Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-07 / 6. szám, szerda

A Szovjetunió a világűrkutatás úttörője | EMBERALKOTTA BOLYGÓ Dulles: — Vigye el a fene, valahogy rosszul megy a bolt f CSONTOS VILMOS i c

pjQjyjt£ l&Llelí ÓDÁT ZENGEK tehozzád, ember, korodnak ki büszkesége lettél. Azoknak, akik nem hittek benned, most fényes bátran megfeleltél. Az idő falát megrepesztetted és a csillagok között száll fiad. Köszöntünk téged, bízunk benned: béke lesz itt — hiszen te őrzöd azt. EGYMÁS UTÁN felparittijázod csodálatos csillag gyermekeid, így inted meg a bősz világot: a rombolásnak már nincs helye itt. Első vagy, a legelső, ki véghez vitted, mit ember csak álmodhatott. Tudásoddal újabb eredményhez értél s most láthatjuk nagy diadalod. NEM FOLYT hiába tengernyi véred, nem telt hiába harcos negyven év, jil akik hangoztatták gyengeséged, láthatják: erőd az egekig ér. Csendben munkálkodsz és bölcsen. Tudód: a béke ügyét szolgálod vele. Léted uturiknak új irányt adott, mely előre visz s egyre fölfele. Minden szovjet ember büszke lehet RÓMA. — Az olasz sajtó figyelme továbbra is a szovjet űrrakéta sikeres repülőútjára összpontosul. A Corriere della Sera című milanói lap megemlíti, hogy „minden szovjet állampolgár büszke lehet erre a sikerre, mely a szovjet tudomány haladását Igazolja a rakétagyártás terén". A lap new yorkl tudósításában azt írja. hogy „az amerikai tudósok habozás nélkül elismerik a szovjet tudosok szenzációs sikerét." TOKIO. — A japán lapok kommentátorai megegyeznek abban, hogy a szovjet űrrakéta kilövése fontos lépés a világűr meghódítására. Az Akahata megjegyzi, hogy a rakéta kllö\«se a szocialista rendszer fölényének további bizonyítéka és újévi ajándék a világ békevédő népeinek. BONN. — A Frankfurter Rundschau szerint a szovjet űrrakéta kilövése „valóban új korszakot nyitott az emberiség történelmében". „A gondolkodás az emberiség életének egyik legnagyobb diadalát üli" — értékeli a Szovjetunió sikerét vezércikkében a Dle Welt. Nap: — Ejha, milyen Január negyedike óta immár a Nap körül kering az első mesterséges bolygó, a január 2-iki rakétakísérlet hőse. A XXI. pártkongreszszus tiszteletére fellőtt rakéta a második kozmikus sebességnél nagyobb sebességet ért el és hiperbola-pályán elhagyta Földünk nehézségi erőterét. A Hold elérése után pályája kis mértékben módosult, majd egy kis átmeneti pályaszakasz után áttért a Földhöz képest hiperbola-pályáról a Naphoz képest elipszis alakú pályára. Még nem tudjuk, mi lesz a neve vagy a jele az új, emberkéz-alkotta bolygónak, de máris megállapították, hogy körülbelül 15 hónap alatt kerüli meg a Napot, naptávolban 197,2 millió kilométerre, napközelben pedig 146,4 millió kilométerre kerül bolygórendszerünk középpontjától, a Naptól. A pályát egyébként — a naprendszer négy belső bolygójával együtt — ábránkon bemutatjuk. A mesterséges holdat után tehát megszületett az első mesterséges bolygó is. A mesterséges hold: Földünk útitársa, amely a „természetes szputnyikhoz", a Holdhoz hasonló módon kering bolygónk körül. A mesterséges bolygó már elhagyta Földünket, függetlenítette magát tőle és a Nap körül kering. Pályájára a Földnek többé nincs hatása, legfeljebb ama ritka alkalmakkor, amikor a természetes és az emberalkotta égitest egymás közelségébe kerül. Ennek pontos időpontját még nem tudjuk, mert a pályaelemek pontos számítása még folyik. Annyi azonban kétségtelen, hogy ilyen találkozás Földünk számára teljesen veszélytelen lenne, hiszen a mesterséges bolygó tömege elenyészően kicsiny saját A szovjet rakéta a Holdra tudja szállítani az embert London (ČTK) — Massey professzor neves angol tudós, az angol rakétakutató bizottság elnöke január 4-én a szovjet