Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)
1959-03-10 / 68. szám, kedd
Határozott fordulatot kell elérnünk a mezőgazdasági termelésben V. Krutina elvtárs beszéde a CSKP KB ülésén Elvtőrsnők" és elvtársak! A Központi Bizottság mai üléséi) népünk életszínvonala további emelésének számos lényegbevágó kérdésével foglalkozunk. Ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy pártunk következetesen járt el a XI. kongreszszus által a szocializmus építése befejezésére kitűzött irányvonal teljesítésében. Meg vagyunk róla győződve, hogy Központi Bizottságunk teljes ülésének eredményei — a további árleszállítás és a többi lényegbevágó intézkedés — a nép új, hatalmas politikai és munkaaktivitását váltják ki és megnyilvánulnak abban, hogy még határozottabban fogunk haladni és fokozott erőfeszítéseket teszünk a termelési feladatok teljesítésére népgazdaságunk valamennyi szakaszán. Nyilvánvaló, hogy amennyiben az életszínvonal további emelése kérdéseinek megoldásával foglalkozunk és leszállítjuk az élelmiszerek árát, úgy múlhatatlanul és igen sürgősen hangsúlyoznunk kell a mezőgazdasági termelés gyorsütemű növekedésének szükségességét. Ezért gyökeresen meg kell oldanunk szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésének egyes döntő fontosságú problémáit. Annak szükségessége, hogy elvileg foglalkozunk a mezőgazdasági termelés fejlesztésével, törvényszerűen a mélyreható gazdasági és társadalmi változásokból adódik, amelyekre falvainkon sor került. Az elmúlt évek folyamán hatalmas forradalmi változásoknak voltunk tanúi, amikor a felaprózott mezőgazdasági kisüzemi termelésről a közös szocialista, szövetkezeti, nagyüzemi termelésre tértünk át. A szocialista szektor egész mezőgazdaságunkban már döntő túlsúlyba került és a mezőgazdasági földek több mint 77 százalékán gazdálkodik. Az EFSZ-ek növekedésével és megszilárdításával egyidejűleg kialakult a szövetkezeti parasztság új szocialista osztálya, ami még jobban megerősíti és szilárdabb alapokra helyezi a munkásparaszt szövetséget, szocialista társadalmunk pillérét. Feltételezhetjük, hogy falvaink szö/etkezetesítését legkésőbb a jövő év végéig lényegében befejezzük. Ez a valóság egyidejűleg pozdorjává zúzza az ellenség valamennyi olyan elméletét, melyek szerint a szocialista nagyüzemi termelésre valő átmenet múlhatatlanul a termelés csökkenését hozza magával. Nemcsak erre nem került sor, hanem ellenkezőleg, az EFSZ-ek és az állami gazdaságok gazdálkodásának eredményei nagyobbak mint a kisüzemi termelésé és fényesen bizonyítják a szocialista nagyüzemi termelés fölényét. Tény azonban az, hogy a szocialista nagyüzemi termelés nyújtotta előnyök mindeddig nem nyilvánulnak meg oly kifejezően, mint ahogyan kívánnánk, és aszerint, hogy a közös szövetkezeti gazdálkodás milyen lehetőségeket hoz létre. Ennek oka abban keresendő, hogy eddig nem kevés az olyan szövetkezet, ahol a szocialista nagyüzemi termelés helyett még mindig többé-kevésbé kisparaszti módon gazdálkodnak, valamint abban, hogy mezőgazdaságunkban általában egyelőre még nem használjuk ki teljes mértékben az új agrotechnikát és mindazt, ami nélkül a korszerű szocialista termelés el sem képzelhető. Semmiesetre sem lehetünk megelégedve a mezőgazdasági termelés eddigi helyzetével és színvonalával. A második ötéves terv három éve alatt a 18 százalékot kitevő kitűzött feladatunkkal szemben csak mintegy 6 százalékka' sikerült emelnünk a mezőgazdasági termelés teljes térfogatát. Ez azt jelenti, hogy a feladatoknak csupán egyharmadát teljesítettük. A legnagyobb fogyatékosságok a növénytermesztésben adódnak. A tervben előirányzott feladatokkal szemben a legutóbbi három év alatt például 8,1 százalékkal kevesebb