Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-12 / 70. szám, csütörtök

h Kínai Népköztársaságban tavaly rendkívül gazdag termést takarítottak be, amely megoldotta a kínai nép milliói élelmiszerellátásának problémáját. A jó termést elő­segítette a mezők öntözéséért, a mélyszántásért és a föld alapos trágyázásáért indított tömegmozgalom. Képünk a S-cschuan tartományban épülő műtrágya­gyárat mutatja, melynek kapacitása évi hetvenezer tonna szintetikus ammóniák. (Oj Kína felvétele) A NÉPGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉNEK PROBLÉMÁI a Bolgár Népköztársaság Népi Gyűlésének ülése Szófia (CTK) - Szófiában március 10-én, a délutáni órákban felújí­tották a Bolgár Népköztársaság Népi Gyűlése III. ülésszakának tanácsko­zásait. Napirenden szerepel Xodor Zsivkov beszámolója a népgazdaság fej­lesztésének további meggyorsításáról, a nép anyagi és kulturális szín­vonalának emeléséről, valamint az állami és gazdasági irányítás átépíté­séről. E ponttal kapcsolatban törvényt adnak ki. Megtárgyalják továbbá az 1959. évi állami költségvetésről szóló tör­vényt, a néptanácsokról szóló törvény változásait, a bíróság összetételének és a büntető törvénykönyvnek megváltoztatását. A március 10-i ülésen Xodor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára előterjesztette a népgazdaság fejleszté­sének meggyorsításáról szóló tézisek egyes fő problémáit. E ponttal kap­csolatban vita kezdődött. A népi gyűlés időszaka március 14-ig tart. TODOR ZSIVKOV BESZÁMOLÓJÁBÓL Zsivkov elvtárs beszámolójának be­vezető részében kijelentette, hogy a népgazdaság fejlesztésének meggyor­sítására, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésére, valamint az állami és gazdasági irányítás átépí­tésére és tökéletesítésére vonatkozó intézkedések rendkívül nagy jelentő­ségűek az ország gazdasági és társa­dalmi fejlesztésében. Todor Zsivkov utalt arra, hogy az ország életében a Bolgár Kommunis­ta Párt VII. kongresszusa után a leg­nagyobb esemény az a hatalmas or­szágos mozgalom, amely a harmadik ötéves terv lerövidített határidőben történő teljesítéséért indult meg. Todor Zsivkov rámutatott az ország fej­lesztésének meggyorsításáról és a nép anya­gi és kulturális színvonalának emeléséről szóló tézisekre vonatkozó vita általános népi jellegére. Todor Zsivkov ezután az államapparátus tevékenysége és a népgazdaság irányítása további javításával és átszervezésének prob­lémájával foolalkozott. Rámutatott a nép­gazdaságban felmerült fogyatékosságokra a tervezés, a pénzügyi ellátás és a jutalmazás rendszerében. A gazdasági terveket az üze­mi munkások, a földművesszövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok és az épít­kezések dolgozói közvetlen és legaktívabb részvételével kell összeállítani. Todor Zsivkov ezután a szövetkezeti rend­szer további megszilárdításáról és fejlesz­séséről beszélt. A mezőgazdasági termelőerők továbbfej­lesztésének még szélesebb lehetőségei meg­teremtésével kapcsolatban rámutatott arra, hogy célszerű lesz a Szovjetunió példájára rátérni a gép- és traktorállomások fokoza­tos átszervezésére, a gépek és traktorok átadására a földműves szövetkezeteknek és az ezzel kapcsolatos intézkedésekre. Ezután T. Zsivkov az 1959—1965 közötti időszak termelése bővítésének újabb üte­méről ' beszélt. Az ipari termelés 1962-ben átlagosan száz százalékkal emelkedik, bár a hetedik kongresszus Irányelvei mindössze 62 %-os emelést tételeztek fel. 1965-ben ez a terjedelem az 1957 évhez