Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)
1959-03-26 / 84. szám, csütörtök
Vladimír Kompánek kiállítása Egy tehetséges, fiatal szobrászművész, VI. Kompánek állítja ki alkotásait, - szobrokat és tanulmányrajzokat a Majernlk Galériában. Nem lép egészen ismeretlenül a közönség elé, több ízben szerepelt már közös tárlatokon, utoljára a fiatalok országos kiállításán Brnóban. Bratislavában a Mikulli Galanda-csoport tárlatán ismerkedhettünk meg vele. V. Kompánek: Beszélgetők (J. Herec felvétele) Egy ilyen önálló bemutatkozás azonban, mint a jelenlegi, sokkal részletesebb és összefüggőbb áttekintést nyújt a művész eddig elért eredményeiről. A tárlat érdekességét, és informáló értékét még növeli az a körülmény is, hogy a kész szobrászalkotások mellett, az előkészületek stádiumából származó vázlatokkal, tanulmányrajzokkal is megismerkedhetik a néző és így világosabban követheti a végleges mű kialakulásának körülményeit. Kompánek kiállítása mottójául „Orosz munkások és parasztok Leninről" címmel kötet jelent meg a Szovjetunióban. 130 munkás, paraszt, tengerész és vöröskatona meséli el személyes találkozásait Leninnel és a történelmi idők sok kedves, színes epizódját, amelyéknek Lenin a főszereplője. Sztanyiszlavkij öröksége címmel kiadták az Egyesült Államokban a nagy orosz rendező műveinek gyűjteményét. A kötetet Sztanyiszlavszkij halálának 20. évfordulójára jelentették meg. ELIE FAURE egy mondatát választotta: „Szenvednünk, éreznünk és szeretnünk kell, élményeinket a látható világ benyomásaival kell szembeállítani, — és olyan erővonalakkal összekapcsolni, — amelyek megértésre kényszerítik a szívet és a formákat". A bemutatott munkák valóban bizonyos összhangban vannak a mottóban kifejezett programmal. A külső világ benyomásainak egyéni átéléséről tanúskodnak, a valóság átszűréséről á művésziélek szubjektív szitáján. Kellemesen lepi meg a nézőt Kompánek kiváló stilizáló érzéke. A formák stilizálásával betartja az egészséges mértéket. Ezen a téren sohasem távolodik el az érthetetlenségig, sőt a stilizálással a lényeg hangsúlyozását igyekszik elérni. Erősen egyénileg kifejezett alakjainál is képes megragadni a mozdulatokjellegzetes részleteit, főleg ha ez általánosító igyekezettel párosul (pl. „Beszélgetés", „Ajtóban" stb.) Alakjai jellegzetes beállításával, a mozdulatmenet pontos megfigyelésével építi ki a kívánt atmoszférát, — melyhez az egyéni formalátás különleges érdekességet ad. Munkáinál a formák szilárdan vannak modelálva, éles kontúrokkal. A geometrikus egyszerűsítés a kompozíció tektonikus felépítését hangsúlyozza, és nagyban hozzájárul a lényeg lapidáris kifejezéséhez. Alkotásai formailag szir\te átmenetet képeznek a relief és a körplasztika között. Sok rokonvonást találni a szobrok és a kétdimenziójú megnyilvánulás, a rajzok között. Az első pillanatra érezni, hogy egy szerzőtől származnak, a valóság meglátása egyezik és változatlan, bármilyen is a kifejezési technika. Ez a körülmény csak a művészi megnyilvánulás őszinteségéről tanúskodik. Ritkán találkozunk fiatal művészeknél olyan szuverén kifejezésmóddal, mint például Kompánek esetében. Ez az erény azonban — éppen fiatal művészek esetében — könnyen hátránnyá fajulhat. A speciálisan egyéni kifejezésmód iparias rutinná változhat, amely a további fejlődés akadályozását jelentheti. Ennek a veszélynek a csírái már a kiállításon is megtalálhatók, és bizonyos egyhangúságban, úgy tematikai, mint formai szürkeségben nyilvánulnak