Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-29 / 28. szám, csütörtök

A Sz

ovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszámai (Folytatás a 6. oldalról) alatt legalább 6 százalékai, a lakásépítkezés költségeit 14 százalékkal kell csökkenteni 1958-al szemben. Véget kell vetni, elvtársak, annak a hibás gyakorlatnak, hogy eszközeinket számos építkezésre forgácsoljuk szét A beruházásokat, az anyagi és emberi forrásokat a legfontosabb építkezésekre, valamint azokra az objektumokra kell összpontosítani, amelyeket a legközelebbi időben kell üzembehelyeznünk. Nem lehet új építkezésbe fogni megfelelő előkészítés, kidolgozott tervek, a szükséges építkezési alap s a gyors építkezést biztosító további feltételek nélkül. Nagyon fontos, hogy tervező és gazdasági szerveink gondosan beható mérlegelés után fogjanak csak hozzá a beruházások megvalósításához a népgazdasagban. Az építkezés hallatlan fellendülése a jelenlegi hétéves tervben megköveteli, hogy különös figyelemmel tekintsünk a termelőerők elhelyezésére. A XX. pártkongresszus rámutatott arra, hogy a keleti területek óriási nyersanyag- és energetikai forrásait erélyesen be kell kapcsolni a gazdaságba. Ezt az utasítást sikeresen megvalósítjuk. Fejlődik a harmadik kohászati alap felépítésének előkészítése Szibériában és Kazahsztánban, vízierőművek épülnek az Angarán és Jeniszein, amelyek a világ legnagyobb vízierőművei lesznek. Megszilárdulnak a mezőgazdasági szüzföldek és ugarok megművelésében elért sikeres eredmények. Az irányszámok további előrevezető lépést tűznek ki e feladatok megoldásában. 1965-ben a keleti területek hányada a szén' fejtésben 50 százalékra, az acéltermelésben 48 százalékra, a finomított réz termelésében 88 százalékra, az alumíniumgyártásban 71 százalékra, a cementgyártásban 42 százalékra, a villanyenergia-termelésben 46 százalékra, a fakitermelésben 52 százalékra, a papírgyártásban 32 százalékra emelkedik. Fejlődik a vegyiipar, a kőolajfeldolgozás és a színesfém-kohászat. Az új építkezés óriási méretei lényegesen megváltoztatják a kéleti területek gazdasági térképét. Oj, hatalmas ipari központok — a kusztanai, pavlodarszki-ekibasztuzi, acsinikrasznojarszki, bratszki-tajsetszki és más ipari központok kiépitése óriási ösztönzést ad a termelőerők fejlesztésére az ország keleti részében. Oj gabonatermelő központ létesítése az ország keleti részében lehetővé tette a mezőgazdasági termelés alapvető átszervezését számos köztársaságban és körzetben, természeti gazdasági feltételeik ésszerű felhasználását a növényi és állattenyésztési termelés növelésére. Míg azelőtt pl. kénytelenek voltunk a gabonát az ország egész területéről begyűjteni, most lehetővé válik számunkra, hogy ne gyűjtsünk be gabonát az OSZSZSZK északnyugati körzeteiben, a balti köztársaságokban, Bjelorusszia számos körzetében és Ukrajna erdőségeiben. Ezek a területek most tej, szalonna és ipari növények termelésére szakosítják magukat, mert ehhez vannak a legkedvezőbb feltételeik. A jövőben - természetesen, inajd ha ezek a területek megfelelő mennyiségű műtrágyát kapnak a gabona termesztés céljaira, — emelik a hektárhozamokat és gabonatermelést, akkor a gabona ezeken a helyeken olcsóbb lesz mint a többi körzetben és köztársaságban. Akkor azután majd előnyös lesz, hogy gabonát vásároljunk fel ezekben a körzetekben is. Lehetővé vált számunkra korlátozni a gabonaneműek felvásárlását a kaukázusontúh és a közép-ázsiai köztársaságokban, sőt később a gabona termelésének növelésével az ország többi részében is, az előbb említett területeken teljesen beszüntethetjük a gabona felvásárlását, hogy itt gyorsabb ütemben fejleszthessük az olyan értékes termények termesztését, mint a gyapot, a tea, a citrusfajták, a szőlő és más gyümölcs stb. Ukrajna, az Észak-Kaukázus és a középső feketeföld-területek hosszú ideig az ország legfontosabb gabonaszállítói voltak. Ma, tekintettel a gabonatermesztés bizonyos mértékű korlátozására, a kolhozok és a szovhozok figyelmüket az állattenyésztési "termelés és az ipari növények, különösen a cukorrépa termesztésének fejlesztésére fordíthatják. A termelőerőknek az ország keleti részében való sokoldalú fejlődésével párhuzamosan teljes mértékben ki kell aknáznunk a termelés