Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-31 / 88. szám, kedd

Népszerűsítik a szovjet tapasztalatokat Az érsekújvári Elektrosvitben dolgozó kommunisták a múlt évben komolyan foglalkoztak a CsehszlovákSzovjet Baráti Szövetség üzemi szervezetének munkájával. Meg is látszik ez az eredményeken. A fejlődést részben az a nyilvántartás mutatja, amelyet Balogh elvtársnő vezet, 1958 júliusában 410 tagja volt a szervezetnek. Utáni minden hónapban emelkedtek a számok: 468, 520, 531, 537... Különösen a barátság hónapjában lépett be sok új "-ag a CSSZBSZ üzemi szervezetébe, melynek jelenlegi taglétszáma megközelíti a másfélezret. Azonban nemcsak a tagok száma növekedett, állandóan javul a szervezet munkája, s a tagok aktivitása is. i—• Munkarészlegenként több bizottságot kellett létesítenünk — mondja Štefan Hudák, a CSSZBSZ üzemi vezetőségének tagja —, mert nem győztük a szervezési munkát. Pénztárosunk, Komôr Mária például, ha minden tagnál a tagsági díj beszedésénél csak 10 percet időzne, ezzel egy hónapig naponta több mint 8 órát dolgozna. Azonban ha megosztjuk a munkát, könnyebben elvégezhetjük és jobbak az eredmények is. Bár fontos kérdés a tagsági díjak rendezése, mert ezzel a szövetség tagjai kifejezik jó viszonyukat a szervezetükkel szemben, azonban a vezetőség főleg a tömegpolitikai munkával: az ismeretterjesztő, a népnevelő és a csehszlovák-szovjet barátságot elmélyítő tevékenységgel törődik. Az üzemben már szokássá vált, hogyha valaki a Szovjetunióban jár, utána előadásokat tart munkatársainak. Mészáros József elvtárs, az üzem igazgatója, Zibritová elvtőrsnő CSISZ-tag, Formánek mérnök, a CSSZBSZ üzemi szervezete elnökének előadásait különösen dicsérik a dolgozók. Jók a rövidfilmek is, arrtelyek kiegészítik az egyes előadásokat. Gyakran vetítenek szovjet rövidfilmeket az üzem dolgozóinak. Igen tanulságos volt a termelés automatizálásáról készült film. Ezenkívül a mozi vásznán láthatták a szovjet űrrakéták kibocsátását, Novotný elvtárs, köztársasági elnökünk r- hÍRek • František Šorm akadémikust kinevezték a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává. E megtiszteltetésről szóló okiratot hivatalos vendégek jelenlétében Gábor József, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete szombaton adta át a kiváló cseh tudósnak. 9 A kassai repülőtéren pénteken szállt le először egy TU-104-es világhírű szovjet reaktív repülőgép. A Prága és Kassa közötti utat 44 perc alatt tette meg. A repülőgép 10 ezer méter magasságban repült és leszállása megerősítette, hogy a kassal repülőtér alkalmas az Ilyen típusú repülőgépek fogadására. szovjetunióbeli útját, Lenin elvtárs gyermekkorát felelevenítő dokumentumfilmet, stb. Az alkalmazottak gyermekeinek vetített mesefilmek iránt is nagy volt az érdeklődés. Az előadások rendezésével és filmek vetítésével azonban nem lehet teljesen kielégíteni a dolgozók nagy érdeklődését a Szovjetunió iránt. Különös szerepe van az eredeti vagy fordításokban megjelent szovjet könyveknek, melyek olvasása nagyon elterjedt az Elektrosvit dolgozói körében. Könyvtáraik, mind a szépirodalmi. mind a szakkönyvtár bővelkednek szovjet írók munkáiban. Mészáros elvtárs, a szerszámkészítő-részleg vezetője elmondotta, hogy részlegén néhány dolgozó tud és néhányan az esti ipariskolában tanulnak oroszul. Számukra nem okoz gondot a szovjet szakkönyvek olvasása és a szerzett Ismeretek alkalmazása. — Nemrégen r-mondja. Mészáros elvtárs — az 50 mm-es acéllapokat autogénnel vágtuk. Egy szovjet szakkönyv szerint olyan kést készítettek a dolgozók, hogy most egyszerre négy acéllapot vághatnak és sokkal egyenesebb szélekkel, mint azelőtt. Egy orosz szakkönyvben én is kilapoztan egy alkatrész készítésének új módszerét. Kísérletezünk vele, mert