Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-26 / 25. szám, hétfő

JÓ SZERVEZÉS ­EREDMÉNYES GAZDÁLKODÁS A falusi pártszervezet fő feladata abban áll, hogy lankadatlan felvilá­gosító munkával megnyerje a dolgozó parasztságot a közös gazdálkodás számára. Az EFSZ megalakulása után a kommunistáknak minden segít­séget meg kell adnlok, hogy jól menjen a gazdálkodás. Kenyhecen idejében elvégezték a vetést, a mélyszántást és a trágya­hordást. Az utóbbi években elért jó termelési eredmények tovább foly­tatását igazolja az évi gazdálko­dás zárszámadásának mérlege. A kommunisták kezdeményezésére a múlt év folyamán mozgalom Indult: egv évvel hamarább kell teljesíteni az ötéves terv gazdasági feladatait. A szövetkezetesek adott szavukhoz híven az egy hektárra eső húster­melésben már 1958-ban túlhaladták az 1960-as év színvonalát. Az egy hektár szántóföldre eső sertéshús termelésben 140 kg-ot értek el. Az 1960-as termelési tervet már a múlt évben 15 kg-mal túlteljesítették. Ugyanezen idő alatt egy mezőgazda­sági hektáron 70 kg marhahúst ter­meltek, ami 8 kg-mal több az 1960­as évi tervnél. Egy tehéntől átlag­ban 2214 liter tejet fejtek. A szö­vetkezet évi jövedelme 2 696 824 ko­rona. A jövedelemnek 70 százaléka az állattenyésztésből ered. Az évvégi zárszámadáskor a munkaegység má­sodik felére 490 ezer koronát osz­tanak szét részesedés fejében. Egy munkaegység értéke pénzben 21 ko­ronát, a természetbenivel együtt 27 koronát tesz ki. 80 család dolgozik a szövetkezetben. Nyáron a dolog­időben, ha a munka megkívánja, kora reggeltől késő estig végzi mindenki feladatát. A jó munkaszervezés egyik alapja az eredményes gazdálkodás­nak. A csoportvezetők minden este megtárgyalják az aznap elvégzett munkát és intézkednek a másnapi teendőkről. Az állatállomány az alapja a mezőgazdaságnak. Ennek tu­datában az idén a földterület 21 százalékán több éves takarmányt és 10 százalékán kukoricát termelnek. Kenyhecen u falusi pártszervezet feladata magaslatán áll, igazi poli­tikai és gazdasági irányító szerepet tölt be. A kommunisták nemcsak a szövetkezet megalakításakor végez­tek meggyőző munkát, hanem ott maradtak és szorgalmas mukájukkal a közös gazdálkodáson keresztül az egész falu boldogulásán dolgoznak. Többéves kitartó és példaadó mun­kájukkal bebizonyították a nagyüze­mi gazdálkodás előnyét. A faluban ma már megszűnt a különbség kis­gazda és középgazda között. Az utóbbi évek szép eredményeinek el­érésében nagy szerepe van annak, hogy ebben a szövetkezetben a kö­zépgazda is megtalálta helyét, ta­pasztalata és szervezőképessége ér­vényesül a közös gazdálkodás szer­vezésében és irányításában. Az EFSZ­nek 80 tagja van, de a családtagok­kal együtt a határ megdolgozásában 136-an veszik ki a részüket. Addig, míg Nagyidán és Szinán brigádsegít­séget kérnek a nyári és a betaka­rítási munkák elvégzésére, Kenyhe­cen azt mondják: „A föld a miénk, belőle élünk, ennélfogva a falunak kell azt megművelni". A közös gaz­dálkodás kezdő éveiben itt is elő­fordult, hogy a szövetkezetbe lépő gazda a falun kívül kereste megél­hetési lehetőségét. Az utóbbi évek­ben ezek közül sokari visszatértek a faluba, mert látták, hogy becsületes munkájuk után megtalálják boldogu­lásukat a szövetkezetben. Egy szö­vetkezeti tag múlt évi átlagkeresete a háztáji gazdaság jövedelmével együtt 16 ezer koronát tett ki. A száraz időjárás ellenére a ka­pásnövényekből, különösen a cukor­és takarmányrépából túlteljesítették évi tervüket. Kukoricából átlag 28 mázsa