Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-04 / 34. szám, szerda

II Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról) 'sikeresen teljesítsék kötelezettségeiket! (Taps.) A Központi Bizottság decemberi plenáris ülésén N. Sz. Hruscsov elvtárs arról beszélt, mennyi húst kell 100 hektár föld után termelnie minden köztársaságnak, hogy az ország elérhesse az USA-t az egy lakosra eső termelésben. Ezeket a számadatokat a köztársaságban elvégzett számítások, valamint a kolhozok és szovhozok szocialista kötelezettségvállalásai erősítik még. Engedjék meg, hogv felsoroljam őket. Az OSZSZSZK-nak 12 millió 100 ezer tonna húst kell termelnie vágósúlvban, vagyis 54 mázsát 100 hektárra számítva; Ukrajnának 4 millió 560 ezer tonna húst, .vagyis 100 hektár föld után 105 mázsát; Belorusziának 880 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár után 90 mázsát; Üzbégisztánnak 252 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár föld után 12 mázsát; Kazahsztánnak 1 millió 250 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár föld után 9 mázsát, Grúziának 175 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár után 64 mázsát. Azerbajdzsánnak 151 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár földre számítva 40 mázsát; Litvániának 320 ezer tonna húst, vagyis 100 hektárra számítva 84 mázsát, Moldáviának 282 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár föld után számítva 103 mázsát'; Lettországnak 225 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár föld után számítva 80 mázsát'; Kirgiziának 197 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár föld után 24 mázsát; Tádzsikisztánnak 80 ezer tortna húst, vagyis 100 ha-ra 22 mázsát; Örményországnak 72 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár földre számítva 53 mázsát; Turkméniának 80 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár föld után számítva 2,6 mázsát';' Észtországnak 157 ezer tonna húst, vagyis 100 hektár föld után számítva 81 mázsát kell termelnie. A felsorolt adatok nem mutatják meg a tiúsmérleg struktúráját és ez teljesen érthető. Minden köztársaságban vannak bizonyos feltételek és sajátosságok, amelyek alapján egyes járások több marhahúst, mások viszont több sertés- vagy bárányhúst termelnek. De a területek többségében főképp Sz első években gyorsabban fog fejlődni a sertéshús és a baromfi tenyésztése. Ez lehetővé teszi a szarvasmarha és juhállomány növelését,"hogy a jövőben több marha- és bárányhúst termelhessenek és adhassanak el az államnak. Szeretnék szólni a hústermelés növelésének fő kérdéseiről. Nemegyszer beszélt róluk N. Sz. Hruscsov elvtárs beszédeiben. Ma azonban, amikor a népgazdaságfejlesztés hétéves tervéről tárgyalunk, ezt újból emlékezetünkbe kell idéznünk. Elsősorban különös figyelmet kell szentelni a sertéstenyésztés fejlesztésének, mint olyan ágazatnak, amely nagyon hamar eredményeket hoz. A Goszplan és a földművelési minisztérium dolgozóinak számításai szerint hét év alatt a sertéshús termelésének 9 millió tonnára kell emelkednie az 1958. évi 3 millió 400 ezer tonnával szemben. Ezért a hétéves terv végén évente több mint 100 millió sertést kell felnevelni és levágni. Ez nagy feladat. Hogy elérhessük a sertések ily nagy számát, gondoskodni kell a malacok maximális számától mind a tenyészsertésektől, mind pedig az egyszer malacózo