Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-10 / 68. szám, kedd

Határozott fordulatot kell elérnünk a mezőgazdasági termelésben (Folytatás a 4. oldalról) jkezeti tagok életszínvonalának emelésére vezet. A pártnak a gépek célszerű kihasználására irányuló ezen intézkedése, amely biztosítja a termelés határozottabb fellendülését, ugyanakkor fokozott követelményeket támaszt gépiparunkkal szemben is. Gépiparunknak nemcsak elegendő gépet kell biztosítania arra, hogy szövetkezeteinket elláthassuk, hanem gondoskodnia kell éppen azon gépek gyártásáról, amelyeket a szövetkezetek kérnek és biztosítaniok kell e gépek jó minőségét is. A szövetkezetek semmi esetre sem fognak úgy, mint a GTÄ-k, bármilyen gépet vásárolni. Határozottabban kell majd megoldani azon munkák gépesítését, amelyek eddig a legnagyobb nehézségeket okozzák a termelés fejlesztésében és a munkatermelékenység növelésében. Főképp a takarmánybetakarítás és a hüvelyesek betakarítása, a rakodómunkák, az istállótrágyával végzett munkák gépesítéséről, a kukoricabetakarítás, a talajjavítási munkálatok és egyéb olyan munkák gépesítéséről van szó, amelyeket mindeddig jelentős mértékben kézi erővel végeztek. Nem lehet már többé megtenni, hogy pl. trágyaszóró gépünk egyetlen típusának gyártását hét évi átalakítások és módosítások után beszüntették. Határozottabban kell majd megoldani a mezőgazdasági szállítást; e téren szintén nagyon kevéssé kielégítő a helyzet. Nagyobb figyelmet kell szentelni a mezőgazdasági gépek gyártási költségeinek csökkentésére is, hogy a gépek magas árai ne váljanak a mezőgazdaság műszaki fejlődésétiek fékezőivé. Üjból hangsúlyozni kell azt az óriási segítséget, amelyet fejlett szocialista iparunk nyújtott mezőgazdaságunknak nagymennyiségű különféle gépi eszközök szállításával az utóbbi években. Az előbb említett fogyatékosságok azonban egyáltalán nem jó bizonyítványt állítanak ki gépiparunk felelős dolgozói számára. A mezőgazdasági termelés egyenletes növelését tervezzük. Ennek kell megfelelnie a gépek egyenletes szállításénak is, sőt e téren bizonyos időbeli előnyt kell elérnünk. Iparunk gyorsabban láthatja el a mezőgazdaságot a szükséges gépekkel. Meggyőződésünk, hogy ha a gépipari üzemek munkásaihoz és technikusaihoz fordulunk s rámutatunk, mily sürgős szükség van a gépekre a mezőgazdaságban, akkor a tervben 1965-ig kitűzött termelési feladataikat jelentősen túlszárnyalják és a mezőgazdaság számára való szállításaikat meggyorsítják. De az a törekvésünk, hogy a mezőgazdaságot gyorsabban lássuk el a szükséges gépekkel, nemcsak iparunktól függ. Ebben elsősorban magának a mezőgazdaságnak kell kivennie részét! Itt főleg arról van szó, hogy a mezőgazdaság mint egész teljesítse és túlszárnyalja termelésbeli feladatait. Csak így biztosítjuk, hogy a nép élelmiszerellátása érdekében ne kelljen terven felül jelentős mennyiségű gabonát és húst behozni, melyekért a külföldön jelentős mértékben mezőgazdasági gépekkel is fizetünk, ezekre pedig sürgős szüksége van mezőgazdaságunknak. A mezőgazdasági termelés gyors növekedése kedvezően befolyásolja a külkereskedelmi mérleget, ami lehetővé teszi a gépszállitmányok növelését mezőgazdaságunk számára. Ez a kölcsönös összefüggés egyenesen megköveteli, hogy kitűzzük azt a feladatot, hogy a terven felül gyártott mezőgazdasági gépeket elsősorban azoknak a mezőgazdasági szocialista üzemeknek adjuk el, amelyek túlszárnyalják a mezőgazdasági termelés növelésében