Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-10 / 68. szám, kedd

Határozott fordulatot kell elérnünk a mezőgazdasági termelésben (Folytatás az 5. oldalról) zottságok, gazdasági szervezetek munkamódszereiben és megköveteli a pártszervek és -szervezetek mun­kájának megjavítását is a mezőgaz­dasági termékek begyűjtésében. Azonnal véget kell vetnünk az ál­lami felvásárlásra irányuló beadások biztosítása terén a járások egész so­rában eddig érvényben levő helyte­len gyakorlatnak, hogy politikai és szervező munka helyett adminisztra­tív módon biztosították az állami fel­vásárlást, végzésekkel diktálták a kötelező beadásokat, tekintet nélkül a termelés biztosítására. Igy volt ez tavaly például Litamyšl, Podébrady, Kolín járásokban és egyes szlovákiai vidékeken. Igy jelentős gazdasági és politikai károk történnek. Az új be­gyűjtési rendszer bevezetése után nem szabad előfordulniok ezeknek a módszereknek. Az új rendszer elvé­nek helyes érvényesítése a szocialis­ta gazdaság sokkal nagyobb ismere­tét követeli meg a vezető dolgozók­tól. Ezért az idei évet teljes mér­tékben ki kell használnunk az em­berek sokoldalú és alapos előkészí­tésére. Szakképzett kádereket kell kioktatnunk, akik az új feltételek közepette tudni fogják teljes mér­tékben kihasználni az új begyűjtési rendszert a mezőgazdasági termelés gyors és tartós növekedésére és gaz­daságossá tételére. A mezőgazdasági termékek új begyűj­tési rendszerének bevezetése újból kife­jezi a munkásosztály és a szövetkezeti parasztok szövetségének állandó szilárdu­lását. Megfelel a szocialista gazdaság szükségleteinek, azoknak az új feltételek nek, amelyek a szocialista termelési vi­szonyok falvainkon kivívott győzelme kö­vetkeztében alakulnak ki és szilárdulnak. A Központi Bizottságnak meggyőződése, hogy a begyűjtés és az árintézkedések terén foganatosított új intézkedések a több' intézkedésekkel együtt a termelés növelésére és az EFSZ-ek szilárdítására irányuló széleskörű kezdeményezés ki­fejtésére fogják ösztönözni a szövetke­zeti tagokat és az egyénileg gazdálkodó parasztokat. Elvárja, hogy a szövetkeze­tek és a szövetkezeti tagok javára foga­natosítandó jelentős Intézkedések vissza­tükröződnek majd az állam iránti köte­lességek teljesítésében és a fokozott pia­ci termelésben. Elvtársak! Minden tervbevett intézke­désünk mélyen kihat szövetkezeteink éle­tére £s nagyon kedvezően fog hatni gaz­dálkodásuk fejlődésére. Sikeres beveze­tésük természetesen feltételezi, hogy az EFSZ-ek most még határozottabban old­ják meg saját gazdaságuk megerősítésé­nek problémáit. Helyes lesz ezért, ha az EFSZ-ek IV. országos kongresszus tüzetesen foglal­kozik a szövetkezetek belső gaz­dasági problémái megoldásának kérdé­seivel. Különösen helyes lesz, ha meg­oldja, minden egyes EFSZ-ben a közös termelés továbbfejlesztésének biztosítá­sával összefüggő problémákat. Ezért döntő feltétel, hogy a szövetke­zetek termelési fő alapjai szüntelenül bő­vüljenek. Minél gyorsabban fognak bővül­ni ezek az alapok, annál gyorsabban nö­vekszik a termelés Is. Ez késztesse az EFSZ-eket arra, hogy elsősorban maguk gondoskodjanak saját eszközeikből a le­hető leggyorsabb növekedésükről. A bővített újratermelés biztosításának fő forrásává a közös szövetkezeti alapok, nevezetesen az oszthatatlan alap. vala­mint a takarmányfélék és vetőmagok ter­mészetbeni alapja váljanak. Azoknak az osztalékoknak, melyeket a szövetkezetek termelésük eredményeiből az oszthatatlan alapba utalnak át teljes mértékben biz­tosítaniok kell az építmények, gépek és egyéb