Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-31 / 88. szám, kedd

A tibeti Reményekről A tibeti lázadást az imperialisták irányították A kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai parancsnokságának nyilatkozata A paricsen láma távirata Mao Ce-tunghoz és Csou En-lajhoz Az Oj Kína Sajtóiroda jelentése szerint a pancsen erdeni (pancsen láma), a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának elnöke március 29-én -táviratot intézett Mao Cetungho£ a Kínai Népköztársaság elnökéhez és Csou En-lajhoz, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökéhez, amelyben támogatja a Kínai Népköztársaság Államtanácsának a tibeti helyi kormány feloszlatásáról, valamint a lázadás elnyomásáról szőlő határozatát és a tibeti katonai térség parancsnokságának parancsát. A pancsen láma a táviratban megállapítja, hogy a volt tibeti helyi kormány Tibet felső rétegeinek reakciós klikkjével hosszú időn át meghiúsította a központi népi kormány, a tibeti nép és hazafiak azon erőfeszítsét, amely a Tibet békés felszabadítására vonatkozó intézkedésekről szóló szerződés következetes teljesítését tartotta szem előtt. Kína Kommunista Pártja és a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya az egész idő alatt nagylelkűséget és rendkívüli türelmet tanúsított a reakciósokkal szemben, arra törekedve, hogy elegendő idejük legyen észbekapniok és eljárásukat sajnálniok. A felső rétegek reakciós kilkkje kitartott tévedése mellett és támogatta a tibeti fegyveres felkelő erőket. Március 10-től fogságban tartja a dalai lámát, gyilkolja a hazafiakat és a haladó polgárokat, üldözi a tibeti funkcionáriusokat és munkásokat. Ezek a reakcionáriusok az imperialistákkal, valamint az áruló Csang Ka j-sek-klikkel léptek szövetségre és elárulták az országot. Á központi népi kormány intézkedései és a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti helyőrségeinek akciói összhangban vannak a tibeti nép érdekeivel, amely nép ezen intézkedéseket teljes mértékben támogatja. A pancseji láma kifejezi sajnálatát afelett, hogy a dalai láma a reakciós felkelők fogságában van és reméli, hogy rövidesen kiszabadítják. Kijelenti továbbá, hogy elfogadja a Kínai Népköztársaság Államtanácsának döntését, amely megbízta őt, hogy a dalai láma fogságának ideje alatt a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának elnökeként működjék. A pancsen erdeni táviratában hangsúlyozza, hogy minden erejével hozzájárul a tibeti egyházi és világi rétegek s hazafiak egyesítéséhez és a lázadást elnyomó kínai népi hadsereg aktív támogatásához. „Meg vagyok győződve róla — állapítja meg befejezésül — hogy Kína Kommunista Pártjának, Mao Ce-tung elnöknek és a központi népi kormánynak bölcs vezetésével és a Kínai Népköztársaság 650 milliós népének hatalmas támogatásával a tibeti nép és a kínai népi felszabadító hadsereg véget vet a lázadásnak s felépíti az új, virágzó, boldog, szocialista Tibetet. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa London, (ČIK). — Nagy-Britannia Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának vasárnap délelőtti ülésén a küldöttek folytatták a végrehajtó bizottság politikai beszámolója feletti vitát. A szónokok élesen bírálták az angol kormány gazdasági és iskolaügy! politikáját. Rámutattak arra, hogy Nagy-Britanniában több mint félmillió a munkanélküliek száma és hogy a közép- és főiskolákat végzett Ifjak nem kéjesek elhelyezkedni. A kongresszus küldöttei egyhangú határozatot hoztak, amelyben elítélik a rádióés televíziós társaságoknak