Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-29 / 87. szám, vasárnap

A különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése korunk egyik alapvető kérdése N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde Lipcsében a IX. össznémet munkáskonferencián Moszkva (TASZSZ) A moszkvai lapok ma közlik Hruscsov elvtársnak március 7-én a IX össznémet konferencián Lipcsében mondott beszédét. A szovjet kormányfőt a konferencia állandó bizottsága hívta meg az értekezletre és kérte, hogy mondjon beszédet a két német állam munkásainak es szakszervezeteinek képviselői előtt, válaszoljon a német kérles békés megoldásának kérdéseiről. Hruscsov elvtárs, miután rövidesen jellemezte a Szovjetunió és a kapitalista világ között az Októberi Forradalom óta kialakult kapcsolatokat, a jelenlegi nemzetközi helyzettel foglalkozott. - A mai helyzet marxista-leninista rlem/rso alapján ai. a véleményem — mondotta Hruscsov — hogy a háború már nem elkerülhetetlen. Nem azért, mintha az imperialisták okosabbá vagy jobbá váltak volna, hanem azért mert gyengébbek lettek, a béketábor pedig erősebb. - Körülbelül így fejezhetjük ki magunkat: az imperialisták szeretnék megsemmisíteni a szocialista országokat, miként az éhes farkas szeretné felfalni az oroszlánt De a farkas gyomra kicsi és fogai elkoptak, eltompultak. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a világ munkásosztályának ereje az összefogásban, a szervezettségben, a nemzetközi proletár szolidaritásban rejlik. - A nemzetközi munkásmozgalom most egy hatalmas, növekvő és izmosodó erőre támaszkodik. Ez az erő: a szocialista országok hatalmas tábora — jelentette ki Hruscsov elvtárs. Ezekben az országokban a hatalom a munkásosztály, a dolgozó nép kezében van. - Meggyőződésünk, hogy ha az imperialisták háborút robbantanak ki a szocialista országok ellen, ez a háború a kapitalizmus pusztulásában végződik. A hidegháborús politikát, fegyverkezési versenyt folytató erők elleni harcban a szocialista országok nagy erkölcsi erejükre és hatalmas anyagi erőforrásaikra támaszkodnak. - Tudjuk, hogy az imperializmus nem nagyon számol a morális elvekkel. hanem az erősebb joigát hirdeti. Ez kényszerit bennünket, hogy necsak az erkölcsi jogra támaszkodjunk, hanem erővel is biztosítsuk jogainkat. Van ilyen erő: a hatalmas szocialista tábor v jelentette ki Hruscsov elvtárs a megjelentek viharos, hosszantartó tapsától kisérve. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az összes szocialista országok nemzetközi és belső helyzete szilárd. A Szovjetunió a győzelmes szocializmus országa és a többi szocialista ország is fejlődésében egyre magasabb fokra emelkedik. tése után a Német Demokratikus Köztársaság munkásai és parasztjai, akik létrehozták munkás-paraszt államukat és sikeresen építik a szocializmust - elveszítsék minden vívmányukat és hajlandók legyenek úgy élni mint azelőtt - kapitalista rabságban. Ha mi hozzájárulnánk, hogy az egységes Németország kapitalista alapon jöjjön létre, ez szégyen lenne ránk munkásokra, a jövő nemzedék előtt. Most, amikor a kapitalista világ azt javasolja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság rovására állítsuk helyre Németország egységét és így leszűkítsük a szocializmus frontját, mi nem járulhatunk hozzá ehhez. Nem arra születtünk és nem azért élünk, hogy meghátráljunk a kapitalizmus előtt — mondotta Hruscsov. Szilárdan ki kell tartanunk a proletár nemzetköziség elvei mellett. Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy most nem lenne reális Németország egységének oly módon való helyreállítása, hogy megszüntetik Nyugat-Németországban a kapitalista rendszert és bevezetik a munkásosztály hatalmát. Ámde még irreálisabb az olyan ábránd, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban megszüntetik a szocialista vívmányokat, felszámolják a munkások és parasztok hatalmát. Hruscsov elvtárs megjegyezte, hogy a burzsoá világ képviselői a demokrácia bajnokainak szerepében fellépve, össznémet választásokat követelnek. Amikor ezt a demagóg jelszót felröppentik — mondotta Hruscsov — megfeledkeznek róla. hogy egyszer már kompromitálták magukat egy hasanló dologgal. Genfben annak idején megegyezés jött létre, hogy két éven belül egyetemes választások lesznek Vietnamban. A—két év -már régen,.letelt, .ele választásokat még mindig nem tartottak, mert az imperialisták tudják, hogy a választásokon az égész vietnami nép a munkás-paraszt kormány zászlaja alá tömörülne. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Németország egységének helyreállítását akarja. A német nép egyesülni is fog. Ez csak idő kérdése - mondotta. — Természetesen igen fontos, miristák által kirobbantott háború kö- , ben is található — egyformán szolHruscsov elvtárs ezután Így foly- 'yen alapon állítják helyre az egysétatta: — A Nap, amikor pályájának tetőpontjára emelkedik, széthinti sugarát, így van ez a kommunizmussal is. A kommunizmus most tetőpontja felé ; közeledik: a Szovjetunió és a többi szocialista ország biztos kezekkel építi a szocializmust és a kommunizmust. Lehull a hályog a vakok is látják, j mi fehér és mi fekete. Minden nép ' meggyőződik róla, hogy egy út vezet az emberiség haladásához, jobb életéhez: a kommunizmushoz. A német kérdés — jelentette k' Hruscsov elvtárs — sarkalatos problémája a háború és a béke kérdésének, a nemzetközi súrlódások és konfliktusok egyik fő forrása. Ezért állget. Nem kell sietni, nem ég a ház a fejük felett, gondoljanak meg mindent alaposan. — Most a békeszerződést kell aláírni — folytatta Hruscsov — ennek nagy a jelentősége a német egység helyreállításában is. A békeszerződést a ténylegesen fennálló két német állammal kell aláírni. Hruscsov elvtárs emlékeztett rá, hogy a szovjet kormány javasolta: i kössék meg a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal, j Várjuk a választ — jelentette ki. — : Nekünk az az álláspontunk, hogy legjobb lenne aláírni a békeszerződést hatatosan törekszünk a német kérdés mind a ké

t német állammal, de ha ez rendezésére. A jelenlegi viszonyok nem történik meg, akkor kénytelenek között a legésszerűbb kivezető út a ; békeszerződés aláírása a két német köztársasággal. A békeszerződés megkötése, — amely semmin sem változtat. hanem inkább lerögzíti a háború után Európa szívében kialakult helyzetet - döntő lépés lenne a nemzetközi helyzet rendezésére, a két fél közötti bizalom megteremtésére. — Országaink — folytatta Hruscsov — ötven esztendő alatt kétszer viseltek egymás ellen véres háborút Most a szovjet néo és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói közötti baráti testvéri kapcsolat .alakult kl. — A Szovjetunió — a szovjet dolgozók mindig Németország egységét kívánták és azt kívánják ma is. Annak idején éppen a nyugati hatalmak kormánykörei kiáltozták, hogy fel kell r'arabolni Németországot, az 6 ténykedéseik eredményezték az önök hazájának megosztottságát A mi kormánvunk. Sztálin viszont állhatatosan és következetesen a német egység gondolata mellett szállt síkra. Mi most is szilárdan kitartunk ezen álláspont mellett. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy a német egység helyreállításának kérdését elsősorban osztályszempontból kell megközelíteni. Aki a munkásosztálv érdekelt képviseli, annak mép cs?k a gondolatában sem merülhet fel az, hogy Németország újraegyesíleszünk alárni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. — A Német Demokratikus Köztársasággal kötendő békeszerződés aláírása nagy jelentőségű lesz. A német nép megkapja a régóta várt békeszerződést. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akarja aláírni a békeszerződést, akkor bonyolulttá válik a helyzet a Német Szövetségi Köztársaságban. — Ha már most meg lehetne alakítani a két német állam konföderációját — mondotta Hruscsov elvtárs — ez szintén jó lenne. De a kapitalisták félnek a konföderációtól. A kapitalista urak, úgy látszik azt akarják, hogy mi — a Szovjetunió és a többi szocialista ország — segítsünk nekik felszámolni a Német Demokratikus Köztársaságot. Nem, uraim — jelentette ki Hruscsov elvtárs — mi ebben a piszkos dologban nem teszünk önöknek szívességet, mi a német munkásosztályt támogatjuk. A Német Demokratikus Köztársa- | tusok. vetkeztében elveszített német területet vissza lehet-e szerezni a „hidegháború" politikája útján, körülbelül ezt válaszolná: A gyűléseken hiszek benne, de otthon nem. (Nevetés). A történelem arra tanít minket, hogy az államok határait nem a konferenciák döntik el. A konferenciák határozatai csupán tükrözhetik a létrejött erőviszonyt. Az erőviszony pedig a háborúban, avagy más körülmények között aratott győzelem, illetve kapituláció eredménye. Németország jelenlegi határait tehát csak háború útján lehet megváltozr tatni. Jelenleg azonban olyan a helyzet, hogy mindkét félnek van elég józanesze ahhoz, hogy a határok megváltoztatása érdekében ne bocsátkozzék hadműveletekbe. El kell ismerni tehát a létrejött határokat. Megértem, hogy önök, németek számára ez igen fájó kérdés. Önök azt mondhatják: Hruscsov könnyen beszél! A második világháború után nem a Szovjetunió, hanem Németország vesztette el területének részét! Én azonban arra kérem önöket, elvtársak, hogy ne lássák bennem csupán népem képviselőjét. Én elsősorban kommunista, a Kommunista Párt tagja vagyok. (Viharos, hoszszantartó taps, az egyetértés kifejezései). Ne gondolják, hogy a határkérdés csak a németek számára fájó pont. Ez a kérdés számos kapitalista államban is nagyon égető. Az államok sorában a szocialista forradalom győzelme következtében a határok kérdése más jellegűvé válik és nem olyan égető, mint a kapitalizmus Idején. Ennek ellenére ez a kérdés a szocialista országokban is fennáll Vegyük például a Szovjetuniót és Lengyelországot. Ha önök kérdést intéznek az ukránokhoz, avagy a beloruszokhoz, azok azt válaszolják, hogy a jelenlegi lengyel terület még számos olyan vidéket foglal magába, amely ezelőtt Ukrajnához és .Belorusziához tartozott. Igazolhatná ezt •olyan „tanú" is, mint az elhalálozott .Ctírzon .lord. Ismeretes, hogy az úgynevezett „Curzon-vonaí" sokkal nyugatabbra helyezte a szovjet-lengyel határt, mint ahol számos helyen ma van. Nem azért beszélek erről, mintha a Szovjetunió és Lengyelország között valamilyen vitás területi kérdések merülnének fel. Ilyen kérdések nem léteznek, habár tudom, hogy Lengyelországban is a lakosság egy bizonyos részének az a meggyőződése, hogy a jelenlegi határ nem igazságos és nyilván azt kivánná, hogy az eddiginél valamivel keletebre '-erüljön. Vagy vegyük Jugoszlávia és Magyarország példáját. A második világháború után a Magyarországhoz tartozó terüle egy része Jugoszláviához lett csatolva. Ezen a területen körülbelül egymillió magyar él. Vagy vegyük Erdély kérdését, ahol nagyon sok román "és magyar él, és ahol a múltban a legélesebben szembekerültek a királyi Románia és a horthysta Magyarország érdekei. Ez szükségszerűen bizonyos következményekkel jár, amelyek még ma is megmutatkoznak. Ismeretes, hogy a Moldva-Szovjet Köztársaság jelenlegi területének egy részét elfoglalta a román király, majd annak idején ez a terület újra a Szovjetunióhoz lett csatolva. A Szovjetunió és a Román Népköztársaság között azonban nem kerül sor vitára a határ kérdésében, mert két szocialista országról van szó, amelyeknek közösek az érdekei, mivel közös cél felé, a kommunizmus felé menetelnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a román lakosság egy bizonyos részében nem találunk olyan embereket, akik úgy vélik, hogy Moldávia Románia részét képezi. Nem megyünk el behúnyt szemmel azon kérdés mellett, hogy ilyen nézetek felmerülhetnek. Ugyanakkor azonban úgy véljük, hogy számunkra, kommunisták számára a határkérdés nem a fő dolog, és hogy ennek kapcsán a szocialista államok között nem jöhetnek létre konflikság a munkásosztály és a dolgozó parasztság, a munka és az összes német munk?.