Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)
1959-02-14 / 44. szám, szombat
A nagy csata y. ~ A szovjet hadsereg Sztálingrádnál vívott történelmi harcainak évfordulója alkalmából a tények meggyőző nyelvén szóló, a képes híradó dolgozóinak hangyaszorgalmú munkájából összeállított, s bátran monumentálisnak nevezhető dokumentumfilm-alkotás jelent meg mozijaink vetltöv sznain. Feledhetetlen napok el nem muló emlékeit örökíti meg A NAGY CSATA. Tizenhat év után bontakoződnak ki előttünk teljes nagyságukban e csata körvonalai, nyernek megvilágítást az 1943. év sorsdöntő eseményei, hogy felidézzék Sztálingrád örök mementóját a Hitler örökére vágyó újkori agresszoroknak. A sztálingrádi csatáról eddig is számos tanulmány jelent meg: hadászati, tisztán hadtudományi jelentőségű könyvek, történelmi tanulmányok, szépirodalmi művek, melyek a lövészárkok hőseit tették halhatatlanokká, ám még koránt sincs ezzel kimerítve a nagy harcok története. Most készül Csujkov marsallnak, a Szovjetunió kétszeres hősének a 62. hadseregcsoport hősies útját és a komszomolisták nagy hazafias vállalkozásait megörökítő emlékkönyve stb. Mégis e dokumentumfilm felbecsülhetetlen jelentőségét abban látjuk, hogy a tények visszavetitésével mindennél meggyőzőbb erejű hatást ér el. Százötven haditudósító munkája ölt testet e nagyszerű filmmontázsban. Sokan életüket áldozták hivatásuk teljesítése közben és holttestük mellett akadtak rá értékes felvételeikre. M. Szlavinszkaja, a rendező, főleg az Állami Filmalap és a belügyminisztérium központi levéltárénak filmanyaga alapján állította össze filmjét. Bevezetőül megismerkedünk az 1952. évi hadihelyzettel. A film megörökíti a Barents-tengernél, Leningrád alatt. Belorussziában, Ukrajnában, Szevasztopolnál vívott ádáz harcokat. majd szemlélteti Sztálingrád stratégiai fontosságú fekvését és az ostromolt város kulcsfontosságú jelentőségét a németek haditerveiben, A művészien montált felvételeket egyetlen vezérgondolat fűzi össze, mely vörös fonálként húzódik végig egészen a Reichstag épületén kitűzött vörös zászlóval betetőzött győzelem utolsó jelenetéig. A szovjet emberek, az egyszerű dolgozók, egy haza fiai kötelességérzettel párosult önfeláldozó erőfeszítésének megdicsősítése ez az alkotás. Ugyanakkor látjuk a szovjet nép sikerei és győzelmei szervezőinek, a pártnak nagy szerepét — itt Hruscsov elvtárs, a haditanács tagja Jeremenko, Csujkov és más tábornokokkal, a sztálingrádi hadműveletekben résztvevő hadseregcsoportok parancsnokaival a város védelmi tervéről tárgyal,amott a párt egyszerű agitátorai öntenek lelket a sokat szenvedett katonákba, tájékoztatnak a legfrissebb hírekről, az általános hadihelyzetről és lelkesítenek a honvédő harcra. Válságos időt felidézve peregnek előttünk a képek. A szovjet ország történelmének elmúlt nehéz korszakát idézi fel a film azért, hogy Sztálingrád mementója örökre elvegye az esetleges támadók kedvét egy szovjetellenes kaland megismétlésétől. Lörincz László TA LA L KO ZÁS a kulturális forradalom ma Előrebocsátom, hogy az itt leirt találkozás, bár érdekes, nem egyedülálló különlegesség. És éppen ebben rejlik értéke, jelentősége: hogy az ilyesmivel vonaton, állomási váróteremben, munkahelyen egyre többször találja magát szemben az ember. Sápon belátogattam c