Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-04 / 34. szám, szerda

(Folytatás az 5. oldalról) S XXI. pártkongresszus a tömegek nagy po­litikai és munkalelkesedése közepette ült ösz­sze. Az ország minden részéből jelentések ér­keznek a szovjet emberek nagy termelési si­kereiről. A dolgozók már jóval a kongresszus előtt kongresszusköszöntő szocialista munka versenyt indítottak. A munkaverseny az egész nép körében elterjedt, újabb magasabb szín­vonalat ért el, ami a kommunista munka bri­gádjainak pompás mozgalmában nyilvánult meg. Mint ismeretes, sok üzem, gyár és építke­zés kollektívái a pártkongresszus tiszteletére a kitűzött határidő előtt teljesítették az 1958­évi tervet és az idei januári feladatokat. A munkások, mérnökök és műszakiak, tudó sok és kulturális dolgozók szeretettel készít­gették munkaajándékaikat. Szép ajándék volt a kongresszus részére a világ első űrrakétá­jának kilövése, ami hervadhatatlan hírnevet szerzett hazánknak. A leningrádi fémfeldolgo­zó üzem kollektívája kongresszusi ajándék­ként a kitűzött határidő előtt készített el egy 200 ezer kW teljesítőképességű gőztur­binát. A harkovi Malisev Üzem kollektívája határidő előtt gyártott egy 3000 lőerős mo­torosmozdonyt és új nagy Diesel-motort kon­struált. A sztálingrádi vízierőmü építői egy hónappal előbb helyezték üzembe a villanyerő­mű 115 ezer kW teljesítőképességű harmadik aggregátját Mamaj elvtárs, a híres bányász kongresszusunkon arról beszélt, milyen ajándékokat készített brigádja a kongresszus számára. Kolcsik elvtárs, a Donyec-medence másik ismert bányásza, a takarékossági ver­seny kezdeményezője munkaszakaszának kol­lektívájával együtt tonnánként egy rubel 59 kopejkával csökkentette a tervezett költsége­ket és így az ő részlege 1958-ban 224 ezer rubelt takarított meg. A Magnitogorszkij ko­hászati kombinát Martin-részlege ötödik ko­hójának olvasztárai: Szergyukov, Boriszov, Gorcsakov és Szmolnyikov elvtársak január­ban 1V2 ezer tonna acélt termeltek terven felül. Karaszev, Leonov és Kuznyecov elvtár­isak, a leningrádi üzemek újító munkásai új marógépszerkezetet dolgoztak ki, melynek al­kalmazása háromszorosára — négyszeresére fokozza a munkateljesítményt. Elvtársak! Nem említhetjük meg az összes ipompás sikereket, melyekkel a szovjet em­berek millió a pártkongresszust üdvözölték. A dolgozók legszélesebb tömegei munkaakti­vitásának a kongresszus előkészületei által kiváltott óriási fellendülésében, valamint a kongresszus folyamán újabb erővel megnyil­vánult népünk óriási szeretete harci élcsa­pata, a nagy kommunista párt iránt. (Taps.) A további országfejlesztés kongresszusun­kon megtárgyalt nagyvonalú terve a párt és ia szovjet nép utóbbi években végzett óriási munkájának eredménye. Ennék érdeméből je­lentős sikereket értünk el az ország gazda­ságának és kultúrájának fejlesztésében és rendkívül megnövekedett a Szovjetunió nem­zetközi tekintélye. E sikerek fényében még világosabban lát­[juk, mennyire igaza volt a Központi Bizottság­nak és az egész kommunista pártnak, amikor határozottan szembeszállt Malenkov, Kagano­vics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártelle­nes csoportjával, amely aljas frakciós tevé­kenységgel meg akarta hiúsítani a párt XX. kongresszusának az ipar és mezőgazdaság fej­lesztésére s a szovjet nép életszínvonalának emelésére irányuló intézkedéseit. A hét évre kitűzött nagyvonalú népgazda­ságfejlesztési