Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-30 / 29. szám, péntek

A SZOVJETUNIÓ 1959—1965. ÉVI NÉPGAZDASÁGFEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYSZÁMAI Nyikita Szergejcvics Hruscsov elvtárs beszámolója az SZKP XXI. kongresszusán III. A szocializmus és kapitalizmus gazdasági versenyének döntő szakasza és a jelenlegi nemzetközi helyzet (Hruscsov elvtárs beszámolójának első részét lapunk tegnapi számában közöltük. Mai számunkban közöljük a beszámoló befejező részét). Elvtársak! A hétéves terv mélyen befolyásolja az egész nemzetközi helyzetet és a marxizmus-leninizmus újabb diadala lesz. A terv teljesítésében elérendő sikereink újabb milliókat nyernek meg a szocia'izmusnak, a béke erőinek szilárdulását és a háború erőinek gyengülését eredményezik, óriási változásokat idéznek elő, nemcsak hazánkban, hanem világszerte is. A világporondon gazdasági téren döntő áttolódás történik a szocializmus javára. A gazdaság a fő küzdőtér, melyen a szocializmus és kapitalizmus békés versenye kibontakoződik, és érdekünk, hogy ebben a versenyben történelmileg rövid időn belül győzzünk. A hétéves terv és a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának teljesítése A hétéves terv teljesítésével döntő lépést teszünk a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának megvalósítására: történelmileg legrövidebb időn belül utol kell érnünk és meg kell előznünk az egy lakosra eső termelésben a legfejlettebb tőkés országokat. A kapitalizmussal folytatott verseny első szakaszában, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kezdődött, a Lenin által megfogalmazott „Ki kit győz le" kérdés hazánkban a szocializmus javára dőlt el. A szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelme feltárta a kapitalizmussal szembeni döntő fölényét. A szocializmus a nemzetközi küzdőtéren már ebben a szakaszban jelentős sikereket aratott Később a Szovjetunió sikereit gyarapítva az ipari termelés általános terjedelmében jóval felülmúlta a fejlett nyugat-európai országokat és világviszonylatban a második helyre került. A Szovjetunió ipari termelése 1958-ban jelentősen túlszárnyalta Franciaország, Anglia és Nyugat-Németország ipari termelését együttvéve A szocializmus a termelés fejlesztésének ütemével teljes mértékben bebizonyította abszolút fölényét a kapitalizmus fölött. Most a kapitalizmussal folytatott gazdasági verseny új szakaszába lépünk. Most az a fontos, hogy elérjük a szocialista rendszer tőkés rendszer fölötti fölényét a világtermelésben, hogy a társadalmi munka termelékenységében, az egy lakosra eső termelésben túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat és hogy biztosítsuk világviszonylatban a legmagasabb életszínvonalat. A versenynek ebben a szakaszában a Szovjetunió gazdasági téren felül akarja múlni az Amerikai Egyesült Államokat. Az USA termelési színvonala az a határ melyet a tőkés gazdaság elérhetett. Tudjuk, milyen jelentősége volt itt a kedvező történelmi és természeti feltételeknek. Az USA színvonalának túlszárnyalása a kapitalizmus legfelső mutatóinak felülmúlását jelenti. Az pedig, hogy ma ezt a feladatot tűztük ki, igazolja, hogyan növekedtek erőink, hogyan növekedtek lehetőségeink. Volt idő, amikor a népgazdaság és a kultúra számos mutatójában hazánk nagyon lemaradt a tőkés országok többsége mögöy;, é= még csak nem is hasonlítottuk magunkat Amerikához. Ma más a színvonalunk, erőnk, mások a lehetőségeink. A lenini úton haladó szovjet nép gigászi munkája olyan magaslatra emelte hajdan elmaradt országunkat, hogy ma a legerősebb tőkés nagyhatalommal „mérheti öszsze erőit." Pártunk már akkor tudta, amikor megvetettük a szotializmus alapjait, hogy elkerülhetetlenül bekövetkezik a kapitalizmussal folytatott döntő gazdasági verseny időszaka, és a szocializmus megmutatja egész erejét. Ma elmondhatjuk, ez a korszak már bekövetkezett. A Szovjetunió a termelőerők fejlődésének jelenlegi színvonalára, a társadalmi munka nagyobbt'okú termelékenységére, a korszerű technikára, a szocialista gazdaság tervszerű jellegére és a nép alkotó akitivitására támaszkodva minden lehetőséggel rendelkezik, hogy győzzön e békés versenyben. Hogyan rajzolódnak ki a két világrendszer gazdasági fejlődésének közeijövőbeni távlatai? A Szovjetunió