a kommunista párttal szemben folytatott megkülönböztető politikáját. Az angol közvéleménynek joga van arra — hangsúlyozza a határozat — hogy meghailgasa a kommunista párt nézeteit a rádióban és a televízióban. Gollan, a kommunista párt főtitkára összefoglalta a végrehajtó bizottság politikai beszámolójáról szóló vita eredményét. A vita ismét igazolta — hangsúlyozta Gollan — hogy Nagy-Britannia Kommunista Pártja a XXVI. kongresszus időszakában erősebb és egységesebb. Gollan felszólította a kongresszus küldötteit, küzdjenek a berlini kérdés gyors megoldásáért. A főtitkár ezután a városi tanácsok és a nemzetgyűlés tagjai közeledő választásával összefüggő fontos kérdésekről beszélt. A vasárnap délutáni ülésen a testvéri kommunista pártok képviselői szólaltak fel. Dr. Z. A. Ahmed, India Kommunista Pártjának titkára tolmácsolta az Indiai kommunisták forró üdvözletét és hangsúlyozta, hogy India népe Nagy-Britannia népéhei hasonlóan szilárdan és elszántan kész megvédelmezni a világbékét. Ezután Genek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt képviselője tolmácsolta a lengyel nép testvéri üdvözletét a kongresszusi küldötteknek, valamennyi angol kommunistának és Nagy-Britannia népének. Az algériai francia parancsnok elieni merénylet Algír, (CTK) — Marey ezredes, az északkelet-afrikai el-Milia katonai körzet parancsnoka március 29-én merénylet áldozata lett. A merényletet akkor követték el, amikor az ezredes visszatért a város környékén végzett szemléről. Merey ezredes a helyszínen meghalt. A sofőr még sérülést sem szenvedett. Nekünk is részt kell vennünk Peking (ČTK) - Az Oj Kína Sajtóiroda március 28-án közleményt adott ki a tibeti lázadásról. A közlemény így szól: A tibeti helyi kormány és a felsőbb rétegek reakciós klikkje hazáját elárulva a tibeti nép akarata ellen az imperialistákkal egyetértve a március 19-re virradó éjjel lázadó bandákat összpontosított és fegyveres támadást intézett a kínai népi felszabadító hadsereg lhaszai helyőrsége ellen. A kínai népi felszabadító hadsereg tibeti egységei teljesítve a lázadás elnyomására kiadott parancsot március 22-én Lhasza körzetében teljesen felszámolták a lázadó banditákat. A kínai népi felszabadító hadsereg egységei az egyházi és világi rétegek hazafíasan gondolkodó tagjaival most Tibet más tájain tartózkodó lázadó banditák felszámolását végzi. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke a haza egysége biztosításának érdekében március 28-án rendeletet adott ki, amellyel utasítja a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai körzetének parancsnokságát, hogy a lázadást teljesen számolja fel. Ezzel a rendelettel egyúttal feloszlatták a tibeti helyi kormányt, amely bujtogatta a lázadást és a kormány funkcióját a tibeti autonóm terület előkészítő bizottsága vette át. A tibeti helyi kormány és felső rétege reakciós klikkjének, fegyveres lázadása március 10-én kezdődött. A dalai lámának eredetileg március 10-én a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai körzete parancsnokságának épületében szinielőadáson kellett volna részt vennie. Ezt a látogatást több mint egy hónappal ezelőtt maga a dalai láma javasolta és ő tűzte ki a március 10-i határidőt is. A lázadó klikk azonban olyan rémhíreket terjesztett, hogy a katonai parancsnokság le fogja tartóztatni a dalai lámát és e rémhírek felhasználásával fegyveres zendülést robbantott ki. A lázadók fogságba vetették a dali lámát és „Űzzétek ki a kínaiakat", „Vívjátok ki Tibet függetlenségét" stb. jelszavakat hangoztattak. Meggyilkolták