szemesgabonát termesztettünk, ami egyenlő az egész évi átlagos gabonaBegyűjtés mennyiségével. Ugyanazon idő alatt 12,4 százalékkal kevesebb burgonyát termesztettünk, mint a terv meghatározza, ami országos viszonylatban az évi burgonyatermesztés mintegy 40 százalékát teszi ki. A múlt évben a kedvezőtlen éghajlati vis onyok hatása, de számos szubjektív ok miatt is mintegy 800 ezer tonnával kevesebb gabonát termesztettünk a tervben előirányzott mennyiségnél. A termesztett burgonya mennyisége 1953-ban az előző évvel szemben a legutóbbi becslések szerint több mint 2 millió tonnával volt kisebb, bár a szocialista szektor hozamai magasabbak voltak, mint a kisüzemi termelésé. Ha mélyebben elgondolkozunk az állattenyésztési termelésre vonatkozó adatok felett, úgy itt sem találhatunk okot holmi önelégültségre. A második ötéves terv három éve alatt a hústermelés 19 százalékkal, a tejé 7 százalékkal, és a tojásé 14 százalékkal növekedett. Ezt a növekedést azonban jelentős mértékben a takarmányfélék aránytalanul magas behozatalának alapján értük el, mivel arra kényszerülünk, hogy e behozatallal biztosítsuk egész mezőgazdaságunk erőtakarmány-szükségletének fedezését. Ez természetesen megterheli külkereskedelmünk mérlegét és az ipari árucikkek, többek között a mezőgazdasági gépek jelentős mennyiségét veszi igénybe a behozott takarmányfélék ellenértékének fedezésére. Az iparunkban elért eredményekkel összehasonlítva igen kifejezően megmutatkozik, hogy mezőgazdaságunk korántsem tart lépést az egész népgazdaság fejlődéséyel, és hogy az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése között jelentős aránytalanságok mutatkoznak. A mezőgazdasági termelőerők fejlesztése lemaradt a termelési viszonyok mögött; komoly fogyatékosságok észlelhetők mind az irányító, mind a szervező munkában. Legfőbb ideje, hogy e téren fordulatot érjünk el és nagy erőfeszítéseket tegyünk egész mezőgazdaságunk fejlesztése, valamint a mezőgazdasági termelés jelentős fellendítése érdekében. Meg vagyunk róla győződve, hogy szövetkezeti tagjaink és minden mezőgazdasági dolgozó teljes mértékben megérti annak sürgős szükségességét, hogy biztosítanunk kell a mezőgazdasági termelés gyorsütemű növekedését és pártunk vezetésével s munkásosztályunk hatékony segítségével szívügyükké teszik a mezőgazdaság fellendítésének kérdését. Megköveteli ezt egész társadalmunk érdeke, megköveteli a szocializmus építésének befejezése. És ez a szövetkezeti tagok, életszínvonaluk rendszeres emelése érdeke is. Arról van szó, hogy minden erőnket latba vessük és határozottan biztosítsuk a pártunk XI. kongreszszusán kitűzött feladatok teljesítését. A XI. pártkongresszus irányelvei alapján 1965-ig az alapvető fontosságú élelmiszerek egy főre eső mennyisége évente húsból 61 kg-ra, tejből és tejtermékekből 235 kg-ra, tojásból 210 darabra, lisztből 123 kg-ra és burgonyából 115 kg-ra emelkedik. Az alapvető fontosságú élelmiszerfajták fogyasztásának lényeges növelését teljes mértékben saját mezőgazdasági termékeinkből kell biztosítanunk. Ez azt jelenti, hogy minden áron teljesítenünk kell a XI. pártkongresszus által kitűzött feladatot és a mezőgazdasági termelést az 1957-ben ténylegesen elért eredményekkel szemben 1965-ig 40 százalékkal kell növelnünk. A mezőgazdaságban végzett munkánknak teljes mértékben arra kell összpontosulnia, hogy 1965ig országos arányban hektáronként 27 mázsa búzát, 25 mázsa rozsot, 26,5 mázsa árpát, 325 mázsa cukorrépát, 180 mázsa burgonyát, 66 mázsa évelő takarmányszénát és 48 mázsa réti szénát termesszünk. Ez egyben az az alapvető feltétel, mely lehetővé teszi számunkra, hogy 1965-ig minden 100 hektár mezőgazdasági földre számítva elérjük legalább 175 mázsa