Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-17 / 75. szám, kedd

Barátság, mely nem ismer határt és távolságot IGAZI FŐNYEREMÉNY ! Galbács Mihály, a somorjai EFSZ tagja, Jirák Mária, az úszori földművesszövetkezet pénztárosa és Mészáros Mihály, a járási nemzeti bizottság gépkocsivezetője koronás pótbélyeget vásároltak a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség tagsági könyvecskéikbe. A sorsolásnál őket érte a nagy szerencse, körutazásra mehetnek a Szovjetunióba. A somorjai járásbői az utóbbi időben sokan jártak a Szovjetunióban. Nemrég 68tagú csoport, melyben EFSZ elnökök, agronómusok, fejők, traktorosok és az állami gazdaság dolgozói voltak, és utána egy 22-tagú csoport járt a Szovjetunióban. A küldöttség minden tagjának felejthetetlen élményt jelent ez az út. Csakhogy mi többet akarunk. A CSSZBSZ járási bizottsága arra ösztönzi az elvtársakat, hogy előadásokat tartsanak a Szovjetunióban látottakról, főleg tanulságos észrevételeikről. ELŐADÁSOK A SZOVJETUNIÓRÓL Az előadásos propagandában a járási bizottság figyelme azonban nemcsak arra irányul, amit egyesek láttak és hallottak a Szovjetunióban, de minden olyan kérdésre, ami iránt a lakosság különösen érdeklődik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusáról még most is folynak előadások. Ezenkívül ismeretterjesztő előadásokat rendez a balti szovjet szocialista köztársaságok lakosságának életéről. A baráti szövetség járási bizottsága mellett lektori csoportok alakultak. Az egyes községekből beszervezett előadók negyedévenként öszszejönnek, tanácskoznak, megismerkednek az előadások tartalmával, szlovák és magyar nyelvű anyagot kapnak az előadásaikhoz. A most folyó előadásokhoz a CSSZBSZ prágai központi bizottságától kiküldött elvtársak januárban szemináriumot rendeztek. Előadásaikra még a közeJi járásokból, Dunaszerdahelyről és Nagymegyerről is jöttek propagandisták. KAPCSOLATOK A SZOVJET POSTÁSOKKAL A somorjai járásban az idén jobban folynak az orosz népi nyelvtanfolyamok. A somorjai postahivatal dolgozói most már azért-is fontosnak tartják az orosz nyelv tanulását, hogy elolvashassák a moszkvai postahivataltól érkező leveleket. Csak nemrég vették fel velük a kapcsolatot. Bellaj elvtárs, a CSSZBSZ járási titkára volt a közvetítő. — Megkértek erre a somorjai postások, — mondja Bellaj elvtárs — és én örömmel teljesítettem kívánságukat. Az emléktárgyakat, fényképeket és levelüket Moszkvában a Metropol szálló közelében levő 25. számú postahivatal dolgozóinak adtam át. A szovjet postások igen szívélyesen fogadtak. Gyűlést tartottak ebből az alkalomból. Levelet fogalmaztak a somorjai postásoknak, melyben népünk iránt érzett rokonszenvükről írtak. „Mi, Lenin tanítványai — írják levelükben — a proletár nemzetköziség eszméihez igazodunk. Ezért nagy örömmel fogadjuk a baráti kapcsolatokat. Meggyőződésünk, hogy munkatapasztalataink kicserélése még jobban elmélyíti barátságunkat." A levélre már válaszoltak a somorjai postások. Az újságterjesztésben dolgozó elvtársak címét kérték a levélben, hogy tanácsokat kérhessenek tőlük. AZ ISKOLÁSOK LEVELEZNEK Érsek István kézbesítő Marika kisleánya, továbbá Dolák Margit, Takács A somorjai tizenegyéves iskola tanulóinak egyik csoportja a Szovjetunióból kapott levelet olvassa. Éva, Kálmán Mária és mások, meg a 11/a osztály kollektívája a somorjai új tizenegyéves iskolából szovjet pionírokkal és Komszomol-tagokkal leveleznek. Nagy örömmel küldik leveleiket a Zoja Koszomogyemjanszkája nevét viselő moszkvai 201-es iskola tanulóinak, Kovalenko Viktor Jozefovicsnak Tarnopolba, Muraszkov Bronyiszlavnak Minszkbe, Koleszovoja Lénának Moszkvába stb. Kétszeres az örömük, amikor választ kapnak. A leveleket közösen olvassák, majd kézről kézre adják. A levelek írásával és olvasásával a