- köztársasága, hazája. (Hosszan tartó viharos taps. Felkiáltások: „Ogy van)." És most engedjék meg elvtársak, Hogy a határkérdéssel foglalkozzam. Ha Adenauer úrtól megkérdeznök, vajon hisz-e abban, hogy a hitleMi leninisták életcélunknak tartjuk a kommunista társadalomnak, az emberiség jobb jövőjének megteremtését. Ebben a társadalomban már nem lesznek osztályok, nem lesz az embernek ember által való kizsákmányolása, az anyagi- és a szellemi iavak a népé lesznek, a föld gazdagsága — területének bármely részégálni fogja a kapitalizmus béklyójából felszabadult emberiséget. (Viharos, hosszantartó taps, az egyetértés kifejezései). A kommunizmusban nem is lehet ez másképpen. Hiszen nem képzelhetjük el úgy a dolgokat, hogy a kommunista társadalom felépítése után határainkon még több lesz a sorompó, hogy fenntartjuk a határ őrséget és a határaink átlépését engedélyező iratokat kiállító hivatalnokokat. A határkérdés a régi kapitalista világtól örökölt legégetőbb és legbonyolultabb problémák közé tartozik. A szocializmust építő embermii liók tudatában a kapitalizmus más maradványai mellett még ma is élnek a határokkal kapcsolatos régi elképzelések, amelyek a burzsoá jogi normák alapján jöttek létre. Ilyen csökevények fellelhetők számos kommunistánál is. Ezért szem előtt kell tartanunk ezt a kérdést és a tömegeket türelmesen arra kell vezetnünk, hogy a kommunizmus szemszögéből értelmezzék. Ebben a helyzetben a határokkal kapcsolatos régebbi elképzelések túlélik önmagukat. A kommunizmus világméretű győzelme után a marxizmus-leninizmus tanítása szerint eltűnnek az államhatárok. Átmenetileg valószínűleg megmaradnak az etnográfiai határok, de ezek is minden bizonnyal viszonylagosak lesznek. Természetesen ezeken a határokon — ha egyáltalán határról beszélhetünk ebben az esetben -, nem lesz sem határőrség, sem vámhivatal és nem kerül itt sor semmiféle incidensekre. Ezek a határok az egyes nemzetek, illetve nemzetiségek történelmi elhelyeződését jelölik meg az adott területen. A sok nemzetiségű Szovjetunió fejlődése tanúskodik ;rról, hogy ez így lesz. A Szovjetunió valamennyi nemzetének és nemzetiségének történelmileg létrejött határa, hagyománya és kultúrája van. Hazánk szövetségi és autonóm köztársaságainak valamennyi nemzetét azonban egybekapcsolják a közös életérdekek, egy családot alkotnak és közösen haladnak egyazon cél, a kommunizmus felé. Ezért a Szovjetunió szövetségi és autonóm köztársaságai határainak kérdése fokozatosan veszít jelentőségéből. Minél közelebb kerül hazánk a kommunizmushoz, annál inkább eltűnnek a határok az egyes nemzeti köztársaságok között. Ez a folyamat erősödik a nemzeti köztársaságok fejlesztési színvonalának kiegyenlítődésével. Ha ma egy orosz, ukrán, vagy belorusz embernek feltennénk a kérdést, 'vajon időszerűnek tartja-e köztársasága adminisztratív határainak kérdését, úgy hiszem, az emberek többsége elcsodálkoznék az ilyen kérdés fölött. Miért? Azért, mert szocialista államunk keretében minden nemzet és nemzetiség egyenjogú, az élet egy szocialista alapból indul ki, egyenlő mértékben elégítjük ki minden nemzet és nemzetiség anyagi és szellemi követelményeit. öt évvel ezelőtt szükségesnek mu tatkozott az orosz föderációhoz tar tozó Krim-félsziget az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolni. A teljes önkéntesség alapján valósult meg az intézkedés, amelyet egyformán támogattak az oroszok és az ukránok. Miért? Azért, mert ez az intézkedés nem károsította meg sem az oroszok, sem az ukránok érdekeit. A Krim-félsziget és annak gazdasága továbbra is az egész szovjet nép tulajdona. A Szovjetunióban, az egész szocialista táborban lefektettük a nemzetek közötti kommunista kapcsolatok alapjait. Számos példával igazolhatjuk ezt. A testvéri barátság és a közös cél, a szocializmus és a kommunizmus felépítése által egybekapcsolt szocialista államok nemzetei állandóan önzetlenül és kölcsönösen segítik és támogatják egymást. A szocialista tábor szuverén országai között a gazdaság, a társadalmi, po.litikai és kulturális élet minden szakaszán széleskörű együttműködés fejlődött ki. Jövőbeni elképzeléseinkről szólva egy vélem, hogy a szocialista országok további fejlődése valószínűleg a szocialista világgazdaság egységes rendszerének megszilárdítása irányában fog végbemenni. Egymás utárt tűnnek majd el a gazdasági sorompók, amelyek