Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)
1959-02-01 / 31. szám, vasárnap
H Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa »* »« »»»* «» A »*»»»»* »•*»» » ** *»*» « ««»*»*»*»* !>•*»«* «* ** ** *** ************' (Folytatás a 4. oldalról) dalmi tulajdonban vannak és a termelés célja a nép anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelése a termelésnek a legfejlettebb technika segítségével történő szakadatlan növelése és tökéletesítése alapján. A közöttük levő különbség — mint ismeretes — elsősorban abban rejlik, hogy a szocializmusban a termelés és termékek elosztása '— mindenki képességei szerint s mindenkinek a ráfordított munka mennyisége és minősége szerint — elv érvényesül, míg a kommunizmusban — mindenki képességei szerint és mindenkinek szükségletei szerint — elv alapján történik az elosztás. Ez a különbség viszont a termelőerők fejlődésének színvonalában levő eltérésekkel függ össze. A kommunizmus a termelőerők és a munkatermelékenység oly magas fejlődési színvonalát tételezi fel, amely biztosítja az anyagi javak bőségének megteremtését. A kommunista társadalom alacsonyabb és magasabb fázisa között tehát nincs éles határ. A szocializmus fokozatosan növekszik át a kommunizmusba. A szocializmus hazánkban a fejlettség olyan fokát érte el, hogy előnyei akkora erővel és oly mértékben bontakoznak ki, hogy ma egész társadalmunk közvetlen feladata a kommunizmus építése. A hétéves terv mennyiségi mutatói, számai mögött nem nehéz meglátni a kommunizmus építése új időszakának minőségi sajátosságát. A következő hét évben döntő lépést teszünk a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának építésében, biztosítjuk a termelőerők hatalmas fejlődését, fokozzuk a társadalmi munka termelékenységét a népgazdaság valamennyi ágában. Tovább erősítjük hazánk gazdasági és védelmi erejét. Elérjük a dolgozók anyagi jólétének további jelentős emelkedését, mégpedig a munkások béreinek, a kolhoztagok bevételeinek növekedését, a járadékok emelését, a munkaidő újabb lerövidítését, elegendő élelmiszert, ruházatot, cipőt és más terméket a lakosság szükségleteinek kielégítésére, elérjük a lakásfeltételek lényeges megjavítását stb. A szovjet társadalom fejlődésének új időszakát továbbra is a szocialista tulajdon két formájának — az állami és kolhoztulajdonnak fokozatos közeledése jellemzi majd. Ezen az alapon, valamint a további hatalmas műszaki haladás és a társadalom szellemi kultúrájának növekedése alapján jelentős sikereket érünk el a szellemi és fizikai munka közötti különbség leküzdésében, a munkások és parasztok közötti osztályhatárok felszámolásában. E szociális átalakulások folyama hosszútartamú lesz és természetesen nem érhet véget hét év alatt. A lényeges osztálykülönbségek kiküszöböléséig az államban a vezető szerepet a munkásosztály — a társadalom leghaladóbb osztálya tartja meg . Az anyagi termelés terén kitűzött gigantikus programon kívül a hétéves terv nagy feladatokat tűz ki a szovjet társadalom szellemi kultúrájának emelésében, valamennyi dolgozónak a kommunizmus nemes elvei szellemében való nevelése terén. A hétéves tervben szemléletesen és kézzelfoghatóan megnyilvánulnak a jövő kommunista társadalom összes fő anyagi és szellemi vonásai. A párt XX. kongresszusa óta eltelt időszakban fontos változásokra került sor az ország eszmei életében. Jelentős szerepet játszottak e téren a párt XX. kongresszusának határozatai és a párt egész sokoldalú tevékenysége. Pártunk ebben az időszakban bátran kitűzte és megoldotta a gazdaság és kultúra fejlesztésének új kérdéseit, erélyesen elsöpörte az útból mindazt, ami elévült