a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának egyik tisztviselőjét, megsemmisítették a tibeti katonai térség helyettes parancsnokát és másokat. A fegyveres lázadók körülzárták a népi felszabadító hadsereg tibeti katonai parancsnokságának épületét és a központi népi kormány lhaszai hivatalait. A március 10-i lázadás kirobbanása után a dalai láma három alkalommal írt a központi népi kormány tibeti képviselőjének, közölve, hogy a reakciósok fogságába kerüh és hogy minden tőle telhetőt elkövet, a reakciós klikk törvénytelen akcióinak megfékezésére. A központi népi kormány képviselője válaszában örömmel üdvözölte a dalai láma magatartását és kifejezte reményét, hogy a tibeti helyi kormányzat megmásítja helytelen magatartását és kötelességének eleget téve, leveri a lázadást. Ehelyett azonban a reakciós elemek — folytatódik az Uj-Kína közleménye — a lázadás kiszélesítését határozták el, arcátlanul elhurcolták a dalai lámát Lhaszából és március 19-én éjjel összpontosított támadást indítottak a népi felszabadító hadsereg Lhaszában állomásozó egységei ellen. Ezzel meghiúsult a békés rendezés reménye és a tibeti reakciós erők végleg ráléptek a saját megsemmisítésükhöz vezető útra. A kínai népi felszabadító hadseregnek a tibeti katon ' térség parancsnoksága alá tartozó egységei március 20-án 10 órakor parancsot kaptak, hogy kezdjenek büntető akciót az áruiók klikkje ellen. A hazafias érzésű tibeti szerzetesek és világiak támogatásával a népi felszabadító hadsereg több mint két napig tartó harcok után teljesen leverte a lázadást Lhasza városában. Nem végleges adatok szerint március 23-ig több mint néqyezer lázadót fogtak el, nyolcezer különféle típusú könnyűfegyvert, 81 könnyű-, és nehézgéppuskát. 27 aknavetőt, hat hegyiágyút és nagy mennyiségű lőszert zsákmányoltak. A népi felszabadító hadsereg egyséqei által körülzárt lázadók sok helyen csoportosan megadták magukat. A lhaszai lázadás gyors leverése azt bizonyítja, hogy a tibeti áruló klikk pusztulásra van kárhoztatva. A tibeti népre fényes jövő vár, mert a tibeti nép hazafias érzelmű, támogatja a központi népi kormányt, forrón szereti a népi felszabadító hadsereget és szembehelyezkedik az imperialistákkal és az árulókkal. Ennek megfelelően a központi népi kormány pol'tikájának lényege az, hogy kímélet nélkül megbünteti a súlyosabb bűncselekmények elkövetőit, de nem bünteti meg azokat, akik megfélelmlítés hatása alatt csatlakoztak a lázadáshoz és jutalomban részesíti mindazokat, akik érdemeket szereztek. A közpopti népi kormány utasította a népi felszabadító hadsereg Tibetben állomásozó egységeit, hogy a lázadásban részt nem vett tibetiekkel szoros egységbe vállalja a felelősséget a tibeti parasztok, pásztorok, iparosok, üzletemberek, politikai és vallási körök személyes és vagyonbiztonságáért, tartsa tiszteletben a helyi lakosság szokásait és vallásos meggyőződését, védelmezze a lámakolostorokat, a kulturális intézményeket és műemlékeket, oltalmazza a népi tömegek érdekeit és a társadalmi rendet. Az Uj-Kína közleménye jelenti továbbá: a Kínai Népköztársaság Államtanácsa utasította a népi felszabadító hadsereg Tibetben állomásozó egységeit, hogy vegyék katonai ellenőrzésük alá Tibet különböző területeit. A katonai ellenőrző bizottságok feladata: a lázadás leverése, a Kínai Népköztársaság törvényeit tiszteletben tartó helyi lakosság és külföldi állampolgárok védelme a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának és a tibeti térség katonai parancsnokságának jóváhagyásával