tanulók elmélyítik orosz nyelvtudásukat, ismereteket szereznek a szovjet városokról, tanácskoznak a szovjet írók müveiről, filmekről. Helyes lenne, ha tapasztalatcserére is felhasználhatnák levelezésüket. Érdeklődhetnének a szovjet tanulóktól, hogyan folyik náluk a politechnikai nevelés, milyen kapcsolatot tartanak fenn a gyakorlati élettel. Több más vonatkozásban is gyűjthetnének tapasztalatokat. A szovjet pionírok és komszomoltagok munkájában igen sok a követésre méltó példa. Szép, hogy jelvényeket cserélnek pionírjaink és CSISZ-tagjaink, de ne maradjanak csak ennél. A TANlTÖK JŐ PÉLDÄJA Kevés olyan foglalkozás van, amely annyira magára vonja a lakosság figyelmét, mint a tanítóság. A szülők joggal figyelik és a gyermekek is követik, hogyan élnek, viselkednek a pedagógusok, mennyiben egyeznek tetteik azzal, amit tanítanak. A jó tanítók ezért könnyen megnyerik a lakosság bizalmát. A tanítók iránti bizalom megnyilvánul a CSSZBSZ évzáró taggyűlésein is, melyeken sok tanítót beválasztanak a helyi vezetőségekbe. A járási tanfelügyelőség, hogy előkészítse a tanítókat a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségben végzett munkára, a szövetség járási vezetőségével a közel jövőben orosz nyelven vitát rendez „Az acélt megedzik" című könyvről. A tanítók ezenkívül az orosz próza és versek előadásának járási versenyére készítik elő tanulóikat és az orosz népi nyelvtanfolyamok hallgatóit. * * * A somorjai járásban jó munkát végeznek a CSSZBSZ üzemi és falusi szervezetei. Meglátszik itt a kommunisták gondoskodása. A járási pártbizottság negyedévenként foglalkozik a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szervezeteinek munkájával és arra vezeti a pártalapszervezeteket, hogy állandó és hathatós segítséget nyújtsanak ennek a nagy jelentőségű szervezetnek, amely ápolja népünk i barátságát felszabadítónkkal, a komj munizmust építő szovjet néppel. Drábek Viktor áUjjMA dolgozók az árleszállításról írnak Hazánk dolgozó népe életszínvonalának állandó emelésében jelentős állomás volt ez év március 8-a, a hetedik árleszállítás napja. A lelkesedés, az öröm, a megelégedettség látszott az embereken, az elért sikerek feletti büszkeség sugárzott az arcokon. És az emberek számolni kezdtek az egész országban. Számoltak családi körben otthon, a munkahelyen, kirakatok előtt az utcán, a szövetkezeti Irodában, szóval mindenki számolt és az eredmény kivétel nélkül minden esetben kedvező lett. Mindez visszatükröződik abban a sok-sok levélben, melyeket a legutóbbi napokban olvasóinktól kaptunk. Valamennyit nem tudjuk leközölni, de ime néhápy: FORRÓ IMRE komáromi olvasónk ezt az alkalmat arra használja fel, hogy párhuzamot vonjon a régi és az új között. Mert szerinte csak az tudja igazán értékelni a párt és a kormány március 7-i határozatait, aki saját bőrén tapasztalta a kapitalizmus kizsákmányolását. „Ma elmondhatjuk — írja — hogy hazánk minden dolgozója élvezi munkája gyümölcsét. A legutóbbi intézkedés is ezt bizonyítja kézzelfoghatóan. Az én családomban a számok így beszélnek: Családipótlék emelése egy évre (4 gyermek) 1800 kor. Árleszállításból eredő megtakarítás ruházatban 217 kor. Élelmiszereknél megtakarítás 615 kor. Évi megtakarítás összesen 2632 kor. Többet tesz ez ki, mintha azt a sokat emlegetett „tizenharmadik fizetést" kapnám. PATYOLAT SÁNDOR Oroszkáről Így Ir: Nálunk a Garam mentén mindenütt nagy megelégedéssel tárgyalják az árleszállítási rendeletet. A szombati lapokat valósággal szétkapkodták az emberek. Hétfőn reggel megélénkült a forgalom az üzletekben. Az üzletvezetők és elárusítók arra panaszkodnak, hogy „hirtelen" jött ez a rendelkezés és sok gondot okoz az árak átjelölése. De szívesen végezzük ezt a munkát — mondják — valamennyien. Karolinán is lázba hozta az embereket a párt