Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-14 / 44. szám, szombat

A tehetségtelen költő (Ludas Matyi) Jó kezdeményezés a tornaijai iskolában FERENCZ FERDINÁND: Zokogott a járda Árulom a testem KI ad többet érte? Emberek, vegyétek le­váltsátok kenyérre. Szajha vagyok, céda Ezt mindenki látja. Édesanyám, miért Szültél e világra? Lelkem erdejében Van egy tiszta fészek — Adjatok bort innom ô, hadd legyek részeg. Csurogjon a könnyem, Hulljon rongyaimra, Tán fekete múltam Hó-fehérre mossa. De sokan is voltak, Kik így énekeltek. Vackán szült a leány ­S utcán nőtt a gyermek. Fényes palotákban Dínom-dánom járta. Mulattak az urak, Zokogott a járda. * GYURCSÓ ISTVÁN: Egyszerű történet Nem biccenti fejét Berzéte fölött a Cégérkö, lám, csak rá sem hederít, hogy a falu csendesen felöltözött s a határútokon már vasló nyerít, a Kishegy magas mészköhomlokáról most ketten nézünk az őszi völgyre le, és Bacsó Lajos magyarázatából előbukkan nyolc évnek története: Futott az élet és, kik ésszel mérték a soványka termést, hektárhozamot, a Berzehorka lábához kötözték a gazdasági udvart: a Holnapot. — Egyszerű történet, de ott van benne a kommunisták gondja, nagy győzelme Szlovák nyelvtudás. Régi kérdés. Évek óta beszélünk róla. Mindenkit egyaránt foglalkoztatott és foglal­koztat. S ha az iskolákra terelődik a sző, ma ugyanaz a megállapítás, mint évekkel azelőtt. Az alsó- és középfo­kú iskolák nem adnak megfelelő ala­pot a szlovák nyelv elsajátítására. Miért? — hangzik sok felől a kér­dés. A válasz majdnem mindig azo­nos: a szlovák nyelv tanítása azért elégtelen, mert egyes tanítók nem tudnak jól szlovákul. Néhol . úgy igyekeznek ezen segí­teni, hogy a szlovák nyelv tanítását szlovák tanítóra bízzák. Igen, igen, de hány község van, ahol nincsen csak magyar iskola. Itt honnan ve­gyék a szlovák tanítót? És biztos, hogy jó az a megoldás, ha magyar gyerekeket magyarul nem tudó ta­nítja? Mi a biztosíték, hogy megér­tik egymást, és javul a nyelvokta­tás? A legtöbb helyen ma már a leg­helyesebb megoldást választják. A magyar tanítók emelkednek olyan színvonalra, hogy iskoláikban a szlo­vák nyelvoktatás követelményeinek is eleget tehessenek. így van ez pél­dául a tornaijai iskolában. A szlovák nyelv oktatása itt is hosszú ideig gyengén ment. Keres­ték a megoldást. Kivezető utat ab­ban láttak, ha maguk sajátítják el a szükséges ismereteket. De ennek sokféle módja, lehetősége van. A tor­naijai iskola tanítói azonban mindent megragadtak. Az elméleti tanuláson kívül kihasználták a legtöbbet nyújtó gyakorlati tanulást. Amióta átköltöztek az újonnan épült iskolába, egy épületben van­nak a szlovák tanítókkal és tanu­lókkal. Kezdetben ugyanaz volt a helyzet, mint régen. A közös prob­lémákat tárgyaló gyűléseken kívül alig jöttek össze, szót se váltottak. Furcsálták a helyzetet, de ha jő volt eddig, miért ne legyen jő ezután is — gondolták és minden ment a régiben, míg egyszer meg­tört a jég. A két iskola tantestülete baráti találkozót rendezett. A tanítók mindannyian összejöttek, de a régi „szokást" nem tagadták meg. Külön ültek a magyar tanítók, külön a szlovákok. Ügyhogy egy teremben voltak, de két csoportot alkottak. Mikor a közös barátságra emelték a poharat. Kollár László, a magyar tannyelvű iskola igazgatója felállt és kijelentette, hogy ő az olyan