kocáktól. Szélesebb mértékben kell gondoskodni a különféle tenyészfajták keresztezéséről, jobb szervezéssel meg kell rövidíteni a hizlalást. Emellett különös figyelmet kell szentelni a húsra és szalonnára nevelt sertések hizlalásának. A hűsforrások felhalmozásának legfontosabb forrása a szarvasmarha és bárányhústermelés bővítése. A legközelebbi években a szarvasmarha- és bárányhústermelést 8 millió 500 ezer tonnára kell növelni, ebből a marhahúsét 6 millió 600 ezer tonnára, vagyis a tavalyi mennyiség több mint 2,5-szörösére. Évente tlzmilliószámra vágnak le állatokat a húsfogyasztás céljaira. Ezért nagy népgazdasági jelentőségű a húsra való hizlalás és a hízóállatok élősúlyának növelése. Elvtársak, meg kell említeni azt is, hogy ma számos terület begyűjtési központjaiba alacsony súlyú állatokat adnak be. Tavaly a kolhozok és szovhozok több mint 11 millió állatot adtak el átlagosan 215 kg súlyban. Ha a kolhozok és szovhozok az állatok jobb hizlalásával növelik az élősúlyt s az állatokat egy mázsával nehezebb súlyban adják be, ami teljesen reális követelmény, ezáltal a húsforrásaink az állatok ugyanazon számának levágása mellett több mint egymillió tonnával növekednek. A kolhozok és a szovhozok az elkövetkezendő években ennek ellenére háromszor annyi szarvasmarhát adnak el, mint ma. Ebből láthatjuk, hogy a szarvasmarhaállomány takarmányozása a hústermelés növelésének és minősége tökéletesítésének egyik fontos forrása. A húsforrás kiegészítése szempontjából lényeges jelentőségű a borjak felvásárlása és takarmányozása a kolhozokban vagy szovhozokban, majd azután eladásuk az államnak. A kolhozparasztok, a munkások és az alkalmazottak évente gazdaságaikban kb. 17 millió borjúval rendelkeznek. A kolhozok tavaly azonban csak 3,5 millió borjút vásároltak és ezeknek többségét időnek előtte levágták, ami nem áll összhangban az állam érdekeivel. A fő dolog természetesen az, hogy a kolhozok növeljék a közös szarvasmarhaállományt. Ez a kulcsa a hústermelés további növelésének. A hústermelés növekedését rövid időn belül biztosító további fontos tartalék a baromfiállomány növelése. A baromfihús termelésének az elkövetkezendő években el kell érnie a 2 millió 700 ezer tonnát, ami majdnem ötszöröse a mainak. Ez az egész hústermelésnek kb. 13 százalékát fogja kitenni. Ilyen húsmennyiség termeléséhez legalább 2,5 milliárd tyúkot, kacsát, libát és pulykát kell tartanunk. A baromfitenyésztés ma számos kolhoz és szovhoz apró, néha törpe nagyságú farmjai, között szétforgácsolódik. Ezek a farmok keveset szállítanak a piacra, ugyanakkor nagy a munkaráfordítás és magas az önköltség. Minden téren támogatni kell a sztavropoli, a krasznodarszki kerület, a rosztovi, a sztálini és más területek kolhozainak és szovhozainak kezdeményezését, ahol a baromfitenyésztés haladó módszereinek alkalmazásával nagy farmokat létesítenek. Az ügy sikere megköveteli, hogy nagy eréllyel baromfifeldolgozó gyárakat, valamint nagy farmokat létesítsünk a városok, az ipari központok és fürdőhelyek mellett. A Hruscsov elvtárs beszámolójának téziseiről folyt vitában ezzel a kérdéssel kapcsolatban számos jó javaslat hangzott el. Ugyanakkor a mezőgazdasági dolgozókat meghökkentette Tretyjakov elvtársnak, az Össz-szövetségi Baromfitenyésztő Intézet igazgatójának az Izvesztija című újságban közölt cikke, amely nem helyesli baromfifeldolgozó üzemek létesítését