viszonyítva megközelítőleg 3—4-szeresére emelkedik. A mezőgazdasági termelés 1962-ben 40— 45 milliárd levát, 1965-ben 60 milliárd le­vát, vagyis mintegy 45 milliárd levával töb­bet tesz majd ki mint 1957-ben. Hruscsov : Nagyon fsa$ziio$ak voltak a német nép legkülönbözőbb köreivel tartott megbeszéléseim N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Ber­linben, a Szovjetunió nagykövet­ségének épületében március 10­én fogadást rendezett berlini tar­tózkodásának befejezésére. N. Sz. Hruscsov és O. Grotewohl pohár­köszöntőt mondott. N. Sz. Hruscsov beszédének be­vezető részében üdvözölte a ven­dégeket, majd így folytatta: • „Beszéltem már arról, hogy láto­gatásom során sokszor találkoztam a német nép legkülönbözőbb köreinek, a nyugat-németországi kereskedelmi köröknek képviselőivel és a politi­kusokkal. Ki kell jelentenem, hogy ezek nagyon hasznos összejövetelek és beszélgetések voltak. A többi között tervbe vettük ta­lálkozónkat Brandt úrral. Nyugat­Berlin főpolgármesterével is. Hasz­nosnak tartom azokat a megbeszélé­seket is, amelyeket olyan tényezők­kel folytatok, akik teljesen más né­zetet vallanak, mint mi, mert ezek az összejövetelek lehetővé teszik kölcsönös álláspontjaink megértését és a hibák kikerülését. Hajlandó va­gyok akár az ördöggel is asztalhoz ülni, hogyha ez a találkozás hasznot hoz a békére és a nemzetközi helyzet javítására. Ezért voltam hajlandó ta­lálkozni Brandt úrral is. Nem mondom meg pontosan, ki kezdeményezte ezt az összejövetelt, azonban nem a mi hibánk, hogy nem került rá sor. Brandt úr most azt mutatja, mint hogyha nem lett volna ínyére ez a találkozás. Nyilvánvaló­an nagyon jól emlékszik arra, hogy az összejövetelre vonatkozó előzetes megállapodás idejében történt, még­pedig sem Berlinben, sem Lipcsében, sőt még nem is német földön. Mivel Brandt úr Berlinen kívül az összejövetelre vonatkozólag határo­zott és hasznosnak tartotta, azonban Berlinben visszatérve arról lemon­dott, mivel bizonnyal „megmagyaráz­ták" neki, hogy nem szabad részt vennie ilyen összejövetelen. Ki kell jelentenem, hogy az egész ügy nem folyt le azok részvétele nélkül, akik­nek a megszállási rendszer feltételei között reális erejük és hatalmuk van Nyugat-Berlinben. Nyugat-Berlin úgynevezett kormányzó főpolgármes­terét nyilvánvalóan azoknak rendel­ték alá, akik nem kívánják a német békeszerződés megkötését és a ber­lini kérdés megoldását a német nép érdekében, a hidegháború felszámo­lásának érdekében. ! Harc az NSZK atomfelfegyverzése ellen Berlin (ČTK) — Schwert nyugat­németországi városban e napokban ülést tartott a „Német Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzését el­lenzők állandó kongresszusa". Az ülésen több mint ezer szakszervezeti funkcionárius, munkás, paraszt, tu­dós, kulturális dolgozó és lelkész vett részt. A kongresszus résztvevői egyhan­gúlag jóváhagyták a nyugatnémet la­kossághoz intézett felhívást, amely arra kéri a hazafiakat, egyesülje­nek az atomfegyverkezés elleni harcban és törekedjenek arra, hogy Bonn nem helyett, igennel válaszol­jon a német békeszerződés szovjet javaslatára. A kongresszus a Német Szakszer­vezeti Szövetség elnökségét felszó­lította, vegyen részt az NSZK atom­felfegyverzése elleni népi harcban. Március 3-án amerikai atomtüzér-osztag érkezett Nürnbergbe. Az érkezés idejét szigorúan titkolták, nehogy a lakosság tiltakozzék. Képünkön az ameri­kai atomágyukat látjuk a volt SS kaszárnyák előtt, ahol az amerikai tüzérosz­tagot