szemesterményt értek el. A kenyheciek tanulni szeretnek. Rendszeresen látogatják a szövetke­zeti munkaiskolát s év végén vizs­gával fejezik be. A legjobb előmene­telt Pataki Gyula agronömus, Vis­nyanszky Bertalan mezei csoportve­zető és Kocsis János állattenyész­tési csoportvezető tanúsította. A töb­bi szövetkezeti tag is jól felhasz­nálja a gazdákodásban a munkaisko­lában tanultakat. Az állattenyésztés­ben a múlt évben Takács József, Tóth Pál, Kalapos és Prekop gon­dozók szorgalmas mukájukkal a bor­júk elhullását 8 százalékkal, a serté­sekét 10 százalékkal csökkentették. Súlygyarapodásban a sertéseknél át­lagban 54 dkg-ot, a hízómarháknál 84 dkg-ot értek el. Egy kocától 13,5 kismalacot választottak el. - Még nem is oly régen - mond­ja Pataky Gyula agronómus - a takarmányszükséglet 35 százalékát vásároltuk. Ez már a múlté. Kiszá­mították a szarvasmarha takarmány­szükségletét 3 hónaptól egyéves korig, 1-2 évig és külön 2 évtől feljebb, ugyanígy a tenyész- és hí­zósertések szükségletét. Nálunk 1 tehén takarmányozására 16 q szén , 55 q zöldtakarmány, 35 q siló, 10 q répa és 11 q korpa kell. Hízóserté­seknél 7 q burgonya, 3 q árpa, 20 kg fehérje, 2 q zöld- és 1 q más ta­karmány. Erre megvannak a saját készleteink - és máris veszi elő a raktárkönyvet. - Van 2300 q szé­A XXI. kongresszus küszöbén Erősíti bennünk a jövőbe vetett Ebben az évben élelmiszeriparunk további új gyártmányokkal látja el a pia­cot. Jelentősen megnövekszik a készételek gyártása és bővül választékuk. Képünkön a konzervált lecsót kolbásszal készítő jutószalag egyik részét lát­hatjuk. J. Finda (CTK) felv. NEM NAGY DŽEM, de munkája annál fontosabb Évzáró taggyűlés az érsekújvári áramelosztóban Az idősebb nemzedék még emlé­kezik arra, hogy 40 évvel ezelőtt, te­hát éppen 1919 elején, hivatalosan bevezették nálunk is a nyolcórai munkaidőt. Addig, tudjuk mindenki, felnőttek és gyerekek tíz, tizenkét, sőt tizen­négy és még több órát dolgoztak naponta a lehető legrosszabb egész­ségi feltételek mellett. Ismeretesek az 1875. évi május 1-i munkásköve­telések, amikor az akkori általános 14 órás munkaidő helyett 10 órás munkaidőt követeltek. Természete­sen a tőkések ezt a követelést ön­ként nem teljesítették. Évtizedes harcok, vérontás, a rendőrség kard­lapozása és provokációi, börtönbün­tetések előzték meg e küzdelem részgyőzelmét, amíg végre egyes or­szágokban kiharcolták a nyolcórás munkaidőt. A reformista munkásvezérek és az uralkodó osztály ezt az ún. polgári demokrácia vívmányának tudták be. De tudjuk, hogy milyen volt ez a demokrácia a valóságban és hogyan alkalmazták a gyárosok, földbirto­kosok, akik zsengekorú gyermekeket, asszonyokat, vagy Idősebb embereket látástól vakulásig éhbérért dolgoz­tattak. Mindent megtettek, hogy a lerövidített 10, később 8 órai mun­kaidőt meghosszabbítsák, az előírá­sokat megszegjék. Hogyisne, amikor ez a munkatöbblet, a kizsákmányo­lás következtében kisajtolt érték­többlet, még jobban gyarapította nyereségüket. Ez biztosította szá­mukra és ivadékaiknak a gondtalan fényűző életet, a szórakozásokat és pazarlást. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom egy csapásra megváltoztatta ezt az általános képet. Szovjet­Oroszországban törvényesítették a nyolcórai munkaidőt és példát mu­tattak az összes kapitalista orszá­gok proletariátusának. A forradalmi megmozdulások, sztrájkok, az álla­mosításra vonatkozó követelések, tüntetések megfélemlítették az ural­kodó osztályt. Egyezkedni kezdett. így került sor egyre több tőkés ál­lamban is a nyolcórai munka beve­zetésére. Nem humánus elvek kö­vetkezményeképpen, de a harcos munkásosztály kényszerítette ki. A munkások és a földnélküli parasz­tok ugyanarra a forradalmi útra akar tak térni, mint Szovjet-Oroszország­ban és ez késztette a burzsoáziát az engedményekre. A legrövideb munkaidő Azóta sem szűnt meg a Szovjet­unió a munkaidő lerövidítése kérdé­sében további konkrét javaslatokat tenni, melyek hivatottak a dolgozók munkáját megkönnyíteni. A XX. pártkongresszus határozatainak meg­felelően 1960-ig be kell fejezni a munkások és alkalmazottak 7 órás munkanapjának, valamint a szén- és ércbányászatban a föld alatt dolgozó szakmunkások 6 órás munkanapjá­nak bevezetését. A XXI. kongresszu­son a múlt év novemberében kiadott tézisek alapján megtárgyalják azt is, hogy 1965-től kezdve fokozatosan áttérnek a 30 — 35 órás munkahétre illetőleg a föld alatt és az egész­ségre ártalmas munkakörülmények között dolgozó munkásoknál a 30 órás munkahétre (5 hatórás munka­nap heti két pihenőnappal), és va­lamennyi többi dolgozónál a 35 órás munkahétre (5 hétórás munkanap, heti két pihenőnappal), oly módon, hogy ezeket az intézkedéseket 1966 — 1968-ig befejezik. A 30-35 órás munkahétre való áttérés a heti egy pihenőnap fenntartása mellett 5, il­letve 6 órás munkanap bevezetését jelenti. Ma már arról folyik a vita, hogy sokan inkább dolgoznának napi 6—7 órát heti 2 pihenőnappal, mint 5—6 órát 6 napos munkahét mellett. Azért az SZKP KB a kongresszuson ezt a kérdést is előterjeszti. na, 5400 q siló, 3100 q répa, 11 000 q takarmányrépa, 200 q zab, 114 q má­sodosztályú búza, 66 q melasz, 802 q kukorica, 870 q burgonya. A törzsál­lományban az utóbbi két év alatt nagy gyarapodást értünk el. Szarvas­marhaállományunk 340, sertésből 840 — fejezi be mondanivalóját Pataki Gyula. - Ez évben szeretnénk kultúr­házat építeni: a telek e célra már ki is van jelölve. A szövetkezet ingyen adja az építkezéshez szükséges ka­vicsott és annak szállítását. A köz­ség lakossága biztosítja a brigád­munkát. Pormentés utat is akarunk a faluban, amit szintén ez évben csi­nálunk, ennek befejeztével járdát is építünk. A mi szövetkezetünkben évről évre nő a munkaegység pénz­beli értéke. Az elmúlt évben 45 ezer koronát fizettünk ki gyermekpótlék címén. A szövetkezeti tagok egy gyermekre 40 korona pótlékot kap­nak. Nincs is nálunk semmi hiba. Ez évben elérjük a mezőgazdaság min­den ágazatában az 1960-as évre elő­irányzott tervet — mondja Tóth Im­re EFSZ-elnök. Hó fedi a tájat. Egészséges, kipi­rult arcú, jólöltözött gyerekek lepik el a falu utcáját. Egyikük szánkót húz, a másik a karácsonyra kapott új korcsolyát próbálgatja a síkossá vált úton. Aki először fordul meg Kenyhecen, azt hinné., hogy Színának a folytatása. A nemrég még üres közök a falu elején eltűntek, beépí­tették szép új házakkal. A falu fe­letti dombos részen a szépen ren­dezet gazdasági udvar a hozzávaló istállókkal és éoületekkel arról ta­núskodik, hogy megváltozott az élet a faluban. Mózes Sándor Sok takarmány, nagyobb haszon A dunaszerdahelyi szövetkezetnek nem volt meg a kellő takarmány­mennyisége, állatállománya, 1957-hez viszonyítva az elmúlt évben mégis előrehaladás tapasztalható, főleg a szarvasmarha- és sertésállomány gya­rapodott. A marhaállomány egy év alatt 28 darabbal emelkedett. 