barát­ságra, ahol a barátok elkülönülnek egymástól, nem emeli poharát. Egye­sek meghökkentek, de igazat adtak Kollár Lászlónak. Valóban milyen ba­rátság az, ahol a barátok, a kollé­gák csak távolról szeretik és tiszte­lik egymást? Az igazgató kijelentése után meg­változott a helyzet. A tanítók össze­jöttek, és azután már igazi baráti szellemben folyt a barátkozási est. bennlakó diák teljes ellátásért és szállásért havi 325 koronát fizet. Ha a diák kitűnő tanuló és teljes- ösz­töndíjat kap, akkor az ösztöndíj fe­dezi az internátus költségeit. Mag elvtárstól tudjuk meg, hogy a legtöbb diák Kistárkányból jár a középiskola felső tagozatára. Közel húszan lehetnek, ezekből azonban csak nyolcan bennlakók, a többi na­ponta hazajár. A bennlakók előme­netele kedvezően halad előre. Ezt igazolja a félévi bizonyítvány is. Azok, akik az év elején gyöngének bizonyultak, a félévben határozottan javultak. Az előmenetelt segíti az internátusi fegyelem, amely meg­teremti azt a légkört, hogy a jó tanulók foglalkoznak gyöngébb elő­menetelű társaikkal. Az internátus működésj egyébként teljes össz­hangban van az iskola tanrendjével. Gondoskodás történik arról is, hogy a diákság olvassa az ÜJ SZŐt, az Üj Ifjúságot és a Smenát. Mag elvtárs az igazgató teendőin kívül társadalmi munkát is végez. Ő vezeti a perbenyíki pártoktatást. Mondják, hogy munkáját sikerrel végzi. Itt kell megemlíteni, hogy Do­bos Ferenc elvtárs, kémia és biológia szakos tanár eredményesen vezeti a szövetkezeti hároméves iskolát. Mielőtt elhagyjuk a tizenegyéves iskolát, Tolvaj Bertalan elvtárstól még megkérdjük, milyennek látja Idén a diákság előrehaladását. Némi habozás után azt válaszolja, hogy erre csak az év végén adhat pontos választ, reméli azonban, hogy elérik a tavalyi szintet. Tavaly a 60 nyil­vános tanuló közül, akik érettségire készültek, heten kitüntetéssel végez­tek és ami a legfontosabb, egy sem bukott meg. E diákok közül sokan ma az orvosi, tanári, gépészeti és mezőgazdasági főiskolákon folytatják tanulmányaikat. A XXI. szovjet pártkongresszus anyagával kapcsolatban ezeket mondja: :—: A' kongresszus anyagát még nem tanulmányozhattam át érdem­ben, hisz éppen most érkeztem a prágai értekezletről, de az úton egye­bet sem tettem — mutat egy halom félrerakott újságra — minthogy iz­galommal olvastam a grandiózus hét­éves szovjet terv anyagát. Nagyon hatott rám a kongresszus közvetlen, mélyen emberi hangja. Élményként hatott rám Hruscsov közbeszólása Kiricsenko felszólalásában. Ezenkívül nagyon tetszett a káderkérdésben az az úttörő, bátor ösztönzés, hogy a tehetséges fiatalokat vezetőállásba kell helyezni. — Egyébként — folytatja az igaz­gató — azt, amit ma a Szovjetunió­ban megvalósítanak az elmélet és gyakorlat kapcsolatában, kihat a mi iskolaügyünkre is. A prágai értekez­let is azzal foglalkozott, hogyan kell megvalósítani a tanítás és a terme­lőmunka szoros összekapcsolását. A politechnikai nevelés eddigi formái elégtelennek bizonyulnak már, nem tartanak lépést társadalmunk és nép­gazdaságunk fejlődésével. A követ­kező tanévtől középiskoláink felső évfolyamaiban heti 4 — 5 órás ter­melési gyakorlaton kell részt venni ! a tanulóknak, ami azt jelenti, hogy I a tanulóknak közvetlenül ipari és mezőgazdasági üzemekben kell elsa­játítaniok a termelőmunka módsze­reit. Az eddigi iskolai műhelyek to­vábbi fejlesztése mellett, szoros kap­csolatot kell létesíteni az üzemek és az iskolák között. Ezt a célt szol­gálja az is hogy iskolánk kötelezett­ségvállalást tett, az állami birtok földjéből szakszerűen megművel egy hektár cukorrépát. Egyszóval az egyeléstől egészen a cukorrépa be­takarításáig elvégzi a szükséges munkákat. Biztos, hogy az ilyen gya­korlati munkában szerzett tapaszta­latok elmélyítik tanulóink elméleti tudását is. A társalgás hol magyarul, hol szlo­vákul folyt. Senki sem érzett különb­séget, senkinek sem volt nyelvis­mereti nehézsége. Mindenki úgy be­szélt, ahogy tudott. A kölcsönös bi­zalom és barátság sok nehézséget eloszlatott. A két iskola tanítói barátságának az elmélyítése kihatott a tanulókra is. Látva a jó példát, a tanulók egy­re jobban megértik egymást. Ennek az eredménye meglátszik a szlovák nyelv tökéletesebb elsajátításában. Ma már nemcsak a tanítók, a ta­nulók is barátkoznak. Szlovák nyelv­köröket alakítottak, közös a torna­termük, az étkezdéjük. Az őraközi szünetekben is összejönnek és be­szélgetnek. A gyakorlati élet nyúj­totta tanulás a legtöbb, amit a ren­des oktatáson kívül a szlovák nyelv tanulásánál a diákok kapnak. A tornaijai iskola tanítói tudják, hogy a szlovák nyelvet is csak akkor taníthatják jól, ha maguk is jól tud­nak szlovákul. Ismereteiket ezért bővítik, ezéná tanulnak a lehető leg­változatosabb formában, a lehető leg­többet. S ez a legfontosabb, amit vé­leményünk szerint a tanítóknak ten­niök kell. Sok tanító esti iskolán és az egy­éves munkástanítói tanfolyamon nyert tanítói képesítést. Szép, sőt A deáki színjátszók a napokban nagy sikerrel mutatták be falujuk­ban Lovicsek Béla: Húsz év után cí­mű színművét, (f. 1.) A Csemadok nyitragerencséri he­lyi csoportja legutóbb Szigeti József: A vén bakancsos és fia, a huszár című víkgjátékával aratott sikert. Az együttes vendégszerepelni készül a darabbal. (cz. g.) * * * A mártoni Hadsereg Színház kitűnő együttese e hó 7-én adta elő Szigli­geti Ede (Szatmáry József) tempe­ramentumos darabját, a Liliomfit. Az ünnepi bemutató egybeesik a buda­pesti premiér százesztendős évfor­dulójával. A szakértők véleménye szerint és a nagy érdeklődést tekintve, ez a mű lesz a színház ez évi legsikere­sebb darabja. (Horváth Ferenc) A Csemadok panyidaróci színját­szói Barta Lajos: Zsuzsi című 3-fel­vonásos vígjátékának a bemutatásá­ra készülnek. A darab címszerepét Sutor Gizella alakítja, aki tavaly az Asszonyé a gyeplő című darabban már sikerrel mutatkozott be. (s. 1.) Az „58-as csoport" elnevezésű prá­gai képzőművész-csoport a prágai és kassai kerület barátsága keretében a kassai kerületi képtár helységei­ben állítják ki műveit. A kiállítás a lakosság nagy érdeklődésének ör­vend. (r. s.) A tornai állami gazdaság magyar szakszervezeti színjátszó csoportja előadta Timrava: Büszke páva című színdarabját, melyet a szomszédos falvakban is bemutattak, (r. s.) Ilf-Petrov Aranyborjú című regé­nyének dramatizált változatát be­mutatták a moszkvai Szatíra Szín­házban. Az ősbemutatóról elisme­réssel írt a Lityeraturnaja Gazeta, s kiemeli a színpadi változatot elő­készítő J. Vesznyik munkáját, vala­mint E. Krasznyánszki rendezését. M. Drzsik klasszikus horvát író Dundo Maroje című vígjátékából ju­goszláv-francia-olasz kooprodukció készül. A