és túlhaladottá vált, harcolt a revizionizmus, a dogmatizmus s a skolasztikus módszerek ellen. Mindez az országban alkotó légkört teremtett és hozzájárult az eszmei élet fellendítéséhez,. Most jelenik meg Marx és Engels műveinek 2. kiadása. Megjelennek V. I. Lenin '/álogatott művei, gyorsírásos jegyzetek a párt kongreszszusairól és konferenciáiról, monográfiák és tansegédeszközök a marxista-leninista elmélet kérdéseiről. Észrevehetően megélénkült az SZKP története kérdéseinek magyarázatában kifejtett tevékenység. Elmélyült a jelenlegi reakciós burzsoá ideológia és revizionizmus eszmei alapjai ellen kifejtett bírálat is. Meg kell azonban mondani, hogy ideológiai munkánkban sok a fogyatékosság. Nem küzdöttük még le teljesen az ideológiai munka lemaradását a kommunizmus építésének gyakorlatától. Vannak még olyan elméleti és propagandista kádereink, akik erejüket feleslegesen az élettől nagyon távolálló problémák tanulmányozására pazarolják és „műveik" csak a szerzők számára értékesek, akik honoráriumot kapnak érte, visszaélve egyes kiadóink könnyelműségével és liberalizmusával. Nagyon elégtelen az a harc is, amelyet az emberek tudatában levő legkülönfélébb kapitalista csökevények és a burzsoá ideológia befolyása ellen folytatunk. Egész ideológiai munkánkat a pártunk által kitűzött hatalmas méretű feladatok színvonalára kell emelnünk. Ma amikor a kommunizmus építésének új, még feltáratlan útjain haladunk, különösen fontos új színvonalra emelni a társadalomtudományok terén, elősorban a szocializmusnak a kommunizmusba való átmenetével összefüggő kérdések terén végzett elméleti munkásságot, továbbá a jelenkori imperializmussal, a tőkés országok munkásmozgalmával, valamint Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek nemzeti felszabadító harcával összefüggő problémák tanulmányozásának színvonalát, Az óriási gyakorlati tapasztalatok elméleti általánosításán alapuló bátor alkotótevékenység ma létfontosságú. Az egyik probléma, amelyet a kommunizmus építése hoz magával, az a kérdés, hogyan hat a szocializmusban, a kommunizmus kibontakozó építésének időszakában a termelőerők és termelési viszonyok közötti összhangról szóló marxista törvény és hogyan küzdjük le azon egyenetlenségeket, amelyek ezen építés folyamán a termelóerők s a termelési viszonyok ilyen vagy amolyan részei között felmerülnek. A termelési viszonyok és a termelőerők fejlődési színvonala közötti összhang törvénye pártunk gazdasági politikájának objektív alapja. Csak ilyjn összhang mellett járulnak hozzá a gazdasági formák leghatékonyabban a termelőerők fejlesztéséhez. A szocialista társadalomban nem hat a termelési viszonyok és a termelőerők fejlődési színvonala közötti összhang törvénye automatikusan, ösztönösen, hanem a párt vezette nép tervszerű és céltudatos tevékenysége segítségével. A párt és a szovjetállam - feltárva a fejlett termelőerők és termelési viszonyok egyes elévült részei között fennálló ellentéteket - teljes tudatossággal olyan intézkedéseket tesznek, amelyek a termelési viszonyok tökéletesítésére s arra irányulnak, hogy összhangba hozzák őket a termelőerőkkel. Éppen ezen a módon és ezzel a céllal eszközölt a párt és az állam megfelelő változtatásokat a termelőeszközök tulajdonának terén, amikor átszervezte a GTÁ-kat és gépeiket a kolhozok tulajdonába adta. A párt és Központi Bizottsága új lehetőségeket talált a szocialista tulajdon - az állami és szövetkezeti kolhoztulajdon — két formájának kölcsönös közelebbre hozására. Amikor a kolhozok az államtól traktort, kombájnt és más mezőgazdasági gépeket vásárolnak, ezzel bővítik és minőségileg megváltoztatják