Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-10 / 68. szám, kedd

Határozott fordulatot kell elérnünk a mezőgazdasági termelésben '(Folytatás a 3. oldalról) gyom ellen. Véget kell vetnünk mindazon fogyatékosságoknak, amelyek gátolják a munkáknak az agrotechnikai határidőkön belül való elvégzését. Az idejében való vetés, a gyors betakarítás növeli a hektárhozamokat és a minimumra csökkenti az évenkénti magas veszteségeket a betakarításnál, amelyek átlagosan a gabona 5—7 százalékát, a burgonya 15 százalékát és a takarmányfélék tápanyagának 30—40 százalékát jelentik. Ezért ki kell tűzni az elvet és intézkedéseket tenni, hogy á tavaszi vetést 7—10 napon belül, a gabona betakarítását legkésőbb 14—18 napon belül és a hüvelyesek betakarítását 20—25 napon belül elvégezzék. Ennek kell alárendelni a gépek kihasználásában és a további eszközök tervezésében foganatosított intézkedéseket. A növénytermesztés növelése szempontjából nagy jelentőségű a vetőmag nemesítése és szaporítása. Ä helyesen megválasztott vetőmag a fabonahozamot 4 — 8 mázsával, a burgonyáét 80 mázsával fokozza hektáronként. A jó minőségű vetőmagban még mindig komoly hiány van. Itt az ideje, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium és a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia kezdeményezően megoldják a vetőmagszaporítás fejlesztését, hogy magnemesitő állomásaink, amelyeken számos szakértő dolgozik, rövid időn belül új, kiváló minőségű vetőmagot szállítsanak, melyek alkalmasak ae egyes körzetek számára. Minden mezőgazdasági üzem kötelessége, hogy megfelelő vetőmag szaporítótáblákkal rendelkezzék. A vetőmagvakat az üzemek biztosítják és kizárólag arra a célra használhatják fel, melyre termesztették őket. A vetőmagvak elkótyavetélése vagy „eladogatása", amint ez eddig megtörtént és azután annak hangoztatása: „nincs vetőmagunk — adjatok" nem szabad megismétlődnie. Ä mezőgazdasági termelés fejlesztésének biztosításánál abból kell kiindulnunk, hogy az élelmiszerellátás, elsősorban az álattenyésztési termékekkel való ellátás követelményei egyre jobban növekednek. Hogy az állattenyésztési termékek szükségletét lényegében saját termelésünkkel fedezzük > erre kell irányulnia az állattenyésztési termelés fejlesztésinek. E téren mindenekelőtt a szarvtfmarhatenyésztés fejlesztéséről van szó. A szarvasmarhaállomány eddigi alacsony színvonala nemcsak azt jelenti, hogy elégtelen a marhahús termelése, hanem az istállótrágya elégtelen termelésében és minőségében is visszatükröződik, ami lényegesen befolyásolja a talaj termőképességének csökkenését. Az elégtelen tejtermelés egyidejűleg azt jelenti, hogy takarmányalapunk sok ezer tonna állati fehérjével szegényebb, ami hiányzik a fiatal állatok nevelésénél. Ez megköveteli, hogy valamennyi termelési területen a szarvasmarhatenyésztés váljék az állattenyésztési termelés fő láncszemévé. 1965-ig a szarvasmarhaállományt az 1957. évi állapottal szemben 710 ezer darabbal kell növelnünk. Az a véleményünk, hogy az említett időszakban a takarmánytermelés növelésével és minőségének megjavításával hektáronként legalább 730 liter átlagos tejtermelést érhetünk el a tehenek évi 2350 liter tejhozama mellett és így túlszárnyalhatjuk a XI. kongreszszus által kitűzött feladatokat. A szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével egyidejűleg továbbra is növeljük a sertéshústermelést és fokozatosan áttérünk a húsra való hizlalásra. Számítunk arra, hogy fokozatosan megkezdjük a 75-80 kg súlyú vágósertések begyűjtését. Ez elsősorban megköveteli elegendő malac biztosítását s természetesen a takarmányról való gondoskodást is. A lakosság húsellátása mellett ugyancsak