berendezések elhasználódásának megtérítését, s ezenfelül még lehetővé kell tenniök bővítésüket. \m eddig még korántsem ez a helyzet. Bebizonyosodik, hogy a dotáció összege, melyet az EFSZ-ek mintaszabályzata a brutto pénzjövedelemnek legalább 7%­ában jelöl meg, határozottan nem képes biztosítani ezt a szükségletet. A szövet­kezetek az EFSZ-ek IV. kongresszusának előkészületei során széleskörűen megvi­tatták ezt a kérdést. A szövetkezetek egész sora ezt megértette. Vannak olyan járások, ahol már az oszthatatlan alapok átlagos dotációja túl­haladja a szövetkezetek bruttó jövedel­mének több mint 10%-át. Moravské Bu­déjovice járásban átlagosan elérik a 11%­ot. Országos viszonylatban azonban még korántsem elégedhetünk meg az osztha­tatlan alap dotációjával. Noha a dotáció százaléka 1957-hez viszonyítva 7 és V4%­ról 7.9% -ra növekedett, látnunk kell, hogy az egy hektárra eső tényleges rész csökkent. Ezért jobban kell figyelnünk erről az oldalról a dotációkat, mivel a termelésnek és a szövetkezet jövedelmé­nek növekedése döntően kihat nagysá­gukra. Az oszthatatlan és egyéb szövetkezeti alapok állandó erősítését jelentős mérték­ben befolyásolja a szövetkezeti tagoknak a közös gazdasághoz való viszonya. Ott, ahol a fő figyelem a háztáji gazdálko­dásra és az egyéni érdekek kielégítésére irányul, ott van a legtöbb gazdaságilag gyönge szövetkezet. Hogyan magyarázhatnánk másként azt a tényt, hogy pl. a Banská Bystrica-i ke­rületben, mely 495 szövetkezet közül 154 lemaradó szövetkezetet mutat ki, 255 545 bektár földterület után 24 164 tehenük van közös Istállóban, a háztáji gazdasá­gok 14 834 hektárnyi területén pedig 20 787 tehenet tartanak. A sertéstenyész­tésben is ugyanez a helyzet. Ez nemcsak a Banská Bystrica-i kerületre, hanem más kerületekre is vonatkozik. A szövetkezeti tagoknak meg kell ér­teniük, hogy a figyelemnek a közös ro­vására történő háztáji gazdálkodásra irá­nyuló összpontosítása fékezi a termelés továbbfejlődését, megakadályozza, hogy megszabaduljanak a fárasztó munkától és gátlólag hat a szocialista építés befejezé­sére. A közös gazdaságok és háztáji gazda­ságok marhatenyésztésében megnyilvánu­ló helytelen viszony, a természetbeniek­nek a munkaegységekre kifizetett arány­talan mennyisége érzékenyen gyöngíti a közös tenyésztés takarmányalapját. Csak azokban a szövetkezetekben járnak el helyesen, amelyekben a szövetkezetesek díjazásának természetbeni formáját a kö­zös gazdaságban csak a szövetkezeti tag családja személyi fogyasztásának határáig érvényesítik és figyelmüket teljes mér­tékben a közös gazdaság fejlesztésére irá­nyítják Fontos feladat a szövetkezeti tagok és a többi mezőgazdasági dolgozók makxi­mális anyagi érdekeltségének elérése a termelés növelésében és a termékek mi­nőségében. Az érdekeltséget a mezőgaz­daságban nem a személyi gazdagodás ér­telmében, hanem a termelés növekedésé­nek és a közös gazdálkodás általános fel­lendülésének közvetlen kapcsolatában kell értelmeznünk. A J.Meníegi állapot díjazás terén arra mutat, hogy ez a kérdés nem áll a nem­zeti bizottságok, sem a szövetkezetek ve­zetőségei érdeklődésének előterében. A pártszervek és szervezetek sokkal tü­zetesebben ismerkedjenek meg ezekkel a problémákkal és a szövetkezetekben határozottan olyan díjazási mód bevezeté­sére hassanak, amely megfelel az új fel­tételeknek és szükségleteknek, amely a szövetkezeti tagokat az anyagi érdekelt­ségre ösztönzi. Az EFSZ-ek gazdaságának gyors meg­szilárdítása érdekében elengedhetetlenül szükséges megoldani az önköltségek és általában a