Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-07 / 37. szám, szombat

fl Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa ri *****

* A***********

**

**********

**********-***

****

***

****** *1i****++*

it

*

*it

*****

*ir*ir*

*ii*******-k**1t*********it** l (Folytatás az L oldalról) minden erejüket latba vetik, hogy becsülettel teljesítsék ezt a történelmi feladatot. Elvtársak! A XXI. pártkongresszus kitűzi a békés építés nagyvonalú feladatait. A kongresszus tárgyalásában visszatükröződik a párt és a szovjet nép akarata, hoqy valóra váltják a kommunista építés terveit, mindent megtesznek a béke megőrzéséért és a különböző társadalmi rendszerű orszáqok békés egymás mellett élésének biztosításáért. Ebben van kongresszusunk legfőbb jellemvonása. Ha a „hidegháború" hívei objektívan értékelnék az eseményeket, ők is felismernék, hogy a kongresszusunkon jóváhagyott terv célja a békés eqymás mellett élés biztosítása és a világbéke megszilárdítása. Küldött elvtársak! öröm számomra bejelenteni, hoqy az indiai kormány által szovjet (segítséggel épülő bhitai kohászati üzem építésén Indiában dolgozó szovjet szakemberek nagy munkasikert jelentenek. Február 1-én legyártották az első kokszot, február 3-án pedig az első nyersvasat (viharos taps). Ez a nagy kohőüzem szakembereink irányításával, szovjet terv szerint épült. Említést kell tennem arról, hoqy a Szovjetunió segítségével épülő üzemen kívül Indiában további két üzem épül - az egyiket Nagy-Britannia, a másikat Nyugat-Németoriszág építi. Noha a bhilai kohászati üzem építését egy vagy másfél évvel később kezdték meg. mint az angol és a nyugatnémet cégek üzemeinek építését, elvtársaink az indiai szakemberekkel és munkásokkal folytatott baráti együttműködés alapján komoly nehézségek leküzdése Után az angoloknál és németeknél rövidebb idő alatt tudták befejezni a korszerű, hatalmas kohóüzem első részét s legyártották az első kokszot és nyers vasat. (Taps.) Az üzem első nyersvasa legyen a Szovjetunió és India népei erősödő barátságának jelképe. (Viharos taps.) E nagyolvasztó hőségében hamvadjanak el az imperialisták összes cselszövései, melyekkel meg akarják hiúsítani a szovjet-indiai barátsáq további fejlődését, közös békeharcunkat, a békés eqvmás mellett élés elveinek győzelmét (hosszan tartó taps). Legyen barátságunk szilárd, mint a Szovjetunió és India kormányainak és népeinek közös erőfeszítésével épülő üzemben qyártott fém. (Viharos taps.) Szerencsét kívánunk India népének és Nehru miniszterelnök űr irányítása alatt álló kormányának a munkasfkerekhez, mely nagy jelentőséggel bír az ország iparosítása és gazdasági füqgetlenséqének megszilárdulása szempontjából. (Hosszan tartó taps.) Számunkra öröm megállapítani, hoqy Praszad úr, az Indiai Köztársaság elnöke megjelent a kohóüzem első részének üzembehelyezésén és azt az óhaját fejezte ki, hoqy •szilárduljon a szovjet-indiai barátság (hosz•szan tartó taps). őszinte jókívánságainkat fejezzük ki a szovjet szakembereknek és munkásoknak, akik az indiai szakemberekkel és munkásokkal karöltve oly kiváló sikereket értek el és oly lényegesen hozzájárultak India és a Szovjetunió népei testvéri barátságának ápolásához. (Hosszan tartó taps.) E munkaqyőzelemben a lenini békeszerető politika helyességének fényes bizonyítékát, a Szovjetunió s a szabadsáquk és függetlenségük megszilárdításáért küzdő népek önzetlen qazdasáqi együttműködésének példáját látjuk. (Viharos taps.) A haladó rendszeré a jövő A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának tárgyalását minden országban óriási érdeklődéssel figyelik. Meg kell jegyezni, hogy sok nyugati ország sajtója elég objektívan tájékoztatja a közönséget a kongresszus tárgyalásáról. Ez pozitív jelenség, mivel az események objektív megvilágítása a sajtó hasábjain nem a feszültség kiélezését, hanem enyhítését segíti