alapvető gazdasági feladata megoldásának időpontjai elsősorban a Szovjetunió és az USA termelési színvonalának kiindulási arányától függnek. Mi a helyzet e téren? - A Szovjetunió ipari -termelésének terjedelme körülbelül a felével kisebb, mint az USA ipari termelésének terjedelme, mezőgazdasági termelésének terjedelme pedig 20—25 százalékkal kisebb, mint az USA mezőgazdasági termelésének terjedelme; — az USA az egy lakosra eső ipari termelésben több mint kétszeresen, a mezőgazdasági termelésben pedig körülbelül 40 százalékkal múlja felül a Szovjetuniót. Milyen időben hidalhatjuk át e különbséget, érhetjük el és mikor előzhetjük meg az Egyesült Államokat e mutatókban? Döntő jelentőségű a termelés növekedésének üteme. S ebben a szocialista gazdasági rendszer van fölényben. Az ipari termelés átlagos évi növekedése a szovjethatalom fennállásának évei alatt 3 —5-szöröSen múlta felül a fejlett tőkés országok ipari termelésének évi növekedését. Kétségtelen, hogy az ipari termelés átlagos évi növekedését, melyet a hétéves terv 8,6 százalékban jelöl meg, nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk Nyilvánvaló, hogy a tőkés országok sem maradnak egy helyben. Feltételezhető, hogy az USA ipari termelése a közeljövőben évente körülbelül 2 százalékkal növekszik. Éppen ebben az ütemben fejlődött az amerikai ipar az utóbbi években. Még egy komoly tényt kell tekintetbe vennünk. Az USA a termelés növekedésének lassú üteme ellenére hosszú időn át felülmúlta a Szovjetuniót az ipari termelés évi növekedésének abszolút terjedelmében.-Ez az idő már a múlté. A legfontosabb termékek egész sora növekedésének abszolút magassága a Szovjetunióban a legutóbbi nyolc év alatt (acél, nyersvas, vasérc, kőolaj, szén, cement, gyapjúanyag) felülmúlja az amerikai mutatókat. Tehát ez irányban is a verseny minőségileg új korszaka köszöntött be Hazánk most mind a termelés ütemében, mind evi abszolút növekedésében túlszárnyalja az USA-t. Négyszerte gyorsabban haladunk előre és évről évre többet termelünk. Ez azt jelenti, hogy most sokkal könnyebben utóiérhetjük az amerikaiakat. A Szovjetunió és az USA ipari növekedésének ütemét tekintve a Szovjetunió egyes legfontosabb termékfajták abszolút termelési tervének teljesítésében túlszárnyalja az USA ipari termelésének jelenlegi színvonalát, egyes termékekben pedig megközelíti. Addig az ideig a legfontosabb mezőgazdasági termékek általános és egy lakosra eső termelése is túlhaladja az Egyesült Államok színvonalát. A lakosság száma mind a Szovjetunióban, mind az USA-ban növekedn

1 fog, egyben várható, hogy a lakosság szaporodása nálunk nagyobb lesz. A Szovjetuniónak előreláthatóan körülbelül 15 — 20 százalékkal lesz több a lakossága, mint az USÁ-nak. Ezért egy lakosra átszámítva a hétéves terv teljesítése után még öt év kell ahhoz, hogy utolérjük és megelőzzük az USÁ-t az egy főre eső ipari termelésben. Ebben az időben, de talán előbb is, a Szovjetunió világviszonylatban mind az ipari termelés abszolút terjedelmét, mind az egy lakosra eső termelést tekintve az első helyre kerül. A szocializmus világtörténelmi győzelme lesz ez a kapitalizmussal a nemzetközi küzdőtéren folytatott békés versenyben. A polgári közgazdászok igyekeznek bebizonyítani, hogy állítólag egy bizonyos szakaszban a Szovjetunió ipari fejlődése ütemének szükségképpen „gyengülnie" kell. Ez az állítás semmi más, mint kísérlet arra, hogy a tőkés gazdaság alapján ítéljék meg a szocializmust. A kapitalizmus áthidalhatatlan akadályokat gördít a termelőerők fejlődésének útjába és az ipar növekedésének üteme lassulni kezd. A szocializmus azonban minden szükséges feltételt megteremt a termelőerők szüntelen növekedésére. A háború utáni években az USÁ-ban és más tőkés országokban sokat beszéltek a kapitalizmus „felvirágzásáról", „válságmentes" fejlődési korszakának kezdetéről. De milyen a tőkés gazdaság tényleges helyzete a háború utáni időszakban? Az USA a röpke 12 év alatt a termelés három válságos csökkenését élte át az 1948-1949. az 1953-1954 és főként az 1957-1958 években. A legutóbbi válság mutatja, hogyan hat ez a gazdaságra. Az USA ipari termelése 1957-ben lényegében az előző év színvonalán maradt és 1958-ban 1957-hez viszonyítva körülbelül 6 és fél százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy a válság ismét az 1953. évi színvonalra vetette vissza az USA ipari termelését. A termelés válságos csökkenésének és hirtelen emelkedésének állandó váltakozása a tőkés gazdaság ingatagságát bizonyítja. Sem a lázas fegyverkezés, sem más intézkedések nem menthetik meg az USA és más tőkés államok gazdaságát a túltermelés okozta válságoktól. A tőkés államok bármit is cselekednek, nem tudják megszüntetni a válságok okát. A kapitalizmusnak nincs ereje ahhoz, hogy kiszabaduljon saját felgyülemlő, elmélyülő és újabb gazdasági megrázkódtatásokkal fenyegető ellentmondásainak halálos öleléséből. Tanúi vagyunk a kapitalizmus általános válsága további elmélyülésének. E válság a szocialista világrendszer és a tőkés világrendszer erőinek arányában bekövetkezett lényeges változás következtében, a gyarmatrendszer felbomlása és a tőkés országok szociális ellentéteinek kiéleződése következtében fokozódott. A termelés növekedése nagy jelentőségű abban, hogy a szocializmus győzzön a kapitalizmus fölött. Természetesen tekintetbe kell vennünk, mit eredményezett a termelés növekedése a társadalomnak, az embernek, hogy megítélhessük az egyik rendszer fölényét a másik fölött. Valóban m' haszna van az amerikai munkanélkülinek abból, hogy hazájában egy főre aránylag több húst, vajat, televíziós készüléket vagy gépkocsit termelnek? Hisz a tőkés országokban a termelt javak oroszlánrésze a kizsákmányolőknak és élösdieknek jut, míg a szocializmusban a termelésnek egy lakosra eső nagyobb terjedelme a dolgozók életének tényleges javulását jelenti. Képletesen mondva, ha növeljük a termelést, ezen nálunk tényleg minden lakos nyer, míg a tőkés országokban csak a gazdagok és a tőkével rendelkező „lakos" nyer a termelés növekedésén A tőkével nem rendelkező „lakos'/ akkor is nyomorogni fog, ha a termelés növekszik. Ez tehát a tőkés rendszerben az „egyenjogúság" — az egyik meggazdagodik, a másik éhenhal. Az ilyen állapot teljes mértékben megfelel a kapitalizmus törvényeinek, normálisnak és természetesnek tartják. A szocializmusban elképzelhetetlen az az ellentmondás, hogy a termelés növekszik, de a néptömegek zömének fogyasztási színvonala nem emelkedik. A szocialista társadalomban ugyanis azért tervezik a termelés növekedését, hogy növekedjék az anyagi értékek öszszessége, hogy a társadalom tagjai így egyre jobban kiélegítsék szükségleteiket. Hangsúlyoznúnk kell, hogy noha a termelés színvonala a szocialista és a tőkés országban is egyenlő lehet, például a Szovjetunióban és az USÁ-ban, szociális következményei egymástól mégis annyira különböznek, mint ég a földtől. Éppen ebben van a szocializmus fölénye, hogy a termelés nem a nyereségszerzési törekvésnek, hanem a társadalomban minden ember szükségletei maximális kielégítésének van alárendelve. A szocialista világrendszer további szilárdulása Elvtársak! A világporondon folyik a Szovjetunió és az USA gazdasági versenye, az egész szocialista világrendszer és a tőkés világrendszer versenye. A jelenkori kapitalizmust nemcsak a magas termelési színvonalú országok, hanem az aránytalanul alacsonyabb termelési színvonalú országok is jellemzik. Az egész tőkés rendszer termelési színvonala messze elmarad az USA mögött. Az egyes tőkés országok között nagy különbség van a gazdasági fejlődés ütemében, és ez a különbség egyre fokozódik. A szocialista világrendszerben ugyanakkor rohamos fejlődésnek indul valamennyi ország népgazdasága és kultúrája. A gyors ütem a szocializmus általános törvényszerűsége, melyet most a szocialista tábor minden országának tapasztalatai igazolnak. A szocialista országok ipari termelése 1958-ban, 1937-hez viszonyítva ötszörösére növekedett. A Kínai Népköztársaság az 1950 — 1958. években körülbelül tízszeresére növelte ipari termelését. Az 1958. évi ipari termelés a háború előtti színvonalhoz viszonyítva Lengyelországban több mint 5 és félszer, Csehszlovákiában 3,3-szer, a Német Demokratikus Köztársaságban több mint 2 és félszer, Romániában mintegy négyszerte, Magyarországon több mint négyszerte, Bulgáriában körülbelül kilencszerte, Albániában pedig 18-szorta növekedett. A Korŕai Népi Demokratikus Köztársaság 1949-hez viszonyítva 3 és félszerte növelte ipari termelését. A szocialista iparosítás alapján a népi