1957-ben 5,6 liter volt az átlagos napi tejhozam, tavaly a napi átlag már 6 és % — 7 literre emelkedett. Jó a szövetkezet sertésállománya is. A szövetkezetben jól jövedelmezett a másfél hektár szőlő is, a tervezett 75 mázsa helyett 130 mázsa termett az elmúlt évben. Komáromi Dezsőné, Dunaszerdahely A lényeges azonban az, hpgy ezt a csökkentett munkaidőt bércsök­kentés nélkül fogják végrehajtani, nem úgy, mint a tőkés országokban, ahol azokban a gyárakban, ahol ke­vesebb a munka, a munkásokat né­hány napra szabadságolják és erre az időre nem kapnak bért. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Szovjetunióban lesz a világon a leg­rövidebb munkanap és a legrövidebb munkahét. Nem lehet egyszerű sza­vakban kifejezni azt a lelkesedést, amit ez a dolgozók körében kivál­tott. Hiszen több szabad idő jut a tanulásra, az egész nép kulturális színvonalának emelésére, valamint szórakozásra és pihenésre. A Szovjetunió más szakaszon is nagyarányú és komoly intézkedése­ket óhajt bevezetni, melyek mind a lakosság életszínvonalának emelésé­re irányulnak. Huszonkétmillió lakás Nagy jelentősége van a lakásépít­kezésnek. 1965-ig körülbelül 15 mil­lió lakás, tehát 2,3-szer annyi épül, mint az előző hét év folyamán. Azon­kívül falun 7 millió családi ház épül. Az állami építkezéseken kívül az állam ösztönzi és támogatja majd a dolgozókat abban is, hogy megtaka­rított pénzükből saját házat vagy lakást építsenek. Az egyre növeke­dő reálbérek és emelkedő takarék­betétek következtében így a dolgo­zók megtakarított és felesleges pén­zét a lakásépítés fejlesztésére és meggyorsítására lehet fordítani. Ez­zel kapcsolatban fejleszteni fogják a lakáskultúrát és a hozzá szük­séges ipart is. Mindez azonban nem lenne ele­gendő az életszínvonal emeléséhez, Az energiaelosztő-üzem érsekújvá­ri járási felügyelőségének pártalap­szervezete a minap tartotta meg évzáró taggyűlését. Ez a tanácsko­zás jobb volt, mint bármely előző évi. A pártbizottság beszámolóját élénk vita követte. Az üzem ugyan nem nagy, de munkája nagyon fontos a népgaz­daság számára. Mint ahogy a ház­tartásban a háziasszony méri a cuk­rot és a lisztet, mielőtt tésztát gyúr­na belőle, úgy mérik a járás ener­giaháztartásában is az energia elosz­tását, hogy a téli estéken, a villa­mosáram csűcshasználata idején ne legyenek túlterhelyve az erőmüvek, és mégis világosság sugározzék min­den falusi és városi ház ablakéból. Az üzem dolgozói azt is mérik, hogyan lehet az elosztást gazda­ságosabbá tenni, hogyan csökkenthe­tők, hogyan akadályozhatók a háló­zatban beálló zárlatok. Hiszen be- i rendezéseiket sok külső zavar és bel­ső hibaforrás veszélyezteti. A pártalapszervezet hatékony po­litikai munkájának köszönhető, hogy a téli csúcshasználat idején nem borul sötétbe a város, a falu, s az üzemekben sem akadozik a termelés hitet ha nem tudnák az embereket az anyagi érdekeltség segítségével ösz­tönözni . A marxizmus-leninizmus megalapítói hangsúlyozzák, mennyire fontos elv valamennyi dolgozó anya­gi érdekeltsége a társadalmi terme­lés növelésében olyan termékbőség megteremtése céljából, amely bizto­sítja a kommunizmusba való átme­netet. Bírálták az egyenlősdire irá­nyuló törekvéseket. A szocializmus­ban a „mindenkinek képességei sze­rint" elv van érvényben és csak a kommunizmus felső szakaszában le­het érvényesíteni majd a „minden­kinek szükségletei szerint" jelszót. A reáljövedelem növekedése A mai fejlődési szakaszban — a kommunizmushoz való átmenetben — az ipart és mezőgazdaságot úgy kell fejleszteni, hogy egyre többet ter­meljenek. Az a cél, hogy a szovjet lakosság még jobban éljen, s még jobban kielégíthesse növekvő szük­ségleteit. Az