hasonló munkafolyamatnál akarjuk felhasználni. Az üzem egyik műhelyében, ahol a villanyberendezéseket szerelik a jégszekrényekbe, valamennyi dolgozó tagja a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségnek. Itt is példával járnak elő a szovjet munkatapasztalatok alkalmazásában. A munkásnők Csutkih elvtárs módszere szerint maguk ellenőrzik munkájuk minőségét. Erről a munkamódszerről, amelyet az üzemben több helyen alkalmaznak, kiállítást és előadást rendeztek. Ez nagyban hozzájárult a munkamódszer népszerűsítéséhez. — A bakelitmühelyben, ahol azelőtt mint mester dolgoztam — mondja Ján Sahaj, az egészüzemi pártbizottság elnöke —, a dolgozók megjelölik készítményeiket és bizony kétszer is megnézik, amíg névjegyükkel kiadják kezükből a munkát. Ezen a munkaszakaszon sikeresen alkalmazzák Zsandarová munkamódszerét is. A gépeket műszakváltáskor menet közberi adják át egymásnak a dolgozók. Ez nemcsak a munkaidő, jobb kihasználását jelenti, hanem anyag- takarékosságot is. Az Elektrosvitben már rég alkalmazzák Korabelnyiková anyagtakarékossági módszerét. A dolgozók személyes számlákat vezetnek, s azokon számon tartják megtakarításaikat. Még más szovjet munkamódszerek is segítik növelni és hatékonyabbá tenni a termelést. Az Elektrosvit dolgozói kihasználnak minden lehetőséget. Ebben nagy segítségükre van a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezete. Drábek Viktor Vízierőművek építése a Szovjetunióban Tízezrek látták már a mai napig azt a rendkívül érdekes kiállítást, amely Bratislavában a szovjet vízierőművek építését mutatja be és ezáltal ennek a nagy országnak hatalmas technikai potenciájáról tesz bizonyságot. A kiállítás a Szovjetunió nagyméretű térképével kezdődik, amely áttekinthető mqdon mutatja be az ország villanyenergiai hálózatát, valamint azt az óriási fejlődést, amely az elmúlt 40 év alatt következett be. Hogy fogalmunk legyen az építkezések méreteiről, néhány adatot említünk meg mindjárt bevezetőként. 1920-tól, mióta Lenin „GOELRO" - terve megszületett a Szovjetunióban 5800 erőmű épült a kisebb folyókon, a nagy erőmüvek száma 120 volt, melyek összkapacítása 9 millió kW. Az építkezések jelenleg 35 nagy erőművön folynak, melyek energiája összesen 12 millió kW lesz. A kiállítás szemléltető módon magyarázza el a vízierőművek építésének gazdasági előnyeit, melyek a komplex kihasználásban rejlenek. A rendkívül olcsó természeti energiaforrás kihasználása mellett a vízierőművek építése lehetővé teszi a víziutak kialakítását, száraz vidékek öntözését, a kialakított víztartályok kedvezően megváltoztathatják az éghajlatot, szabályozhatóvá teszik a folyó szintjét, elhárítják az árvizek veszélyét. Maga a duzzasztógát nagy folyamok áthidalására is szolgál. A kiállításon láthatjuk a Donon épült cimljani erőmű pontosan elkészített kicsinyített mását. Ez a hatalmas mű 1952-ben kezdte meg működését, a Volga-Don hajóút egyik alapépítménye, ellátja a rosztovi és sztálingrádi kerület, valamint a környező járások energiaszükségletét, vízzel látja el a közelében fekvő, meglehetősen száraz vidék szántóföldjeit, fejleszti a halgazdaságot és átjárót képez a Don és Volga között. Hasonló komplex kihasználási lehetőséget nyújt a dnyeperi erőmű, mellyel szintén megismerkedhetünk a kiállításon. Óriási energiamennyiséget lehet nyerni Európa leghosszabb folyójának, a 3688 km hosszú Volgának a kihasználásával. Nagyobb területről gyűjti össze a vizet mint Anglia, Franciaország és Németország egész területe. Energiája kb. 15 — 16 millió kW. Érvente kb. 75 milliárd kW óra elektromos áram előállítására alkalmas. A volgai lépcsők kiépítése után hozzávetőleg 65 millió hektár szántóföldet lehet majd vízzel ellátni. Az ázsiai Amúr folyó komplex kihasználási