kitűzött feladataikat. A gépeknek a szövetkezetek számára való eladásával kapcsolatban rá kell mutatnunk, hogy bár az EFSZek az elkövetkező években a fő mezei munkát saját gépeikkel fogják végezni, a gép- és traktorállomások továbbra is az államnak és a munkásosztálynak szövetkezeteink parasztjai számára nyújtott segítsége fontos tényezői maradnak. Tevékenységük főleg azokra a munkaszakaszokra irányul, amelyek nehéz gépi eszközöket követelnek meg, olyanokat, amelyeket az EFSZ-ekben nem lehet teljesen kihasználni és emellett különösen nagy jelentőségűek a termelés növelése szempontjából (talajjavítás stb.). A gépállomások továbbá is gondoskodnak a növényvédelemről, a kártevők és a gyom elleni harcról. A legközelebbi két-három évben azonban még számos szövetkezetnek hatékony és nélkülözhetetlen segítőtársai lesznek a mezei munkák egyes feladatainak elvégzésében. A GTÄ-k gondoskodnak majd a szövetkezeti gépek javításáról, törődnek azzal, hogy a szövetkezetekben biztosítva legyen a gépek karbantartása és jó technikai állapota. A GTÄ-k fognak gondoskodni a mezőgazdaság további műszaki fejlesztéséről. A GTÄ-k jelentős politikai feladata abban áll, hogy a gépesítő káderek nevelésének központjai lesznek az EFSZ-ek és az egész mezőgazdaság szükségletének kielégítésére. Szükséges, hogy a GTÄ-k gyorsan felkészüljenek a felelősségteljes feladatokra és a nemzeti bizottságok állandó segítségével biztosítsák az új tevékenységre való áttérésüket, amint azt a CSKP XI. kongresszusa kitűzte. Űj begyűjtési rendszert vezetünk be Elvtársak! A mezőgazdaság fejlesztése érdekében feltétlenül növelni kell a szövetkezetek anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés fokozásában. El kell érnünk, hogy a piaci kapcsolatok az összes többi intézkedéssel együtt biztosítsák a párt fő céljainak elérését a dolgozók életszínvonala emelésében. A mezőgazdaságunk; termelési viszonyaiban foganatosított változtatások, amelyek a párt jelentős győzelmét képezik a mezőgazdasági politikában, megkövetelik, hogy új begyűjtési rendszert vezessünk be. A begyűjtés eddigi módszere és a különböző begyűjtési és felvásárlási ár alkalmazása fontos eszköz volt, amely biztosította a központi alapokat, elősegítette az EFSZ-ek fejlődését, hozzájárult gazdasági és politikai megszilárdulásukhoz. Ugyanakkor célszerűen hozzájárult a kulákok korlátozásához és elnyomásához. Jelenleg, amikor a szocialista szektor már döntő túlsúlyba került, az eddigi begyűjtési rendszer már nem íelel meg az új feltételeknek és szükségleteknek. Egyre inkább előtérbe lépnek egyes negatív oldalai, amelyek a jövőben szükségszerűen elmélyülnének. Ilyen körülmények között az eddigi begyűjtési rendszer már nem lehet többé a mezőgazdasági termelés feladatai sikeres teljesítésének hasznos eszköze. A jelenlegi begyűjtési rendszer nemcsak nem teszi megfelelőképp anyagilag érdekeltté a szövetkezeteket a termelés növelésében és a piaci termelésben, hanem ellenkezőleg, anyagi érdekeltségük nem ritkán csökken. Gyengül az érdeklődésük az összes földek teljes kihasználása és gondos megművelése iránt, a meddő rétek felszántása, a földbe való be. ruházások növelése iránt. Olyan helyzet alakult ki, hogy a földet eltitkolják, mesterségesen szétaprózzák a mezőgazdasági üzemeket és a földeket, a termelés biztosítása érdekében a földeknek csaknem egyötöde után különféle beadási könnyítésekre került sor és leírták a beadásokat. Ez azonban már nem segíti elő a termelés