Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-21 / 51. szám, szombat

A magyar költségvetés 55 és fél százalékát a gazdaság fejlesztésére fordítják Budapest (ČTK) - Antos István pénzügyminiszter az országgyűlés ülésszakán beszámolt az 1958. évi gazdálkodási eredményekről. Az ipari termelés 1957-hez viszonyítva 12 szá­zalékkal nagyobbodott, a 100 forint kitermelt értékre eső költségek pe­dig 2,1 százalékkal csökkentek. Az ipar egyensúlyba hozta az ellenfor­radalom utáni jelentős béremelést és kisebb költséggel termelt, mint az ellenforradalom előtt. Az idei költségvetési tervezet sze­rint a kiadások 55 és félszázalékát a népgazdaság fejlesztésére, 31,3 szá­zalékát szociális és kulturális cé­lokra, 9,4 százalékát a fegyveres erőkre és rendfenntartásra, 3,8 szá­zalékát pedig adminisztratív jellegű kiadásokra irányozzák elő. Beruházásokra a tavalyihoz viszo­nyítva 1 milliárd 900 milliő forinttal többet fordítanak. összesen 1025 millió forintot irányoznak elő a föld­müvesszövetkezetek beruházásaira, amelyek elősegítik a mezőgazdaság gyorsabb szocialista átalakítását. iPF EGYIPTOM lakosságának kétharmad része a falvakban él. A monarchia idején nagy nyomorban és elmaradottságban tengődtek a parasztok. 1954-őta körülbelül 250 úgy­nevezett kombinált „egység" létesült, mely a lakosság egészségéről, a kultúráról és a szakismeretek terjesztéséről gondoskodik. Jelenleg összesen 800 hasonló központ létesül Egyiptom falvaiban. Felvételeink a Kairótól északra fekvő EI-Kanater és El­Khalrla települések közötti központban készült, mely kb. 30 ezer lakosról gondosko­dik és 40 alkalmazottja van. A képen a központ mintaszerű szarvasmarhafarmja látható. (Foto Zentralblld). MH«M*M*IIHIII«MtM«HHH«IH>M»IHH«MBHII»l«H«M«»»M»tlMIH»MM»HlM*MM« GYORS FEJLŐDÉS AZ EAK KÖZOKTATÁSÁBAN A gyarmaturalom nemcsak a leigázott ország gazdasági kizsákmá­nyolását és politikai önállóságának megfosztását jelenti, hanem a mű­velődést is lehetetlenné teszi. Az írástudatlanság és a gyarmati sors között okozati összefüggés van. A nemzeti függetlenség kivívása nemcsak a politikai szabadságot, a gazdasági önállóság elérését jelenti, hanem feltételeket is teremt a gyar­mati elnyomás következményeinek felszámolására. Felszámolni való pedig éppen elég akad kulturális téren, a közoktatás, sőt még az elemi oktatás terén ls. Nézzük az idegen elnyomás alól már felszabadult Egyesült Arab Köz­társaság népoktatásának elmaradott­ságát. 1954-ben, tehát akkor, amikor az arab népek nemzeti felszabadító mozgalma már új erőre kapott és sikereket ért el, az UNESCO sta­tisztikai adatai szerint Egyiptomban és Szíriában így festett a népoktatás helyzete: Iskolába járó gyerme­kek száma: 1457 435 311194 EGYIPTOM SZÍRIA Iskolaköteles gyermekek száma: 3 354 000 934 000 E számokbői kitűnik, hogy az em­lített országokban az iskolaköteles gyermekek alig egyharmada járt is­kolába. Ha figyelembe vesszük, hogy lakóik száma évente két és fél — 3 százalékkal növekszik, akkor nyil­vánvaló, hogy nem kis erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy Egyiptomban és Szíriában minden iskolaköteles korban levő gyermek tanulhasson. A nevelés színvonalának emelésére, a nevelési keretek kibővítésére ter­mészetesen csak ezután kerülhet majd sor. A két ország gazdasági és politi­kai helyzete nem engedte meg, hogy a nemzeti függetlenség kivívása után nyomban megkezdjék a