tervek minden szovjet embert büszkeséggel töltenek el hazája s a kommu­nista párt iránt és újabb munkatettekre lel­kesítik. A hétéves terv teljesítésében nagy szerepet játszanak a szakszervezetek, mint a legna­gyobb társadalmi szervezet, mely 52 millió munkást és alkalmazottat tömörít soraiban. Az utóbbi években, különösen az SZKP XX. kongresszusa után a párt és Központi Bizott­sága, valamint a helyi pártszervek figyelme és segítsége folytán jelentősen fokozódott a szakszervezetek aktivitása, megnövekedett szerepük a gazdasági és kulturális építésben. Az SZKP KB 1957. évi decemberi teljes ülé­sének határozatai, az üzemi és helyi bizott­ságok jogairól, az állandó munkaértekezletek­ről stb. szóló további párt- és kormányhatá­rozatok rendkívül nagy jelentőségűek a szak­szervezetek tevékenysége szempontjából. A szakszervezetek a párthatározatok teljesí­tésével egyre mélyebbre hatolnak a vállalatok és építkezések munkájába, nagyobb méretben fejlesztik a tömegek aktivitását és kezdemé­nyezését és jobban irányítják a szocialista versenyt Jelentősen megnövekedett a szak­szervezeteknek — az irányítás lenini iskolá­jának, a gazdálkodás iskolájának szerepe. Az utóbbi években valamennyi üzemben és épít­kezésen bevezették az állandó termelési taná­csokat, melyekbe körülbelül 7 millió munkást és alkalmazottat választottak. Az állandó ter­melési tanácsok rendszerint nagy szervek, melyek közvetítésével a dolgozók részt vesz­nek a gyárak, üzemek és építkezések tény­leges irányításában. A munkások és alkalma­zottak munka- és létfeltételeinek megjavítá­sa terén is fokozódott a szakszervezetek akti­vitása. A szakszervezetek nagy mértékben járulnak hozzá a munkások és alkalmazottak kultúrájának, műszaki színvonalának és neve­lésének emeléséhez. A szovjet szakszervezetek nagyon sokat tesznek más országok szakszervezetéivel ápolt kapcsolataik fejlesztéséért. Bővülnek kapcso­lataik a népi demokratikus országok szak­szervezeti szövetségeivel, ami elősegíti a dol­gozók testvériségének és barátságának szilár­dulását, a szocialista tábor erejének gyara­podását. A tőkés országok szakszervezeteivel ápolt kapcsolatok segítenek a szóbanforgő országok munkásainak, hogy megtudják az igazságot a Szovjetunióról, meggyőződjenek arról, mi­lyen magaslatokat érhetnek el a tőkés elnyo­más alől felszabadult dolgozók. E kapcsolatok elősegítik a munkásosztály nemzetközi egy­ségének szilárdulását, a haladó erők egyesü­lését a békeharcban. Szakszervezeteink tevékenyen kiveszik ré­szüket a Szakszervezeti Világszövetség tevé­kenységéből. A Szakszervezeti Világszövetség a nemzetközi munkásosztály vágyainak és ér­dekeinek igazi képviselője. A szovjet szakszervezetek még szervezet­tebben haladtak a XXI. pártkongresszus felé, még szorosabbra zárták soraikat a kommu­nista párt körül. Készek állandóan küzdeni a kibontakozódott kommunista építés teljesíté­séért. A szakszervezetek tevékenységében azonban ez ideig még sok a hiányosság. A szakszerve­zetek mindent megtesznek kiküszöbölésükért, hogy újabb, magasabb színvonalra emeljék munkájukat. Elvtársak! A hétéves tervben kitűzött fel­adatokat elsősorban a munkások, kolhozpa­rasztok, mérnökök és műszakiak fogják telje­síteni. A szakszervezetek legfőbb kötelessége a munkásosztály és a dolgozók aktivitásának sokoldalú fejlesztése, törekvésük az, hogy minden üzemben az állami feladat teljesíté­sére és túlteljesítésére irányítsák a