film főszerepeit Vittorio de Sica, Gérard Philipe, Martine Ca­rol és Selma Karlovas alakítják. A budapesti Akadémiai Kiadó gon­dozásában Eckhardt Sándor profesz­szor szerkesztésében a napokban látott napvilágot a majd 2400 oldalas, mintegy negyedmillió szót tartalma­zó magyar-francia nagyszótár. Több mint 80 millió példányban 600 művet tervez kiadni az idén a „Goszlitizdat", a Szovjet Szépirodal­mi Kiadó. A Lengyel Tudományos Akadémia egy 120 ezer szavas lengyel nyelvi szétárt ad ki. (v) kitűnő eredmények születtek itt. Annyit azonban mégsem kaptak ezen iskolák tanulói, mint azok, akik négy, vagy nyolc éveh keresztül nyilvános iskolákban tanultak. Ennek ellenére sokan az esti iskolákon végzettek közül magasabb fokon tanítanak, mint képességük megengedné. E ta­nítók legtöbbje távtanulóként a bra­tislavai vagy a kassai pedagógiai fő­iskolán folytatja tanulmányait. Nem akarunk általánosítani, de ezeken az iskolákon sem kapnak minden esetben megfelelő képesí­tést, sem a táv- sem a nyilvános ta­nulók. Ennek egyik oka az, hogy sok­szor szlovák nyelvű előadásokat kell hallgatniok, amelyeket nem értenek tökéletesen. Itt aztán kettős problémával talál­koztunk. A főiskolákon a magyar nemzetiségű tanulók nem tudják az anyagot tökéletesen elsajátítani, mert nem tudnak szlovákul. Elvé­gezve tanulmányaikat, viszont nem tudnak jól tanítani, mert hiányos az ismeretük. Sokféle probléma vár még megol­dásra. A mi véleményünk ezzel kap­csolatban az, hogy a magyar tan­nyelvű iskolákban a szlovák nyelv tanítása csak akkor éri el a kívánt fokot, ha megfelelő színvonalon folytatják a tanárképzést. Ebben az esetben felülről, tehát a tanárkép­zés megjavításától kell a helyzet javulását várni. Ez az első megol­dás. A másik, a tornaijai tanítóké­hoz hasonló kezdeményezés. Barát­kozni, kölcsönösen segíteni egymás­nak, a szlovák iskolákkal és a gya­korlati élettel pótolni, amit az is­kolai oktatás a fentebb tárgyalt ne­hézségekért ma még elmulaszt. A közügyön kívül minden Cseh­szlovákiában élő magyar nemzetisé­gű polgárnak érdeke a szlovák nyelv elsajátítása. Ha nem tudunk környe­zetünkkel beszélni, elszigetelődünk, nem tudunk érvényesülni, nem tud­juk átvenni más népek kultúráját és a magunkét sem adhatjuk át. Ennek elkerüléséért is fontos, hogy megtanuljuk a szlovák nyelvet. A tornaijai iskolában jó útra tér­tek. Vajon hányan követik a tornai­jaiak példáját? Balázs Béla. Szlovákia mozihálózata A kulturális forradalom befejezé­sének tartozéka az, hogy a filmmű­vészet még közelebb kerüljön a dol­gozók széles rétegeihez. Szlovákiá­ban jelenleg 921 állandó mozi mű­ködik és ezenkívül az üzemi klubbok és a művelődési otthonok majdnem 2500 vetítőgéppel rendelkeznek. Szlo­vákia kinofikálási terve értelmében 1965-ig minden egyes nagyobb köz­ségnek és új településnek állandó mozija lesz. Már ebben az esztendőben lénye­gesen gyarapodik a mozik száma. To­vábbi 55 állandó mozit létesítünk, 44 mozit pedig átalakítunk széles­vásznú vetítésre. Ennek következté­ben 1959 végéig Szlovákiában össze­sen 82 mozi rendelkezik majd szé­les vetítő vászonnal. A legtöbb mo­zival (22) a prešovi kerület gya­rapodik. Ettől eltekintve korszerűsíteni fogjuk az eddigi állandó mozikat. Több mint száz régi vetítő gépet kicserélünk éš más műszaki újításo­kat is bevezetünk. (ČTK) MEGRÁZD