bővítésének lehetőségeit a Szovjetunió európai részében. Különösen jobban ki kell használnunk és bővítenünk kell a működésben levő vállalatok gazdaságos kapacitását, fel kell tárnunk a belső tartalékokat, fejlesztenünk kell az egyes kerületek szakosítását és racionalizálnunk kell a gazdasági kapcsolatokat. Ebben a hétéves tervben jelentősen megerősödik a Szovjetunió európai részének nyersanyag és energetikai alapja. A nyersolaj és a gáz felbecsülhetetlen gazdasági lelőhelyei lehetővé teszik a tüzelőanyag-rendszer átépítését, azt, hogy ne kelljen több ezer kilométernyi távolságból, Kuzbaszból és Karagandából szállítani a szenet. A kőolaj és a gáz alapján számos területen különösen a Volga mentén kiépítjük a szerves ozintézis hatalmas iparát. A kőolajipar a Szovjetunió európai részének valamennyi legfontosabb gazdasági területén fejlődik. Tervezzük a kurszki mágneses anomália és a krivojrogi medence vasércének kiterjedt felhasználását, aminek alapján az ország központi és déli területein tovább fejlesztjük a vasérckohászatot. Jelentős mértékben növekszik a Volga, a Dnyeper és más folyók energetikai forrásainak kihasználása azzal, hogy átadjuk rendeltetésének a sztálingrádi, a kremencsuszki és más vízierőműveket. A terv szerint jobban akarjuk kihasználni a mezőgazdaságban is a természet nyújtotta forrásokat, éspedig azzal, hogy az egyes övezetekben tökéletesítjük a mezőgazdasági termelés szakosítását, növeljük belterjességét, jelentős mértékben emeljük minden mezőgazdasági termény hozamát és az állattenyésztési termelés produktivitását. A nagy ipari központok közelében kiterjedt gazdaságok létesülnek, amelyek zöldséget, tejtermékeket és más élelmiszereket szállítanak e központok lakossága számára. A Szovjetunió népgazdasága ezen hétéves tervben való fejlesztésének feladatai megkívánják a népgazdaság jobb tervezését. Tervezésünk feltétele az egyes köztársaságok és a nagy gazdasági területek gazdaságának további szakosítása és komplex fejlesztése. A gazdasági-igazgatási kerületek létesítése hozzájárul a gazdasági kapcsolatok ésszerűsítéséhez, ezen területek keretén belül, valamint a köztük fennálló kapcsolatokban, ami az ország számára nagy gazdasági eredményt jelentett. Találkozhatunk azonban a komplex gazdálkodás helytelen lokálpatriota értelmezésével is, mintha elszigetelt gazdaságról volna szó. Az ilyen államellenes irányzatok megnyilvánulásai ellen határozottan küzdeni kell. A Szovjetunió sok nemzetiségű szocialista állam, amelynek alapja az egyenjogú nemzetek barátsága. Ezeket a nemzeteket egybekapcsolja az az akarat és törekvés, hogy előretörjenek a kommunista országépítés útján. Terveinkben világosan visszatükröződik a lenini nemzetiségi politika, amely széleskörűen lehetővé teszi valamennyi nemzet gazdaságának és kultúrájának sokoldalú fejlődését. Ezt újra igazolják az 1959-1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számok, amelyek alapján óriási méretekben fellendül minden szovjet köztársaság gazdasága. Az egyes köztársaságokban elsősorban azokat a gazdasági ágazatokat fogjuk fejleszteni, amelyeknek a legkedvezőbbek a természeti és gazdasági feltételei. Az ellenőrző számokról szóló tézisek feltüntetik az egyes szövetségi köztársaságok népgazdasága fejlesztését jellemző fő mutatókat. A köztársaságok dolgozói ezeket a mutatókat támogatják és jóváhagyják. A hétéves terv megszabja egyrészt a köztársaságok forrásainak lehető leghatékonyabb kiaknázását, másrészt pedig szem előtt tartja az egyes köztársaságok és az egész Szovjetunió érdekeinek helyes összhangját. A terv feladatul tűzi ki a köztársaságok közötti gazdasági kapcsolatok szilárdítását és a szocialista munkamegosztás bővítését. A szocialista nemzetek szövetsége a sok nemzetiségű szocialista állam ereje és hatalma növekedésének forrása. Pártunk a tömegeket a proletár nemzetköziség szellemében nevelve, mindig kérlelhetetlenül harcolt mind a nagyhatalmi sovinizmus, mind a helyi nacionalizmus ellen. Feladatunk dolgozóinkat még inkább a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében nevelni. A kommunista párt szent kötelességének tartja, hogy állandóan erősítse a nemzetek barátságát, — a Szovjetunió hatalmának és legyőzhetetlenségének