elhelyezik. Keyston felvétele. • Azonban hagyjuk ezt az egész his-, tóriát Brandt úr lelkiismeretére. N. Sz. Hruscsov beszédében ezután a Szovjetunió Kommunista Pártja és Németország Szocialista Egységpárt­ja közötti kapcsolatokról, a szovjet állam és az NDK vezető tényezői közötti kapcsolatról beszélt. A mi barátságunk nagyszerű példája an­nak, — mondotta - hogy a szocia­lizmus mily kedvező befolyást gya­korol a nemzetek történelmi sorsára. Mi kapcsolta össze nemzeteinket és vezette a barátság útjára? Né­peinket a marxi-lenini eszmék, a kö­zös cél, a szocializmus, a kommuniz­mus építése kapcsolja össze. A világon egyre több ember ébred most tudatára annak, hogy azokban az országokban, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek, a gazdaság gyorsan fejlődik, egyre emelkedik a dolgozók életszínvonala, rövidül a munkaidő és virágzik az igazi népi demokrácia. Ezekben az országokban nincs válság, amelynek a kapitalista országok gazdasága ki van téve, nem ismerik a munkanélküliséget sem, a dolgozók ezen szörnyű ostorát. Ellenségeink, a kommunizmus el­lenségei félnek. Az aggodalom tölti* el őket a Szovjetunió és a szocialista országok sikerei láttán. Sokan közü­lük ma már nem is tagadják, hogy a szocialista országok fejlődésükben túlszárnyalják a kapitalista államo­kat. Már nincs közöttük ellentét ar­ra nézve, vajon ez lehetséges-e. Most már nem vitáznak arról, mikor válik ez valóra, vajon a Szovjetunió és va­lamennyi szocialista ország terveit maradéktalanul teljesíti-e a megha­tározott időben. Minden ember látja Marx, Engels és Lenin tanításának hatalmas erejét amelyek alapján a kommunista és munkáspártok a szebb jövőért, a kommunizmusért harcolnak. A nyugatnémet Szociáldemokrata Párt küldöttsége a Szovjetunióba látogat Bonn (ČTK) - Nyugati hírügy­nökségek közölték, hogy március 11-én egyhetes tájékozódó látoga­tásra Moszkvába utazik a Nyugatné­met Szociáldemokrata Párt (SPD) küldöttsége, amelynek tagjai Carlo Schmied professzor és Fritz Erler, a párt szűkebb elnökségének tagjai. Carlo Schmied a szövetségi parla­ment alelnöke, Fritz Erler pedig az SPD képviselőcsoportjának alelnöke. Á korán beköszöntött tavaszi napok március elején, úgy látszott, enyhülést hoznak a nemzetközi élet­ben is. Az első fecske — Macmillan szovjetunióbeli látogatásának ked­vező eredményei és visszhangja ha­tározottan tavaszi reményeket kel­tett a békés rendezést óhajtó em­beriség szívében. Ez a remény újabb kiadós támoga­tást kapott napjaink egyik legégetőbb kérdésében, a berlini és a német kérdésnek megoldásában. Ismét a a Szovjetunió az, amely konstruktív és rugalmas külpolitikájával szinte pergőtűz alá veszi, békés javaslatok­kal „bombázza" a megegyezéstől még mindig csökönyösen vonakodó nyuga­ti hatalmakat. A múlt héten jegyzék formájában tett új javaslatokat a berlini és né­met kérdés megoldására. Ebben a jegyzékben a szovjet kormány elfo­gadja a külügyminiszteri találkozó gondolatát, ha az a csúcstalálkozó előkészítését szolgálja. Néhány napra rá pedig Hruscsov elvtárs Lipcsében tartott nagy jelentőségű beszédében bejelentette, hogy a Szovjetunió kész elhalasztani a Nyugat-Berlin kérdé­sében kitűzött határidőt is, abban az esetben, ha a nyugati hatalmak idő­közben hajlandók ésszerű tárgyalá­sokra. Hruscsov elvtárs rendkívül jelentős NDK-beli programja Berlinben foly­tatódott, ahol a lakosság százezres tömegei leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölték. Hétfőn délután a berli­ni dolgozók