Uäsoprodukt szarvasmarha-hizlalóba, az istállóba. S ne bántsa senki ízlését, hogy a következő sorokban egymás mellé kerül e két szó: istáló és kultúra. Nemes törekvéseink eredményeképpen kell, hogy a művelődés fénysugara beáradjon mindenhová, ahol az értékek alkotója, az ember él s dolgozik. Még a szarvasmarha-hizlalóba is. S amit Sápon láttam, megmutatta, hogy be is árad ... A látottak először eQy Petőfi-sort idéztek fel bennem, azt hogy: „S közbe odatekint, nem üres-e a jászol". Éppenhogy az én emberem. Varga Béla etető, nem dohányt vágott s tömött pipájába, mint a Puszta télen c. vers gulyása, hanem — olvasott. Amíg az állatok békésen, jóízűen ropogtatták vacsorájukat, ö ledőlt az eszkábált heverőre. Ám előbb félrehúzta a kis faliszekrénynek - a kefék és vakarák ötletesen elhelyezett raktárának — ajtócskáját s kiemelt egy könyvet. Poetika, ez állt a címlapon. A könyv nyolcadikos gimnázisták számára készült. Varga Béla a bratislavai Antikvariátban vette — s a könyvkedvelök a megmondhatói, hogy aki ott szokott böngészni, nem felületes könyvbarát. Azért vette meg ezt a Poétikát, mondotta, mert benne talált magyarázatot olyan kérdésekre, amelyek olvasás közben szoktak felmerülni 46 ország íróinak műve jelenik meg a Szovjetunióban A Lityeraturnaja Gazeta című szovjet irodalmi folyóirat interjút közölt a külföldi irodalom terjesztésével foglalkozó szovjet könyvkiadó szerkesztőjével az 1959. évi könyvkiadási tervről. Ebben az esztendőben 46 ország íróinak művét adják. Jti a Szovjetunióban. Többek között megjelenik a görög novellaírók legjobb alkotásainak antológiája, Danielí Giles belga író regénye, amelynek cselekménye a második világháború idején játszódik le, L. Larni finn író mai tárgyú regénye. A könyvkiadó több müvet jelentet meg a Kínai Népköztársaság fennállásának 10. évfordulója alkalmából. A népi demokratikus országok irodalmát kb. 20 új regény, elbeszélésgyűjtemény és antológia fogja képviselni. A többi között megjelentetik Štefan Heym regényét, amely a csehszlovákiai februári forradalmi eseményekkél foglalkozik. A kiadó címtervében találkozunk Arnold Zweig, Erwin Sťrittmatter, a magyar Fehér Klára nevével. Nemsokára megjelenik V. Nezwal műveinek antológiája. Meg kell még említenünk André Still, Frank Hardy, Thomas Mann, Stefan Zweig és az izlandi Laxness nevét is, akiknek egy-egy műve úgyszintén szerepel a könyviadó terveiben, számos indiai, indonéz, ceyloni és más keleti író müve mellett. (CTK) agyában. Pl. az írás kulisza-titkairól.ľú a műfajokról. Az ott felsorolt példák, jjj ajánlott olvasmányok alapján bizto- jjj san tudott választani a könyvkeres- ||| kedésekben. Ebből a Poétikából tudta li; meg, hogy a világirodalom legkivá- ji; lóbb történelmi regényét Tolsztojtól, ül vagy Stendhaltól olvashatja, a leg- III szebb novellák után viszont Csehov- ;j; hoz, Maupassanthoz kell fordulnia. Es II; megtanulta a különbséget a különféle jjj prozódiák között, jellemezni tudja né- ill hány szóval, teszem Mikszáthot, vagy III Jókait. A már fent említett faliszekrénybe 111 szokta elhelyezni könyveit. Kettő- III három, - amennyi kéznél kell legyen jjj - mindig van ott. Azután újakat jjj hoz. így váltogatják a kis helyet jjj egymás után szovjet, francia, ma- jjj gyar írók müvei. Az Olcsó Könyvtár jjj egész