Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-08 / 66. szám, vasárnap

A lakásprobléma megoldása - országos feladat O. Černik elvtárs beszéde a CSKP KB ülésén Elvtársriők és elvtársak! Népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésevei hála a testvéri együttműködésnek a Szovjetunióval, s az általa nyújtott segítségnek kiváló sikereket ért el a népi demokratikus rendszer megszilárdításában, a szocialista gazdaság építésében, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelésében. Népünk egysége, az ország termelőerőinek szüntelen fejlesztése a szocialista világrendszerhez való tartozásunk lehetővé tették, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának X! kongresszusa kitűzhette azt a történelmi jelentőségű feladatot, hogy befejezzük hazánkban a szocializmus építését. Pártunk Központi Bizottsága a mai napon a lakosság életszínvonalának emelésére irányuló jelentős intézkedésekről tárgyal. Pártunk a népgazdaság fejlesztésében, különösen az ipari ágazatokban elért sikerekre támaszkodva lépésről lépésre feldolgozza és megvalósítja a XI. kongresszus következtetéseit A CSKP KB-nak a lakosság életszínvonala emelésére vonatkozó intézkedései kétségkívül az egész nép nagy egyetértését váltják ki és támogatásban részesülnek s egyben hozzájárulnak a párt és a nép még szorosabb kapcsolatának megvalósításához. Azok között a feladatok között, melyeket a párt XI. kongresszusa tűzött ki a nép életszínvonala emelésének terén, igen jelentős az az irányelv, mely szerint a Csehszlovák Köztársaságban a lakásproblémát lényegében 1970-ig meg kell oldanunk és így meg kell szüntetnünk a kapitalizmus áldatlan örökségét. A XI. kongresszus által kitűzött feladat összhangban áll a népgazdaság fejlesztésével és a lakosságnak lakásigényeivel akkor, amikor már széleskörűen kielégítettük népünk legkülönfélébb személyes és társadalmi szükségleteit; ez pedig a szocialista társadalom erejének megnyilvánulása, azon társadalomé, mely képes megoldani a dolgozók széles rétegei számára a lakásproblémát. A lakásprobléma megoldása már a forradalom első napjai óta a kommunista párt figyelmének előterében áll. Volt is mit behoznunk. A burzsoá köztársaság idején igen kevés lakás épült és a megszállás alatt úgyszólván semmit sem építettek. A lakásalapban nagy veszteségeket okoztak a háborús károk, valamint az időelőtti elhasználódás a hiányos karbantartás következtében. Már annakidején, amikor pártunk fő figyelmét iparunk felújítására és átépítésére volt kénytelen összpontosítani, a München előtti köztársaság idejével összehasonlítva nagy kiterjedésű állami építkezéseket valósítottunk meg, melyek lehetővé tették, hogy hazánk ma a lakáskultúra terén világviszonylatban is az első helyek egyikén áll Emellett a lakbér hazánkban a világon a legalacsonyabbak közé tartozik. Hazánkban jelenleg 4 millió 46 ezer család él mintegy 3 millió 900 ezer lakásban, amelyek az állami vállalatok, szövetkezetek és magánszemélyek tulajdonát képezik. A lakásalap egyáltalán meg nem felelő összetétele, amikoris a legtöbb lakás egy avagy legfeljebb két helyiségből áll, a konyhát is beleszámítva, tanúskodik arról, mily nagy terhet örököltünk a tőkésektől. A legutóbbi 12 év alatt félmillió lakás épült. A lakásalap továbbra is kifejezően gyarapszik egymillió 200 ezer új lakás által, egy részének átépítésével és a leginkább nem megfelelő lakások felszámolásával, úgyhogy a korszerű, magas színvonalon álló lakások