Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-27 / 26. szám, kedd

Á szív ügye A könyveknek is vannak szerelmesei. Voltak a múltban is és vannak ma is. A kettő között azonban nagy a különbség. — Lehet-e ma jobban szeretni a könyvet, mint a régi időkben? — tettem fel magamban a kérdést, amikor újra ellátogattam a bratislavai Szlovák Múzeumban rendezett szovjet könyvkiállításra. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy rég olvasott adat. A forradalom előtti Oroszországban a lakossáq 76 százaléka nem tudott írni, olvasni. S a szovjet kormány mindenkinek lehetővé tette ebben a hatalmas országban a tanulást, a művelődést. Évente ötvenmillió személy tanul a különböző iskolákban! A szovjetországban £67 főiskola működik, 1957-ben csupán a nép- és középiskolák számára kiadott tankönyvek pélányszáma 236,4 millió volt. A Szovjetunióban a több mint 270 könyvkiadóvállalat évente hatvanezer könyvet jelentet meg több, mint egymilliárd példányszámban! A szépirodalmat hetven különféle nemzetiség nyelvén adják ki, melyek között huszonhat nemzetiség csak a forradalom után alakította ki irodalmát. Ezek a beszédes számok igenlő választ adnak a feltett kérdésre. A mi világunkban, a kommunizmust, a szocializmust építő országokban a könyv legnagyobb szerelmese a nép lett! Milyen találón jegyezte meg Gorkij: „A könyv talán a legbonyolultabb s a csodák között is a legnagyobb csoda, melyet az ember boldogságához és szebb jövőjéhez vezető útján teremtett." A könyv olyan a mi életünkben, mint a világűr titkát feltáró kozmikus rakéta. Előbb azonban a könyvnek, a tudásnak kellett meghódítania az embert. A győzelmes lenini eszmék valóban szárnyat adtak a szabad embernek, nemcsak olvas és tanul, hanem már hódítani is tud, a világot csodálatba ejtő dolgokat müvei, meghódítja az ismeretlen világűrt is! Beteljesültek Gorkij szavai. A könyv az ember boldogságát jelenti. De nemcsak a Szovjetunióban, hanem nálunk is! A szovjet könyvek, — Lenin művei, a marxizmus-leninizmus eszméitől áthatott könyvek, a szovjet tudósok és írók alkotásai előttünk is feltárták a szabad ember szárnyalásának útját. Mint ahogy az acélt megedzik, bennünket is edzenek ezek a könyvek. Kommunista módon tanítanak élni és dolgozni, a boldogságunkat építeni s ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy a szovjet könyvek kiállítása oly nagy sikernek örvend. A kiállítás hűen elénk tárja a Szovjetuniónak a politikában, tudományban, a technikában, az iparban, mezőgazdaságban, az irodalomban, a zene- és képzőművészetben elért sikereit. A kiállítást a megnyitás óta több mint 26 ezren tekintették meg. S nem akárhogy. A kiállítás bármelyik helyiségébe is visz az utad, a könyvespolcok előtt mindenütt emberek állnak. Nézik a könyveket, kezükbe APkAAfUf mtMP Tiivr „.tro iom\ v „S

#s r m t f Í m mmimíem A. Gajdar: Timur és társai A. Sterníeld világhírű atomtudósnak a szputnylkokról szóló könyvének címlapja veszik és amely leköti figyelmüket, tanulmányozzák, olvasgatják a sarokban levő karosszékekben. A legjobban a műszaki könyvek után érdeklődnek. Sokan jegyzeteket is készítenek belőlük. A kisebb iskolások rajongva lapozgatják a képekkel teli ifjúsági könyveket. A festőművész élvezettel nézi a pompás kiállítású képzőművészeti kiadványokat. Az ember itt győződik meg igazán arról, hogy a Szovjetunióban milyen nagy gondot fordítanak a külföldi irodalom átültetésére is. A szovjei hatalom létezése óta 1872 külföldi írónak csaknem 17 ezer művét fordították le és köztük, mint ahogy a kiállításon is látjuk, ott vannak a cseh, szlovák és magyar írók művei is. PL Jirásek, Neruda, Gottwald, Zápotocký, Fučík, Hašek, Majerová, Pujmanová, Drda, Frarío