naggyűlésén Hruscsov elvtárs újból hangsúlyozta, hogy a nemzetközi helyzet egészségesebbé tétele szempontjából mily fontos lé­pés lenne a német kérdés békés ren­dezése. A békeszerződés aláírása egyszersmind a nyugat-berlini kér­dés megoldását is jelentené. Nagy figyelmet keltett az a kijelentése, hogy a két német állammal kötendő békeszerződésre és a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetésé­re vonatkozó szovjet javaslatok abból a gondoskodásból fakadnak, hogy el­különítsék egymástól a két tábor fegyveres erőit és rendezzék a hely­zetet a világnak e térségében. Ä német kérdésben elhangzott legutóbbi szovjet javaslatoknak, va­lamint a nyugati hatalmakhoz inté­zett jegyzéknek is rendkívül élénk visszhangja támadt a nyugati köz­véleményben. Az angol sajtó különös figyelmet szentel a szovjet miniszter­elnök azon kijelentésének, hogy a szovjet kormány kész a Nyugat-Ber­lin kérdésében kitűzött határozatot felülvizsgálni. A Daily Express szem­leírója jelenti: „Hruscsov beszédei enyhítették a feszültséget." Az ame­rikai sajtó is kénytelen beismerni, hogy a Szovjetunió új lépést tett a megegyezés felé, bár kifogásokat emel a külügyminiszteri értekezlet napirendjére vonatkozó szovjet ja­vaslatok ellen. A német kérdésben a legújabb két figyelemreméltó fejlemény Hruscsov elvtársnak és Ollenhauernek, a nyu­gatnémet szociáldemokraták vezető­jének találkozója, valamint a Szov­jetunió március 2-i jegyzékére adan­dó nyugati választervezet. A Hruscsov elvtárs és Ollenhauer között lefolyt tárgyalás lényege, mindkét fél egyetértett abban, hogy a különböző problémákat tárgyalások útján, békésen kell megoldani Ami az USA válaszjegyzékét illeti, amelynek tervezetét már eljuttatta angol, francia, illetve nyugatnémet szövetségeseihez, valószínűleg e hét folyamán adják át a szovjet kor­mánynak. A válaszjegyzék egyik fő pontja állítólag az, hogy a nyugati hatalmak hajlandók megvitatni a berlini kérdést és a német béke­szerződés kérdését egy külügyminisz­teri értekezleten azzal ä feltétellel, ha ott más kérdések is szőnyegre kerülnek Németországgal kapcsolat­ban. Most tehát a szovjet kezdeménye­zések érdeméből megvan a lehető­ség ezen probléma aktív megoldá­sára és a kedvező eredmény — mind megannyiszor — ismét csupán a Nyugat jószándékától függ. A reakció kilenc hónap óta tartó mézesheteit Franciaországban olyan esemény zavarta meg, amire ezek a körök sem az országban, sem pedig másutt a világban nem számítottak, jóllehet a vasárnapi községi válasz­tások várható eredményei már ez év kezdete óta előrevetették árnyéku­kat. De Gauelle hivatalba lépése óta megtartott négy parlamenti pótvá­lasztáson mindenütt a múlt év máso­dik felében elért reakciós sikerek le­morzsolódására, a kommunista sza­vazatok félreérthetetlen és letagad­hatatlan jelentőségű növekedésére került sor. Ennek ellenére a franciaországi községi választások eredménye hideg zuhany a de Gaulle-Adenauer-féle új reakciós tengely minden lelkes hí­vére. Franciaországban a községi vá­lasztásoknak állítólag nincsen politi­kai jelentősége — ezt úgy kell ér­teni. hogy az utóbbi félszázad reak­ciós francia kormányai mindent meg­tettek a legközvetlenebb demokrácia, a községek igazgatásában megnyil­vánuló népi jogok politikai meg­nyilvánulásainak megcsonkítására. A francia községi tanácsoknak az 1936. évi törvény értelmében nincs joguk politikai követeléseket támasz­tani, s amennyiben ez mégis bekö­vetkezik, a központi hivataloknak módjukban áll a