kulturális problémák megoldását. Miután éppen egy éve Egyiptom és Szíria egyesü­lésével megalakult az Egyesült Arab Köztársaság, a népoktatás problémá­jának megoldása, most már az új köztársaság kormányára hárult. Az EAK kormánya múlt év no­vember közepén hivatalosan közölte, hogy tízéves programot dolgozott ki a közoktatás fejlesztésére. A prog­ram lényege az, hogy kötelezővé és ingyenessé teszi a hatosztályos ele­mi iskola látogatását s ugyanakkor meghatározza a középiskolák anya­gát is. A kötelező ingyenes oktatás megvalósítása természetesen nagy­arányú építkezést, illetve fejlesztést igényel. Négyezer új iskolaépületet emelnek és 58 ezer tanítót képeznek ki. Ennek megfelelően emelkedik a közoktatási költségvetés is, mely az 1963-1964. költségvetési évben el­éri a 40 millió egyiptomi fontot. (Tív évvel előtte az egyiptomi költ­ségvetésben 12 millió egyiptomi fon­tot irányoztak elő a közoktatásra). A terv nyilvánosságra hozása óta alig másfél hónap telt el. Kemal El-Din Husszein, az EAK közokta­tásügyi minisztere 1958. december végén sajtóértekezleten közölte az újságírókkal, hogy a kormány az em­lített tízéves terv célkitűzéseit túl­haladó nevelési programot dolgozott ki. A kötelező és ingyenes oktatást nem hat, hanem kilenc osztályra ter­vezik. Közölte továbbá, hogy meg­változtatják a nevelés irányát is. Je­lenleg az oktatás súlypontja a böl­csészeti tárgyakon van, de a jövőben a természettudományi és műszaki tantárgyakra helyezik a fő súlyt. A népiskolákban bevezetik a mű­szaki ismeretek elemeinek oktatását és ebben az irányban módosítják a felsőbbfokú oktatást is. A filozófiai fakultások tantermeit a gyáripar szükségleteit szolgáló kísérleti labo­ratóriumokká alakítják át. A gyarmati elnyomás gyászos következményeinek a felszámolásá­hoz hosszú idő, nagy erőfeszítés, po­litikai és gazdasági fejlődés szüksé­ges. S mindennek előfeltétele: a béke. A múlt káros maradványait azok a felszabadult országok tüntetik el gyorsan, amelyek a pozitív semle­gesség, a béke politikáját követik. D. J. A szovjet kormány nyilatkozata a katonai egyezményről folyó pakisztáni-amerikai tárgyalásokról i Moszkva (TASZSZ) — A szovjet kormány figyelmeztette a pakisz­táni kormányt arra, hogy minden felelősség azon lépések következmé­nyeiért, melyeket Pakisztán területének idegen katonai támaszponttá való változtatására tesz, a pakisztáni kormányt terheli. A szovjet kor­mány a pakisztáni kormány válaszával kapcsolatban tette ezt a nyi­latkozatot. A szovjet kormány nem érthet egyet a pakisztáni kormánynak a vá­laszban tartalmazott kijelentéseivel, melyekből kitűnnek a közép-keleti és délkelet-ázsiai katonai tömbök agresszív lényegének igazolására irá­nyuló kísérletek — mondja a nyilat­kozat. E tömböknek Pakisztán is tag­ja­A pakisztáni kormány válaszában ismét megkísérelte annak a nyilván­való ténynek megcáfolását, hogy amerikai katonai szakemberek A szocialista országok együttműködése a kőolaj­éi földgáziparban Február 10-től 17-ig tartotta Buka­restben ötödik ülésszakét a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsának kőolaj- és földgázipari gazdasági és tudományos műszaki együttműködé­si állandó bizottsága. Az ülésen részt vettek a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa tagállamainak képvise­lői. Az ülésen jóváhagyták a bizottság idei munkatervét. A bizottság meg­tárgyalta