meg. Vladimír Kompánek munkáival már eddig is bebizonyította, hogy rendelkezik mind megfelelő tehetséggel, mind művészi intelligenciával — bízhatunk tehát benne, hogy megmenekül az ellaposodás veszélyétől is, — nem fog lemondani a kísérletezés, az új és változatos utak keresésének izgalmas élményéről. Jankovich Imre A bratislavai Vár és újjáépítői bratislavai Vár a XIX. század elején, a pusztító tűzvész előtt Napsütéses márciusi délelőtt van. A bratislavai Vár mellett az úton nagy kék autóbusz áll. Cseh turistákat hozott, akik most kiszállnak, hogy megtekintsék Szlovákia fővárosának egyik nevezetességét — az ősrégi Várat. Mindnyájan egy csoportba verődve állnak és beszélgetnek. Nem nehéz kitalálni, hogy miről folyik a szó. - Jak j e to nádherný ... — szólal meg az egyik. Minden oldalról körüljárják a Várat, két hónapja. De nagyon szeretem a fényképezik és fényképeztetik magu- munkámat, ezt meg különösen, hiszen kat. Azután még egy búcsúzó pil- a történelem mindig kedvencem volt. lantást vetnek a magasból a városra Felértünk az első emeletre. Végigés elmennek. járjuk az újból felépített és sok heSzeretnék utánuk szólni, hogy vár- lyen átalakított termeket, folyosókat, janak egy percig, mert... Igen, azt Közben megkérem, meséljen valamit akartam nekik mondani, hogy jöjje- magáról is, családjáról, életéről. Kének vissza pár év múlva, akkor lesz résemnek készségesen tesz eleget, csak igazán „nádherný". - Itt lakunk Bratislavában, feleséDe erre már nem jut időm, a kék gémmel, meg két- és félhónapos kisautóbusz rég eltűnt. A következő fiammal. A munka nagyon lefoglal, percben Butko elvtárssal, az építés de azért jut idő a tanulásra és szóvezetőjével állok szemben. Szeretném rakozásra is. Szabad óráimban színkifaggatni, áruljon el valami érdeke- házba, moziba járok. Szeretek olvasset az építkezésről. Szűkszavú ember, ni. Esti iskolába is járok, ahol nyelnem szívesen beszél. veket tanulok. Tudna mondani valamit röviden Miközben a második emeletre kaa Vár történetéről? paszkodunk, elmondja, hogy látta a — Természetesen. A Vár helyén HviezdosVav Színházban a nemrég már a rómaiak idejében volt egy bemutatott „A hídról messze látni" figyelőtorony. Később a felépült Vár című Miller-darabot, a XI. századtól a XV. századig ha- — Tetszett az előadás, de ismerek dászati jelleget öltött. Többször át- jobb Miller-műveket is. építették, először gót, aztán rene- „ szánsz, végül rokokó stílusban. Fény- t korát Mária Terézia idejében élte. j A Vár többször leégett, legutoljára 1811 májusában tette rommá a tűzvész. Csak most került rá sor, hogy újjáépítsük. Egyet biztosan mondhatok és két rem, ezt okvetlenül írja meg: - ha elkészülünk a munkával, nagyon szép lesz. Ha akarja, megnézethi az építkezést. Örömmel egyezem bele, és máris felfelé tartok kísérőmmel, akiről megtudom, hogy kiváló kőműves. Skridla Richard a neve, 33 éves. Beszélgetni kezdünk. — Bizonyára régen dolgozik itt, hogy olyan otthonosan mozog. Elmosolyodik. - Nemrég kerültem csak ide, alig A Vár mai látképe A filmekre terelődik a szó. Megkérdezem, melyik hazai alkotás tetszett a legjobban. Habozás nélkül feleli: ( - A negyvennégyen. Vágyai, álmai felöl érdeklődöm. Mosolyogva válaszol: - Tálán egy kicsit furcsa terv, de azért megmondom. Kínába szeretnék egyszer ellátogatni, bár ez szinte megvalósíthatatlannak tűnik. Tizenkétezer korona nagy pénz ... Nem tud valami olcsóbb lehetőségről? Sajnos, nem tudtam kedvező választ adni. Ahogy