Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-21 / 79. szám, szombat

Űj embereket kell nevelni Mielőtt a problémák részletes tár­gyalásába bocsátkoznánk, néhány mondatban szeretnénk értékelni a nagymegyeri járás kommunistáinak konferenciáját. A konferencia telje­sítette hivatását. Az elvtársak az őszinte segíteni, javítani-akarás gon­dolatával mutattak rá a múlt évi építőmunkában tapasztalt hibákra A beszámoló és a felszólalók is nagy­szerű eredményekről adtak számot. Arról, hogy a múlt évi konferencia határozatát - néhány pont kivételé­vel - becsülettel teljesítették. A fel­szólalások magas színvonalúak vol­tak. a küldöttek politikai fejlettségé­ről tanúskodtak. Mégis azt kell mon­dani, hogy a kommunistáknak a jö­vőben még nagyobb súlyt kell helyez­ni elméleti tudásuk fejlesztésére, hisf' mindenekelőtt ők hivatottak az új társadalmi rend felépítése irányí­tására a járásban. A munkahelyeken új embereket kell nevelniök, olyan embereket, akik munkájuk mögött célt látnak, világosan látják, mi miért történik. Nagyszerűek azok az eredmények, amelyeket a nagymegyeri járás dol­gozói elértek. Már a járás jellegénél 'ogva is természetes, hogy a leqna­oyobb eredmények a mezőgazdaság vonalán születtek. Az elért gazda­sági eredmények mellett azonban az pgyes pártalapszervezetek tagjai még mindig alacsony elméleti színvonalon állnak. A mezőgazdaság terén kitű­zött nagy feladatok pedig megköve­telik, hogy a falusi pártszervezet tagjai megfelelő elméleti színvonalat érjenek el, egyre nagyobb mértékben oyarapítsák marxista-leninista tudá­sukat, hogy teljes naqyságában fel tudják fogni pártunk politikájának, célkitűzéseinek fontosságát, jelentő­ségét és minde'nki előtt érthetően meg tudják magyarázni, hogy meg­nyerhessék őket a feladatok teljesí­tésére. Megengedhetetlen, hogy a felvásárló üzemben például az alap­fokú pártoktatási körök mellett az úaynevezett esti iskolázás, amelyen túlnyomó részben a vezető elvtársak vesznek, illetve kellene, hogy részt vegyenek, mostanáig még egyszer sem jött össze. Talán ügy gondolják a felvásárló üzem vezető dolgozói, hogy ők már mindent tudnak? Ők nem kötelesek gyarapítani elméleti tudásukat? A múlt évi pártkonferencia határozatot fogadott el, melynek értelmében a párt sorait becsületes, munkát szerető mun­kásokkal, szövetkezeti tagokkal kel! bőví­teni. Ezen a téren dicséretreméltó ered­ményeket értek el. A múlt évben majd­nem 200 tagjelöltet vettek fel soraikba, akiknek döntő többsége szövetkezeti tag. E nagyszerű eredmény mellett azonban elég komoly hibák fordulnak elő a tag­jelöltek nevelése terén. Egyes falusi szer­vezetekben ahelyett, hogy politikailag nevelnék, képeznék az új elvtár­sakat, úgymondva várakozó álláspontra helyezkednek. A tagjelöltségi időt vala­milyen vizsgálati időszaknak tartják, mely arra szolgál, hogy — ahogyan ők is mond­ják — majd elválik, milyen kommunista lesz belőlük. Ez a nézet teljesen helytelen és nem egyezik pártunknak a tagjelöltek felvételére vonatkozó álláspontjával. A tag­jelöltségi időnek fő hivatása az, hogy a jelöltek még behatóbban megismerkedje­nek pártunk politikájával, célkitűzései­vel, megértsék, tudatosítsák mindazt, mit jelem párttagnak lenni. A pártjelölteket nevelni, irányitani kel] és meg kell bízni őket feladatokkal. És mindezek után lehet csak lemérni, hogy az illető tagjelölt méltó-e a párttagságra. Helyteleníteni kell azt is, ahogyan az alistáli falusi párt­szervezet bánik a tagjelöltekkel. Már több olyan pártjelöltjük van, akiknek ré­gebben lejárt a tagjelöltségi ideje, de még a mai napig sem vették fel őket a tagság soraiba, s azt sem mondták); ezért és ezért nem vagy méltó a párt­tagságra. Az alistáli kommunistáknak látniok kellene, hogy emberekről van