Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-13 / 71. szám, péntek

Á CSKP Központi Bizott 1959. március 4—-5-i üSé Michal Chudŕk elvtárs felszólalása IS g E e s S 1 B g S B B B Ä Krutina elvtárs beszámolójában foglalt bíráló elemzés és intézkedések javaslata mélyen érinti Szlovákia mezőgazdasági termelését. Szlovákia a szövetkezetesítésében ma még elmarad a cseh kerületek mögött. komoly eltérések vannak a termelésben, sőt még a piaci termelésben is. A mezőgazdasági termelés irányításának méltán bírálat- tárgyát képező kérdései Szlovákiában annál komolyabbak, mivel nagy mezőgazdasági üzemek irányításáról van szó. EFSZ-einknek több mint 50 százaléka 700 hektárnál nagyobb földön gazdálkodik. A szocialista vállalatok — EFSZek éppúgy, mint az állami gazdaságok — irányításának fő eszköze a terv. Fontos, hogy örömmel üdvözöljük a mezőgazdasági termelés tervezése rendszerének egyszerűsítését, mivel lehetővé teszi a helyi természeti, gazdasági és káderfeltételek kihasználását a termelés növelésére. A tervezés mai rendszere, különösen az EFSZ-ekben — noha a közelmúlthoz viszonyítva már lényegesen megjavult — nagyon kedvezőtlenül fejlődik a gyakorlatban és nagyon megterheli főként a járási nemzeti bizottságok apparátusát. Felülvizsgálatot tartottunk az ivánkai EFSZ-ben, hogy konkrét képet nyerjünk a szövetkezet termelésének tervezéséről, az alkalmazott mutatókról és számokról. Az ivánkai EFSZ 433 hektár földön és 6 hektár szőlőterületen gazdálkodik. Csak 5 közvetlen termelési mutatója van, éspedig a vetési terület, a repce, a cukorrépa, a marhaállomány és a sertések összmennyisége. E direktív termelési mutatókon kívül a JNB közzétette az évi termelési tervre vonatkozó irányszámokat, éspedig a következő mutatókban r Mezőgazdasági és szántóföld, ebből rétek, feladatok a bővített szántóföldön, takarmánynövények, a lóherefélék és sorközi növények hasznos területe, ebből zöldtrágyázás, silókukorica, takarmányzöldség, szemes kukorica. 10 növény minimális hektárhozamai külön-külön, istállótrágyával való trágyázás, trágyalével, komposzttal, zöldtrágyázással való trágyázás, komposztkészítés — pontosan két oldal. A szövetkezet agronómusa kijelentette, hogy ez a tervezési rendszer egyáltalán nem gátolja őket a jó gazdálkodásban és a termelés irányításában. Nyilvánvalóan annyira megszoktuk ezeket a rossz módszereket, hogy az EFSZ számos dolgozója nem is látja bennük a fogyatékosságot, nem látja bennük az esetleg helytelen irányban folyó termelés okát. De amikor feltesszük a kérdést, miért hivataloskodik oly sokat apparátusunk, s miért bíráljuk annyiszor és méltán, látjuk, hogy az ilyen tervnek már a puszta szétírása is adminisztratív jellegű. A mutatókat a járások különféle múltbeli atlagaiból veszik, ezek nem felelnek meg a termelési feltételeknek, mert sohasem veszik ezeket tekintetbe. E tervet legalább negyedévenként egyszer minden mutatójában ellenőrizni kell és jelentést kell tenni róla a kerületnek, a kerületek viszont tovább a Megbízotti Hivatalnak stb. Ha ehhez még hozzávesszük a költségvetési eszközök, a hitelrendszer és a szubvenciók aránylag bonyolult kezelését, az építés bonyolult irányítását, nem egyszer teljes meztelenségükben látjuk azokat az okokat, melyek végül formaiságra és oda vezetnek, hogy az igazi szakemberek és az úgynevezett szakemberek minden lehetségessel foglalkoznak, csak nem a mezőgazdasági termeléssel, csak nem az agrotechnikával, a zootechnikai intézkedésekkel, emberek nevelésével stb. Ezért kell örömmel fogadnunk és szorgalmaznunk a tervezés egyszerűsítését az állami apparátus által gyakorolt ellenőrzés kellő biztosítása mellett úgy, hogy a terv a legfontosabb mutatókban kötelező legyen. Hasonlóképpen pozitívan