Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-12 / 70. szám, csütörtök

M ilyen filmeket láttunk a Banská Bystrica-i filmfesztiválon? cseh és szlovák filmek első fesztiváljának eszmei-eszté­tikai konferenciáiról, vitáiról már írtunk. Ebben a cikkünkben legalább röviden be szeretnénk mutatni azt a 12 filmet, amely a Banská Byst­rica-i Hviezda mozgó közönsége előtt hét nap alatt lepergett. Kezdjük sorjában. A csehszlovák irodalmi életben négy-öt évvel ez­előtt méltán keltett feltűnést Ján Otčenášek, kiváló cseh író Brych polgártárs című regénye. (A regény különben megjelent magyar fordí­tásban is.) Ennek alapján készült az idősebb nemzedékhez tartozó Ota­kar Vávra rendezésében a hasonló nevű film. A történet az 1948-as februári viharos napokat és a rá­következő néhány hónapot ádeveníti fel. A cselekmény középpontjában az értelmiségi Brych áll, akinek a tör­ténelem fordulópontján két világ kö­zött kell választania. Nem tudja megérteni az osztályok összecsapá­sát, valamiféle nemlétező harmadik utat keres, amely összhahgban áll­na a „teljes" szabadságról, demok­ráciáról, humanizmusról, benne ki­alakult hamis elképzeléssel. Kispol­gári életfelfogása, környezetének visszahúzó hatása és a forradalmi zajlás egyes részleges visszás jelen­ségei következtében elhatározza, hogy elhagyja hazáját. A konfliktus feloldására a határ közelében fekvő kalyibában kerül sor, ahol a túlol­dalra készülő disszidensek díszes társaságában rádöbben: hiszen ezek az urak veszett dühükben háborúra számítanak, csakhogy újra kezükbe kerüljön a gyár, a birtok, az üzlet. És Brych talál magában annyi erőt, hogy hátat fordítson nekik. A film természetesen nem ölelhet­te fel a regény nagy anyagát. Csak azokra az adatokra szorítkozik, ame­lyek cselekvése magyarázza és ki­domborítja a t'őhös jellemvonásait, eljárásának rugóit. A baj ott kez­dődik, hogy egyes figurák múlt nél­kül huppanak bele a cselekménybe, nem látjuk őket fejlődésükben és ezért nem mindig értjük viselkedé­süket. A felvetett probléma azonban így is rendkívül fontos, ma is idő­szerű. A film nemcsak hatásos és hű képét adja a februári esemé­nyeknek, hanem egyes hibák elle­nére művészi szinten teszi ezt. A "Szent Péter esernyője címú szlovák-magyar kooprodukciós filmről sajnos nem lehet sok jót írni. Ol­vasóink döntő többsége bizonyára ismeri a Mikszáth-művet vagy magát a filmet, illetve recenziónkat erről a műről, úgyhogy ezúttal elhagy­hatom a rövid ismertetést. Nem akarom azt sem ismételni, amit már számos bírálatban mások megírták, például, hogy elhibázott a pap alak­ja, helyenként szirupos a falu hét­köznapjait ünnepi köntösbe bújtatott film stb. Véleményem szerint kiváló mű születhetett volna ebből az iro­dalmi anyagból. Elvitathatatlan tény, hogy a filmben itt-ott és néha na­gyon hatásos formában kivillan az erős vallásellenes mondanivaló és az is biztos, hogy egy-egy kép-sorban érvényesül a helyes irányú humor. De a film egéfezét tekintve ez még­sem Mikszáth. Távol vagyok attól, hogy az irodalmi mű gépies lemá­solását helyesnek tarosam. A film sajátos eszközökkel áolgozó művé­szet, és az Hyen kísérlet az esetek döntő többségében balul ütne ki. Én éppen azon a nézeten vagyok, hogy a film