szó, akik élnek, lélegzenek, éreznek. Nem lehet őket úgy kezelni, mint rideg, élettelen tárgyakat, ha új embereket, kommunistákat, szocialista építésünk élharcosait akarnak nevelni belőlük. A hiányos elméleti felkészültség az élet egyéb terén is megmutatkozik. Az új ember nevelésében nagy sze­repet játszanak a különbözőfokú is­kolák. ahol ifjúságunk nevelődik, formálódik. Vajon megtettek-e min­dent a kommunisták annak érdeké­ben, hogy az ifjúság a szocializmus építésének megfelelő szellemben ne­velkedjék? A járási pártbizottság beszámolója megállapította, hogy az ifjúság ideológiai nevelése még ko­rántsem kielégítő. Ezért bírálta az iskolaügy vonalán dolgozó kommu­nistákat. de hozzá kell tenni, hogy az e téren mutatkozó foqyatékossáqu­i kért maguk a szülök, a kommunista szülők is felelősek, akik még mindig i hittanórára járatják gyermekeiket. Szinte érthetetlen, hoqy egy szülő, aki taq.ia a pártnak, a marxi-lenini elveket vallja, engedi, hogv fia vagy lánya téves nézeteket alkosson az életről. A tudományos viláqnézet he­lyett az élettől távoleső vallásos előítéletekkel kerüljön ki az iskolá­ból. Az ilven ember aztán nehezen talália fe! maqát az életben, tanács­talanul áll a problémák előtt és leq­több esetben a fejődés oasszív szem­lélőié. nem pediq annak aktív előre­vivője, és az ilyen ember könnyen az ellenséa, martalékává válhat. Hogy ezt a szülők megértsék, ha­bár tagjai is a pártnak, ahhoz szük­1 ÚJ szó Tovább akarjuk fejleszteni és szépíteni falunkat Gelle községben 1950-ben néhány gazda a közös gazdálkodás útjára lépett, megala­kították az EFSZ-t. Nehéz volt az indulás, mert egyesek nehezen értették meg az új termelési mód előnyeit. Amikor azonban a közös gazdálkodás bevált és a szövetke­zetben többet termeltek, mint az egyéni­leg gazdálkodók, gyarapodott a szövetke­zeti tagok száma. Ma már egyetlen magán­gazda sincs a faluban. A szövetkezeti ta­gok szakképzettségének növelése érdeké"­ben mezőgazdasági munkaiskolát szerveztek, hogy ott ismertessék azokat a módszere­ket, amelyekkel még többet és olcsóbban lehet termelni. A közös gazdálkodáshoz épületekre is szükség volt. Öt tehén- és sertésistállót építettek. Hamarosan létesí­tettek egy kis péküzemet és egy tejbe­gyűjtő helyiséget is. A szövetkezet földjein vízlevezető csatornát építettek. Az EFSZ-en kívül is nagy építőmunka folyik a faluban. Már részben elkészítették a bratislavai kerület egyik legkorszerűbb gépállomását. Ha idegen érkezik a faluba, mindjárt szemébe tűnnék a házak közül kiemelkedő, gyönyörű, új házak. Ezeket a gépállomás dolgozó! részére építették. Üj utcasorok keletkeznek, a házak úgy szaporodnak, mint a gombák. Nagyjából ezek a legnagyobb és legfon­tosabb alkotások, amelyekről, mint eddigi munkánk eredményéről beszélhetünk. Eny­nyivel azonban még nem elégszünk míg. hanem még tovább akarjuk fejleszteni és szépíteni falunkat. A Jednota új önkiszol­gáló boltot létesít a közeljövőben. Mát megkezdték egy új 16 tantermes iskola építését, melyben 1960-ban megkezdik a tanítást. A mostani iskolaépületet kultúr­otthonná alakítják át. A kultúra is virágzásnak indult az el­múlt évek alatt. Hetenként két filmelőadási nézhet a filmkedvelő közönség. A mozilá­togatók száma nagy. A HNB mellett könyv­tárat létesítettek s a fiatalság szabad ide­iének nagy részét olvasással és sporto­lással tölti. Nem vagyunk utolsók a sport terén sem. Labdarúgó-, sakk- és asztali­tenisz-csapat működik a faluban. Miklós Ferenc, Gelle Tudósítás Nyírágó községből Bátran állíthatjuk, hogy Nyírágó köz­ségben 1048 óta szinte a felismerhetet­lenségig megváltozott a falu képe. Sok új ház épült, legtöbbet azonban mégis­csak a szövetkezet fejlődött. Nagy válto­zás történt kulturális téren is. A Cse­madok és CSISZ színjátszó csoportjai a téli időszakban több egész estét betöltő műsorral szórakoztatták a falu lakossá­gát. A községnek két kultúrháza van. Jól működik a sportegyesület is. To­vábbá mozi és könyvtár ált a község dogozóinák és fiataljainak< rendelkezé­sére. Alig akad szövetkezeti család, aho­vá ne járna párt- és mezőgazdasági folyóirat. Valóra vált parasztságunk álma ts. Már nem kell a jalu szegényeinek a gaz­dagok portáján kilincselniük. A falu la­kossága megtalálta számítását a szö­vetkezetben, és boldogan él. Elmúlt a munkanélküliség réme, hiszen a község 90 százaléka szövetkezeti tag. Egész új házsorok épültek fel a kor követelmé­nyeinek megfelelően, téglából, tetszetős külsővel. Ez év tavaszán új, nagy je­lentőségű eseményre kerül sor a fa­luban: bevezetik a villanyt. Ezután vil­lany, rádió, villamost üzhely és mosó­gép teszi majd a családok életét szeb­bé, kényelmesebbé. Sok ház elöl eltűnt a deszkakerítés és helyébe festett vas­kerítés került. Ha valaki utazni akar, nem kell már a távoli állomásra gya­logolnia. autóbuszt kapott a község. A fia­talok már nem ismerik a látástól-vaku­lásig folytatott nehéz, keserves, mezét munkái, amikor kézikaszával kellett az uraság és a gazdag parasztok földjein dolgozni. Ma gépek segítségével folyik a földek megművelése, a nehéz aratást aratógépek végzik. A szövetkezeti tagok tudják, hogy mindezt népi demokratikus rendszerünk­nek köszönhetik, s ezért nagy lelkese­déssel készülnek a további feladatok megvalósítására. VERES VILMOS, Nyírágó A pinci asszonyok példás munkája A nemzetközi nőnap alkalmából nálunk ! Is örömmel emlékeztek meg a dolgozó nőkről. A többgyermekes aryák mel­lett nem feledkeztek meg a szövetke­zeti asszonyokról sem, akik szép eredmé­nyekkel dolgoznak a szövetkezetben és nagy részük van az elért sikerekben. A szövetkezet múlt év! jó eredménye is nekik köszönhető. Külön ki kell emelni a Tóth Jolán vezetése alatt működő zöld­ségtermelő csoport tagjait, akik az el­múlt év folyamán több mint 200 ezer korona jövedelmet értek el. A zöldség­termelő csoport asszonyai mint a múlt­ban, ez idén is szorgalmasan dolgoznak — készítik a melegágyakat. A pinci szövetkezeti asszonyokat példa­képül állíthatjuk mindenki elé. Sólyom László, Losonc SZELŐCÉRE boldog napok virradtak Szelőcére boldog napok virradtak az árleszállítás után. Pártunk és kormá­nyunk e nagy jelentőségű határozatát a szövetkezei dolgozói lelkesedéssel fogad­ták, hiszen ez már a hetedik árleszállí­tás a felszabadulás óta. Életszínvonalunk emelésének útján • nagy léptekkel ha ­ladunk előre, amiért csakis pártunknak, és kormányunknak, a szocialista rend­szernek lehetünk hálásak. CSIKÓS GIZELLA, Szelőce, nőtt az elégedetlenség és a szociál- í demokrácia osztályegyüttmüködést | hirdető politikája kezdte lejárni ma­gát. Szlovákiában e fejlődést a ma­gyar proletariátus harca befolyásol­ta annál is inkább, mert a déli ha­tárvonal hivatalos megállapítása el­húzódott és így a közvetlen kapcso­latok 1918. október 28. után sem szakadtak meg teljesen. Ez a körül­mény megmutatkozott a szlovákiai népi forradalmi mozgalom szociális tartalmában 1918 végén, illetve 1919 első negyedében. A nemzetiségi kér­dés, melyet a cseh nagytőke cseh és szlovák viszonylatban, a cseh és szlovák burzsoázia viszont közösen szlovák-magyar viszonylatban önző kizsákmányoló célzattal visszaélt, a belső ellentétek gyors kiéleződésének további indító oka lett Csehszlová­kiában. A népi forradalmi mozgalom tehát 1918 végén Szlovákiában radikális változásokra irányult. A magyar ki­zsákmányoló államhatalom szerveit eltávolították. A nép elkergette a jegyzőket, csendőröket, szolgabírákat, kocsmárosokat és földbirtokosokat. Forradalmi szervek alakultak, melyek a burzsoázia