növelését. A gazdaságilag erős szövetkezetekben, ahol a termelési egységekre eső önköltségek rendszerint alacsonyabbak, mint a gyenge szövetkezetekben. a jelenlegi begyűjtési rendszer lehetővé teszi lényegesen magasabb értékesítési árak elérését és ezzel szemben nem gyakorol kellő hatást a gyengébb szövetkezetek megszilárdítására. így az Olomouc kerület Litovel járásában levő bilskoi EFSZ 1957-ben piaci termelését általában a begyűjtési árakon értékesítette. Ezzel szemben a rozvadovicei EFSZ, amely ugyanabban a járásban, ugyanabban a cukorrépáiérmő körzetben gazdálkodik, piaci termelését sokkal magasabb árakon értékesítette. A bilskoi és rozvadicei szarvasmarha Bilskoi EFSZ 624. Rozvadovicei EFSZ 732. így a rozvadovicei EFSZ termékeiért a bilskoi EFSZ-el szemben a búzánál 24 százalékai, a cukorrépánál 12 százalékai, a szarvasmarhánál 17 százalékkal, a sertésnél 54 százalékkal és a tejnél 22 százalékkal kapott többet. Átlagosan tehát mintegy 30 százalékkal magasabb árakat ért el, mint a bilskoi EFSZ. De nemcsak arról van szó, hogy a gazdaságilag erősebb EFSZ-ek magas árakat érnek el termékeikért, hanem ugyanakkor a viszonteladás mai rendszere alapján alacsony árakon vásárolják meg a központi alapokból a mezőgazdaságnak szállított takarmányfélék túlnyomó részét. A magas állami felvásárlási árak nem serkentik a gyenge szövetkezeteket a termelés fokozására, mert gazdálkodásuk jelenlegi színvonala nem teszi lehetővé számukra, hogy az állami felvásárlás keretében adják el termékeiket. Ez nemcsak nem biztosítja ezen EFSZ-ek közös termelésének fejlődését, hanem számos szövetkezeti tagot arra késztet, hogy aránytalanul nagymértékben fejleszszék háztáji gazdaságukat, mert a háztáji gazdaságokon folyó termelést ma magasabb árakkal értékesíti, mint a közös termelését. Az állami felvásárlási árak azonban már sok helyen nem hatnak az anyagérdekeltség hatékony tényezőjeként, sőt egyes gazdaságilag erős szövetkezeteknél sem. Megmutatkozik, hogy a magas árak nem mindig hatnak ösztönzőleg. Egyes egységes földművesszövetkezeteknél, ahol a szövetkezeti tagoknak a munkaegységekre nagy pénzbeli és természetbeni díjazásokat fizetnek ki, bizonyos egészségtelen önelégültség uralkodik, amely nem ösztönöz arra, hogy tovább és gyorsan növeljék a termelést s csökkentsék az önköltséget. A jelenlegi begyűjtési rendszer nem teszi lehetővé a helyi természeti és gazdasági feltételek teljes kihasználását a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. A magas felvásárlási árak gyakran kedvezőtlenül hatnak abban, hogy azon ágazatok fejlődését szorgalmazzák, amelyek az adott termelési feltételek között nem a legcélszerűbbek. A termelés és begyűjtés direktív mutatóinak nagy száma akadályozza a termelés megfelelő szakosításának bevezetését, melynek a termelés fokozásához és az önköltség csökkentéséhez kell vezetnie. A mai begyűjtési rendszer fennállása mellett a kötelező szilárd beadások és kettős árak következtében a piaci termelés növelése mellett EFSZ-ek 1957-ben elért átlagos értékesítési árai 100 kg-ban vagy 100 literben kifejezve a következők: sertés tej búza cukorrépa 721.-. 137.- 107.- 17.1110.- 167.- 133.