kerülnek túlsúlyba. Hazánk az egy családra eső lakások számával és azok színvonalával meszsze túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista országokat is. A lakásprobléma ily elvi és rendszeres megoldása csakis szocialista országban lehetséges. Míg hazánkban gondoskodunk arról, hogy a lakásépítkezés a dolgozók legszélesebb tömegei számára a lakáskultúra színvonalának emelését eredményezze, a kapitalista országokban merőben más a helyzet. Ezt igen kifejezően jellemezte Hruscsov elvtárs az SZKP XXI. kongresszusán, amikor a következőket mondotta: „Vegyünk egy olyan lényeges kérdést, mint a lakás. A lakáskérdés az emberiség egyik legsúlyosabb társadalmi problémája. így például az Egyesült Államokban — a Demokrata Párt nemzeti bizottsága által kiadott „Tények könyve" szerint — 15 millió ember lakik nyomortanyákon, 13 millió ház (a lakóházak egynegyede) nem felel meg a követelményeknek, 7 millió városi ház alkalmatlan arra, hogy lakjanak benne, mert teljesen roskatag. A lakáshiány és a magas lakbér — amely a család költségvetésének 25—30 százaléka - állandóan sújtja a dolgozókat a kapitalista világban." Mire mutatott rá a vita A párt XI kongresszusának az életszínvonal emeléséről szóló irSnyelvét a lakásprobléma megoldását beszámítva, pártunk Központi Bizottsága a múlt év novemberében feldolgozta és az erre vonatkozó javaslatokat megítélés céljából hazánk valamennyi dolgozója elé terjesztette. A lakásépítési program nagy visszhangot és kezdeményezést váltott ki a dolgozók körében. Számos javaslatot és megjegyzést nyújtottak be, melyek általában igazolják azt. hogy a CSKP KB helyesen járt el a lakásprobléma megoldásában. Hazánk kerületeiből pártunk Központi Bizottságához összesen 584 javaslatot küldtek be, melyek néhány tízezer részletes javaslatot öleltek fel. A párt Központi Bizottságához ezenkívül több mint 160 javaslat érkezett egyénektől, pártszervezetektől, tömegszervezetektől és nemzeti bizottságoktól. Pozitív és nagy értékű hozzájárulás volt a vitához, hogy a lakásprobléma megoldására vonatkozó kezdeményező javaslatokon kívül a dolgozók nem vártak a következtetésekre, hanem saját kezdeményezésükből megkezdték a XI. pártkongresszus irányelveinek megvalósítását. A dolgozók azon igyekezete, hogy segítsenek a pártnak a lakásprobléma megoldásában, kötelezettségvállalásokban jut kifejezésre. Például a délcsehországi fafeldolgozó üzemek dolgozói a České Budéjovice-i kerületben 100 lakásegységre elegendő fát takarítanak meg. A prešovi Kerületi Tervező Intézet díjmenetesen 15 község fejlesztési tervét dolgozza ki. A vítkovicei Klement Gottwald Oj Kohó 1. sz. üzemének alkalmazottai a vállalati építkezések számára biztosítják terven felül 10 ezer salaképület-elem, 5000 tonna cement, 500 tonna mész, 100 tonna hengereltvas, 300 tonna acéltámasz előállítását, a generáljavításoknál keletkezett hulladékanyagból és a szükséges homokot a védnökségük alatt levő EFSZ forrásaiból. Hasonló felajánlásokat tettek számos más kerületben is. Az a nagy visszhang, melyet a CSKP KB-nak a lakásépítkezések megoldására vonatkozó levele keltett és a dolgozók kibontakozódó kezdeményezése megerősítik a párt által kitűzött azon jelszó helyességét és reális voltát, mely szerint 1970-ig lényegében meg kell oldanunk Csehszlovákiában a lakásproblémát és minden családnak megfelelő lakást kell adnunk. Ez azonban nem jelenti még azt, hogy 1970-ben mindenki úgy fog lakni, mint ahogyan elképzeli. Az új