országainkat a kapitalizmusban elválasztották. Erősödni fog a szocialista világrendszer közös gazdasági bázisa és ez végeredményben tárgytalanná teszi a határokat. Egyetlen szuverén szocialista ország sem zárkózhat saját határai mögé és nem támaszkodhat kizárólag a maga erejére, gazdaságára. Ha ez így lenne, nem volnánk mi kommunisták, hanem nemzeti szocialistákká válnánk. A burzsoá politikusok számára, akiket az általuk kiszolgált osztály ideológiájának szűk keretei korlátoznak, természetesen nehéz megérteni internacionalista állásfoglalásunkat. A kapitalista világ képviselőivel folytatott beszélgetéseink során nem egyszer választ kellett adnom az ilyen kérdésekre: Hogyan tekint -ön Hruscsov úr arra, hogy Kínában gyorsan növekszik a lakosság száma? így válaszoltam: Önöknek igazuk van. Kínában nagyon nagy a populáció. A lakosság minden évben majdnem annyival növekszik, mint amennyi Csehszlovákia egész lakosságának száma. (Élénkség). Ekkor partnereim elővigyázatosan megkérdezték: És önt az ilyen helyzet nem nyugtalanltja? Láthatják a tipikus burzsoá pszichológia példáját. Miért kellene félnünk a testvéri népi Kína, vagy bármely más ország lakossága létszámának gyors növekedésétől? Ha minden nemzet alkotó igyekezetét, bölcsességét és lehetőségeit arra összpontosítja, hogy növelje az anyagi javak termelését és gazdagítsa a kulturális értékek tárházát, akkor bőségesen elláthatjuk az egész világ nemzeteinek szükségleteit és bolygónk úgynevezett „túlnépesedésének kérdése" értelmetlenné válik. Az imperialista nagyhatalmak szószólói a háború befejezése óta sokat beszélnek arról, hogy az országoknak nem kell törődniök nemzeti szuverenitásukkal. Az iinperialista nagytalmaknak érdekük az országok nemzeti függetlenségének megszüntetése, hogy szabad kezet kaphassanak az illető országok népeinek gazdasági és politikai leigázására, annál is inkább,-m&rt,.^zek ^z országok a határok és vámok rendszerével bizonyos fokig megvédhetik érdekei-, ket. Nem nehéz meggyőződni arról, hogy az imperialista főkolomposok és ideológusok a nemzeti szuverenitás korlátozásának és a vámhatárok enyhítésének hirdetésével tulajdonképp olyan politikát folytatnak, amelynek célja az illető ország alárendelése a nagy imperialista monopóliumok érdekeinek. Ilyen körülmények között az országok szuverenitásának megszilárdítása haladó törekvés, amely elősegíti a népek nemzeti függetlenségének megszilárdítását. — Mi, kommunisták szilárdan bízunk terveink realitásában — hangsúlyozta Hruscsov és világos elképzeléseink vannak, milyen irányban fejlődnek majd a föjd népeinek kapcsolatai. Hruscsov elvtárs elismeréssel nyilatkozott Walter Ulbrichtnak azért a határozottságáért, amellyel a munkásosztály, az egész nép érdekeit védelmezi. Hruscsov megjegyezte, hogy nem lenne rossz, sőt nagyon jó lenne, ha Ottó Grotewohl állna az egész német állam kormányának éíén. Ha azonban Nyugat-Németország népe ma még erre nem áll készen, nem kell sietni, legyen egyelőre két német állam. E két állam folytasson békés versenyt egymással. A kapitalizmussal folytatott békés versenyben a szocializmus építésében elért sikereinkkel hatunk majd a világ munkásainak és dolgozóinak gondolkodására és érzelmeire — mondotta Hruscsov. Rövidesen az egy főre eső termelésben meaelőzzük a leggazdagabb és leaerősebb kapitalista országokat, tovább csökkentjük a munkaidőt, újabb sikereket érünk el a_ tudomány és kultúra fejlesztésében. Akkor pedia a kapitalista országok lakosai még jobban meggyőződnek maid a szocialista rendszer előnyeiről és maguk döntik el: tűrjék-é tovább hazájukban a kapitalista rendszert. — Jelenlea mindannyiunk számára a leafontosabb feladat a béke fenntartása — jelentette ki Hruscsov elvtárs. A béke erői nem gyengébbek a háború erőinél, sőt valamivel felülmúlják azokat. Á béke erői világszerte napról napra növekednek és a iövő kétségtelenül az övék. A békéért, a háború ellen folytatott harcban különösen nagy jelentőségű a világ munkásosztálya egységének és összefogásának fenntartása és erősítése. « ŰJ SZÖ .5 * 1959. március 28.