gazdaságosság kérdését. Az EFSZ-ek szakosításának és kooperálásá­nak bevezetésével erre sok lehetősé­günk adódik. A termelés belterjességének fokozódása és az önköltségcsökkentés az a fő út, mely az EFSZ-ek bevétele növekedésének fontos forrását fogja képezni az új be­gyűjtési árak bevezetése után és a me­zőgazdasági termékek kiskereskedelmi ára további leszállításának a feltételét képe­zik. Ideje már hogy mezőgazdaságunkban is hatékonyabban szorgalmazzuk ezt a jel­szót: „Ne esak többet, hanem gazdasá­gosabban Is termeljünk.!" Ezek azok a kérdések, melyek az EFSZ­ek továbbfejlesztése és gazdasági meg­szilárdítása szempontjából az EFSZ-ek IV. kongresszusa tárgyalásainak fő tartal­mát képezik. Mint a kongresszus előtti vi­ta igazolta, a szövetkezeti tagok teljes mértékben egyetértenek e problémák ha­tározott megoldásának szükségével. Ezért most az a fontos, hogy negyedik kon­gresszusukon is megfelelő következteté­seket vonjanak le és intézkedéseket te­gyenek ezzel kapcsolatban, hogy minden szövetkezetben minél előbb életbe lép­tessék ezeket az intézkedéseket. A mezőgazdasági termelés tervezése és a mezőgazdaság fejlesztésének irányítása Elvtársak! A falvainkon bekövetke­zett minőségi változások megkövete­lik, hogy megkezdjük az új tervezési módszer bevezetését és a mezőgaz­daság fejlesztésének irányításában új módszereket és formákat vezes­sünk be. A tervezés alapjává a mezőgazda­sági termelés hosszútartamú tervei váljanak. A mezőgazdaságnak hosszú időre vonatkozó és évről évre nem változható vezérvonalra van szüksé­ge. A hosszútartamú mezőgazdasági tervek feldolgozását a mezőgazdasági termelés nemcsak országos, hanem kerületi viszonylatban is szűk ke­resztmetszetei tüzetes elemzésének kell megelőznie. A harmadik ötéves terv jelenlegi előkészítésében szük­ségképpen tekintetbe kell vennünk a Csehszlovák Köztársaság mezőgazda­sági termelésének szakosításán, a termelési területek kijelölésén már befejezett és tisztázott munkálato­kat, a mezőgazdaság szakosításának és termelési kooperálásának lehető­ségeit. Tisztáznunk kell a kerületek, járások, szövetkezetek és állami gaz­daságok hosszabb időszakra vonatko­zó általános termelési irányzatát és lehetővé kell tennünk a beruházási építkezés célszerű tervezését és a termelés szakosítását. Ezért minden egyes szövetkezetnek természetes érdeke, hogy kidolgozza fejlesztésé­nek távlati terveit, melyekből a konkrét helyzetnek és az egyes évek követelményeinek megfelelő évi ter­vek fognak kiindulni. A mezőgazdaság irányításának ed­digi módszere sem felel meg felté­teleinknek és szükségleteinknek. Az állami és gazdasági szervek irányító munkájában még mindig túlsúlyban vannak az adminisztratív formák. Gyakran találkozunk a bürokratizmus komoly elemeivel. A felelős dolgozók egész sorának irányító munkája a szövetkezeteknek és állami gazdasá­goknak nyújtandó hatékony és konk­rét segítség helyett a különféle sta­tisztikai adatok puszta regisztrálásá­ra szorítkozik, s a kellő következte­téseket se vonják le belőlük. Ez a Mező- és Erdőgazdasági Miniszté­riumra, a nemzeti bizottságokra és a GTÁ-k szakszolgálataira is vonat­kozik. Sok dolgozó még mindig csak a papír erejében hisz, ahelyett, hogy közvetlenül irányítana és segítene az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban. Az új, hatékony formáknak egyre jobban át kell hatniok az irányítást. Az irányító szervek ez ideig nem tu­datosították eléggé a falvakon bekö­vetkezett forradalmi változásokat, azt, hogy sok községben, ahol még nemrégen számos mezőgazdasági