Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)
1959-03-21 / 79. szám, szombat
Hruscsov elvtárs sajtóértekezleten ismertette a Szovjetunió álláspontját a német kérdésben (Folytatás az 1. oldalról) | dés és kölcsönös megértés uralkodA népek azt akarják, hogy azok j ék. „A szovjet kormány számára a . népeknek ez az akarata törvény" kozott az államok között, amelyektől _ jelentette ki nyilatkozata végén elsősorban ez függ — együttműkö- | Hruscsov. Hruscsov elvtárs válaszai az újságírók kérdéseire Ezután Hruscsov elvtárs válaszolt a szovjet és a külföldi tudósítók kérdéseire. Az első kérdést a Pravda tudósítója tette fel azzal kapcsolatban, hogy milyen álláspontra helyezkedik a szovjet kormány a külügyminiszterek, illetve a kormányfők találkozójával kapcsolatban, milyennek látja az ilyen találkozó perspektíváit? Hruscsov kijelentette: A szovjet kormány a nyugati hatalmakhoz intézett ismeretes jegyzékében kifejtette már álláspontját a külügyminiszteri értekezlettel kapcsolatban és kinyilvánította egyetértését az ilyen találkezók összehívásában. „Mi továbbra is ezen az állásponton vagyunk, s várjuk a nyugati hatalmak válaszát, amelyet még nem kaptunk meg" mondotta. — Ami véleményünket illeti, nem titkolom, hogy mi jobbnak tartunk egy magasabb szintű kormányfői értekezletet. Mégis beleegyezésünket adtuk a külügyminiszteri értekezlet összehívásához, mert az a véleményünk, hogy minden eszközt kl kell próbálnunk a jó ügy érdekében, és így az ilyen találkozás is hasznot hozhat. Persze fennáll az a veszély, hogy a külügyminiszterek, akiknek most ismét el kelj olvasniok. meg kell magyarázniok az eddigi rengeteg okmányt, nyilatkozatot elvesznek ebben a papírlabirintusban. Jobb szerettük volna, ha először a „nehézsúlyúak" léptek volna a pályára, másszóval a kormányfők kezdtek volna megbeszéléseket. félretolták volna az akadályokat. megtisztították volna a terepet. s azután ültek volna össze a külügyminiszterek a részletek kidolgozására. majd ismét a kormányfők, hogy aláírják a megegyezéseket. De ez az elképzelésünk nem talált egyetértésre. így hát részt veszünk a külügyminiszteri értekezleten, de előre is figyelmeztetjük külügyminiszterünket, nehogy lábát törje az aktalabirintusban, mert rá még nagy szüksége van a szovjet államnak. Egy másik szovjet tudósító feltette a kérdést: Eisenhower nyilatkozataiban ellentmondások mutatkoznak — egyrészt elismeri a találkozók helyességét, másrészt arról beszél, hogy nyugat-berlini jogai védelmében az EgyesUlt Államok kész elmenni egészen a nukleáris fegyverek alkalmazásával folytatott háborúig. Megkérdezte, hogyan kell értékelni ezeket az ellentmondásokat? — Valóban, ezekben a nyilatkozatokban vannak ellentmondások — állapította meg Hruscsov. Megjegyezte: Amikor Eisenhower elnök fenyegető hangot alkalmazott, elragadtatta magát. Az volt a célja, hogy megijessze a Szovjetuniót — de ez éppen fordítva sikerült: saját népét ijesztette meg, azokat az amerikaiakat, akik a békét óhajtják. Hruscsov utalt arra, hogy Eisenhower ellentétes jellegű kijelentéseket is tett. Van ellenmondás, de mi nem fogunk ebbe belekötni — mondotta. — Sajnálatos dolog, hogy a Fehér Házban ilyen kisiklások történtek, de mi ezektől az elszólásoktól eltekintünk és arra összpontosítjuk figvelmürsket, ami előreviszi a tárgyalások ügyét. Az a fontos, hogv Eisenhower helyeselte a külügyminiszterek értekezletét és nem zárta ki ert követően egy csúcstalálkozó lehetőségét sem. Eisenhower beszédében persze sok a feltétel — folytatta Hruscsov — A kormányfői értekezlet kérdéséhez is horzáfűzte a „ha" szócskát, mondván, hogy „ha" a külügyminiszeri értekezleten megegyezést érnek el.. .", ami azonban ma még „ha" — holnap valósággá