és a kormány nagyjelentőségű határozata a 7. árleszállításról, a gyermekpótlékok és nyugdíjak emeléséről — írja VERES VILMOS [eveiében. Március 9-én a Jednota Fogyasztási Szövetkezetben is többen vásároltak, mint máskor. Nagy esemény ez — mondja az egyik bácsi, miközben türelmesen várakozik, hogy sorra kerüljön — például a Pobjeda karóra 1953-ban 960 koronába került, ma pedig 360 koronáért vásárolom meg. Karolina dolgozói tudják, hogy életkörülményeik alakítása saját kezükben van, ezért jó munkájukkal válaszolnak az életszínvonal emelését szolgáló intézkedésekre. Tíz gyermeknek adtam életet és abból hét fiút és két leányt neveltem fel abban a gyalázatos kapitalista rendszerben, mely ma már a múlté. Nagyon nehéz volt a sora akkor a sokgyermekes anyának. Most megbecsülésben van részem, kitüntetést is kaptam. És nemcsak engem, katona fiefmat is kitüntették. Mindehhez ajándékul kaptuk az árleszállítást is, hogy még szebben öltöztethessük gyermekeinket és még jobban élhessünk. Jó munkánkkal háláljuk meg pártunknak és kormányunknak a gondoskodást és őrködni fogunk, hogy a kapitalisták ne veszélyeztessék a dolgozó nép államát. így akarom én és 15 éves fiamat is úgy nevelem, hogy hazájának hü fia, jó katona legyen. HEGEDŰS JÓZSEF katona arról számol be, hogy a katonák is örömmel fogadták az árleszállítás hírét, amiről a másnapi CSISZ-gyűlésen már élénk vita folyt. Procházka elvtárs boldogan újságolta, hogy édesanyja április 1-től a rendelkezés értelmében havi 260 koronával több járadékot fog kapni. Havliček tizedes édesapjának vágya egy motorkerékpár volt. Nyolc gyermek van a családban és a városban minden az üzletből kerül elő, így a motorkerékpárra csak nem gyűlt össze a pénz. De a kormányhatározat lényegesen megváltoztatta a család helyzetét. Magasabb gyermekpótlék, olcsóbb élelmiszer és ruházati cikkek, — mindez rövidesen valóra váltja az apa vágyát. Danis elvtárs mindjárt a gyűlés előtt számította kl, hogy felesége most már megveheti a régen tervezett mosógépet, mert 210 koronával csökken a család havi kiadása, no és a mosógép is olcsóbb lett. Egymás után számoltak be a katonaelvtársak arról, mennyivel könnyíti meg életüket a párt és a kormány határozata. Minden felszólalón meglátszott, hogy az új rendelet még jobban megerősítette pártunk és kormányunk iránti szeretetében és bizalmában. KOMÁROMI DEZSŐNÉ Dunaszerdahelyről azt írja, hogy az árleszállítás napján népesek voltak a járási székhely utcái, az emberek a kirakatokat tanulmányozták. Hétfőn reggel pedig az üzletekbe''- özönlöttek a vevők. Az egyik órásüzletben rövid idő alatt tíz karórát adtak el. A napi tervet az összes üzletek néhány óra alatt túlteljesítették. A kiszolgálók fáradtan, de a jól végzett munka örömével jártak a boltokban. Nagyidán három élelmiszerüzlet és egy áruház van s ma valamennyiben rendkívül sok a nép — írja LOBEL ZOLTÁN. Sokan vásárolnak, sokan érdeklődnek, mi s menynyivel lett olcsóbb. Az elárusítók nem is győznek mindenkinek válaszolni, de maguk a vásárlók megadják a felvilágosítást az érdeklődőknek. Szinte büszkék rá, hogy mennyit takarítottak meg. Az öreg András bácsi az üzlet előtt fogott meg, vajon igaz-e, hogy az ö járadékát is emelni fogják. Az igenlő válasz könnyet csalt a szemébe. Meghatotta a párt gondoskodása. AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK komáromi üzemének dolgozói a párt- és kormányhatározat átolvasása után levélben válaszoltak, amelyben Ígérik, hogy minden erejükkel törekedni fognak a gazdasági állatok hasznosságának növelésére, hogy ily módon a dolgozók több és olcsóbb hústerméket vásárolhassanak. Bízunk benne, hogy Ígéretüket betartják. Csak néhány levél, de visszatükrözi az egész ország hangulatát. Megszilárdul, mélyül a párt és kormány iránti bizalom, szeretet. S