dolgozó­kat. A szakszervezeteknek fejleszteniök kell a szocialista munkaversenyt és be kell abba vonniok minden munkást. Konkrétabbá kell tenniük a versenyt, hogy a termelés további növelésére, a munka termelékenységének fokozására és az önköltségek csökkentésére irányuljon. Ma mindenütt munkaverseny bon­takozódik ki a hétéves terv feladatainak a ki­tűzött határidő előtt, 5-6 év alatt történő tel­jesítéséért. A szakszervezetek mindenképpen támogatni és fejleszteni fogják e versenyt és segítik a versenyzőket vállalásaik teljesítésé­ben. Hruscsov elvtárs beszédében megjegyezte, hogy a termelésnek a hétéves tervben tervezett növekedését háromnegyed részben a munka­termelékenység fokozásának kell biztosítania. Ezt a feladatot az új technika nagyszabású be­vezetésével, a termelés teljes gépesítésével és automatizálásával biztosítjuk. Ezzel együtt ki kell használnunk a minden üzemben bőven fellelhető belső tartalékokat a munka termelé­kenységének fokozására. Ismeretes, hogy sok üzemben a technika magas színvonala mellett még mindig nagy mértékben végeznek testi munkát. A vaskohászatban például az összes munkásoknak körülbelül 30 százaléka, a fémfel­dolgozó iparban 30 — 50 százaléka végez testi munkát. Sok hiányosság merül fel az üzemek munka­megszervezésében. Még mindig sok munkaidő vész kárba a veszteglések és az improduktív munka következtében, ami gyakran eléri a 15 — 20 százalékot. A szakszervezeteknek törekedniük kell a munkatermelékenység fokozása belső tartalé­kainak feltárására és kihasználására és erre meg kell nyerniök a munkások, mérnökök és technikusok legszélesebb rétegeit. A munkatermelékenység fokozásáért folyó harcban nagy szerepük van az újítóknak és feltalálóknak, valamint a tudományos és mű­szaki társaságoknak. A Szovjet Feltalálók és Üjítók Társasága, mely a szakszervezetek ve­zetésével tavaly alakult meg, több mint egy­millió tagot számlál soraiban. A tudományos társaságok taglétszáma a legutóbbi három év alatt megnégyszereződött és elérte a 800 ezret. A feltalálók és újítók csak tavaly több mint 2 millió 700 ezer javaslatot terjesztettek elő. Az e javaslatok megvalósításával szerzett gaz­dasági hatás egy évre számítva körülbelül 9 miliárd rubelt eredményezett. A szakszerveze­tek továbbra is javítani fogják e társaságok irányítását, harcra mozgósítják tagjaikat a hétéves terv feladatainak sikeres teljesítésé­ért. A munka termelékenységének, a munkások és alkalmazottak egészsége megszilárdításának biztosításában nagy jelentősége van a terme­lési munkavédelem és higiéniai berendezések további tökéletesítésének. Mi sok figyelmet szentelünk e kérdésnek. Az állam évente mil­liárdokat fordít a munkások munkavédelmének tökéletesítésére. A szakszervezetek kezdemé­nyezésével az utóbbi években a munkások munkafeltételeinek további javításával össze­függő kérdések egész sorát oldottuk meg. Tekintettel a munkafeltételeket javító rend­szeres munkára, a Szovjetunióban sokkal ke­vesebb a munkából származó megbetegedések és termelési balesetek száma, mint bármelyik tőkés országban. Ám egyes üzemekben eddig még lényeges hibák mutatkoznak a biztonsági technikában. A vállalatok vezetőinek és a szakszervezetek funkcionáriusainak figyelmét kell felhívnunk kiküszöbölésükre. Ez irányban meg kell javí­tani a tervező intézetek és konstruktciós iro­dák munkáját. Az új vállalatok és berendezés­típusok terveinek kidolgozásában biztosítani