válhat. Ugy gondolom, a józan és- felülkerekedik, meglesz a mód a találkozásra, először a külügyminiszterekére. azután a kormány főkére, s ha az események jóil fejlődnek, a kormányfők bölcsességet és jóakaratot tanúsítanak, elháríthatják az akadályokat a megegyezés útjából. A nyugatnémet szociáldemokratákról A DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítója megkérdezte: Nem az-e Hruscsov véleménye, az Ollenhauerral, Schmiddel és Erlerrel lefolytatott találkozás után, hogy a nyugatnémet szociáldemokrata pártnak a német kérdésben elfoglalt álláspontja közelebb van a Szovjetunió véleményéhez, mint a nyugatnémet kormány álláspontja. „Nem használnák sem a közel, sem a távol kifejezést, mert egyszerűen más az álláspontunk" — válaszolta a szovjet miniszterelnök. Ez különben sem volt hivatalos tárgyalás, csak beszélgetés, hiszen a szociáldemokratáknak nincs felhatalmazásuk tárgyalásokat folytatni, mivel hazájukban ellenzékben vannak. Véleményünk szerint azonban a szociáldemokraták ésszerűbb álláspontot foglalnak el, mint Adenauer. Ugy gondolom, ha volna meghatalmazásuk, hogy leüljenek a közös tárgyalóasztalhoz, s tárgyalnánk, megállapodhatnánk egy ésszerű megoldásban. A hamburgi Die Welt című lap tudósítója több kérdést tett fel. Elsőnek megkérdezte: Eisenhower elnök március 16i televíziós beszédében egy esetleges nyári csúcstalálkozóról szólt. Hajlandó-e a szovjet kormány Berlinnel kapcsolatos akcióit eddig az időpontig elhalasztani? Hruscsov rámutatott: A kérdés feltevése azt jelenti, hogy a tudósító elhiszi a-t a rosszhiszemű propagandát, amely szerint a Szovjetunió a berlini kérdésben ultimátumot intézett a Nyugathoz. A Szovjetunió konkrét javaslatokat tett a német békeszerződésre és Nyugat-Berlin kérdésének megoldására, tizennégy évi várakozás után. A Szovjetunió tisztában van azzal, hogy egyes kérdések után egy-két évig is várnia kell a válasszal - a javaslatokkal kapcsolatos hat hónap azonban mindenképpen elegendő megfelelő válasz kidolgozására, a probléma megoldásának előkészítésére. Ha a hat hónap alatt nem válaszolnak javaslatainkra, elutasítják azokat, nem akarnak békeszerződést aláírni a két német állammal, akkor mi hat hónap múltával békeszerződést kötünk a Német Demokratikus Köztársasággal, s ebben részt vesznek azok az áljamok, melyek hajlandók erre, Ugyancsak utalt azokra a hírekre, amelyek szerint a Nyugat május 11-re javasolja a külügyminiszteri értekezlet összehívását. „Sietek a válasszal egy olyan javaslatra, amelyet még meg sem kaptunk, vagyis elárulom kormányunk titkait — jegyezte meg mosolyogva a szovjet miniszterelnök. — Mi készek vagyunk elfogadni ezt a javaslatot." A tudósító megkérdezte, hajlandó lenne-e Hruscsov találkozni Adenauerrel ? — Nem készülök meghivatni magamat. Helyzetemnél fogva nem mindig azokkal ebédelek, akikkel jólesik, hanem gyakran azokkal, akikkel hasznos. Ha a találkozás Adenauerrel vagy bárki mással hasznos, a béke érdekében készen vagyok erre. A Rudé právo tudósítója kérdést Intézett Hruscsov elvtárshoz, mi a véleménye Adenauer számos utóbbi nyilatkozatáról, melyekben elutasítja a szovjet javaslatokat és felszólítja a nyugati hatalmakat, hogy az atomfegyverekkel folytatandó háborút is kockáztassák meg Nyugat-Berlin megszállási rendszerének megőrzéséért. Hruscsov elvtárs azt válaszolta, hogy Adenauer mint afféle fiatal kakas nem tudja helyesen mérlegelni erölt. A nyugatnémet kancellár elsősorban saját nemzetével törődjék, mert magától értetődő, hogy a háború legelőször is Nyugat-Németországot borítaná lángba. Hruscsov elvtárs továbbá kijelentette, hogy Adenauer háborúra szólítja fel ugyan szövetségeseit, de azok okosabbak nála. Arra a provokatív kérdésre, vajon a Szovjetunió