üzemben hatni kellett a termelési és begyűjtési feladatok biztosítására, ma már egyetlen nagy közös gazda­ság — mezőgazdasági szövetkezet áll fenn. Látnunk kell, hogy mind a tervezés, mind az irányítás súlypont­ja egyre jobban a járásokra, neve­zetesen magukra a szövetkezetekre helyeződik át és az új módszerek érvényesülésével a kerületekben és járásokban fokozatosan csökkenthet­jük majd az állami és mezőgazdasági igazgatás apparátusát és szakembe­rekkel erősíthetjük meg közvetlenül a szövetkezeteket. Elvtársak, a jelenlegi helyzetben nem lehetünk mfegelégedve elsősorban a Mező­és Erdőgazdasági Minisztérium eddigi munkájával, melynek irányító funkciója koránt sem éri el a kívánatos színvona­lat. Arról van sző. hogy a Mező- és Er­dőgazdasági Minisztérium valóban céltu­datosan és tervszerűen foglalkozzék a mezőgazdasági távlati fejlesztése, a mód­szeres irányítás kérdéseivel és lényegesen fokozza ellenőrző tevékenységét, amely segítséget nyújt a feladatok teljesítésének hatékony biztosításában és a fogyatékos­ságok kiküszöbölésében. Jelenleg szüksé­ges, hogy rövid időn belül elsősorban ki­dolgozza a szocialista nagyüzemi terme­lés alapvető műszaki-gazdasági problémáit és megoldásuk világosan érthető kon­cepcióját. A Mező- és Erdőgazdasági Mi­nisztérium, valamint a mezőgazdaság sza­kaszán működő további szervek kötelesek munkájukban az eddiginél sokkal nagyobb mértékben érvényre juttatni a tudomá­nyos ismereteket és különönsen az eddi­ginél sokkal következetesebben megszer­vezni a mezőgazdasági termelés nagyüze­mi módozatainak gyakorlati bevezetését. Semmiesetre sem lehet folytatni az olyan munkastílust, hogy számos helyes elvet a megunáslg Ismételgetnek, azonban igen keveset tesznek annak érdekében, hogy minden huzavona nélkül hatásos szervezé­si intézkedésekben öltsenek alakot és a gyakorlatban Is megvalósítsák őket. Nem tűrhető továbbra az a helyzet sem, hogy lényeges problémák feldolgozását, melye ket sürgetően maga az élet vet fel, hosz­szú Ideig elodázzák, és a minisztériumon belül, az egyes szakágazatok között med­dő tárgyalásokat folytatnak és nem old­ják meg a problémákat. Legyen bár a mezőgazdaság gépesítése kérdésének avagy a takarmányfélék kérdésének ki­dolgozásáról sző, megoldásuk már több mint két éve elhúzódik, és mind máig nem hajtották végre. Az ilyen jelenségek gátolják és közvetlenül veszélyeztetik a termelés fejlesztését. Elvként kell leszögezni továbbá azt Is, hogy az operatív feladatok teljesítését végérvényesen a kerületi és a járási nem­zeti bizottságoknak kell blztosítaniok. Természetes, hogy a súlypontot és a leg­főbb hangsúlyt elsősorban a járási nem­zeti bizottságokra helyezzük, melyek a legközelebb állanak a földművesszövetke­zetekhez és közvetlen kapcsolatban álla­nak a mezőgazdasági termeléssel. A gya­korlatban ennek annyit kell jelentenie, hogy a mezőgazdasági feladatok konkrét irányításával és teljesítésük biztosításával operatívan, rugalmasan és rendszeresen foglalkozzanak nemcsak a mezőgazdasági szakaszért közvetlenül felelősséget vise­lő dolgozók, hanem elsősorban a nemzeti bizottságok összes választott szervei is. Arról van sző, hogy a mezőgazdasági problémák megoldása érdekében igénybe kell venni a szakemberek és a gyakor­lati dolgozók legszélesebbkörű aktíváját, szükséges, hogy működjenek a mezőgaz­dasági bizottságok s a járási nemzeti bi­zottságok rendszeresen mozgósítsák a he­lyi nemzeti bizottságokat és fordítsák fi­gyelmüket, különösen pedig az EFSZ-ek vezetőségeinek figyelmét, a feladatok konkrét megoldására