tudósok sikerével kapcsolatban kijelentette, hogy „a bizonyítékok szerint az oroszok nyilván kellő lehetőséggel bírnak arra, hogy behatoljanak a naprendszerbe és bizonyára el tudják érni a Marsot és a Venust. Massey professzor nyilatkozatában megjegyezte, hogy „a bolygóközi repülüutak nagy problémája a rakéta nagy távolságra történő irányításának pontossága". A szovjet űrrakéta pontosságának ténye gyakorolta rám a legnagyobb benyomást." Massey professzor hangsúlyozta, hogy a szovjet tudósok szándéka kezdettől fogva az volt, hogy távolabbra hatoljanak a Holdnál, ami tökéletesen sikerült. Hozzáfűzte, hogy az űrrakétának kétszerte erősebbnek kell lennie a harmadik szputnyikot röppályájára felvivő rakétánál. Ilyen rakéták utasokkal is alkalmazhatók lennének, ugyanakkor biztonságosan visszatérhetnének a Földre. Az űrrakétával elért szovjet siker terjedelmes elemzése során a Press Associaten brit sajtóügynökség tudományos munkatársa is osztozik Massey professzor csodálatában. A következőket írja: „Ügy látszik, az oroszok 500 ezer font vontatóerőnél is erősebb rakétamotort szerkesztettek. Már pedig az 500 ezer fontnyi vontatóerő legalább egy tucat nagy távolságúra bevetett bombavetőgép motorainak vontatóerejével egyenlő. Ha ez így van, akkor nyilvánvaló, hogy kizárólag az interplanetáris térség kutatására, nem pedig katonai célokra készült. Ilyen erős rakéta a Holdba tudja szállítani az embert." bolygónk tömegéhez képest. Egy ilyen közelségnek viszont az lehetne a hatása, hogy például a kis mesterséges bolygó pályája eltorzul és az üstökösre jellemző igen lapos elipszissé alakul. Mindezt előre megjósolni ma még nem lehet, de sokkal veszélytelenebb lenne, mintha Földünk egy üstökössel találkozna, amire egyébként is töbször volt példa. Tévedés azt hinni, hogy a szovjet rakéta a naprendszer tizedik bolygója lett. A kilenc „nagy"' bolygón kívül Napunknak még legalább 1600 kisbolygója, úgynevezett aszteroidája van és ezeken kívül tulajdonképpen bolygónak tekinthetjük ebből a szempontból azt a — csillagászok által gondosan nyilvántartott — 300 üstököst is, amelyek elnyújtott lapos pályájuk miatt néha csak ezar évek múltán térnek vissza a Föld látókörébe. A világ tudósai feszült érdeklődéssel várják a műszeres mérések eredményeinek értékelését. Elektronikus számítógépek dolgoznak varázslatos sebességgel az adatok feldolgozásán, s reméljük, mihamarabb tájékoztathatjuk olvasóinkat a Hold körüli és Holdon túli térségek első tudományos adatairól. Az máris bebizonyosódott, hogy rövidhullámon, mai berendezéseinkkel, igen kis teljesítmények felhasználásával máris megbízható rádiói szeköttetést lehet fenntartani sok százezer kilométeres távolságokon át. Nyilvánvaló, hogy a szovjet tudósok is erre az eredményre voltak kíváncsiak, mert ha a távirányító és te¥ Merkúr 9 Vénusz Ő Fold Cf Mcirs A mesterséges bolygó — szaggatott vonalakkal jelzett — pályája naprendszerünkben. A pálya nagytengelye 15 fokkal hajlik el a földi pálya nagytengelyéhez képest, a keringési idő 15 hónap. A mesterséges bolygó pályája kétszer metszi a Föld pályáját, de a két égitest — egyelőre — nem találkozik, mert különböző időben haladnak át a metszöponton. > lemetrikus berendezések üzeme biztonságosan fenntartható, akkor a következő rakétákba már megfelelő irányító berendezést is érdemes beépíteni. Ez pedig a pálya szükséges helyesbítését, módosítását teszi lehetővé menet közben. Félmillió kilométer befutása után a rakéta rádiója még mindig adott és még vehető volt. Meglepő az is, hogy nagyszámú vizuális észlelésről érkezett hitelt érdemlő hír. A nátriumfelhő sorsa is érdekes: mindenkit meglep, mennyire lassan terjed csak szét; e'gyelőre nem oszlik el. Mindez