alkotói nem tudták megfogni Mikszáth művének lénye­gét. nem látták meg benne társada­lom-bíráló magvát. Ha ezt a kon­cepciót követték volna, akkor me­részebben formálhatták volna az irodalmi anyagot, esetleg mellőzhet­Gombamódra szaporodnak a televíziós antennák, a szerelők alig győzik a munkát. (P. Haško felvétele). ték vagy tompíthatták volna azt, ami Mikszáth idején igaz volt, de nem hathat átlagos igazságnak ma, s ak­kor időszerűbbé tehették volna az egész történetet. Ügy hiszem ezzel szemben egy másik elképzelés ér­vényésült, amely szinte mindent alá­rendelt a szórakoztatás, a nevettetés követelményének. Az ifjúságból szóló új filmben, há­rom prágai fiú kalandvágyból a bűnözés útjára lép. A háttérben a lépéseiket meghatározó eredendő ok a rossz családi nevelés, a kényez­tetés, a meg nem értés, illetve a a durvaság. A következményektől félve el akarják tüntetni a nyomokat s így újabb kihágásokat, bűntette­ket követnek el, míg be nem követ­kezik a tragédia. És ekkor egyikük megtalálja a visszafelé vezető útat. Tonka, a fiatal vámtisztviselönő győzi meg arról, hogy bűnéért a tár­sadalom felelősségre vonja, de az­után még kezdhet új életet. Ez rö­viden a Még visszatérhetsz című film meséje, amelynek forgatóköny­vét a fiatal, de a Szeptemberi éjsza­kák és az Ilyen nagy szerelem című színműveivel már nagy sikert elért Pavel Kohout írta. A fiatalok életéről, égető problé­máiról feltétlenül írni kell. Helyes az egyes visszás jelenségek okainak és következményeinek művészi formá­ban való feltárása, elemzése. És a Václav Krška rendezésében készült film ezt teszi, mégpedig nagyon drámai, érdekes módon. Mégis fenn­tartásaim vannak. A drasztikusnak mondható történet maroknyi cso­portra jellemző lehet, de semmi­esetre sem a többségre. A film pe­dig ezt a többséget csak kulissza­ként kezeli, egy-két jelenetben és nagyon szégyenlősen a háttérben mozgatja. A rossz útra tévedőktől senki sem kéri számon tetteiket, sem az üzem, sem az ifjúsági szervezet, egyszóval a társadalom süket és vak marad. Pedig olyan folyamat­ról van szó, amelynek egyes szig­nalizáló jelenségeit észre kellett volna vennie és közbe kellett volna lépnie. A társadalmat csak Tonka és a rendőrség képviseli, de már csak a bűntett elkövetése után. Ez­zel kapcsolatban akaratlan felmerül a kérdés, miért nem születik meg már végre sz a film, amely ifjú­ságunk életét,' problémáit, fejlődését' a pozitív oldaláról mutatná be? Ta­lán ebben a vonatkozásban nincs elég konfliktus? II Élgyhiszem, ifjúságunknak töb­llel bet mond egy másik fiim, a színes, szélesvásznú Halál a nye­regben, annak ellenére, hogy feldol­gozása — eltekintve R. Milič nagy­szerű felvételeitől — nem olyan igényes, mint az előző filmé. Ez a mű egy állami méntelepen lejátszódó történet keretében a ponyvairodalom még ma is érezhető hatása ellen harcol fiatalt, öreget szórakoztató, izgalmas formában. Az előadás után rendezett vita is igazolta azt, hogy sokkal több ilyen filmet kell forgat­nunk, amely kielégíti és megfelelő irányba tereli az ifjúság természetes kalandvágyát. A legifjabb nemzedékhez, a gyere­kekhez akar szólni Milán Vomšík, a nagytehetségű fiatal rendező filmje, a Játék és álom, amelynek forgató­könyvírója