Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-17 / 75. szám, kedd

TÖBBET, JOBBAT, OLCSÖBBAN A szenei járás szövetkezeteseinek konferenciája : • • • Már évek óta részt veszek a szövetkezeti konlerenciákon, de a mostani tetszett legjobban. Nyugodtan meg lehet állapítani, hogy a szövetkezetek nemcsak gazdaságilag és politikailag fejlödnek, hanem e fejlődés ez idén a járási szövetkezeti konferencián úgymond gyakorlati értelemben is megmutatkozott. Járásunk szövetkezetei valóban sokat fejlődtek az utóbbi időben. Ha megnézzük a két év eredmé­nyét, már az is mutatja, hogy a szövetkezetek bevétele jelentősen gyarapodott. 1956-ban a bevétel 39 millió korona volt, tavaly a gyen­gébb termés ellenére is 58 425 mil­lió korona. Egyre szaporodnak, a szövetkezetek gazdasági épületei, s gyarapszik az állatállomány. További eredmény, hogy a szö­vetkezetekben ma már nem félnek az új technológiától. Emelik a mun­katermelékenységet, csökkentik a ki­adásokat. Járásunkban tavaly 12 sza­bad nyári istállót építettek a nö­vendékmarháknak. Ez az építkezés sokkal olcsóbb, egészségesebb és az állatok gondozása is könnyebb. Ez idén még több ilyen épületet épí­tünk fel. A sertések részére szin­tén építünk olcsó istállókat, még­pedig három szövetkezetben, ezek­ben az istállókban önetetők lesz­nek, 500—800 sertés részére. Egy hónap alatt kész egy ilyen istálló. Emelkedik a munkatermelékenység, mivel csupán egy asszony gondozza az állatokat. Ezenfelül emelkedik a súlygyarapodás is, a haszon és je­lentős munkaerőt takarítunk meg. A konferencia küldöttei beszéltek arról, hogy ez új módszerű istálló­Zást általánosítani fogják a szö­vetkezetben. Battyánban is a saját gépeikkel Tél végi reggel. A szemerkélő esőben emberek sietnek a falu vége felé, ahol a GTÄ traktoros brigádja javítóműhelyé­ből bodor füstfelhő száll, jeléül, hogy már foglalatoskodnak a traktorok. Lassan gyU­lekeznek a szövetkezet vezető dolgozói, a GTÁ képviselői. Az úton haladók csodál­kozva állnak meg egy pillanatra és kí­váncsi érdeklődéssel szemlélik, hogy mi történik a battyáni traktoros-brigádon. Nem más csak az, ami Nagygíresen és a királyhelmecl járás több szövetkezeteiben — a szövetkezet átveszi a gépeket. Megkezdődik az átadás. Vizsgáló sze­mekkel nézegetik a traktorokat. Vitatkoz­nak, de minden esetben megegyezésre jutnak. Hogyne, hiszen ezután már egye­dül, saját gépeikkel harcolnak a maga­sabb terméshozamokért. Kónya István könyvelő pontosan nyil­vántartásba vesz mindent. Szükséges is a rend, mert 7 traktor, 3 kévekötő-ara­tógép, 5 vetógép, 4 soroseke, pótkocsik, boronák, hengerek, műtrágya és istállö­trágyaszórők, silózökombájn, burgon.vaül­tetö és sok egyéb gép, szerszámok bizony nem kis felelősséget rónak a szövetkeze­tesekre. -ki­Jelentős előrehaladásnak számít, hogy a konferencia küldöttei fel­szólalásaikban megjelölték azokat a feladatokat, amelyeket a közeljövő­ben valóra kell váltani. Fialka elv­társ, az igrámi szövetkezet könyve­lője három fő pontot jelölt meg, ami nagv jelentőségű a gazdálko­dás továbbfejlesztésében. Kiemelte, hogy a szövetkezetben rendszeresen megtartják a gazdasági és politi­kai elemzést évközben, aminek az a célja, hogy feltárják a meglévő tartalékokat. Szólt továbbá a szo­cialista munkaversenyről, annak ér­tékeléséről s ezzel kapcsolatban a feltárt tartalékok gazdaságos kihasz­nálásáról. Fialka elvtársat, mint a szövetkezetek legjobb könyvelőjét kitüntették. Az igrámi szövetkezet valamikor a leggyengébbek közé tartozott, most már nagyon élre tö$t. A munkába az ifjúság is