a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa tagállamainak kőolaj­éi földgázipar-fejlesztési távlati ter­veiből eredő gazdasági kapcsolatok kérdését, továbbá a kőolaj távveze­tékek és új naftafeldolgozó üzemek építésének kérdését. Albánia fejleszti energetikai alapját P Tirana (CTK) — Dél-Albániában, a í'. Bistriea folyón új, nagy vízierőmü §3 épül 18 mW kapacitással. A villany­|. vj erőmű három év alatt elkészül és Dél­s i Albánia nagy részének vállalatait és S lakosságát, továbbá Szaranda, Dlro­kasztra, Konlszpoll és Delvine városo­kat látja el villanyárammal. ys! Az ország energetikai alapja a nép­i M hatalom fennállása óta gyorsan fej­^ lődik. 1951-ben hozták üzembe a Ti­H| rana melletti Lenin-vízerőművet. Hő­gg erőmüvek épültek a Sztálin textil­•a kombinátban, a Malikl cukorgyárban, gj a cerrli kőolajflnomltóban és a glorai H cementgyárban. Egy éve, hogy át­fl adták rendeltetésének a második öt­ES éves terv legnagyobb építményét, az | észak-albániai Matl folyón épült Marx­• duzzasztógátat és vízierőmüvet. közvetlen irányításával épült katonai támaszpontokat helyeztek el pakisz­táni területen, olyan támaszpontokat, melyeket a pakisztáni kormány akara­tától függetlenül idegen katonai hatalmak bármikor felhasználhatnak a Szovjetunió és a Pakisztánnal szomszédos békeszerető államok el­len. A szovjet kormány igazolta 1958. december 26-i nyilatkozatában kife­jezett álláspontját. A nyilatkozatot a Szovjetunió nagykövetségén ke­resztül juttatták el Karacsiba és benne ismét líifejezésre jutott a Szovjetunió és Pakisztánnal szom­szédos békeszerető országok indokolt aggodalma, az USA-val kötendő új katonai egyezmény aláírásáról foly­tatott tárgyalásokkal kapcsolatban. Az egyezmény szerint ki kell bővül­nie a két ország katonai együttmű­ködésének. A kuznyecki kohászati kombinátban első­ként az elektromos acélolvasztó részleg hármas számú brigádja szerezte meg a kommunista brigádja címet. Tagjait nagy­fokú munkafegyelem, a reájuk bízott fel­adatokért érzett felelősség, barátság, az újnak, a haladónak kutatása, termelési tudásuk és általános műveltségük fokozá­sára Irányuló törekvés Jellemzi. A brigád 33 tagja munkája megszakítás nélkül foly­tat Iskolai tanulmányokat. A képen a bri­gád tagjai: Vaszilij Ruszin (jobbra) és Alekszej Hrapov segédolvasztárok már má­sodik éve tanulnak a kombinát mester­iskolájában, melynek elvégzése után elektro­mos acélolvasztári szakképesítést nyernek. r Ázsia és Afrika ifjúsága a gyarmaturalom elleni harc élén A VILÁG BÉKESZERETŐ EMBEREI FEBRUÁR 21-ÉN ÜNNEPLIK ÉVENTE A GYARMATI ORSZÁGOK IFJÚSÁGÁVAL VÁLLALT SZOLIDARITÁS NEMZETKÖZI NAPJÁT. A gyarmaturalom, az imperializmus egyik szörnyszülöttje évszázadok óta rom­ba döntötte Ázsia és Afrika fiataljainak reménységét és életét. A gyermekek mil­liói haltak meg az indiai városok utcáin, de ugyanakkor a brit gyarmatosítók élel­miszert szállítottak ki az országból. A volt Indokina helyzete sem volt rózsá­sabb. A francia gyarmatosítok uralkodtak itt. Indonézia a holland gyarmatosítok igáját nyögte. Az európaiak nyereség­hajszája évszázadokon át rendszeresen ül­dözte Afrika fiatal és egészséges lakóit. Megfosztotta tőlük családjaikat, hazáju­kat, elvette munkájukat és életük értel­mét. Mindezt csak azért tette, hogy elég rabszolgája legyen amerikai és nyugat­indiai ültetvényein. Kettőszázmillióra becsülik az Afrikából rabszolgasorsba elhurcolt