elő, fei tételeket teremt az időszerű nemzetközi problémák megoldásának a béke javára szolgáló meggyorsulására. Megeléqedéssel állapítjuk meg, hogy az országok többsége helyesen értelmezte tervünk békés céljait. Kijelentettük, hogy továbbra is következetesen folytatjuk a békének és a •nemzetek biztonságának megőrzésére és megszilárdítására irányuló lenini békeszerető politikát. Nyugaton azonban méq mindig elég sok tényező akad. akik elferdítik békeszerető politikánkat és szembehelyezkednek a békés egymás mellett élés elveivel. Engedjék meg, hogy ezzel összefüggésbep foglalkozzam a jelenlegi nemzetközi helyzejt néhány kérdésével, hogy rendületlen meggyőződésünket fejezzem ki: szigorúan be kell tartani a békés eqvmás mellett élés elveit. A béke és a békés egymás mellett élés problémái — ez a kérdések kérdése, mert minden orszáq népe, tekintet nélkül az uralkodó társadalmi rendszerre, arra törekszik, hogy jól élhessen, nyugodtan dolqozhassék. és jobb életfeltételeket teremthessen; Az a nézetünk, hoqy tekintet nélkül az államok társadalmi rendszerére, a népeknek békében kell élniök, hogy az államok vitás kérdéseit békés úton nem pedig a háború útján kell megoldani. Most világszerte nagy változások következtek be. Egyrészt itt,vannak a szocialista világrendszer országai! de másrészt itt állnak az imperialista világrendszer országai is. Vannak azonban olvan orszáook is. amelyek uqyan nem szocialista országok, de az imperialista rendszer országainak sem tekinthetők. Ezek az országok, amelyek felszabadító harccal vívták ki nemzeti függetlenségüket, saját útjukon akarnak haladni és el akarják kerülni a tőkés fejlődési stádiumot, hogy véget vessenek a gyarmati elnyomásnak és más alapokon kezdték meg a társadalom építését. Ezeknek az országoknak számos tényezője azt mondja, hoqy szocializmust akarnak építeni. Persze ezt a szót: „szocializmus" nehezen ejtik ki és nem mindig világos, mit jelent elképzeléseik szerint a szocializmus. Az azonban kétségtelen, hoqy ezek a tényezők hajlanak a szocialista orszáqok felé. nem látnak bennük ellenfeleket, nem tartják a szocialista országokat az imperialistáktól, a gyarmati elnyomástól mentes új élet építésére irányuló törekvésük ellenfeleinek. Ezért a szocialista orszáqok ióbaráti kapcsolatokat vettek fel ilyen államokkal és fejlesztik velük a normális qazdasáqi kapcsolatokat. Vállvetve küzdünk velük a békéért és a népek biztonságáért, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért, az imperialisták gyarmatosító politikája ellen. Ha a szocťalista világrendszert képező országokat, valamint az imperializmus és gyarmaturalom ellen, a szabadsáqért és nemzeti függetlenségért hősiesen küzdő országokat nézzük, látjuk, hoqy ma az erők fölénye a békeszerető országok oldalán, nem pedig az imperialista államok oldalán van. A békeszerető országok mind kiterjedésük, mind lakosságuk száma és természeti kincseik menynyiséqe tekintetében fölényben vannak az imperialista államokkal szemben. A viláq erői jelenlegi meqoszlásának elemzéséből eredő egyik legfontosabb következtetés az, hoqy a nemt'éqen még az imperializmus tartalékát és hátországát képező gyarmati és félgyarmati országok többsége megszűnt továbbra is az lenni. A népek több éves harcának eredményeképpen ezek az országok aktív békeerőkké változtak. Harcolnak az imperializmus és a gyarmaturalom ellen, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését szorgalmazzák. Ezenkívül gondolnunk kell arra. hogy a tőkés országok dolgozói — a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség jelentős része minden erővel igyekszenek megőrizni a békét és életük megjavítására törekszenek. Helyesléssel fogadják a szocialista országok békeszerető politikáját. A tőkés országokban a kommunista pártokon kívül szocialista és munkáspártok is léteznek, melyeket a munkások és parasztok eqy