a kolhozokban. Ezzel kapcsolatban fel szeretném olvasni Kozirev elvtársnak, a sztavropoli kerület georgijevszki járásában lévő Samjanov kolhoz elnökének levelét, amelyben ezt Írja: „Kolhozunk példája alapján rá szeretnék mutatni arra, milyen nagyot téved Tretyjakov profeszszor, milyen rosszul van tájékoztatva a kolhozok jelenlegi helyzetéről. Túlzás nélkül azt mondhatom, hogy csak a baromfifarm létesítésével tudtuk gyorsan növelni a tojás mennyiségét. A farm létesítése előtt évente 233 ezer darab tojással rendelkeztünk, tavaly pedig már 1 millió 720 ezerrel Három év alatt majdnem nyolcszorosára növeltük a tojás mennyiségét. A baromfifeldolgozó üzem nagy jövedelmet nyújt a kolhoznak. Létesítése előtt a baromfitenyészetből 370 ezer rubel volt a nyereségünk, tavaly pedig 1 millió 450 ezer rubel. De nemcsak nálunk vannak ilyen mutatók. Járásunkban 11 baromfifarm van és valamennyi igen jövedelmező. Nekünk kolhozparasztoknak az a véleményünk, hogy a Tretyjakov elvtárs által vezetett intézetet Moszkvából olyan területre kellene áthelyezni, ahol a tyúkok tojást tojnak. (Nevetés, taps). Semmi kifogásunk sincs az ellen, sőt kívánjuk, hogy ezt az intézetet telepítsék le a sztavropoli kerületben. Helyünk van elég, baromfink szintén." Ogy hiszem minden okunk megvan arra, hogy csatlakozzunk Kozirev elvtárs véleményéhez. Foglalkoznunk kell a házinyulak tenyésztésével is. A házinyulak húsa ízletes és jő tápértékű, felhasználható szőrméjük. Ezen a téren nagy segítséget nyújthatnának a kolhozoknak és szovhozoknak a Komszomol- és a pionírszervezetek, valamint az iskolák. A kolhozoknak és szovhozoknak fő figyelmüket a hústermelés növelésére kell összpontosítanak és ugyanakkor gondoskodniok kell a tejtermelés nagy feladatainak megvalósításáról is. Ismeretes, hogy 1958-ban a Szovjetunió tejtermelése 57 millió 800 ezer tonna volt. Ez 700 ezer tonnával több, mint amenynyit az Amerikai Egyesült Államok produkált. Meg kell mondanunk, hogy két évvel ezelőtt, amikor N. Sz. Hruscsov elvtárs a mezőgazdasági dolgozók leningrádi konferenciáján mondott beszédében támogatta az élenjáró kolhozok azon felhívását, hogy utóiérjük az USÁ-t az egy főre eső tej- és hústermelésben, az amerikai sajtó világgá kürtölte, hogy ez reménytelen dolog, hogy ez propaganda. Amint ismeretes, ez a propaganda tejjé és hússá változott. Az Amerikai Egyesült Államokat már megelőztük a tej abszolút termelésében és nemsokára megelőzzük az egy főre eső termelésben is. Az amerikai újságíróknak torkukon akad a szó, ha ezzel kapcsolatban ki kell mondaniok az igazságot. És éppen ezért ažt írják, hogy az oroszoknak nincs olyan tejük, mint Amerikának, és hogy mennyiségét nem tartják nyilván amerikai módon. A New York Times 1959. .január 16-án azt írta, hogy a nyugati megfigyelők kétkedéssel fogadják a Szovjetunió tejtermeléséről szóló adatokat, mivel ezekben feltüntetik azt a tejet is. amelyet az állatok takarmányozására használnak fel, habár a New York Times urai jól tudják hogy a Szovjetunióban ugyanolyan módszerek szerint tartják nyilván a tej mennyiségét, mint más országokban, tehát az USÁ-ban is. Nem hiába mondja a közmondás, „Ki mint él úgy ítél". A versenyben számos köztársaság, terület, kolhoz és szovhoz felajánlotta, hogy határidő előtt teljesíti a hétéves terv feladatait a tejtermelésben. Emellett különösképpen fontos hangsúlyozni, hogy a fejőstehenek