gondoskodnunk kell a fehérhús, elsősorban a baromfi nagyobb hányadáról. A gazdálkodás valóban nagyüzemi termelési formáinak bevezetése a technika, technológia, 1 a szakosítás és együttműködés széleskörű érvéA növénytermesztés jelentősége szempontjából — amint már mondottam —> szükséges az is, hogy helyesen irányítsuk a beruházási politikát és célszerűen állapítsuk meg a mezőgazdasági beruházások összetételét úgy, hogy necsak a közös állattenyésztési termelés további fejlő-' dését biztosítsa, hanem elsősorban a föld termőképességének fokozására szolgáljon. E téren elsőrendű feladatnak tartjuk nagyméretű talajjavítási és öntözési munkálatok elvégzését. Az 1965-ig terjedő távlatban számolunk azzal, hogy az 1960-ig kitűzött feladatok teljesítésén kívül elvégezzük további 190 ezer hektár talaj lecsapolását, 72 ezer hektár öntözését, 1300 km hosszú folyószabályozást és 600 millió korona értékű erdészetitechnikai talajjavítást intézkedéseket. Beterveztük e munkák költségeit, mégpedig ötmilliárd korona összegben. Hogy a talajjavításokba fektetett beruházások minél hatékonyabb eredményeket hozzanak, lényegesen csökkenteni kell végrehajtásuk önköltségét is, amely eddig 10—11 ezer koronát tesz ki hektáronként. A szövetkezeti tagok széleskörű segítsége mellett teljesen be kell kapcsolni a talajjavítási munkálatokba a GTÄ-kat, s szakkáderekkel és megfelelő gépekkel ellátni őket. így pl. az alagcsövezés kézzel való kiásásának költsége egy hektárra számítva átlag 5800 koronát tesz ki és egy bedolgozott munkás 50—60 műszakot fordit rá, amíg ugyanezen munka költsége különleges alagcsövező kotrógéppel mintegy 940 koronát tesz ki és két műszak alatt elvégezhető. E munka géppel való elvégzésénél tehát az egy hektár utáni megtakarítás 4860 korona. Ezeket a gépeket saját termeléssel és behozatallal kell biztosítani. A talajjavításra és öntözésre fordított eszközöket főképp a termő vidékeken kell fokozott mértékben alkalmazni, ahol a legnagyobb gazdasági eredményt hozzák. Ebben az irányban nagy lehetőségek nyílnak elsősorban KeletSzlovákiában, ahol több ezer hektár Az állattenyésztési termelés fejlesztése érdekében az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban széles alapokon kell megkezdenünk a nagyüzemi termelés technológiájának bevezetését és ennek érdekében célszerű és olcsó beruházási építkezést kell biztosítanunk. 1949-től a mezőgazdaságba 24 milliárd koronát ruháztunk be, de a gazdasági épületek építése a beruházási eszközök nem gazdaságos felhasználása következtében jelentősen elmarad a szükségletek és a szövetkezeti nagytermelés fejlesztésének követelményei mögött. Az utóbbi két évben az újonnan alakított EFSZ-ek száma 3615-el emelkedett. A közös tenyészetben levő szarvasmarhák száma 1118 300al emelkedett, ebből a teheneké 467 ezerrel, a sertésállomány pedig 905 200 darabbal. 1958-ban értük el az első részleges sikereket a mezőgazdasági építkezés gazdaságossá tételében. Ebben fő részük az új EFSZ-eknek volt, amelyek fokozott mértékben felhasználták az állatok közös istállózására a meglevő, átalakított gazdasági épületeket. Egészben véve a múlt évben 262 ezer fejőstehén számára, (amelyeknek fele új épület), 102 ezer növendékállat és 461 ezer sertés számára nyertünk istállótérséget. Az 1957-es évhez viszonyítva ez csaknem kétszeres emelkedést jelent az újonnan beistállózott gazdasági állatoknál, jóllehet az építkezési beruházások terjedelme ugyanezen idő alatt 35,5 százalékkal növekedett. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a közös tenyészetben levő állatok egy része nincs kielégítően istállózva, és hogy ugyanakkor tovább növeljük az állatállományokat, azt látjuk, hogy az építkezés eddigi módszerével a feladatokat nem teljesíthettük. Mindeddig nemcsak drágán és lassan építkezünk, hanem ösztönösen is s emellett számos felépített objektum nem felel meg a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi I termelés jelenlegi követelményeinek 1 és még kevésbé további fejlődésének. nyesítése alapján a növényi és az állattenyésztési termelésben — ez az út vezet mind a szövetkezetek és állami gazdaságok színvonalának páúj földet nyerhetünk. Es itt elegendő munkaerő és anyag is van. A talajjavítási munkálatok tervében a munkákban sokkal nagyobb mértékben vesznek részt pénzeszközeikkel és munkaerőikkel. Ebben döntő szerepet kell játszaniok a talajjavítási szövetkezeteknek, amelyek útján az EFSZ-ek a kölcsönös segítség alapján sokkal hatékonyabban használják fel az egyesített termelőeszközöket és így nagyobb eredményeket érhetnek el. Ezen a szakaszon jelentős segítséget nyújt ifjúságunk azáltal, hogy teljesíti kötelezettségét — 25 ezer hektár mezőgazdasági földön elvégzi a talajjavítási munkálatokat. A talajjavítási munkák elvégzéséhez jelentős mértékben hozzájárulhatnak a védnökségi üzemek is. . Az e szakaszon ránk váró nagy feladatok biztosítása érdekében a Mezőgazdasági Minisztériumnak és az egész mezőgazdasági igazgatásnak idejében hatékony szervezési intézkedéseket kell megvalósítania, konkrét feladatokat kell kitűznie minden járásban és azokat a helyszínen megfelelően kell biztosítania. Az Építészeti Minisztériumnak gyorsan üzembe kell helyeznie az alagcsöveket gyártó beszüntetett üzemeket is és gondoskodnia kell arról, hogy elegendő mennyiséget termeljenek. A talajberuházások növelését elsősorban a mezőgazdasági termelés többi szakaszai költségeinek csökkentésével, elsősorban az állattenyésztési termelésben az építkezési költségek csökkentésével kell elérni. Ezek a költségek a beruházások 60 — 70 százalékát teszik ki. Az állattenyésztési termelés építkezési költségeinek csökkentésére való törekvésnek azonban nem szabad a közös berendezések építése lelassítását jelentenie. Az állattenyésztési termelés fejlesztése egyúttal megteremti a föld termőképessége fokozásának feltételeit. Főleg a szarvasmarhatenyésztésbe befektetett beruházások tehát egyúttal beruházást jelentenek a földbe is. Ezért az a rendkívül komoly feladat áll előttünk, hogy a beruházási építkezést az állattenyésztési termelés szakaszán lényegesen meggyorsítsuk és olcsóbbá tegyük. Ehhez elsősorban azt kell tisztán látnunk, milyen módon kell irányítani a termelést. Bizonyos, hogy a beruházási építkezésnek teljesen meg kell felelnie a nagyüzemi termelés technológiája szükségleteinek, a nagyüzemi termelés progresszív formáinak bevezetését kell szolgálnia. Ezen a téren végre elvi álláspontot kell elfoglalnia a Mezőgazdasági Minisztériumnak és a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémiának, meg kell határoznia a technológia szükségletei szempontjából az egyes állatfajták istállózásának és hizlalásának követelményeit saját tapasztalataink és a külföldi tapasztalatok alapján, melyek biztosítják, hogy a helyes úton haladunk. A nagyüzemi termelés technológiája követelményeinek kell alárendelnünk a beruházási építkezést is. Az önköltség csökkentésének nagy tartalékai rejlenek a helyi építkezési források kihasználásában, a kölcsönös segítség megszervezése mellett. Különös figyelmet kell szentelni a nádlemezből — szolomitból — készített olcsó és jó minőségű építőanyag termelésének. Ebből olcsón és gyorsan fel lehet építeni minden gazdasági épületet. Ha az irányított építkezések felépítésének költségeit, amelyeknél szolomitlemezeket alkalmaztak, összehasonlítjuk a szokásos