és teljesítésük biz­tosítására. Éppen abban kell megnyilvá­nulnia irányító szerepüknek, hogy rend­szeresen mozgósítani fogják az összes erőket és forrásokat, önállóan és fele­lősségteljesen meg fogják oldani mind­azokat a sürgős kérdéseket és feladato­kat, amelyek hatáskörükben a termelés fellendítése kérdésének tartós megoldá­sára vannak hivatva. Az új begyűjtési rendszer feltételezi, hogy megszüntetjük a termelés döntő­fontosságú mutatóinak szétírását minden egyes szövetkezetre vonatkozólag. A me­zőgazdasági termelés fő arányai betartá­sának érdekében a járási nemzeti bi­zottságoknak a piaci termelés általános feladatain kívül a legközelebbi években esak azt fogjuk feladatukul kitűzni, hogy csupán a legszükségesebb termelési mu­tatók, mint például a szarvasmarha-, a tehén-, a kocaállomány, a cukorrépa, az olajos növények és a komló vetésterüle­teinek betartásáról gondoskodjanak. Eze­ket a mutatókat azonban már nem fogják szétírni az egyes EFSZ-ekre vonatkozólag, hanem a mezőgazdasági Igazgatás az egyes földművesszövetkezetekkel folytatott tár­gyalások alapján biztosítani köteles kidol­gozásukat az évi termelési tervek össze­állításáig. Az EFSZ-ek mezőgazdasági termelésé­nek irányát elsősorban a piaci termelés irányszámai fogják megadni, ez azonban csak a legalapvetőbb mezőgazdasági ter­mékfajtákra: általában a kenyérgabonára, a malátaárpára, a cukorrépára, az olajos növényekre, a burgonyára, a komlóra, ál­talában a húsra, a tejre és tojásra fog vonatkozni. Ezeket a mutatókat a föld­művesszövetkezeteknek nem fogják írás­beli határozat formájában előírni, hanem a járási szervek a földművesszövetkeze­tekkel történő megegyezés és tárgyalás alapján kötelesek biztosítani őket a táv­lati tervek feldolgozása és az évi terme­lési tervek kidolgozása során. Ezzel le­hetővé tesszük a mezőgazdasági üzemek­nek, hogy az eddiginél jobban kihasznál­ják a helyi termelési feltételeket. Az egységes földművesszövetkezetek és a be­gyűjtési vállalatok ennek alapján szer­ződéseket fognak kötni a mezőgazdasági termékek beadásáról és e szerződések mind a két félre kötelezőek lesznek. Ki­fejezésre fogja juttatni ez a földműves­szövetkezetek új viszonyát az állammal és az egész társadalommal szemben; Természetes azonban, hogy egyes szük­séges esetekben, amikor a begyűjtés biz­tosítása és az EFSZ-ek terveinek kidol­gozása során spekulációs irányzatok üt­nék fel fejüket, feljogosítjuk a járási nemzeti bizottságokat arra, hogy az em­lített fő termékek begyűjtése számára feltételezett mennyiséget utasítás formá­jában írják elő. A mezőgazdasági termelés tervel elő­készítésével és kidolgozásával kapcsola­tos egész munka súlypontja a jövőben az EFSZ-eken és az állami gazdaságokon lesz. Ez a munka összefüggésben lesz azokkal a tárgyalásokkal, melyeket a szö­vetkezetek összes képviselői folytattak a járás feladatairól. Az egységes földmű­vesszövetkezetek a termelési és a be­adási tervet a szakemberek, elsősorban pedig a járási mezőgazdasági igazgatás aktív segítségével saját szempontjukat fi­gyelembe véve fogják kidolgozni. A já­rási szervek dolgozóiak politikai és szak­mabeli befolyásukkal biztosítaniuk kell, hogy az állami begyűjtési terv irányszá­mait építsék be az EFSZ-ek piaci ter­melési terveibe. A mezőgazdasági termelés és a begyűj­tés tervezése a mezőgazdaság irányítá­sának egyik legfőbb módszere. Annak érdekében, hogy a tervezés szakaszán ja­vasolt új intézkedések hathatósak legye­nek, meg kell szüntetnünk a mezőgazda­ság irányításának adminisztratív-bürokra­tikus módját. Az