számára nagy veszélyt jelentettek, miután működésükkel aláásták a kapitalista magántulajdon intézményét. Ebben az időben a for­radalmi munkástanácsok és főleg a falvakban a nemzeti bizottságok az aüamhatalom egyetlen működő szer­vét képezték Szolvákiában. Cseh- és Morvaországban a burzsoá­zia helyzete előnyösebb volt, miután a kipróbált és töretlen osztrák ál­lamgépezet harc nélkül, önként ment át a cseh burzsoázia kezébe, mely ezenfelül saját nemzeti hivatali bü­rokráciával, jól felszerelt és az im­perialista haderők kebelében kikép­zett fegyveres erőkkel és ugyancsak Ausztriától átvett csendőrséggel és rendőrséggel rendelkezett. Ezen fe­lül a jobboldali reformisták is segí­tették a burzsoá államhatalom meg­szilárdítását. Szlovákiának az egy­séges államigazgatásba való csato­lása e hatalmi eszközökkel sem ment olyan egyszerűen, mint azt a bur­zsoázia elképzelte. A magyar bur­zsoázia és földbirtokosok és ezeknek hűséges bürokráciája nem adta ki kezéből az államhatalmat. Ellenkező­leg, úgy gondolták, hogy az ország területi integritását megmenthetik a háborús összeomlás után is és en­nek megfelelően a volt magyar álla­mi hivatalnokok Szlovákiában pasz­szív rezisztenciába léptek. A szlovák burzsoázia tehát a népi forradalmi mozgalom útján és a csehszlovák katonaság segítségével került a politikai hatalomhoz, de ezt az előnyös alkalmat sem tudta tel­jesen kiaknázni. A volt magyar ál­lamigazgatási szerveket nem tudta saját erejéből mozgásba hozni, mert nem rendelkezett elegendő számú képzett hivatalnokkal és ez irány­ban is teljesen a cseh burzsoázia segítségére voit utalva. Az ebből származó nehézségeket regionális kormányszerv segítségével, Szlovákia teljhatalmú minisztere diktátori ha­táskörével akarták áthidalni. A csehszlovák burzsoá államhata­lom tehát Szlovákiában és Kárpátalja megszállott részében az első perctől kezdve nyílt, kendőzetlen, tekintet­nélküli osztálydiktatúra formájá­ban működött, melyet terrorisz­tikus munkásellenes intézkedések sorozata jellemzett. Nem csoda, hogy a nemzeti felszabadulás­sal egybekötött illúziók itt hama­rább szertefoszlottak mint Csehor­szágban. E fejlődés következményeit röviden így foglalhatjuk össze: A magyar kizsákmányoló osztályok és szolgá­latukban álló hivatalnoki kar nem vették tudomásul a szlovák dologozó nép elhatározását, azt a tényt, hogy saját elhatározásából végleg kisza­badult az elnyomásuk alól és az ön­álló Csehszlovák Köztársaságban kí­ván élni és fejlődni. A magyar ural­kodó osztályok ellenállása folytán szükségessé vált a Csehszlovák Köz­társaság kihirdetése után Szlovákia katonai megszállása, elsősorban cseh csapatok útján. Ezt a szükségszerű­séget kihasználta a csehszlovák bur­zsoázia arra is, hogy egyidejűleg a hadereje segítségével eltávolítsa a népi forradalmi szerveket és saját osztályhatalma érdekében felújítsa a volt magyar elnyomó államszervek működését, ugyancsak elsősorban cseh hivatalnokok segítségével, mi­után szlovák burzsoá szakemberek nem voltak és a magyarok még séges a tudományos világnézet, a marx-lenini tanok némi ismerete. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a kommunisták elméletileg állandóan képezzék magukat és e célt a napi pártsajtó, a politikai, illetve ismeret­terjesztő folyóiratokon kívül az évi pártoktatás szolgálja a leghatéko­nyabban. Tehát minden kommunistá­nak a párttagságqa! iáró kötelessége, hoay elméleti tudását, qyarapítsa. A járási építőüzem munkáját több küi­I dött bírálta, hogy a szövetkezetek részére az építkezési tervrajzot késve csinálják, meg ugyanakkor — ahogyan a beszámoló Is megemlítette — a lipovai paplak épí­tési tervezetét soronks'vüi készítették el. Vajon e munkaszakaszon dolgozó kom­munisták, vagy a vezető elvtársak