építkezésekkel, látjuk, hogy egy négyzetméter 45 cm vastag téglafal költségei 66 koronát tesznek ki, míg egy négyzetméter szolomitból készült fal ugyanolyan hőszigetelő tulajdonságok mellett csak kb. 30 koronát tesznek ki. E kérdések következetes megoldása lehetővé teszi számunkra a beruházási építkezés meggyorsítását és olcsóbbá tételét, valamint a beruházási eszközökben elért megtakarítások átcsoportosítását a növénytermesztés fejlesztését szolgáló beruházási tevékenység fokozására. ratlan emelésére, mind pedig a termelés és a munkatermelékenység intenzitásának gyors növelésére ugyanúgy, mint a mezőgazdasági termelés lényegesen olcsóbbá tételére és ele- , gendő termény biztosítására, a nép ! szükségleteinek kielégítésére. Ez az út vezet a munka kultúrájának növelésére is a mezőgazdaságban. A jelenlegi állapot, amikor az EFSZ-ek és az állami gazdaságok túlnyomó többsége lényegében még mindig a gazdálkodás kisüzemi termelői formáját érvényesíti, gyakran kis földterületen a növényi és állattenyésztési termelés csaknem valamennyi terményét termeli, gyakorlatilag a termelőerők és a föld nem gazdaságos kihasználásához vezet. A termelés és a munka irányítását s célszerű megszervezését, valamint a beruházások hatékony ráfordítását megnehezíti, növeli a termelési költséget, lehetetlenné teszi a haladó technika és technológia széles mértékben való bevezetését stb. E problémák megoldásához úgy kell hozzáfogni, hogy az adott természeti és gazdasági feltételeket megfontolva elkezdjük az EFSZ-ek és az állami gazdaságok termelésének célszerű szakosítását azokra a termelési ágazatokra, amelyeknek az adott helyen a legalkalmasabb fejlődési feltételei vannak. A mezőgazdasági termelés szakosításával és körzetesítésével, az együttműködés különféle formáival és a szövetkezetek kooperációja egyéb formáinak segítségével megoldhatjuk a növényi és állattenyésztési termelés fejlesztését úgy, hogy az egyes termékek termelésének nagyobbfokú összpontosítására s ezáltal növelésére és olcsóbbá tételére kerül majd sor. Jelenleg megkezdhetjük az EFSZ-ek közötti együttműködés olyan formáinak kibontakoztatását, amilyenek pl. a takarmányfélék takarmánykeverékekké való közös feldolgozása, baromfikeltető és tenyésztő berendezés létesítésie, a szövetkezeti tagok közös építkezési csoportjainak megteremtése, talajjavító csoportok, karbantartó, mezei utakat rendbertartó csoportok létesítését stb. Az így társult szövetkezetek közösen vásárolhatnak különféle különleges mezőgazdasági gépeket, amelyeket több EFSZ kebelében valóban célszerűen használhatnak ki. A nagyüzemi termelési technológiának a növénytermesztés szakaszán való érvényesítésénél elsősorban erről van szó: a komplex gépesítés bevezetéséről a föld termővétételénél és a termények betakarításánál, a vegyszerek széleskörű alkalmazásáról a gyom irtására, a széna mesterséges szárításáról, a takarmányfélék tartósításának új módszereiről stb. Az állattenyésztési termelésben széles Elvtársak! A döntő fordulat, amelyet a mezőgazdaság fejlődésében el kell érnünk, megköveteli a mezőgazdaság gépesítésének alaposabb megoldását is. Kell, hogy a mezőgazdasági munkák gépesítése fő progresszív tényezővé váljék a mezőgazdasági termelés termelékenységénei* és beterjességének növelésében és a nagyüzemi termelési technológia bevezetésében a mezőgazdaságba. A fő gépesített eszközök hiánya egyik oka annak, hogy szocialista mezőgazdasági üzemeink munkája mindeddig nagyon alacsony termelékenységet mutat. E tényre teljes joggal mutatnak rá a mezőgazdasági dolgozók és bírálják ezt. A Központi Bizottság tudatában van, hogy a mezőgazdaság gépállományának mennyisége és összetétele még nem felel meg a mezőgazdasági nagyüzemi termelés szükségleteinek. Ezért a párt és a kormány a gépesítés kérdésének nagy figyelmet szentelt és szentel továbbra is. Erről tanúskodik a gépesítésbe fektetett beruházások rendszeres növelése a múlt években, valamint azok a feladatok, amelyeket ezen a téren a XI. pártkongresszus tűzött ki. Ugyanakkor a mezőgazdasági gépipar szakaszán kitűzött feladatokat minimálisaknak kell tartanunk. Ezért már tettünk Intézkedéseket a mezőgazdaság számára történő tarktorszállításra. 