nagy lendülettel folyik az országban a munka, mert a dolgozók tudják, az életszínvonal további emelése az elért munkasikereken nyugszik. MEZŐGAZDASÁGUNK ALAPVETŐ KÉRDÉSEI Mezőgazdaságunk alapvető kérdéseiről szólva mi az, amit elsősorban is hangsúlyoznunk kell? Az, hogy mezőgazdaságunkban lényegében győzelemre vittük a szocialista nagyüzemi gazdálkodás gondolatát. A mezőgazdasági földterületnek majd 80 százalékán már nagyüzemi gazdálkodás folyik s teljes mértékben reális pártunknak az a célkitűzése, hogy a jövő év végéig befejezzük a szövetkezeti/ gazdálkodásra való áttérést. Az a győzelem pedig, amit a mezőgazdaság szövetkezetesítésében már elértünk, megadja a feltételeit annak, hogy záros határidőn belül döntő feladatot érjünk el a mezőgazdasági termelés növelésében olyannyira, hogy az alapvető élelmiszer fajtákból szükségleteinket a saját termelésünkből fedezzük. Pártunk Központi Bizottságának március 4-i ülése megállapította mezőgazdasági termelésünk nem kielégítő voltát s feladatul tűzte ki a mezőgazdasági termelés növelését. Ám a mezőgazdasági termelés nem kielégítő állapotának hangsúlyozása, az a körülmény, hogy mezőgazdasági termelésünk csak nem sokkal haladja meg a háború előtti színvonalat, valamint az, hogy a második ötéves terv kitűzte 18 százalékos emelkedés helyett csak 6 százalékot sikerült elérnünk, azt jelenti-e — mint ahogy egyesek és ellenségeink szeretnék, - hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás nem képes megbirkózni a kitűzött feladatokkal, nem képes a termelés növelésére? Az ilyen feltevéseknek a leghatározottabban ellent kell mondanunk. ! Maga a valóság döntötte meg azokat az elméleteket, amelyek szerint a nagyüzemi termelésre való átmenet múlhatatlanul a termelés csökkenését hozza magával. Nemcsak a termelés csökkenésére nem került sor — s ennek igazolására hangsúlyoznunk kell, hogy mezőgazdasági termelésünk valamivel már túlhaladta a háború előtti szintet —, hanem ellenkezőleg, az EFSZ-ek és az állami gazdaságok eredményei lényegesen jobbak az egyénileg gazdálkodókénál. Ez pedig mindennél jobban bizonyítja a szocialista nagyüzemi termelés fölényét a kisparaszti gazdálkodás fölött. Ám ha a mezőgazdasági termelésünk nem sokkal ugyan, de túlhaladta a háború előtti szintet, ha a szövetkezeti nagyüzemi gazdaságok nagyobb hozamokat érnek el, mint az egyénileg gazdálkodók — s ezt ma már senki sem vonja kétségbe - akkor miért nem elég ez, miért nem képes fedezni élelmiszer szükségleteinket? Erre a kérdésre egyszerű és kézenfekvő a válasz. Azért, mert lényegesen nagyobbak az igények, sokkal nagyobb a fogyasztás mint a háború előtt volt. S a megnövekedett fogyasztás nemcsak az ellátatlan, a városi lakosságra jellemző, tehát azokra, akiknek ellátását az állami készletekből kell fedezni, hanem jóval többet fogyaszt maga a termelő, a falusi lakosság is. Jellemző erre, hogy például gabonából a szövetkezeti termelés nagyobbik része még mindig a tagok személyi fogyasztására kerül, és csak a kisebbik rész kerül beadásra. A helyzet tehát az, hogy bár a szövetkezetek nagyobb hozamokat érnek el, mint az egyénileg gazdálkodók, bár túlhaladtuk a háború előtti szintet, ám ennek ellenére a megnövekedett igényeket és fogyasztást saját termelésünkből nem tudjuk kielégíteni és ebbe erősen közrejátszik az a körülmény, hogy lényegesen nagyobb a parasztság fogyasztása is, ami viszont a piaci termelés csökkenését vonja maga után. Tekintve, hogy szocialista társadalmi és gazdasági rendszerünk célja az egyre növekvő szükségletek kielégítése, nyilvánvaló tehát, hogy e szükségleteket csakis a mezőgazdasági termelés növelése révén elégíthetjük ki. A mezőgazdasági termelés növelésének pedig minden feltételét megadja és biztosítja az, hogy a mezőgazdasági földterület döntő