azonban megismertem ót e röpke óra alatt, biztos vagyok benne, hogy vágyát megvalósítja. Már a harmadik emeleten járunk, és ö megint a Várról beszél: - Valamelyik nap a kőművesek közel négyszáz éves freskóra bukkantak. Én nem voltam ott, de ha jut még hely, kérem írja fel Edvin Kuna nevét, ö volt. az, aki rátalált erre az értékes festményre. Mindegyik termet ismeri, tudja, mennyit kell még rajta dolgozni, hogyan lesz kifestve, és milyen célt fog szolgálni. - Legalább hat év kell még ahhcz, hogy teljesen készen legyünk - állapítja meg. A hatalmas délnyugati toronynál állunk, amelyet még a rómaiak emeltek a latin kultúra védelmére a vad markomannok ellen. Hátunk mögött az ódon kövek, előttünk pedig az ifjú, fejlődő nagyváros, a negyedmilliós Bratislava, lüktető életével. Milyen természetes és mélyértelmű az összefüggés a lábuknál elnyúló, napfényben fürdő város, az örömmel és békésen munkálkodó ország és az újjáépülő Vár között. Vége a sétának. Lefelé már könynyebb az út, egy-kettőre leérünk. ] Kezet fogunk, megköszönöm tiií relmét és értékes felvilágosításait. Elmentében még utánam szól: — Lehet, hogy találkozunk itt a Várban, úgy hathét év múlva, hangversenyen, vagy színielőadáson ... Aztán visszatért munkahelyére, és egy perccel később még sűrűbben hangzik a kopácsolás a Vár ódon falai között. Kedro felvételei) LÉVAI JUDIT Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja március 22-i számában A sajtó, a rádió és a televízió kulturális rovatainak munkájáról cím alatt terjedelmes szerkesztőségi elemző cikket közöl. Ez az írás kétségtelenül jó kiindulópontul szolgálhat ahhoz, hogy az egyes szerkesztőségek és főképpen a kulturális rovatok mélyrehatóan felmérjék eddigi munkásságukat, megállapítsák, hol van elsősorban szükség az eddigi módszerek megváltoztatására, hol szorít legjobban a cipő és mit kell tenni — természetesen az egyes lapok sajátos feladataival összhangban — a munka tökéletesítése érdekében. Éppen ezért az Oj Sző, testvérlapjának számos elvi jelentőségű megállapítást tartalmazó előbb említett cikkét segítségnyújtásként fogja fel és gondosan felméri mindazt, ami munkájára, annak fogyatékosságaira vonatkoztatható, hogy megfelelő lépéseket tehessen a kulturális rovat színvonalának emelése érdekében. Ogy hisszük, hogy ezt kell tenni a hazánkban megjelenő minden más magyar lap és folyóirat szerkesztőségeiben, a Szabad Földművesben, a Dolgozó Nőben, de főleg A Hétben, az Oj Ifjúságban és az Irodalmi Szemlében. A Pravda-cikk, miután röviden leszögezi, hogy sajtónk, a rádió és a televízió kulturális rovatai jobban és szélesebb méretekben foglalkoznak hazánk kulturális életével, mint régebben, rendkívül fontos kérdésre mutat rá bíráló hangon. Mivel ebben a részben közvetlenül szó esik az Oj Szóról is, szükségesnek tartjuk idézni: „A szlovák sajtó, rádió és televízió közös hiányossága, hogy majdnem egyáltalán nem, illetve nagyon keveset foglalkozik magyar és ukrán nemzetiségű lakosságunk kulturális életével. Ami az Oj Szót és a rádió magyar adását illeti, amellett, hogy olvasóikat és hallgatóikat tájékoztatják a szlovák irodalmi és művészeti élet legjelentősebb megnyilvánulásairól, csupán a magyar lakosság életére összpontosulnak." Távol áll tőlünk, hogy valamilyen formális „szánom-bánom meaculpázást" gyakoroljunk. De becsületesen, lapoldwi olv^síftak önbirálőan meg kell mondanunk: a kritika itt fején találta a szöget. Igaz az is, hogy a fontosabb szlovák és cseh kulturális