be­kapcsolódott, s így aztán elérték, hogy a gazdálkodás szemlátomást javul. Emellett a tagság kulturális színvonala is emelkedik. Most kul­túrházat építenek a faluban. Jelentős, eredményekről szólt Bu­dai Erzsébet CSISZ-tag Nové Osa­dyról, aki az állattenyésztésben dol­gozik. Elmondotta, hogy a szövet­kezet bevételének -kétharmád ré­szét az állattenyésztés adja. Főleg a sertésnevelésben érnek el jó eredményeket. A malacelválasztás kocánként 16, tizenöt kilós átlag­súlyban. • Kacinger elvtárs Sárfőről a föld, a talaj minőségének megjavításáról beszélt. Elmondotta, hogy náluk 600 vagon komposzttrágyát készítenek. 300 vagon tőzeget visznek Puszta­födémosről s ezzel 200 hektár föl­det megtrágyáznak. A Hurbanová Ves-i küldött arról szólt, hogyan emelte fel a szövet­kezet az egy hektárra eső bevételt 1600 koronáról 5500 koronára. Ez idén a terv szerint 6000 korona be­vételt érnek el hektáronként. Mind a 22 felszólaló érdemlege­sen beszélt a szövetkezeti gazdál­kodás megjavításáról. Bírálták a munkájukat is, mint például a ki­rályfai szövetkezet elnöke, aki el­mondotta, hogy tavaly a nemtörő­dömségből milyen hibák keletkezték, amikor a tagoknak 8 vagon herét szétosztottak. Ily módon a tagság­nál egy tehénre 23 mázsa here ju­tott, míg a szövetkezet teheneinek mindössze 6 mázsa. Természetesen, ez nagyon megbosszúlta magát. A szenei járás szövetkezeti kon­ferenciáját értékelve el lehet mon­dani, nagyot haladt a tagság fej­lődése, mindenki érzi feladatának jelentőségét a mezőgazdaság fellen­dítésében. Csandal István, Szene. A gépesítés segítségével Több vasércet fejtenek Rozsnyón • A gépesítés na­gyobb szaktudást kíván • Biztató eredmények A rozsnyói vasércbányák sötét ak­náitól annyira távol esnek az iro­dai épületek, hogy sokan azt hi­hetnék, a kettőnek semmi közé sincs egymáshoz. A valóság persze nem ezt igazolja, sőt mind kiderült, a két „részlegnek" rendkívül szoros 'kapcsolatai vannak. És erre mosta­nában igazán nagy szükség nyílt, mivel a rozsnyói bányákban idén is nagy mértékben fokozni kell a fej­tést, s ez éppúgy gondot okoz a sítették az egyes tárnákat, a kor­szerűsítésre még ma is nagy szük­ség van. Ezt szem előtt tartva ter­vezték idén a bányák beruházásait. Mindenekelőtt két további bányá­ban vezetik be az úgynevezett „tá­rolásra-fejtést", melynek' lényege az, hogy a vasércet a fejtőhelyről erre épített „bunkerből" eresztik a csillékbe, melyek a főfolyósokon közlekednek. Ezenkívül a Bernarda és az István bányában új kotróberen­bányamérnököknek, mint az akná- I dezést helyeznek üzembe, mely szoknak, élvájároknak és valameny­nyi bányásznak. Az 1958-as év határidő előtti — december 15-i — befejezése azt mu­tatja, hogy a rozsnyói bányákban eredményesen küzdenek a nagyobb fejtési eredményekért. Januárban még tartott a fokozott munkakész­ség és a tervet öszesítve az öt bá­nyában 102,2 százalékra teljesítet­ték. Februárról azonban már csak mérsékletebben szólhatunk, ugyanis a hónap első kétharmadának fej­téstervét mindössze 96,6 százalékra sikerült megvalósítaniok. Természe­tesen az idei feladatokhoz ilyen munkaütem már nem elégséges. Az egész évi fejtési terv a tavalyival szemben 11,7 százalékkal megnöve­kedett, holott az önköltséget mint­egy 4,5 százalékkal kell csökken­teni. A bányák jelenlegi helyzetének ismertetéseképpen elmondhatjuk, hogy bár tavaly érezhetően gépe­. K Í^W^B A čelakovicei TOS gépipari üzem dolgozói sikeresen teljesítik*a termelés növelésére tett felajánlásaikat. A ter­melési tervet mindeddig 175 százalékra teljesítik. A termelés növelésén