hasznosságának növelésén kívül tervbevették állományuk lényeges emelését is. Ez pedig helyes. Ma, amikor jelentős mértékben kell növelnünk az állattenyésztési termelést a földterület száz hektárjára számítva, döntő jelentőségű a szarvasmarhaállomány gyarapítása. Minden lehetőség adva van ahhoz, hogy az irányszámok értelmében kitűzött feladatot, az évi 100-105 millió tonna tejet a megállapított határidő előtt elérjük. Ez a tejmennyiség pedig majdnem kétszer annyi, mint amennyit ma az Amerikai Egyesült Államok termel. Elvtársak! A hús, a tej és az állattenyésztési termelés további termékei növelésében nagy feladatainkat teljesíthetjük, ha a kolhozok és szovhozok továbbra is következeteen gyarapítani fogják a takarmányalapot, elsősorban a kukorica termesztését növelve. Ebben rejlik ma az állattenyésztés terén folytatott politikánk lényege. A kolhozoknak és szovhozoknak nagy terveik vannak. Ezeket a terveket csak kitartó szervező munkával, minden kolhozban és szovhozban a kukorica hektárhozamának növelésével teljesíthetik. Az SZKP KB decemberi ülése feladatul tűzte ki, hogy a takarmánykukoricából 500-600 métermázsás hektárhozamot, a kevésbé öntözött területek pedig 300 mázsás hektárhozamot érjenek el, ami biztosítja a kolhozok és szovhozok számára az elegendő takarmányt. Tényleg korlátlan lehetőségeink vannak a kukorica hektárhozamainak növelésére. Űjra hangsúlyozni szeretném annak szükségességét, hogy a legszélesebb körben népszerűsítsük Manukovszki és Gitalov elvtársaknak, a legjobb gépesítőknek. a párt XXI. kongresszusa küldötteinek a kukorica komplex gépesített megművelésében szerzett tapasztalatait. Ezek az elvtársak munkatársaikkal együtt testi munka ráfordítása nélkül 100 — 200 hektárnyi területen gazdag hektárhozamokat érnek el. Tapasztalataik tényleg forradalmi jelentőségűek mezőgazdaságunk szempontjából, és ezeknek a tapasztalatoknak széleskörű bevezetése a termelésbe az egyik legsürgetőbb feladatunk. Enélkül nem csökkenthetjük a hús és a tej önköltségét, nem szállíthatjuk le lényegesen a termékegységre eső költséget. Számos kolhoz és szovhoz ebben az esztendőben ki akarja bővíteni a kukorica vetésterületét. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy erre a munkára jói fel kell készülni elsősorban a káderek oktatásában. így egészen biztosan elérjük ezen rendkívül értékes terményfajta nagy hozamát. A kukoricán kívül növelnünk kell a burgonya, a cukorrépa, herefélék, hüvelyesek, szója és más takarmányfajták hozamát is. Az állattenyésztési termelés óriási feladatai megkövetelik, hogy a tudományos és a kutató intézetek nagyobb segítséget nyújtsanak a kolhozoknak és a szovhozoknak. Hazánk számos tudósa sikeresen megoldja a fontos elméleti kérdéseket, tevékenységével hozzájárul az állattenyésztési termelés fellendítéséhez. A mezőgazdaság dolgozói nagy tiszteletben tartják őket. Vannak azonban olyan tudományos dolgozóink is, akik elszakadtak az élettől és hasznot nem hajtó kutató munkával foglalkoznak. Elvtársak! A kolhozok és szovhozok ma kidolgozzák gazdaságunk elkövetkezendő hét esztendőben való fejlesztésének terveit. Ez rendkívül fontos dolog. Megköveteli, hogy minden egyes gazdaságban sokoldalúan számba vegyék a lehetőségeket és sajátosságokat. A kolhozoknak és szovhozoknak segítséget kell nyújtanunk abban, hogy mélyrehatóan és helyesen felmérjék, az állatállomány