Ludvik Aškenázy, a ki­váló cseh író, Tulajdonképpen két novella filmváltozatáról van szó. A film újra meggyőz minket Aškenázy nagy gyerekszeretetéről és arról, hogy behatóan ismeri a gyerekek vi­lágát. Kedves, szellemes és művé­szileg meggyőző alkotás ez, amely­nek gyerekszereplőit, főleg a kis Miša Staninecet azonnal a szivünkbe zárjuk. Mégis az a meggyőződésem, hogy ez a mű sokkal többet mond a felnőtteknek a gyerekekről, mint amennyit a gyerekeknek mondhat. A fesztiválon a háborús temati­kát az Akkor karácsonykor című film képviselte. Erénye, hogy törté­nete figyelmeztető mementó: az el­lenséggel szemben legyünk mindig éberek. Alkotói jól ismerik a katonai környezetet és a film alakjaiból élő, hús-vér embereket formának. A film harci jelenetei technikai szempont­ból elsőrendűek. Mégis a drámai alapkonfliktus az, hogy a második világháború végefelé egy területün­kön harcoló csehszlovák katonai egység nagy árat fizet ébersége csökkenéséért, amikor a katonai fe­lelősség és kötelességérzet ellentét­be kerül egy nyugodt karácsony-este utáni vággyal — helyenként nem hat minden vonatkozásban meggyő­zően és hitelesen. A Banská Bystrica-i filmfesztivá­lon még három vígjátékot láttunk. Ojra meggyőződhettünk arról, hogy közönségünk mennyire szereti az ilyen filmeket. És mivel igazán ke­vés van belőlük, néni csoda, hogy a mozilátogató közönségnek elég je­lentős része örömmel fogadja a gyengébb, sőt néha a semmitmondó vígjátékokat is. Sajnos vígjátékaink közül egy sem remekelt. Még talán a legjobb a Karel Capek három rö­vid írása alapján készült Természet­fölötti dolgokról című film, főleg az első és a harmadik elbeszélés. Ca­pek itt nevettető, ironizáló formában rámutat lényegében arra, hogy a ka­pitalista társadalomban jót tenni nem igen „kifizetődő" dolog. A film alkotói azonban véleményem szerint nem mérték fel elég gondosan, hogy Čapek nemcsak szórakoztatni akart és ezért nem emelik ki mindenütt eléggé kifejezően a novellák szati­rikus társadaionybírálatát, s helyen­ként célt tévesztenek. A Főnyeremény című film mulat­ságos történet arról, hogy milyen nehézségeket, bonyodalmakat okoz­hat egy Spartak elnyerése a sorsjá­tékben. Sajnos ebben a filmben szinte az egész világ a Spartak kö­rül forog és úgy tűnik, mintha al­kotói is elnéző és megértő szemmel néznék mindazt, ami a cselekmény­ben lejátszódik s ami már feltétlenül elítélendő. A Vasárnap köszönt be a szerencse című szlovák filmvígjá­ték nem sokkal szerencsésebb alko­tás. Itt ugyan a Sportkáról van szó, viszont a színvonal tekintetében kü­lönbséget nem igen találunk. égére hagytunk még három filmet, amelyek a tavalyi ter­més igazán színvonalas alkotásai kö­zé tartoznak. A Menekülés az ár­nyékból, ez a pszichológiai dráma szintén fiatal rendező, J. Sequens műve, aki Moszkvában Szergej Ge­raszimov, a híres szovjet rendező tanítványa volt. Egy boldognak in­duló házasságra ráborul a múlt kí­sértő árnya. A polgá® világot esz­ményítő maradi gyógyszerész az ön­gyilkosságba kergeti lányát, aki férjhez ment egy „közönséges" rajzolóhoz. Ez a film központi prob­lémája, de ezenkívül számos más égető kérdést érint, amelyek bo­nyodalmakat okoznak a mai fiata­lok életében. A film