sorozatát megvette. Nem csak jjj azért, mert olcsó - tetszik neki a jjj sorozat jó válogatása. Van aki így, van aki úgy értékeli jjj ezt a találkozást. Nekem tetszett. Azt, 111 hogy beszélgettem egy emberrel, aki jjj nem könyvmoly, nem fennhéjázó jjj ,,könyvbarát", hanem egyszerű mun- jjj kás. Aki ugyan tíz évvel ezelőtt is jjj kedvelte az olvasást, de ponyván ki- jjj vül alig került a kezébe valami. Most jjj meg a klasszikusokkal birkózik. Sen- jjj ki sem követeli tőle s mégis. Azaz jjj hogy követeli — a kor. Anyagi lehe• jjj tőségei, munkakörnyezete pedig meg- jjj engedi... ö maga ezt az érdeklődését azzal |;| magyarázta, hogy pótolni akarja a jjj mulasztást. Mennyire mindennapi szó: ;;'; pótolni — az űrt, melyet a múlt ha- ||| gyott. S maga az eset, a találkozás jij is ilyen mindennapi, időszerű. Alakuló jji általánosság... S éppen ebben az értéke. Petrik Józsefül Bártfay Tibor „A le nem igázott" című szobra. (R. Kedro reprodukciója) \lR0DAL0MR0L- KÖNYVEKRŐL Az utóbbi napokban a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a következő könyveket jelentette meg: Igor Newerly: Egy boldog élet I. — II. kötet (6 Kčs), Jiŕí Hanzelka - Miroslav Zikmund: A Kordillerákon át (50 Kčs), Lev Tolsztoj: Családi boldogság (14,60 Kčs), Sólem Áléchem: Tóbiás a tejesember (14,- Kčs), Olesa: Irigység (8,- Kčs), Thomas Mann: Mario és a varázsló (13,50 Kčs), W. Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja (14,70 Kčs), Fiatal szlovákiai magyar költők antológiája (14,70 Kčs), Forbáth Imre: Mikor a néma beszélni kezd (19,60 Kčs), František Hečko: Vörös bor (39,- Kčs). A felsorolt könyvek a Slovenská Kniha könyvesboltjaiban kaphatók. A Csemadok perbenyíki helyi szervezete a napokban nagysikerű Petőfi Sándor-emlékestet rendezett. A rendezésért Kulcsár Lajost illeti dicséret. (t. gy.) Kulturális hétköznapok a királyhelmeci járásban A mikor a Királyhelmeci Járási Nemzeti Bizottságon felvetjük a kérdést, hányan érettségiztek ebben a járásban a felszabadulás előtt és után, azt a választ kapjuk, hogy ilyen statisztikájuk nincs. Később, a nap folyamán e kérdésről elbeszélgetünk dr. Adler elvtárssal, - aki több mint három évtizede folytat itt orvosi gyakorlatot és nemcsak e betegeket, hanem azok közeli és távoli egészséges rokonait is Ismeri — mosolyogva válaszolja, hogy ami a múltat illeti, az nem okoz neki különösebb fejtörést, mert a felszabadulás előtti érettségizettek számát az ujjain is feltudja sorolni; Kezdi is a számtani műveletet... Kiderül, hogy földbirtokosok, ügyvédek, jegyzők és Intézők fiai voltak, de egyetlen érettségizett munkás-paraszt ifjúról vagy lányról sem tud. Azt is megtudjuk, hogy a járásban a felszabadulás előtt nem volt gimnázium és még a jómódú parasztok sem engedhették meg maguknak, hogy gyermekeiket a szomszédos járások székhelyein taníttassák. E beszélgeté bői persze pontos adatokat nem kaptunk, mégis megközelítő képet nyertünk a járásban végbement kulturális forradalomról. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy ebben, az egykor elhanyagolt járásban, tavaly a 11 éves középiskola, az esti iskola és a Mezőgazdasági Technikum hallgatóival együtt 100nál többen érettségiztek, és valószínű, hogy ebben az esztendőben még többen teszik le az érettségit, hogy aztán a legtehetségesebbek közülök főiskolákon folytassák tanulmányaikat. Abban sem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a 100 között legalább 90 munkás- vagy parasztdiák. Mindenesetre üdvös lenne egyszer összeállítani az említett statisztikát. Nem árt. ha a járás dolgozói pontosabb áttekitést nyernek arról az útról, melyet a felszabadulás óta megtettek. Az sem ártana, ha feljegyeznék, hány kulturális estet tartanak havonta a járásban. Érdemes feljegyezni! Minap igen kellemes meglepetésben részesültünk. Múlt héten ottjártunkkor, kedden például a Csemadok helyi szervezete Petőfiestet rendezett Perbenyíken, szerdán pedig az állami birtok együttese esztrádmüsorral szerepelt Szentesen. Perbenyíken zsúfolt a kultúrház, a háromórás szavaló- és dalesten egyetlen néző sem hagyta el a termet. Erről személyesen tanúskodhatnunk, de valószínűnek tartjuk, hogy Szentesen hasonló helyzet lehetett. Ilyenek a királyhelmeci járás nétköznapjai. A hétköz^pok ünneppé avatásában nagy része van a tizenegyéves iskola tanári karénak. Tolvaj Bertalan elvtárs, az iskola igazgatója, aki most, néhány órája érkezett Prágából a tizenegy és tizenkétéves iskolák igazgatóinak országos értekezletéről, a kulturális élet fellendülésével kapcsolatban a következőket mondja: — Túlzá lenne tisztán a tizenegyéves iskola érdemének tartani kulturális életünk élénkülését, mert hisz itt van elsősorban a Járási Művelődési Otthon, a Csemadok, a leleszi négyéves Mezőgazdasági Technikum, a szőlőskei Szőlészeti Iskola, számos üzemi klub, amelyek mind kulturális életünk fejlesztésén fáradoznak. Mindenesetre örömmel állapíthatom meg, hogy iskolánk kezdeményezése, amely irodalmi esték rendszeres szervezésével és rendeI zésével indult meg, szemmel látható sikerrel járt. Volt alkalmam megfigyelni az indulást. Az Arany Jánosesttel kezdődött, amelyet Hajdok Géza magyar történelem-szakos tanár komoly gonddal készített elő. Ezen az estén mindössze néhányan lézengteg a teremben. A második előadáson, amely a szlovákiai magyar irodalmat tárgyalta az Irodalmi Szemle tükrében, és amelynek én voltam az előadója, már félig megtelt a terem. A közös Ady- é Hviezdoslav-esten mér igen szép számban jelentek meg dolgozóink. A januárban megtartott Petőfi-esten pedig, amelyet Samu Márta magyar-orosz nyelvtanárnő válogatása és tanulmánya alapján rendeztünk, már zsúfolt ház előtt hangzottak el Petőfi ragyogó költeményei. Meg vagyok győződve róla. hogy a most megjelent antológiában szereplő fiatal költők estjét dolgozóink hasonló érdeklődése mellett tartjuk meg e hó végén. — E rendezések folyamán — folytatja az igazgató - azt tapasztaltuk, hogy dolgozóink kulturális igénye egyre színvonalasabb. Örömmel állapíthatom meg, az ehangzott kritikai megjeqvzések arra ösztönöznek benünket, hogy a tervbe vett kővetkező előadásokra nagyobb gonddal és alaposabban felkészüljünk. Nem kis feladatot jelent ez számunkra, mert a fiatal költők bemutatkozása után József Attila - Jirí Wolker est következik, majd Mikszáth— Kalinčiak méltatása, végül a szlovák költészet ismertetése kerül sorra. Egy irodalmi kör megalakítását is tervezzük — teszi hozzá mosolyogva Tolvaj elvtárs — mihelyt a járási pártkonferenciát megtartják. Tolvaj igazgató egyébként ama fáradhatatlan elvtársak közé tartozik, akiknek a munka örömöt