1965-ig a traktorok száma a XI. kongresszus Irányelveivel szemben tízezer darabbal nagyobb lesz. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság további 11 ezer gabonakombájnt, mintegy 6000 szalmaprést és 18 ezer kévekötőgépet s más gépeket kap. Ugyanakkor azonban hangsúlyoznunk kell, hogy sokkal jobban ki kell használni azokat a gépeket, amelyekkel a mezőgazdaság már rendelkezik. Hisz mezőgazdaságunkban jelenleg több mint 51 ezer traktor, csaknem 5000 gabonakombájn, több mint 30 ezer kévekötő, mintegy 8000 burgonyaültetőgép, több mint 7000 teherautó és a nagyteljesítményű egyéb gazdasági gépek ezrei dolgoznak. A gépállomány minél jobb felhasználásának egyik útja a gépállomány áthelyezés® közvetlenül a szövetkezetekbe. Azok az intézkedések, amelyeket ebben az értelemben a párt és a kormány az utóbbi időben hozott, nagy politikai és népgazdasági jelentőséggel bírnak. A gépi eszközöknek az egységes földművesszövetkezetek részére való átadását a szövetkezetek gyors fejlődése következtében kialakult helyzet követelte meg. Előnyösebbnek mutatkozott most. amikor a szocialista szektor döntő túlsúlyba került falvainkon, a fő gépi eszközöket közvetlenül a szövetkezeteknek adni át, amelyek jobban és gazdaságosabban tudják őket felhasználni a termelés fejlesztésére. Ezt a lépést lehetővé tette az ls, hogy a mértékben kell alkalmazni a szarvasmarha szabad istállózását, be kell vezetni a ser-: téshús nagyüzemi termelését, sokkal gyorsabban kell megoldani a baromfihús, a tojás stb. nagyüzemi termelését. E téren mindenütt különösen nagy ion-? tosságú a mezőgazdasági tudományunk és a kutatás segítsége. Nagyon fontos, hogy minden járásban rövid időn belül a növényi és állattenyésztési termelésben korszerű nagyüzemi termelési technológiával rendelkező példás, szocialista mezőgazdasági üzem jöjjön létre. A járásokban és kerületekben az új technológia érvényesítésének eredményeit, gazdaságilag kell értékelni és a jó tapasztalatokat be kell vezetni a széles gyakorlatba. E téren különösen jelentős feladat hárul az állami gazdaságokra, amelyeknek teljes mértékben elsosorban kell a gazdaságokon belüli szakosítást és együttműködést bevezetniük, érvényesíteniük kell a nagyüzemi termelési technológiát és így az EFSZeknek szemléletesen megmutatni a szocialista gazdálkodás fejlesztéséhez vezető utat; e feladat biztosításában a szövetkezeteknek szervezési segítséget is kell nyújtaniok. Egyes állami gazdaságok már elindultak ezen az úton és a termelésben elért jó eredményeik teljesen igazolják a nagyüzemi termelési technológia egész me-J zőgazdaságunkba való széleskörű beve-: zetésének helyességét. Mindazokat az intézkedéseket, amelyekről ma a Központi Bizottság tárgyal, a szocla-: lista mezőgazdaság további fejlesztése érdekében fel kell dolgozni és meg kell való-; sítani az állami gazdaságok szakaszán is• Ezek az Intézkedések jelentős mértékben hozzájárulnak a párt XI. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez, amely kitűzte az állami gazdaságoknak rentábilisan gazdáid kodó szocialista mezőgazdasági minta-nagy^i üzemekké való kiépítését. Ebből a célból, a jelenlegi intézkedéseit szempontjából kell feldolgozni ezeket a kér-: déseket: a mezőgazdasági nagyUzemi terme** lés fejlesztése érdekében alapos politikai é* gazdasági elemezések alapján fokozatosan meg kellvalósítani a föld elosztását az állami gazdaságok és az EFSZ-ek között. A be4 gyűjtés új rendszerének és az űj begyűjt tési áraknak bevezetésével kapcsolatban ki kell dolgozni az állami gazdaságokról való mezőgazdasági terménybegyüjtés jnegvalő-; sításának javaslatát. Emellett abból kell kiindulni, hogy az állami gazdaságok a ter-ri melésben tervezett feladatok növelésén kí-í vül esősorban a nemesített vetőmag és ültetöanyag, az ipari növények és az állattenyésztési termékek szállításával ma-: ximálisan fedezzék szemes takarmányszük*! ségletüket saját termelésükből. Az új bew gyűjtési árak bevezetése megköveteli, hogy javaslatot dolgozzanak ki az állami gazdaságok mint egészek dotálási rendszerének megszüntetésére és gazdaságuk rentabilitásának biztosítására 1960-tól kezdve. Ezeknek az intézkedéseknek ki kell terjedniük az állami gazdaságok tervezésének é» irányításának területére Is. mezőgazdaság gépesítésének alapja lényegesen fokozódott és hogy a szövetkezetekben a termelés számos teheséges szer-: vezője növekszik fel. Az egységes földművesszövetkezetek saját gépekkel való ellá-1 tása lehetővé teszi rugalmasabb felhasználásukat azokra a munkákra, amelyek § termelés növelése és a veszteségek csökkentése szempontjából döntök. A szövet-: kezetek kétségtelenül igyekezni fognak erre és azon EFSZ-ek tapasztalatai, melyeknek a gépeket már eladták, teljes mértékben igazolják, hogy a szövetkezet arra törekszik, hogy a vásárolt gépet teljesen kihasználja. Ez a munkaszervezés további javulásához, a szövetkezet gazdasági megszilárdulásához vezet. A saját gépekkel rendelkező szövet-: kezetek vonzóbbá válnak az Ifjúság számá* ra ls. Ezért a gépi eszközök eladását az EFSZek számára meg kell gyorsítani azáltal is, hogy a termelésből jövő új gépeket közvetlenül az EFSZ-eknek szállítják és a GTÄ-k gépeinek eladása az EFSZ-ek számára lényegében két éven bellii befejező-? dik. Azokról a nagy előnyökről, amelyeket i szövetkezeteknek a gépi eszközök birtoklása jelent, már meggyőződtek azok a szövetkezetek, amelyek már a múlt évben saját gépeikkel dolgozhattak. A szövetkezetek többsége, amelyeknél megvannak az ehhez szükséges feltételek, helyesen értelmezi a saját gépalap létesítésére irányuló törekvést. Egyes szövetkezeteknél azonban, amelyek azonnal átvehetnék a gépeket, húzódózást tapasztalhatunk. Abban bíznak, hogy a GTÄ-k továbEra ii olcsón elvégzik számukra a mezei munkákat és nem keresnek további utakat a termelés fejlesztésére. E szövetkezeteknek nyíltan meg kell mondanunk, hogy nem számíthatnak a GTÄ-k munkáinak mai alacsony árára. A mezőgazdasági begyűjtési aendszer megváltoztatásával összefüggésben a GTÄ-k által végzett munkák árait a költségeknek megfelelően állapítjuk meg. Emellett feltételezzük, hogy már 1961-ben a szövetkezetek minden alapvető mezei munkát saját gépeikkel végeznek el. A szövetkezetek számára nyújtott álllami segítség fő formája a gépesítés fejlesztése terén abban rejlik majd, hogy az állam a szövetkezeteknek lehetővé teszi, hogy elegendő nagy teljesítményű, jó minőségű és olcsó gépet vásárolhassanak s ezzel hozzájárul a munkatermelékenység növeléséhez, a szövetkezetekben az egy termelési egységre eső önköltség csökkentéséhez, ami a szövet(iFolytatás a 5. oldalog Az állattenyésztési termelés további fellendítésének néhány kérdése Következetesen szervezzük meg a gazdálkodás nagyüzemi termelési formáit Gyorsabb ütemben gépesítsük a mezőgazdasági termelést JüJ SZÖ '4 W 1959. március 10.