Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-14 / 72. szám, szombat

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Rudolf Strechaj elvtárs beszéde n vJSKP Központi Bizottságának legutóbbi határozataibői világosan kitűnik, hogy pártunk az egész anyagi termelésben létrejött lehetőségek és feltételek közepette biztosítja társadalmunk lehető legmagasabb anyagi es kulturális színvonalát. Az emberről és jólétéről való gondoskodás a CSKP XI. kongresszusának irányelveit végrehajtó konkrét intézkedésekben tükröződik vissza. Természetesen emellett hangsúlyoznunk kell, hogy nem egyszeri intézkedésekről van sző, hanem a dolgozók jóléte rendszeres fokozásának és szükségletei általános kielégítésének politikájáról, ami végeredményben a szocialista társadalom alapvető törvénye. "épünk életszínvonala rendszeres emelésének döntő feltétele —, s ezt tartsuk mindig szem előtt — a termelőerők állandó fejlesztése és a társadalmi munka termelésének fokozása. Ez persze kétszeresen vonatkozik Szlovákiára, melynek termelőerői az áldatlan tőkés és ludákgárdista basáskodás következtében általában alacsony fokon álltak a múltban. Szlovákia a szabad népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság keretében a legutóbbi évtizedben nagyon sikeresen fejlesztette gazdaságát és kultúráját. Fejlődését még nem is hasonlíthatjuk össze az előző időszakokkal. Hazánk dolgózoinak közös erőfeszítése s az eddigi iparosítás folytán csökkentek a különbségek Szlovákia és a cseh kerületek gazdasági színvonala között és létrejöttek a feltételek arra, hogy e különbségek a közeli években megszűnjenek. Pártunk XI. kongresszusa ezért rámutatott arra, hogy „Szlovákia ipari- és mezőgazdasági termelésének lényeges növelésére kerül sor, hogy ilyenformán továbbra is biztosítva legyen a népgazdaság gyorsabb fejlesztése Szlovákiában és belátható időn belül befejeződjék Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági színvonala közötti különbség kiegyenlítése." Ennek következtében Szlovákia ipari termelésének 1965-ben 1957_-hez viszonyítva 130 százalékkal, mezőgazdasági termelésének pedig 47,3 százalékkal kell növekednie. Emellett, — tekintettel Szlovákia múltbeli. nagy elmaradottságára — a növekedés üteme lényegesen nagyobb az országos átlagnál. Elvtársak, nagy erőfeszítést kell tennünk pártunkban, hogy ezeket az igényes, de nagyon örömteljes feladatokat sikerrel teljesítsük. Ám pártunk az eddigi szocialista építésben elért sikerek alapján a mai helyzetben is kitűzhette a dolgozók életszínvonala emelésének nagy programját. Szlovákia lakossága csak az eddig megvalósított árleszállításokból kifolyólag évente több mint 3 milliárd koronát nyert, a mi érthetően az alapvető közszükségleti cikkek fogyasztásának állandó növekedésében is megnyilvánul. Hasonlítsuk össze elvtársak néhány példán a jelenlegi fogyasztást a burzsoá köztársaság színvonalával. Szlovákia egy lakosa 1936-ban 20,8 kg húst, 4,1 kg zsírt. 2,3 kg vajat, 15,2 kg cukrot, 64 drb tojást fogyasztott. Egy lakosunk 1957-ben átlagban 39,4 kg húst, 7,3 kg zsírt, 3 kg vájat, 30,8 kg cukrot, 125 drb tojást stb. fogyasztott. Rámutathatnánk még a lényegesen nagyobb textil, lábbeli és egyéb ipari cikkek fogyasztására a rádióvevőkészülékektől egészen a villanymosógépekig. Strcchaj elvtárs beszámolója további részében rámutatott arra az elvi különbségre, hogyan tekint az életszínvonal emelésének kérdéseire a burzsoázia és hogyan tekintünk rá mi, a kommunista párt, mely számára a dolgozók jólétéről való gondoskodás politikájának, közös munkánknak végső célja. Strcchaj elvtárs megemlítette, hogy a CSKP KB legutóbbi határozatai is teljes mértékben kifejezik a párt gondoskodását népünk jólétéről és szükségleteinek egyre jobb kielégítéséről. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a munkások bérrendszereinek most folyó átépítése is azoknak az intézkedéseknek nagyon jelentős szerves részét képezi, melyeket pártunk a nép életszínvonalának emelésére foganatosított. Törekvésünknek elsősorban oda kell irányulnia, hogy a bérek módosításának eredményei teljes mértékben elősegítsék a munka termelékenységének fokozódását, gazdaságunk további általános fejlődését és ugyanakkor a dolgozók életszínvonalának emelkedésében kedvezően tükröződjenek vissza. A munkások bérrendszereinek átépítésével kapcsolatban látnunk kell azt a tényt, hogy a dolgozóknak munkájuk mennyisége, minősége és nehézsége szerint elosztásra előÜJ SZÖ 2 * 1959. március 14. irányzott egész béralap nagysága a termelés és a nemzeti jövedelem növekedésével párhuzamosan továbbra Is fokozódik. Nagy jelentőségű a személyi fogyasztás növekedésében és további növekedésének feltételeiben a névleges bér. A bérmódositásnak nem az a célja, hogy lassítsa a névleges bérek növekedését. Ez ellentmondana gazdaságunk fejlesztése és a dolgozók életszínvonala további emelése érdekeinek. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy nem emelhetjük lineárisan a névleges béreket, mert meg kell őriznünk a népgazdaság egyes fontos ágainak elsődlegességét és nem szeghetjük meg a szocialista munkadíjazás elvét. Hangsúlyoznunk kell. hogy a munkások bérrendszereinek módosítása, mint politikailag rendkívül igényes feladat, megköveteli, hogy pártszerveink és szervezeteink még nagyobb figyelmet szenteljenek neki, hogy — amint mondják — szilárdan a kezükben tartsák. Szervező munkájukat ez irányban széleskörűen kifejtett pártpropagandával és mindennapi agitáclóval egészítsék ki, hogy rugalmasan és nagyon konkrétan reagaljon minden kérdésre. A pártszervezetek és szervek az üzemek tömegszervezeteinek, elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak is szabjanak világos irányt. így biztosítják legjobban olyan esetek megakadályozását, amiiyen a Žiar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Üzemben történt, ahol a műhelybizottság pártunk politikai irányvonalával szöges ellentétben „döntött" a bérek emeléséről és a normák leszállításáról. A munkások bérrendszereinek átépítésével összefüggésben előtérbe lép az új technika egyre alaposabb elsajátításának és a munkások szakképzettsége rendszeres fokozásának kérdése, hogy egész munkásosztályunk további minőségileg magasabb politikai és szakmai fejlettségi fokot érjen el, ami kétségtelenül visszatükröződik a termelési folyamatok jobb elsajátításában és a termékek minőségében. Pártunk szervei és szervezetei a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom figyelmét is e feladat teljesítésére irányítsák . Politikai és szervezőmunkánknak nemcsak ebben az időszakban, hanem a jövőben is oda kell irányulnia, hogy ez irányban nevezetesen a műszakiak játsszanak jelentős szerepet, hogy munkájuk necsak szűk szakmai megnyilvánulás legyen, hanem ismereteiket osszák meg egész munkakollektívájukkal. A műszakiak e téren abban is játsszanak nagyon aktív szerepet, hogy minden dolgozó helyesen lássa és értelmezze a bér és a norma közötti gazdasági összefüggést. Az országos vita lefolyása, a hozzászólások és javaslatok, de nevezetesen a CSKP legutóbbi határozatai) a tömegek életszínvonalának további emeléséről arra köteleznek, hogy pártunk e téren is mozgósítsa a dolgozókat a munkások bérrendszerei átépítésének helyes megvalósítására. Ez megköveteli, hogy minden kommunista lelkesen, kitartóan küzdjön azon célok eléréséért, melyeket a párt a dolgozók érdekében a bérmódosítással követ. Amikor a munkások bérrendszere átépítésének offenzív végrehajtásáról beszélünk, abból indulunk ki, hogy a bérrendszer átépítésének eddigi lefolyása a kiszemelt üzemekben arra mutat, hogy az ezzel összefüggő előkészítő munkálatokban gazdasági szempontból nem voltak mindig és mindenütt elég következetesek. Még nagyobb erőfeszítést kell tennünk arra, hogy ne forduljanak elő olyan