időszerű, nem marad a felszínen, hanem kutatja az okokat. A. családi . élet problematikájából nierit a J. Spitzer forgatókönyve álapján, F. Kudlác" rendezésében ké­szült Utolsó hazatérés című film is, amely a szlovák filmgyártás egyik sikerének könyvelhető el. A történet napjainkban játszódik le. Péter és Lena házassága kis híján felbomlik, mert az asszony, mint a Faluszínház színésznője havonta csak egy hetet tartózkodott odahaza és fiatal újság­író férje, akire egyetlen gyerekük nevelése hárul, szerelmes lesz a ro­konszenve^ Évába, kollégája barátnő­jébe. S ha mégsem következik be a házasság felbomlása, ez annak kö­szönhető, hogy Péter, és Éva is fel­ismerik: most, amikor a gyerek látná kárát minden ilyen lépésnek, már késő, vállalni kell azt, ami a legnehezebb — a lemondást. A film javára szól az, hogy lényegében a szocialista erkölcs mellett síkraszáll­va nem igyekszik kész receptet adni a hasonló problémák megoldására, hanem további gondolkozásra ser­kent. A filmfesztiválon bemutatott müvek és egyben a tavalyi filmter­més egyik legtökéletesebb alkotása a Vágy. Kinematográfiánkban egy új tehetség, Vojtech Jasný rendező a Szeptemberi éjszakák után újra iga­zolja kivételes képességeit. A Vágy olyan, mint a legszebb költemény. Jasný négy lírai történet keretében tulajdonképpen néha derűs, néha borús poézist visz vászonra, elgon­dolkoztatva az élet értelméről. Négy évszak elevenedik meg a filmben és ennek megfelelően a gyerekkor, az ifjúság, az emberi delelő és az élet utolsó évei. Jasný párhuzamot vonó filozófiája vitatható, de kétségtelen az, hogy ez a művészi kísérlet, amely eszközeiben emlékeztet a Szállnak a darvakra, gyümölcsözően felhasználható a hazai filmművészet továbbfejlesztésében. Legtökélete­sebb része az Andéla című elbeszé­lés. amely nemcsak filmszerű, ha­nem van dráma konfliktusa is. izénkét filmet láttunk. Esz­mei és művészi színvonaluk különböző volt. Egybevetve mégis arról tanúskodnak, hogy a cseh­szlovák film hibái ellenére új fel­virágzásának korszakába lépett. A világ legjelentősebb filmfesztivál­jain tavaly elért nagy sikerek nem a véletlennek köszönhetők, hanem egy felfelé ívelő örvendetes fejlődés törvényszerű velejárói és kimagasló csúcsai. Gály Iván FILMJEI Imiin iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimimiiimmiiiiiiiii Nagy sikernek örvendő és a nem­zetközi filmfeszti­válokon elismerést érdemelt alkotá­sok szerepelnek a hét műsorán. A hűbériséghez erős kötelékekkel fűződő nemesi földbirtokos osz­tály bomlását, er­kölcsi felőrlódését vitte erős kor­szakábrázoló alko­tásban vászonra Marius Teodorescu román rendező a CSALÁDI ÉKSZE­REK-BEN. A film forgatókönyve Pet­ru Dumitriu elbeszélése alapján ké­szült, s a maga idején nagy sikert aratott a legutóbbi Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Mit mutat be a film meggyőző erővel? A nép nyakán élősködő föl­desurak családi és társadalmi éle­tének erkölcsi bomlását, az úgyne­vezett jó családok elindulását a lej­tőn, az orosz proletarfátus forradal­mának hatására és utórezgéseként 1907-ben kitört ösztönszerű paraszt­lázadások hátterét. Egy bojárcsalád tagjai a történet főszereplői, de a család életén ke­resztül bepillantunk az egész