kell értékelnünk az új begyűjtési rendszert és az új árakat is. A mezőgazdasági termelés hatékony irányításában nagyon jelentős akadályt képez (a mezőgazdasági üzemek és vállalatok irányítására gondolok) szervei tagoltsága Van minisztériumunk, Szlovákiában Megbízotti Hivatalunk, a kerületekben osztályaink, a járásokban osztályaink és esetleg más segédszerveink, mint például GTÄ-k, az inszeminációs állomások, a magnemesítő állomások, a fajnemesítő állomások stb. Kénytelenek voltunk foglalkozni e kérdéssel, amikor a dolgozók széleskörű aktívájával megtárgyalt számos legjobban és legbecsületesebben elképzelt termelési beavatkozásaink után vizsgáltuk hatásukat az EFSZ-ekben. Észleljük, hogy sok dolgozó nem jut •el a szövetkezeti tagokhoz. A minisztériumtól kezdve meg kell tanulnunk azt. hog.v munkánk hatékonyságát a termelési eredményekkel mérjük le. Ez a kutató intézetekre is vonatkozik. Nem az aktívák száma, nem az országos, szlovákiai, kerületi és hasonló konferenciák száma, hanem a termelési eredmények adnak választ arra, jól, helyesen és hatékonyan irányítunk-e, vagy sem. A mezőgazdasági termelés fejlesztésével szorosan összefügg a szakemberek kérdése. Úgy vélem, hogy szervezetileg nem biztosítottuk helyesen a szakemberek elhelyezését a mezőgazdaságban. Van zootechnikai szolgálatunk, inszeminációs szolgálatunk, fajnemesítő szolgálatunk, állategészségügyi szolgálatunk, agronómiai szolgálataink, vannak gépesítőink a GT.4kon, ám e szakaszok dolgozói aránylag távol állanak magától a termeléstől. S mi a termelés helyzete szocialista mezőgazdasági vállalatainkban? Vetítsük mindezt vissza például egy ipari vállalatra, mondjuk a kassai Kelet-szlovákiai Gépgyárakra. Szép. korszerű üzem. De vegyük elő mérnökeit és műszakjait s ültessük be őket a járási bizottságba Lássuk el őket motorkerékpárokkal, autókkal, üzemi rádióösszeköttetéssel stb., adjuk kezükbe a tervet és meglátjuk, hogyan fog kinézni az ipari termelés. Igv valahogy van ez mezőgazdaságunkban is. Tekintettel a falusi termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésére, szakembereket kell küldenünk a termelésbe. Néhány megjegyzést kutatásunkkal kapcsolatban. , Nemrégen felülvizsgáltuk a szlovákiai kutatóintézetek és állomások munkáját. Megállapítottuk, hogy nemcsak egy helyben topogás, hanem az eszközök felelőtlen kimerítésének esetei is előfordulnak. Például a truavai takarmán.vkutatási intézet egyik dolgozója, aki havi 1700 korona fizetést kap. egy év alatt egy szalmaszálat sem tett keresztbe, egyetlen gondolata sem támadt, egyetlen növénykét nem trágyázott és nem vizsgált meg. De nem ez a dolgok lényege. Nincs helyesen megszervezve mezőgazdasági kutatásunk. Kérdezzétek meg, ki felelős a területi kutatásért? Ki felelős a terméiiyfajtákért és más kutatómunkálatokért KeletSzlovákiában? Äm egyetlen kutatómunkást sem találtok, aki köteles lenne tanácsot* adni u gyakorlati szakembereknek, hogyan gazdálkodjanak, milyen fajtákat termesszenek az éghajlati viszonyokra való tekintettel, milyen agrotechnikát alkalmazzanak stb. Ügy vélem, hogy Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémiánk is tanulhatna a szovjetunióbeli kutatás tagoltságának területi elvéből, ott területileg tagolt komplex kutatóállomások működnek. Vagy vegyük például a szlovákiai és csehországi hegyvidékeket. Tudjátok, mi lett a sorsa a Csehszlovák Mezögazdaságtudőmánvi Akadémia által a hegyvidékekre vonatkozólag kidolgozott okmánynak? Egy állami vgazdaságbun való érvényesítésén kívül tavaly még az asztalfiókban feküdt. Szlovákiában egyetlen szakemberünk sincs, aki a hegyvidékekkel foglalkoznék. Most Klečka elvtárs segítségével komplex kutatóállomást létesítünk, melynek tevékenységét oly irányba