Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-24 / 23. szám, szombat

ol nem lehel „szűk esztendő" Zárszámadásra készülnek az ipoly­sági szövetkezete­sek. Lövi Gyula könyvelő előtt már világos a szövetke­zet múlt évi gaz­dálkodásának ered­ménye. A könyvek, a számoszlopok azt mondják: jól gaz­dálkodtatok ipoly­ságiak! Huszonhét koronát terveztek a természetbenie­ken kívül, huszon­hetet ki is fizet­nek. Ha azonban szűkmarkúak s nem növelik az oszthatatlan, kul­turális és szociális alapokat, harminc korona is juthatott volna egy-egy munkaegységre, ök azonban nö­velték és helyesen tették. Ma már az említett alapokra a bevételnek tizen­öt százalékát helyezték el. Különösen az oszthatatlan alapra elhelyezett összeg százalékarányát növelték lényegesen, hét százalékról 10-re. De hát szükség is van erre, ha azt akarják, hogy a szövetkezet szilárd alapokon álljon. A szövetke­zet ma már annyira erős, hogy saját lábán megáll, a múlt évben már sa­ját erejükből több mint 100 ezer korona értékben vásároltak mező­gazdasági gépeket, megvettek egy jókora épületet, mely­nek egyik részében máris berendez­ték a szövetkezet irodáját. Az épü­let többi szobáit kulturális célokra szánják. A termelés színvonalának ál­landó emelése, a gépesítés, a terme­lés korszerűsítése még további befek­tetéseket igényel. Ezért volt szükség a 7 százalékot 10 százalékra emelni. — Mi nem csak a mára, hanam a holnapra is gondolunk — mondja Jámbor István, míg a könyvelő a pa­pírokkal bajlódik. A munkaegységek után 27 koronát fizetünk, illetve har­minchármat, ha a természetbeniek értékét is hozzácsapjuk. Hát nem le­het ilyen jövedelemből megélni? Lövi Gyula figyelmeztetően emeli fel a kezét, jelezve, hogy mondani akar valamit. Majd így szól: — Írja csak! Dudás Ilonáék hárman dolgoztak az idén. 1360 munkaegysé­get szereztek. Tessék kiszámítani a jövedelmüket. Lássuk csak: 1360x33-44 880. Te­hát Dudásék bevétele az idén 44 880 korona. Ehhez természetesen nincs hozzászámítva a háztáji gazdálkodás­ból eredő jövedelem. Az ipolysági szövetkezetesekről te­hát bátran lehet állítani, hogy jól élnek, de azt is, hogy szövetkezetük ma mér nem homokon, hanem beto­non nyugszik. — Sok fáradságunkba került, amíg Idáig eljutottunk — szól az elnök. — Saját kárunkon tanultunk — ve­szi át a szót Tóth József, a szövet­kezet agronômusa, aki éppen most toppant be az Irodába. — Még három évvel ezelőtt sem volt valami virágos a helyzetünk,.. Papír zörög a könyvelő" ujjal alatt, majd így szól: — Ezerkllencszázötvenötben még csak 14 korona Jutott egy-egy mun­kaegységre. ötvenhatban már 24-et fizettünk, az idén pedig huszonhetet, így haladunk mi lépésről lépésre. Nem volna azonban teljes a kép, ha csak a jövedelem emelkedését emlí­tenénk. Ha meg akarjuk érteni, ho­gyan s miképpen vált lehetségessé, hogy a tagság átlagos jövedelme az 1955-Ös évben elkönyvelt 6200 ko­ronáról 13 700 koronára növekedett, látni kell a termelés színvonalának emelkedését. A szövetkezetben pél­dául 1955—1938 között gabonafélék­Dudás Ilona kiváló eredményeket ér el a sertéstenyész­tésben. bői az átlagos hektárhozam 7 má­zsával növekedett. Kukoricából az 1955-ös évben elért 35 mázsás átlagtermés helyett az idén már 60 mázsát takarítottak be. A cu­korrépa átlagos hektárhozama az em­lített időszakban 165 mázsáról 380 mázsára növekedett. A növénytermesztés fejlesztésével az állattenyésztés is párhuzamot tar­tott. Sőt mi több, a múlt évben