Krát, Jesenský, Hečko, Lazarová, Petőfi, Mikszáth, Móricz, Szabó Pál stb. alkotásai. Fellapoztam a már félig teleirt emlékkönyvet. Az egyik bejegyzés meghatott. Ez állt benne: ,,Örülök, %,; l m • . * I JP KOHOHOij PMMM A. Kononov: Történetek Leninről c. könyv borítólapja. hogy most éltesebb korban megtanultam oroszul és amit itt olvastam, mindent megértettem. Érdemes volt tanulni. Galgóciné." Ez a néhány szó minden magyarázatnál többet mond. A kiállítás kijárata mellett könyveket árulnak. Sokan könyvvel a hónuk alatt távoznak, mások, amit nem tudnak megkapni, megrendelik. Amikor itt nézegettem a könyveket, egy fiatal ember kért megrendelőlapot. Míg kitöltésével volt elfoglalva, az elárusító ezt súgta felém: „Már másodszor van itt." . Elbeszélgettem a fiatal emberrel. Dr. Alexander Mydliknek hívják, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozója. Egy disszertáción dolgozik, melyben a munkavédelem kérdéseit dolgozza fel s itt a kiállításon is olyan könyvek után érdeklődött, amelyekből tanulhatna. - A szovjet munkajogi irodalomból, Pasersztnik, Karpusin műveiből eddig is sok tapasztalatot szereztem, — mondja a fiatal jogász. — A szovjet szakszervezeteknek a munkavédelem terén kifejtett tevékenysége olyan gazdag forrás, amelyből állandóan meríthetünk, okulhatunk. Segítségemre van a leningrádi Kiszelov is, a jogi tudományok kandidátusa, akivel állandóan levelezek ... íme, mily szép példája ez is a szovjet emberek segítségének, a szovjet könyvek gyümölcsöző hatásának. - Most szépirodalmi könyveket rendelt — jegyzem meg. - Igen, - válaszolja a fiatal jogász. - Majakovszkij verseit, a Csendes Dont, a Háború és Békét, Goncsarov Oblomovját, az orosz közmondások gyűjteményét rendeltem meg. Már a középiskolában megszerettem az orosz irodalmat. Nagy élmény számomra, ha eredetiben, a gyönyörű orosz nyelven írott kedvelt könyveimet olvashatom esténként. Ez a szívügyem ... Még néhányszor eljövök a kiállításra, a Szovjet Könyv üzletébe is eljárok s mindig nagyon örülök, ha valami szép könyvet találok ... Ez a szívügyem ... Ez a néhány szó a legékesebben fejezi ki egész dolgozó társadalmunknak a szovjet könyv, a szovjet nép iránti szeretetét. PETRŐCI BÄLINT Kiket jelöltek az 1959-es Lenin-díjra? eBBHS^ISHIRBflBS IBBBBB«BBHBBSBSBBBW»BRaS9«B0BB'!SFíSH

,'1B»i* A Szovjetuniób a díjra felterjesz tavasszal kerül < beérkezett kritik A kulturális éli 15, a képzőművé.' létén 7 szerzőt i írók között van Hátország című című regényéért problémáit tárgy: dráma-trilógiájá' A Lenin-díjra Karpov, a grúz f tett prózai művel és I. Vinnylcsenl A leiterjesztet is jelöltek a Ler tést. A zeneművész A. Szvesnyikovo szerzőt. A képzi ményeit, szobrai alkotóját) Dzse; ráért javasolják Moszkvában. M. felállított Lenin i a tavalyi országi a magas kitünte A Lenini-díjra Csendes Don all zőt és forgatókr jéért, aCsodatül a Puskás ember alakította. n a Lenin-díjakat odaítélő állami bizottság közzétette ett szerzők és művek listáját. A díjak odaítélésére csak ir; a hátralévő időben a bizottság meghallgatja az addig i vagy módosító észrevételeket. tből az idén az irodalom területén 26, a zeneművészetben cetben 16, a színművészetben 7, és a filmművészet terüs művet terjesztettek fel Lenin-díjra. A fölterjesztett lorisz Polejov, (a Nagy Honvédő Háború idején játszódó egényéért), Vanda Vasziljevszkaja (A Kegyetlen harcban , V. Kocsetov (a Jersov-testvérek című, az értelmiség ló regényéért) és Nyikolaj Pogogyin (a Leninről szóld rí). ;lölt írók között szerepel a kazah Auezov, a belorusz íio és Ritheu, » csukcs nép első prózaírója. A felterjeszközött van. D. Granyin A házasság után című regénye > Az élet nem vár című szociográfiai