bojár­ság léha életébe. Az elbutított pa­rasztokból kipréselt pénz itt az úr. Lop az intéző, lopnak a rokonok, mindegyik meglopja a másikat, és azt hiszik, hogy az nem veszi ész­re. Ugyanakkor két jellemtipus dom­borodik ki a bojárcsaládban: az ősi „jusshoz" még életveszélyben is görcsösen ragaszkodó vénleány Leo­nora, ki a család uralkodó matróná­jának tartja magát, akit az ősi föld „rabsága" megfosztott a nagyvilági élet örömétől, a másik oldalon pe­dig húga, a világot járt delnő, ki a művelt szélhámosok minden fogá­sát eltanulta, s férjétől elhagyatva tér haza a szülőházba, hogy javítson sorsán: kivárja Leonora halálát, hogy örököljön. A vénlány vagyona a moz­gatója Elena minden cselekedetének és ezért lesz testvérének gyilkosa Ifjú költőink bratislavai bemutatkozása A Csemadok bratislavai helyi csoport­jának irodalmi köre március 9-én este, a pedagógiai iskola termében megren­dezte a „Szlovákiai fiatal magyar köl­tök szerzői estjét". Az érdeklődök zsúfolásig megtöltöt­ték a helyiséget, ami örvendetes bizo­nyítéka annak, hogy a vidék után vég­re fővárosunk magyar olvasói is sze­retettel fogadták a szlovákiai költögár­da ifjú képviselőit. Kár csupán, hogy a célnak megfelelőbb helyiség nem akadt. A dr. Turczel Lajos szerkeszté­sében megjelent és sokat vitatott köl­tői antológiájából már népszerűségnek örvendő Cselényi László, Fecsó Pál, Gyüre Lajos, Kulcsár Tibor, Nagy La­jos, Petrik József, Simko Tibor és Tő­zsér Árpád mutatkoztak be a közön­ségnek. A Csemadok kezdeményezése feltétlenül dicséretet érdemel. A fiatal költök alkotásait, Uács József megnyitó beszéde után, Kopasz Csilla, Nagy Ka­talin, Dráfi Mátyás, Vaszily János, Vass Ottó lelkesen és gyakran figyelemre­méltó drámai készséggel tolmácsolták. Matheizer Mária, Mališek Bedrich, Sza­turi György és Dagmár Komová nívós zeneszámaikkal járultak hozzá az est sikeréhez. Ki kell emelnünk Tóth And­rás tehetséges előadásában Németh László két nagyon szépen megzenésí­tett Puskin költeményét. Monoszlói Éva előadóművészeiét nem kellett új­ra felfedezni. Csak köszönet illeti őt azért a négy költeményért, melyet az ügyhöz méltó szeretettel előadott. A fejlődőképes főiskolai előadóknak, akikkel ilyen estéken még gyakran kí­vánunk találkozni, előadása különösen értékes volt. . Az irodalmi estét a jelenlevő költők egy-egy kedvenc versük elmondásával fejezték be. A közönség őszinte tet­szésnyilvánítása mellett zárult ez az irodalmi est, melynek megrendezésében Monoszlói Éva és dr. Csanda Sándor szereztek érdemeket. Kívánatosnak tartanánk ilyen esték gyakoribb meg­ismétlését, melyek a szlovákiai magyar költők kapcsolatát a magyar olvasótá­borral elméályítenék, kiszélesítenék és megteremtenék a kapcsolatot a cseh­szlovákiai magyar irodalom ismertebb nevű művelőivel is. Azonkívül bízunk abban, hogy hasonló találkozások, me­lyek közelebb hozzzák az alkotásokat a közönséghez, az írókra is buzdítólag hatnak és növelik az olvasók táborát. dt. A családi ékszerek című fiim egyik jelenete. a parasztlázadások mozgalmas ide­jén. A sors iróniájának tűnik lá­nyának megszökése egy katonatiszt­tel, - természetesen a családi ék­szerekkel együtt, — s ugyanakkor a tönkre ment világfi férj „tékozló