demokratikus országok többségében az ipar részaránya van fölényben. Lengyelország, Magyarország, Románia és Bulgária fejlett nehéziparú ipari-mezőgazdasági országokká váltak. A Kínai Népköztársaság mezőgazdasági országból ipari-mezőgazdasági országgá válik. Sikeresen oldódik meg a szocializmus építésének egyik legnehezebb problémája — a parasztság szövetkezetesítése. A Kinai Népköztársaságban, a Bolgár Népköztársaságban-, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban szövetkezetesítették a mezőgazdaságot, Csehszlovákiában és Albániában a mezőgazdaság szocialista átalakulásának folyamata befejeződik. A Német Demokratikus Köztársaságban a mezőgazdasági földeknek úgyszólván a fele a szövetkezetek és állami gazdaságok tulajdonában van. A többi szocialista országokban is egyre nagyobb mértékben bontakozódik ki a mezőgazdaság szövetkezetesítése. Egyes népi demokratikus országok már a szocializmus építése befejezésének időszakába léptek. Közeledik az idő, amikor éppúgy, mint a Szovjetunió, a kommunista társadalmat fogják építeni. Ez rendkívül nagy nemzetközi jelentőséggel bír. Gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy az új élet építésében csak azok a kommunista pártok érhetnek el sikert, melyek szem előtt tartják a marxizmus-leninizmus tanítását és a szocializmus építésének általános érvényű törvényszerűségeit, alkotó módon alkalmazzák a forradalmi elméletet és tekintetbe veszik országaik nemzeti és történelmi sajátosságait. A szocialista országok testvérpártjai gazdagítják a szocialista építés elméletét és gyakorlatát és ezzel hozzájárulnak a marxizmus-leninizmus továbbfejlesztéséhez. Az európai és ázsiai szocialista országok tapasztalatai igazolták, hogy igazi haladás csak a szocializmus útján érhető el. Az egy lakosra eső ipari termelésben a szocialista világrendszer már utolérte a tőkés világrendszert. A világ lakosságának körülbelül az egyharmada a szocialista országokban összpontosul és a világ ipari termelésének több mint az egyharmad része jut a szocialista országokra. A szocialista országok a világ gaboncí-srmelésének mintegy a felét, gyapottermelésének pedig a 43 százaiékát termelik. A népgazdászok számításai szerint a Szovjetunió hétéves népgazdaság-fejlesztési tervének teljesítése és túlteljesítése után és a népi demokratikus országok nagy gazdaságfejlesztési ütemének eredményeképpen a szocialista világrendszer országai a világ ipari termelésének több mint a felét fogják szolgáltatni. Ez biztosítja a szocialista világrendszer fölényét a tőkés világrendszer fölött az anyagi termelésben, az emberi tevékenység döntő szakaszán. Gondoljátok el elvtársak: bár a szocialista országok a világ területének csak egy negyedét foglalják el, bár a múltban többnyire a gazdaságilag elmaradott országok közé tartoztak, nincs messze az az idő, amikor többet fognak termelni, mint a világ ipari termelésének a fele. Talán nem a legjobb bizonyítéka ez annak, hogy a szocializmus építésének útjára tért országaink kimeríthetetlen lehetőségekkel rendelkeznek? A szocialista forradalom, mint ismeretes, első ízben hazánkban győzött. Valamennyi állam burzsoáziája, sőt a szociáldemokrata vezérek is Kautskitől -kezdve Szuhanovig éveken át a szovjet hatalom elkerülhetetlen bukásáról és a kapitalizmus visszaállításáról szónokoltak, éppen azért, mert gazdaságilag elmaradottak voltunk. Mi vált be e jóslatokból? A múltban iparilag kevéssé fejlett országok a szocializmus feltételei közepette utolérték a fejlett tőkés államokat és biztonsággal haladnak előre. A történelem maga is bizonyítja, hogyha a hatalom átmegy a munkásosztály kezébe és hogyha uralomra jut a szocialista rendszer, a nép sokkal gyorsabb ütemben fejlesztheti országa gazdaságát, mint a kapitalizmusban. Az élet igazolja, hogy ä szocialista országok népei egyre újabb tartalékokat tárnak fel a termelés fejlesztésének és a dolgozók életszínvonala emelésének gyorsabb üteme érdekében. Egységes arcvonalban haladunk előre, kölcsönös testvéri segítségben és támogatásban részesítjük egymást. így fog a szocialista országok gazdasági fejlődésének színvonala fokozatosan kiegyenlítődni. A maximális időnyerés kérdése a kapitalizmussal folytatott versenyben nemcsak (Folytatás a 4. oldalon) C J SZÓ 3 * 1959. január 29.