kellemes meglepetés a jövő űrhajóinak szerkesztése szempontjából: az ember talán „magával viheti" az atmoszférát és kevesebb komplikált technikai felszerelésre lesz szüksége. Sok kérdésre várunk még választ: milyen távolságból meddig lesz vehető a rádióadó; naprendszerünkbe milyen mélyen hatolnak be az emberkészítette műszerek, hogy a találgatás helyett az abszolút mérés eredményeivel gazdagítsák tudásunkat; mekkora lesz a kozmikus sugárzás szintje, amely a végső cél, az ember űrrepülése szempontjából döntő? Mert a végcél az ember űrrepülése. A szovjet tudósok nyilatkozataiból megpróbáljuk összeállítani az űrhajózás további kísérleti programját. A valószínű menetrend a következő: rakétakísérletek előbb kísérlet

1 állatok, majd az ember visszahozá sára nagy magasságból; visszatérés mesterséges hold rôl; holdrakéta, amely a Holdba zuhan; holdrakéta, amely a Holdon fékezéssel leszáll; holdrakéták kísérleti állatokkal; holdrakéta emberutassal. Néhány évvel ezelőtt egy ilyen program szerzőjét aligha tartották volna épelméjünek. A tudomány és technika, de elsősorban a szovjet tudomány és technika nagy érdeme, hogy ma ez a program mindanynyiunk számára realitás. Az űrhajózás többé nem álom, hanem valóság. Nagy Ernő (Népszabadság) OROSZORSZÁG BIZTOSAM VEZET a világűrben folyó versenyben újévi ajándékotkaptam (A moszkvai Pravda karikatúrája) A New York Times washingtoni levelezője cikkében a következőket írja: „Az Egyesült Államok a hét végén ismét lemaradt a kozmikus térségben folyó versenyben éspedig abban a pillanatban, amikor már azt hitte, hogy megelőzik a Szovjetuniót. A rakétának a Hold térségébe való kilövésével a Szovjetunió olyan technikai sikert ért el, amely legalább is felér a Föld első mesterséges holdjainak sikeres kilövésével. Az a tény, hogy a Szovjetunió ott aratott sikert, ahol az Egyesült Államok négyszer kudarcot vallott, kiemeli, hogy a Szovjetunió műszaki és pszichológiai szempontból egyaránt vezető szerepet játszik a kozmikus térségben folyó egyre fokozódó versenyben. A szovjet rakéta 796 és fél font súlyú nagy terhet hordoz. Az amerikai holdrakéták sikertelen kísérleteinek hasznos terhe a Pioneer-rakétán 40 fontot, a katonai rakétákon pedig 13 fontot tett ki. A nagy teherrakomány további bizonyítéka annak, hogy a szovjet rakéták sokkal erősebbek, mint az Egyesült Államokban eddig gyártott különféle rakétamotorok. A rakéta mint tudományos kísérlet páratlan laboratóriumul szolgál a kozmikus térség kutatására. Az amerikai rakéták célját képező korlátolt kísérletektől eltérően a szovjet rakéta sok kutatást végez és új távlatokat nyújt majd a világűr kutatásában. A szovjet rakéta repülőútjának fontossága az irányító rendszer legújabb fejlődését bizonyítja, azt, hogy a rakétát vagy a világűrbe, vagy a Föld bármelyik célpontjába tudja irányítani. Az irányítási rendszer bonyolultságát mégjobban kidomborítja az, hogy a Szovjetunió földrajzi fekvése a Holdba repülés szempontjából kevésbé kedvező, mint a Canaveral-fokon elhelyezett amerikai kilövőtámaszpontok fekvése. A tudósító rámutat, hogy a rakéták világűrbe való kilövésének kérdésében „a jellegzetes ellentétek mutatkoznak a kongresszus és a kormány nézetei között". Hivatalos személyek nézete szerint az amerikai kudarc oka a kísérleti holdrakéták kilövésében jelentős mértékben az a túl erős igyekezet volt, hogy felvegyek a versenyt a Szovjetunióval és felülmúlják a világűrben elérendő sikerekkel s erre a célnak nem megfelelő rakétákat alkalmaztak. A kongresszusban ellentétes irányzat mutatkozik — a világűr kutatását kizáróan a verseny szempontjából bírálják meg, melyet az Egyesült Államoknak nem szabad elvesztenie. jÚJ SZŐ 4 * 1959. január 1.