lakások számának nagymérvű gyarapodása még nem szünteti meg a lakás minőségében mutatkozó egyenetlenségeket. Megmaradnak a különbségek a különféle kerületek és helyek között, mivel a történelmi fejlődés valamennyi kedvezőtlen csökevénye nem küszöbölhető ki ily rövid időn belül. A lakás terén mutatkozó különbségek azonban a minden téren végbemenő gazdasági fejlődéssel összhangban elmosódnak. A lakáshelyzet alapos elemzése alapján, az országos és a helyi érdekek egybehangolásával, figyelembe véve a szükségleteket és lehetőségeinket, a párt Központi Bizottságának politikai irodája javasolja, hogy az 1959-1960-as években Csehszlovákiában 143 ezer új lakást építsenek, ebből az állami építkezések keretében 74 ezret, a szövetkezeti és vállalati építkezések keretében 21 ezret és magánépítkezések keretében 48 ezret. A harmadik ötéves terv éveiben építsenek fel Csehszlovákiában 480 ezer lakást, ebből állami építkezések keretében 200 ezret, szövetkezeti és vállalati építkezés keretében 140 ezret, az EFSZ-ek keretében 30 ezret és magánépítkezésekként 110 ezret. A negyedik ötéves terv éveiben 577 ezer lakást kell építenünk, ebből állami építkezésekként 200 ezret, szövetkezeti és vállalati építkezésekként 212 ezret, az EFSZ-ek keretében 40 ezret és magánépítkezésekként 125 ezret. Ez az 1959—1970-es évek folyamán 1 millió 200 ezer lakást tesz ki, ebből az állami építkezések keretében 474 ezer lakásnak kell felépülnie, a szövetkezeti és vállalati építkezések keretében 373 ezernek, az EFSZ-ekben 70 ezernek és magánépítkezések keretében 283 ezernek. Ily nagy kiterjedésű lakásépítkezések biztosításáról ily rövid időn belül nem gondoskodhatunk elszigetelve, hanem szoros kapcsolatban az egész népgazdaság fejlesztésével, különösen arra törekedve, hogy növeljük a beruházási építkezések hatékonyságát és érvényre juttassuk a legnagyobb fokú gazdaságosságot. A lakások megállapított száma és elosztása az egyes évek és kerületek szerint megfelel a néogazdaságfejlesztés szükségleteinek és összhangban áll termelésünk pénzügyi és anyaqi lehetőségeivel. Eqyben feltételezhető, hogv a lakások meqállapított számát dolqozóink kezdeményezésének kibontakozása, valamint a helyi források és tartalékok felhasználása alapján méq túl is szárnyaljuk. A párt Központi Bizottságának határozati javaslatát előzőleg megítélés és hozzászólás céljából a párt kerületi bizottsáoaihoz továbbítottuk. A kerületi pártbizottságok fokozatosan egyetértésüknek adtak kifejezést. A legtöbb kerületből érkezett hozzászólások egyidejűleg azt a javaslatot is tartalmazzák hoqy vegyük fontolóra a kerületeik számára javasolt lakások számát mely nézetük szerint túl alacsony és nem oldaná meg teljés mértékben szükségleteik kérdését. Sokszor azt kívánták, hogy már 1965ig növeljék a lakások számát Például azt kérték, hogv az állami éoítkezések keretében 82 ezerrel több lakást építsenek, ami az összes lakásépítkezés!' formák csaknem egyéves tervét tölti ki. Egy millió kétszázezer lakás felépítése 1970-ig olyan óriási feladat, melynek teljesítése megköveteli minden rendelkezésre álló erő és eszköz maximális mozgósítását. Ezért nem lehet kielégíteni a kerületeknek a lakások száma növelésére irányuló követelményét, mely összesen több mint 100 ezer lakásra vonatkozott. Beruházási eszközeinkkel elsősorban a népgazdaság gyorsütemű fejlesztését kell biztosítanunk különösen az ipar és a mezőgazdaság terén, mint ahogyan azt pártunk XI. kongresszusa