- 19.aránytalanul gyorsabban növekednének a mezőgazdasági üzemek bevételei. Feltételezzük, hogy 1965-ben az EFSZ-ekben a mezőgazdasági földek minden hektárjára számítva a piaci termelés az 1957-es évhez viszonyítva 35,3 százalékkal emelkedik. A kettős árak és a kötelező beadási normák eddigi rendszerének megőrzése mellett az EFSZ-ek bruttó pénzjövedelme 64,5 százalékkal növekedne és az állam 1965-ben mintegy 30 százalékkal drágábban vásárolná fel a mezőgazdasági termékeket, mint 1957-ben. Rossz termés és alacsonyabb termelés esetén a kedvezőtlen termelési feltételek hatása alatt a termelési egység átlagos értékesítési ára csökken, mert az alacsonyabb termelés elsősorban az állami felvásárlás hányadának csökkenésében mutatkozik meg. Ezzel szemben rendkívül nagy termés esetén az átlagos értékesítési ár rohamosan emelkedik. Ez a tény ellentétben áll a mezőgazdasági termékek értékének emelkedésével vagy csökkenésével. Az egész begyűjtési rendszer nagyon bonyolult, ami sok esetben elhomályosítja a város és falu közötti piaci kapcsolatok lényegét. Mindezek a tények azt mutatják, hogy változtatásokat kell előkészíteni az ár- és a begyűjtési rendszerben. Az új begyűjtési rendszer és az új mezőgazdasági terményárak célja az, hogy maximálisan támogassák a mezőgazdasági termelés növekedését, a termelési önköltség csökkentését, hogy ennek alapján jobban biztosítsák a központi alapok mezőgazdasági termékekkel való ellátását, segítsék továbbfejleszteni és minden téren szilárdítani az EFSZ-ek közös termelését s az állami gazdaságok gazdálkodását. A további fejlődéssel és a termelési feladatokkal összhangban javasoljuk, hogy készítsék elő a kettős árak megszüntetését és az állam egész területére érvényes egységes árrendszer bevezetését. Az új begyűjtési árak a termelés és a begyűjtés szervezetében és tervezésében eszközlendő többi módosítással együtt váljanak a mezőgazdasági termelés növelésére ható egyik döntő tényezővé és járuljanak hozzá a piaci kapcsolatok kibővítéséhez, ami a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetségének további szilárdításában nyilvánul meg. Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termények új árai teljesítsék feladatukat, fontos, hogy gazdaságilag indokoltak legyenek, azaz, hogy az egyes termékek átlagos termelési feltételeiből induljanak ki s úgy legyenek megszabva, hogy fedezzék a termelési átlagköltségeket és lehetővé tegyék a bővített újratermelést azokon a területeken, amelyek a központi alapoknak megfelelő termékekkel való ellátásában tekintetbe jönnek. Emellett egyidejűleg a termelés tervezett növekedéséből és a termelésre fordított társadalmilag indokolt munkából fogunk kiindulni. Ha azt mondjuk, hogy az új árak fedezni fogják a mezőgazdasági termékek társadalmilag indokolt önköltségeit, ez nem jelenti azt, hogy az állam bárminő termelési költségeket fedezni fog. Ezért a drágán, nem gazdaságosan termelő szövetkezeteknek azonnali konkrét intézkedéseket kell tenniök a költségek csökkentésére. Vezessék be az új technológiát, javítsák meg a munka megszervezését, teremtsenek rendet a díjazásban, stb., hogy jövedelmezők legyenek. Az egyes termékek közötti árrelációkat is helyesen kell megszabni, hogy megfeleljenek a társadalmilag szükséges költségeknek és az egyes termékek társadalmi szükségletének. A kevésbé kedvező termelési feltételek közt dolgozó egységes földművesszövetkezeteknek, a gazdaságilag gyenge és újonnan létesült EFSZ-eknek az állam megkülönböztetett segítséget fog nyújtani főként a mezőgazdasági termelés növelése és a termelési költségek csökkentése anyagi-műszaki feltételeinek megteremtésére. Feltesszük a kérdést: Helyes-e, hogy az állam megkülönböztetett segítséget nyújtson, mégpedig ilyen formában? Ügy