tervében 80 erőmű szerepel, melyek összkapacítása 18 millió kW lesz. Az ország villanyenergia ellátásában fontos szerepük van az apró falusi villanytelepeknek, melyek a kisebb folyókon és patakokon épülnek, a helyi erők és lehetőségek kihasználásával. gzeknek a kis erőmüveknek kapacitása 440 000 kW, energia és lényegesen hozzájárulnak a mezőgazdaság villamosításához. Egy ilyen villanytelep modellje szintén láthatő a kiállításon. Külön rész foglalkozik a villanytelepek automatizálásával és az ezzel kapcsolatos gépek és műszerek bemutatásával. Ezen a téren is óriási fejlődést láthatunk. Míg 1945-ben a Szovjetunió területén csupán egy automatizált aggregát működött, 1950ben már 104, 1956-ban pedig 345. Az automatizálás elsősorban a személyzet létszámának csökkentését vonja maga után (kb. a harmadáranegyedére csökkent.) Egy automatizált agreggát bekapcsolási ideje mindössze 30-40 másodperc, míg a FUZFASlPOT FÜ J VA... A tavaszi nap meleg sugarai elűzték a hideg telet. Lépten-nyomon "láthatók a tavasz hírnökei, nemcsak a földeken, ahol a gondos szövetkezeti tagok szántanak, vetnek, hanem a gyermekek körében is. A falusi fiúk vígan fújják fűzfasípjaikat és így üdvözlik a tavasz érkezését. (Ján Kriváň — ČTK — felv.) nem automatizálté 4-15 percig tart. Az előbbiekben felsoroltuk a vízierőmüvek előnyeit. A kiállításon szó van egyetlen hátrányukról is. amely az invesztíciós igényekben rejlik. Egy vízierőmű építése rendkívül költséges és hosszadalmas.. Ezért a Szovjetunióban a legközelebbi időben a hőerőművek építését részesítik előnyben, melyekkel az energiatermelés fejlesztésének rendkívüli gyorsulását lehet elérni. Ennek ai időmegtakarításnak jelentős szerepe van a kapitalista gazdasági rendszerrel folytatott versenyben. A kiállítás másik része az építkezések méreteivel, a munkáknál fölhasznált gépekkel és módszerekkel foglalkozik. A vízierőmüvek építésénél a munkálatok legnagyobb részét a föld- és betonmunkák teszik ki. A földmunkák méreteinek szemléltetésére ismét néhány adatot közlünk. A volchovi erőműnél, mely a Szovjetunió első nagyobbszabású építkezése volt, 700 000 m' földet helyeztek át. A Dnyepren 3 400 000 m', míg a volgai Lenin-Erőműnél 193 400 000 m' a földmunkák mennyisége. Természetesen az ilyen óriási munkák elvégzése megfelelő gépek nélkül lehetetlen. Hogy a Szovjetunió korszerű, sajátgyártmányú gépparkkal rendelkezik, azt bizonyítják a kiállításon bemutatott modellek. A fejlődés sebes menete, talán ezen a téren a legszembetűnőbb. A kiállításon láthatjuk az első szovjetgyártmányú, meglehetősen primitív gőzbáger modelljét, és a húsz évvel későbben készült hatalmas lépegető exkavátort, amelynek méretei valósággal csodálatba ejtik a nézőt. Az exkavátor kanala egy vasúti vagon tartalmának felel "meg, karjának hosza 65 méter, a motorház magassága 25,5 méter, az egész gép súlya 1150 tonna. Az egjréb gépek, mint a különféle buldózerek, autograderek stb. mellett egy úszó bager kicsinyített mását is láthatjuk. Ennek a hatalmas gépnek B. M. Skandin a tervezője. A Szovjetunió az úszóbágerek egész sorozatát gyártja. 100. 300, 500, 1500 m' föld-mennyiség óránkénti eltávolítására. Amint már említettük, a munkálatok másik jelentős részét a betonozás teszi. A betonmunkák általában az építkezés összköltségének 20—35 százalékát jelentik. Lényeges tehát ezeknek a munkálatoknak a mechanizálása és maximális automtizálása. A kiállításon egy teljesen automatizált bentogyár modellje látható. Az ! utóbbi időben mindinkább elterjed a betonfészek előgyártott nagyblokkokból való szerelése, zált betongyár modellje látható. Az az egyre gyorsuló folyamatot, amellyel a Szovjetunió villamosítása halad a Lenin által kijelölt cél felé. Jankovics Imre, mérnök indnyájan számtalanszor