meghagyta. Egyes kerületek más alapadatokból indultak ki, mint a központi szervek az új lakósok, családok, valamint a lakások száma feltételezett csökkenésének megállapítása során. Ugyancsak kevéssé vették figyelmebe azokat az elveket, melyek nekünk alapul szolgáltak azon feladatok kitűzésénél, hogy Csehszlovákiában 1970-ig lényegében megoldják a lakásproblémát és ezen megoldásban egy ötéves terv éveivel előnyben részesítjük a prágai, a Karlovy Vary-i, az ústíi és az ostravai kerületeket, Milyen elvekről volt szó? A lakásprobléma megoldását a CSKP múlt év novemberében hozott határozata alapján úgy kell értelmeznünk, hogy ez lényegében azt jelenti, Csehszlovákiában minden családnak megfelelő lakást kell juttatnunk. Jóllehet a családok terén 1970-ig feltételezhető fejlődés az egyes kerületek szerint igen nehezen állapítható meg, állíthatjuk, hogy a lakásépítkezéseknek a határozatban javasolt országos terjedelme lehetővé teszi 1970-ig elérnünk, hogy a lakások száma valamivel nagyobb lesz, mint a háztartások feltételezett száma, amelyet maximális becslés szerint állapítottak meg. Pontosabb adatok az 1960. évi népszámlálás után lesznek ismeretesek. Vegyük például az 1965-ig nagyjában feltétezett országos fejlődést. 1958-ig mintegy 360 ezer egyén kérvényezett lakást. Ez a követelmény figyelembe véve az új háztartásokat 1965-ig további 360 ezer lakásigénynyel növekszik. Az e követelmények kielégítésére az említett években szolgáló lakásalap 157 ezer lakást tesz ki. Ez azt jelenti, hogy e követelmények kielégítésére 1965-ben mintegy 877 ezer lakásra volna szükségünk. A valóságban a szükségletet azonban nem ítélhetjük meg gépiesen, és a helyzet néhány más okból kedvezőbb is lesz. Először a kérvényezők mintegy kétharmada saját lakással rendelkezik, vagy más helyen mint ahol dolgoznak, vagy a lakások egyéb okokból nem fe- j lelnek meg. Másodszor a régi lakásalap pótlására szolgáló lakások szükséglete lényegtelen rész kivételével már bennfoglaltatik a lakások juttatásáért benyújtott kérvények számában. Józan becslés szerint a szükségletek kielégítésére, úgyhogy minden családnak 1965-ig megfelelő lakása legyen, mintegy 700 ezer lakásra volna szükségünk. A lakásépítkezések 1965-ig szóló programja azonban csak 623 ezer lakást tervez. Marad tehát mintegy 80—100 ezer kérvényező, ezek lényeges részénél a lakások megjavításáról lesz szó, amit a további években kielégíthetünk. Ez azt jelenti, hogy a harmadik ötéves terv évei folyamán jelentős fordulatot érünk el a lakások terén fennálló helyzetben, mert a mai helyzettel szemben csaknem egynegyedére fog csökkenni a kérvényezők száma, míg ezelőtt e szám évről évre emelkedett. További tartalékunk abban van, hogy a legközelebbi években minimálisra korlátozzuk a régi lakások felszámolását. Erre az az elv szolgál majd alapul, hogy az új lakások elsősorban azoké a családoké lesznek, melyek nem rendelkeznek saját lakással, és a régi lakásalapot egyidejűleg fel fogjuk javítani. Meg kell akadályozni a felesleges lebontásokat és több gondot kell fordítanunk a régi lakásalap átépítésére, korszerűsítésére, s egyben tökéletesítenünk kell a karbantartást. El kell utasítanunk az olyan hangokat, melyek e kérdés megtárgyalása során egyes tervezők és higiénikusok részéről hangzottak el oly értelemben, hogy gyorsan fel kell számolnunk az egész nem megfelelő lakásalapot. A jövőben a nemzeti bizottságok, különösen pedig a párt nervek és szervezetek feladata az lesz, hogy