Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-12 / 70. szám, csütörtök

Felújítják a fiatal építők dicsőségét A nyitrai fiatal építészeti dolgozók, akik Szlovákiában elsőként alakítottak ifjúsági munkacsoportokat, hatékonyan segítettek a lakásépítésben. Bebizonyosodott, hogy rendszeres gondoskodás nélkül a fiatal építker§si dolgozók ezen kezdeményezése — bár szép eredményeket hozott — csupán átmeneti jellegű volt. A leh^ Uesedés és felbuzdulás kicsinyes okokon akadt fenn. Megmaradtak azonban a tapasztalatok, amelyek a nyitrai Magaséprjlészeti Vállalat CSISZ üzemi bizottságának útmutatásul szolgáltak. A CSISZ-tagok a párt üzemi sze-vezetével együtt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusa történelmi ülésszakának idején „Ifjú Építő" néven ifjúsági csoportot létesítettek a Párovcei építkezésen. Az Ifjúsági csoport vezetője Takács elvtárs. A csoport fiatal építészeti dolgozókból áll, akik a Nyitra Predmostie negyedében számos munkaqyőzelmet arattak. A fiatalok folyamatos építkezési módszert alkalmaznak. Igyekezni fognak betartani az építés harmonogramját és ezáltal hozzájárulnak a CSKP XI. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez. A párovcei 122 lakásegységet határidő előtt akarják átadni és ebben a törekvésükben segítségükre lesz a detvai ípítészeti dolgozók felhívásának elfogadása. A VII. VIT tiszteletére rendezett szocialista munkaverseny keretében a nyitrai Magasépítészeti Vállalat üzemi CSISZ bizottsága — azon igyekezve, hogy javítsa a munkát a többi építkezéseken is — elhatározta, hogy az új munkaformák népszerűsítésén kívül további ifjúsági kollektívát alakít, amellyel szocialista munkaversenyt indít a Világifjúsági Találkozó tiszteletére. Az ifjúsági építés során két takarékossági csoportot létesítenek és az ifjúsági milliók számláján ISO ezer koronát takarítanak meg. Briqád munkában 1500 órát dolgoznak le. A tanoncok megindítják a műszaki alkotó versenyt és igyekezni fognak a tanulók legalább 70 százalékát bekapcsolni a versenybe. A tankörök támogatására legalább négy szakembert szereznek, akik részt vesznek majd a műszaki beszélgetéseken. A VII. Világifjúsági Találkozóig négy kulturális vállalkozásban vesznek részt és megrendezik az olvasók értekezletét. Ivan Mik

ui

a Á híradástechnikai készülékek bölcsőjénél A fiilkagylótól az elektroncsöves számológépig így már más az élet Egy éve, hogy községünkben megalakult a szövetkezet. Azonban a fejlődés nem állt meg, a tagság dolgozik, ha a kezdet kissé nehéz is volt, de az imregi szövetkezet a járásban mégis a legjobbak közé került. Azóta már felépült egy tyúkól, két tehénistálló és egy sertéshizlalda. A magángazdálkodók közül Mitera Ferenc, Makó Péter és többen beléptek a közösbe, látva, hogy ott jobban boldogulnak. Makó József, Imreg Jó! gazdálkodnak a kistárkányiak A kistarkányi szövetkezet a kassai kerület legjobb szövetkezete. A múlt évben elért eredmények alapján munkaegységenként 27 koronát fizettek. Tehették, mert bevételük 237 ezer koronával volt több a tervezettnél. Járásunkban sok helyen azt mondják: könnyű nekik, mivel nagy gyümölcsösük van és abból jő pénzt csinálnak: Ez azonban riem egészen így van, mert — ahogy Fazekas Béla szövetkezeti elnök mondta — tavaly a gyümölcsből semmi jövedelmük nem volt, almatermés is csak annyi volt, hogy a kiadást fedezni tudták. A szilva még megvan, már nem gyümölcs, de cefre képében. Körülbelül három vagonra való van Fazekas László agronómus szerint. A szilvát nem akarták eladni. Saját pálinkafőzőjük ugyan nem volt, és ha másutt főzetik ki, sokkal kevesebb a jövedelem. Elhatározták tenát, hogy 70 ezer korona költséggel pálinkafőzőt építenek, mely február végén már üzemképes lesz. A szilvórium értékesítéséből aztán fedeznek bizonyos kiadásokat. A tavaszi veteményezéshez a szövetkezetben mindent előkészítettek. A vetőmagot kitisztították, már cslráztatják a korai burgonyát, befejezik a melegágyák elkészítését is. E munkára nagy gondot fordítanak, mivel 24 hektár jól előkészített föld vár a zöldségfélére. A vezetőség kijelentése szerint az elkövetkező években túlteljesítik az ed'digi eredményeket. Most még inkább bíznak ebben, 300 ezer korona értékű mezőgazdasági gép már a szövetkezet udvarán van. Ha a saját tulajdonukban lesznek a gépek, észrevehetően csökken az önköltség. A kistárkányi szövetkezetesek amellett, hogy becsületesen dolgoznak, szorgalmasan tanulnak is. Tóth István, Bély. Parlubice nemcsak arról ismeretes, hogy évtizedek óta híres lóversenyek színtere, hanem arról is, hogy itt gyártják az ízletes, szép, tükrös mézeskalács-szíveket, a piskóta-lovashuszárokat, gyermekkorunk emlékezetes vásárfiát. Most mégsem a híres lóversenyről, sem a mézeskalácsokról, hanem egy jóval bonyolultabb termelésről, a kerület legnagyobb ipari vállalatának, a Teslának munkájáról akarunk szólni. C