és az NDK esetleges békeszerződése nem számolná-e fel a potsdami egyezményt és ezzel Lengyelország és Csehszlovákia nyugati határaira vonatkozó háború utáni egyezményt, Hruscsov elvtárs azt válaszolta, hogy ezeket a határokat a háború oldotta meg és megint csak a háború változtathatná meg. Lengyelország és Csehszlovákia határai nem képezhetik semmilyen tárgyalás tárgyát. Hruscsov elvtárs megjegyezte, hogy azon államok köziil, melyek a hitleri Németország ellen küzdöttek, egyik sem követel Ilyen változást. A Csehszlovák Rádió tudósítója megkérdezte a szovjet miniszterelnököt, kommentálhatja-e a legutóbbi NDK-beli látogatás során a nyugat-németországi vállalkozó körökkel folytatott beszélgetéseit. Hruscsov kijelentette, hogy nézete szerint a nyugatnémet vállalkozó körök kereskedni akarnak a Szovjetunióval; ám a bonni kormány meg akarja akadályozni őket ebben. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy egyes nyugati tényezők úgy vélik, hogyha nem bontakozódik kl a nyugattal folytatott kereskedelem, nem fogják teljesíteni a szovjet hétéves tervet. Hangsúlyozta, hogy a szovjet hétéves terv a Szovjetunió belső lehetőségeiből, valamint a szocialista tábor országainak együttműködéséből eredő lehetőségekből indul ld. A hétéves tervet még akkor is teljesítik, ha a nyugati tényezők a most folytatott kereskedelmet is betiltanák. „A politika nem kereskedelem" A tudósító a továbbiakban azt is megkérdezte, az NDK-val megkötött „különbéke" esetében a Szovjetunió kivonja-e csapatait „Kelet-Németországból"? Hruscsov mindenekelőtt leszögezte, hogy az ilyen békeszerződést nem lehet különbékének nevezni. Hangsúlyozta, a szovjet csapatok ebben az esetben is az NDK-ban maradnak és csak akkor vonulnak ki onna, ha erre általános megegyezés jönne létre a NATO és a varsói szerződés államai között. „Egyoldalúan nem vonunk ki csapatokat és nem is csökkentjük tovább fegyveres erőinket. Mi eddig egyoldalúan kétmillió fővel csökkentettük a szovjet fegyveres erőket, de partnereink részéről nem találtunk kellő válaszra. így az egyoldalú csökkentést megszüntetjük mindaddig, amíg békés javaslataink süket fülekre találnak" — mondotta Hruscsov elvtárs. Hruscsov a tudósítók további kérdéseire válaszolva visszautasította Adenauer és egyes amerikai katonai vezetők háborús fenyegetéseket tartalmazó nyilatkozatait. Az UPI hírügynökség tudósítója szóvá tette: Egyes hírek szerint a Szovjetunió lemond Nyugat-Berlinre vonatkozó javaslatáról, ha a nyugati hatalmak de facto elismerik a Német Demokratikus Köztársaságot. „A politika nem kereskedelem — válaszolta Hruscsov. — A mi politikánkat a népek érdekei diktálják." Az egyik tudósító megjegyezte: A nyugati sajtó azt híreszteli, hogy a szovjet álláspont bizonyos változásai, különösen a megszálló csapatok kérdésében a Nyugat „szilárdságának" eredménye. Hruscsov alaptalannak minősítette az ilyen híreszteléseket, sőt hangsúlyozta: A szovjet kormány álláspontját az diktálta, hogy figyelembe veszi a becsületes emberek aggályait. „Az állhatatosság bizonyos esetekben csökönyösségét jelent — mondotta. — Mi nem akarunk csökönyösségét tanúsítani, hanem éppen ellenkezőleg — rugalmasságot. Készek vagyunk az ésszerű vitára valamennyi kérdésben." A szovjet miniszterelnök kijelentette, ha ésszerűnek látszik, hogy Nyugat-Berlinben bizonyos kis létszámú ENSZ-alakulatok vagy semleges alakulatok tartózkodjanak, a szovjet kormány kész ennek megvitatására is. A csehszlovák és a magyar proletariátus közös harca a proletárdiktatúráért Negyven éve annak, hogy Magyarország proletariátusa, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját követve, átvette a hatalmat és kikiáltotta a proletárdiktatúrát. A szocialista forradalom