okoz. Kezdeményező ötletekben kimeríthetetlen, türelme pedig nem ismer határt. Most például, amikor meglátogattuk, noha éppen a járási pártkonferenciára készítette felszólalását, készségesen rendelkezésünkre állt és kérdéseinkre igazi tanító módján körültekintő, megfontolt és pontosan megfogalmazott válaszokat igyekezett adni. Rámutatott a járási és helyi pártszervezet segítségére, majd kiemelte a járási művelődési otthon, a járási népkönyvtár és a Csemadok mozgositó támogatását egy-egy kulturális est előkészítésében. - E kulturális munkán kívül — hangsúlyozza Tolvaj elvtárs - amely az iskola és a község dolgozói közötti kapcsolatok erősödését kívánja szolgálni, nagy gondot fordltunk arra is, hogy az iskola diáksága tiszta képet kapjon népi demokratikus rendünkről. Szükséges, hogy diákságunk életét áthassa a szocialista hazafiság szelleme, melynek a tananyaghoz, a munkához való viszonyban és fejlődő életünk minden megnyilvánuláséban érvényesülnie kell. Éppen ezért ez idén éppúgy, mint tavaly, arra készülünk, hogy a Győzelmes Február évfordulóján CSISZtagjaink és pionírjaink elbeszélgessenek idősebb elvtársainkkal, akik részt vettek a régi polgári Csehszlovákia harcaiban. E beszélgetéseken az élénk vitában ifjúságunk tiszta fogalmat nyer a szocialista hazafiság áldozatkészségéről, továbbá a szlovák és magyar elvtársak hősi magatartásáról, a közös ellenség elleni példás összefogásáról. Az ifjúság fogékonyságával kapcsolatban az igazgató elmondja, hogy a szovjet szputnyik és űrrakéta felbocsátása idején oly izgalom, zsongás támadt a tanulók között, hogy a középiskola felsó tagozatának diákjait valóságos tanulmányozási láz fogta el, hogy megismerjék a világűrt, a kozmoszt, az égitestek mozgását. Palágyi András, matematika és fizika szakos tanárt a kérdések özönével árasztották el a diákok. Tudásszomjuk nem ösmert határt. A szovjet űrrakéta fellövése idején az egyik diák például előadást tartott társainak a kozmikus sebesség elsó és második fokozatáról. A diákság körében a kozmosz szó közhasználatú szó lett, ott szerepel a faliújságokon és mindennapi beszélgetéseikben. — A diákság igényes érdeklődése — folytatja az igazgató — megköveteli a tanári kartól, hogy lépést tartson a fejlődéssel s állandóan továbbképezze magát. Mondhatom egészséges, fiatal és lelkes kollektívát képeznek iskolánk tanítói. Valamennyien örömmel dolgoznak, komolyan veszik oktató és népnevelő munkájukat. Kitűzött feladataikat lelkiismeretesen elvégzik. A királyhelmeci tizenegyéves magyar középiskolának nem kevesebb mint 735 tanulója van. E nagyszámú tanulót 3.3 tanító tanítja és készíti elö az életre. Az iskola felső tagozata, a 9-11 évfolyam, helyszűke miatt, a néhány kilométerre fekvő Perbenyíken, az egykori Majláth kastélyban van. Hasonló helyzetben van a szlovák tlzenegyéves iskola is Hiába, Királyhelmec ma ott tart, hogy kulturális forradalmunk már feszíti középiskoláinak a falait. A kastélyban internátus is van a bennlakó diákok számára, akik a járás távolabbi falvaiból járnak be tanulni. Ezeknek száma 42; 17 lány és 25 fiú. A felső tagozat diákjainak száma egyébként 180. Mag Gyula elvtárs, az internátus igazgatója beszámol az intemátusi élet rendjéről, fegyelméről, majd arról ad felvilágosítást, hogy egy-egy / ÚJ SZŐ 7 * 1959. febr ír