akarjuk terelni, hogy a dolgozók teljes mértékben átérezzék felelősségüket a helyes vetésforgókért, az állattenyésztés fejlesztéséért. Ha kutatásunkat nem vonjuk be teljes mértékben a mezőgazdasági termelésbe, sohasem fogunk kellő segítséget nyújtani a gyakorlatnak, és senki sem akad, aki a felelősséget vállalná. A Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia dolgozói elgondolkozhatnának ezen. Az árleszállítás élénk és örvendetes visszhangot keltett a kassai lakosság körében. A Hornád Áruház azzal tette könnyebbé a vásárlóknak a megfelelő cikkek kiválasztását, hogy külön kiállítást rendezett a leszállított árucikkekből. Képünkön Juraj Čeči, a Keletszlovákiai Gépgyárak dolgozója látható, amint leszállított áron — 170 koronával olcsóbban vásárol feleségének Virena-mosógépet. J. Kočiš — ČTK — felv. SKtefifiSMMI AGGKORI BIZTOSÍTÁS A dolgozók aggkori és rokkantsági biztosítására ma 5595 millió koronával többet fordítunk, mint amennyit 1937-ben a München előtti kapitalista köztársaságban fordítottak. Természetesen abból a 4105 millió koronából, melyet a burzsoá rendszer osztott szét a járadékélvezok között, a munkások járadékaira csak 404 millió korona, • bányászok jutalékaira 201 millió korona jutott, ami az egész összegnek csak mintegy 14 százalékát tette ki. Mi a mai helyzet? Míg az állami alkalmazottak nyugdíja 1937-ben átlag nyolcszor akkora volt, mint a munkások járadéka, ma a háború előtti járadékélvezok közül a legmagasabb nyugdíjat a bányászok kapják. A volt alkalmazottak járadékaira fordított költségek 1958-től 1956-ig megkétszereződtek. A rokkantsági, aggsági, özvegyi és árvasági járadékokat élvezők száma (az állami és közalkalmazottak soraiba tartozó járadékélvezőkön kívül) 1937-ben 596 300 fot tett ki, ma pedig 2 millió 145 ezret tesz ki. járadékod Ki S ŤVJ7 *W> 1VJT5 ľfié mst-H i ákbaűL A családi pótlékok mostani összege A családfenntartó bruttó bére alapján kiszámítva: .5? OS )£i o <s © o | Kčs felül Gyermek a N u, 1 ^ w l/> 1 >« C5 u> 1 s o 4) O N •3 | itt O itt o itt O 00 S> « a iH 1-H Cl « 'D első 70.70.70.70.— — második 100.100.100.100.100.— harmadik 140.260.230.200.230.310.negyedik 180.260.240.220 200.180.ötödik és további 220.260.240.240.220.220.összesen: (5 gyermekre) 710.950.880.830.750.710.František Dvorský elvtárs felszólalása A falvak szocialista átalakulásának általános folyamatában Szlovákiában 10 százalékkal maradunk le az országos átlaghoz viszonnyítva. Nemcsak a hegyvidéken, de a termékeny vidékeken is egész járások és községek akadnak, ahol még nem ment végbe a kollektivizálás. Több mint 117 ezer két hektárnál nagyobb mezőgazdasági üzem egyénileg gazdálkodik és 525 ezer hektár földet birtokol. Nagy adósságunk és nagy feladatunk, hogy elszántan és gyorsan előrehaladjunk a parasztok meggyőzésében, betartva emellett a helyes politikai irányelveket. Az általában kisebb szlovákiai termelés fő okai többek között az emberi munka kisfokú hasznosságában, a földalap ki nem hazsnálásában és a többi alapvető termelési eszköz rossz kihasználásában rejlenek. A politikai iroda még tavaly nyáron nagyon fontos határozatot hozott a taíajjavitási munkálatok elvégzéséről. különösen Szlovákiában. E határozatok segítenek az előttünk álló feladatok biztosításában. A múlt év ősze óta intenzíven törekszünk a talajjavítási munkálatok jó elvégzésére. Ez idő óta 18 talaj javítási szövetkezet és 26 előkészítő bizottság létesült, amelyek 2-6 EFSZ-t és egy állami gazdaságot tömörítenék mely annak a pataknak, vagy folyónak körzetébe esik, ahol a talajjavítási munkálatokat végre kell hajtani. Rejtett tartalékaink vannak a termelési eszközök, gépek, állatok és munkaerők kihasználatlanságában. Néhány szót szeretnék szólni a munkaerők