megnyilvánulásokról, eseményekről tájékoztatjuk olvasóinkat, sőt ezen túl sok hírt is közlünk hazánk kulturális életéről, meg ebben a vonatkozásban hasznosnak mutatkozik ez a rovatunk is, amely dióhéjban megismertet elsősorban azzal, amit a szlovák és a cseh lapokban kulturális kérdésekről olvastunk. de. r. De igaz az is, hogy majdnem semmit nem írunk például a szlovák vagy a cseh falu kulturális életéről. Márpedig tagadhatatlan tény, ha például jól megírt riportot közölnénk egy olyan szlovák faluról, ahol már teljesen és eredményesen a szövetkezet vette át a kulturális élet irányítását, ezzel nemcsak informálnánk, hanem szerveznénk és agitálnánk is azon a délvidéken, ahol olvasóink minden bizonnyal készek követni a jő példát, szívest-örömest tanulnak, csak sesgítsük őket ebben. Kétségtelenül nekünk, szerkesztőségi dolgozóknak el kell gondolkoznunk, hogyan is tudnánk ezen a téren többet tenni, hogy olvasóinknak többet adhassunk. Tovább böngésszük a cikket, amely ezek után leszögezi, hogy a kulturális rovatok zöme leszámolt a merevséggel és a passzivitással, aktívan küzd a különféle káros jelenségek ellen, tevékenyen bekapcsolódik a kultúrpolitika kérdéseinek megoldásába. Ezen a téren a legnagyobb fogyatékosság az, hogy a sajtó, de főleg a rádió és a televízió az időszerű problémák felvetésében nem tanúsít elegendő kezdeményezést, későn reagál az irodalmi és művészi körökben folytatott vitákra. Kétségtelen, hogy ebben a vonatkozásban a mi kulturális rovatunkban is szükség volna a nagyobb rugalmasságra. Ezzel szemben tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a Pravdacikk további részében bírálóiag említett néhány negatív jelenség buktatóit rovatunknak lényegében sikerült kikerülnie. Mire gondolunk elsősorban? A Pravda-cikk elítéli azt, hogy egyes munkatársak „kibérlik" a lapot szubjektív nézeteik népszerűsítéséhez, amint ezt például Lehuta, a VeW0Le i*RI 1-iET KfCH SrCJTE t, PRAVDA černík munkatársa teszi, akit különben annak idején az Oj Szó is bírált. Továbbá helyteleníti azt, hogy különösen a Večerník, a Kulturný život és a Ľud kulturális rovatai objektivista módon, kellő marxista szellemű felülbírálás nélkül tájékoztatnak a kulturális élet eseményeiről. Elvtelen állásfoglalásnak minősíti azt, hogy a Večerník, a Smena és a Práca pozitívan méltatták a Rendez-vous Bratislavában elnevezésű kabaré-műsort, annak szembetűnő eszmei hibái ellenére. Az objektivizmus, az ellentétes, illetve a helytelen nézetek felülbírálat nélküli közlése leginkább a Kultúrny život munkáját jellemzi. A Pravda cikke példaképpen megemlíti, hogy az utóbbi időben a KŽ két vitát elindított hasábjain, de egyiket sem zárta le szerkesztőségi cikkel. „Ez az elvtelenség — állapítja meg a Pravda — a Kultúrny život szerkesztőségében már idültté vált." Sajtónkban sok téves nézet látott napvilágot az irodalmi művek recenzálása során. Igy például nem egy esetben fenntartás nélkül adóztak a polgári irodalomnak, nem ítélték meg az egyes alkotások társadalmi horďerejét, elhanyagolták a világ haladó íróinak műveit és főleg a szovjet irodalmat Ezzel kapcsolatban konkrét esetként van megemlítve az, hogy a Ľud helytelenül, objektivista módra recenzálta Gugyin, az orosz emigráns író megjelent novellakötetét. A Pravda ezután élesen elítéli azt, hogy lapjainkból szinte kiveszett a szocialista realizmus fogalma, majd áttérve a filmblrálatok kérdésére kiemeli a nagy napilapok e téren végzett pozitív munkásságát és kifogásolja