a szövetkezet bevételének nagyobbik ré­sze az állattenyésztésből eredt. Az ál­lattenyésztés fejlődését a következő számok mutatják a legvilágosabban: 1955-től mostanáig 100 tehéntől a borjú elválasztása 27-tel növekedett. Míg 1955-ben egy anyasertéstől 10 malacot neveltek fel, az idén 15 ma­lac esik minden egyes kocára. Az állatállomány számbeli gyarapo­dása, a szakszerű gondozás magától értetődően a hús és tejtermelés nö­vekedését vonta maga után. Lássuk csak: 1955-ben egy hektár föld után 24 kg marha- és 30 kg sertéshúst termeltek. 1958-ban pedig már 54,5 kg marha- és 144 kg sertéshúst ter­meltek egy-egy hektár föld után. Az évi fejési átlag pedig a kétszeresére emelkedett. A hektárhozamok és az állatte­nyésztés hasznosságának növekedése nagy hatással volt a szövetkezet be­vételére. A hasznosság nagyarányú növeke­dése, a tagok iparkodása lényegesen csökkentette a termelési költsége­ket. Máris ott vagyunk annál a tényezőnél, amely úgyszólván Irá­nyítója, szabályozója a szövetkezeti gazdálkodás mikéntjének. A szövetkezeti gazdálkodás sorsa lé­nyegében attól függ, mennyit és mennyiért termelnek. Az ipolyságiak plédául 1955-ben, amikor még nem­csak a növényi, hanem az állatte­nyésztési termelés is alacsony szín­vonalon állt, 14 koronát tudíak jut­tatni egy-egy munkaegységre, mert magasak voltak a termelési költsé­gek. Azóta a marhahús termelési költ­sége kilónként 6 koronával, h disznó­húsé pedig 4 koronával csökkent. Ha összegezni akarjuk az eddig el­mondottakat, a végső eredmény mint egy tükörkép, az egy hektárra eső tiszta jövedelemben csúcsosodik ki. Míg 1955-ben egy hektár föld 1600 korona tiszta Jövedelmet hozott, a múlt évben már egy-egy hektár után 3400 korona tiszta jövedelmet köny­velhettek el. Az eddigiekből kiviláglik, hogy a szövetkezeti tagság jólétének emelke­dése mögött micsoda gazdasági ered­mények állnak. Végeredményben azonban a felsorolt eredmények mö­gött látnunk kell az embereket, a szövetkezet szorgoskezű tagjait, akik közös erővel fáradoztak és ma közö­sen örülnek a nagyszerű eredmények­nek. A szövetkezet elnöke azt mond­ja: — A mi szövetkezetünkből senki sem vágyik el. Szép számmal vannak fiatalok is és nem túlzok ha azt mondom, nagy részük van abban, hogy ma ilyen jól állunk. Igaza van az elnöknek. Az átla­gos életkor a szövetkezetben 35— 40 év között mozog. Fiatalok dol­goznak a tehenek, a sertések kö­rül. A növénytermelésben is szép számmal vannak. Röviden szólva, az ipolysági szövetkezetben biztosítva látják jövőjüket a fiatalok. A szövetkezetek IV. kongresszusa előtti viták során a szövetkezetesek elhatározták, hogy a jövőben kulturá­lis életük kibontakozására is na'gy súlyt fektetnek. Beszélni kell azonban még arról is, hogy a szövetkezet könyvelőjének elgondolása szerint egy úgynevezett tartalékalapot létesítenek. Tulajdon­képpen miről is van szó? Arról, hogy a szövetkezeti tagok az idén már 30 korona pénzjutalmat terveztek egy-egy munkaegység után. A terve­zett bevételt előreláthatólag túllépik, de a 30 koronás munkaegységérték mégis változatlan marad. Ez az ösz­szeg elég ahhoz, hogy a tagok tisz­tességesen megéljenek. A fenmaradt összeget pedig a már említett tar­talékalaphoz csatolják. A munkaegységek értékét mindad­dig 30 koronában szándékoznak megállapítani, amíg az említett ala­pon nem lesz olyan összeg, amely­lyel egy esetleges rossz termés vagy elemi csapás esetén fedezni tudják a gazdasági visszaesés okozta