fiúként" való hazatérése. Remek jellemalakításokkal találko­zunk a filmben, és elmondhatjuk, hogy erőssége a letűnt úri világ tö­kéletes ábrázolása. Az 1907-es évek forradalmi megmozdulásai viszont epizódszerúen hatnak és képei ­egy-két parasztfigura ábrázolásától eltekintve — halványak. A HÁZ A SZIKLA ALATT című ma­gyar filmről, Makk Károly rendező alkotásáról a dicséret felső fokán nyilatkoznak azokban az országok­ban, ahol bemutatták. Megrázó erős dráma, paraszti tragédia a háború utáni időkből. Elfogulatlanul beszél­hetünk a legnagyobb dicsérettel a rendező munkájáról és az élethű szí­nészi alakításokról, a fő cselekmé­nyek és epizódok kitűnő tömör össze­hangoltságáról. A korszak, melyben története lejátszódik, a háború utáni nehézségek korszaka, az új élet épí­tésének útján tett első lépések ideje. Megütköznek egymással a régi és az új világ erői és sokan okozzák ma­radiságukkal egyéni balsorsukat. Makk Károly filmjében azonban nem érezzük az erők küzdelmét, legfel­jebb sejthetjük. Individuális paraszt­történet, pszichológiai dráma ez. Egyéni paraszttrágédia, melynek hát­terében érzelmi, lélektani motívumpk nyilvánulnak meg erőteljesen. Ezért szűkebb a társadalmi mondanivalója, viszont pozitívuma, hogy alakjai se­matizmustól mentes élő emberek. Művészi szempontból felejthetet­len élmény a családi háromszöget alakító főszereplők: Görbe János, Psota írén és Bara Margit jellem­alakítása. l. L. Vetélkedés Léván Gondos előkészületek után az el­múlt hetekben került sor a Csema­dok legjobb színjátszó csoportjainak kerületi szemléjére. A kerületi szem­lék nyertesei - a kassai és a ko­máromi színjátszók - március 7-én és 8-án Léván találkoztak. A komá­romiak Barta Lajos Szerelem, a kas­saiak Csizmarek Mátyás - Vincze Ottó: Boci, boci tarka című színmű­vét mutatták be. A legjobb színját­szó csoportok szemléjének tavalyi nyertese: a lévai színjátszócsoport e hó 22-én Tudor Musatescu román szerző Titanic-keringő című vígjá­tékával lép a közönség elé. A lévaiak előadása után kerül sor a bíráló bi­zottság döntésének kihirdetésére és a legjobb színjátszó csoport kitünte­tésére. A győztes csoport többek kö­zött abban a kitüntetésben is része­sül, hogy a Csemadok VII. országos közgyűlésének első napján, április 6-án a több mint 500 főnyi Csema­dok-küldött előtt a bratislavai Hviez­doslav Színházban mutathatja be mű­sorát. A színjátszó csoportok között nagy a vetélkedés. A döntőben mindkét -csoport igyekezettel játszott. Most nagy érdeklődéssel várják a tavalyi győztes bemutatkozását és a bíráló bizottság döntését. _ (b > Mesegyűjtő pályázat A Szabad Földműves szerkesztősége nép­mesepályázatot hirdet. A pályázatnak az a célja, hogy az elkallódott eredeti népme­sék gyűjtését elősegítse. A pályázat felté­telei nagyjában a következők: A pályázók „Mesegyűjtő pályázat „fel­írással jelöljék meg küldeményeiket. A pá­lyazat" felírással jelöljék meg küldeményei­ket. A pályázat beküldési határideje szep­tember 30. A beérkezett pályamüveket október 31-ig értékeli ki a bizottság. A pá­lyázók értékes díjakban, könyvjutalmakban részesülnek. Bővebb felvilágosítást a Sza­bad Földműves szerkesztősége ad. ÜJ SZÖ 9 * 1959. március í*, t

Next

/
Thumbnails
Contents