb novellái, mint a Tonio Kroger, a Halál Velencében vagy a Tristan, amelyekkel sokkal fontosabb . lett volna olvasóinkat megismertetni. Lev Tolsztoj: Családi boldogság Tolsztoj nagy regényeit, az Anna Kareninát, a Háború és békét vagy a Feltámadást olvasni annyit jelet, mint egy egész világot megismerni. Az olvasó ilyen hatalmas, sűrített világképet csak az írás "legnagyobbjaitől, egy Homérosztól, Shakespearetől, Goethetői vagy Gorkijtól kaphat. A tolsztoji világkép természetesen — akár a többieké — nem lehet tökéletes, híján van a művészi teljességnek is, ám amit ad. egyszerű, őszinte és eredeti. E három nagy erény legfőképpen annak tulajdonítható, hogy Tolsžtój minden írásában az emberből indul ki, izgalmasan érdekli az, hogyan fedezi fel az ember a környezetét, ismeri fel önmagát és hogyan viszonylik a társaihoz. Szenvedélyes szeretete és csillapíthatatlan életszomja, hatalmas életigenlése kisregényeiben (Polikuska, A három halott, Kozákok, Iván Iljics halála) is remekül érvényre jut. Köztük talán a legmesteribb a pesszimista -hangulatot árasztó, félelmetes erejű Kreutzer szonáta, a legderűsebb pedig a Családi boldogság, amely a fent ismertetett Thomas Mann regénnyel egyidőben jelent meg Szőllősy Klára pompás fordításában a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában. Meglepő, hogy az élet szépségéről, a meleg családi boldogságról éppen az az író vall a legbensőségesebben, aki a szegény emberek küszködéseit és szenvedéseit még Dosztojevszkijt is meghaladó igazmondással tudta megrajzolni. Amilyen megrázó a Sötétség hatalma vagy a Feltámadás, olyan szívet derítő a Családi boldogság friss kenyérillatot árasztó melege. Ember és táj egyformán sugározza ezt az életadó meleget, az érettség mézétől terhes derűt, amely nem hull az ember ölébe könnyen, de megpróbáltatások és szenvedések árán ki kell harcolnunk. Az én formában elbeszélt kisregény jóval több a fiatal Masa és az öregedő Szergej Mihajlovics szerelme és hazássága történeténél. Tolsztoj a lélekismerő hallatlanul finom érzékével belevilágít a házásélet bonyolult világába, meglesve azokat a pillanatokat, amikor az érzéki szerelem tüze ellángol és beáll a törés. Ám Tolsztoj nem volna a humánum elkötelezettje, ha ugyanakkor nem mutatná meg, hogyan szublimálódhat a törést szenvedett szerelem érzése szeretetté. Egy nap minden szerelmi regény véget ér, drága visszahozhatatlan emFeszt László: Öntők (Az E)jy gyár élete c. sorozatból.) František Vladislav Čelakovský A százhatvan évvel ezelőtt szüle- i inkább a rövid lírai versek vannak tett nagy cseh népdal- és közmon- túlsúlyban. A cseh embert, a munkádásgyűjtő egész életművét annak a i hoz és a természethez való viszonyát célnak a szolgálatába állította, -hogy örökítik meg. Népi h^mányok , , , .. , , ...... A alapjan írta az első valóban sikeres az irodalom közel kerüljön a nép- , cs

e'

h

J balIadát Toman és az e

rdei tünhez. A nepdalkolteszet frissítő ha- ,

me Alkotásai közül m

aradantását Orosz dalok visszhangja es , ertéku kb 15 ezer eredeti é

s Cseh dalok visszhangja cimu kötetei ! mesterien ford!tott szlá

v közmondást lékké válik, ám más érzés vetheti tuktozl

k' ' j tartalmazó gyűjteménye. Cseh írók. meg ágyát a szívben, a lélekben j A balkáni orosz-török háború ide- j újságírók ma is merítenek belőle, és egész más módon kialakíthatja | ^"í amelyet a szláv népek felszaba- j mer