esetek, mint a múlt év őszén a komáromi Steiner Gábor Hajógyárban, a Spišská Nová Ves-i Osvit, vagy a kežmaroki Tatralan gyárban. A nevezett üzemek fogyatékosságainak közös nevezője az a tény volt, hogy a módosítást nem biztosították szervezésileg komplex módon, sőt nem foganatosítottak olyan műszaki-szervezési intézkedéseket sem, hogy megvalósításuk a munka termelékenységének rendszeres fokozódását és így a munkás feltételezett keresetének rendszeres növekedését eredményezze. Fontos, elvtársak, hogy olyan helyzetet érjünk el: minden üzemi pártszervezet értse meg, hogy a munkások ^érrendszereinek átépítése csak azzal a feltétellel valósítható meg sikerrel. ha egyidejűleg tovább fokozzuk a munka termelékenységét, az egész termelés hatékonyságát, feltárjuk és mozgósítjuk népgazdaságunk tartalékait és ily módon növeljük a nemzeti jövedelmet, melyből mindenkinek érdeme szerint oszthatunk. Az eddigi gazdasági fejlődés üzemeink túlnyomó többsége munkásainak, mestereinek és műszakijainak lelkiismeretes munkája folytán lehetővé teszi, hogy a bérrendszer átépítése következtében az ipari és a kulcsfontosságú ágakban dolgozó munkások átlagos névleges bérei 100 koronával, a bányászok és a kohászok bérei pedig 200 koronával emelkedjenek havonta. A CSKP KB ugyanakkor további jelentős árleszállítást hajtott végre, mely a napi közszükségleti cikkek fő fajtáit érinti. A mostani, sorrendben már hetedik I árleszállítás 2 milliárd 300 millió korona országos megtakarítást eredményez a dolgozóknak, ami hozzájárul a reálbérek további lényeges emelkedéséhez. A lakosság átlagos megtakarításának körülbelül kétharmad részét a közszükségleti élelmiszercikkek olcsóbbodása teszi lehetővé. {gy például Szlovákia dolgozói csupán a cukorvásárláson 142 millió koronát, liszten több mint 61 millió koronát, péksüteményen 42 millió koronát, zsíron 33 millió koronát, vajon 18 millió koronát rizsen 16 millió koronát, lekváron és dzsemen körülbelül 3 és fél millió koronát takarítanak meg. Tehát 8 fajta élelmiszernél ez több mint 317 millió korona évi megtakarítást jelent. Jelentősen csökkent az ipari termékek nagy mennyiségének, például a mosógépeknek, porszívóknak, óráknak, textilneműeknek, készruháknak, lábbelinek (főként gyermeklábbelinek) és egyéb cikkeknek az ára A CSKP KB-legutóbbi ülésén továbbá olyan elveket is jóváhagytak, melyek arra vonatkoznak, hogyan emeljük tovább a többgyermekes családok életszínvonalát és hogyan oldjuk meg egyes alacsony régi járadékok kiegyenlítésének problémáját. E döntés alapján a három- és többgyermekes családok az idén országos viszonylatban több mint félmilliárd koronát, ebből Szlovákiában több mint 180 millió koronát kapnak az eddigi helyzethez viszonyítva. Ez tehát gyakorlatilag annyit jelent, hogy a háromgyermekes családok évi jövedelme körülbelül egyhavi fizetés összegével nagyobbodik. Az alacsony alkalmazotti járadékok módosítása csak az idén 53 millió koronát vesz igénybe Szlovákiában. Pártunknak a dolgozók életszínvonala további emelkedése biztosítására foganatosított említett intézkedésein kívül szocialista építésünkkel párhuzamosan újabb munkalahetőségek ezrei alakulnak ki. Például csak az idén további 36 ezer személyt kapcsolunk be Szlovákiában a munkafolyamatba, ami a legutóbbi öt év folyamán elért legnagyobb abszolút növekedés. A harmadik ötéves tervben a foglalkoztatottság további lényeges növelését tervezzük Szlovákiában, éspedig további 142 ezer egyén bevonását, ami a foglalkoztatottság országos növekedésének több mint felét jelenti. Elvtársak, ez természetesen erősen befolyásolja társadalmunk szociális összetételének megváltozását, ami népünk életszínvonalának további emelkedésében is jótékonyan visszatükröződik. Pártunk egyidejűleg intézkedéseket tesz, hogy már most megteremtsük a harmadik ötéves terv idején a munkaidő fokozatos lerövidítésének gazdasági feltételeit