helye­sen döntöttek-e, amikor a szövetkezeti épületek építése elé a paplak tervrajzá­nak elkészítését helyezték? Hát nem el­sőbb­e az, hogy a szövetkezetek legrövi­debb időn belül minél magasabb terme­lési szintet érjenek el, egyre többet ter­meljenek. hogy valamennyiünk életszín­vonala még magasabbra szárnyaljon? Meggyőződésünk, hogy minden józan Íté­lőképességű ember a közösség érdekét, a jólét még nagyobb arányú növelését helyezi előtérbe. A kulcsodi kommunistákra nézve sem a leghízelgőbb az, amiről a konferencián is szó esett. A faluban úgyszólván semmiféle szórakozási, illetve művelődési lehetőség nincs. A fiatalok pedig Kulcsodon sem vetik meg a szórakozást, művelődni is szeretnének. Kulturális otthon kellene. Ezt már ók is hangoztatták. A falusi pártszervezet tagjai is tudnak a fia­talok óhajáról. Ezzel szemben mi történt? Gyűjtést rendeztek, de nem a kulturális otthon, hanem a pap­lak építésére. Eddig a gyűjtési ív vég­összege szerint több mint 40 ezer koro­nát szedtek össze, s az „adakozók" kö­zött nem egy kommunista neve is sze­repel, akik közill egyesek 4—500 koronát adtak a tervezett paróchia építésére. Ha­zánkban — azt hisszük, mindenki előtt Ismeretes, — a papok éppúgy fizetést kapnak, mint akármelyik értelmiségi dol­gozó. A paplakok építése illetve renoválá­sa is az állami költségvetésből történik. A gyűjtés tehát teljesen indokolatlan. Befejezésül talán még annyit, hogy a járási pártkonferencia egyik legki­emelkedőbb eredménye, hoqy az úgy­nevezett „kényes" kérdésekhez is hozzányúlt. Ez azért fontos, mivel az ideológiai nevelés ma egyike a szo­cialista építés legalapvetőbb követel­ményeinek. Tűrhetetlen, hoqy egyes kommunisták a misztikum és babona oltárának áldoznák. Az emberek öntudatától, ideológiai fejlettségétől füqg, mikor és hogyan teljesítjük a 1 Dárt által kitűzött feladatokat. „Nagymagyarországrő!" álmodoztak. Ez a körülmény a Hlinka-párt szepa­ratizmusához és a cseh nagytöke terjeszkedéséhez nagyban hozzájá­rult. Ilyen körülmények között a burzsoá államhatalom „konszolidálá­sát" burzsoá demokratikus eszközök­kel nem lehetett elérni. Ezért vezet­ték be Szlovákiában a nyílt burzsoá diktatúrát. E diktatúra elleni harc folyamán a népi forradalmi mozgalom antikapitalista jelleget öltött. A dol­gozók ugyanis itt hamarább felis­merték a burzsoá állam lényegét, mely nem burkolózhatott a megszo­kott „demokratikus" jelszavakkal és kezdtek rájönni arra, hogy a szociá­A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának első napjá­tól kezdve küzdött a magyar dolgozók megnyeréséért. Forradalmi lelkese­désével, a népi tömegek mozgalmá­nak kihasználásával és céltudatos propagandájával és agitációjávai ké­szítette elő az objektív forradalmi helyzetben az előnyös osztályerő-vi­szonyok felismerésével a hatalom átvételének szubjektív előfeltételeit. A burzsoáziának és államhatalmának gyöngítésére irányuló osztályharcok, melyekkel a magyar proletariátus utat tört az 1919 márciusi esemé­nyedhez, nagy hatást váltottak ki nemcsak Csehszlovákia dolgozói kö­zött, de befolyásolták a csehszlovák burzsoázia politikai döntéseit is. A csehsziovák burzsoá kormány elő­relátta a „magyar propaganda" kö­vetkezményeit. Likvidálta a nemzeti bizottságokat, betiltotta a magyar újságok terjesztését Szlovákiában. De nem tudta megakadályozni azt, hogy Szlovákia dolgozói a magyar proletariátus példája szerint sztrájk­ba lépjenek, hogy szociális követel­ményeket érvényesítsenek és hogy | az illegális utakon terjesztett magyar i kommunista sajtóból, röpcédulákból ' és brosúrákból értesüljenek a ma­lis változásokat a burzsoá kormány- j tói békés úton elérni nem lehet. A cseh és szlovák burzsoázia ha­talmi helyzete ebben a küzdelemben aránylag előnyös