saknem negyven év múlt el azóta, hogy felépítették Pardubicében a mai Tesla első épületét. Az eredetileg cipőgyártásra tervezett épületbe műszerészek szerszámlakatosok, technikusok költöztek be. Évtizedek elmúltával ma már az üzem idősebb dolgozói is al;g emlékeztek arra, mit termelt abban az időben a Tesla. Hisz akkor a híradástechnika még csak gyerekcipőben járt és az első telefonhallgató is szenzációt jelentett. Az eleinte alig egykétszáz munkással dolgozó üzem hazánk egyik legnagyobb ipari vállalatává fejlődött. Ma több ezer munkása szakértelemmel gyártja a televíziós készülékek, adóállomások, mérőműszerek, magnetotonok, elektroncsöves számológépek százait és ezreit, melyek nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is elismerést szereznek elektrotechnikánknak. A távolbalátás fejlődése az utóbbi években olyan mérföldes léptekkel haladt előre, hogy ami még tegnap újdonság volt, holnap már elavul. Tegnap még az Athos II. volt az éllovas, holnap már az Astra lép helyébe, mely még jobb, tökéletesebb. A

hatalmas szerelőcsarnok egyik állandóan mozgó futószalagjánál beszélgetünk az üzem fiatal technikusával Stanislav Jeniček mérnökkel. — Az első negyedévben befejezzük az Athos II. sériagyártását és áttérünk az Astra előállítására. Eddig összesen 98 ezer Athost gyártottunk. az idei terv 78 ezer televíziós készüléket ír elő gyárunknak — mondja Jeniček elvtárs. — Miben tökéletesebb az Astra az Athosnál? - kíváncsiskodunk a szakembereknél. —. Sokban. Jóval könnyebb, két hangszórója vaň, távirányítható, a magasfeszültségű transzformátor, mely az Athosnál nem a legjobb, itt tökéletesebb. Az alkatrészek kisebb méretűek, a legkorszerűbbek és í nagyobb teljesítményűek. 30 km-es körzetben nem szükséges hozzá még szoba-antenna sem. Még az idén 35 ezer Astrát, azaz ter.melésünk 60 százalékát szállítjuk Lengyelországba, Dániába, a Német Demokratikus Köztársaságba. Egyiptomban és Romániában pedig teljes üzemeket szerelünk fel az Astra készülékek gyártására - magyarázza a mérnök. — Ha ilyen gyors ütemben halad a távolbalátás fejlődése, valószínű, hogy jövőre az Astránál is tökéletesebb készülékek lesznek? - kérdem. — Lehetséges. De aránylag hosz&zú ideig mégis csak az Astra lesz a legkorszerűbb fekete-fehér képernyős készülék nemcsak nálunk, hanem Európában is — válaszolja Jeniček élvtárs. Majd folytatja: Igaz, dolgozunk két új televfziós készülék szerkesztésén, a Narcison és az Orchideán, amelyek 30 százalékkal könnyebbek, 25 százalékkal kevesebb áramot fogyasztanak és előállításuknál 25 százalékkal kisebb a munkaráfordítás. Főleg azonban a képernyő nagyobb az eddiginél. — Mit terveznek a jövőre? — Elsősorban az egyes alkatrészeket tömeggyártás céljából tipizálni fogjuk. Ezzel javulna a minőségük is. A szovjet készülékek alkatrészeinek tartóssága abban rejlik, hogy a Szovjetunióban minden vevőkészülékben egyforma, standard alkatrészeket szerelnek — fejezi be magyarázatát a mérnök. A hosszú futószalag közepén, ahol a transzformátorok szerelésén szorgoskodnak az ügyes női kezek, megállunk, őszülő hajú, de fiatalos arcú munkásnő válaszol köszöntésünkre. Beránková Viera, a műhely egyik legjobb dolgozója beszélgetésünk közben elmondja, hogy ma évzáró pártkonferenciára készül, amelyben csoportja nevében kötelezettséget olvas fel. — Mire vonatkozik ez a kötelezettségvállalás? — kérdjük. — Műhelyünkben egy új futószalagot készítünk, amelyen a tekercselés nagyobb részét gépek végzik, így 20 — 30 százalékkal növeljük a munka termelékenységét és 6 munkásnő munkáját helyettesítjük. V