különböző szintű közigazgatási szervek létesítése és a hazafias érzésű tibetiek önvédelmi fegyveres erőinek megszervezése az alig háromezer főnél nagyobb régi tibeti hadsereg helyett, amely gyökeréig korhadt és lázadó. Lhaszában március 23-án hivatalosan megalakult a katonai ellenőrző bizottság. Más helységekben is sorban alakulnak ezek a bizottságok, kivéve Sigacét, amely a pancsen láma vezetése alatt áll és ahol nincs szükség ilyen bizottság létrertožására. Az összes katonai ellenőrző bizottságok a kínai népi felszabadító hadsereg és a hazafias érzésű helyi lakosság képviselőiből állnak. Az Uj-Kína közleménye rámutat továbbá, hogy: mihelyt helyreállt a rend, az egész országban megalakulnak a tibeti autonóm körzet helyi közigazgatási szervei. A tibeti reakciós erők lázadása és a lázadás leverése következtében új fejezet nyílik Tibet történelmében. Megállapítható, hogy az imperialisták és a tibeti reakciós erők tévesen mérték fel a tibeti helyzetet. Az általuk kirobbantott lázadás — szándékaikkal ellentétben — nem vezetett szakadáshoz, hanem éppen ellenkezőleg; megszilárdította a nemzeti egységet, meggyorsította a tibeti reakciós erők pusztulását, előbbre vitte a demokratizálódást Tibetben és meghozta a tibeti nép újjászületését. Az Oj-Kína hírügynökség közleménye a továbbiakban rámutat, hogy a tibeti lázadók áruló tevékenysége hosszú időre nyúlik vissza. Amióta a kínai népi felszabadító hadsereg Tibetbe érkezett és a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya 1951-ben egyezményt kötött a tibeti helyi kormányzattal Tibet békés felszabadításának módozatairól, ezek a reakciós erők azóta állandóan az egyezmény meghiúsításán mesterkedtek és fegyveres lázadásra készültek. A központi népi kormány az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kezdettől fogva szorgalmazta az országban élő összes nemzetiségek egységét és így a tibeti népen belüli egységet is, körzeti nemzeti autonómiát szervezett Tibetben. A tibeti nép ezt nagy örömmel fogadta. 1956 áprilisában megalakult a tibeti autonóm terület előkészítő bizottsága, de a tibeti helyi kormányzatban helyet foglaló reakciós elemek tevékenysége következtében az autonóm körzet előkészítő munkálatai csak csekély előrehaladást értek el. Az 1951. évi egyezmény kimondja, hogy át kell szervezni a tibeti hadsereget és hogy a szolgaságra alapozódó tibeti társadalmi rendszert a nép kívánságának megfelelően meg kell reformálni. Ezt a két fontos feladatot a reakciós elemek magatartása miatt eddig még nem lehetett megvalósítani. A közlemény ezután rámutat, hogyan készítették gondosan elő az imperialisták, a Csang Kaj-sekklikk- és a külföldi reakciósok támogatásával a fegyveres lázadást. A lázadás központja Kalimpong volt. A lázadók nagy mennyiségű fegyvert kaptak külföldről. A Cang-po folyótól délre levő lázadóközpont több alkalommal légi úton kapott hadianyagot a Csang Kaj-sek-klikktől és imperialista ügynökök segítségével rádióállomásokat is létesítettek. A közlemény végül rámutat, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának véleménye szerint következetesen alkalmazni kell a békés együttélés elveit Kína és a délnyugati szomszédos országok, elsősorban a nagy baráti ország, az Indiai Köztársaság között. Ez a két ország volt az, amely első ízben foglalta egyezménybe a békés együttélés öt alapelvét. A két ország alapvető érdekeinek megfelelően, egyik félnek sincs oka arra, hogy akár jelenleg, akáŕ a jövőben ne ragaszkodjék ezekhez az elvekhez. Nehru indiai miniszterelnök március 23-i nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nem kívánnak beavatkozni Kína belügyeibe. Kínai kormánykörökben barátinak tartják ezt a nyilatkozatot. Kína részéről sohasem merült fel beavatkozás India belügyeibe és nem fordult elő, hogy India belügyejt megvitatták volna az országos népi gyűlés vagy annak elnöksége ülésein. A Kínai Népköztársaság egy baráti ország belügyeinek ilyen megvitatását udvariatlan és helytelen cselekedetnek tekinti. Az Üj-Kina közli végül a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai parancsnokságának nyilatkozatát, amely a lázadáshoz vezető eseményeket és a lhaszai lázadás leverésének körülményeit ismertetve többek között hangoztatja: „A haza egyesítésének és a nemzeti egységnek védelmében, valamint a tibeti népnek a sanyargatásoktól való megszabadítása végett hadseregünk parancsot kapott, hogy büntesse meg a lázadókat és verje le a felkelést. Hadseregünk a felkelőkkel szemben a nagylelkűség politikáját tanúsítja: a múltban elkövetett bűncselekményeikért nem vonják felelősségre mindazokat, akik hátat fordítanak a lázadó banditáknak és visszatérnek hozzánk. Hadseregünkben szigorú a fegye. lem. Hadseregünk oltalmazza a nép érdekeit, tiszteletben tartja a nép vallásos hitét és szokásait — fejeződik be a közlemény. Amikor a Szovjetunió a nyugati nagyhatalmakhoz március elején Intézett jegyzékeiben kifejezte azt a követelést, hogy a német békeszerződésre vonatkozó értekezleten vegyenek részt Csehszlovákia és Lengyelország képviselői, Bonn kivételével elismerték ezen javaslat jogosságát. Az elismerő szavak nem korlátozódtak a sajtóra. London és Washington egyes hivatalos megbízottainak nyilatkozatai — bár csak feltételesen — egyetértettek a két ország részvételével a közeledő tanácskozásokon. Azonban a nyugati hatalmak a Szovjetuniónak március 26-án küldött jegyzékében elálltak ettől az elvtől. A nyugati hatalmak kormányai elismerik ugyan, hogy Csehszlovákiának és Lengyelországnak törvényes és közvetlen érdeke azon kérdések megoldása, amelyeket a javasolt értekezleten megtárgyalnak, azonban egyúttal igyekeznek korlátozni, sőt kizárni Csehszlovákia és Lengyelország részvételét a tanácskozásokon. Hajlandók lesznek-e meghallgatni bennünket, azt az értekezlet lefolyásától teszik függővé. Ezért dr. J. Hájek, a külügyminiszter helyettese jogosan fejezte ki a nyugati hatalmak diplomáciai képviselői előtt csodálkozását kormányaik ilyen álláspontja felett, és kormányunk nevében ismét tolmácsolta, hogy Csehszlovákia ragaszkodik a külügyminiszterek értekezletén és a csúcsértekezleten való részvételhez, mégpedig mint egyenjogú fél. Macmillan washingtoni látogatása után a sajtóban olyan hírek jelentek meg. hogy a nyugati hatalmak Csehszlovákia és Lengyelország részvételét „a megfigyelők" szerepére akarják korlátozni. Csehszlovákia népe azonban ezzel nem érthet egyet. Senkitől sem hagyjuk elvitatni azt a jogot, hogy együttműködjünk a német békeszerződés kérdésében, valamint a közép-európai béke biztosításának minden problémájában. Tudjuk, a Nyugaton megnyilvánult azon szándék, hogy a Csehszlovákiát és Lengyelországot szorosan érintő kérdéseket ezen országok képviselőinek részvétele nélkül oldják meg, ahogyan Münchenben döntöttek Csehszlovákiáról. Különösen a bonni kormánykörök helyezkednek szembe Németország keleti szomszédainak részvételével és emellett azzal állnak elő, hogy Németország kérdése kizárólag a négy nagyhatalom hatáskörébe vág. Senki sem tagadja azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amely