emberiség történeté­ben eddig ismeretlen termékbőség lesz a komplex automatizálás révén a Szovjetunióban. így válik majd le­hetővé a munkaidő jelentős csök­kenése, a reáljövedelmek egyidejű növelése mellett. Jelentős béremelést kapnak a mun­kások és alkalmazottak alacsony és közepes csoportjai, s a reáljövede­lem egy dolgozóra számítva átlag 40 százalékkal emelkedik. Nemcsak a pénzben kifizetett névleges bérek, hanem párhuzamosan a különféle szol­gáltatások, valamint a nyugdijak és segélyek is emelkednek. A közszük­ségleti cikkek árainak további le­szállítása következik. Ugyanakkor a kolhozparasztok reáljövedelme is legalább 40 százalékkal növekszik. A szocialista termelés, a tudo­mány, stb. kiterjesztésével össze­a villamosáram hiánya miatt, mint az előző években. Akkor a gyorsabban fejlődő gyáripar kifogott az ener­giaelosztón, amely még nem bírta az iramot. Azóta az energiaszolgál­tatás pótolta már elmaradását, min­den munkacsoportban lelkes harc folyik az időért, hogy mindenre ki­terjedő, alapos karbantartó munká­jukkal a legalaesonyabbra csökkent­sék az áramszolgáltatási kiesést, biztosítsák a felügyelőség villany­áramhálózatához tartozó üzemek tervfeladatainak teljesítését. Procházka József elvtárs, a párt­szervezet legidősebb tagja és mások felszólalásaikban arra figyelmeztet­ték a pártbizottságot, hogy ne pi­henjen a babérokon, hanem gondos­kodjék a párttaggyűlések, a beszá­molók alapos előkészítéséről, a párt­oktatás, az előadások színvonala­sabbá tételéről, hogy a párttagok az élet minden szakaszán megállják helyüket, hogy még nagyobb figye­lemmel őrködjenek a villanyhálózat épsége felett, harcoljanak pártunk XI. kongresszusa határozatainak va­lóra váltásáért. Szabó István, Érsekújvár függ, hogy 11,5 millió új dolgozó kapcsolódik be a munkafolyamatba. Mindez azt eredményezi, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme 1958­hoz viszonyítva kb. 65 százalékkal emelkedik. A szovjeturalom alatt tizenötszö­rösére emelkedett a nemzeti jöve­delem és 1940 óta csaknem kétsze­resére a munkások reáljövedelme és több mint kétszeresére a kolhozpa­rasztok reáljövedelme. A tézisek mindent megválaszolnak Tovább növekszik majd a nép sze­mélyi fogyasztása is, amit figyelem­be kell venni a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek egy­aránt. Természetesen az is, ami „nincs a borítékban", a különféle szolgáltatásokra: a bölcsődékre, óvo­dákra, iskolai napközi otthonokra, az ingyenes oktatásra, a szakmai to­vábbképzésre, az ingyenes orvosi el­látásra, üdülésre, egészségvédelemre, közétkeztetésre évről évre többet fordítanak. Az előttünk álló XXI. kongresszus részletesen megtárgyal minden kérdést. Egy cikk keretében nem lehet mindenre aprólékosan kitérni, de a felsoroltakból és főleg az eddigi eredményekből is láthatjuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya előtt egy cél lebeg: állan­dóan emelni a nép életszínvonalát. Utolérni és elhagyni az olyan orszá­gok életszínvonalát, amelyeknek fej­lődését nem akasztotta meg az utol­só háború pusztítása. A Szovjetunió fennállása óta már sokat bebizonyí­tott. Elűzte a mindennapi kenyér bi­zonytalanságából eredő félelmet, a testet ölő nehéz munkát, felszaba­dította az embert, a nőt. Amikor be­hatolt a világűrbe, a tudomány segít­ségével eloszlatta a misztikus legen­dák utolsó maradványait. És ezzel még jobban megerősítette mindnyá­junkban a jövőbe vetett hitet. GREK IMRE ÜJ SZŐ 2 $ 1959. január 26.

Next

/
Thumbnails
Contents