váratlan hírét Szovjet-Oroszország és a szomszédos államok, köztük Csehszlovákia dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták. A kizsákmányoló osztályok és a velük szövetkezett jobboldali reformisták és revizionisták viszont, a nyugati imperialistákkal egyetemben azonnal hozzáláttak a magyar proletárhatalom megdöntésére irányuló intervenció előkészítéséhez. A 133 napig tartó magyarországi tanácshatalom történelme és tapasztalatai a nemzetközi proletariátus és a csehszlovák munkásmozgalom forradalmi stratégiájának és taktikájának pontosabb kidolgozása szempontjából, igen nagy jelentőA Magyar Tanácsköztársaság 10. évfordulójára séggel bírtak. A magyar proletariátus hősi küzdelmei 1919-ben nagy hatással voltak a szlovákiai dolgozó tömegek forradalmasítására. A cseh és szlovák proletariátus helyesen értékelve a magyar tanácshatalom jelentőségét, aktív segítséget nyújtott a magyar harcoló munkásosztálynak, majd annak hatékony segítségével kísérelte meg a proletárdiktatúra kikiáltását Szlovákiában. E történelmi események helyes értékelése megkívánja, hogy bevezetőül rövid visszatekintéssel felvázoljuk a cseh és szlovák nép nemzeti felszabadító küzdelmének legfontosabb mozzanatait, majd a köztársaság megalakítása utáni szlovákiai forradalmi harcok eseményeiben keressük a magyar forradalom pozitív hatását. VIETOR MÁRTON A cseh és szlovák nép harca a Csehszlovák Köztársaság megteremtéséért A XX. század elején a szlovák jában parasztkérdés volt abban az burzsoázia gazdasági ereje országos értelemben, hogy a szlovák nemzet viszonylatban keveset számított. A szlovák munkásosztály az elmaradt ipar és a nemzeti elnyomás követk-iében fejlődésében szintén elmaradt. Az imperializmus korszakában a kizsákmányolás új formái és az el nem távolított feudális és félfeudális erőszakeszközök felhasználása folytán a szlovák nemzet helyzete mindinkább rosszabbodott. A nemzeti elnyomás elsősorban a munkást és a parasztot sújtotta. A szlovák nemzet többségét képező parasztság és mezőgazdasági proletariátus közvetlenül érezte a nagybirtokosok és a vármegyei alispánok és szolgabírák elnyomását. Ennélfogva nálunk a nemzeti kérdés alapgazdasági, politikai és kulturális erejét eltipró elnyomás elleni harc a feudális csökevények eltávolításáért vívott küzdelemmel szorosan összefüggött. A cseh és szlovák burzsoáziától nem lehetett elvárni, hogy szövetkezzék a néppel és harcoljon a nép érdekeiért, mert maga megelégedett azokkal a lehetőségekkel, melyeket számára gazdasági és politikai fejlődése tekintetében az Osztrák-Magyar Monarchia nyújtott és ezért a nemzetiségi problémát a demokrauralkodó osztályban, hanem a szlovák proletariátusban látta. Egyedül a szlovák proletariátus feladata lett volna tehát, hogy a nemzeti felszabadító harc élére állva, a cseh proletariátussal szoros egységben küzdjön a burzsoádemokratikus forradalom befejezéséért, a szocialista forradalom kifejlesztéséért és a közös csehszlovák állam megalakításáért, melyben a szlovák nemzet önállóságának biztositékát látta. Miután azonban a proletariátus élén még nem állott forradalmi párt, a szlovák népi tömegek mozgalma a világháború előtt nem nőhetett ki az elemi megmozdulások kereteiből és csak a Nagy Októberi Forradalom hatására vett új irányt az elszakadásig terjedő nemzeti önrendelkezési jog érvényesítésére. A világháború előtt a cseh burzsoázia sem harcolt a monarchia felbomlasztásáért és az önálló nemzeti államért, mert gazdasági érdekeit Ausztria keretében biztosítva látta. Ilyen volt a helyzet az első világháború kitörése előtt. A világháború okozta szenvedések és a fokozódó szociális és nemzeti elnyomás által kiváltott népi mozgalmak és a frontesemények a cseh