Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-13 / 71. szám, péntek

A CSKP Központi Bizottságának1959. március 4-5-5 ülése Evžen Erban elvtárs felszólalása Azokkal az intézkedésekkel, melyeket a Központi Bizottság a dolgozók járadékbiztosításával kapcsolatosan készít elő, pártunk — ahogy erre Jankovcová elvtársnő is rámutatott beszédében — folytatja azon irányvonal további következetes kibontakoztatását, melyet pártunk már hazánk felszabadítása óta követ. Ugyanúgy leszögezhetjük, hogy a Központi Bizottság e tárgyalásának tárgyát képező intézkedések a szociális biztosítás keretében logikus és szerves egészet alkotnak azokkal az intézkedésekkel, melyeket a Központi Bizottság 1956-ban tett, amikor megtárgyalta a szociális biztosításról szóló törvény szövegét és tavaly, amikor a burzsoá elemek mértéken felüli járadékigényei korlátozásának kérdéséről, valamint a szociális biztosítás új módozatainak fejlesztéséről és végrehajtásának új módszereiről tárgyalt. A párt ugyanúgy, mint az előző években, a szociális biztosítás terén most is lényegében — amennyiben a járadékigényekről van szó — két komoly problémára összpontosítja figyelmét. Egyrészt a régi járadékélvezők kérdésére, másrészt az aktívan dolgozók járadékigényeinek feljavítására. Köztársaságunkban a burzsoá rendszer idején úgy gazdálkodtak, hogy a munkásoknak a legkisebb igényeik voltak. A magánhivatalnokok igényei átlag ötszörösét és az állami bürokrácia igényei nyolcszorosát, sőt tízszeresét képezték annak, amit a munkások vagy a bányászok kaptak. Emellett a lakosság, a dolgozók és családtagjaik tömegei, elsősorban a parasztok és családtagjaik semmilyen igényt sem támaszthattak. Ha a burzsoá propaganda hazánkban avagy a külföldön a biztosításról beszél, fel kell idéznünk emlékezetünkben, hogy a szocialista biztosítás régi burzsoá és reformista rendszere úgy ért véget, hogy a dolgozókból kisajtolt mintegy 15 millió koronát egyszerűen átadták a hitleri rendszernek háborús politikája fejében. Csak a központi szociális biztosítóban, ahol a munkások voltak biztosítva, akik saját céljaikra a biztosítási illeték kétharmadát fizették be, a munkás szociális biztosítás létezésének mintegy 10 éve alatt a munkásságot így kétmilliárd koronával lopták meg. önök mindnyájan tudják, hogy a szociális biztosítás régi rendszerének egyik jellegzetessége az volt, hogy nemcsak nem terjedt ki valamennyi dolgozóra, hanem azoknak, akik a társadalom minden gazdagságát létrehozták, a legkisebb igényeik voltak és azt a pénzt, mely a munkások és alkalmazottak illetékeiből összegyűlt, lényegében a burzsoázia és a burzsoá állam célkitűzéseinek támogatására használták fel. Emellett a burzsoázia igen ügyesen tudott előnyben részesíteni bizonyos rétegeket, elsősorban bizonyos hivatalnoki rétegeket, hogy elszigetelje őket a munkásoktól. Feladatunk tehát az volt, hogy a múlt ezen örökségét felszámoljuk, éspedig nemcsak szociális szempontból — ami azt jelenti, hogy segítsünk azoknak, akiket a régi viszonyok között nyomorba döntöttek — hanem fel kellett számolnunk azt az előnyben részesítést is, melyet a burzsoázia szándékosan nyújtott és amely nem állja meg helyét a szocialista elvek, a munkásosztály szükségleteinek és érdekeinek tükrében. Ilyen volt az 1956-ig tartó egész folyamat, mely abban állt, hogy a párt kezdeményezése és 1948 után közvetlenül a párt határozata alapján megvalósítottuk a legalacsonyabb járadékok, elsősorban a munkásjáradékok emelését. Azóta már oly messzire jutottunk, hogy az átlagos régi munkásjáradékok és az átlagos magánalkalmazotti járadékok végérvényes kiegyenlítését a szóban forgó intézkedés