kell a munkások biztonságát és egészséges munkafeltételeket kell teremteni számukra. Nézetünk szerint az új termelési berendezések tervezésének, bevezetésének olyan módszerét kell tehát kidolgozni és alkalmazni, melynél szigorúan tekintetbe veszik a biztonsági tech­nika követelményeit. Elvtársak! A párt Központi Bizottsága által kidolgozott szovjet népgazdaságfejlesztés táv­lati tervet a nép jólétének fokozásáról való nagy gondoskodás hatja át. A munkások és al­kalmazottak bérének további emelése, a kol­hozparasztok jövedelmének növekedése, az aggkori járadék és segély felemc ese, a mun­kaidő és munkahét lerövidítése, a lakásépítés, a gyermek- és egészségügyi intézmények épí­tésének a hétéves tervben tervezett kibővíté­se további bizonyítéka annak, hogy a szocia­lizmusban a termelés az egész társadalom ér­dekében, a nép növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése érdekében fejlődik. A szakszervezetek jelentős feladata a sok­oldalú segítségnyújtás a dolgozók anyagi jólé­tének és kulturális színvonalának további eme­lését célzó párt- és kormányintézkedések sikeres megvalósításában. A szakszervezetek­nek még jobban kell aktivizálniok a munkások és alkalmazottak kulturális-műszaki színvona­lának emelésében és nevelésében végzett mun­kájukat, szembe kell állítaniok a közvéleményt azokkal, akik megszegik a munkafegyelmet és a szocialista együttélés szabályait. Több figyel­met kell szentelniök a népi milícia osztagai szervezésének és meg kell javítaniok az elv­társi bíróságok tevékenységét. William Ross (baloldalt), Kanada Haladó Munkáspártja küldöttségének tagja és Gordon MacLennan, Nagy-Britannia Kommunista Pártja küldöttségének tag ­ja a kongresszusi küldötteket és vendé­geket üdvözlő pionírok körében. Hruscsov elvtárs beszédében a többi, óriási elméleti és gyakorlati jelentőségű, rendkívül fontos kérdésen kívül részletesen kidolgozta a társadalom politikai megszervezésének, az államrendszernek és az irányításnak a kibon­takozódott kommunista építés időszakára vo­natkozó kérdését. Beszédében kitér a társa­dalmi szervezetek, többek között a szakszer­vezetek funkcióinak további bővítésére. A köz­szervezeteknék a szovjet társadalom életében játszott szerepéről Hruscsov elvtárs által le­vont mély elméleti és gyakorlati következteté­sek fényében különösen idétlenek az úgyneve­zett „szabad", szakszervezetek nemzetközi munkaszövetsége reakciós vezéreinek és a tő­kés országok más szakszervezeti vezetőinek törekvései, hpgy megrágalmazzák a Szovjet­unió és a szocialista országok szakszervezeteit és lebecsüljék a társadalom életében betöltött szerepüket. Ezek a szakszervezeti tényezők makacsul állítják, hogy szakszervezeteink „jog­fosztottak" és „nem szabadok" s megtiltják országaik szakszervezeteinek, hogy kapcsolatba lépjenek a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok szakszervezeti szövetségeivel. Elvtársak! Mily gyönyörű e szó — szabad­ság! Az elnyomottak, kizsákmányoltak és sze­rencsétlenek évezredes harca tükröződik ben­ne. És mily lekicsinyítő jelentőséget ölt, ami­kor az imperialisták és" kiszolgálóik megkísér­lik e szóval leplezni a tőkés országok dolgo­zó tömegei jogtalanságát és barbár kizsák­mányolását. A szovjet szakszervezetek nagy jogokkal rendelkeznek. Részt vesznek az ország fej­lesztési terveinek kidolgozásában, a gazdasági és állami szervek tevékenységében. A munka­biztonság és a munkatörvényhozás