úgy, hogy a dolgozók jövedelme nem fog csökkenni. A lakáskultúra az életszínvonal elválaszthatatlan része. Nem véletlen tehát, hogy pártunk — amint a XI. pártkongresszus határozatából kitűnik - 1970-ig ezt a nagyon égető problémát is meg akarja lényegében oldani. Fontolóra véve a dolgozóknak ez irányban elhangzott javaslatait és hozzászólásait a csehszlovák népgazdaság mostani lehetőségeit, valamint további növekedését, a CSKP Központi Bizottsága arra a következtetésre jutott, hogy Szlovákiában 1970-ig 422 ezer lakást kell felépíteni, — a harmadik ötéves tervben 192 ezer lakásegység felépítését tervezzük. Elvtársak, e feladat nagysága akkor tűnik ki, ha összehasonlítjuk lakásépítésünk eddig ütemével. A legutóbbi 11 év folyamán Szlovákiában több mint 210 ezer lakásegységet adtunk át rendeltetésének. Á terv most lehetővé teszi, hogy fele annyi idö alatt ugyanannyi lakást építsünk, ami lakásépítésünk ütemének kétszeres gyorsulását jelenti. A harmadik ötéves terv folyamán a bratislavai kerületben 28 ezer, a nyitrai kerületben 28 300, a Banská Bystrica-i kerületben 24 200, a žilinai kerületben 29 300, a kassai kerületben 31 900, a prešovi kerületben 28 300, magában Bratislavában pedig 15 ejier lakásegységnek kell felépülnie. E nagyszabású lakásépítés teljesítése megköveteli, hogy teljes mértékben elsajátítsuk a gazdaságos lakásépítés komplex technológiáját, s ugyanakkor következetesen alkalmazzuk a haladó munkaformákat, főként az állami és szövetkezeti lakásépítésben. Az Építészeti Megbízotti Hivatal, valamint a kerületi nemzeti bizottságok a haladó munkamódszerek következetes biztosításával és alkalmazásával teremtsenek olyan feltételeket, hogy egy átlagos lakásobjektum építése 1B65ben hét hónapig, 1970-ben pedig maximálisan 6 hónapig tartson. Az Építészeti Megbízotti Hivatal ugyanakkor a kerületi nemzeti bizottságok s a termelési-gazdasági egységek közreműködésével és a dolgozók aktív részvételével alapvető minőségi fordulatot biztosítson a lakásépítés módjában, különösképpen új, nagyon hatékony könnyű építőanyagok alkalmazásával, hogy a lakásépítés gyorsabb ütemben haladjon előre és az eddiginél lényegesebb, I gazdaságosabb legyen. Az Idei lakásépítési terv teljesítésének eredményei azt jelzik, hogy építészetünk még nem küzdötte le egyes, már hosszabb ideje tartó fogyatékosságait. 1959, első negyedévében az évi lakásmennyiség 15 százalékát kellett volna átadnia, ámde januárban és februárban csak 72,9 százalékra teljesítette a lakások átadásának havi tervét. Ez a lemaradás 137 lakásegységet jelent, ami annál aggasztóbb, elvtársak, mert a lakások átadásának januári és februári tervét nagyon alacsonyan szabták meg úgy, hogy a negyedévi feladatnak csak 30.7 százalékát képezi. Oj építöanyagtermelő kapacitások szükséges építésén kívül fontos a hélyi anyagforrások, építőanyagok jobb és következetesebb kihasználása. A prešovi kerület építészeti szervezeteinek felhívása is erre irányul. Fontos, hogy már most megszervezzük a helyi épltőanyagfejtést (homok, kavicsos homok, kő), a helyi anyagforrásokból származó építöanyaggyártást; hogy rendkívüli brigádműszakokat szervezzünk a téglagyárakban, mészégetőkben, valamint a lebontott építményekből történő anyagszerzésre. Az építőanyagqyártásban különösen arra ügyeljünk, hogy necsak egészében, hanem egyes választékok szerint, főként a tégla- és cserépgyártásban is-teljesítsük a tervet. Áz utóbbi időben falvainkon fokozódik a mezei »églagyárakban folytatott téglaqyártás és égetés. Ez az egyéni égetési módszer azonban egyáltalán nem gazdaságos. Nagyon hasznos lenne ezért, ha a nemzeti bizottságok szélesebb alapon szerveznék meg a termelést és további anyagi'orrásokat használnának ki e célra. A nemzeti bizottságok a termelési-gazdasági egységekkel karöltve fordítsanak sokkal nagyobb gondot a salaknak könnyű épttöanyaggyártásra történő felhasználására. Elvárjuk, hogy