véljük, hogy helyes és szükséges, mert be kell fejezni a szövetkezetesítést. Sok szövetkezet csak most szilárdul meg és még nem képes mindenütt saját eszközeiből teljes mértékben fejleszteni a termelést. Megkülönböztetett módon kell eljárnunk az államnak a beruházási építkezésben nyújtott segítségében ott, ahol a kisüzemi termelési eszközöket a nagyüzemi termelés szükségleteire végzett építéssel kell pótolni. Különös figyelmet szentelünk a termelési segítség megadásának ott, ahol az EFSZ-ek rossz termelési feltételek mellett gazdálkodnak. Annak érdekében, hogy a termékeny területek EFSZ-eihez viszonyítva kiegyenlítődjenek az EFSZ-ek jövedelmében mutatkozó gazdaságilag indokolatlan különbségek, elsősorban a begyűjtési árban fogjuk előnyben részesíteni azokat a termékeket, melyeket a rosszabb termelési vidékeken túlnyomóan termelnek, mint pl. a lent, rozsot, stb. Nagy segítséget jelent, ha e szövetkezeteknek lehetővé tesszük a célszerű szakosítás bevezetését a termelésben s ily módon a helyi termelési feltételek jó kihasználását a termelés növelésére. A termelés helyes irányzásában nagy tartalékok rejlenek, melyeknek kihasználása hozzájárul a különböző termelési területek EFSZ-einek jövedelmében mutatkozó eltérések enyhüléséhez. Az egyes területek szövetkezetei jövedelmének részleges és indokolt kiegyenlítésére a mezőgazdasági adót is céltudatosan fel kell használni. A mezőgazdasági adó természetesen nemcsak az EFSZ-ek jövedelmeiben mutatkozó indokolt különbségek kiegyenlítésének szerepét fogja játszani: az állam iránti költelességek teljesítésének és a szövetkezetek gazdasága megszilárdításának aktív eszközévé akarjuk tenni. Helyes lesz, ha az adóból származó bevételt részben a helyi és járási nemzeti bizottságok kezelésében hagyjuk községépítésre, az összekötő utak rendbentartására, stb. Mindez nagyobb fokban teszi érdekeltté a nemzeti bizottságokat a szövetkezetek gazdálkodásában és termelési eredményeiben. Az új begyűjtési árakat elvben úgy szabjuk meg, hogy lehetővé tegyék az élelmiszerek kiskereskedelmi árának csökkentését. Az előkészületben levő begyűjtési rendszer lehetővé teszi az állam érdekének, tehát az egész nép érdekének a szövetkezetek és tagjai érdekeivel való jobb egybekapcsolását. Még nagyobb mértékben vált ki egészséges kezdeményezést és törekvést a termelés növelését elősegítő tartalékok feltárására, a rend teremtésére a gazdálkodásban és fokozza a szövetkezeti tagok részvételét a közös gazdaság fejlesztésében. Az új begyűjtési árak továbbá anyagilag helyesen érdekeltté teszik a mezőgazdasági üzemeket, mert a piaci termelés növekedésével közvetlen kapcsolatban biztosítják a szövetkezeti tagok jövedelmének növekedését. Hatékony eszközül szolgálnak a mezőgazdasági termékegységre eső önköltségek csökkentésére is. Ez azt jelenti, hogy az új begyűjtési rendszer lényegében megfelel szocialista gazdaságunk fejlődése jelenlegi feltételeinek és szükségleteinek. Az új begyűjtési rendszer bevezetésével és' az EFSZ-eknek „saját gépekkel való felszerelésével kapcsolatban a GTÄ-k munkálatainak árát is szabályozni kell. Ezek az árak nem fedezik a gépesítési költségeket és az új begyűjtési árak mellett aránytalan előnybe kerülnének azok az EFSZ-ek, melyek nem fognak vásárolni gépeket. Egyidejűleg meg kell oldanunk az új begyűjtési rendszer érvényesítéséből kifolyólag az egyénileg gazdálkodó parasztokat érintő problémákat. Ezzel szemben nagy figyelemben kell részesítenünk