Nyugat-Németországban erős katonai egységeket tart fenn, jelentós mértékben felelős a nyugat-németországi eseményekért és hogy az USÁ-nak hozzá kell járulnia a német békeszerződés megkötéséhez, amely békeszerződésnek meg kell felelnie a német néppel és Németország szomszédaival szemben Potsdamban vállalt kötelezettségeknek. Mert a német kérdés elsősorban az európai biztonság és főképpen azon államok biztonságának problémája, amelyek a nácista agresszió első áldozatai voltak s amelyek ellen ma is irányul a bonni kormány revansista politikája. Ezek az államok Csehszlovákia és Lengyelország. Ezért ezeknek az államoknak kétségkívül joguk van arra, hogy közreműködjenek a német békeszerződés létrehozásában. Azonban az európai biztonságot érintő többi kérdés, amelyről a külügyminiszterekértekezletének vagy a csúcsértekezletnek tárgyalnia kellene — a megnemtámadási szerződés megkötése és a katonai erők. valamint a fegyverzet számának csökkentése az atomfegyvermentes övezet formáiábán vagy másképp — ugyancsak közvetlenül érintik Csehszlovákiát és Lengyelországot és ezért e kérdésekről sem lehet ezen országok részvétele nélkül tárgyalni. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a közeledő értekezleten részt vegyünk. Minden arra irányuló kísérlet, hogy bsnnünket az értekezletről kizárjanak, egyúttal az értekezlet sikerét is veszélyezteti. K. D. Isztambulban, Törökország fővárosában az Aksan c. lap jelentése szerint a létfenntartáshoz szükséges cikkek ára a múlt évi árakhoz viszonyítva 25,9 srázalékkal emelkedett. (ČTK) A Kínai Népköztársaság kohászati üzemeiben, bányáiban, villanytelepein s a nehéžgépipari üzemekben 1958ban több mint kétszeresére emelkedett a termelés. (ČTK) r A Kínai Népköztársaság Államtanácsának rendelete a tibeti helyzetről Peking, (Oj Kína) - A Kínai Népköztársaság Államtanácsa március 28-án rendeletet bocsátott ki a tibeti helyzetről. A rendelet a többi között így hangzik: „A Kínai Népköztársaság Államtanácsa az ország egyesítésének és a nemzet egységének biztosítása céljából, valamint a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai parancsnokságának a felkelés sikeres leverésére adott utasításának megvalósítása végett úgy döntött, hogy a mai naptól feloszlatja a tibeti helyi kormányzatot és a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságát bízza meg a helyi kormányzat funkcióinak és jogainak gyakorlásával. Mindaddig, amíg a felkelők a dalai lámát, a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának az elnökét fogságukban tartják, tisztségét a pancsen láma, az előkészítő bizottság alelnöke látja el. Pebala Csoliehnamdzset, az előkészítő bizottság állandó bizottságának tagját a kínai államtanács az előkészítő bizottság alelnökévé nevezi ki. Tizennyolc árulót, az előkészítő bizottság tagjait a kínai államtanács felmenti tisztségüktől. Valamennyinek a törvény előtt kell felelnie cselekedeteiért. Helyettük kinevezték az előkészítő bizottság új tagjait. Remélhető, hogy a tibeti autonóm terület előkészítő bizottsága Tibet valamennyi lakosát — az egyházi és a világi személyeket egyaránt — tömöríti és a nép a bizottság vezetésével közös erőfeszítéseket tesz a népi felszabadító hadsereg támogatására, a felkelés gyors leverésére, a nemzetvédelem megszilárdítása, a különféle nemzetiségű lakosság érdekeinek megoltalmazása és a társadalmi rend biztosítása végett és törekszik majd az új demokratikus és szocialista Tibet felépítésére." A rendeletet Csou En-laj miniszI terelnök írta alá. ÜJ SZÓ 3 * 1959. március 31.