hús, 730 hektoliter tej és 40 700 tojás termelését. F.lvtársak, ma még sokkal élesebb megvilágításban lépnek az előtérbe a XI. pártkongresszuson elhangzott szavak, melyek szerint jelenleg pártunk és egész népünk leglényegbevágóbb feladatainak egyike a mezőgazdasági termelés lényeges fellendítése. Most pedig már múlhatatlanul szükséges, hogy kitűzzük annak teljesen konkrét irányvonalát, mily gyorsan akarjuk elérni egész mezőgazdaságunkban a lehető legnagyobb termelést a széleskörű kezdeményezés, a technika, a termelés helyes szervezése és irányítása segítségével. Egyidejűleg hatást kell gyakorolnunk a parasztok gondolatvilágára, hogy szocialista gazdákká változzanak. Nem könnyűek ezek a feladatok. Feltesszük azt a kérdést, hogy teljesíthetők-e? Elvtársak ez nemcsak lehetséges, hanem sürgős és szükséges Is. Megvan minden feltételünk arra, hogy sikeresen megbirkózzunk a mezőgazdaság szakaszán ránk háruló nagy feladatokkal. Arról van sző, hogy szünjünk meg egy helyben topogni és határozottan foglalkozzunk mezőgazdaságunk fejlesztése kérdéseinek megoldásával, hogy már ez idén megmutatkozhassanak a kézzelfogható eredmények. Erre kell irányítanunk egész pártunk figyelmét és vezetésével meg kell szerveznünk a földművesszövetkezetek, a nemzeti bizottságok, a társadalmi, gazdasági és állami szervek és szervezetek összefogását, együttes törekvését. Milyen kérdésekre kell jelenleg a hangsúlyt helyeznünk a mezőgazdaság fejlesztése érdekében? Először: Elsődleges figyelmet kell fordítanunk a növénytermesztésre, rendszeresen növelnünk kell a belterjességet és teljes mértékben fel kell használunk a földalapot, valamint a mezőgazdasági álló termelőeszközöket. Figyelmünknek különösen az értékes takarmányfélék termesztésére kell irányulnia és fokozatosan el kell érnünk. hogy a takarmányféléket illetően elvileg önállóak legyünk. Ez a mezőgazdasági termelés fellendítésének kulcsfontosságú kérdése. Másodszor: Az eddiginél sokkal célszerűbben kell felhasználnunk a beruházási eszközöket a termelés döntő fontosságú szakaszain, elsősorban a talaj termékenységének növelése érdekében. Figyelmünket teljes mértékben a talajjavítási és a csatornázási munkákra, valamint a beruházási építkezések általános gazdaságossá tételére kell irányítanunk. Harmadszor: Határozott igyekezettel meg kell oldanunk a mezőgazdasági termelés gépesítésének és kemizálásának kérdéseit, merészebben kell eljárnunk a föidir.üvesszövetkezeteknek gépekkel való ellátásában. Teljes mértékben mozgósítanunk kell a mezőgazdaság forrásait és tartalékait. magasabbra kell emelnünk a mezőgazdasági termelés agrotechnikájának és technológiájának színvonalát, a termelésbe merészen kell bevezetnünk és terjesztenünk kell a haladó tapasztalatokat. Negyedszer: Érvényre kell juttatnunk azt az elvet, hogy a szövetkezetek és a szövetkezeti tagok anyagilag érdekelve legyenek a mezőgazdasági termelés és a munkatermelékenység növelésében. Meg kell szüntetnünk a kétféle — a begyűjtési és felvásárlási árak eddigi rendszerét és az egész ország területén érvényes, gazdaságilag indokolt árak alapján a begyűjtés új rendszerét kell bevezetnünk. Ötödször Meg kell javítunk a mezőgazdaság irányításának és tervezésének minőségét s az új feltételekhez kell alkalmaznunk úgy, hogy döntő módon befolyásolja a szövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdítását s a termelés fejlesztésének hathatós eszközei legyenek. Ezzel egyidejűleg meg kell erősítenünk a mezőgazdaságot — mégpedig közvetlenül a termelést — tapasztalt káderekkel, mezőgazdasági szakemberekkel és szervezőkkel. Hatodszor: A szövetkezeti gazdaságba be kell vezetnünk a gazdálkodás szocialista elveit és határozottan oda kell hatnunk, hogy