kívül sok figyelmet szentelnek a vá­laszték bővítésének is és már megkezdték az újrendszerű automatikus fémmegmunkáló gépek készítését is. Képünkön a TOS üzem kivitelre készült gyártmányait láthatjuk elszállításuk előtt. (K. Mevald (ČTK) felv.) nemcsak meggyorsítja a fejtést, de jelentős önköltségcsökkentést is je­lent majd a bányák számára. A fokozatos gépesítés nagy köve­telményeket támaszt a dolgozók szakképzettségével szemben. Ezzel kapcsolatban megemlítésre méltó még a üzemi szakszervezeti mozgalom és a pártbizottság eredményes tevé­kenysége a bányászok iskoláztatása terén. Jelenleg először is az új be­rendezés kezelésére kijelölt bányá­szokat részesítik elméleti oktatás­ban, hogy az új gépek szakszerű irányításával elejét vegyék az eset­leges fennakadásoknak. A rozsnyói bányák tevékenységé* vei kapcsolatban meg kell említe­nünk még az idén üzembe helye­zett ércpörkölőt is, mely az érc­feldolgozást jelentős mértékben gazdaságosabbá teszi. E folyamat nemcsak felszerelést, de embereket is elvont egy bizonyos időre a fej­téstől, s a februári gyengébb terv­teljesítésre ez viszonylagos, de nem elfogadható okot ad, mint ahogy azt Rozsnyón emlegetik. Az ércpör­kölésnél számos csillére volt szük­ség és a hiányt nem pótolta idejé­ben az erre hivatott üzem. Jó mun­kaszervezéssel azonban megment­hették volna a helyzetet. Persze ennek érdekében ma már megtet­ték a megfelelő intézkedéseket s az egész termelési folyamat meggyor­sítására márciusban már nagyobb mértékben használják az érc mág­neses kiválasztását is. A felsorolt intézkedéseken kívül számos módosítást végeznek a dol­gozók (•ycs/ségűyyi gondoskodásá­nak megjavítására, mivel az elmúlt évek bizonysága sserfnt még ezem a téren sem tettek eleget. Nyugodtak lehetünk tehát a rózs­nyói vasércbányák felől, bár jelen­leg csak a feltételei vannak meg a több vasércfejtésnek. E feltéte­leket, kihasználva nemcsak 11,7 szá­zalékos fejtésnövelést érhetnek el a tavalyival szemben, hanem az űj mutatókat jelentősen túl is szár­nyalhatják. A legbiztatóbb ígéret erre végezetül az, hogy február utolsó napjaiban már az egyes rész­legek 101-105 százalékra teljesí­tették napi fejtési tervüket. (szó). mindennek folytán ott a legnagyobb termést adják. Szorosan összefügg a termelés sza­kosításával - végsősoron pedig a mezőgazdasági termelés növelésével — az egyes vidékek szántóföldjei művelésének és trágyázásának a meghatározása is. A talaj termöere­jének lényeges növelésére hívta fel a figyelmet pártunk Központi Bizott­ságának legutóbbi ülése. De miből áll a föld termőerejének növelése? A megfelelő és bőséges trágyázásból, a szakszerű talajmüvelésből. Am ha ezt hatékonyan akarjuk végezni, ak­kor az nem oly egyszerű. Mert nem csupán arról van szó, hogy a földet bizonyos időközönként és rendszere­sen trágyázzuk, évenkint műtrágyáz­zuk és hogy szántunk, vetünk, meg boronálunk. Ha a mezőgazdasági termelés szakosításáról beszélünk, ha a föld termőerejének a növelé­sére törekszünk — amely a terme­lés emelésének leglényegesebb fel­tétele, .