Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-21 / 51. szám, szombat

Száztizenöt évvel ezelőtt született Munkácsy Mihálv a fKstűqfíniusz fj e7 iiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiMiiimiii „A halhatatlanok bírája az idő", ez a pártatlan bíró mondta ki az ítéletet Munkácsy művészetéről is. Rövid, háromévtizedes, nagyméretű, soktémájú, mélyreható alkotótevékenységének különös hangsúlyt ad, hogy ez majdnem a semmiből nőtt ki. Tízéves korában — épp hogy írniolvasni tud s iskolás füzeteit telepingálja és rajzolja — egy békéscsabai asztalosműhelybe adja be gyámja inasnak. Mostoha viszonyok közt fázik és éhezik, vézna gyerekteste roskad a túlfeszített munkától. Lelketlen gazdája kiszipolyozza, durva bánásmódjával megalázza, de lelke nem kérgesedik el. A simára gyalult deszkák magukon viselik ácsceruzájának vonásait, — képzeletének visszaverődését. 4 év múlva világkiállításon megismerkedik Courbet merész valóságábrázolásával, ami saját művészi hitvallásában erősiti meg. Jellemző, hogy a nagy mesterek közül Rembrandthoz kapcsolódik s példájára figuráit a festői megvilágítással fogja össze s ezzel ad egységet a cselekménynek. 1869-ben alkotja meg a „Siralomházat", mely túlnő a kor szemléletének megfelelő életképkeretein s önálló és igényes tárgyválasztásával történelmi képpé magasul. Forradalmi cselekedet ez a kompozíció, — mert főszereplője a nép. A „Siralomház" az elnyomott magyarság jelképe, a szabadságharc leverése utáni kor hiteles tolmácsolása. A megbilincselt, halálra ítélt betyár — maga a nép —, nem törik meg, lázad, félrelöki a bibliát. Tépéscsinálók felszabadul s azóta Aradon kínlódik embertelenül a még mindig gyerekasztalossegéd. De rajzol és olvas, töretlen akaratát a benne rejtőző szikra élteti s az első kínálkozó alkalomra lángra lobban. Munkácsy 17 éves, mikor tehetségét Szamossy — a vándorfestő felismeri. Két éven belül megveti a tudásra éhes fiú művészi és szellemi nevelésének szilárd alapját. Pártfogásával kerül Pestre az eddig gyaluval és fűrésszel vesződő, otromba ecsettel kerítéseket mázoló asztalosgyerek, — és bámulatosan felfelé ívelő pályája elkezdődik. Páratlan energiával szerez műveltséget — irogat —, Petőfi hatása jelentős tényezője fejlődésének. Ütja tovább viszi Bécsbe, onnét Münchenbe, hol Piloty kizárja iskolájából a féktelen temperamentumú, egyéni felfogású fiút. Düsseldorfba Knaus realizmusa vonzza, ez az irány felel meg művészi alkatának, meggyőződésének. Lehetőleg függetleníti magát az Akadémia kötöttségétől és rengeteget dolgozik, szigorú önkritikus, egyre többet s jobbat akar. Az 1867-es párizsi A csendőr merevsége az állami erőszak kérlelhetetlenségét példázza. A kép későbbi változatán a betóduló falusiak minden mozdulata megdöbbenést és együttérzést mutat és fokozza a drámai feszültséget, amit a színek szenvedélyes ellentéte fest alá. Az 1870-es párizsi vlágkiállításon müve elnyeri az aranyérmet. Már előzőleg szokatlanul magas áron kél el s Amerikába kerül. Munkácsyt ezzel szédületes magasságba emeli a siker. Párizsba költözik. Barátok, pártfogók veszik körül. Rábeszélésükre fényes műtermet nyit. A sokat és soká nélkülöző, fillért és falatot megszámláló fiatal festőt a váratlanul beköszöntő gondtalanság, vagyon és hírnév megzavarják. Párizs legnagyobb képkereskedői iheglátják benne a 19. század nagy festőjét, egyben szenzációját. Hatalmas öszszegekért vásárolják meg műveit. Munkácsy idegzetét a rengeteg munka, a hangos siker és nyilvános szereplés megrázzák. Gyötrő bizonytalanság fogja el, — vajon meg tudja-e továbbra is tartani a „Siralomház" magas művészi színvonalát? Nyikolaj Gribteov: LANCREAKCIÓ Lehullott az első hó és a mezőn ott állt aratlanul a kender - a tél nem sajnálta, keresztül húzta a kolhoz grafikonját. Egy napi késedelem csökkenthétté a termést, egy rubelt félrubellé változtathatott s ráadásul másnap ünnep volt. Ez ügyben gyűlést ült össze a székházban. Sokat dohányoztak, élcelődtek, beszélgettek, de általában eléggé szelíden kezelték a kérdést. A végkövetkeztetés a „hátha" meg