megváltozzék a szövetkezeti parasztság gondolatvilága, és minden szövetkezeti tag 'áajít érdekelt egybe kapcsolja a szövetkezet és az egész szocialista társadalom érdekeivel. Hetedszer: Az egész párt figyelmét a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseire kell összpontosítanunk, a hangsúlyt a járási bizottságok Irányító és szervező tevékenységére kell helyeznünk és lényegesen emelnünk kell a falusi pártszervezetek munkájának színvonalát. Az egész nemzetnek a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányuló törekvéseit konkrétan össze kell fognunk, megszerveznünk és pártosan irányítanunk. és évente háromnegyed milliárd korontj értéket képviselnek. Ezek csökkentése szövetkezeti tagjainknak és az állami gazdaságok dolgozóinak fontos feladata, de egyben a technikusok, vegyészek és 8 mezőgazdasági gépszerkesztők fel» adata is. Jelentékeny veszteségekre kerül sor a takarmányfélék helyte^ len összetétele, elsősorban a fehér» jék hiánya miatt. A növénytermesztés általános fökozásában - amint megnyilvánult - mind nehezebbé válik a takarmánytermelés feladata. Minden szocialista mezőgazdasági üzemnek ezért idővel olyan feltételeket kell kialakítania, hogy saját forrásaiból fedezze a jóminőségű takarmányszükségletet, mely az állattenyésztési termelés tervezett fejlesztésére szükséges, mégpedig a megfelelő összetételben és emellett átlag kb. 15 százalékos tartalékot létesítsen, amely nélkül nem lehet gazdálkodni. A jövőben mindenütt számolni kell azzal, hogy a központi alapokból való takarmányjuttatás lényegesen korlátozott lesz, hogy a szükséges szemes- és szálastakarmányokat maguknak a mezőgazdasági üzemeknek kell előállítaniok. Számítunk arra is, hogy az új begyűjtési rendszer be» vezetésénél a szemestakarmányt nem gyűjtik be oly mennyiségben a mezőgazdasági üzemektől, mint eddig. A saját takarmányfélék elegendő termelése a szocialista mezőgazdasági üzemeknek lehetővé teszi, hogy megkezdjék a takarmányfélék ipari feldolgozását megfelelő takarmánykeverékekre, ami az űj nagyüzemi termelés technológiájának az állattenyésztési termelésbe való bevezetése egyik fontos feltétele. Az életszínvonal feltételezett emelkedése és a mezőgazdasági termelés eddigi fejlődésének elemzése alapján feladatul tűztük ki, hogy 1965-ig a növénytermelést 47 százalékkal, az állattenyésztési termelést pedig 32 %-kal emeljük. A növénytermesztés növekedését elsősorban a hektárhozamok emelésével kell elérnünk. A lényeges növekedés elérése az egész mezőgazdasági termelésben elsősorban megköveteli, hogy az eddiginél sokkal jobban gondoskodjunk a mezőgazdaság fő termelőeszközéről, vagyis a földről. A helyzet az, hogy sok ezer hektár föld ma egyáltalán nincs kihasználva a termelésre és további jelentős földterületek nincsenek kellőképpen megművelve. Ebben könnyelműséget és a növénytermesztés jelentőségének lebecsülését látjuk. Haladéktalanul meg kell kezdeni a földalap teljes kihasználását és komplex intézkedéseket kell tenni a föld rendszeres termékennyé tételére. A föld termékennyé tételét azon intézkedések összességeként értelmezzük, amelyeket a helyes földművelés szakaszán a beruházási tevékenységben, a talajjavítás, az öntözés, a munkák gépesítése terén stb. kell elvégeznünk. Fontos, hogy minden szocialista mezőgazdasági üzemnek rendes terve legyen a megművelése alatt álló összes földek termékenyé tételére. Ennek alapjául szolgáljon elsősorban a helyes agrotechnika, az istállótrágya rendes felhasználása, a komposztkészítés, a zöldtrágyázás és a föld meszezése. A föld humusztartalmának növelésére minden mezőgazdasági üzemnek kellő forrásokat kell biztosítania. Ha el akarjuk érni a vezető tőkés államok mezőgazdasági termelésének