— akkor abból az igen egy­szerű és alapvető tényből kell ki­indulnunk, hogy ahány vidék, annyi­féle föld. Am ahány féie és tulajdon­ságú föld, annyiféle trágyázást és művelést kíván. Más trágyázást és művelést kíván a kötött talaj és megint mást a könnyű, a homokos föld. Mást a szikes és mást a me­szes talaj. De a föld trágyázásának ss művelésének hogyanját nemcsak a föld minősége és összetétele szab­ja meg, hanem a fekvése, a vidék éghajlati viszonyai is. Egészen más :rágyázási és művelési elvek érvé­nyesülnek a magas fekvésű, hide­jebb éghajlatú északon, mind pél­íául Dél-Szlovákiában. Amikor tehát i föld termőerejének a növeléséről beszélünk, akkor — éppen a cél írdekében — feltétlenül tekintetbe <ell venni a vidék földrajzi és ég­najlati viszonyait, a földek minősé­gét és összetételét. A mezőgazda­sági termelés növelésében csak ak­kor és csak úgy érhetünk el lényeges és számottevő eredményt, ha a fel­tételek megteremtésében mindenütt és mindenkor a helyi adottságokból indulunk ki. Véget kell vetni az általánosságoknak és az általánosí­tásnak s hogy mit és hogyan, azt a helyi körülmények szabják meg, a helyszínen döntsük el. Jelentős változást jelent az EFSZ­ek életében és gazdálkodásában, egész mezőgazdaságunkban az a leg­utóbb tett intézkedés, amely lehe­tővé teszi a szövetkezeteknek a gé­pek vásárlását. Sok szövetkezet régi óhaja teljesült ezzel. Nem azért ke­rült sor erre az intézkedésre, mintha a traktorállomások nem teljesítették volna a rájuk háruló feladatokat és nem váltották volna be a hozzájuk fűzött reményeket. Azért kerülhe­tett és kellett, hogy sor kerüljön erre az intézkedésre, mert a mező­gazdaság szövetkezetesítésében elért eredmények szükségessé teszik, hogy az EFSZ-ek saját gépekkel rendel­kezzenek. A szövetkezeti gazdaságok terjedésével a traktorállomások mun­kája mind nehézkesebbé vált, ami érthető is mert hiszen évről évre, sőt hónapról hónapra egyre nagyobb feladatokat kellett ellátniok. Am a mezőgazdasági termelés növeléséből eredő feladatok viszont éppen azt követelik meg minden szövetkezet­től és gazdaságtól, hogy a soronlévő mezőgazdasági munkákat késedelem nélkül, a maga idejében végezzék el. Ezt pedig csak úgy tudják biz­tosítani, ha saját gépekkel rendel­keznek, amelyekkel ott és azt a munkát végzik, amely éppen a leg­fontosabb és a legsürgősebb. Az, hogy a gépek a szövetkezetek tutaj­donába és kezelésébe kerülnek, bizto­sítja a meglévő gépállománynak az eddiginél jobb kihasználását, ami érthető is, mivel a szövetkezetek ar­ra fognak törekedni, hogy a meg­vásárolt gépeket minél jobban, minél gazdaságosabban kihasználják. Döntő jelentőségű hatással lesz me­zőgazdasági termelésünk alakulására a jövő évben életbe lépő új begyűj­tési és árrendszer. Mi lesz ennek a majd életbelépő új rendszernek a lé­nyege? Az, hogy megszűnik az eddig érvényben lévő kétféle árrendszer, a begyűjtési és az állami felvásárlási árrendszer. Az egész országra érvé­nyes egységes árrendszert léptetnek életbe, amely több lesz a mostani be­gyűjtési árnál, viszont kevesebb lesz az állami felvásárlási áraknál. Az új, egységes árrendszer bevezetésével egyidejűleg megváltozik a beadási rendszer mai formája is, helyette a szerződéses felvásárlás lép életbe. Mi teszi szükségessé az eddigi be­gyűjtési és árrendszer megváltozta­tását? Több minden körülmény, de különösen az. hogy mezőgazdaságunk fejlettségének mai fokán az érvény­ben lévő kettős rendszer nem hat már, ösztönzőleg a termelés növelésére A mai rendszer lehetővé teszi, hogy a gazdaságilag erős szövetkezetek terményeikért sokkal magasabb ára­kat érjenek el, mint a szövetkezetek zömét képező átlagos, vagy éppen gyengén gazdálkodó szövetkezetek. Hogyan lehetséges ez? Ogy, hogy a gazdaságilag erős szövetkezetek — amellett, hogy termelési költségeik az átlagosnál jóval alacsonyabbak — könnyű szerrel teljesítve a kötelező beadást, jelentős mennyiséget tudtak állami felvásárlásra juttatni, tehát terményeik egy részét magasabb áron értékesíthették. Ezzel szemben mi a helyzet a gyengébb szövetkezetek­ben? Termésük