ne tűrjék meg ezeket az egészségtelen és ártalmas irányzatokat. A nemzeti bizottságoknak azonban egyidejűleg gondoskodniok kell arról, hogy javuljanak a lakásviszonyok a régi lakásokban és az új építkezésekkel egyidejűleg fokozatosan betöltsék ezeket a lakásokat kellő számarányú személyekkel, fokozott mértékben gondoskodjanak a karbantartásról s ahol az lehetséges és célszerű, ott ezeket a lakásokat tegyék jobbá, gáz, víz bevezetésével, stb. A kerületi pártbizottságok második javaslata azon követelményen kívül, hogy általában növeljük a lakások számát, az volt, hogy az építendő lakások bizonyos számát a többi építkezési formák keretéből sorolják az állami-beruházási építkezések keretébe. Ezzel a nézettel sem érthetünk egyet azért, mert azok az eszközök, melyeket az állam a lakásépítkezésekre fordít maximálisak, és az állam további források és a vállalatok, a szövetkezetek, valamint a lakosság mind pénzügyi, mind termelési segítsége nélkül nem bírna el ilyen megterhelést. Ha a lakásépítkezésekre fordítandó költségek jelenlegi színvonalát veszszük alapul, úgy lakasépítkezési programunk értéke csaknem 100 milliárd koronát tesz ki. Ebből az állam az állami lakásépítkezések formájában és a szövetkezetek számára juttatások formájában közvtelenü! csaknem 40 milliárd koronát 'fog fedezni. A szövetkezeti és az egyéni építkezések számára folyósított hitelen kívül az állam viseli az összes költségeket a lakások műszaki és polgári berendezésében, ami több mint 25 milliárd koronát fog kitenni. Ehhez hozzá kell számítani még azokat a nagy kiadásokat is, amelyek az állaifi számára a mai alacsony lakbérek alapján adódnak, ezek nem elegendők a karbantartásra és a generáljavításokra fordított kiadások fedezésére sem. Az állam csak 1958-ban egy lakásra 1461 koronát fordított, vagyis összesen 1,4 milliárd koronát. Ezért ami a kerületek azon követelményét illeti, hogy növeljék a lakások számát, avagy az egyéni építkezési formák keretéből az állami építkezések keretébe sorolják az építkezéseket, e kívánságuknak nem tehetünk eleget és javasoljuk, hogy igazodjanak ahhoz a javaslathoz, amelyet jóváhagyás céljából a párt Központi Bizottsága elé terjesztünk. A lakásépítkezések formái A XI. pártkongresszus határozata alapján a lekásépítkezések az állami és magánépítkezések formáin kívül szövetkezeti és vállalati építkezések formáival bővülnek. Ez azt a célt tartja szem előtt, hogy a vállalatok, szövetkezetek, hivatalok dolgozói, az ifjúság, a háztartásbeli nők és a járadékélvezők széleskörűen vegyenek részt a lakásprobléma megoldásában, különösen pedig a lakásépítkezésekhez szükséges pénzeszközök, anyagi eszközök és munkaerők megszervezésében. A lakásépítkezések különféle formáinak érvényre juttatása azonban megköveteli kölcsönös egybehangolásukat, a céltudatos, a tervszerű irányítást, valamint az építkezések megvalósításának komplex voltát. A lakásépítkezés egyes formáit a következő elvek szerint fogják tervezni, pénzeszközökkel ellátni, irányítani és megvalósítani: 1. Az állami lakásépítkezéseket úgy mint eddig, a jövőben is, ugyanazon elvek szerint fogják biztosítani. A nemzeti bizottságok állami építkezésekből fogják fedezni nemcsak a lakások ama sürgős szükségletét, mely a népgazdaság fontos ágazataiban dolgozó káderek állandósításának biztosításához szükséges, hanem az alacsonyabb jövedelmű kategóriához tartozó családok, különösen a többgyermekes családok elszállásolásával kapcsolatos