fiatal férfiak és nők számát. A gyarmatosítók sohasem haboztak feláldozni gyarmataik lakóit a legne­hezebb munkák elvégzésében. Albert Londras „Az ébenfák országa" című könyvében megjegyzi, hogy az egyik kö­zép-afrikai vasútvonal építésén H0 kilo­méteres szakaszon 17 ezren haltak meg. Az egyiptomi fellahok vére és verejtéke elfolyt, mielőtt végigzúdult a Szuezi ­csatornán az első víz. Százhúszezren ál­dozták fel életüket, hogy — még a kö­zelmúltig — kizárólag idegenek nyerész­kedjenek rajta. Igein, a közelmúltig. A gyarmati orszá­gok népe ugyanis az utóbbi években ébredezni kezd az évszázados megalázott­ságból. Kártyavárként omlanak össze a gyarmaturalom híveinek koholmányai, akik azt állítják, hogy a „szinesbórüek" lusták, hogy a bennszülöttek kisebb mun­kateljesítményt nyújtanak, mint az eu­rópai munkások, hogy hiányzik kezde­ményezöképességük. Ezek az emberek szándékosan akarjak eltitkolni azt a tényt, hogy' a gyarmati országok ifjúságának korántsincs alkalma a művelődésre, hogy a néger munkások nem tölthetnek be szakképzettséget igénylő helyet, hogy a bennszülöttek gazdag országaikban az éhín­ség szélén nyomorognak, s többségük na­ponta csak egyszer étkezhet, pedig a leg­keményebb munkát követelik tőlük. Vád­irat a gyarmaturalom ellen, hogy például Francia Nyugat-Afrikában körülbelül csak 200 ezer fiatál afrikai kapja meg az alapvető műveltséget, míg három millió sohasem tépi át az iskola küszöbét. A nemzeti felszabadító mozgalom ha­talmas, feltartóztathatatlan hulláma szét­töri a gyarmaturalom bilincseit és kezdi megváltoztatni Ázsia és Afrika népének életét. Százmilliók — a gyarmatok haj­dani jogfosztott lakói új életet kezdenek építeni országainkban. SEBES VILMOS IZRAEL - az imperializmus közel-keleti bástyája (Egy magyar disszidens könyve Izraelről) A moszkvai ipari, mezőgazdasági és építészeti kiállításon több csarnok már meg­nyílt. Ezek a szovjet népgazdaság újabb sikereit szemléltetik. Ezek a „Tudomány", „Atomerő" a békés célok szolgálatában", „Vegyiipar" és „Gépipar". A képen az új szovjet személygépkocsik kiállítása. Előtérben az új népkocsi prototípusa. (TASZSZ felvétel) AZ UTÖBBI években Izrael nem­egyszer szerepelt a világpolitikai ér­deklődés középpontjában. Az 1956-ban Egyiptom ellen indított szégyenletes támadás óta is egymást érik a szom­szédos arab országok elleni izraeli határincidensek, és a nyugati fegy­verek áradata tovább folyik Izraelbe, tovább tart az ország militarizálása, a Közép-Kelet imperialista erőddé vál­toztatása. Izrael ma a Közel-Kelet puskaporos hordója, amely súlyosan veszélyezteti a világ e táján a békét. Hogyan lett Izrael az imperializ­mus szolgája? Milyen politikai erők működnek az országban, milyen a zsidó dolgozók helyzete? EZEKRE és számos más kérdésre ad feleletet a budapesti Kossuth Könyvkiadónál megjelent Vári István: Hat hónap Izraelben című könyve. A szerző a magyar ellenforrada­lom idején a reakciós erők kegyet­lenkedéseitől való félelmében elhagy­ja az országot, családját, és Bécsben a munkát, tisztességes életet ígérő bevándorlástoborzók Izraelbe irányít­ják. A zsidó villanyszerelő csakhamar rádöbben, hogy a toborzók ígérete csak csalétek, és szomorúan felis­meri, hogy kapitalista országba ju­tott, ahol a dolgozó emberek élete ugyanolyan, mint a többi tőkés or­szágban. Nehéz munkát találni, és a munkaadók itt is alkalmazottaik munkáján