t legtöbbjük időtálló. egy új boldog élet alapját. Erről ad tanúságot Tolsztoj varázslatosan szép kisregénye, a Családi boldogság. EGRI VIKTOR dításaként értékelt néhány hét alatt j írta meg az orosz népet dicsőítő i verskötetét, amelynek egyes verseit j az akkori cenzúra nem engedte meg- i A jelenni, de kéziratban mégis elter- j, jedtek. A Cseh dalok visszhangjában j (sz-y) A krakulei szövetkezet juhait kihajtották a legelőre (P. llaško felv.) szláv népek közmondásaiból (ČELAKOVSKÝ GYŰJTÉSE) Aki urakkal eszik, nem sokat eszik; ők tudják mi illik, a csontot meghagyják, a húst megeszik. Az úr elcsúszik és a paraszt töri a lábát. Erőssel ne verekedj, gazdaggal ne pereskedj Nehéz bizony ököllel agyonötni a sünt. A hatalmasok írják a jogot. Ha gondoskodsz a földről, a föld is gondoskodik rólad. Mély barázda, magas szalma. Ha magad meg nem teszed, magától nem lesz meg. Nem született még olyan, aki mindenkinek tetszene. Aki mindenkinek tetszeni akar, nem tetszik senkinek. Nem az issza a sört, aki főzi. A gazdag nem nyugszik, amíg elég sok szegényt fel nem fal. Aki belét akar enni, előbb törje fel a héját. Gya| kori csepp a követ is átfúrja. Az ! állandó munka mindent legyőz. Egy | csapástól nem zuhan le a tölgy. Előj ször a cséplés, aztán a bér. Ahoj gyan a munkát végzed, olyan lesz j a fizetésed. Bölcs szó nem pihen ládában, hanem jár az út hosszá1 ban. utolsó krajcárját is odaadná, orvost hivat, gyógyszert vásárol, erinivalóról gondoskodik. Malu egyszer nyilvánosan kijelentette: — Igaz, Szoha Bait nem lehet tisztességes nőnek tekinteni, de ezerszer jobb azoknál a kereskedőknél, akik elnézik, hogy a búza megrothad hombárjukban, miközben mi kiadjuk a lelkünket, s éhen pusztulunk. Szona Bainak nincsenek gyermekei. De úgy imádja a szomszédok purdéit, mintha anyjuk lenne. Malu feketebőrű gyermekeit beviszi a szobájába, csókolgatja őket, játszik velük, pénzt ad nyalánkságra, ruhát ajándékoz nekik, mindent megtesz értük. Ha Szórtának gyermeke született volna, bárkitől is, élete másként alakult volna. De így csak egyet mondanak róla: ebben a nőben nem lehet megbízni. . A Szona Bai melletti szobácskákban Radzsu, a kézműves, a tímárok kasztjához tartozó llaszo, aki takarítónő egy leányiskolában és Hajdrin mester lakik. Hajdrin született művész. Gyermekkora óta emberi alakokat mintáz agyagból. Feleségével, öreg mostohaanyjával, és négy kicsi húgával él egyetlen kamrácskában. Hajdrin húgai munkaszerető lánykák. Ök keverik vízzel az agyagot, dagasztják puhává és ruganyossá. Hajdrin pedig ügyes újjaival szinte-szinte élőnek tiinö figurákat gyúr belőle. A nővérek kifestik ezeket az alakokat, szeméremrészeiket festékkel takarják. A színek megválasztása, összehangolása női feladat. Amikor figurái elkészülnek, Hajdrin kimegy velük a bazárba. Régebben pompás radzsákat és maharadzsákat, hercegeket és hercegnőket formált agyagból. De amikor megismerkedett Ramzannal, abbahagyta a radzsák és maharadzsák mintázását. Ha mégis előfordul, hogy ilyen alakokat formál, hát olyan torzkép kerekedik, hogy az ember nem állja meg hahota nélkül. Nemrégiben Hajdrin egy parasztot mintázott meg, aki az ekeszarvával koronát ver le egy farkas fejéről. Az erős ütéstől a korona egy része bevágódott a farkas fejébe, a másik része