burzsoázia egyik csoportját arra késztették, hogy politikájukban a központi hatalmak katonai vereségét is számításba vegyék. Ennek folytán az ántánthatalmak felé is orientálódtak, miután azok sem kívánták a monarchia felszámolását. A csehszlovák állam megalakulása azonban végeredményben belső erőktől függött; a monarchia összes tikus haladásért való küzdelemtől I dolgozóinak forradalmi harca, az Okmár a világháború előtt szigorúan izolálta. A szlovák burzsoázia első számú ellenségét nem a magyar tóberi Forradalom által aktivizált nemzeti felszabadító harc döntötte el a monarchia sorsát. Az első világháború kitörésével tehát a nemzeti felszabadító harc új szakaszába került és az elkerülhetetlennek mutatkozó összeomlás megváltoztatta a cseh buÉfcoázla politikai taktikáját. Biztosította magát a monarchia veresége esetére a nyugati nagyhatalmaknál, és ugyanakkor a bécsi parlamentben a monarchiának szövetségi állammá való átalakítását pártolta. E kétkulacsos politikájában hatékonyan támogatta a szociáldemokrácia jobboldali vezetősége. 1917 nyarán a nemzeti felszabadító küzdelemnek két ellentétes irányzata fejlődött ki: Az egyik oldalon a monarchia dolgozó tömegei a monarchia szétrombolásáért és a szociális haladásért küzdöttek, a másikon az elnyomott nemzetek burzsoáziája a népi mozgalmak erejét kihasználva, a maga jövőbeni osztályuralmát biztosította. A Nagy Októberi Forradalom győzelme a cseh és szlovák népnek is irányt mutatott a szociális felszabadulás felé és a népek önrendelkezési joga az elszakadásig a nemzeti felszabadító mozgalomnak átütő erőt adott. E mozgalmakba egyre tevékenyebben kapcsolódtak be az Oroszországból visszaözönlő volt hadifoglyok, akik a proletárforradalom eszméit és tapasztalatait terjesztették a nép között. E helyzetben a cseh és szlovák burzsoázia most már arra törekedett, hogy a dolgozó tömegek által megindftott nemzeti felszabadító harc élére kerüljön. Ez sikerült is neki, miután a jobboldali szociáldemokrácia immár teljesen a szolgálatába szegődött. A belpolitikai helyzet folytán a burzsoázia várakozó álláspontja tarthatatlanná vált; a forradalmi proletariátus diktálta az események ütemét és a burzsoáziát is elhatározásra kényszerítette. 1918 október 14-én a cseh munkásosztály határozott fellépése. a nemzeti felszabadulás kihirdetése után a burzsoázia sem várhatott tovább. így került sor 1918. október 28-án az önálló csehszlovák állam kikiáltására. A szlovák népi forradalmi mozgalom a szlovák burzsoáziát is kész tények elé állította. Ebben az időben a dolgozók aktivitása azt mutatta, hogy a szlovák nép lerázta a magyar burzsoázia igáját és berendezkedik saját államában, a Csehszlovák Köztársaságban, melyben nemzeti fejlődésének és szociális jogainak biztosítékát látta. 1918. október 28-án a munkásosztály által vezetett széles néptömegek és a monarchia összes elnyomott nemzetei forradalmi küzdelme folytán valóra vált a cseh és szlovák nemzet felszabadulása. A Csehszlovák Köztársaság megalakulását biztosító nemzeti és demokratikus forradalom átütő erejét a Nagy Októberi Forradalom hatása sokszorozta; e forradalom mozgató erejét a cseh és szlovák nép képezte, élén a munkásosztállyal. A forradalom vezető szerepe azonban a szociáldemokrácia árulása folytán a burzsoázia kezébe került és ennek folytán a köztársaság kapitalista állammá alakult. Forradalmi harcok Szlovákiában 1918 végén és 1919 első negyedéber A dolgozó nép helyzete a fiatal Csehszlovák Köztársaságban 1918 végén igen nehéz volt. A közélelmezés teljesen csődöt mondott, az árak rohamosan emelkedtek, a gyárai, szénhiány miatt leálltak, a munka nélküliség napról-napra emelkedett A gazdasági helyzet folytán egyra ÜJ SZÖ 4 * 19 5 y március 21.
