Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-29 / 28. szám, csütörtök

A Szovjetunió 1959—1965. évi MDBBnHBMnMMMMRaMiraiMMtSUnK^JMHMďHk —— liM — ——• I !!•!•• 11—W—I— Ti—— m 1IIWT népgazdaságié.!lesztésének irányszámai (Folytatás a 8. oldalról) e kollektív érzés, a társadalom javáról való gondoskodás. Hazánkban például gyors ütemben behatolunk felbecsülhetetlen gazdagságunk természeti forrásokkal rendelkező új területeire. Sok gyárat, üzemet, bányát, villanymüvet és más vállalatot építünk Szibériában, Kazahsztanban, az északi területen és a Távol-Keleten, gyakran pusztaságokban, ahol aránylag zord az éghajlat. Az ilyen vállalatok építéséhez és a kész üzemekben végzett munkához sok munkásra van szükség. Honnan vegyük őket? A tőkés államokban mindig ott van a munkanélküliek hatalmas hadserege, amelyet az éhség egyik helyről a másikra kerget kereset után. Ezek az emberek bármilyen munkát hajlandók elfogadni, csakhogy létfenntartási eszközökhöz jussanak. A szovjet emberek nem ismerik a munkanélküliség ostorát, nálunk nincs olyan helyzet, amely az embereket távoli országrészekbe űzné a kenyérért. A szovjet emberek elsősorban nemes, hazafias indítékokból mennek dolgozni az új területekre. A párt és a kormány felhívására a szakképzett Ujak és lányok százezrei mennek a városokból vagy más kulturális és ipari központokból, születési helyükről vagy otthonukból az új, ismeretlen vidékekre. Tudják, hogy eleinte nem lesznek majd olyan kényelemmel körülvéve, mint otthon, hogy sátrakban kell majd élniök és néha szakképzettségüktől eltérő munkát kell végezniök. A szovjet emberek többségének érzései alá vannak rendelve annak a nemes eszménynek, hogy a társadalom javát szolgálják, további és további anyagi és kulturális javakat teremtsenek a társadalom számára. S éppen ez, nem pedig úgy, mint a kapitalizmusban, a gazdagodás utáni vágy jelenti a szovjet emberek tevékenységének fő mozgató erejét. Jack London amerikai író kifejezően festette meg a burzsoá világ azon embereinek jellemét, akiket elkapott az „aranyláz", akik képesek voltak akár a világ végére elmenni az aranyért. A legjobb szovjet emberek távoli országrészekbe nem az „arany mammonért" mennek, nem gazdagodni akarnak, hanem azt, hogy ott új üzemeket és gyárakat építsenek, felszántsák az ugart és új városokat építsenek ez egész társadalom gyerekei, jövő számára a kommunizmus győzelmének jegyében. Az individualista gondolkodású emberek, akik a személy érdekeit burzsoá szemszögből vizsgálják, nem tudják megérteni a szovjet emberek új erkölcsi tulajdonságait, és ezért a saját szájuk íze szerint a szovjet emberek hazafias tetteit a kényszerítés eredményének tartják. A szovjet emberek kinevetik az ilyen magyarázatot, és azokat is, akik kitalálták, akiknek szemében érthetetlen a szocialista ország emberének nemes erkölcse, annak az embernek erkölcse, aki hőstettekre képes az egész társadalom és az emberiség jóléte érdekéijen! Ideológiai munkánkban abból a nézetből indulunk ki, hogy a kommunista erkölcsre való nevelést egybe kell kapcsolni a kommunista építés feladatainak megoldásával. Nemcsak elméletileg, hanem életünk nagy tapasztalatai alapján elsajátítottuk a tudományos kommunizmus azon mélyreható igazát, hogy az emberek életfeltételeinek és nézeteinek megváltoztatásában döntő szerep jut a forradalmi gyakorlatnak. A nevelés legjobb iskolája, a legszigorúbb tanító az élet, szocialista valóságunk. A kommunista elveik könyvismerete, amely elszigetelt a gyakorlattól, nem vezet semmire. Elsősorban az szükséges, hogy a nevelést szervesen egybekapcsoljuk az élettel, a termeléssel, a tömegek gyakorlati tevékenységével. A párt, a nevelő munka központi feladatát valamennyi ember munkára való nevelésében, a munka iránti öntudatos, kommunista viszony fejlesztésében látja. Arra törekszünk, hogy a munka, minden anyagi és kulturális érték létrehozója az emberek elsőrendű