alapján már az 1960. év folyamán elérhetjük. Továbbá teljesítenünk kell azt a feladatot, hogy megszüntessük az új törvény érvénybe léptéig folyósított régi járadékok átlagos összege és az 1957. január 1. után, vagyis az új törvény értelmében elismert járadéKok közötti lényeges különbséget. Ezt a feladatot természetesen nem teljesíthetjük egy év alatt, mivel a járadékélvezők nagy tömegéről van szó, akiknek emelnünk kell járadékaikat. Ezt a feladatot az előkészületben levő javaslat értelmében néhány év leforgása alatt teljesíthetjük. Emellett a párt kezdeményezéséből először lép érvénybe a 400 koronát kitevő minimum egységes megállapítása és ott, ahol a feleségre járó pótlékról is szó van, összesen 500 koronát fog kitenni a régi járadékok egyéni növelése. Ez tehát mind szervezési, mind politikai szerr .ontból az a nagy feladat, melyet az előkészületben levő javaslat értelmében a nemzeti bizottságoknak kell teljesíteni. A járadékbiztosítás terén most foganatosított intézkedések után újból tudatosíthatjuk, hogy a szociális biztosítás szakaszán lényegében minden irányban megelőztük a világ bármelyik kapitalista országát. Ma szemtanúi vagyunk annak, hogy az olyan országok, melyek jóval korábban vezették be a szociális biztosítást, mint Csehszlovákia, eddig nem vezették be általában például a rokkantsági járadékokat; így van ez olyan gazdag országokban is. mint Svájc és az Amerikai Egyesült Államok. Van ezenkívül számos kapitalista ország — az északi országokat is beleszámítva — ahol vagy nem vezették be a rendes aggkori biztosítást, vagy pedig az aggkori járadékokat csak a 65. sőt 67. év betöltése' után folyósítják. Hasonló a helyzet a betegbiztosítás és egyéb szociális igények kielégítése terén is. Ez minden bizonnyal a tőkés világgal folytatott versenyünkben nagy diadalt jelent, melyet dolgozó népünknek a párt vezetésével a szocialista fejlődés néhány rövid éve alatt sikerült kivívnia. Amennyiben jóváhagyják a politikai iroda által kidolgozott javaslatokat, ez számításaink szerint azt jelentené, hogy a 600 koronánál alacsonyabb régi rokkantsági és aggkori járadékok közül minden másodikat emelni fogjuk. Ebből látható, hogy ez az intézkedés valóban tömegjellegű, mely a régi járadékélvezők életszínvonalának lényeges emeléséhez vezet. Ehhez hozzá kell számítanunk még azokat a tételeket is, melyekkel a nemzeti bizottságok ismételten avagy egy esetben hozzájárulnak a járadékok összegéhez. Az ismételt hozzájárulás évente 50 ezer esetben és az egy esetben juttatott pénzügyi hozzájárulás 150 ezer esetben valósul meg. Ami a szociális járadékokat Illeti, azok teljes mértékben a nemzeti bizottságok Ügykörébe tartoznak. A nemzeti bizottságok rendelkeznek bizonyos eszközökkel, hogy egyéni esetekben növelhessék a járadékokat ott, ahol az komoly szociális okokból sürgős, és természetesen lehetőségük van arra is, hogy beszüntessék a szociális járadék folyósítását, vagy csökkentsék azt ott, ahol Jogtalanul Ismerték el. A kereset mellett igényelt járadékokról tudatosítanunk kell, hogy azok a járadékok, melyeket a járadékbiztosítás eszközeiből a keresetek mellett folyósítanak, nem tekinthetők a szó szoros értelmében szociális járadékoknak, hanem csupán gazdasági jellegüeknek. Arra vannak hivatva, hogy az alkalmazásban levó dolgozókat arra ösztönözzék, hogy megmaradjanak munkájukban. Most, a dolgozó járadékélvezökre vonatkozó módosítás megvalósítása után, nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy ezt az Intézkedést ne valósítsák meg csak passzívan és ne legyen csupán véletlen kérdése, hogy az a dolgozó, akinek eddig a négy százalékot kitevő járadéknövelés