KÖNYV A Siralom völgye címmel meg- I rázó könyv jelent meg nemrég Olaszországban. A könyvet Dina Rinaldi, az II Pioniera című kom­munista gyereklap munkatársa állította össze a Nápoly környé­ki munkásgyerekek leveleiből. A kötethez melynek rögtön éles társadalmi visszhangja támadt, Carlo Levi, a kiváló író írt elő­szót. „Rendkívüli könyv ez — írja többek közt -, fájdalmas, mé­lyen elgondolkoztató dokumen­tum ... Ezek a levelek rádöbben­tenek bennünket, mennyi min­dent kell még tennünk, egészen új utakon haladva, hogy megszaba­dítsuk a gyerekeket a bűntudat­tól, a bűntől amelyet nem ők, hanem mások követtek el." 1 1 A Csemadok párkányi helyi cso­portja „Vidám farsangi est" címmel a napokban humoros esztrádműsorí rendezett, (b. e.) Egy bemutató margójára Ilanáková a főszerepben Színházainkban a formában és tarta­lomban egyaránt új, a mai közönség igényeinek mindenben megfelelő ope­rettek hiánya komoly problémát okoz. Hazai termésünk ebben a műfajban a legszegényebb, pedig nevelöértéke — már népszerűsége miatt is — komoly tényező. A kassai Állami Színház Du­najevszkij Fehér akác című operettjé­nek bemutatásával ebből a problémá­ból keres kiutat. A választás helyessé­gét a bemutató nagy közönségsikere igazolta. Dunajevszkij régi ismerőse a kassai közönségnek: a Szabad szél több évig futott Kassán — szintén nagy si­kerrel. A Fehér akác — bár alatta marad a Szabad szél színvonalának — zené­jében és cselekményében egyaránt a mi életünket tükrözi, a mi életünk visszásságait pellengérezi ki. Cselekmé­nyének (a librettó Mássz és Cservinsz­kij munkája) legfőbb erénye, hogy töb­bet nyújt az operett-irodalomban „be­vált" cselekmény-sablonnál, a szo­kásos látszat-problémák helyett igazi, életszagú problémákat helyez a cselek­mény köz&ppontjába. Dunajevszkij ze­néje mindig szoros harmóniában marad a cselekménnyel, dallamdús, s nem riad vissza a legmodernebb tánckompo­zíciók beillesztésétől sem — bizonyít­va ezzel, mennyire nincs igazuk azok­nak, kik a tánez«nét legszívesebben teljesen száműznék az operettből. Á kassai előadás ügyesen emelte ki az operett értékéit. Egyedül a rendező — K. Hájek — felfogásával nem ért­hetünk mindenben egyet: néhány fö­löslegesen eltúlzott, túlságosan kari­katurisztikusan beállított figura meg­bontotta az előadás egységét. Itt első­sorban a filmesek, App, Morgunov él Grisa beállítására gondolok, de még Szobakin beállítása is erősen vitatható. A szereplöket — többségük opera­énekes, s operettben csak „vendégsze­repélnek" — szerepük megformálása nem állította különösebb nehézség elé. Hanákovának (Tonya) elsősorban moz­gását kell dicsérnünk, darabbeli ve­télytársa — J. Koronská Larisza sze­repében — viszont hangjának és moz­gásának harmóniájával, K. Mareöek könnyedségével tűnt ki. A kassai kö­zönség kedvence: J. Kondér Szobakin szerepében az említett túlexponált ság­tói eltekintve elfogadható volt. A kosztümök (Radványi Magda munkája) ezúttal is sokban járultak hozzá az előadás sikeréhez. A díszle­tek (L. Šestina) ezúttal gyengébben si­kerültek. Egészben véve sikeres volt ez a bemutató, s rácáfol azokra, akik már a vészharangot kongatják az ope­rett fölött. Kováts Miklós Az első felvonás egyik jelenetében L. Kuckó, K. Mareček és J. Kondér <M. Litavská felv.,) ÜJ SZÖ 8 * 1959. február 14, I

Next

/
Thumbnails
Contents