része követ. Noha e pártok politikai és ideolóqiai nézetei 'különböznek a marxi-lenini pártok nézeteitől, e pártok tagjainak többséqe mégiscsak a béike mellett van. S e kérdésekben egyesíthetjük törekvésünkéit. Az imperialisták tehát «em lelhetnek támaszra a tőkés orszáqok •dolgozóinak nagy tömegei körében, akiknek létérdekük a béke megőrzése és megszilárdítása. A Szovjetunió következetesen és kitartóan békeszerető külpolitikát folytatott és foq a jövőben is folytatni. A hétéves terv megvalósítása óriási szerepet játszik maid a jelenkor •fő problémájának — a világbéke megőrzésének megoldásában. Békés úton akarunk versenyezni a tőkés országokkal, versenyezni akarunk a termelőerők fejlesztésében, az ország gazdasági erejének fejlesztéséhen, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében. Azt akarjuk, hogy e versenyben mindegyik rendszer mutassa meg gazdasági és szellemi előnyeit. Hogy a vállalkozók nyelvén beszéljünk, mely a tőkés világ képviselői számára nyilvánvalóan érthető, hát rakjuk ki a „portékánkat". A szocialista viláq is a magáét és a tőkés világ is a magát. Mutassa meg mindegyi'k rendszer, hol milyen hosszú a munkaidő, mennyi anyaqi és szellemi javakat kap a dol•qozó ember, milyen a lakása, milyen lehetősége Van a művelődésre, hogyan vesz részt •az állam igazgatásában, az ország politikai életében, ki az összes anyagi és kulturális értékek ura. az-e, aki dolgozik, vagy az-e, aki nem dolgozik, de tőkével rendelkezik. Ogy véljük, hogy az a társadalmi rendszer, amelyik több anyagi javat juttat a népnek, •az a rendszer, amely a szellemi fejlődés korlátlan lehetőségeit biztosítja a népnek — az a rendszer a haladó és azé a jövő. S ki lesz a bíró, ki dönt arról, melyik társadalmi rendszer a jobb és haladóbb? Persze nem engedjük meg, hogy a tőWés viláq ideoJőgusai legyenek a döntőbírák. Az sem vájható, hogy a burzsoá ideológusok megengedjék. hogy mi legyünk azok. Feltételezhető, hogy egyikünk, ite másikunk is kitart szempontjai mellett. Ki fog tehát itéini ? ítélni a népek fognak, ők döntik el. melyik rendszer •a jobb. Meqqyőződésünk, hoqv a népek helyesen foqnak íítélni s ezt a döntést hidrogénés atombombák nélkül, anélkül hozzák meg, hoqy háborút robbfentanáhak ki az államok között. A tőkés világban dúl a konkurencia-harc. Ha két vetélytárs küzd a vevő'ért, aki ahhoz megy, aki olcsóbb és jobb minőségű árút kínál, azért még a másik vetélytárs nem hal éhen, nem veszti el életét, nem megy tönkre fizikailag. Felszólítjuk 'a ťokés országokat: Ogy járjunk el, ahogy ez qondolkodásuknak meqfelel. A 'két rendszer orszáqainak kapcsolatait nem akarják békés versenynek nevezni. Jobban tetszik önöknek a konkurrencia szó. Kérem, egyetértünk. De bármilyen kifejezést is válasszunk; a versenyt, vagy a konkurrenciát — eqyik esetben is, másik esetben is javasoljuk a kérdések áqyúdörgés nélküli, hidroílén- és atombombák alkalmazása nélküli, veqyi, bakteriolóqiai és más emberpusztító eszközök nélküli háború, az emberiséq által felhalmozott értékek pusztítása nélküli megoldását. Adjunk a népeknek Iehetőséqet, hoqy maguk válasszák meg az érdekeiknek jobban meqfelelő társadalmi rendszert. A burzsoá tényezők qyakran propagálják a .tőkés rendszert. Nem 'akarnak azonban békés gazdasági versenyre lépni a szocialista országokkal, nem akarják lehetővé tenni a népeknek, hoqy magúk válasszanak társadalmi rendszert. Ez azt bizonyítja: nem bíznak országuk népében, félnek népüktől, nem támaszkodhatnak népükre. Az USA-válIalkozők viláqának eqyes képviselői beszélqetéseik során ama kívánságuknak adtak kifejezést, hoqy beszédeinkben ne használjuk a „harc" szőt, hanem hogy versenyről, vaqy konkurrenciáról beszéljünk. Készek vagyunk „versenyről", vagy „konkurrenciáról" beszélni, hogy ne élezzük ki a kapcsolatokat, készek vagyunk tehát engedményeket tenni és olyan szavakat használni, me