mellett harmadjáradékot folyósítottak, megmaradjon továbbra ls a munkában, avagy nem. A szociális biztosítási szerveknek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal és a nemzeti bizottságokkal együtt oda kell hatniok, hogy a járadékélvezők folytassák munkájukat ott, ahol ezt gazdaságunk érdekei megkívánják. Ami az osztálypolitikát és az osztályszempontot illeti, ez egyrészt az előírások kérdése, azaz például a burzsoázia idejéből származó minden régi előnyben részesítés megszüntetése, kellő osztálypolitika a régi .járadékélvezők egész kérdésével szemben, az új törvény értelmében támasztható igények magassága, ahol a szociális szükség mellett a munkában szerzett igazi érdemek a döntők. Ezt az osztál.vszempontot a gyakorlatban következetesen kell figyelembe venni. Lényegében arról van szó, hogy a szociális biztosítás összes szerveinek gyakorlatát áthassa szocialista politikánk igazi szelleme. Vonatkozik ez például a szociális biztosítás kérdéseinek megtárgyalására mind a szakágazatokban, mind a bizottságokban. E téren különösen a párt központi bizottsága határozata alapján létesített új bizottságoknak — a Járási nemzeti bizottságok szociális biztosítási albizottságainak — van igen lénjregbevágó eszköz a kezükben. ők azok, melyek arra vannak hivatva, hogy helyrehozzák a régi viszonyok következményeit, ami különösen a munkások esetében fontos. E téren a párt utasításai értelmében következetesen a központi bizottság által kitűzött Irányvonal szellemében kell eljárni és helyre kell hozni a kapitalista rendszer idejéből származó sérelmeket, például a bizottságokban úgy, hogy a munkás járadékélvezők avagy a munkás kérvényezők esetében számítsák be az üldöztetés, a munkanélküliség idejének éveit, stb. A mi az akciók megvalósítását illeti, a kerületi nemzeti bizottságokkal együttműködve előkészítjük az aktivisták szélesebbkörű bevonását és a járási nemzeti bizottságok albizottságainak kibővítését, hogy meg tudjanak birkózni az előttünk álló nagy feladatokkal. Köhler elvtárs említést tett arról, hogy pártunk az életszínvonalra vonatkozó ezen intézkedések mellett foglalkozott a szociális biztosítás egész problematikájának és végrehajtásának politikai oldalával Is. Feladatunk megszüntetni a régi rendszer, éspedig különösen a reformizmus legutolfeleljenek a burzsoázia érdekeinek, valamint abban, hogy a fizetett avagy nem fizetett biztosítási illetékek alapján mesterségesen igényeket szerkesztettek, mint például állami alkalmazottak, magas állású adminisztratív bürokraták esetében, akik a -legmagasabb összegű nyugdíjakat kapták anélkül, hogy erre be is fizettek volna valamit. Feladatunk most az, hogy megjavítsuk a szociális biztosítás végrehajtásának egész gyakorlatát. Nemsó' csökevényeit Is, ami abban nyilvánult i csak valamennyi végrehajtó szerv meg, hogy • támasztható igények meg- | összetételét kell jobbá tennünk, hanem a XI. pártkongresszus által kitűzött irányvonal értelmében arra kell törekednünk, hogy minden városban, minden járásban és minden üzemben vonják be a szociális biztosítás végrehajtásába — úgy mint azt már évek óta teszik a Szovjetunióban — a dolgozók legszélesebbkörű kádereit. E téren sok fog függni a szociális biztosítási szervek, a nemzeti bizottságok és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szoros együttműködésétől, a dolgozók, valamint a járadékélvezők széleskörű aktivizálásától. Jindfich Uher elvtárs felszólalása Az új begyűjtési rendszer megoldása a szocialista építés jelenlegi szakaszának feltételeiből és a falun megnyilvánuló szocialista termelési viszonyok fejlesztésének jelenlegi helyzetéből