gazdagodnak meg. Az olyan ember számára, aki egy évti­zedig élt a népi demokratikus Ma­gyarországon, jóformán lehetetlen megszokni az izraeli helyzetet. Hat hónap élményének leírása köz­ben a szerző felvázolja Izrael törté­netét, politikai, gazdasági életét, problémáit. A történelem hosszú évszázadaiban a zsidók száma Izraelben még csak a világban szétszórt zsidóság önálló or- 657 ezer volt. szágot akart alapítani, és azért a zsidó állam kialakulását a fasizmus hata­lomra jutása és európai kegyetlen­kedései siettették. A második világhá­ború után kezdenek kibontakozni körvonalai. A zsidó vezetők, a cio­Amikor aztán később nyilvánvalóvá vált, hogy Egyiptom és más arab or­szágok imperialistaellenes politikát folytatnak, a nyugati hatalmak Izraelt szemelték ki közel-keleti bástyá­jukká és megkezdték gyors felfegy­nisták azonban nem gondoltak önálló vérzését. A militarizálás olyan mé­államra, csak valamelyik nyugati nagyhatalom gyarmata, vagy félgyar­mata akartak lenni. Az angolok, akiknek fennhatósága ulá tartozott Palesztina, már ekkor egymásra uszították a zsidókat és arabokat. Az arabok pogromokat szerveztek s az retű, hogy például — ami a világ egyetlen országában sincs — Izrael­ben a lányok is katonakötelesek, sőt Ben Gurion még attól sem rettent vissza, hogy a németországi kon­centrációs táborokban elpusztult zsi­dókért jóvátételként fegyvereket vá­angolok megtiltották a zsidók be- őröljön a Német Szövetségi Köz­vándorlását. Palesztinában azonban a társaságtól, népi erők túlnőttek a nacionalisták követelésein, és 1948-ban Anglia kénytelen volt kiüríteni Palesztinát és az ENSZ-re bízta a döntést. Köz­ben egymás ellen játszotta ki az arabokat és a zsidókat, arra számít­va, hogy a rend fenntartása ürügyén alkalomadtán Anglia újra visszatérhet Palesztinába. A Szovjetunió az ENSZ­ben egyenlő jogú arab-zsidó állam megalakítását javasolta. Az ENSZ mégis két önálló állam mellett dön­tött. így keletkezett Izrael és Jor­dánia. Izraelben a szociáldemokrata Ben Gurion lett a miniszterelnök, és az országban megindult a kegyetlen arabüldözés. „Az izraeli hatóságok számos arab falu egész lakosságát kényszerltették arra, hogy 24 óra le­Az ország belső helyzete jellegze­tes kapitalista rendszer. 13 különféle burzsoá párt marakodik a hatalomért. Egyedül Izrael Kommunista Pártja küzd következetesen az internaciona­lizmus szellemében az arabok jogai­ért és a demokratikus elvek érvé­nyesítéséért. De a kormány üldözi a kommunista pártot és ahol csak le­het, minden eszközzel akadályozza munkáját. Vári István képet ad az izraeli mezőgazdasági és ipari munkások életéről, beszél a kulturális prob­lémákról, az ifjúság tanulásának ne­hézségeiről. Végül is az Izraelben jobb életet kereső disszidens meg­csömörlik a burzsoá Izraeltől és minden akadályt legyőzve visszatér forgása alatt hagyják el lakóhelyüket családjához Budapestre. és távozzanak a demarkációs vonalon túlra. Több százezer arab. él Jordá­niában és a gazai övezetben a leg­hihetetlenebb nyomorúságban — írja a szerző. Csupán 1948-ban, Izrael állam kikiáltásakor hétszázezer ara­bot üldöztek ki az országból, amikor Akiket érdekelnek az érdekes ri­portkönyvek, és figyelemmel követik a világpolitika zajló eseményeit, Vári István könyvéből megismerhetik nap­jaink egyik sokat emlegetett orszá­gát: Izraelt. Sz. B. ÜJ SZÖ 4 * 1959. február 19.

Next

/
Thumbnails
Contents