J lyeket ellenfeleink füle megszokott. Am nyilvánvalóan nem a szavakról, nem ií a kifejezési módról van szó. Nézzük csak D, Eisenhowernek, az USA elnökének, R. Nixort alelnöknek, J. F. Dulles államtitkárnak, HumpJ hrey szenátornak és másoknak legutóbbi beJ szédéit. E beszédek bizonyos óvatosságra szólítanak fel. kétséget keltenek és érezhető bennük a visszatérés a réqi harci kifejezésmódhoz, az olyan állításokhoz, amilyenekre .Dulles úr ragadtatta el magát január 27-1 sajtóértekezletén. Minden ok nélkül ugyanis kijelentette, hoqy a Szovjetunió állítólag folytatni szándékozik a „hidegháborút", hogy .javasolja ugyan a Szovjetunió és az USA közötti normális kereskedelem fejlesztését, a valóságban azonban arra qondol. hogy a tőkés orszáqok elleni „hidegháborúban" méq kedvezőbb feltételeket teremtsen a maga és a nemzetközi kommunizmus számára. Az USA eqyes körei igyekszenek lerontani azt a bizonyos javulást, amely az utóbbi időben, fÄként A. I. Mikojan USA-beli jó fogadtatásának hatása alatt országaink kapcsolataiban beállott. Azt akarják, hogy a „hidegháború" ism'ét jogaiba lépjen, meg akarják őrizni a kiéleződött kapcsolatokat országaink között. Ne építsék stratégiájukat illúziókra Miről beszélnek az USA jelentős katonai tényezői? Nyilvánvalóan a munkamegosztás keretében még hangoskodóbban beszélnek a bombázó repülőgépekről, a hidrogén- és atombombákról, arról, hogy hány óra avagy nap alatt pusztíthatják el a Szovjetunió legfontosabb pontjait, megsemmisítő csapást mérhetnek ránk, stb. Egyszóval a legkevésbé eszes és a legtámadóbb amerikai tábornokok az igazi háború előkészítéséről, az emberek és az anyagi javak pusztításáról beszélnek. Az amerikai katonai tényezők és államférfiak ugyanakkor gyakran hangoztatják, hogy az Egyesült Államok katonai feltételei kedvezőbbek mint a Szovjetunióé, mivel az európai és az ázsiai országok területén haditámaszpontjaik vannak, amelyeket feMehet használni az országunk ellen irányuló támadásra, míg a Szovjetuniónak nézetük szerint még kevés interkontinentális rakétája van. Ezért a háború az Egyesült Államokra — állítólag nem jelent olyan nagy veszélyt. így pl. McElroy, az USA hadügyminisztere nemrég kijelentette, hogy az Egyesült Államok a harci akciókat a Szovjetunió határa mentén lévő amerikai szövetségesek területéről indítja el, míg a Szovjetuniónak a saját területéről kilőtt rakétákra kell támaszkodnia. Ogy gondoljuk, hogy az angolok, a franciák, a németek, törökök, görögök, olaszok és más olyan országok népei, amelyek területén amerikai haditámaszpontok vannak, tudatában vannak annak, mivel „kecsegteti" őket az ilyen perspektíva. Ha a stratégiai terveket rossz alapokon építik, ennek következtében a béke ügyére végzetes következményű számítási hibákat követhetnek el. Ha egy állam úgy véli, hogy ellenfelének az adott pillanatban nincs olyan fegyvere, amellyel területét elérhetné, kedvet kaphat ahhoz, hogy kihasználja ezt a kedvező pillanatot és kirobbantsa a háborút. Ha egyes amerikai tényezők úgy vélik, hogy területük jelenleg sérthetetlen, arra a következtetésre juthatnak, hogy elérkezett