indul ki. Az eddigi rendszernél hathatósabban fog hozzájárulni a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fellendítéséhez. A mezőgazdasági termékek egységes árakon történő begyűjtésének új rendszere a jövőben helyettesíti a begyűjtés valamennyi eddigi módozatát, vagyis a kötelező beadást, az állami felvásárlást, a szerződéses és a szerződésen felüli begyűjtést. Ez az adminisztratív munka lényeges csökkentését fogja jelenteni. Az új begyűjtési rendszer kétségkívüli előnyei azonban egymagukban még nem küszöbölik ki a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági termékek begyűjtése terén mutatkozó összes fogyatékosságokat s nem biztosítják önmaguktól a .mezőgazdasági termelés tervszerű fejlesztését. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy az új begyűjtési rendszer segítségével teljes mértékben biztosítanunk kell az 1960. évi begyűjtés tervben előirányzott terjedelmét — mely nagyobb mint az ez idei volt—, de egyben a következő évek mindinkább nagyobb begyűjtési feladatait is. A begyűjtés biztosításának súlypontja a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb mértékben és sokkal határozottabban a politikai-szervező munkában és annak színvonalában lesz. A helyzet javulásához hozzájárul az is, hogy az új begyűjtési rendszer bevezetése mentesíteni fogja a begyűjtési dolgozókat az igen bonyolult és sok ügykezelési és nyilvántartási munka alól. Az új begyűjtési rendszer ezenkívül lényegében kizárja a begyűjtés bármi néven nevezendő adminisztratív módozatait, irányítása valamennyi fokozatát. A kerületekben szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a mezőgazdasági termeléssel és a mezőgazdasági termékek begyűjtésével kapcsolatos feladatok teljesítésének biztosítását elősegítő politikai- szervező munkában igen sok fogyatékosság mutatkozik és igen sürgős a gyors fordulat e téren, tekintettel azokra a feltételekre, amelyek között az új begyűjtési rendszer alapján biztosítani fogjük a mezőgazdasági termékek begyűjtését. Erről Igen szemléltetően tanúskodik az állattenyésztési termékek begyűjtése terén jelenleg fennálló helyzet, mely olyan nehézségek áthidalása elé állit bennünket, amelyek rendkívül nagy horderejűek egész népgazdaságunk szempontjából. Ez idén különösen nehéz a helyzet a sertéstenyésztésben. Mint ismeretes, e téren fogyatékosságok mutatkoznak az anyasertések és a megtermékenyített kocák tervezett állományának biztosításában, minek következtében nem elegendő a malacok tenyésztése a tervben előirányzott egész sertésállomány biztosítása szempontjából. A fogyatékosságok fő oka azonban az átlagos súlygyarapodás alacsony színvonala. Erről a következő tények tanúskodnak: A terv szerint 1958. január 1-Ig 5 millió 300 ezres állományt kellett elérnünk, mellyel biztosítanunk kellett az 1958. évi tervezett feladatok teljesítését a vágósertések tenyésztésében és begyűjtésében. A sertésállomány 1958. január 1-vel azonban 5 435 200 állatot számlál. A tervezett állomány keretét teh'át 135 ezer sertéssel túllszárnyalták. A sertéshús begyűjtésének 1958. évi tervét azonban nem teljesítettük, vagyis csaknem 36 ezer tonna élősúllyal, azaz mintegy 360 ezer sertéssel kevesebbet értünk el. Nyilvánvaló tehát, hogv a múlt év elején létező sertésállomány elegendő lett volna a tervben előirányzott feladatok teljesítésére azzal a feltétellel, ha állatonként elérjük a 106 kg-ot kitevő átlagos vágósúlyt és e súly mellett 100 százalékosan fogunk meríteni a kezdeti állományból. A valóságban azonban 1958. január 1-vel a zsírra hizlalt sertésállományból a sertések alacsony súlya következtében a begyűjtésbe csak 94,1 