betartásá­nak állami ellenőrzését végzik. Az ő kezükben van a szociális biztosítás állami költségvetése, amely az idén 64 milliárd rubelt tesz ki. Az ő beleegyezésük nélkül az üzem vezetősége nem bocsáthat el munkást vagy alkalmazottat. Követelhetik a vállalati vezetők leváltását vagy megbüntetését, akik nem teljesítik a kol­lektív szerződésekben foglalt kötelezettségei­ket és megsértik a munkatörvényt. A szak­szervezetek egyetértésével töltik be a válla­latok és hivatalok vezető helyeit. Elvtársak! Egy rövid beszéd keretében nem lehet mindent elmondani a szovjet szakszer­vezetek nagy jogairól és a szovjet társadalom életében játszott szerepükről. Ilyen jogaik nincsenek s nem is lehetnek a szakszervezeteknek egy tőkés államban sem. A kapitalista monopóliumok és ezen országok kormányai a munkások szakszervezeti szövet­ségeit és a dolgozók más demokratikus szer­vezeteit nemcsak jogtalan helyzetben tartják, hanem mindenféle módon üldözik őket és elle­nük uszítanak. Az újságok és a rádió naponta közlik, hogy a munkás- és a kommunista mozgalom számos tényezőjét és más haladó gondolkodású embereket a tőkés országok egész sorában letartóztatják, rendőrségileg ül­dözik és terrorizálják. A munkásosztály ügyé­ért, a békéért és haladásért küzdő harcosok megtorlásoknak vannak kitéve Amerika és Ázsia számos országában, Nyugat-Németor­szágban, Spanyolországban, Portugáliában és a legutóbbi időben Görögországban. Görögor­szágban az emberek ezreit bírósági vizsgálat és ítélet nélkül letartóztatják és bebörtönzik. Közöttük van Manolisz Glézosz, a világszerte ismert görög nemzeti hős. Manolisz Glézosz élete ma veszélyben forog. Kérdezzük, vajon Görögországban akadnak olyan miniszterek vagy bírák, akik Glézosz hóhérai szerepét me­részelik vállalni? Merészkednek-e ily piszkos tettre és megkockáztatják-e, hogy egyszer s mindenkorra beszennyezik nevüket az egész világ népeinek szemében? (Zajongás a terem­ben, felháborodás.) Pártunk kongresszusának szónoki emelvé­nyéről szolidaritásunkat fejezzük ki osztály­testvéreinkkel, a kommunistákkal, valamennyi demokratával, a béke és haladás híveivel, akik Franco Spanyolországának kínzókamráiban sínylődnek, kényszermunkára vannak ítélve Portugáliában, Nyugat-Németország börtönei­ben sorvadnak. Szolidaritásunkat fejezzük ki a tőke minden foglyával, az imperialisták ter­roráldozataival a gyarmati és függő országok­ban. A szovjet emberek erélyesen követelik a szabadságot Manolisz Glézosz és a többi görög demokrata számára! (Hosszan tartó taps.) Az egész világ összes becsületes emberei egyesítik erejüket a terror és üldöztetés, a reakció és fasizmus elleni harcban. Elvtársak! Tudjuk, mily súlyos feltételek között élnek és harcolnak a haladó emberek a tőkés országokban. Haraggal és felháboro­dással olvassuk az újságokban a reakciósok oly szégyenteljes tetteit, mint a hírhedt Ma­cukava-eset Japánban, a letartóztatott haza­fiak tömeges legyilkolása Dél-Vietnamban, a békés tüntetőkre leadott sortűz Kongóban, a kommunisták, demokraták és békeharcosok üldözése és letartóztatása a Fülöp-szigeteken, Pakisztánban, Törökországban és más orszá­gokban. Mi szovjet emberek tiltakozunk az impe­rialisták és kiszolgálóik ezen szégyenteljes tettei ellen! (Hosszan tartó taps.) Forró üdvözletünket küldjük a nép ügyéért küzdő derék harcosoknak, a kommunista és munkáspártok vezetőinek, a szakszervezetek és demokratikus