meg­rövidülést. Más szóval, ez az alap teljesen füg­getlenül az oszthatatlan, szociális és kulturális alapoktól arra lenne hivat­va, hogy szükség esetén, ha valami­lyen oknál fogva csorbát szenvedne a munkaegységek tervezett értéke, ebből a megtakarított összegből pó tolják a hiányzó részt, vagyis, hogy a szövetkezetben semmilyen körül­mények között se legyen „szűk esz­tendő". A gondolat nem rossz. Ez a tarta­lékalap azt a célt szolgálná, mint mondjuk egy családban a betétkönyv, amelyhez szükség esetén hozzányúl­hatnak. így gondolják az ipolyságiak is és helyesen gondolják. SZARKA ISTVÁN „A munkaverseny segítségével... 6Í G yakran olvassuk és halljuk a terv teljesítéséről, az anyag­megtakarításról, egy-egy sikerről szóló jelentés után: „Mindezt az üzem (munkahely, vállalat) dolgozói a szocialista munkaverseny segítsé­gével érték el." A baj csak az, hogy számos esetben — sajnos — olyan üzemek jelentései is tartalmazzák ezt a kifejtezést, ahol versenytáblát keresve sem talál az ember és a dolgozók mit sem tudnak arról, ho­gyan teljesítették tervüket az elmúlt hónapban, vagy dekádban. Mondani sem kell, hogy az ilyen „munkaversenyt" vezető üzemek szakszervezeti bizottságainak munká­ja teljesen formális és mint ilyen küzdeni kell ellene. Ellenkező eset­ben a munkaverseny nemcsak hogy eredménytelen marad, hanem a szakszervezeti bizottság iránti biza­lom is csorbát szenved. A legna­gyobb baj pedig az, hogy maga a szocialista munkaverseny ügye, an­nak formális vezetése esetén, kö­zömbössé válhat a dolgozók szemé­ben. Egyik kereskedelmi vállalatunk dolgozója jelentette ki cinikusan a minap: „A jelentésbe betettük ugyan, hogy a munkaverseny segítségével értük el a kereskedelmi forgalom tervének túlteljesítését, de a való­ságban ez azért sikerült, mert ele­gendő televízor érkezett. Ez iránt pedig óriási a kereslet." A szocialista munkaverseny alaki­sága elleni harc egyik módszere a jó tapasztalatok ismertetése. Ha vé­gigjárunk néhány üzemet, tapasztal­juk, hogy döntő többségükben a munkaverseny jő, eredményes. Te­kintsünk tehát be egv ilyen üzembe. 17 icsi, 4 megawattos villanytelep a komáromi. Ide látogattunk el a legutóbb. Korszerűsítésről, na­gyobb beruházásról, a legújabb tech­nikai vívmányok alkalmazásáról itt nem igen lehet beszélni. Eredmé­nyeik a hatalmas erőművek mellett szinte eltörpülnek. Ami ebben a kis üzemben azonban igazán nagy — az a munkaversenyük. A szocialista munkaverseny nem­csak jobb eredmények elérésére serkenti az üzem dolgozóit, hanem neveli is őket. Akármikor megkér­dezik a gépészt, ma milyen gaz­daságosan dolgozott, nem feleli (mint azt rendszeresen halljuk) „ . .. hát a lehetőségek szerint...", hanem pontos számot mond, ami az ellenőrzés után is igaznak bizonyul. Megmondja, mennyi szénnél, szén­porral, mennyi gőzt, áramot ter­melt, mennyivel jobb, vagy rosszabb ez a tegnapinál. Másik példa: A gépész valamikor mit sem törödött-a kondenzátor tisz­taságával. A szocialista munkaver­seny nevelte arra, hogy figyelje ezt a berendezést, kérje kitisztítását. Mert gyakran ettől függ helyezése a szocialista munkaversenyben, amelyet rendszeresen értékelnek az üzemben, és amely — mert se­gítségével rendszeresen túlteljesítik a tervet — prémiumot is hoz. Mi­>^él jobb a helyezés, annál nagyobb prémiumot. Egy adat talán többet mond: az egész elmúlt év folyamán egyetlen üzemzavar sem volt a villanytele­pen. Miért? A munkaverseny hozta így- Ogy