milyen fajtái alapján növelhetik a hústermelést, meddig és milyen mennyiségben emelik a marhák, a sertések, a birkák, a házinyulak és a baromfi állományát, hány szarvasmarhát és baromfit fognak hizlalni, mennyi takarmányt tartalékolnak, ki felel személyesen a kolhozban, szovhozban és a farmon az egyes intézkedések megvalósításáért. Ügy mint ezelőtt, most is a kolhoztermelés párt által tervezett további fellendítése feladatainak megoldásában döntő feladat hárul kádereinkre, elsősorban a kolhozelnökökre. Kiváló szervezőink vannak, köztük olyan emberek, akiket jogosan neveznek a kolhoztermelés marsalljainak, mint például Generálov, Dubkoveckij, Poszmitnij, Korotkov, Turszunkulov, Burkacka. Prozorov, Orlovszkij, Andrejeva, Urunhodzsajev, Aidabergenov elvtársak és sokan mások. A tapasztalt káderek és a fiatal szakemberek, valamint gyakorlati dolgozók munkájának egybekapcsolása fontos feltételét képezi a szovhozok és kolhozok irányítása további tökéletesítésének. A mezőgazdaság fejlesztésében a megállapított szint elérése lehetővé teszi a legfontosabb élelmiszerfajták termelésének lényeges növelését. Míg az USÁ-ban az utóbbi években egy főre számítva csökken a hús, a tej és a vaj termelése, addig gyorsan fejlődő szocialista mezőgazdaságunk állandóan növeli a legfontosabb mezőgazdasági termékek termelését. A hétéves terv feladatainak teljesítése és az élenjáró kolhozok arra irányuló hazafias felhívása alapján, hogy az USÁ-t utolérjük az állattenyésztési termelésben, hazánkban egy lakosra számítva annyi, sőt több húst fogunk termelni, mint amennyit az USÁ-ban ma termelnek. A Szovjetunióban egy főre számítva 466 kg tejet fogunk termelni, míg az USÁ-ban 330 kg-ot. 5,1 kg vajat az USA 4 kg-ával szemben, 44,3 kg cukrot, míg az USÁ-ban csak 13,7 kg-ot. Meg kell említenünk azt is, hogy a hétéves terv szerint nagy intézkedéseket foganatosítunk a zöldség, a gyümölcs, főleg a szőlő termesztésének növelése érdekében. Elvtársak! Nincs messze az az idő, amikor minden szovjet ember asztalán bőséges menynyiségű hús, tej, vaj, cukor, zöldség, gyümölcs, szőlő és más élelmiszer lesz. A szovjet ember meggyőződése, hogy hazánk az egy főre eső mezőgazdasági termények termelésében folytatott gazdasági versenyben megelőzi az Amerikai Egyesült Államokat. (Taps.) A hétéves terv népünk számára megteremti nemcsak a kulturális és a szellemi javak bőségét, hanem biztosítja az anyagi javak bőségét is, a magas életszínvonalat. Amint tudják, a munkások, a hivatalnokok és a kolhozparasztok reáljövedelme a terv hét éve alatt 40 százalékkal emelkedik. Ugyanakkor csökkentjük a munkaidőt és a heti munkanapok számát. Még gyorsabb ütemben folytatjuk majd a lakásépítkezést, lényegesen tökéletesítjük a közétkeztetést és a szociális szolgáltatásokat. Feladatul tűztük ki, hogy a legközelebbi években teljesen megszüntetjük a lakosság megadóztatását. A kommunista párt intézkedéseiben visszatükröződik az az igazi gondosság, amely a szovjet ember életét évről évre örömteljesebbé és szebbé teszi. Ilyen gondoskodásra csak a kommunista párt képes, amely a nép boldogságáért küzd. Hazánk minden dolgozója nagyrabecsüli ezt, megtalálja helyét a hétéves terv teljesítéséért küzdő harcosok sorában és munkájával gyarapítja hazánk gazdagságát. A kapitalista országokban nincs és nem is lehet ilyen gondoskodás a dolgozókról A dolgozók életszínvonala állandóan süllyed, évről évre nagyobbak az adók. Az Amerikai Egyesült Államokban például ebben a költségvetési évben csak a lakosság jövedelmének megadóztatása a költségvetési bfevétel több mint 51 százalékát teszi ki, az 1959 —1960-as költségvetési évben pedig ez az adó a költségvetési bevétel 53 százalékát fogja képezni. Ez óriási összeg. Hazánkban a szovjet állampolgárok által fizetett adó az állami költségvetés bevételeinek csupán 7,8 százalékát teszi ki. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy a közeljövőben a lakosság egyáltalában nem fog adót fizetni. Ennek a nagy népgazdasági és politikai intézkedésnek megvalósítását az egész szocialista gazdaság fejlődése tette lehetővé. Ez a lépés államunk gazdaságának és pénzügyeinek további szilárdulásáról tanúskodik. Elvtársak! A kommunista építés széleskörű programja, amellyel N. Sz. Hruscsov beszámolója foglalkozott és amelyet a kongresszus megtárgyal, a szocialista gazdaság új, hatalmas fellendülésének, a kultúra felvirágzásának a programja. Ez a program összhangban áll a szovjet nép életérdekeivel. Teljesítésével nagy lépést teszünk előre a kommunizmus útján a szovjet társadalom fejlődésében. A hétéves terv nagyszerű volta a szovjet emberekben hazájuk iránti büszkeséget ébreszt. A szovjet nép biztos léptekkel halad a leninizmus győzedelmes zászlaja alatt, harcokban megedzett szeretett kommunista pártja vezetésével a kommunizmus teljes győzelme felé. (Viharos, hosszan tartó taps.) V. V. Grisin elvtárs beszéde A szovjet népnek és a világ közvéleményének figyelme már hatodik napja a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XXI. kongresszusára irányul. Ez érthető, hisz olyan kérdéseket tárgyal a kongresszus, melyek óriási jelentőségűek hazánk életében s az egész emberiség sorsa szempontjából. A kongresszus munkája gyönyörűen igazolja a párt megbonthatatlan egységét, hűségét a marxizmus-leninizmus győzelmes eszméihez, a párt- és a nép megbonthatatlan kapcsolatát, Hruscsov elvtárs beszámolója, amelyben nagyon részletesen és meggyőzően rámutatott korunk célkitűzéseire, a párt- és a szovjet nép tevékenységének céljaira, felejthetetlen benyomást gyakorolt mindnyájunkra, a kongresszus összes résztvevőire. A beszámoló öszszegezi a szocializmus nagy győzelmeit, nagyon világosan és szemléltetően kifejti a kommunista társadalom kibontakozott építésének nagy programját, kidolgozza a kommunista építés legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdéseit, amivel nagy mértékben gazdagítja a marx-lenini elméietet. A kongresszuson hallottuk a Központi Bizottság elnökségi tagjainak, a köztársaságok és területek pártszervezetei vezető dolgozóinak, munkásoknak, kolhozparasztoknak, tudósoknak és irodalmároknak terjedelmes felszólalásait. A beszédekben utat mutatnak és feltárják hadink legközelebbi hét évre kitűzött fejlesztési Verve gyorsabb teljesítésének tartalékait. Nagy figyelemmel hallgattuk a testvér kommunista és munkáspártok vezető képviselőinek üdvözlő beszédeit. A proletár nemzetköziség szellemétől és a marxizmus-leninismus eszméi iránti hűségtől áthatott beszédeikben hangsúlyozták a hétéves terv óriási jelentőségét a szocialista tábor hatalmának további növekedése, valamennyi világrész haladó erőinek a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harca szempontjából. (Folytatás a 6. oldalon) tJJ SZÖ 5 * 1959. február 12.