a „majd csak" lett: - Hátha holnap már el is olvad... mit törjük rajta a fejünket? - Majd csak lesz valahogy... A kender nem almavirág nem hull le'. Az elnök, konok s jó értelemben furfangos ember, figyelt szótlanul, egy ideig nem avatkozott az eszmecserébe, de azután mégis megszólalt: - Hát tárgyaljatok - nagyon okosakat mondtok - én kimegyek cigarettázni a tornácra... Itt nem tudok gondolkozni, a sok beszédtől, akár a sörtől zúg a fejem ... Elszívta a cigarettát. Visszajött. Végighallgatott még néhány szónokot. Aztán felállt és a jegyzőkönyv-vezetőhöz fordult: - Azt, amit eddig írtál, tedd csak el a történelem, az utódok számára. Van tiszta papírod? - Még akad. - Írd... A kenderaratásra kimennek: egyes szám - Kovaljev kolhoz - elnök. Leírtad? - Le. - Kettes szám - Kovaljeva, az elnök felesége. Leírtad? - Le. - Hármas szám - Kovaljeva, az elnök lánya... Leírtad? Most pedig írd fel sorban a brigádosokat, előbb a kommunistákat, utánuk a párton kívülieket. Kész? - Kész. Továbbá? — A továbbiakra jöjjetek rá magatok ... Több tárgy nem lévén, ezzel a gyűlést bezárom ... Űjabb nevetgélés, élcelődés. De az aratásra mindenki kiment, aki csak bírt. A hangulat most is jó volt, sok tréfával füszereték a munkát. Az elnök egy dombon választotta ki a maga helyét, onnan mint valami parancsnoki állásból munka közben felügyelt is. Estére mindent elvégeztek... Az esetet egy odavalósi barátom mesélte el, távol attól a helytől, ahol Köpülő asszony A képkereskedők állandó zaklatása, saját problémái nyugtalanítják. Kétségbeesésében a Párizsban élő Paál László magyar tájfestő barátja áll mellé. - Az ő hatására fordul az erdők csendjéhez. A természet harmóniája meg is nyugtatja s maga is tájat kezd festeni. Derűsebb, nyugodtabb témák, — levegős, napos parkrészletek, színpompás csendéletek, művészek elmélyült képmásai születnek most. Meleg humanizmussal fordul az elesettek felé. 1874-ben Munkácsy feleségül veszi özvegy Marche bárónőt, Papier Cécilet. A becsvágyó asszony révén Párizs arisztokrata köreivel jut kapcsolatba. Műterme társadalmi és szellemi központ lesz. III. Napoleon Párizsa nem látja szívesen a lázító szellemű képeket — politikát szimatol bennük. Munkácsy irányt változtat, — megalkuszik a helyzettel — és elkezdődik a fényűző szalonképek kora. Tökéletesen jellemzi a nagypolgárságot, túlfinomult, már elfajultan kecses asszonyaival és gyermekeivel, - műkincsekkel, — gazdag pompával berendezett otthonaikkal. Mindez egy társadalmi rendszer szükségszerű hanyatlásának tünete. Majd szociális képei után, — hoszszas kerülőt téve, 1895-ben eljut utolsó alkotásához: a „Sztrájk"-hoz. Az öntudatos munkásságban felismeri a jövő építőit. 1896-ban feltartóztathatatlanul következik be a Munkácsyt fenyegető szörnyű katasztrófa. — Megrendült idegzettel vonul egy Rajna menti gyógyintézetbe, ahol 4 esztendeig tart, míg a zseniális agy, a teremtő elme, a tiszta emberségtől dobogó szív fokozatosan elhal. A haladás és az elnyomottak felemelését szolgáló, igazmondó, — önálló utakon járó alkotását a ma is nemcsak korszerű, — de időtlen művészetként értékeli. BÄRKÄNY JENÖNÉ S š Mihai Beniuc: s íme, korunk nagy próféciája: Szovjet földről röppent fel az ég Magasába, ki a nagy világba Csillagunk s kezd örök repülést. Otthon vagyok, könyveim közt babrál Kezem s versek hulláma emel, Költői szárnyalás hol maradtál? Égre csillag száll magasba fel. Bolondul sok évem szertehagytam, S régi eszményekre hályog ül, Véltem, hittem, hogy égi magasban Csillagokig ember nem repül. íme, csillag vetődött az égre, Földi csoda, égre lobbanó, Földünk adta pályáját kimérve, Szülője a Szovjetunió. Lenin, a te gondolatod szárnyal Hajnalcsillagként az égre fel, S örvények felett szívünkre rávall S emberségünkre visszafelel. TAKÁCS TIBOR fordítása TAKá 1 Eugen Jebeleanu: ^ hírhozó \ V l^ie tani ,a műtlatt oiL. f-at*l/iri Kis tanya mellett szik tarlón hevert Vlaska-megyében ... egyre mintha látnám, Alkony mázolt a véres vízre jelt, hol elbukott. Köd lengett ing-kabátján. Kezében fegyver, fürtje lent a habban — talán csak inni hajlott le az érre s már menne harcba ismét vidorabban. S lassan csöppent az árba sűrű vére. Ott érte vége hát a puszta réten, hová kis kunyhók szórtak néma árnyat s szegény jobbágyok dolgoztak keményen, hogy úri dolga legyen a bojárnak. Csörögve vették át az út kövén nagy szövet tankok útjukat nyugatnak. Némán mosolygott az orosz legény, mint ki szelíd könyv tréfáin mulatgat. ... Villanymű!... Vlaska búzája!... erőt elhullott vére kölcsönzött tinektek! S te, dús kalásszal ringó mai föld, ilyennek látott, akkor már ilyennek! SZEMLÉR FERENC fordítása $ Maria Banus: ü/rrasz/á: Megbékülök hulló levéllel, s az évvel, amely elmegyen, meghajlok sarjak előtt, hévvel, friss nedvtől csillapul szivem. Megbékülök — ha jő az óra, mikor a patak énekel,. én, én a fénytől kipirulva már téged nem érhetlek el! S azzal is, ami vissza sem tér, elűzöm borzongásomat: hogy rakhatnék az örök testvér hajóra földi vágyakat ? Megbékülök futó hullámmal, a föld hívása ősi tett, me1» elvisz minket is az árnnyal, ahogy mennek az öregek. De míg az élet tüze éget, és ad és újra ad erőt, nem hajlok meg — bár sokszor téptek Nem békülök hazuggal, gazzal, ki lop és társára tipor, az ellenséget nem szavakkal tettekkel mérem, bármikor. Azzal sem, aki egy gyékényen örömet árul s könnyeket, nem hiszek az ördögnek, én nem, a hárfa ujjától remeg! Azzal, aki az élet álmát és áradását fojtva él, s tépi az ifjúság virágát, mint fonnyadt levelet a szél. Azzal, ki a hullámok népét forrásba ölné vissza már, szívem megbékítetlenségét nem fojtja meg csak a halál. Nem békülök, amíg szerencse a társam és a föld anyám, élet: őrzöm a lángod, messze villogjon évek magasán! történt. Barátom lelkesedő természetű lévén, úgy is mondta el. A harmadik jelenlevő, egy újságíró, a vállát vonogatta: — Na és? Micsoda nagy hőstett — learatni a kendert. . Es valóban, mit jelentett ez a kender egy óriási állam tervében? Semmiség, mikroszkopikus tényező... De én arra gondoltam• az atom annál is kisebb, mégis az váltja ki a kolosszális, fantasztikus nagyságú energiát felszabadító láncreakciót! Nem tudom, milyen mennyiségű emberi energiára van szükségünk a hétéves terv teljesítéséhez, de tudom, hogy életünk minden kicsi .részén ott van az ész és az akarat láncreakciójának elindítója — a kommunista ... Tehát, a titáni munkát határidőre el fogjuk végezni! Fordította: Sz. S. P. V. Amiranasvili és Z. Andzsaparidze szovjet magánénekesek, akik a minap szerepeltek a Tosca bratislavai előadásán (J. Herec foto) (Álmodnak vége bár sosem szakadna!) Jajgatva építek most palotát neked, De összezúzom majd kacagva. íme, ez éjjelen a fejsze zengje hát A bosszú-szülte, édes szerenádot, Holdittas árnyak, ó, okuljatok s terád, Posvány-poéta, szálljon átok! Szép álmot, burzsoá... Hisz éjed végtelen, Ki lenne méltán náladnál kevélyebb? Bár rádsütötte rég a fényes értelem: Hogy fenevad valódi lényed. A szőke holdsugár ma könnyet nem fakaszt, De jő a nap, — s a bosszú kelyhe csordul, S elhunyt legjobbjaink nevében esküm az: Hogy végső dalba kezdek zordul. Szép álmot, burzsoá... De tudd meg, égre tör A gépmadár is száguldó robajjal — Aludj hát édesen s ha álmod nem gyötör, Majd annál szörnyűbb lesz a hajnal! GRIGÄSSY ÉVA fordítása MIHÁI BENIUC 1907-ben született. A Román írószövetségnek megalakulásától kezdve egyik legtevékenyebb és legfárad hatatlanabb tagja. Aktív szervezője a román írói világnak. Kritikusai a kommunista költészet katonájának szeretik nevezni versei harcossága miatt. EUGEN JEBELEANU is a román költészet legtehetségesebb képviselői közé tartozik. Költészetét az új világ szolgálatába állítja, legtöbbet az egyszerű emberekről Ir. MARIA BANUS 1914-ben született. A modernista költők köréből indult. Üj versei azonban már a népi Románia életét éneklik meg. 1948-ban a Román Akadémia Irodalnii díjával tUntették ki. GEORGE BAČOVIA a XX. századi román líra egyik legkimagaslóbb tehetsége. 1885-ben született a moldvai Bacauban. 1957. május 24-én halt meg. ////////////////////////////////z//^^^ ÜJ SZÓ 6 * 1959. február 14,