riportsorozata, művészek között olyanokat is találunk, akiket már tavaly n-dijra, de akkor nem kapták meg ezt a magas kitüntet területéről felterjesztett művészek között találjuk kórusvezetői munkájáért és V. Szolovjov-Szedoj zeneművészek között ugyancsak több olyan van, akinek festismerjük. J. Vucsetylcset (a berlini szovjet emlékmű Esinszkij szobráért, A. Kibalnyíkovot Majakovszkij szoba Lenin-díjra. Mindkét szobrot nemrégiben állították fel vfannyizert a brüsszeli világkiállítás szovjet pavilonjában lellszoborért, M. Szarjan örmény és J. Túlin orosz festőt ; képzőművészeti kiállításon bemutatott képeiért ajánlják ésre. ajánlott filmművészek között ott találjuk a háromrészes itóinak nevét, Dovzsenkót, a nemrégiben elhunyt rendeíyvírót a Költemény a tengerről című, szélesvásznú filmjr című panorámafilm alkotóit és M. Strauh színészt, aki ben, a Viborgi városrész-ben és más filmekben Lenint ® SB Uj orosz íyelvű ideológiai kiadványok A Szovjetunió Pol kiadója Lenin összes kivül gyűjteményeke nin válogatott írása a sajtóról, Leninnek natkozô fontos clkki zéseit, leveleit gyűjti A másik gyűjtemér a szocialista állam é: vezető ereje címmel kivonatokat tartalma cikkeiből. Az SZKP KB mell Intézet kiadásában i vek IV. kiadásának Lenin filozófiai tanú zetek) tartalmazza. Marx és Engels: A véről, Feuerbach, 1 készített jegyzetel, kérdései című, 1915 töredéke, melyben rr terialista dialektika mát. A 38. kötet Lenin által Plehanoi hoz fűzött megjegyzi lkai Irodalmi Könyvműveinek V. kiadásán jelentetett meg Le>61. Az egyik: Lenin az orosz sajtóra vot, beszédeit, feljegyössze három részben. • V. I. Lenin: A párt— a kommunista építés ugyancsak tárgyszerű Lenin beszédeiből és tt működő Marx-Lenin egjelent a Lenin-mű38. kötete. A kötet nányait (Filozófiai fü:t találhatók Leninnek zent család című műegel stb. előadásairól /alamint A dialektika bői származó írásának sterien kiemeli a maényegét és fő tartali filozófiai fűzeteknek és Suljatyikov írásaiiekkel bővített kiadása. A bírálók a párti és tudományos feli forrásának tekintik szusok és pártkonfi nek és gyorsírással kiadását. Az OSZDMP I. V VII. (áprilisi) konfei pezi az új kiadásso tét. A kiadvány bí a kongresszusok és írténet tanulmányozása ílgozása legmérvadóbb szovjet pártkongreszrenciák jegyzökönyveilejegyzett anyagainak . kongresszusának és unciájának anyaga kéozat első három köteálöja megjegyzi, hogy a konferenciák eredeti okmánygyűjteményének közzététele nagy segítséget nyújt a párttörténészeknek és sok homályt eloszlat a párt történetének megírásában, illetve eddigi feldolgozásában, különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítését és a pártnak fegyveres felkeléséről való döntését Illetően. Ezzel kapcsolatban élesen bírálja Burdzsalov történészt, aki a párt 1917. márciusában-áprilisában kifejtett taktikájáról Irt előző cikkelben éppen a kongresszusi anyag Ismeretének hiánya miatt súlyos elméleti hibákat követett el és elferdítette a valóságot. • A szovjeí politikai irodalom egyik üjaBb nagyjelentőségű kiadványa L Krlveljov „Könyv a bibliáról"" című műve. A könyv egyik bírálója megjegyzi, hogy „a bolsevik párt a tömegek tudományos-ateista felvilágosítása céljából végzett munkásságában nem egyszer fogott a bibliai könyvek megjelenése történelmi körülményeinek, időpontjának és politikai osztálylényegének megvilágításához." A szerző ezért történelmi korrajzot Irt a bibliai könyvek keletkezéséről. Az Újszövetség keletkezését az időszámításunk küszöbén és kezdetén Júdeában és a Római Birodalomban elért történelmi fejlődés alapvető tényeivel és az ottani osztályharccal hozza összefüggésbe. Rámutat azokra a társadalmi körülményekre, melyek