annak a műhelyben többen olyanok, akik 20-30 éve dolgoznak már itt, akik itt tanulták ki a rádiószerelés bonyolult, de egyben érdekes mesterségét. Azért van jó hírneve a gyárnak, mert az idősebb tapasztalt munkások között a fiatalok könnyen elsajátítják a jó munka titkát. A szerszámkészítő műhelyben dolgozik František Burkon, a többszörös újító mester. Nemrég egy ötletes újítással esztergagépén 32 koronáról 15 koronára csökkentette egy alkatrész elkészítésének költségét. A már 27 éve itt dolgozó František Burkon elvtárs nemcsak a Teslára, hanem egész Pardubice gazdag munkásmozgalmi múltjára is büszke. Ö is ott volt az első köztársaság idején a párt által szervezett bérsztrájkokban. A megszállás idején ő is harcolt a fasiszta elnyomók elleri. A harcot most sem hagyta abba. Lelkesen küzd a termeles növeléséért, a gyár jó hírnevéért. A tavaly beadott 648 újítási javaslat között, amely az üzem számára 2 millió 290 ezer korona megtakarítást jelentett, az ő újítása is ott volt. Ö is hozzájárult ahhoz, hogy a Tesla Üzem ma már 250 televíziós készüléket gyárt naponta. A

telévíziós készülékeken kívül mindenféle műszereket, készülékeket gyártanak itt és a vállalat fióküzemeiben. Mindez annyira érdekes, hogy bármelyik műhelyről külön cikket lehetne írni. Milyen büszkeség tölti el az embert, amikor végighallgatja az üzem technikusainak magyarázatát. Itt van pl. a magnetofon gyártása. Tavaly e téren még vagy 10 — 15 évvel le voltunk maradva más országok mögött. Ez idén már 5 ezer darabot, jövőre pedig 15 ezer darabot gyártunk kivitelre. A sikerekről, gazdasági eredményekről beszéltek az évzáró pártkonferencián, ahol 280 tag és tagjelölt volt jelen. Kvačková Božena, a CSKP egyik alapító tagja 19 éve dolgozik már a Teslában. A 22 felszólaló közül, akik az idei terv teljesítéséről, kötelezettségvállalásokról beszéltek, a pSÍSZ szer