alapját. * * * Elvtársak! Az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés fejlesztése terveinek, az építészet A kongresszusi küldöttek N. Sz, programjának megvalósítása az elkövetkezendő hétéves tervben csupán a technika színvonalának jelentős emelése, a társadalmi munkatermelékenység növelése alapján lehetséges. A társadalmi munkatermelékenység ugyanis a szocialista bővített újratermelés és felhalmozás fő forrása, a dolgozók életszínvonala emelésének alapja. Hét év alatt az ipar munkatermelékenységének egy dolgozóra számítva 45—50 százalékkal, az építészetben 60—65 százalékkal, a vasúti közlekedésben 34-37 százalékkal, a szovhozokban 60 — 65 százalékkal, a kolhozokban pedig körülbelül kétszeresen kell emelkednie. Ha tekintetbe vesszük a munkaidő csökkentését, az egy órára eső teljesítmény még nagyobb lesz. Az ipari termelés növekedésének háromnegyedét 1965-ben a munkatermelékenység emelésével érjük el. A társadalmi termelés fejlesztésével kapcsolatban még nagyobb jelentősége lesz az anyagtakarékosságnak és a munka ráfordítás csökkentésének. Teljes mértékben mozgósítanunk kell a népgazdaság belső tartalékait. Hét év alatt az iparban, az építészetben, a közlekedésben és a szovhozokban körülbelül 850 millió rubellel kell csökkentenünk a termelési költségeket. Mit jelent ez a szám? Ez majdnem a felet teszi ki a hét év állami beruházásainak A tervfeladatok sikeres teljesítése elválaszthatatlanul egybekapcsolódik annak szükségességével, hogy a gazdasági tevékenység minden szakaszán jobban kell gazdálkodnunk. Országunkban, ahol a bővített újratermelést szolgáló felhalmozásnak forrása a népgazdaság akkumulációja, különös jelentősége van a legszigorúbb takarékosságért folytatott harcnak. Pártunk mindig hangsúlyozta, hogy a legész'szerűbben kell gazdálkodnunk. Ma, amikor a termelési költségek egyszázalékos csökkentése óriási összeget, több mint 12 milliárd rubelt tesz ki, — és ez az összeg a hétéves terv végén évente 21. milliárd rubel lesz, — rendkívül nagy jelentőségű az önköltségek csökkentéséért, a gazdaságosságért folytatott küzdelem. Ezért feladatunk általános mozgalmat szervezni a pazarlás, a nem gazdaságos eljárás, a nemzeti vagyon iránti közöny minden megnyilvánulása ellen. A vezető tényezőknek fele- ' lősségteljesebben kell gondoskodniok a vállalatok és az építkezések valamennyi minőségi mutatójának tökéletesítéséről, különösen az önköltség csökkentéséről és a termelés minőségének -javításáról. Az iparban, az építészetben, a közlekedésben és a mezőgazdaságban tovább kell szilárdítanunk az önálló gazdasági elszámolást. A hétéves terv összeállítása során szem előtt tartottuk azt, hogy túlzott erőkifejtés nélkül teljesíthessük. Miért? Azért, mert a túlságosan nagy tervfeladatok megszabása esetén lehetséges a terv egyes részeinek nem teljesítése, ennek következtében egyes gazdasági ágazatok nem kapják meg a szükséges nyersanyag, anyag mennyiséget és berendezést, s így a vállalatokban a munka kizökkenne ritmusából, nem használják ki teljes mértékben a termelési kapacitást, a munkások nem dolgozhatnak egyenletesen. Ezt és ennek következményeit nevezik az ökonómusok aránytalanságoknak. A hétéves tervet úgy állítottuk össze, hogy ezt megakadályozzuk. A terv túlszárnyalása lehetővé teszi további tartalékok megteremtését és a terven felüli felhalmozást. így létrejönnek a vállalatok folyamatos munkájának és a berendezés jobb kihasználásának kedvező feltételei. A folyamatos munka megakadályozza azt, hogy a vállaltokban gépállás legyen. Jobban kihasználják a munkaerőket és a berendezést, teljes mértékben kiaknázzák a vállalatok kapacitását. így növekedni fog a munkatermelékenység és stabilabbak lesznek a munkások keresetei. elvtárs beszámolóját hallgatják Ez megteremti a népgazdaság valamennyi ágazata tervszerű fejlesztésének jó feltételeit. Ha azonban bármiféle tervet csak úgy „ahogy esik úgy puffan" módra teljesítenénk, vagyis ösztönösen, akkor nem érnénk el eredményt. Mozgósítanunk kell az egész nép, a munkások, a mérnökök, a műszaki dolgozók, a tudósok, a hivatalnokok, a kolhoztagok és a szovhozok dolgozóinak igyekezetét, hogy teljesítsük és túlszárnyaljuk a hétéves tervet. És mit jelent ma a népgazdasági tervnek akár egy vagy két százalékkal való túlszárnyalása? Ismeretes, hogy