irányító szerveknek ép­pen a mezőgazdasági termelés terveinek kidolgozásában kellene a legnagyobb szervezési segítséget nyújtaniok. A me­zőgazdasági igazgatásnak az eddiginél na­gyobb mértékben kell foglalkoznia az EFSZ-ek ökonomikájával, fel kell állíta­niok a járás termelési mérlegét és kl kell kutatniok a mezőgazdaságban rejlő tar­talékokat. A tervezés során a valóság elemzését kell alapul venniök, a terv­ben foglalt feladatokat mozgősitóan, de Reálisan és teljesíthetően kell megszab­niok. Nem tűrhető az olyan helyzet, hogy az évi termelési tervek jóváhagyását a járási nemzeti bizottságok által mindeddig for­mális ügynek tekintették. A mezőgazda­ság fejlesztése egész irányításának a JNB részéről különönsen arra kell Irányulnia, hogy következetesen biztosítsák a terv teljesítését, valamint arra, hogy hatéko­nyan ellenőrizzék mind a termelési, mind a begyűjtési feladatok teljesítését. Szükséges továbbá, hogy a termeléshez közelebb hozzuk a mezőgazdasági szak­szolgálatot, úgy hogy teljes mértékben segítséget nyújtson a termelési problé­mák megoldásában és közvetlenül a szö­vetkezetekben szervezze meg a fontos termelési kérdések megoldásának biztosí­tását. A JNB-kben és a GTÄ-kon dol­gozó szakemberek sok téren csak az ad­minisztratív dolgozók munkáját végzik és nem látják el a termelés igazi szervezői­nek funkcióját. Szükséges, hogy a dol­gozók rendszeresen emeljék mind szak­mai, mind politikai színvonalukat, figyel­met kell fordítanunk minden egyes sze­mélyre, hogy munkáját a szövetkezet ér­dekét szem előtt tartva végezze. A különféle mezőgazdasági intéz­ményekben és szervekben aránylag nagy apparátussal rendelkezünk. Semmiképpen sem állíthatjuk azon­ban azt, hogy közvetlenül a szövet­kezetekben megfelelő számú jó szak­emberünk, és termelésszervezőnk van. Pedig nyilvánvaló, hogy éppen itt a szövetkezetekben, ahol közvet­lenül eldőlnek a termelési kérdések, van a legnagyobb szükségük rájuk. A mezőgazdasági termelés irányítása, gazdasági hatékonyságának növe­lése határozottan megkívánja, hogy az EFSZ-eket a mezőgazdasági nagy­üzemi termelés bevált szervezőivel erősítsük meg a központi és a kerü­leti szervek, a kutatóintézetek és más gazdasági szervezetek dolgozói­nak soraiból. Gondoskodnunk kell arról, hogy azok a mezőgazdasági szakemberek, akik ma más szaka­szokon dolgoznak, a mezőgazdaság­ba menjenek dolgozni. A begyűjtés új megszervezése so­rán lényegesen csökkentjük a be­gyűjtési apparátus dolgozóinak szá­mát is. Ezen a szakaszon is számos bevált szervező tevékenykedik, aki ért a mezőgazdasági problémákhoz. Ezeket a dolgozókat is tervszerűen az egyes szövetkezetek megsegíté­sére kell küldenünk. Az irányítás tökéletesítését fogja szolgálni az is, ha a központi, a kerületi és a járási szervek dolgozói minden évben rend­szeresen legalább egy esztendőt le­dolgoznak az EFSZ-ekben, illetve az állami gazdaságokban, a tevékeny­ségükkel összefüggő szakaszon. A szakemberek termelésben való el­helyezésére és a munkájuk tökéle­tesítésére irányuló intézkedések bi­zonyára hatékonyan megmutatkoznak a termelés növekedésében. A termelés szintje lényegében az adott szövetkezetben dől el. Az EFSZ-ek önállóan gazdálkodó szocia­lista vállalatok és ezért arra a ter­mészetes következtésre kell jutnunk, hogy feladatuk teljesítése minden egyes szövetkezet munkájától és irá­nyításának színvonalától függ. Ezért figyelmünket feltétlenül összpontosí­tanunk kell az EFSZ-ek vezetősége munkájának állandó tökéletesítésére, támogatnunk és fejlesztenünk kell a szövetkezeti tagok