kölepette a zsidók vallásilag megoszlottak és mind passzív, ellenállástól tartózkodó, mind aktív, harcos formában kialakultak messiásváró nézeteik. A bíráló éppen tudományos alapossága és konkrét tárgyi bizonyítékai miatt értékeli nagyra a mű propagandahatását. (L. L.) Fábry Zoltán: ADY (A költő halálának 40. évfordulójára) Nemzetek békeakarata, népközösségek békeharca, a háborúellenesség hogyanja és miértje költőiben mutatható ki a legjobban, természetszerűen. A béke az emberség — a humánum — ügye, és az emberség legtisztább és legmaradandóbb jelentkezése a költő szava: a vox humána. A legembertelenebb aktivitás - a háború ellen csak az emberség hőfokán lehet mélyrőljövőn és messzirehatón szembeszállni. A béke emberének, megszállottjának és tudatosítójának ismertetőjegye a humánum. És emberségpróbája: a háború. Akiben ébresztő, eszméitető, tudatosító emberség van, az a háború barbarizmusa idején: világítótorony az éjszakában. Valaki, valami, amihez igazodni lehet. Ellenerő, ellenállás. Erkölcsi erő, morális ellenállás: emberségben, békekészségben való megállíthatatlan növekedés. Aki a háború idején a háborúellenesség kristályosító pontja lehet, az minden időben és minden időre példája, iskolája, záloga és békekövete marad nemzetének. Mint Ady Endre, Ady Endre, kiről a világ, a világ békehumánuma, békeakarata nem tud, nem tudhat. Miért? A magyar világmondanivaló, a magyar világadalék költőiben él és rejtőzik. A magyar hozzájárulás ezzel eleve süketségre, visszhangtalanságra van ítélve. Természetszerűen. A vers: lefordíthatatlan. Hiába minden jóakarat, tehetség, sőt konzsenialitás: a vers tolmácsolásban súlyából, zamatjából veszítve, megmásul. És ha egy nemzet, egy nép lényege költőiben él, akkor ez a lényeg — kifelé — negatívummá szürkül, pótszeres mondanivalóvá torzul. A költő a legmagasabbrendű magyar önkifejezés és kiteljesedés: „Az istenség szent levele". Petőfi meglátása testamentumos elkötelezettség: „S habár más nemzet föl se venné A költőket, ti magyarok. Költőitek előtt tinektek Illő, hogy fejet hajtsatok". A magyar: poétafaj. „Poétább faj nem élt soha": amikor Ady az igazat kimondja, akkor ez az értékelés máris kivédhetetlen tragédiává nehezült. „Hamupipőke a magyar kín": Adynál pontosabban és illetékesebben senki sem határozhatta meg a magyarság történelmi süketnémaságát. Ha Adyt le lehetne valójában fordítani, a magyarság világmondanivalőja adaléknál több lenne: emberségpróbát kiállt világ — kinyilatkoztatás. De Ady mint költő, elsősorban — magyar. A kettőt — magyarság és költészet — maradéktalanul ő egyenlíti. És ez az egyenlítés — lefordíthatatlan. Ady Endre a magyarság legpontosabb és legfontosabb eredője és összegezője. És mit tud róla a világ ? Mit tudhat, amikor mindenki másnál tolmácsolhatatlanabb. Kallódó, eleve elveszett kincs, amit csak az az idegen érezhet, aki magyarul is olvashatja Adyt. És ha olvasom, hogy Leonyid Martinov, az afrikai és ázsiai írók taskenti konferenciáján kívül, L. N. Tolsztoj müveinek teljes kiadását és Ady Endre verseinek orosz kiadását tartja az elmúlt év legnagyobb kulturális eseményének, akkor tudom, hogy ez a maximális megérzés sem láthatta meg az igazi Adyt, hogy csupán a szovjet író jó füle érezte ki az idegen anyagon át Ady zsenijét. A magyar sző Ady-zenéjétől elütve, sző-mágiájától megfosztva, a legjobb fordítás is csak jelezni tudja a lényegét. És mégis örömmel kell üdvözölni minden kísérletet, mely ezt az idegenséget fel akarja oldani, hálálni minden próbálkozást, mely utat akar törni egy fenoménnak: Ady Endre emberség-magyarságának. Minden elismerésünk és köszönetünk a Csehszlovák írók Szövetségének, mely évekkel ezelőtt kiadta Ady Endre