nagy részét - ha nem az egészet — a kötelező beadásra kellett adniok, tehát terményeikért átlagosan jóval kevesebb pénzt kap­tak. Ugyanakkor - s ez nem hagyha­tó figyelmen kívül — a viszonteladás mai rendszere alapján a gazdaságilag erős szövetkezetek alacsony árakon vásárolták meg az államtól azt - pl takarmányt - amit kaptak. Minden­nek következtében pedig az a hely­zet alakult ki, hogy a gazdaságilag erős szövetkezetek, amelyek termé­nyeik jelentős részét az állami felvá­sárlás magas árain értékesíthették, elbizakodottakká. megelégedettekké váltak, nem volt meg az az ösztönző anyagi érdekeltség, amely a termelés további növelésére serkentette volna őket. Ugyanakkor a gyengébb szö­vetkezetekben, amelyekben termelé­sük mai színvonala mellett nem volt meg a lehetőség arra, hogy termé­nyeiket a magasabb árakat jelentő állami felvásárláson értékesíthessék, a tagok egy részét arra késztette, hogy figyelmét a háztáji gazdaságra fordítsa, azzal törekedjék, mert hiszen a háztáji gazdaságban termelt termé­nyeket magasabb áron, az állami fel­vásárlás árain értékesíthette, nem úgy mint a szövetkezet közös termé­sét, amely csak a beadási árakon került eladásra. Végső soron tehát az a helyzet alakult ki, hogy az eddigi árrendszer segítette és támogatta a gazdaságilag erős szövetkezéteket, ám ugyanakkor nem serkentette őket a termelés növelésére, viszont akar­va, nem akarva hátrányos megkülön­böztetésben részesítette'az átlagos és a gyengébb szövetkezetekkel, mivel azok termelésük mai színvonala mel­let terményeiket nem értékesíthették az állami felvásárlási árakon. A majd életbe lépő egységes ár­rendszer jelentős mértékben elősegíti a gyengébb szövetkezetek gazdasági megszilárdulását, érdekeltté teszi őket a termelés növelésében, ugyan­akkor a gazdaságilag erős szövetké­zeteket arra készteti, hogy keressék a módját a még nagyobb eredmények elérésének, termelésük gazdaságos­sabbá tetelének. A szövetkezetek termelésének gazdaságosabbá tételé­ben az eddiginél sokkal nagyobb sze­repet játszik majd a termelési költ­ségek alakulása. Az új árrendszer be­vezetésével sokkal határozottabban lép előtérbe annak az elvnek az érvé­nyesítése, hogy ne csak többet, ha­nem olcsóbban Is termeljenek. Minél kisebb, minél kevesebb lesz a ter­melési költség, annál nagyobb lesz a haszon. Mennyibe kerül egy méter­mázsa búza termelése, mennyibe a húsé, mennyibe a tej literje és a tojás darabja? Nem az a mérvadó, hogy mennyit tesz ki a szövetkezet egész termelési költsége s mennyi a bevétele és a kettő közötti kiilönb­j ség jelenti a tiszta hasznot, miwl akkor a szövetkezet tagsága nincs és nem lehet tájékozódva arról hogy melyik termelési ága rentábilis és melyik nem. Márpedig arra kell tö­rekedni. azt kell elérni, hogv minden termelési ág rentábilissá, jövedelme­zővé, hasznothajtóvá váljék. Régi és mind égetőbbé váló kérdés mezőgazdasági termelésünk növelésé­nek a megoldása. Ha az elmúlt évek során értünk is el bizonyos javulást, eredményeink még megközelítőleg sem kielégítők. A helyzetbe viszont nem nyugodhatunk bele, nem eléged­hetünk meg azzal, ami. és ahogyan van. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy a mezőgazdasági termelés­ben valóban döntő fordulatot érjünk el. Olyan cél ez, amelynek elérését egyformán kívánja a parasztság és ar egész társadalom érdeke. Ezt kíván­ja mindnyájunk érdeke, mert a szo­cializmust felépíteni, bőséget és jó­létet, az ember javáról való szüntelen gondoskodást jelenti. Bátky László ÚJ SZÓ 5 * 19*59. március 17.

Next

/
Thumbnails
Contents