az Építészeti Megbízotti Hivatal a Prefa-üzemekben biztosítsa a tetőfedésre az elöregyártott épületrészek gyártását, hogy megszüntessük az érzékeny fahlányt, másrészt pedig, hogy elősegítsük a tervben feltételezett fakitermelésünk csökkentését. A Közszükségleti Ipar! Megbízotti Hivatal és termelőszövetkezeteink már most biztosítsák a nagyszabású bútorgyártást az épülő lakások belső arányainak megfelelően, hogy a bútor megfeleljen a külalak és kényelem követelményeinek, s ugyanakkor teremtsenek feltételeket a bútorok darabonkénti árúsltására. A Központi Bizottság elvárja, hogy a Szlovák Építészeti Bizottság szervezeteivel karöltve komplex javaslatokat dolgoz ki az állami népgazdaságfejlesztési terv elvei szerint történő harmonikus területfejlesztésre, főként hogy felülvizsgálja a kerületi 'és járási sžékhelyetí •fränýierveíti' különösen ott,, ahol /iímypbb; lakásépítésre készülnek. E probléma megoldásában a főiskolák, tervezőintézetek oly irányt! aíttív segítsége is fontos, hogy ez év végéig értékeljék ki az eddigi helyzetet, 'ami alapul szolgál majd az iránytervek és építési tervek kidolgozására és beütemezésére. Egyszerűen lehetetlen továbbra is tűrnünk olyan rendetlenséget, hogy a községek határán kívül bárhol a szántóföldön, hegyén-hátán épüljenek lakások, mint azt például Nyitrátől Topolčanyig, vagy máshol láthatjuk Szlovákiában. Épp olyan fontos, hogy következetesen betartsuk azokat az elveket, hogy a nagyobb beruházási egységeknél előre kell eldönteni, vajon a különféle objektumokat, mint szálláshelyeket, raktárakat, műhelyeket, garázsokat, betonutakat, közutakat, csatornázást, vízvezetékeket stb. ideiglenesen építsük-e fel, avagy a beruházási egység felépítése után tovább használjuk őket e hely körzetében különféle célokra. Főként a Szlovák Építészeti Bizottságnak, a nemzeti bizottságoknak és a beruházóknak kellene felelősségteljes álláspontot elfoglalni ezzel kapcsolatban. A házlebontás és „a lebontási irányzatok" is komoly kérdést jelentenek, melyek az adott viszonyok közepette feleslegesen bonyolulttá teszik és megnehezítik a lakásproblémát. Meg kell mondanunk áz ' építőknek, tervezőknek, építészeknek és beruházóknak, hogy mi sem egy, sem két év alatt nem hozzuk helyre azt, amit maga után hagyott a kapitalizmus s högy nem adhatunk mindjárt mindenkinek megfelelő lakást. Előbb építenünk kell lakásokat, s csak ott bonthatunk, ahol ez elkerülhetetlenül szükséges. A megfontolatlan és elhamarkodott házlebontásoknak, amilyenekre Bratislavában került sor és amilyeneket Nyitrán, Prešovon, Humennén és más városokban készítettek elő, vessünk erőteljesen véget. Nem kisebb feladatok várnak tervezőinkre a lakótelepek építésének megoldásában. Célszerű volna többemeletes építkezési típusok távlati tervezése, mely egyszersmind a kollektív lakásformákra és a közszolgálatok további fejlesztésére is gpndolna. Már most tervezzük az úgynevezett többcélú építmények olyan tervezési megoldását, hogy például a bölcsődékből később megfelelő módosítással óvodák, később lakások, vagy szociális intézetek stb. létesülhessenek. Tervezőink már rrltost számítsanak arra, hogy a jövőben a vidéken is fölénybe jut a lakás és együttélés kollektív formája. A lakásépítés megvalósításában az irányítás egyetlen fokán sem szabad megfeledkeznünk a dolgozók részvételéről, ami döntő tényező e jelentős feladat megoldásában. Különösen meg kell magyaráznunk dolgozóinknak, hogy a lakásproblémát a lakásépítés különféle formáival, éspedig állami, szövetkezeti, vállalati, EFSZ-beli és egyéni formájával oldjuk meg. Feltételezzük, hogy a szövetkezeti lakásépítés a legelterjedtebb formája lesz annak, hogy lakásépítésünkben kihasználjuk a "lakosság részvételét és a vállalatok segítségét. F-mtorhogy az alapszabályok értelmében a nagyvállalatok mellett népi lakásszövetkezetek, a járási és helyi nemzeti bizottságok mellett néhány