tömegszervezetek funkcioná­riusainak, a rendőrségi terror és üldöztetés összes áldozatainak, akik börtönökben és gyűjtőtáborokban sínylődnek. Követeljük sza­badon bocsátásukat! (Taps.) Sokat beszélhetnénk a szakszervezetek és a munkásosztály más demokratikus szerveze­teinek jogtalan helyzetéről a tőkés országok­ban. A szakszervezetek jogai ellen intézett újabb támadásról tanúskodik többek között Eisenhowernek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének ez év január 28-i üzenete is, misze­rint olyan új törvény elfogadását javasolja, amely újból megnyirbálja a szakszervezetek jogait a vállalkozók elleni harcban és fokozza a kormány ellenőrzését a szakszervezetek te­vékenysége felett. így fest a „szabadság" a tőkés országokban, melyet nagy hangon dicsérnek az imperialis­ták és egyes szakszervezetek reakciós veze­tői. Ha önök megkérdezik, miért kell beszél­niök a szakszervezetek „szabadságának" hiá­nyáról a Szovjetunióban és más szocialista or­szágokban, miért kell mesterkedniük a „sza­badság" fogalmával, világos, hogy azért, hogy a tőkés államok dolgozói előtt eltitkolják az igazságot a Szovjetunióról és más szocialista országokról, nagy sikereikről, hogy fékezzék az osztályharc kiéleződését a tőkés államok­ban. Az imperialistáknak a szakszervezeti moz­galomban levő ügynökei arról álmodoznak, hogy sikerülni fog megbontaniok a szovjet nép és a szocialista országok népeinek egy­ségét. Szeretnék a szakszervezeteket elszakí­tani a kommunista és munkáspártoktól. Ez azonban sohasem sikerül nekik. A szovjet szakszervezetek mindent a dicső kommunista pártnak köszönhetnek. A Szovjet­unió szakszervezeteinek egész története bi­zonyítéka annak, hogy a szakszervezetek csu­pán a marxista-leninista párt vezetésével vál­hatnak a munkásosztály harcos szervezetévé, a dolgozók érdekeinek tényleges képviselőivé. A kommunista párt vezetésével hazánkban a szovjet szakszervezetek hosszú, dicsőséges utat tettek meg, óriási erővé váltak a kom­munizmus felépítéséért vívott harcban. Hrus­csov elvtárs beszámolója részletesen kifejti Lenin téziseit a szakszervezetek feladatáról, a kibontakozó kommunista építés időszakában. A szakszervezeteknek a beszédben felvázolt irányzatai az ország szakszervezeti mozgalma továbbfejlesztésének harcos programját jelen­tik. Elvtársak! A szovjet nép a kommunista párt, az N. Sz. Hruscsov elvtárs vezette Központi Bizottság vezetésével az utóbbi években jelen­tős sikereket ért el. Hazánk életerővel és energiával telten lép a kommunista építés ki­bontakozó időszakába. Nem kételkedhetünk abban, hogy a hős munkásosztály, a kolhoz­parasztság, az értelmiség tagjai, az egész szovjet nép kipróbált vezetőjével — a kom­munista párttal az élén sikeresen teljesíti új, nagyszerű feladatait! (Taps.) Engedjék meg elvtársak, hogy a Szakszer­vezetek Össz-szövetségi Központi Tanácsának nevében, a szakszervezeti tagok millióinak ne­vében biztosítsam a párt kongresszusát és a lenini Központi Bizottságot, hogy a szakszer­vezetek erejük teljéből fognak harcolni e kongresszus által kitűzött feladatok teljesíté­séért, a dolgozókat mozgósítani fogják a hét­éves terv sikeres teljesítéséért, még szorosab­ban tömörítik a munkásosztályt és a szovjet értelmiséget a kommunista párt köré, meg­sokszorozzák hozzájárulásukat a nagy ügyhöz - a kommunizmus felépítéséhez hazánkban. (Viharos taps.) ÜJ SZÓ 6 $ 3959. február &

Next

/
Thumbnails
Contents