oszthatatlan alapjaikat és megteremtik a feltételeket a kolhoztulajdon össznépi tulajdonná való fokozatos átalakítására. Az a tény, hogy a kolhozok korszerű mezőgazdasági gépekkel rendelkeznek, anyagi alapjuk mellett mezőgazdasági munkájukat is megváltoztatja, mégpedig a munkának valamilyen ipari formájára. A szövetkezeti kolhoztulajdonnak az össznépi tulajdonhoz való további közelebb hozása folyamata megvalósul olyan haladó jelenség útján is, amely az utóbbi években jelentékenyen elterjedt, mégpedig villanymüvek, öntözőrendszerek, ipari üzemek, kórházak, iskolák, klubok stb. kolhozok ált«.l történő közös építése útján. A párt és a szovjetállam megvalósította az ipar és az épíkezés tervezésének és irányításának átszervezését. Lényeges változtatások mentek végbe — mint ismeretes - az elosztás és csere kapcsolatainak terén is: az adórendszerről, a mezőgazdasági termékek kötelező beadásának rendszeréről áttértünk a felvásárlás rendszerére s egyúttal megváltoztattuk ezen termények felvásárlási árait stb. Nagy elméleti és gyakorlati jelentőséggel bír a munka díjazása, valamint a társadalmi termelés anyagi és erkölcsi ösztönzői egySekapcsolása problémájának kidolgozása a kommunizmus építésének időszakában. Nem csekély jelentőségű az olyan kérdések tanulmányozása is, mint a kolhozok áttérése a kolhoztagok munkájának pénzbeli díjazására, a kolhozokban levő munkadíjazási rendszer fokozatos közeihozása az állami vállalatok bérrendszeréhez, mert a munkadíjazás rendszerének ez a közeihozása befolyással lesz a munkásosztály és kolhozparasztság közötti különbségek fokozatos megszüntetésére. Rendkívül fontos a szocialista állam szerepének sokoldalú elméleti megvilágítása a kommunizmus kibontakozó építésének időszakában. Hruscsov elvtárs beszámolójában e kérdéssel kapcsolatban nagyon értékes tanulságokat dolgozott ki. Szovjetjeink a szovjetállam politikai alapját, a dolgozók mindent magában foglaló szervezetét képezik. 134 millió választót képviselnek, vagyis a valóságban az ország egész felnőtt lakosságát. A szovjetekbe több mint 1,5 millió képviselőt választanak. Több mint 2,5 millió dolgozó vesz részt a szovjetek állandó bizottságainak munkájában. A dolgozók képviselőinek szovjetjei biztosítják az egész nép tényleges részvételét az állam igazgatásában, a dolgozóknak olyan tényleges jogokat és szabadságjogokat nyújtanak, " amelyek nem voltak és nem is lehetnek még a legdemokratikusabb burzsoá köztársaságokban sem. Lenin a szovjeteket a dolgozók legszélesebb tömegeihez fűződő kapcsolataik szempontjából, valamint a lakosság túlnyomó többsége számára a demokrácia fejlesztése szempontjából jellemezve, a következőket mondotta: „Az olyanfajta kormánynál, amilyen a Munkás-, Béres-, Paraszt-, és Katonaküldöttek Szovjetjei, magasabbrendűt, jobbat az emberiség még nem hozott létre..." (Lenin Művei, 24 kötet, 22 old?l). " A szovjet társadalom fejlődésével egyidőben természetesen változik és kibontakozik államunk szerepe is. A szocialista állam fő funkciói a jelenlegi időszakban a gazdaságiszervező és a kulturális-nevelő munka, a munka és a fogyasztás mértékének ellenőrzése, a szocialista tulajdon és jogrend védelme. Államunk továbbra is gyakorolja az imperialista hatalmak katonai támadásával szemben a honvédelem funkcióját. Kibontakozik az állam szerepe a szocialista országokkal folytatott együttműködés, kölcsönös segítségnyújtás és tapasztalatcsere megszervezésében. A szovjet társadalom fejlődésével egyidőben változnak az állami szervek tevékenységének módszerei is. Mind nagyobb jelentősége van a tömegek megszervezésének és öntudatosításának. A szocialista állam