7 vezet elnökének szavai vésődtek legjobban emlékezetembe: rPavaly — mondotta — ifjúsági szervezetünk kötelezettséget vállalt, hogy 15 ezer Athoshoz készít terven felül tekercselést. Vállalásunkat becsülettel teljesítettük. Most azt vállaljuk, hogy az első negyedév végéig 180 televíziós készüléket gyártunk terven felül és a VII. Világifjúsági Találkozó tiszteletére 50 tonna vashulladékot gyűjtünk kohóink számára. Horváth Sándor P' )ártunk és kormányunk újabb nagy jelentőségű árleszállításról hozott határozatot. E határozat újabb tanúbizonyságát adta annak, hogy pártunk mindenek elé helyezi a dolgozók életszínvonalának állandó és tartós növelését. Talán nincs egyetlen család sem, ahol ne kerülne papír, ceruza az asztalra, ne számolgatnának, mennyi megtakarítást jelent az újabb árleszállítás. Mindenkinek hozott valamit, de különösen a népes családoknál, az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező családoknál nagy jelentőségű, mivel a kiskereskedelmi árak csökkenése mellett emelkedett a gyerekek utáni pótlék, s lényegesen csökkent azoknak a közszükségleti cikkeknek az ára, amelyekre éppen ezeknek a családoknak van legnagyobb szükségük. Nem véletlen és nem is indokolatlan azonban, az, hogy az örömteli számolgatások közepette mégis csak felvetődik a kérdés, hát a hús, tojás, tej ára? Mikor csökken már? Ha valaki figyelmesen tanulmányozza pártunk irányelveit, célkitűzéseit, nem vonhatja kétségbe, hogy ez a probléma pártunk politikájának döntő részét képezi. A mezőgazdasággal kapcsolatos nagy jelentőségű határozatai, amelyek mind a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését szorgalmazzák, annak érdekében történnek, hogy lehetőség nyíljék az olyan fontos élelmiszerek mint a hús, tej, tojás árának csökkentesére is. Bátran mondhatjuk azt, hogy szövetkezeteink — bár nem érték el a termelésben a feltételezett szinvonalat — jóval nagyobb terméseredményeket érnek el, mint amilyent a régi gazdálkodási forma mellett elértek földműveseink. Hát akkor hol a baj? — tehetné fel valaki a kérdést. A lehetőségek tVJZť