többségén már nagyüzemi gazdálkodás folyik. Tényként kell azonban megállapítanunk, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségek mindeddig nem nyilvánultak meg kellőképpen a termelés növelésében. Pártunk Központi Bizottsága ennek egyik okát abban látja, hogy számos szövetkezetben a nagyüzemi termelés helyett többé-kevésbé még mindig kisparaszti módon gazdálkodnak, valamint abban, hogy mezőgazdaságunk nem tart lépést és nem használja fel az új agrotechnikát, a mezőgazdasági tudomány legújabb ismereteit és vívmányait. De miben mutatkozik meg, hogy számos szövetkezetben a nagyüzem ellenére is még mindig kisparaszti módon gazdálkodnak? Legfőképpen abban, hogy termelésüket szétaprózzák, aránylag kisterjedelmű földeken a növényi termelés csaknem valamennyi terményét termelik, ami aztán persze nem teszi lehetővé a valóban nagyüzemi termelés kibontakozását, nem beszélve arról, hogy a termelésnek ez a szétaprózása jelentős mértékben növeli a termelési költségeket is. A termelés szétaprózottságának megszüntetésében, a valóban nagyüzemi termelés érvényrejuttatásában, végső soron pedig a termelés növelésében egyik döntő tényezővé kell, hogy váljék a mezőgazdasági termelés tájrendszerének a kialakítása, ' annak az elvnek az érvényrejuttatása, hogy minden vidék a földrajzi és éghajlati adottságainak megfelelő kultúrákat termessze. Nem először vetődik fel ennek szükségessége, ám a mezőgazdaság irányításában és szervezésében eluralkodott bürokratizmus és kényelemszeretet komoly akadályokat gördített ennek a nagyon helyes és hasznos elvnek az érvényesítésében. Közrejátszott ebben maga a begyűjtési rendszer is, amely éppen a mezőgazdaság irányításában uralkodó bürokratizmusból kifolyólag nem vette tekintetbe az egyes vidékek termelési és éghajlati adottságait, hanem a kerület vagy járás termelési feladatait az osztás és a szorzás egyszerű műveletei alapján mechanikusan szétírta az egyes gazdaságokra, megfosztva őket annak lehetőségétől, hogy azt termeljék, amire földjeik a legalkalmasabbak s aminek termeléséhez maguk a termelők is — termelési tapasztalataik alapján — a leginkább értenek. Téved azonban az, aki úgy vélekedik, hogy most már és ezentúl a termelés szakosításának jelszava alatt mindenki és minden gazdaság azt és annyit fog termelni, amit akar, ami éppen tetszik. Egyáltalán nem erről van szó. A termelés szakosítása nem csupán azt jelenti és nem csupán a termelők véleményére támaszkodik, hanem annak meghatározását, hogy melyik vidéken mit termeljenek, nagyon alapos tudományos munkának kell megelőznie. Tudományos, laboratóriumi vizsgálat alá kell vetni a talajt, meg kell állapítani összetételét és — a népgazdaság szükségleteivel összhangban - ennek alapján kell meghatározni a termelési feladatokat. Ám a termelés szakosítása nem csupán azt jelenti, hogy a termelési tradíciók figyelembe vételével, tudományos elemzések alapján megállapítjuk, melyik vidéken, melyik földben mit termeljenek. Az is igen fontos körülmény, hogy a „mi"-nek, mely fajtáját. Mert nem minden, ha megállapítjuk és azt mondjuk, hogy ennek vagy annak a vidéknek termelési és éghajlati adottságai kiválóak például a kukorica termesztésére. Azt is ki kell kísérletezni és meg kell állapítani, hogy a kukorica melyik fajtája felel meg leginkább e vidék termelési és éghajlati adottságainak. Mert úgy van, hogy még egyforma összetételű földek mellett is, az a fajta, amely kiváló eredményeket hoz Dél-Szlovákia egyes részein, nem biztos, hogy Csehországban is beválik. Éppen ezért el kell érnünk, hogy minden vidék és minden gazdaság kitermelje az ott termesztett növények legjobb fajtáit, azokat, amelyek a leginkább alkalmazkodtak a földek minőségéhez és összetételéhez, az éghajlati adottságokhoz s amelyele ÜJ SZÖ 4 * 1959. március í*,