tevékenységének fő módszerét sohasem képezte a kényszerítés, ma pedig még kevésbé. A kényszerítés éle csupán az imperialista államok által hozzánk küldött ügynökök, valamint a tolvajok, a szélhámosok, a társadalmi tulajdon szétlopkodói, az élősködők, a javíthatatlan huligánok, a gyilkosok és más társadalomellenes elemek ellen irányul. A szovjeteknek kétségtelenül fontos szerepük lesz a hétéves terv teljesítésében és a szovjet társadalomnak a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetében. A Szovjetunió belépett a kommunizmus széles méretű építésének időszakába. Ez feltételezi a szocialista államiság tökéletesítését, a szovjet demokrácia továbbfejlesztését, a dolgozók aktivitásának és alkotó kezdeményezésének fokozását, a munkás-paraszt szövetség és országunk nemzetei szövetségének további szilárdítását. A kommunizmus építésének új szakaszában az állami szervek funkcióinak jelentős részét fokozatosan átveszik a társadalmi tömegszervezetek. A szakszervezet, a komszomol, a szövetkezetek és a többi tömegszervezet, a sport-, a tudományos-műszaki, a népművelő szervezetek, az alkotó művészek szövetségei stb., amelyek soraikban több tízmillió szovjet embert tömörítenek, mélyrehatóan kifejezik szocialista rendszerünk demokratikus jellegét, fejlesztik a nép kezdeményezését, a tömegek alkotó erejét. Szerepük és jelentőségük mind nagyobb lesz. így például számos olyan funkciót, amelyet azelőtt az állami szervek gyakoroltak, ma már a szakszervezet gyakorol. A felnövekvő nemzedék oktatása és nevelése, valamint az állami és gazdasági élet minden szakasza kérdéseinek megoldásában ma már sokkal nagyobb mértékben vesz például részt az Ifjúság Kommunista Szövetsége. A társadalmi szervezetek növekvő szerepe azonban semmiképpen sem csökkenti az állami és a gazdasági szervek szerepét, valamint a dolgozók képviselői szovjeteinek hatalmas feladatait a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet időszakában. Elméletileg alá nem támasztottak és a gyakorlatban károsak azon revizionista csoport nézetei, amely vezető helyet tölt be a Jugoszláv Kommunisták Szövetségében és amely gyengíteni akarja az állam és az állami szervek jelentőségét és így eszmeileg le akarja fegyverezni a munkásosztályt a szocializmus győzelméért vívott harcban.. A marxi-lenini elmélet és a történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szocialista forradalom győzelme után az állam nemcsak a szocializmusban marad fenn, hanem bizonyos történelmi feltételek között a kommunizmusban is, ha lesznek még kapitalista államok és kapitalista tábor, vagyis ha még nem szűnt meg az imperialisták országunk és más szocialista államok ellen irányuló támadásának veszélye. Elvtársak! A kommunizmus felépítése grandiózus programjának teljesítése megköveteli a dolgozók széles tömegei kommunista öntudatosságának tovább fokozását, valamennyi szovjet ember marxi-lenini nevelésének elmélyítését. Minél öntudatosabbak a tömegek, annál sikeresebben oldhatjuk meg a gazdasági és a kulturális építés feladatait. Pártunk igazán hatalmas munkát végzett a szovjet nép kommunista nevelésében. Ez a munka nagyszerű gyümölcsöket termett. A szovjet ember óriási szocialista ipar, nagyszerű kolhozrendszer, a tudomány, a kultura és a művészet felvirágoztatásának létrehozója lett. Az elért eredmények azonban nem ringathatnak bennünket önelégültségbe. Tudjuk, hogy a szovjet társadalomban, az emberek tudatában a kapitalizmusnak még nem csekély maradványait lelhetjük fel. Ezek elsősorban a lakosság bizonyos részének magántulajdonosi lelkületében és erkölcsében, a munka és a szocialista tulajdon iránti