községi tanácsok tevékenységét ideiglenesen felfüg­geszteni vagy azokat teljesen felosz­latni. Ezen régi korlátozások ellenére, amit csak tetéz az ez év február 4-i új törvény, amely a parlamenti vá­lasztásokhoz hasonlóan a községta­nácsi választásokat is kétfordulós, többségi rendszer szerint bonyolít­tatja le, a március 8-i választások eredményeinek fölöttéb nagy politikai jelentőségét senki, még az annyira érdekelt és csalódott francia reakció sem tagadhatja le. A kommunisták igen jelentős, a legutóbbi, 1953. évi községtanácsi választásokban elért sikereket jelen­tősen meghaladó győzelme a széles tömegek közvetlen reakciója a de Gaulle uralomra jutása óta követ­kezetesen, kíméletlenül folytatott el­nyomorítási rendszer ellen. Igazán se szeri se száma az áremeléseknek, az adóemeléseknek, az életszínvonal szá­mos más közvetlen módon kiválasztott süllyedésének Franciaországban. Mind­ez az urolkodő nagyburzsoázia profit­ja, a de Gaulle-vezette új francia im­perializmus fegyverkezési politikája, nagyhatalmi hóbortja érdekében. A március 15-én megvalósuló má­sodik választási fordulóra a kommu­nista párt a leghatározottabban és legvilágosabban kiadta a jelszót: Mindent meg kell tenni a reakciós jelöltek megválasztásának megaka­dályozására! Ennek természetes útja a baloldali erők összefogása, amit a Francia Kommunista Párt oly hosszú idö óta és oly következetesen hirdet. Közel- és Közép-Keleten az utóbbi hetekben újra megélénkültek az amerikai imperialista mesterke­dések. Az USA három állammal: Tö­rökországgal, Iránnal és Pakisztánnal, külön-külön, de ugyanazon a napon katonai szerződést írt alá, amely fel­jogosítja, hogy katonai erővel, min­den további eljárás nélkül közvetle­nül beavatkozzék ezeknek az álla­moknak a belügyeibe, akármilyen kül­ső vagy belső ok miatt kéri a min­denkori kormány ezt az intervenciót. E szerződések'igazi jellege legjob­ban az iráni-amerikai szerződésben mutatkozik meg. Eleinte ugyanis az ottani feudális-fasiszta uralkodó ré­teg kérését, hogy az Egyesült Álla­mok az iráni kormány kérésére belső jellegű zavargások esetén is köteles azonnal fegyveres segítséget nyújtani, az amerikai kormány a kongresszus vétójától való aggodal­mában nem teljesítette. Erre az iráni kormány tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval nyilván azért, hogy az Egyesült Államokat kiugrassa. Ami­kor Dullesék diplomáciája látta, hogy egy esetleges szovjet-iráni megegye­zés lehetőségei forognak fenn, esze­veszetten sietett elfogadni az iráni kormány minden követelését, tehát azt is, hogy „a világ egyik legrégibb demokráciája", értsd az Amerikai Egyesült Államok, minden esetben, tehát a feudális-fasiszta kormány belső veszélyeztetése esetén is, auto­matikusan segítséget nyújt az ország demokratikus erőinek megmozdulása ellen. Ide jutott Dullesék híres, job­ban mondva hírhedt „szabad világa, igazi demokráciája". Nem véletlen, hogy az Irakban né­hány katonatiszt .által a Kaszon tá­bornok vezette forradalmi kormány elleni ellenforradalmi puccskísérlet kitörése összeesett az előbb említett három amerikai-középkeleti szerző­dés aláírásának napjával. Sajnálatos, hogy egyes rövidlátó körök az Egye­sült Arab Köztársaság területén tá­mogatták ezt az időközben már le­vert puccskísérletet, pedig az impe­rializmusnak egy esetleges iraki győzel­me veszélyeztetné a többi arab nép nehezen kiharcolt függetlenségét, szabadságát is. -cs-n-» jŰJ SZÖ 4 * 3959- március 12.

Next

/
Thumbnails
Contents