kisebb üzem száméra közös szövetkezeted létesül; írtek. A nemzeti bizottságok a kerületi és járási pártbizottságok vezetésével törekedjenek arra, hogy minden vállalati, szövetkezeti kollektíva lehetőségei alapján szabja meg, mit és mikor tesz egyik-másik feladat biztosítására. Fontos, hogy a lakásépítés problémája valóban minden járás és kerület, minden lakos aktív programjává váljék. A Központi Bizottság elvárja, hogy a CSISZ kihasználja a fiatalok épíU> lelkesedését és széleskörűen megszervezi a lakásépítésben résztvevő brigádokat, az építkezéseken állandó ifjúsági kollektívákat létesít, melyek tapasztalt szakemberek és jó munkaszervezők vezetésével segítségünkre lesznek a lakásépítés sikeres megoldásában. Persze a nagyvonalú lakásépítést csak akkor teljesítjük sikerrel, ha a munkakollektívákban, a munkahelyeken dolgozó kommunisták megteremtik az igazi alkotó lelkesedés légkörét és a dolgozókat a lakás- és polgári építésben felmerülő nehézségek és akadályok leküzdésére lelkesítik. Érthető, hogy a nagyvonlú , lakásépítés nagy eszközöket vesz igénybe nemzeti jövedelmünkből — előzetes becslések szerint legalább 30 milliárd koronát tesz ki. Persze az állami eszközökön kívül a vállalatok, a szövetkezetek és a lakosság terven felül előteremtett forrásai is részesek ebben. A maximális hatékonyság elve arra a gondolatra késztet minket, hogyan érjük el a legnagyobbfokú gazdaságosságot a lakásépítés lebonyolításában. Hiszen, elvtársak, ha az egy lakásegységre eső jelenlegi költségeket körülbelül 20 ezer koronával csökkentenők, — s erre reális feltételeink vannak — r amint az öntött beton módszerével történő lakásépítés kalkulációi jelzik, az 1959-1965. években csak az állami beruházási építés keretében további 25 ezer lakásegység felépítésére teremtenénk Ily módon pótforrásokat. ' Az építészet terén működő pártszervezeteink feladata, hogy teljes mértékben érvényesítsék befolyásukat, s nyerjenek meg minden építőmunkást, minden tervezőt,, annak, hogy a lehető legnagyobb megtakarításokat elérjék a lakásépítésben, de oly módon, hogy a lakások sem épí-. tészeti szempontból, sem a kényelmes lakás szempontjából ne szenvedjenek hiányt. Nagy feladatok előtt állunk, de távlataink is gyönyörűek, elvtársak. Gondoljunk állandóan arra, hogy a társadalmi termékek és a nemzeti jövedelem szüntelen növekedése biztosítják a dolgozók életszínvonala rendszeres emelésének gazdasági alapját. A nemzeti jövedelem növekedése elért fokának gazdasági elemzése útján arra a következtetésre jutunk, hogy bár a legutóbbi tíz év folyamán a növekedés üteme sikeres volt, még sem merítettük ki az összes lehetőségeket népgazdaságunk további gyarapítására. A nemzeti jövsdelem 1948. óta több mint kétszeresére növekedett és egy lakosra eső része tavaly csaknem 90 %-kal volt nagyobb, mint 1948-ban. Ugyanakkor jellemző, hogy az anyagi termelés ágaiban az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem részaránya gyor,sabban növekedett, mint az egész népgazdaságban az egy lakosra eső nemzeti jövedelem része. Ez a fejlődés tehát azt bizonyítja, hogy az anyagi és a jiem anyagi termelés mindén ágában sokkal következetesebben kell szorgalmaznunk a foglalkoztatottság helyes összetételét. Ez azt jelenti, hogy már a tervekben. vagy "megvalósításukban el kell érnünk azt, hogy állandóan növekedjék az anyagi termelésben dolgozók részaránya. A nemzeti jövedelem rendszeres növekedésének alapját gazdaságunk fő alapjainak növekedése teremti meg. Elvtársak, a fő alapok mindig gyorsabban növekedtek, mint a termelésben dolgozók száma. Ennek következtében a dolgozók fő termelési alapokkal való ellátottsága is fokozódott, ami a népgazdaság egyes ágaiban különbözőéin nyilvánult meg. Viszont nem mondhatjuk, hogy kedvezőbb eredményenet- értünk volna el éppen ott, ahol e.r« a legjobb gazdasági feltételeink oka*. ;gy például (Folyta

tie a i. oldalog