lelkiismeretlen viszonyban, a nő iránti helytelen magatartásban, a részegeskedésben, a huligánságban, a szocialista együttélés elveinek megszegésében nyilvánulnak meg. Az a tény, hogy a múltnak ezen maradványai mind máig ott élnek a szovjet emberek tudatában, azzal magyarázható, hogy a tudat elmaradt a társadalmi lét mögött, valamint azzal, hogy a kapitalista világból beszüremlenek hozzánk az idegen nézetek és a burzsoá ideológia. Ezért nagyobb figyelmet kell szentelnünk a dolgozók kommunista nevelésére, fejlesztenünk kell bennük a kommunista korszak emberének nemes emberi tulajdonságait, amilyen a kommunizmus ügye iránti hűség, a szocialista haza forró szeretete, a proletár internacionalizmus és a nemzetek baráti szövetsége, a szocializmus ellenségeinek gyűlölete, a közösségi szellem, a közmunkában való aktív részvétel, a közrend megszegőivel szembeni engesztelhetetlenség. Rendkívüli figyelmet kell fordítanunk a munka és a szocialista tulajdon iránti kommunista viszony szellemében való nevelésre. A szovjet ember öntudatosságának, nemes erkölcsi arcélének, a kommunizmus iránti hűségének legfőbb mutatója viszonya a társadalmi, az állami jelentőségű munka iránt, amely a becsület ügye lett, a munkatermelékenység növelésére irányuló szüntelen törekvése és a szocialista tulajdon gondos kezelése. A munka iránti felelőtlenség és az élősködés társadalomellenes jelenség és a szocializmusban — amely kiküszöbölte az embernek ember általi kizsákmányolását és amelyben a munka minden ember boldogságát és jólétét, a szocialista társadalom javát szolgálja — népellenes jelenség. Társadalmunkban nincsen helyük az élősködőknek és a munkakerülőknek. A dolgozók kommunista neveléséről szólva természetesen nem csupán a népművelés és a propaganda különféle formáira gondolunk, hanem elsősorban a forradalmi gyakorlatra, arra, hogy minden dolgozót tevékenyen be kell kapcsolnunk a társadalmi termelésbe, a kommunista építés valamennyi gyakorlati feladatának megoldásába. Szocialista társadalmunk viharosan fejlődő élete jelenti a szovjet ember jellemét alakító legjobb iskolát, a legtökéletesebb nevelést. A felnövekvő nemzedék munka iránti kommunista szellemben való nevelésének szempontjából rendkívüli, jelentőségű az a törvény, amely meghatározza az iskolai élettel való kapcsolatának megszilárdítását, a Szovjetunió közoktatásának továbbfejlesztését. Az iskolának gondoskodnia kell az ifjúság sokoldalú fejlődéséről, a kommunizmus szellemében kell nevelnie és gyakorlatilag fel kell készítenie a termelésben, a népgazdaság különböző ágazataiban végzendő munkára. A nagy erőkifejtést igénylő kommunista nevelés során teljes mértékben alkalmazni kell mindazokat az eszközöket, amelyekkel pártunk rendelkezik. Fontos feladatok hárulnak ezzel kapcsolatban a sajtóra, az irodalomra és a művészetre. Pártunk mindig rendkívüli figyelmet fordított művészetünk irányának és tartalmának kérdéseire, arra, hogy milyen irányban hat, mire mozgósít, hogyan segíti az emberek jellemének formálását. Az SZKP XX. kongreszszusa után nem egy esetben gyűléseket és vitabeszélgetéseket tartottunk az írókkal, művészekkel és zeneszerzőkkel, amelyeken részletesen megtárgyaltuk művészetük fejlődésének alapvető kérdéseit. Ezek a gyűlések nagy jelentőségűek voltak az Irodalmi és a művészeti dolgozók elvi alapon való tömörítése, élettel való kapcsolatuk megszilárdítása szemyontjából. Figyelmüket korunk kérdéseire, napjaink szovjet valóságának témáira öszpontosítottuk. Az írók és a művészeti dolgozóik helyesen megértették a párt által eléjük tűzött feladatot, tevékenyen bekapcsolódtak a revizionizmus különféle