százalékot merítettünk. Ez azt jelenti, hogy egy sertés hizlalása több mint egy évet vett igénybe és emellett átlagos begyűjtési súlya csak 102 kg-ot tett ki. Erre a magyarázat az, hogy nem értük el állatonként és naponként a tervben előírás yzott 33 dkg súlygyarapodást és ehelyett országos átlagban csak 30 dkg súlygyarapodást értünk el. Mindnyájan bizonyára igazolhatják, hogy semmiképpen sem tekinthető nagyigényű feladatnak állatonként és naponként a 33 dkg súlygyarapodás elérése. Hiszen számos jól gazdálkodó szövetkezetünkben megszokott a 40,5 sőt 60 dkg-os súlygyarapodás is. Az alacsony súlygyarapodás által előidézett helyzetnek a szervezési erőfeszítések fokozására kellene mozgósítania és serkentenie, valamint a sertések napi súlygyarapodása növeléséért vívott harcra. Hiszen például egydekás napi súlygyarapodás több mint 5 millió sertés esetében évente csaknem 20 ezer tonna vágósertés termelését jelenti Csupán átlag 2 dkg-mal nagyobb súlygyarapodással állatonként és naponként a múlt évben elért súlygyarapodásnál, ez csaknem 40 ezer tonna vágósertést Jelentene, ami a múlt év folyamán a tervben előirányzott feladatoknak nemcsak teljesítésére, hanem túlteljesítésére is elegendő lett volna. A súlygyarapodás növeléséért vívott harc ez idén még sürgetőbb, mert a vágósertések begyűjtésében mutatkozó hiány február végéig már több mint 16 ezer tonnát tesz kl. Azt, hogy a kerületekben és Járásokban számos szakember hogyan foglalkozik a termelésben, valamint a begyűjtésben mutatkozó fogyatékosságok és hibák kiküszöbölésével egyelőre csak formálisnak és adminisztratív jellegűnek kell tekinteni. A kerületi és járási nemzeti bizottságok apparátusának szakemberei-dolgozól arra törekedve, hogn bebizonyítsák a tervben előirányzott feladatok teljesítésének lehetőségét és hogy néha ezzel leplezzék a saját szakmai, valamint szervező munkájukban mutatkozó fogyatékosságokat, a kerületi és járási szervek elé helytelenül valótlan adatokát terjesztenek a mezőgazdasági termelés terén fennálló helyzetről. Egyes kerületekben és egyes esetekben még a szakdolgozók sem voltak meggyőződve az általuk kidolgozott, s a kerületi szervek elé terjesztett elemzések és mutatószámok reális voltáról. Az, miként foglalkoznak a feladatok teljesítésével, mily módon igyekszenek leplezni a fogyatékosságokat és objektív akadályokra hivatkoznak, végül mind a termelésben, mind a begyűjtésben egyre nagyobb nehézségekhez vezet. Hasonló a helyzet a növénytermesztés terén is, ahol mindmáig nem teremtik meg idejekorán az alapvető teltételeket a tervben előirányzott termelési és begyűjtési feladatok teljesítésére. Erről tanúskodik az a tény, hogy ez idén ismét léteznek olyan területek, melyeket nem vetettek be gabonafélékkel, hogy a földeket nem mindenütt készítették elő kellőképpen és az ipari növényeke! termő földeket nem trágyáztak megfelelő mértékben. Haladéktalanul döntő fordulatot kell elérnünk a politikai-szervező munkában, mert ha az eddigi fogyatékosságok az új begyűjtési rendszer feltételei között is tovább tartanának, ez még nagyobb nehézségeket okozna. A mezőgazdasági termelés, valamint a mezőgazdasági termékek begyűjtése terén fennálló helyzetet a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nagy mennyiségű behozatalával kapcsolatosan kell megítélni, ami jelentős mértékben terheli külkereskedelmünk mérlegét. A háború előtti Csehszlovákiában a behozott mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékének csaknem kétharmadát kiegyenlítették a szóban forgó termékek külföldre szállított mennyiségének értékével. Ezzel szemben a legutóbbi 5 év folyamán a behozatal értékének csupán egynegyedét fedeztük a külföldre szállított termékek értékével. Ez idén behozatal útján kell beszereznünk a legnagyobb mennyiségű húst, mint amennyit Csehszlovákiába eddig behoztunk. A dolgozók asztalára kerülő minden 5 kg hús és hústermék keretében egy kilogramot behozatal útján szereztünk be. A növényi zsiradékok minden 5 kilogrammjára 4 kg n;