válogatott költeményeit, hogy „megismertesse a cseh olvasót Ady életével és költészetének forradalmi jelentőségével". Mégis: a cím megállít, a csomagolás meghökkent: „Vér és arany". Szerencsétlen cím, elavult és megtévesztő, mert egy mindenképpen elemésztett magatartás és túlhaladott világszemlélet mottója. Jellegzetes Ady-cím ( hisz egyik kötetének névadója is), de kezdeti, mely a forradalmi fortisszimóban és a háborús vétóban kiteljesedett Adyt — a magyar vox humanát — jóvátehetetlenül eltakarja. Ez olyan, mintha valaki a Faustban kiteljesedett Goethét az ifjúkori Werther- címkével prezentálná. A „Vér és aran r": Ady dekadenciája. Kortünet csu >án: egy hanyatló társadalom költő vetülete. És ki tud ma dekadens A lyról? A tegnapiak, az Ady-hamisítól'. a nemértők, kiknek kórusát annak id :jén még egy Szekfü Gyula is gazdag! otta: „Ady az anarchia és a magyal dekadencia lantosa, aki eladta testét lelkét az új Budapestnek." Huh: szinte érezni a kénkő szagot! A polgári józans ig nem tűri és nem bírja az önnönmai a tükrét, szatanizmusát, materiali: ta ördögcimborálását és épp ezért a költőt — aki démonivá nagyítva, vállalja és kimondja — kiközösíti és ördöggé avatja. Az impresszionista-i nperialista kor költészete anyagánl 1, témájánál fogva csak felületjeler ség lehet, és költő, ki vérbő! és arí nyból gyúrja a sorsot, menthetetle lül elsüllyed a fatalizmusba. A költ > felgyúltan a „halál rokona" lesz, re ilpolitikája pedig a minden-mindegy ítélete: „Mi urunk: a pénz"... „Vér és arany ': Ha akarom vulgéz egyszerűsítésben e verssel és versciklussal pontos! n megkapom a tőkés társadalmi rend írai tükrét, értelmezését és fátui IOS tehetetlenségét, ahol és amikor egfeljebb a polgári elütöttség lázad „és- minden a másé ..." És ez len íe Ady? Ez a régvolt pénzlázadó, Ady egész költészetének eredője, címszaia?! Egy szlovák író, Rudolf Uhlár, st k magyarnál vájtfülűbben hallgatta ki a lényeget: „Ady költészetében n> mcsak kifejlesztette a magyar dekád :ns költészetet, de meg is törte. Ki sőbbi költészete tulajdonképp reak iő a dekadenciára. Ady műve felve: zi a dekadenciát és utóiéri az európ li költői ízlés utolsó fázisát, a forradalmi és proletár szocialista költészetet". „Vér és arany"? „Ady nem volt dekadens, ö maga szinte eszelősen tagad: Nem, nem, nem! „Éjben, csókban, borban, szemétben. Az nem éo voltam, az nem én voltam ... Előttem egy vén seregély járt, De én, íme újjá születtem." A goethei „stirb und werde" (halj, hogy élj) a tökéletesedéshez vezető változás és éltető i védlés Adyt iá gazdagítja: „Messzebb - messzebb visz minden óra". Meszszr' / a vér és arany dekadenciájától, az . mberiség teljés megértéséhez, a emberség teljes vállalásához, az - ítélethez. A kapitalizmus, az imperializmus — a vér és arany - épp háború? kötetében állnak az isteni ítélőszék előtt: „Hatalmat, Te másoknak mértél, Túl az aranynál, s túl a vérnél. Egekig a fák sohse nőnek: Viszed már számadásra őket." A „Vér és arany" egy élet, egy küldetés fatális, de kordeterminált félreértése volt. Ez ma már közhely. Komlós Aladárt kell idézni: „Egy keserű és dacos pillanatban Ady maga is félreismerte magát. Nem fontos semmi, csak az arany és a vér... és ez a népszerűségre termett tömör mondat sokáig eltakarta Ady 'igazi lényének megismerését. „Sokáig, és mint a legfrissebb példa igazolja — ma is. Ady a magyarság összegező inkarnációja, kiteljesedése. A hangsúly az összegezésen van, a végszón. És ez a summázás nem a „Vér és arany". Ki, mi akkor Ady? Hol a tömör és mindent összegező címszó? Ady kiteljesedését a háború hozta. A háború, mint a szellem erkölcsi próbatétje. E buktatőn egymásután dőltek UJ SZÖ 3 * 1959- január 2

2-