megnyilvánulásai elleni harcba és még szorosabban felzárkóztak a kommunista párt köré. Ez nagyon kedvezően megmutatkozott alkotó munkásságuk eredményeiben. Az utóbbi időben alkotott és nyilvános elismerést nyert számos irodalmi és művészi alkotás korunk fontos kérdéseit veti fel. Ezen művek hőse korszakunk haladó embere, az új élet alkotója, a kommunizmus építője. Sokoldalú támogatást érdemel művészeink azon törekvése, hogy alkotásaikban tükrözzék a szovjet nép életében az utóbbi esztendőkben bekövetkezett mélyreható változásokat, az új, jelentős folyamatokat. Pártunk nagyrabecsüli és minden vonatkozásban támogatja azokat a művészeket, akik alkotásaikban az anyagi és a szellemi élet valamennyi szakaszának általános fellendülését, a nép kezdeményezésének és alkotó energiájának fejlődését ábrázolják. Ugyanakkor nem szabad szemet hunynunk az irodalom és a művészet komoly fogyatékosságai fölött. Alkotó művészeinknek még sokat kell tenniök annak érdekében, hogy az irodalom és a művészet tökéletesen teljesítse nemes társadalmi küldetését, a népet harcba serkentse a kommunizmusért. Mit kell tenni annak érdekében, hogy a szovjet művészet és irodalom feladatai magaslatán álljon? Művészetünk fellendülésének fontos feltétele az idegen eszmei befolyások elleni erélyes, engesztelhetetlen harc. A művész csak akkor alkothat olyan műveket, amelyekre a népnek szüksége van, ha teljesen világos eszmei alapon áll. Ellenségeink és lakájaik, a revizionisták, éppen ezért törekednek olyanynyira arra, hogy kétséget, ingadozást keltsenek a nem eléggé szilárd állásponton álló művészi dolgozók gondolkodásában és így letérítsék őket az egyedül helyes útról. A revizionisták támadásait visszavertük, szégyenszemre meg kellett hátrálniok, az eszmei harc ezzel azonban még nem fejeződött be. Művészetünknek küzdenie kell a szovjet ember nemes erkölcsi arcéléért. A döntő feltétel a művészet szoros kapcsolata a nép életével, a kommunista párt politikájával. Művészetünk számos fogyatékossága elsősorban abból ered, hogy egyes müvek szerzői rosszul ismerik adott valóságunk azon új folyamatait és jelenségeit, amelyek a valóság lényegét képezik és amelyekben tükröződik társadalmunk hatalmas méretű, feltartóztathatatlan előretörése a kommunizmus felé. Az igazán nagy művészetet mindig az élet iránti szenvedélyes és mélyreható érdeklődés szülte. Annak az írónak és művésznek van igazán nagy alkotó ereje, aki tevékenyen résztvesz népe életében, a legigazságosabb és a leghumánusabb rendszer, a kommunizmus építésében. Ma Különleges jelentőségűvé válik az a feladat, amelyet a művészet és az irodalom elé már az SZKP XX. kongresszusa tűzött, hogy világelsőséget érjen el nemcsak a tartalom gazdagsága, hanem a művészi erő és a mesterségbeli tudás tekintetében is. Ma, amikor rendkívüli mértékben megnőtt, az ország életében a társadalom, a tömegek aktivitásának és a népi kezdeményezésnek a szerepe, új, nagy és jelentős feladatok hárulnak a szovjet sajtóra. A sajtó hatalmas erő. Az újságok példányszáma ma hozzávetőlegesen 62 millió darab, míg az SZKP XX. kongresszusa előtt 48,7 millió volt. Emellett 858 folyóiratot adunk ki 26 milliós példányszámban, több mint 60 ezer könyv jelenik meg nálunk egymilliárd százmillió példányszámban. A sajtó propaqandista és szervező szerepe a párt XX. kongresszusa után lényegesen megnőtt. Az újságok élesebben és mélyrehatóbban vetettek fényt a párt életére, az'ipar és a mezőgazdaság, valamint a kulturális építés munkájára. Az utóbbi években aktivizáltuk a munkás- és parasztlevelezők mozgalmát. (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÖ 5 * 1S59. február ±