tapasztaltuk már, hogy ami egyikünknek káros, a másiknak hasznos lehet, ami az egyik embernek jót jelent, az a másik ember számára éppen az ellenkezőjét - a rosszat. Egyszerű mindennapi példa erre az elkopott cipőtalp. Ha valakinek elkopott a cipőtalpa, ez számára rossz, viszont a cipész számára ugyanez jó. Ez kétségtelen és oly természetes, hogy aligha találkozhatnánk valakivel. aki a jót és a rosszat másképp határozná meg. Ily módon szükségszerűen felmerül a kérdés, érdemes-e egyáltalán tovább foglalkoznunk a jó és a rossz viszonyával, ha a megoldás ily egyszerű. Igen érdemes. Azért érdemes, mert az emberek közti viszonyok a társadalmi életben nagyon sokrétűek és sokkal bonyolultabbak, mint a mi példánkban. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt, hogy a tudományellenes tanítások bizonyos célokat követve, s hogy ezek megfelelő megoldására jussanak, már a kérdést is szándékosan helytelenül teszik fel, ha tehát ezt is figyelembe vesszük, azonnal világossá válik, hogy nemcsak érdemes, hanem egyenesen szükséges mélyebben elgondolkoznunk e probléma felett. Például helyes-e így feltenni a kérdést: Jó-e az ember, vagy rossz? Milyen lehet erre a válasz. Vagy az, hogy jó, vagy az, hogy rossz, a harmadik lehetőség: jó is meg rossz is. De kiről van itt sző, melyik emberről? Az emberről általában, vagyis az emberiségről. Igen ám, csakhogy mi jól tudjuk, az emberiség az egész emberi társadalom, az nagyon sok és nem egyforma ember. Még egyszer kérdezzük: helyes-e a kérdés ilyetén való feltevése? De térjünk vissza a mi példánkhoz. Mi a jó és mi a rossz? Mit láttunk? Két embeft. Azonban nem egyforma két embert. Az egyik, cipész, a másik, nem cipész. És azt is látjuk, hogy bizonyos konkrét dolog alapján viszonyba jutottak egymással. S végül azt, amit már fentebb megmondtunk: ami a két konkrét ember közül konkrét helyzetükben az egyiknek jó, ugyanaz a másik számára rosszat jelent. Már e példából levontuk tehát azt a következtetést, hogy mindig konkrét embert vagy embereket kell látnunk, konkrét helyzetben, viszonyban egymással, amelyet konkrét dolog határoz meg, s végül azt, hogy a jót vagy a rosszat csak úgy tudjuk meghatározni, ha az egyik vagy a másik álláspontjára helyezkedünk. Mindkettőjük álláspontjára egyszerre nem helyezkedhetünk. Az előbb azt állítottuk, hogy a társadalmi életben sokrétűek az emberek közti viszonyok, s hogy bonyolultak is. Ez természetes megállapítás, mindnyájan naponta számtalanszor tapasztaljuk ezt. Nemcsak egyes emberek ily egyszerű viszonyával találkozunk, hanem egyes emberi csoportok közötti vonatkozásokkal is. Az egyes emberek ugyanis azonos vagy I hasonló konkrét anyagi helyzetük alapján azonos vagy hasonló célokat követnek, s elsősorban ebből kiindulva határozzák meg, mi a jó, mi pedig rossz számukra. Hogy konkrétebbek legyünk, vegyünk egv példát a múltból: A földbirtokosok, hogy minél nagyobb legyen a nyereségük, az aratóknak munkájukért a lehető legalacsonyabb bért igyekeztek fizetni, az aratók viszont éppen ellenkezőleg — a lehető legnagyobb bért követelték. Más, merőben ellenkező anyagi helyzetben voltak a tőkés földbirtokosok, mint az aratómunkások és kisparasztok s ezért céljaik, sőt moráljuk is szükségszerűen merően ellenkezők voltak. Voltak, akik ezt az ellentmondást el akarták tompítani. Vagy azt állították, hogy végeredményben a földbirtokosok is földműveléssel foglalkozó emberek, ezért az aratóknak, mint szintén földművelőknek, össze kell tartaniok a földbirtokosokkal, vágy ha az aratók sztrájkba léptek, hogy így érjék el legalább a legszükségesebbet családjuk fenntartására, a felebaráti szeretetet hangoztatták nekik (a földbirtokosok fülébe ezt nem súgták, mert akkor még a „jelszó" hirdetői maguk is