az első ötéves terv utolsó évében (1932) az ipari termelés növekedésének 1 százaléka mai összehasonlítható árakban körülbelül 800 millió rubelt tett ki; 1959-ben ez az egy százalék több mint 11 milliárd rubel lesz, 1965-ben pedig a terv szerint több lesz 19 milliárd rubelnél. Ha például az ipari termelésnek a hétéves tervben kitűzött évi növekedési üteme (átlagban 8.6 százalék) egy százalékkal magasabb lesz, ez 1965-ben lehetővé teszi 1Š0 milliárd rubel értékű többlettermék gyártását, hét év alatt pedig összesen 440 milliárd rubel értékű termék előállítását. Ha a termelés évi átlagos növekedése 2 százalékkal lesz nagyobb a tervezettnél, akkor 1965-ben több mint 265 milliárd rubel értékű ipari terméket, hét év alatt pelig több mint 900~ milliárd rubel értékű terméket gyárthatunk terven felül. Meggyőződésünk, hogy jelentősen túlszárnyaljuk a mezőgazdasági termelés növekedésében, az önköltségek csökkentésében és a forgalmi eszközökre szánt kiadások leszállításában is a kitűzött feladatokat. Az állam így több tíz- és több százmilliárd rubellel gazdagíthatja terven felül a felhalmozást. ami a nép anyagi és életszínvonala emelésének nagy tartaléka lesz. A terv túlszárnyalása által nyert eszközök lehetővé teszik a lakások, az internátusokkal rendelkező iskolák és a közszükségleti árucikkeket gyártó ipari vállalatok építésének fejlesztését. Többet fordíthatunk majd a legfontosabb mezőgazdasági ágazatok gyorsabb iramú fellendítésére is. Nagyobb segítséget nyújthatunk a testvéri szocialista országoknak is. A szocialista építés tapasztalatai, az országos munkaverseny és a tömegmunka lelkesedése hazánkban feljogosít minket arra, hogy biztosan számíthatunk új tervünknek nemcsak a teljesítésére, hanem a túlszárnyalására is. Á szovjet nép életszínvonalának emelkedése Elvtársak! A hétéves terv a gazdaság minden ágazatának hatalmas méretű fejlesztése és a nehézipar elsődleges növekedése alapján feladatul tűzi ki a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelkedését. Ma amikor országunkban megteremtettük és sikeresen fejlesztjük a hatalmas ipart és a mezőgazdasági nagyüzemi termelést, megvan minden feltétel ahhoz, hogy a szovjet nép a közeljövőben még jobban éljen, még teljesebben kielégíthesse anyagi és szellemi szükségleteit. A hétéves terv feladatul tűzi ki: a nemzeti jövedelem lényeges növelését és ennek alapján a dolgozók reáljövedelmének jelentős emelését, a munkaidő és a munkanapok számának csökkentését, a közszükségleti árucikkek termelésének növelését, minőségének tökéletesítését, a lakásépítés széleskörű fellendítését, a lakosságnak nyújtott kulturális és szociális közszolgáltatások lényeges tökéletesítését. A dolgozók anyagi jóléte növekedésének a szocializmusban a nemzeti jövedelem emelkedése a legáltalánosabb mutatója és a legreálisabb alapja. Az USA-ban a kapitalisták osztálya kisajátítja a nemzeti jövedelemnek több mint a felét, bár a lakosságnak csak körülbelül egytizedét teszi ki. A Szovjetunióban a dolgozók a nemzeti jövedelemnek körülbelül háromnegyedét kapják meg személyes anyagi és kulturális szükségleteik kielégítésére. A nemzeti jövedelem fennmaradó részét, mely szintén a dolgozóké, a szocialista termelés fejlesztésére és más társadalmi szükségletekre fordítjuk. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1965-ben az 1958-as évhez viszonyítva 62 — 65 százalékkal növekedik és majdnem hatszorosan túlszárnyalja a háború előtti 1940-es esztendő szintjét. Egyetlen egy tőkés állam sem ismeri a nemzeti jövedelemnek ilyen iramú növekedését. A nemzeti jövedelem emelkedése biztosítja a fogyasztás további növekedését, amelynek terjedelme a hétéves terv során 60—63 százalékkal lesz nagyobb. lelentős mértékben fog emelkedni a dolgozók jövedelme is. A hétéves terv végén a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme egy dolgozóra számítva 40 százalékkal növekszik a bérek, a nyugdíjak és a szociális támogatás emelésével, a közétkeztetésben az árak csökkentésével, Ugyanakkor a munkások és alkalmazottak minimális bére 270-350 rubelről havi 500-600 rubelre emelkedik. A kolhoztagok reáljövedelme szintén legalább 40 százalékkal magasabb (Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÓ 7. 1959, jani'ár 29, é