életszükségletévé váljék. A kommunista nézetek és viselkedés normái a kapitalizmus maradványai elleni harcban szilárdulnak meg. Gyakran találkozunk azonban még olyan emberekkel, akiknek a társadalmi munkához való viszonya lelkiismeretlen, aiýk üzérkedéssel foglalkoznak, megszegik a fegyelmet és a közrendet. Nem várhatunk tétlenül addig, amíg a kapitalizmusnak ezek a maradványai önmaguktól eltűnnek, hanem erélyesen harcolnunk kell ellenük, fel kell ébreszteni a közvélemény ellenállását a burzsoá nézetek és erkölcsök- minden megnyilvánulása, a társadalomellenes elemek ellen. A párt nevelőmunkásságában rendkívül nagy jelentőségűnek tartja a fiatal nemzedék nevelését. V. I. Lenin ezt mondotta: „A mai ifjúság egész nevelésének, képzésének és oktatásának arra kell irányulnia, hogy ezt az ifjúságot kommunista erkölcsre nevelje. (Lenin Művei 31. kötet 294 old. Szikra kiadás 1951.) Az ifjúság már a kommunizmust építi és később a kommunizmusban fog élni s dolgozni, igazgatni fogja a közügyeket. A szovjet ifjúságot fel kell készíteni erre a nemes küldetésre. Fiatal nemzedékünk nem járta ki az életnek és a harcnak azt a nagy iskoláját, amelyben része volt az idősebb nemzedéknelk. A fiatal emberek nem ismerik a forradalom előtti idők borzalmait és szenvedéseit és csak könyvek alapján tudják elképzelni a dolgozók kizsákmányolását. Ezért nagyon fontos, hogy fiatal hemzedékünk ismerje meg országunk történetét, dolgozóink harcát a felszabadulásért, kommunista pártunk hősi történetét, hogy pártunk és munkásosztályunk forradalmi hagyományai szellemében nevelkedjék. Egyes dolgozóink lebecsülik a burzsoá befolyás káros érvényesülését a szovjet ifjúság körében, úgy vélve, hogy a burzsoázia messze van tőlük, és nem hathat ifjúságunkra. Ez azonban tévedés. Látnunk kell a burzsoá befolyás lehetőségét, kötelességünk küzdeni ellene, kötelességünk harcolni az idegen nézetek és erkölcsök behatolása ellen" szovjet emberek és különösen az ifjúság kötébe. A felnövekvő nemzedék kommunista nevelésében különleges szerep jut az iskolának. A szovjet iskola több tízmillió müveit állampolgárt, a szocializmus építőit nevelte, segítséget nyújtott a mérnökök, műszaki dolgozók, agronómusok, tanítók, orvosok és más középvalamint főiskolai szakképesítéssel rendelkező szakemberek nagyszerű kádereinek nevelésében. Jól ismerjük az iskola pozitív szerepét a fiatal nemzedék nevelésében. A szovjet iskola azonban minden sikere mellett is, mind ez ideig elmaradt a kommunizmus építésének követelményeitől, és komoly fogyatékosságai vannak. A párt Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak a téziseit az iskola élettel való kapcsolatának megszilárdításáról és az iskolaügy hazánkban való továbbfejlesztéséről, amelyek egyöntetű támogatásra találtak az össznépi vitában, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa hagyta jóvá, amely ebben a kérdésben fontos határozatokat hozott. Amikor nálunk tárgyalni kezdtünk az iskola átszervezéséről, egyes külföldi „jósok" ezt állították: „kevés munkaerejük van, ezért a felnövekvő ifjúságot kapcsolják be a munkába". Bármiképpen is kuvikolnak ezek a jósok, úgy sem értenek meg minket. Nem azért reformáljuk sz iskolát, mintha hiányt szenvednénk munkaerőben, hanem azért, mert még jobban megszervezett, az élettel még szorosabb kapcsolatban levő közoktatást akarunk. A közoktatás átszervezése teljes összhangban áll a műveltségről és a nevelésről jzóló marxilenini tanítás szellemével és megnyitja az iskola igazi politechnizálásának útját. V. I. Lenin, akinek szívügye volt az embernek, az új társadalom építőjének nevelése, már a múlt század végén ezt írta az oktatás és a termelési munka kapcsolatairól: nem lehet elképzelni az eljövendő társadalom ideálját, a fiatal nemzedék oktatásának a produktív munkával való egybekapcsolása nélkül: sem az oktatás és a műveltség a produktív munka nélkül, sem a produktív munka a