gondoskodnak a gépről, hogy az „nyugdíjbamenetele" előtt is csillog-villog. Az ember azt mon­daná: öreg szakemberek ezek, összenőttek azzal a géppel, nem tudnak aludni, ha munka után nem simogatják meg, nem „glancolják" ki. Ez teszi, nem a munkaverseny — mondhatnánk. Igen, ez is sokat jelent. De amint featebb láttuk egy kis példán: a munkaverseny sokat tett az üzem gaz­dasági eredményeinek megjavításáért. Tagadhatatlanok azok az eredmjények, amelyeket éppen a nem formális po­litikai nevelómunka szült. Az üzemi pártszervezet érdeme ez. A pártszer­vezet munkájának eredménye az is, hogy e kis üzem kevés dolgozójának a CSKP KB leveléről szóló vitában 14, a gazdaságosság növelésére be­adott javaslat született. De ma már nemcsak javaslatok ezek. Az évzáró taggyűlés beszámolója ismerteti: „A Tizennégy javaslat az üzemben megvalósítható volt. Ezért a műszaki szervezési intézkedések tervébe vette őket az üzemvezetőség. Benn vannak a kollektív szerződésben is ..." És az évzáró taggyűlés határozatának 3. pontja: „A pártbizottságnak felel az üzem vezetője azért, hogy a CSKP KB leveléről szóló vitában beadott és a műszaki szervezési intézkedé­sekbe valamint a kollektív szerződés­be foglalt javaslatok pontosan a meg­határozott időpontokban megvalósul­janak." Mindez egy hónappal a ja­vaslatok elhangzása után. A z ilyen munkának tudhatók be azután a következő eredmé­nyek: 1 kWó áram előállítása 1957­ben 36 fillérbe került, 1958-ban már csak 26 fillérbe. Egy tonna gőzt 1957-ben 36 koronáért fejlesztettek, ma 28 koronáért. Újításuk alapján a közeli dohányszárítő ötmillió ko­ronát megtakarított tüzelőanyagon, mert innen fűtik gőzzel. Mindezt az alapos pártmunka, ezen keresztül a szakszervezeti munka, s ne feledjük el: a szocialista munka­verseny segítségével! Vilcsek Géza ® fi Újj hazai gyártmányok műanyagból A műanyagokból gyártott cikkek Iránt námcsak a külföldön. hanem nálunk ll nagy az érdeklődés. A hazai ipar ezért az eddi­ginél nagyobb figyelmet szentel a műanya­gokból készült cikkek gyártásának. Ez el­sősorban vonatkozik a plasztikai anyagok­ból készlilt új árukra. A jablonecl Plastl­mat gyár, amely a legnagyobb Ilyen fajta Üzemünk, számos új cikket kezdett (j y ár­tani plasztikai anyagból. Tokot hdmrrök részére, fotogépalkalrészeket, hajszárító­kapesokat, cukorkadobozokai, tölcséreket stb. Polietilénből tűrhetetlen tányérokat, csészéket, dobozokat élelmiszerek és vaj részére. További újdonságok a női divat­táskák plasztikai anyagokból, gyermek­fürdőkádak, vödrök és tejeskannák. Végül fUrdó és házicipók és tálak préselt textil­lel. Az utóbbi világújdonság. A l'lastlmat a bel- és kUlföldl piac jobb ellátása érdekében lényegesen növeli Üze­mének teljesítőképességét s ezért techni­kusai ÚJ, saját szerkezetű különleges gé­pekei helyeznek üzembe. A műanyagokból készült cikkek kivitele és tartóssága felülmúlja számos fémből, üvegből vagy porcelánból készült cikkét, Ez az oka annak, hogy sok hazai gyár most áttért a műanyagból készült áruk gyártásúra. Ehhez hozzájárul az a körül­mény Is, hogy ezek az áruk olcsóbbak. kp SZOpüSI ÁB ÁBl a^ Dicséretet érdemelnek Egy évvel ezelőtt alakult Klcslnden a szövetkezet. Azóta az újságok ha­sábjain is sokat emlegették ezt a garammenti kis falucskát, Bizony volt is mit emlegetni, mert mint kez­dő szövetkezet, megállta a helyét járási viszonylatban is. Sokat fejlődött, épUlt és szépUlt ez a falu, Gabona­beszolgáltatási