színvonalát, az alapvető intézkedések mellett lényegesen növelnünk kell a műtrágyák alkalmazását. Persze a szerves trágyákkal való rendes trágyázás nélkül nem hozhatlak megfelelő eredményt a műtrágyák sem. Ezt megerősíti az a tény, hogy a műtrágya fokozott alkalmazása nem nyilvánult meg eddig a hektárhozamok megfelelő emelkedésében. A műtrágyák alkalmazását és hatékonyságát mezőgazdaságunkban az a tény is csökkenti, hogy nem szállítják őket a megfelelő választékban, minőségben és időban. A felsorolt intézkedéseken kívül a föld termőképességének fokozása szempontjából helyes vetésforgókat kell alkalmazni, gondoskodni kell a vetőmag és ültetőanyag körzeti fajtáinak alkalmazásáról és következetesen harcolni kell a kártevők és a (Folytatás a 4. oldalon) ÚJ SZÖ 3 * 1959. március 1« Döntő fordulatot kell elérnünk a növénytermesztésben A legfontosabb kérdés, melynek megoldására most összpontosítanunk kell figyelmünket, a növénytermesztés növelése, mely az egész mezőgazdasági termelés, elsősorban az állattenyésztési termelés fejlesztésének alapja. Az utóbbi években nem kielégítő módon növekszik a hektárhozam és általában a növényi termelés, amely jelenleg nem sokkal nagyobb a háború előtti színvonalnál. Ez arról tanúskodik, hogy még mindig nem fordítunk kellő gondot a növénytermesztés fejlesztésére, lebecsüljük azt. Világosan látjuk, hogy a mezőgazdasági termelésben egyelőre nem lehetünk önellátók. De nem folytathatjuk azt a gyakorlatot sem, hogy az állattenyésztési termelés fejlesztését egyre több takarmány behozatalával oldjuk meg. Ezért az egész mezőgazdasági termelés irányát és szervezését tekintve feltétlenül bizonyos változtatásokat kell eszközölni, növelnünk kell a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát. Mezőgazdaságunknak maximális mértékben fedeznie kell elsősorban húsban, tejben és tojásban a lakosság feltételezett szükségletét, éspedig saját takarmánytermelésünk alapján, továbbá a feldolgozó ipar szükségletét, valamint feleznünk kell hagyományos növényeink, mint pl. a cukorrépa, komló, maláta vetőmagvak stb. kivitelének szükségleteit. Ez annyit jelent, hogy a növénytermesztésben figyelmünket elsősorban megfelelő mennyiségű, jó minőségű takarmánynövények termelésére kell összpontosítanunk és ugyanakkor a terv szerint növelnünk kell az Ipari növények termeiéseb Természetesen továbbra Is termelni fogjuk a kenyérgabonát arányos mennyiségben. Ezek a változások visszatükröződnek külkereskedelmünkben, amelynek növelnie kell hagyományos kiviteli terményeink mennyiségét, lényegesen korlátoznia kell a takarmány behozatalát, ezzel arányban importálnia kell megtelelő mennyiségű kenyérgabonát, elsősorban búzát. Ennek az útnak követését lehetővé teszi számunkra a szocialista tábor keretében megvalósított munkamegosztás, különösen a Szovjetunióval folytatott szoros együttműködés. A Szovjetunió kenyérgabona-szállítmányai a jövőben még nagyobb jelentőségűek lesznek Feltételeink között elsősorban a szántóföldön növelhetjük jelentős mértékben és gyorsan a jó minőségű takarmánynövények termelését. Ezért az adott feltételeknek megfelelően számolunk azzal, hogy a szántóföld treületének eddigi 26%-a helyett 30 %-án fogunk takarmánynövényeket termeszteni. Ennek érdekében 130—140 ezer hektár könnyen felszántható réten is bevezetjük a takarmánytermesztést. A szántóföldön termesztett takarmányok összetételét tekintve feltételezzük azt, hogy a legnagyobb területen, a szántóföld 18— 20 %-án hereféléket, 5—6 %-án silókukoricát, 1,5—2 %-án takarmánykapásokat fogunk termeszteni a köztes vetemények, elsősorban az őszi rozs termesztését és a körzetek adottságainak megfelelő alávetést alkalmazni. Tartalékként bővíteni kell a