volt, mert a hatal­mi eszközökön kívül a jobboldali szociáldemokrácia hatékony segítsé­gével is rendelkezett. Szlovákiában azonban ez irányban is eltérő helyzet alakult: az itteni szociáldemokrácia szervezeteinek többsége 1919 elején még nem függött a prágai szociál­demokrácia vezetőségétől és ezért a dolgozó tömegekre Szlovákia déli és keleti részében és Kárpátalján első­sorban a magyarországi események gyakoroltak közvetlen hatást. gyarországi forradalom fejlődéséről. A hatalom 1919 márciusában vér nélkül, békés úton került a magyar proletariátus kezébe. Ennek több oka volt. A magyar dolgozó nép túl­nyomó többsége igen hamar kiábrán­dult a Károlyi-féle polgári-szociál­demokrata koalíció „népi" kormá­nyából. Ez a „liberális" rezsim, mely az elvesztett háború után a burzsoá­zia és nagybirtokosok hatalmát akar­ta megmenteni, sokat szavalt ugyan a demokráciáról és a földreformról, de cselekedetei a földosztó parasz­tok megbüntetésében, a fiatal kom­munista párt elnyomásában merül­tek ki. Külpolitikai téren az ántánt­hatalmak kegyeit akarta megnyerni és készen állt a „területi integritás" áráért a szovjetellenes intervenció­ban is részt venni. 1919. február 20­án a Károlyi-kormány megkísérelte a kommunista párt erőszakos likvi­dálását; működését beszüntette és vezetőit bebörtönözte. A Kommunis­ták Magyarországi Pártja az illega­litás nehézségeit hamar leküzdötte és már március közepetáján nyilván­való volt, hogy a dolgozó tömegek többsége a kommunista párt veze- j tőinek kiszabadítását követeli, hogy | a szociáldemokrácia jobboldali veze- I | tőségét jelentősebb tömegek nem tá­mogatják és hogy a burzsoá állam­hatalom amúgyis megingott elnyomó­szervei, melyeket a Károlyi-kormány ideig-óráig talpra állított, nem ké­pesek a tömegek nyomásának ellent állni. Ehhez jött még a második Vyx-jegyzék, mellyel az ántánt az új magyar-román határvonalat úgy vonta meg, hogy ezzel a magyar államterületet teljesen felaprózta. Ebben a helyzetben Károlyi kormá­nya, melytől a burzsoázia elvárta, hogy nyugati imperialisták pártfoga­sát fogja megszerezni, tovább nem tarthatta magát. A szociáldemokrá­cia jobboldali vezetősége viszont egymagában már nem vállalhatta a kormányzás felelősségét, mert a mun­kásosztály és a dolgozók többi tö­megei a kommunisták mögött álltak, illetve nélkülük munkáskormányt el­képzelni sem tudtak. így került sor a szociáldemokrácia vezetőségének és a bebörtönzött kommunisták tárgyalására, melynek során a kommunista párt feltételeit, a proletárdiktatúra kikáltását a jobb­oldali reformisták és revizionisták legalább látszólag kénytelenek vol­tak elfogadni. E megállapodás alap­ján a két párt egyesült, - sajnos a jobboldali reformisták kizárása nélkül, — és a budapesti munkás­és katonatanács a magyar munkás­osztály nevében 1919, március 21-én kihirdette a proletárdiktatúrát. A két párt egyesülése a hatalom békés át­vételének fontos előfeltétele volt: az egyesülés, melynek során a baloldali szociáldemokraták szívvel-lélekkel a kommunisták mellé álltak, lehetővé tette a még gyönge és szervezeten kommunista pártnak, hogy a prole­tárdiktatúrát megvalósítsa. Ezt a tényt tehát pozitíven kell értékelni annak ellenére, hogy maga az egye­sülés súlyos kövétkezményekkel járt: a jobboldali reformisták és revizio­nisták bomlasztó tevékenysége im­már a párton belül folytatódott, maga a kommunista pért a szociál­demokrácia szervezeteiben és a szakszervezetekben alapjában felszí­vódott, úgy. hogy tulajdonképpen s : magyar tanácshatalom Idején nem I volt olyan forradalmi pártszervezet, I amely a jobboldali árulókkal a harcot A Magyar Tanácsköztársaság jelentősége és hatása a csehszlovák mu nkásmozgalom ra ŰJ SZÖ .5 * 1959. március 28.

Next

/
Thumbnails
Contents