a háború kirobbantásának kedvező pillanata. És ebben a háborúban az angolok, a franciák, az olaszok, a németek, a törökök és más szövetségeseik vérével és életével fizethetnek, mivel ezen népek területét háború esetén elpusztítják a rövid és a középtávú rakéták. Az Egyesült Államokilyen rendkívül korlátolt katonai „stratégái" nézete szerint megvédhetik országukat a pusztulás elől. Az amerikai tényezők készségesen feláldozzák szövetségeseiket, rövidlátó érdekeik miatt semmibeveszik az emberiség sorsát. Ez kommerciós gondolkodás, ez a vérrel kufárkodók politikája, akik a gazdagságért szívesen eladják nemcsak barátaikat, hanem saját anyjukat is. Mondanunk sem kell, az ilyen politika népünk, szovjet államunk, a munkásosztály előtt, és olyan emberek előtt, akik a marxizmus-leninizmus állásponltján állnak, ismeretlen. Kitartóan harcolunk a háború veszélyének elhárításáért, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért, a velük folytatott kísérletek beszüntetéséért, az USÁ-val, Nagy-Britanniával, Franciaországgal és a többi nyugati országgal való kölcsönösen kedvező egyezmények megkötéséért valamennyi életbevágóan fontos kérdésben. A viiágbékéért harcolunk, mert tiszteletben tartjuk az embert, tekintet nélkül nemzetiségére, arcszínére és vallási felekezetére. Ogy gondoljuk, hogy az egyes emberek jólétét mások szerencsétlenségére és nyomorúságára építeni: bűn. Ogy hisszük nem lehet kívánni egyes nemzetek szenvedését, nyomorúságát akár közeli, akár távoli nemzetekről legyen szó, hogy ezen az alapon, még hozzá teljesen indokolatlanul, mások jólétét építsük. Ha az amerikai politikusok és katonai tényezők ezeket az alapvető humánus gondolatokat tartanák szem előtt, nem pedig önző számításaikat, ez nemcsak az amerikai nép, hanem a világ valamennyi nemzetének javát szolgálná. Ogy hiszem itt az ideje annak, hogy az amerikai stratégák ne ringassák magukat olyan illúziókban, hogy háborús konfliktus esetén az Egyesült Államok területe sértetlen marad. Ez már régen nem igaz, és olyan kívánság, amely az amerikai tábornokok gondolatait szüli. A Szovjetuniónak ma valóban vannak eszközei ahhoz, hogy csapást mérjen a támadóra a világ bármely pontján. Amikor az interkontinentális ballisztikus rakéták szervezett termeléséről beszélünk, ez nem légből kapott állítás. Nem azért mondjuk, hogy bárkit is fenyegessünk, hanem azért, hogy feltárjuk az igazi helyzetet. Hétéves tervünk a Szovjetunió békeszerető törekvéseinek legmeggyőzőbb bizonyítéka. Szükségünk van a békére, kitartóan és következetesen küzdünk érte. Bolygónk minden népe a béke megőrzésére törekszik. Éppen ezért tartják a Szovjetunió békeszerető külpolitikáját az egész világon mély tiszteletben és ezért támogatják. Elvtársak! A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából különösen nagy jelentőségű az USA és a Szovjetunió közötti kapcsolatok megjavítása. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kormánya a közelmúltban eléggé éles jegyzékeket váltottak. Ennek oka az, hogy a nemzetközi helyzet nagyon éles és égető kérdéséről volt szó. Az USA egyes akciói felkeltették a békeszerető nemzetek aggódását, és ezért ki kellett fejeznünk ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Ezek az események már elmúltak. A jövőbe kell tekintenünk. A szovjet kormány ereje teljéből mindent megtesz a nemzetközi feszültség enyhítése és az államok közötti kapcsolat megjavítása érdekében. Hisszük, hogy az USA elnöke és más vezető tényezői is, ha valóban kívánják a békét, amint erről az A. I. Mikojannak folytatott beszélgetések alkalmával szóltak, elismerik az államok békés egymás mellett élésének szükségét és ezekre az alapokra építik kl majd kapcsolataikat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A kölcsönös megértés tökéletesítése és az államok közötti baráti kapcsolatok megteremtése terén fontos hozzájárulást jelent a kereskedelem, a kulturális kapcsolatok és az államférfiak, valamint a közéleti tényezők személyes kapcsolatainak bővítése. Valamennyien emlékezünk arra, hogy a világ közvéleményében milyen széleskörű visszhangot keltett a négy nagyhatalom államférfiainak 1955-ben tartott genfi értekezlete. A genfi ülések és beszélgetések alapján szép emlékeink vannak Eisenhower úrról. Arra a nézetre jutottam, hogy Eisenhower úr, habár tábornok, nem tartozik azon katonák közé, akik a vitás kérdések megoldásában csak az ágyúkra támaszkodnak és minden problémát a fegyverek erejével akarnak megoldani. Nem egyszer kijelentette, hogy a háború elhárítására törekszik. Becsüljük ezt és reméljük, hogy szavai konkrét tettekben is megnyilvánulnak. Mikojan elvtárs USÁ-ban tett látogatása feljogosított minket arra a reményre, hogy további lépés következik be az országaink közötti kapcsolatokban, s ezek a kapcsolatok kifejlődnek. Mellesleg mondva Mikojan elvtárs pihenésre szánt szabadságát használta fel az USA-ban tett látogatásra. Finoman azonban tudtunkra adja, hogy mégiscsak szeretne egy kicsit pihenni a Szovjetunióban. Ez a látogatás bizonyos mértékig hozzájárult az országaink közötti kapcsolat hőfokának emeléséhez, úgyhogy a higany, amely a fagypont alatt vagy egy kicsit magasabban állt, emelkedni kezdett, hogy elérje az organizmus normális létéhez szükséges hőfokot. Nyilvánvalóan ez egyes politikusoknak nem tetszik, és ezért csökkenteni akarják Mikojan elvtárs útjának az USA közvéleményére gyakorolt pozitív hatását. Az USA ahelyett, hogy tovább fejlesztené ezeket a kapcsolatokat, teljesen más utat követ. Eisenhower elnök a január 28-i sajtóértekezleten az egyik újságíró kérdésére, vajon lehetséges-e az. hogy A. I. Mikojanhoz hasonlóan én is felkeressem az USÁ-t, határozottan kijelentette, hogy ez kizárt dolog. Ezt mondotta: „Ez a látogatás nem lehet nem hivatalos jellegű, amint ez Mikojan úr esetében volt." Bizisten ez teljesen váratlan következtetés, s bizonyos diskrimináló jellege van. Az egyik ember élhet a valamennyi ember számára közös jogokkal, a másiknak pedig ezt lehetetlenné teszik. Értsenek meg: eszembe se jut ilyesfajta útra vízumot kérni. Most sok munkánk van. Ettől eltekintve nagyon sok helyre meghívtak (Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZÖ 2 1959. február 7.