letört. A paraszt testére Hajdrin huga ráírta: „Ázsia". Haidrin szomszédja Ramzan. Ramzan szobájában két pad, néhány szék és két ágy van. Ramzan esztergályos a vasúti műhelyekben. Utolérhetetlen mester az alkatrészek készítésében, a csavarvágásban. Kitűnő munkás, gazdái mégis folyton figyelik: nem követ-e el valami hibát, ami miatt elbocsáthatnák? Nemrégiben a rendőrség fegyverrejtegetés vádjával letartóztatta. Ramzan így vallott a bíróság előtt: ' — A vád igaz. Én minden ember kezébe olyan fegyvert, adok, amely megváltoztatja gondolkodásmódját, és az ilyen ember többé nem tűri az igazságtalanságot. Minden embert új eszmékkel fegyverzek fel, és erről nem •vagyok hajlandó lemondani. De ha az alkotmánnyal ellentétben önöknek módjukban áll megfosztani engem a szólásszabadságtól, akkor bűnösnek ismerem el magamat. A vizsgálat teknősbéka módján cammogott, és már több hónapja tartott. Ramzant közben elbocsátották munkahelyéről. De a fellebbviteli bíróság felmentette. A vasúti műhelyek munkásai három napig sztrájkoltak és kényszerítették a tulajdonosokat, hogy társukat visszafogadják. A munkások kórusban kiáltották: „Éljen Ramzar szárdár!" Igen, elfelejtettem megmondani, hogy a munkások Ramzant „szárdár"nak, úrnak nevezik. Ramzan igazán nem szép férfi. De amikor beszél, arca valósággal sugárzik. Ramzant mindekinéi jobban szeretem, és azt kívánom neki, hogy legyen a legeslegboldogabb ember. Egyszóval ezekben a kamrácskában a szegények laknak. Piszokban élnek, naponta egyszer főznek. Itt nem haragszanak a zajért, mindenki hangosan beszélhet. Szinte szakadatlanul veszekszik itt valaki valakivel, asszonyok szólalkoznak össze, a feleségek szidják a férjüket, a vevő viaskodik az eladóval. Egyszóval olyan itt minden, mintha az emberek bőre alá a sátán bújt volna. De én azt hiszem, hogy az emberek közti kapcsolatoknak az a rendszere, amelyben mi élünk, több rosszat okoz, mint az ördög minden incselkedése. Menjünk beljebb. Tiszta, gondozott emberekkel fogunk találkozni.. Tip-top, tip-top, még tizenöt lépcső. Az első emelet. Itt is elég sötét van, de a falak fehérek. Az ajtókon szürke, kék vagy sárga függönyök, és a szél cňyan ijedten rohan ki a szobákból, mintha tévedésből került volna ide. Az első kékfüggönyös szobában egy szindhi család lakik. Az édesanyja fiatalon özvegyi sorba jutott. Már nagyon öreg. Két fia és egy lánya volt, nehezen nevelte fel őket. Az idösebbik fia meghalt tüdöbajban, és az anyát ez a bánat úgy megtörte, hogy azóta sem tud kiegyenesedni: olyan görnyedten jár, mintha a derekában eltörött volna valami. Azt mesélik, hogy hat éven át, napról napra kiment a temetőbe, fia sírjához. Mintha a sírból hallotta volna a fia hangját, órákon át elbeszélgetett vele. Pakisztán megalakulása után ettől a vigasztól is megfosztották, Az anya úgy érezte, hogy másodszor vesztette el a fiát. Most az öregasszony naphoszszat le és fel járja a lépcsőt, nem találja a helyét, nincs nyugta. Amikor belefárad a járkálásba, lefekszik a heverőre az ajtó mellett, egyből elszenderül és álmában halott fiát látja. Az öregasszony másik fia ékszerrel kereskedik. Leánya néhány évvel ezelőtt cseperedett fel. A lakodalmáig igen szerényen viselkedett. Ennek az asszonynak a szeme és szemöldöke között olyan a távolság, mint a