földbirtosok vagy érdekeik védelmezői voltak). Vagy hogy az aratók meghunyászkodjanak és elálljanak igazságos követelésüktől, megpendítették a nemzeti érzések húrját, azt hangsúlyozva, hogy a földbirtokosok is, meg az aratók is egy nemzet fiai, úgymond, testvérek és ezért hát nem helyes, ha az aratók szembehelyezkednek a földbirtokosokkal. Még mielőtt levonnánk ebből a következtetéseket, vegyünk még egy példát a közelmúlt történelmi eseményeiből, amelyre mindnyájan jól emlékszünk, s amely nemcsak a magyar parasztok, hanem az egész világ öszszes dolgozói számára élő tanulságul szolgált. 1956-ban, a magyarországi ellenforradalmi események idején többek között Mindszenti, a katolikus egyház feje is ismételten hallatta hangját. S milyen fő követelést állított 'fel? Visszaállítani a nagybirtokokat, viszszaadni a földet az egyháznak, mindent vissza ... S itt már kibújt a szög a zsákból. Már az egyház sem volt képes mézes szavakkal elhomályosítani azt a célt, amelyet ténylegesen követett, s még ma is szeretne követni nálunk is, bár erről természetesen nyíltan nem beszél. E követelés, e cél az egész világ előtt bebizonyította, kinek a javát akarja az egyház, kinek az álláspontján áll. Nem a dolgozó nép javát követi, az biztos. Mindazt, amit elmondtunk, a mindennapi életből vettük. Az emberiség nem egyöntetű, az emberek különfélék és a mai társadalom nagy csoportokra oszlik, aszerint, kinek milyen az anyagi helyzete, főleg milyen a viszonya a termelőeszközökhöz, vagyis milyen az osztályhelyzete. Természetesen más a helyzet a szocialista államokban, s más a kapitalista államokban. A mai tőkés társadalom három fő csoportra, társadalmi osztályra oszlik: a másokat kizsákmányoló nagytulajdonosokra, továbbá kistulajdonosokra (kis- és középparaszt, városi kisiparos stb.) és munkásokra, akiknek nincsen semmilyen termelőeszköz a tulajdonukban. A szocializmust építő országokban lényeges változás állott be a társadalomban azáltal, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonba kerültek s így megszűnt a kizsákmányolás. Ha tehát valamit a társadalmi életben értékelünk, elkerülhetetlenül mindig valamelyik társadalmi osztály szempontjából tesszük ezt. Szolgáljon példának a nemzetközi élet egyik időszerű kérdése: a béke. A dolgozó emberek a békét óhajtják, mert élni, dolgozni, alkotni akarnak, s nem lerombolni azt, ami sok évszázados, sőt évezredes munka eredménye. A kapitalisták viszont nem a békét, hanem a háborút óhajtják, de legalábbis a fegyverkezést. A fő okuk erre az, hogy a legjobb kereseti forrás a hadianyaggyártás a békében is, de méginkább a háborúban. A dolgozók száméra tehát a béke jó, a kapitalisták számára — rossz. De most mégis: mi a jó, s mi a rossz, ha ugyanaz a dolog két különféle emberi csoport - társadalmi osztály szempontjából jó is, meg rossz is? Csakis az lehet jó, amit a túlnyomó többség érdeke kíván, hogy az emberi társadalom tovább fejlődhessék és még nagyobb lépéseket tehessen a haladás útján. A rossz az, ami a haladást fékezi vagy meg akarja akadályozni. A címben azt a kérdést tettük fel: mi a jó és mi a rossz? A válasz egyszerű. ha igazán az életből indulunk ki. s ha a munkásosztály és a dolgozó nép szempontjából ítéljük meg, mi a jó, mi a rossz. így sohasem tévedhetünk. S hogy mindig helyes állásponton lehessünk, gondolkodásmódunkból el kell távolítanunk minden tudományellenes nézetet, legyen az nemzeti, vallási vagy más köntösben, s szilárdan a tudományos világnézetre, a marxizmus-leninizmusra kell támaszkodnunk Hozzátehetjük még, vonatkozik ez nemcsak a társadalmi problémákra, hanem minden, még az egyéni kérdésekre is. mert abban is csak a marxizmus-leninizmus adja meg a megoldás helyes módszerét. Rabav Zoltán ÚJ SZÖ 2 * 1959. március 31.