párhuzamos oktatás és művelődés nélkül, nem emelkedhetnék olyan szintre, amelyet megkövetel a technika adott színvonala és a tudományos megismerés helyzete". Az oktatás szoros kapcsolata az élettel, a termeléssel, a kommunista építés gyakorlatával váljék vezérelvévé a tudományok alapjai elsajátításának az iskolában és a felnövekvő nemzedékek kommunista erkölcs szellemében való nevelésének. Az oktatás egybekapcsolása a termelőmunkával nem gyengíti, hanem ellenkezőleg elmélyíti az ismeretek jelentőségét. Lehetőségem nyílt nem egy esetben elbeszélgetni fiatal kolhoztagokkal és munkásokkal, akik esti főiskolákon és szakiskolákban vagy pedig távtanulás keretében tanulnak. Beszélgessenek azokkal a tanulókkal, akik a szakiskolákba és a főiskolákra a termelésből jöttek! Milyen nagyszerű emberek ezek! Kitartóak, szilárd akaratúak, tudásszomjúhozók, új ismeretekre vágynak, hogy jobban tevékenykedhessenek a társadalom javára, és nem azért, hogy valamilyen „hozományra" tegyenek szert, nem azért, hogy megnyugtassanak egyes olyan szülőket, akik „tragédiának" tartják, ha fiúk vagy lányuk nem rendelkezik diplomával. Növelnünk kell az állam és társadalom szerepét a gyermekek nevelésében, s a családnak ' nyújtott segítségét. Ezért széles mértékben bentlakásos iskolákat, bölcsődéket és óvodákat akarunk építeni. A bentlakásos iskolákban a tanulók száma 1965-ben legalább 2 millió 500 ezer fő lesz. Az óvodákban a gyermekek száma 7 év alatt 2 280 000-ről 4 200 000-re emelkedik. A jövőben minden gyerek számára lehetővé akarjuk tenni a bentlakásos iskolákban való tanulást, ami hozzájárul a felnövekvő nemzedék kommunista nevelése feladatának megoldásához, és lehetővé teszi, hogy az asszonyok további milliói a kommunista társadalom aktív építőiként vehessenek részt a munkában. A szovjet hatalom az asszonyokat kiszabadította a megalázó, félig rabszolgasorsből, amelyben a cárizmus idején voltak és ma is vannak számos kapitalista államban. A szovjet asszonyok az állami, politikai, a gazdasági és a kulturális élet valamennyi területén aktív erőt jelentenek és a szocialista társadalom állampolgárainak minden jogával fel vannak ruházva, éppen úgy mint a férfiak. Számos asszony azonban még a háztartásban dolgozik, a gyermekekről gondoskodik, s ez őt megakadályozza abban, hogy tevékenyen részt vehessen a közéletben. Olyan feltételeket kell létrehozni, amelyek minden nőnek lehetővé teszik jogainak, tudásának és tehetségének teljesebb érvényesítését a termelésben, a társadalmilag hasznos tevékenységben. A bentlakásos iskolák, az óvodák és a bölcsődék, a közétkeztetési központok és a közszolgáltatás hálózatának bővítésével minden nő számára meg akarjuk teremteni ezeket a feltételeket. A hétéves terv értelmében lényegesen tovább bővítjük és tökéletesítjük a felső- és középfokú képzettséggel rendelkező szakemberek nevelését. Az 1959-1965. közötti években a felsőfokú iskolák 2 300 000 szakembert bocsátanak ki, míg az előbbi hét év során csupán 1700 000-et bocsátottak ki. 1965-ben tehát több, mint 4,5 millió főiskolai képzettséggel rendelkező szakember lesz, ami felével több, mint 1958-ban volt. Különösen gyors iramban fog növekedni az anyagi termelés ágazataiban dolgozó szakemberek száma. , A főiskolák átszervezésében a legfontosabb feladat az élettel való szoros kapcsolat megteremtése, a szakemberek gyakorlati és tudományos-elméleti nevelésének lényeges tökéletesítése, és az, hogy a kommunizmus aktív építőivé neveljük őket. A közép- és a főiskolák átszervezése bizonyos időt és sok munkát követel. A szövetségi köztársaságok legfelső tanácsai a közoktatással kapcsolatos törvényeket a nemzeti hagyományokkal és sajátosságokkal összhangban hagyják jóvá. Elvtársak! A kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtése megköveteli, hogy a tudomány virágozzék, hogy a tudósok tevékenyen részt vegyenek hazánk termelőerőinek további sokoldalú