és segítenünk kell az új begyűjtési rendszer bevezetésében Szlovákia egyes vidékeit, ahol eddig még alacsonyabb a termelés belterjessége. Az előkészületben levő begyűjtési rendszer és az arra vonatkozó intézkedések célja alapvetően hozzájárulni az EFSZ-ek közös gazdaságának szilárdításához és fejlesztéséhez s a begyűjtés egyszerűbbé tételéhez, Ennek érdekében a szövetkezeti tagoknak a háztáji gazdaságok után nem fogunk kiróni begyűjtési feladatokat és az EFSZ-ek feladatait a háztáji gazdaságok területét is beszámítva fogjuk kitűzni. A mellékágazatok után a szövetkezet vezetősége a szövetkezet feladatainak teljesítése érdekében begyűjtési feladatokat róhat ki az egyes szövetkezeti tagokra az állami alapok feltöltése céljából. Ügy véljük, hogy a szövetkezet vezetősége és a szövetkezeti tagok kötelesek éber figyelemmel követni, hogy a háztáji gazdaságokon folytatott gazdálkodás ne bővüljön az egész szövetkezet és tagjai rovására. A fél hektárnál nagyobb földterületen egyénileg gazdálkodó parasztoknak a föld nagysága szerint továbbra is begyűjtési feladatokat írunk elő, de a mutatók korlátozott számában és a termelési terület, az üzem nagysága, valamint az eltartott személyek száma szerint megkülönböztetve. A 0,1-0,5 hektárnyi mezőgazdasági földterületek magántulajdonosainak nem rovunk ki beadási feladatokat, de arányosan nagyobb mezőgazdasági adóval adóztatjuk meg őket. Az új begyűjtési rendszerrel párhuzamosan alapvető intézkedéseket foganatosítunk a központi takarmányalappal folytatott gazdálkodás terén abból a célból, hogy kiküszöböljük a felesleges átutalást az állami alapba és innen vissza a mezőgazdasági termelésbe. A központi alapból . származó takarmányfélék árát is úgy kell módosítanunk, hogy helyes viszonyban legyenek az új begyűjtési árakhoz és saját termelésű takarmányfélék biztosítására késztessék a mezőgazdasági üzemeket. Az új begyűjtési rendszer az eddigi móddal szemben lényegesen egyszerűbb és olcsóbb. Megszűnnek a különféle engedmények, beszámítási koefficiensek, viszonteladások, stb. A begyűjtés biztosítása a termelés biztosításával egyidejűleg a parasztokkal folytatott tárgyalások, az EFSZ-ek s a begyűjtést feldolgozó üzemek közötti szerződések kötése útján, a szövetkezeteknek nyújtandó szakszerű segítség megadása mellett történik. Ennek alapján az új begyűjtési intézkedések szükségképpen az adminisztratív apparátus csökkenésében is megnyilvánulnak. Az előterjesztett javaslatokat megtanácskoztuk. Kidolgozásukban a központi szervek és a kerületek funkcionáriusainak egész sora vett részt. Mindnyájan teljes mértékben támogatták az összes javaslatokat. Az új rendszerre való áttérés azonban nem lesz valamilyen bűvös intézkedés, ahogy sokan vélik, nem old meg mindent. Az új begyűjtési formák bevezetése és helyes alkalmazása nem lesz könnyű ügy és szorgalmas munkát igényel. Meg kell gyorsítanunk a begyűjtéssel és az új árak bevezetésével összefüggő összes komoly problémák megoldását. Az állami gazdaságok viszonyaira ia új begytjtési rendszert kell kidolgoznunk. Legyünk teljes mértékben tudatában annak, hogy a készülő begyűjtési rendszer alapvető problémáit a falvakon alaposan meg kell magyaráznunk és indokolnunk. A legfontosabb a káderek — pártfunkcionáriusok, a nemzeti bizottságokban és gazdasági szervekben dolgozók előkészítése lesz, mert az új begyűjtési rendszer alapvető változást fog követelni a nemzeti bi(Folytatás a 6. oldalon)' ÜJ SZÖ 5 * 1959. március