szükségleteket is. 2. A szövetkezeti lakásépítkezés a legszélesebb alapra fektetett formája annak, hogy kihasználjuk mind a lakások, mind a vállalatok részvételét és segítségét a lakások építésében. E formát a népi lakásszövetkezetek fogják szervezni, oénzeszközökkel ellátni és irányítani. Az új alapszabály értelmében népi lakásszövetkezetek alapíthatók nagy vállalatok keretében, vagy pedig közösen néhány kisebb üzem és a nemzeti bizottságok keretében Az állam ezen építkezések pénzellátására a szövetkezetnek az építkezési költség 30 százalékát kitevő segélyt és uqyancsak 30 százalékát kitevő hitelt folyósít. A szövetkezet tagjának betéte így a fennmaradó 40 százalék lesz, emellett e részesedésbe beszámítják az egyéb rendelkezésre bocsátott értékeket, például a telket, az átadott anyagot, a brigádmunkát, stb. Nem érthetünk egyet egyes polgártársaink azon követelményével, hogy a tagok betétjét 30-25-20 avagy kevesebb százalékra csökkentsék és így növeljék az állam által a népi szövetkezetnek nyújtott segélyt avagy hitelt. Az a nézetünk, hogy az állam által a népi lakásszövetkezeteknek nyújtott pénzügyi segítség általában elegendő, és lehetővé teszi ' az új szövetkezetek hatáD déktalan létesítését, valamint helyes gazdálkodását. A tagok betéteinek csökkentésére irányuló követelmények rendszerint annak alapján adódtak, hogy egyes polgártársaink pillanatnyilag nem rendelkeznek elegendő készpénzzel a rájuk eső rész befizetésére, Azzal, hogy az állami takarékpénztár avagy a vállalat a dolgozók vállalati alapjából kölcsönt folyosíthat számukra, bizonyára kielégíthetünk számos olyan egyént, akinek érdekében áll, hogy tagja legyen a lakásszövetkezetnek. A legfontosabb természetesen az, hogy a lakásegység ára lehető'eg a legalacsonyabb legyen és minden szövetkezeti tag munkájával a lehető legnagyobb mértékben segítsen a szövetkezeti ház építésében és ezzel egyidejűleg a lakásegységre eső költség csökkentésében és így a pénzbeli részarány csökkentésében is. A szövetkezeti lakásépítkezéseket vállalkozási s önsegélyzési aiapon avagy e két mód kapcsolásával fogják megvalósítani, emellett a vállalkozók által eszközölt munkák ára azonos lesz az állami építkezések keretében eszközölt munkák árával és az építőanyagot állami nagykereskedelmi árakon bocsátják rendelkezésre. 3. A vállalati lakásépítkezéseket nagy vállalatok keretében avagy közösen néhány kisebb üzem számára fogják szervezni a pénzeszközök, az anyagi eszközök és a munkaerők társítása céljából. Az építkezést a vállalatok alkalmazottainak és családtagjai önsegélyezésével fogják végrehajtani. A vállalat épitke "šhez szükséges építőanyagot nagykereskedelmi árakon fogják szállítani. Egyes különleges munkák, különösen az építkezés befejezése vállalkozási alapon is megvalósíthatók. A vállalatokban építőanyagot, valamint egyéb anyagot önsegélyezési alapon a helyi nyersanyagforrások és ipari hulladékok felhasználásával fognak előállítani valamint annak segítségéve;, hogy versenyt indítanak a szükséges anyag terven felüli előállítására és a terme lésben az anyagmegtakarításra is. A vállalatok a vállalati lakásépítkezések céljaira saját szabad pénzforrásaikat fogják felhasználni, melyeket a terv minőségi mutatóinak túlteljesítésével, mint például terven felüli felhalmozással, nyereségrészesedéssel nyertek. Felhasználják ezenkívül e célra a dolgozók vállalati alapját, va(Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÖ 7 * 1959. március 7*