a Kultúrny život, a Večerník, a Ľud és a Sloboda gyakori helytelen állásfoglalását. A cikk hangsúlyozza, hogy lapjaink ki nem elégítő figyelmet fordítanak a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus országok filmalkotásaira. Ezen a téren javulás csak az utóbbi időben észlelhető. A színházi recenziókkal kapcsolatban a szerkesztőségi cikk megállapítja, hogy a bírálók többsége hangsúlyozottabban foglalkozik a darabok esztétikai kérdéseivel, mint tartalmával, társadalmi jelentőségével, hatásával. Ezzel kapcsolatban is bátran állíthatjuk, hogy az Oj Szó minden egyes esetben elsőrendű fontosságúnak éppen az utóbbi tényezőt tartotta, természetesen szoros egységben a formai megoldással. örömmel fogadjuk azt a megállapítást is, amelyet szintén szükségesnek tartunk teljes egészében idézni: „Sajtónkban, a rádióban és a televízióban elvi jelentőségű fordulatnak kell beállnia a Bratislaván kívüli színházak tevékenységének figyelemmel kísérése során. Ez vonatkozik a Faluszínházra, a Magyar Területi Színházra és a műkedvelő együttesekre is." Reméljük, hogy ez nem marad pusztába kiáltott szó. Komoly fogyatékosságok vannak a képzőművészeti kiállítások méltatásában is. Itt is sor kerül arra, hogy a bírálók nem foglalkoznak behatóan az egyes művek eszmei tartalmával. Sőt a Pravda a Smenából és a Mladá tvorbából vett két konkrét példa alapján figyelmeztet az opportunista, liberalista és revizionista nézetek beszüremlésére. A mi kulturális rovatunkban ilyen komoly hibák nem fordultak elő, viszont szükségesnek mutatkozik az, hogy az eddiginél mélyrehatóbban foglalkozzunk az esztétikai értékelés mellett az eszmei, ideológiai méltatással. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk a Pravdának azt a meg, jegyzését, hogy többet kell írni az egyes kerületekben és járásokban bemutatott kiállításokkal, valamint a Szovjetunió és a népi demokratikus országok képzőművészeti életével kapcsolatban. A kulturális rovatok egyik legfontosabb feladata felölelni a népművelési és a népművészeti tevékenységet. Habár ezen a téren viszonylagosan jó eredményeket mutathatunk fel, hiszen gyakran írunk a népművészeti együttesekről, a művelődésházakról, az egyes érdekkörökről, a Csemadokról, a falu kulturális életéről stb., mégis még sokat javíthatunk munkánkon. Elsősorban az előadási tevékenységgel, a szövetkezeti klubokkal kell többet törődnünk. Nem kevésbé fontos rendszeresen felvetni közoktatásunk, iskolaügyünk alapvető problémáit. A nevelés kérdéseiről ugyan rendszeresen közlünk cikkeket, de keveset írunk az iskolák tanmenetéről, tanterveiről, a tankönyvekről, stb. Emellett a lapok kulturális rovatainak állandó figyelemmel kell kísérniök a kulturális tevékenységet szervező és irányító különféle intézményeket és szerveket is. Nagyon fontos probléma, amivel a Pravda szerkesztőségi cikkének zárórészében találkozunk. A cikk rámutat arra, hogy az egyes szerkesztőségeknek a kulturális tevékenység megnyilvánulásaival a lap sajátos feladatai szemszögéből kiindulva kell foglaíkozniok, számításba kell venniök, hogy elsősorban kik tartoznak olvasóik táborába és ehhez mérten kell megtalálniok az egyes témakörök közötti helyes arányokat, valamint a megfelelő írásmódot. Az olvasók körében el kell érni, hogy lássák kultúránk szoros kapcsolatát a szocialista államok és általában a világ haladó kultúrájával. Különös figyelemmel kell foglalkozni a szovjet kultúra vívmányaival. G. I. ÜJ SZÖ 7 * 1959. március 2fl.