részvételét a szövetkezet vezetésében és növelnünk kell minden egyes tag felelősség­érzetét a feladatok teljesítéséért. A szövetkezeti gazdálkodás rossz irányítása nem csupán a szövetkezet és az ilyen helyzettel elégedetlen, valamint közvetlenül megkárosított tagjainak az ügye. Az egyes szövet­kezetek irányításának fogyatékossá­gaiban közügyet kell látnunk, amely­nek megoldása az egész szocialista társadalom érdeke. A járási nem­zeti bizottságoknak ezért sokkal na­gyobb befolyást kell gyakorolniok az EFSZ-ek elnökeinek és vezetősége tagjaiinak kiválasztására, munkájuk irányítására és szükség esetén akár a mezőgazdasági szakemberek, akár a jó, tapasztalt szervezők, a mun­kások és más dolgozók soraiból igé­nyelt hatékony kádersegítséget kell nyújtaniok a szövetkezeteknek. A mezőgazdaság irányítása és a szocialista nagyüzemi termelés aj­lesztése jelentős mértékben ,ő­sorban káderkérdés. Ezért hozzálát­tunk ahhoz, hotjy a' mezőgazdaság számára megfelelő számú szakkép­zett kádert nyerjünk és képezzünk ki. Feladatunk az, hogy az EFSZ-ek bevált dolgozóikat iskolázásra küld­jék, hogy lényegesen bővítsük a mezőgazdaság, az agrotechnika és technológia alapvető kérdéseinek ta­nulmányozását az esti és a téli tan­folyamok keretében. Feladatunk az, hogy a szövetkezetek a lehető leg­rövidebb időn belül fokozatosan szakembereket, agronómusokat, zoo­technikusokat, gépesltőket és főleg jó szervezőket nyerjenek a szövet­kezeti gazdálkodás számára. Továbbá számítunk arra, hogy 1970-ig 16 ezer főiskolát végzett és 53 ezer mező- és erdőgazdálko­dási technikus kerül a mezőgazda­ságba. Gondoskodni kell arról, hogy 1970-ig a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság nagy része teljes középisko­lai képzettséggel rendelkezzék. Ok­tatásuk iránya olyan legyen, hogy az iskola végzettjei művelt dolgozók le­gyenek, akik szakképzett termelési és irányító tevékenységet tudnak gyakorolni. Az ilyen szakemberek nevelése megköveteli, hogy az isko­lák még szorosabb kapcsolatba ke­rüljenek a mezőgazdasági gyakor­lattal. Kívánatos az, hogy a főisko­lát végzett és a szakképzett közép­káderek többsége a faluról származ­zék és oda vissza is térjen. Az új termelési feladatok, a nagy szocia­lista gazdaságok vezetése ugyanak­kor megkövetelik az iskolák tan­tervének lényeges megváltoztatását úgy, hogy a tanulók sokoldalú isme­retekkel hagyják el az iskolát s jól felkészüljenek a szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetésére. A szocialista mezőgazdaságban széleskörű távlatok tárulnak fel ifjú­ságunk előtt. Ezeket a távlatokat és a mezőgazdaság nagy jövőjét fel tárjuk ifjúságunk előtt, a fiatal embereket fel kell lelkesítenünk az új szocialista falu építésére. A tanulóifjúságot az eddiginél nagyobb mértékben kell bekap­csolnunk a szövetkezet, a köz­ség, a falu kulturális felemelkedése érdekében végzett hasznos közéleti munkásságba. Figyelemmel kell kö­vetnünk a fiatal embereket, látnunk kell bennük az új váltást, el kell ér­nünk azt, hogy különösen a föld­műves családokból származó gye­rekeket már a szüleik a mezőgazda­ságban végzendő munka iránti sze­retetre neveljék. Nagy küldetés hárul ezzel kap­csolatban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségre, amelynek a pártszer­vezetek és szervek közvetlen veze­tésével az ifjúság széleskörű moz­galmát kell kiváltania és arra kell ösztökélnie, hogy mezőgazdaságban végzett munkájával hozzájáruljon a szocialista országépítés befejezésé­(Folytatás a 7. oldalon) £jj SZÖ 6 * 1959- március 10.

Next

/
Thumbnails
Contents