fejlesztésével kapcsolatos problémák megoldásában. A hétéves terv tudósainknak és tudományos intézeteinknek valóban tág működési teret nyújt. Lesz hol érvényesíteniök erejüket és tudásukat! Mivel fognak foglalkozni tudósaink az elkövetkező időszakban? Elsősorban az irányítható termonukleáris reakciókat kell hatalmukba keríteniök, hogy gyakorlatilag korlátlan energiaforrást nyerjünk. Törekedniök kell továbbá az atomenergia nagymértékű felhasználására a villanymotorok számára: a szintetikus anyagok szélesebbkörű alkalmazására a népgazdaságban, a maghasadási termékek és rádioaktív izotópok nagyobbmértékű alkalmazására, a termelési folyamatok komplex gépesítése és automatizálása feladatainak megoldására, új műszaki eszközök megteremtésére a komplex gépesítés és automatizálás céljaiból a fizika, a rádió-elektronika és a kibernetikai technika vívmányainak széleskörű felhasználása alapján. Amint a tézisek is megállapították, nagy feladatok állanak a vegyiiparban, kohászatban, a földtani kutatásban, a mezőgazdaság különféle ágazataiban, az orvostudományban és más ágazatokban dolgozó tudósok előtt. Komoly követelmények hárulnak a társadalomtudományok valamennyi ágazatára. Közgazdászainknak, bölcsészeinknek és történészeinknek behatóan tanulmányozniok kell a szocalizmusból a kommunizmusba való átmenet törényességeit, tanulmányozniok kell a gazdasági és kulturális építkezés tapasztalatait, hozzá kell járulniok a dolgozók kommunista szellemben való neveléséhez. A társadalomtudományok, főképp a gazdaságtudomány terén dolgozó tudósok feladata alkotó módon általánosítani és bátran elméletileg megoldani azokat az új kérdéseket, amelyeket az élet hoz magával. Sokoldalúan elemezni kell a tőkés világban végbemenő legfontosabb folyamatokat, le kell leplezni a burzsoá ideológiát, harcolni kell a marxi-lenini elmélet tisztaságáért. Szüntelenül szilárdítani kell a tudományos intézmények és a gyakorlat közötti kapcsolatot, gyorsan és nagymértékben be kell vezetni a népgazdaságban a legújabb tudományos ismereteket, bátrabban kell támogatni a kutató és konstrukciós tevékenységet. A kommunizmus építése nemcsak a gazdaság, a tudomány és a kultúra eddig páratlati fejlesztését tételezi fel, hanem egyben rendkívül nagy teret ad az alkotó képesség és tehetség legteljesebb és minden oldalú kibontakozására. A szocialista társadalom szellemi kultúrájának fejlesztésében és gazdagításában jelentős szerepet játszik az irodalom és művészet, amely tevékenyen hozzájárul a kommunista társadalom embereinek neveléséhez. Művésze* tiink számára nincs nemesebb és nagyobb feladat, mint megrögzíteni és ábrázolni a kommunizmust építő nép hősies tetteit. Az íróknak, a színházi, film és zeneművészeti dolgozóknak, a szobrászoknak és festőművészeknek még magasabbra kell emelniök alkotásuk eszmei és művészi színvonalát, kell hogy továbbra is a párt és az állam tevékeny segítőtársai legyenek a dolgozók kommunista nevelésében, a kommunista erkölcs elveinek népszerűsítésében, a sok nemzetből álló szocialista kultúra fejlesztésében, a jó, esztétikai ízlés kialakításában. A hétéves terv még kedvezőbb feltételeket teremt az ideológiai munka számára: erős ütemben fejleszti a sajtót, rádiót és televíziét, a filmművészetet, a kulturális és művelődési intézményeket, az újságok, folyóiratok és könyvek oéldányszámának jelentékeny emelkedését hozza a hétéves tervben bővül a nyomdaipar kapacitása. Nagy figyelmet szentel a rádiósításnak, kulturális és közművelődési intézmények építésére különösen a falvakon. A hazánk előtt álló feladatok megoldásában jelentős szerep vár egész szovjet értelmiségünkre, amely a munkásosztállyal és kolhozparasztsággal vállvetve méltóképp járul hozzá a kommunizmus felépítéséhez. (N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójának befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) A kongresszus ülésterme C J SZÓ 9 * 1959. január 29.