j5rsanyagot behozatal útján kell beszereznünk és a hazánkban előállított minden 6 kg vajra 1 kg külföldi vaj behozatala esik, stb. A XI. pártkongresszus határozatai azonban meghagyták, hogy teljes mértékben a mezőgazdasági termelés növelésével fedezzük az alapvető élelmiszerek fogyasztásának növekedését és az eddiginél nagyobb mértékben fedezzük könnyű- és élelmiszeriparunk nyersanyagszükségletét, egyben fokozatosan csökkentsük behozatalukat. Az a követelmény, hogy a politikai-szervező munkát lényegesen magasabb színvonalra emeljük, teljes mértékben vonatkozik mind a begyűjtési, mind a feldolgozó vállalatok dolgozóira, vagyis azon vállalatokra, amelyek mezőgazdasági termékek begyűjtésével foglalkoznak. Ezeknek a dolgozóknak is abban kell látniok munkájuk súlypontját, hogy az eddiginél még aktívabban kivegyék részüket az egész év folyamán a mezőgazdasági termékek biztosításából. Egyes cukorgyárak, tejfeldolgozó üzemek és konzervgyárak már kellőképpen kiépítették együttműködésüket a mezőgazdasági termeléssel, azonban ezeknek a vállalatoknak is ugyanúgy, mint valamennyi begyűjtési szervezetnek az legyen a céljuk, hogy a mezőgazdasági termeléssel eddig fenntartott kapcsolatuk, amely túlnyomórészt a tanácsadói tevékenységre korlátozódik, a rendszeres szervezési és szakmai segélynyújtás színvonalára emelkedjék. Annak, hogy az új begyűjtési rendszer teljesíthesse a vele szemben tanúsított követelményeket, fontos feltétele az állami fegyelem megszilárdítása a tervben előirányzott termelési és begyűjtési feladatok teljesítése terén, mégpedig mind a mezőgazdasági üzemek, mind a termelésért és a begyűjtésért felelős szervek és dolgozók részéről. Az EFSZ-eknél, mint szocialista termelő szervezeteknél különösen fontos lesz, hogy elmélyítsék az egész társadalom érdekeivel, valamint szükségleteivel szembeni felelősség tudatát és ezzel egyidejűleg öntudatos viszonyukat az állami begyűjtési terv teljesítése iránt, amelyre az új rendszerben döntő szerep hárul a mezőgazdasági termelés irányításában és befolyásában. Ez magától értődőén megköveteli, hogy a mezőgazdasági termelésért és a begyűjtésért felelős dolgozók munkájukban következetesen leküzdjenek minden formalizmust és magatartásukkal mutassanak példát arra, hogy a tervben előirányzott feladatok biztosítását öntudatos és fegyelmezett magatartásukkal elérjék. Eddig azonban még mindig látunk olyan eseteket, amikor a járási és sok helyütt a kerületi szervek is elutasítják a malacok, a növendékmarha és a tenyészmarha más helyekre való szállítását, jóllehet, közvetlenül az állami tervben előirányzott feladatokról van szó. E helyen megemlíthetjük még az ültetéshez szükséges burgonya kiadását anélkül, hogy helyette más burgonyát szállítanának és más eseteket is. Ami az új begyűjtési rendszerre való átmenet időszakában szükséges intézkedéseket illeti, úgy vélem, hogy ez évben elsősorban biztositanunk kell valamennyi tervezett begyűjtési feladat teljesítését és különösen elejét kell vennünk a nem kívánatos spekulációs kilengéseknek év végén a mezőgazdasági termékek b^a lrisában. A begyűjtésre vonatkozó javasolt intézkedések begyűjtési politikánk új szakaszát jelentik, melyben egyre nagyobb lesz a begyűjtési dolgozók szerepe és felelőssége. T"

T 1 '^Ő 5 1ns

<> "iU