ki nem használásához. Minden EFSZ-ben van a tagoknak egy csoportja, mely nem éri el a ledolgozott munkaegységek átlagát. Emellett a szövekezetek között nagy különbségek vannak az egy tagra eső elért munkaegységek átlagában. Felülvizsgáltam az alsószeli jól gazdálkodó szövetkezetet. A szövetkezetnek nagy tartalékai vannak élőmunkában. A szövetkezetben öt ember egy év alatt 50 munkaegységnél kevesebbet, három ember 100 munkaegységnél kevesebbet, 34 ember 200 munkaegységnél kevesebbet, 73 pedig 300 munkaegységnél kevesebbet dolgozott le egy év alatt. A szövetkezetben ledolgozott munkaegységek egy emberre eső átlaga 435 munkaegységet tesz ki. Ha ez a 115 ember legalább az egy emberre eső ledolgozott egységek átlágát dolgozta volna le, a szövetkezet 28 ezer munkaegységben képviselt munkát nyert volna. Olyan munka ez, mellyel egy hektár mezőgazdasági földre eső 60 átlagos munkaegység mellett 450 hektár további föld művelhető meg. Ezek egy szövetkezet rejtett munkaerői. Hol használhatnánk fel ezeket az erőket? Felhasználhatjuk őket a munkaigényesebb vetési területek kibővítésében, saját munkaerővel végzett beruházási munkák elvégzésében. De a szövetkezetek között is nagy különbségek vannak. Minden szövetkezetnek óriási munkaerőtartalékai vannak. Ezt azért mondom, mert szövetkezeteink, előszeretettel beszélnek arról, hogy vasárnap brigádra van szükség, mert meggyőzzük a munkáselvtársat, hogy heti munkája után menjen brigádra az EFSZ-be. Viszont van olyan ember a faluban, aki egy évben 25 — 30 munkaegységet dolgozik le, s a pártszervezet nem törődik vele. Meggyőzzük a munkáselvtársat, aki hetente hat napot dolgozik. Felvették a gyűlésen azt a kérdést, szocializmust jelent-e az egy munkaegységre eső 7 korona. Azt mondtam nekik, hogy a 7 korona nem jelenti, de az egy évben le nem dolgozott 300 nap talán a szocializ must jelenti ? Abből indulok ki, hogy a falusi pártszervezetek munkája nagyon fontos munka. A munkaerők mozgósításának tartalma legyen a faiusi pártszervezetek egyik legfontosabb feladata és gondoskodjanak arról, hogy a falvakon is mindenki úgy dolgozzék, mint az üzemekben, mert így azután jól teljesítjük majd az előttünk álló mezőgazdasági feladatokat. Nincs erkölcsi jogunk kiabálni, adjatok ezt. vagy azt, ha az emberek nagy száma ölhetett kezekkel nézi a fejlődést és nem kapcsolódik be a munkafolyamatba. Természetesen szükségünk van gépekre, műtrágyára stb. Ám elsősorban fontos, hogy a falusi emberek rendesen bekapcsolódjanak a munkafolyamatba. Jelenleg fontos akció a gépek átadása az EFSZ-eknek. A rendelezésünkre álló nem teljes adatok szerint eddig 1502 traktort adtunk át 779 EFSZ-nek. Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy a járási pártbizottságok nagyon következetesen ügyeljenek a gépek átadására és minden esetet tárgyaljanak meg. Ám e feladatot nem biztosítják következetesen s egyes elvtársak az igazgatóra, esetleg a GTÄ vezetőségére bízták az egész ügyet. Ez nagy politikai hiba. melyet már azért sem engedhetünk meg, mivel fontos, hogy jól megfontoljuk, melyik szövetkezetnek kell és lehet átadni gépeket. Vannak olyan szövetkezeteink, mint a zsitvaudvarnoki, amely 400 hektár földön gazdálkodik és kitér a brigádközpont átvétele elől. Nincs nagy kedvük hozzá, mivel kiszámították, hogy köztársaságunk ma még folyósított hozzájárulásai átlaghektáronként jobban kifizetődnek nekik, mintha saját gépeik lennének. Ezért helyes Krutina elvtárs javaslata, hogy a jövőben a traktorok és gépek által végzett munkához ne járuljon hozzá az állam és a munka teljes költségeit számítsák fel, hogy közvetlen állami dotációval ne pótoljuk a munkaegység értékének egy részét. | Válasz az olvasó kérdésére • a B B Hogyan vaiósul meg a