0

1 kihasználva j A baj ott kezdődik, hogy a mej zőgazdaság még mindig nem tud lépést tartani az életszínvonal állandó emelkedéséből eredő követelményekkel. Az, hogy dolgozóink anyagi jövedelme a sorozatos árleszállítások és különböző formában történő juttatások következtében állandóan növekedik, törvényszerűen maga után vonja a jobbminőségű, nagyobb kalóriájú élelmiszerek fokozottabb keresletét. Krutina elvtárs, „Határozott fordulatot kell elérnünk a mezőgazdasági termelésben" című beszámolójában, rámutatott arra, hogy az utolsó három év során a hústermelés 19 százalékkal, a tejé 7, a tojásé 14 százalékkal növekedett. Ennél a megállapításnál két dolgot kell figyelembe vennünk. Mindenekelőtt azt, hogy ha ezeknek a mezőgazdasági termékeknek csökkentenénk az árát, vajon a vásárlóerő újabb, növekedésével beállott nagyobb keresletet ki tudnánk-e elégíteni. Nem vezetne-e oda, hogy növelni kéne a behozatalt, vagy nem tudnánk kielégíteni a vásárlók követelményeit. Márpedig egyáltalában nem célunk az, hogy évről évre több mezőgazdasági terméket hozzunk be külföldről, de ha ezt tennénk is, ez semmi körülmények között sem vezethet a felsorolt élelmiszerek árának csökkenéséhez. Az egyedüli és helyes út, amely az élelmiszerek árának további csökkentéséhez vezet, a mezőgazdasági termelés növelése. Ez annyit jelent, hogy teljesítenünk kell a párt XI. kongresszusának a mezőgazdasági termelés növelését előirányzó határozatait. El kell érnünk, minél rövidebb időn belül, hogy az alapvető fontosságú élelmiszerfajták 'fogyasztásának nagyarányú növekedését, saját mezőgazdasági termékeinkből elégítsük ki. A második fontos kérdés az — az előbbiek során már felsoroltuk, hogy az alapvető fontosságú élelmiszerek termelése az utolsó három évben milyen mértékben növekedett —, hogyan és mennyiért állítjuk elő. Krutina elvtárs erre is megadja a választ, amikor azt mondja. „Ezt a növekedést azonban a takarmányfélék aránytalanul magas behozatalának alapján értük el, mivel kénytelenek voltunk így biztosítani mezőgazdaságunk erőtakarmány szükségletét." Ez magától értetődően megterheli a külkereskedelem mérlegét, az ipari árucikkek, és többek között a mezőgazdasági gépek jelentős mennyiségét veszi igénybe a behozott takarmányok értékének fedezése. Mi hát a teendő? Mindenek előtt a növénytermesztés, illetve a szükséges takarmányalap megteremtésében kell lényeges javulást elérni. De fordítva is mondhatnánk, mert helytelen volna a mezőgazdaságot két részre osztani, külön beszélni a növénytermelésről, külön az állattenyésztésről. Ez a két tényező együtt alkotja a mezőgazdálkodást, a kettő szoros egységet alkot, amelynek egyike törvényszerűen hat a másikra. A mezőgazdasági termeléssel szemben állított követelmények figyelembevételénél abből kell kiindulni, hogy az életszínvonal emelkedése látszólag az állattenyésztéssel szemben állít fel magasabb követelmé[ nyeket. Az emberek nem a kenyérből, i hanem a húsból akarnak többet. Tehát döntő javulást az állattenyésztés terén kell elérni. Növelni kell az állatállomány sűrűségét és minőségét. Márpedig ha ezt sikeresen megvalósítjuk, ez egyben a növénytermelésre is kihatással lesz. A mostani állapot nemcsak azt jelenti, hogy elégtelen a marhahús termelése, hanem azt is, hogy kevés az istállótrágya, ami károsan befolyásolja e talaj termőképességét, a feltételezettnél alacsonyabbak a hektárhozamok, ami szükséegssé teszi, hogy a kenyérgabona, illetve az ipari növények vetésterületét a takarmánytermő területek rovására bővítsük. A takarmánytermesztés terén a lemaradást azonban egyéb tényezők is fokozzák. Többek között az, hogy a szövetkezeti tagok nem fordítanak elég gondot olyan fontos és döntőjelentőségű takarmány forrásokra, mint a rétek és legelők. Ezeknek karbantartását, termőképességük növelését legtöbb esetben másodrendű feladatnak tekintik. Sok szövetkezetben megelégszenek annyival, hogy a i köz«ég fiataljai ilytn vagy olyan ! évforduló tiszteletére kötelezettséget vállalnak, hogy ennyi meg ennyi legelőt rendbe tesznek, vagy rétet feljavítanak. Ez még korántsem elég az üdvösséghez. Kell, hogy eme fontos és nélkülözhetetlen munkából a lehetőség szerint minden egyes tag kivegye részét. A rétek és legelők karbantartása — a szükséges takarmányalap megteremtése minden egyes szövetkezet, illetve szövetkezeti tag elsőrendű és múlhatatlan kötelessége legyen. A tornaijai járás szövetkezetei például a múlt évbpn a rétek és legelők javításának tervét még felére sem teljesítették. Sajnos, ez a valóság, s káros hatása máris megmutatkozik. Nehéz összegeket kell fizetniök takarmányért. Súlyos hiba az is, hogy jónéhány szövetkezetben a takarmányfélék betakarítását nem végzik el időben, s nem egy példát lehetne felhozni arra, hogy csupán a hanyagság, nemtörődömség következtében ezreket érő jó minőségű takarmány megy tönkre. A járási pártszervek, a járási nemzeti bizottság tagjai, illetve a mezőgazdaság irányításával megbízott tényezői nem propagálják kellőképpen például a takarmányfélék tárolásának újabb, jobb módszereit. Nagyon kevés szó esik például az úgynevezett „hideg szárítás"-ról. Tulajdonképpen ez nem egyéb, mint a lekaszált here, vagy széné ventilációs úton történő szárítása. Ezt a módszert a kőhídgyarmati állami gazdaságban már évek óta alkalmazzák. Jelentősége abban áll, hogy a takarmány tápértéke 18-20 százalékkal nagyobb, mint a természetesen szárított takarmányféléké. A lehetőségek még megközelítőleu sincsenek kihasználva. Nem lehet közömbös senki előtt a mezőgazdaság jövőbeni sorsa, de különösen a kommunistákra hárulnak ezen a téren még fokozottabb feladatok, hogy a XI. pártkongresszus határozata minél előbb valósággá váljék és a soronkövetkező árleszállítás megvalósításának már a mezőgazdaság is döntő részese legyen. Szarka István ÜJ SZŐ 7 * 1959. márciií* 1&