tarlótakarmányok termesztését. A szemes takarmány termesztésében feltételezzük legalább százezer ha területen a i zöldtakarmány céljára vetett rozs és búza termesztését, amely legalább 4—6 q-val nagyobb hektárhozamot és jő minőségű takarmányt ad. Helyes lesz, ha a takarmányalap minőségének megjavítása érdekében a takarmányrépa és részben a takarmányburgonya helyett a cukorrépát termesztjük takarmányozási célra. A cukorrépa például a burgonyával összehasonlítva kisebb termelési költség mellett kétszer annyi tápanyagot tartalmaz. A cukorrépa takarmányozási célra való termesztése azonban semmi esetre sem zavarhatja meg a cukorrépa ipari célokra való termesztése tervezett feladatainak teljesítését. A Csehszlovák Mezögazdaságtudományi Akadémia feladata, hogy minél gyorsabban kitermesszen a takarmányozás céljait szolgáló olyan cukorrépa fajtát, amelynek tápanyagtartalma a leginkább megfelel ezeknek a céloknak. A takarmánytermelés nagy forrását képezik a mezők és a rétek, amelyek 2 millió hektár földterületet foglalnak el és egyes kerületek mezőgazdasági földterületének lényeges részét képezik. Aránylag csekély költségekkel és kis agrotechnikai intézkedésekkel 630 ezer hektár réten úgy növelhetjük a széna mennyiségét, ^ hogy hektáronként átlag 48 métermázsát érjünk el 1965-ben. További 300 ezer hektáron 1970-lg fokozatosan be kell vezetnünk a réti takarmány vetésforgót, éspedig úgy, hogy kb. 100 ezer hektáron fokozatosan meg kell valósitanunk a költségesebb talajjavítást és jelentős területen öntözési rendszert kell létesítenünk. A rétek és legelők takarmánytermesztésére való teljes mérvű kihasználása az EFSZ-ektöl, az állami gazdaságoktól, a járásoktól és a kerületektől megköveteli, hogy terveikben dolgozzák ki az időrendbeli eljárás mikéntjét, a rétek és legelök használhatóbbá tételének módját és ezt a tervet a GTÁ-k segítségével következetesen megvalósítsák. A takarmánynövények összetételében kell, hogy döntő szerepe legyen a legtermékenyebb növényeknek. Az EFSZ-eknek és az állami gazdaságoknak figyelmüket elsősorban a silókukorica természtésére kell összpontosítanak. Ugyanakkor sokkal jobban fel kell használnunk a Szovjetunió tapasztalatait. Teljes mértékben értékeljük Hruscsov elvtársnak érdeklődését és azt a segítséget, amelyet a kukorica termesztésében nyújtott nekünk. Feladatunk az, hogy mi magunk is határozottabban járjunk el; 1965-ig hozzávetőlegesen 300 ezer hektárra kell növelnünk a silókukorica vetésterületét és ugyanakkor legalább 500 métermázsa hektárhozamot kell elérnünk. Rendkívüli figyelmet kell fordítanunk ebben az esztendőben a tavalyi tapasztalatok alapján a kukorica viaszos-tejes érett termesztésére. Bár már nemsokára megkezdődik a kukorica vetése, az egyes járásokban nincs áttekintésünk arról, milyen területen fognak az egyes mezőgazdasági üzemek silókukoricát termeszteni. A Mezőgazdasági Minisztérium mind ez ideig nem gondoskodott a vetőgépek egyes kerületeken való célszerű széthelyezéséről, hogy maximálisan felhasználhatók legyenek a négyzetesfészkes vetésben. Erdekünk az, hogy a kukoricát elsősorban így vessük el. A Mezőgazdaságügyi Minisztériumnak és az agronómiai szolgálatnak fel kell hagynia e rendkívül fontos takarmánynövényünk termesztésének biztosításában eddig tanúsított habozó, lassú eljárásával. A többi nagy termést nyújtó takarmánynövények közül ki kell terjesztenünk a takarmánkáposzta s a lóbab termesztését, gondoskodnunk kell a herefélék és főleg a lucerna nemes fajtáinak termesztéséről. A takarmánytermelés biztosítása során határozottan el kell érnünk az aratási és raktározási veszteségek csökkentését. Ezek a veszteségek a takarmánynövényeknél átlagban legalább 25 %-ot tesznek ki