régi nyugdíjasok járadékának emelése A CSKP KB határozata a szociális biztosítás terén eszközlendö módosításokról nagyon élő problémát old meg - az 1957. január 1. előtt elismert aggsági és rokkantsági munkás- és alkalmazotti járadékoknak, valamint e járadékok után folyosított özvegyi járadékoknak emelését. részvételével, a nemzeti bizottságok kiválasztott aktivistáinak közreműködésével, a helyi nemzeti bizottságok, utcaszervezetek és a társadalmi szervezetek együttműködésével gondosavi hajtanak végre. Ebben a kiválasztott és egyénileg irányított ügyintézésben a járadékélvezok szociális viszonyainak tekintetbevételével a régi járadékelvezők aggsági vagy rokkantsági járadéka aránylag legfeljebb 600 koronára, — bányászok esetében havi 800 koronára, a régi járadékelvezők utáni özvegyi járadékok pedig az említett összegek 70 százalékára, tehát legfeljebb havi 420 koronára, a bányászok özvegyeinél pedig 560 koronára emelhetők. A most történő emelés tehát nem vonatkozik az 1957. január 1. után elismert alkalmazotti járadékokra, sem a szociális járadékokra, sem pedig a nem alkalmazotti munkaviszonyból eredő más járadékokra, mint amilyenek .a szövetkezetesek, az egyénileg gazdálkodó személyek járadékai, feleségek járadékai stb., bármikor ismerték el őket. Amennyiben e járadékélvezok további segítségre szorulnak, a nemzeti bizottságok a pótgondoskodási eszközökből csakúgy, mint eddig, további segítséget nyújtanak nekik. A régi járadékélvezok járadékainak emelése jelentős politikai és szociális akció, mely elsősorban az új szocialista társadalomért küzdött régi munkások önfeláldozó munkáját és harcát jutalmazza. Ezért fontos, hogy különösen a JNBk tanácsainak szociális biztosítás ügyi albizottságai nagyon gondosan szemeljék ki azokat a régi járadékélvezőket, akik a kapitalizmusban a legtöbbet szenvedtek a munkanélküliség, munkából való kiesés és haladó politikai meggyőződésükért való üldöztetés következtében és akik erejűkhez mérten ma is aktív részt vesznek a közéletben. Ez az emelés, mely áprilistól kezdve valósul meg, nem vonatkozik tehát a szociális biztosításról szóló törvény értelmében 1957. január 1. után elismert járadékokra. Havi 400 korona minimumra emelik az 1957. január 1. előtt elismert mindazon aggsági és rokkantsági járadékokat, melyeket 1956 decembere, illetve 1957 januárja óta átlagosan 10 százalékkal emeltek. Tehát csak az aggsági és rokkantsági járadékok emeléséről van szó. A járadékok többi nemeire ez az emelés nem vonatkozik (az özvegyi járadékok például egyénileg emelendők, amint azt a továbbiakban megmagyarázzuk). A régi járádékélvezők aggsági és rokkantsági alkalmazotti járadékainak 400 koronára történő emelését a Szociális Biztosítás Állami Hivatala, Szlovákiában pedig a Szociális Biztosítás Szlovákiai Hivatala hajtja végre, éspedig a járadékélvezok kérelmezése és további kivizsgálás nélkül. Mivel nagy és sok munkát igénylő akcióról van szó, amely rövid időn belül nem fejeződhet be, áprilistól kezdve minden esetben utólag fizetik kl a juttatásokat. A 400 koronára történő felemelésen kívül fokozatosan tovább emelik a régi járadekélvezők aggsági-, rokkantsági- és özvegyi járadékait, amiről a JNB-k tanácséinak szociális biztosítási albizottságai egyénileg fognak dönteni. Ennek az emelésnek során a JNB-k tanácsainak szociális biztosítási albizottságai a tényleges szociális viszonyok felülvizsgálása után a járadékélvezok munkaérdemeinek, a politikai, osztály és szociális szempontok tekintetbevételével emelik a régi járadékélvezok 1957. január 1. előtt elismert járadékait. Ezt az emelést szintén nem kell kérelmezni, mivel különleges válogatás alapján történik, melyet a dolgozók szervezeteinek JJJ SZÖ 6 * 1959. március 12. »