boldogsúg és a balsors között. Szemében valamilyen fagyos álmélkodás. Az eniber, hacsak néhány percig is van vele, ez a szindhi asszony feltétlenül a' házdsságáról beszél, mintha egész életének ez lett volna egyetlen említésre méltó eseménye: — A férjem szüleihez költöztünk, de nem' bírtam ezt az életet — meséli. Telt ajka megnedvesedik. — Amikor férjem eljött értem, nagyon szomorkodtam. Ő látta, milyen bús vagyok, ezt mondta: „Tudom, hogy szüleid nagyon szeretnejc, de mégis az én szüleim házában kell élnünk. Ezentúl ez a te házad is." Az asszony ajka még nedvesebbé válik. Orcájára vörös folt ül ki. A szeme és a szemöldöke közötti távolság még nagyobb lesz. Hallgat egy ideig, majd így folytatja: — Aztán ezt mondta: ,,A szüleid csak kétezret adtak, miből fogunk megélni? Ékszert is keveset adtak ..." Az asszony ajka reszket, szemét elöntik a könnyek. Szipog. Összeszorítja az ajkát, mintha elhatározta volna, hogy kiűzi emlékezetéből ezt a kapzsi embert. De a fiatal nő nem tud érzelmein uralkodni: hol elárasztja a szerelem gyöngéd érzése, hol kőkeménnyé teszi a gyűlölet. A következő kis szobában Diszoza, a körvasút mozdonyvezetője lakik. Huszonhét-huszonnyolc éves legényember. Ügy él, mintha nem lenne sem rokona, sem barátja a földön. Diszoza Goából származik. Goa, melyet még a portugál gyarmatosítók tartanak megszállva, híres sudár kókusz-pálmáiról, meredek fedelű kecses házairól. Sokan szeretnének odakerülni, mert van ott jó bor elég, és olcsó külföldi áru. De Goában nincs munka, nincs kereskedelem, nincs ipar. A goaiak, hogy pénzre tegyenek szert, százezer számra rajzanak ki Bombay-be és más vprosokba. Az i'ye-i Diszozők, fiatal emberek, fiatal nők. irodistának állanak, borral kereskednek Bombay-ben kicsi a fizetés, a drágasár: napról-napra növekedik. A Goából idekerült emberek olcsó élvezetekkel szórakoznak, mexikói vagy kaliforniai ruhát viselnek, Laurel-Hardy filmjeit nézik, életük legjobb éveit Bombay zűrös világában töltik el. Akinek közülük szerencséje van és öreg korárct sikerül egr kis tökét gyűjtenie, hazamegy és.utolsó éveit az „olcsó Goá"-ban éli el. De kevesen látják viszont közülük hazájukat. Diszoza stm tartozik a szerencsések közé. Hajnaltól napestig dolgozik. Azután „sweet honey"-iével elmegy a moziba vagy a táncíokálba. Angol melódiát fütyörészve jön haza és lefekszik. Vasárnaponként templomba megy. Nagyon vallásos. Az olyan ember, aki ilyen sivár, olcsó élvezetekkel teli életet ér, nem lehet meg az egyház vigasza nélkül. A második emelet következik. Menjünk fel oda. Itt már tágas, tiszta, kétháromszobás lakásokat találunk. Jómódú emberek lakásait. Kopogtassunk be az első lakosztályba. Egy íróval találkozunk, Még fiatal ember, de már összeírt néhány tucat könyvet, néhány filrnszcenáriumot, filmeket is rendezett, de helyzete még mindig bizonytalan. Malut, a cipészt „comrade"*-nak szólítja. Kérdezzék csak meg Malutól, hogy mi a véleménye róla, és elmondja, hogu milyen csodálatos qmber. Lemegy Maluhoz, és odanyújtja neki teljesen tiszta cipőjét. — Comrade, tisztítsd meg a cipőmet! Ö meg leül egy zsák szélére, felhúzza szövetnadrágját, keresztbe teszi a lábát. Malu megtakarítja a különben is tiszta cipőt, és kijelenti: *"Comrade — elvtárs (angolul) JUJ SZO 7 * 1959. április 12.