kötelezettségüket Szó­gyén után másodiknak teljesítették, ezzel a járási szövetkezeti napon má­sodik díjat nyertek és dicsérő okle­velet kaptak. Az építkezés terén is szép sikere­ket értek el. Az építő brigádnál kü­lön dicséretet érdemelnek Hegedűs András, Tóth László, Tóth Miki és il'j. Jarábek Károly vasbetonszerelök. Ezek az elvtársak ugyan nem tagjai az EFSZ-nek, távol dolgoznak a köz­légtől, de becsületesen bekapcsolód­tak községük szocialista építésébe. KUliin brigádot alakítottak és a ka­rácsonyi munkaszUnetben, valamint vasárnapokon elvégezték az új szö­vetkezeti istálló vaskonstrukciójünak a beszerelését. Ezért a munkájukért dicséretet érdemelnek. A klcsindl szövetkezet már az első évben jó alapokra épült. A szövetke­zeti tagok most az évzáró gyűlésre' készülnek. Várják az elszámolást, hogy az egész évi odaadó, becsUletes munká­jukért megkapják jutalmukat, ame­lyet valóban meg is érdemel ez a garammenti dolgos nép. Majerszky Márton, Klcsind Iskolánk életéből A Vágsellyei Mezőgazdasági Mes­teriskola környékén is vékony hó és jégréteg borltja a befagyott röldet, A tantermekben azonban vígan du­I ruzsolnak a kályhák. Az első osz­' tályban 29, a másodikban 28 tanuló hallgatja az előadást. A zöldség-, virág-, dísznövény-, gyümölcs- és általános növényter­mesztés mellett számtant, géptant, kémiát, növényvédelmet, szervezés­tant, méhészetet, szőlőtermesztést, magyar, szlovák, orosz nyelvet éi irodalmat is tanulunk. Az elméleti oktatást a téli hónapokban is gya­korlati munkával egészítjük ki. Fűz­favesszőkön gyakoroljuk a különfé­le oltási módokat, melegágyi földet rostálunk, a melegágyi trágyák, ablakok, takarók előkészítésénél »e­gédkezünk. Nemsokára megkezdjUk a tápkockák (földkockék) készítését, melyekben korai káposztát, karalá­bét, karfiolt, kelkáposztát piklrozunk, hogy minél előb'b friss zöldség ke­rüljön a dolgozók asztalára, és azért is, hogy gazdaságunk terv szerint a korai káposztából fedezhesse a kertészet összes kiadásait. Délutáni és vasárnapi szabad Időnk alatt a CSISZ keretén belül politikai, Micsurin-, Fučík-, kulturális és sportkörök működnek. Kulturális csoportunk esztrádmű­sor betanulásához kezdett, amellyel a közeli EFSZ-eket, községeket akarjuk meglátogatni. Tánccsopor­tunk a helyi Csemadok keretében már többször fellépett, Legutóbb e hó 17-én a vágsellyei EFSZ évzáró ünnepélyén aratott nagy sikert. Gacsó István, tanuló Akirályhelmeciváralatt... Arcunkat marja a hideg, birkózunk a széllel, amikor egy szombat délután a vár alatti pincesor felé tartunk. A szövetkezett tagok szívesen fogad­nak, megkínálnak egy pohár finom rizlinggel. Elbeszélgetünk Bodnár Ber­talan csoportvezetővel, Dobos István pincemesterrel és a csoporttagokkal. Tőlük tudjuk meg, hogy jövőre foko­zatosan 10 ha szülőt és 40 ha gyü­mölcsöst kell a szövetkezetnek tele­pítenie. A kiadásokra beruházási hi­telt kapnak, melyet a szülőnél 3 év, a gyümölcsösnél fi év eltette után kelt kezdeni törleszteni, vagyis akkor, ami­kor már mindkettő termést hoz. K. L. A szocialista munkabrigád A Cs'ifáron működő 12 tagú trakto­rosbrigád a verebélyi traktorállomás körzetében már néhány éve a leg­jobbak közé tartozik. A múlt év első felében a tervet 136 százalékra tel­jesítették, megtakarítottak 70 000 ko­ronát. Ez a brigád most elhatározta, hogy bekapcsolódik a szocialista munkabrigád címéért folyó verseny­be. Ez alkalomból kötelezettségvál­lalást tettek, hogy az idén 100 szá­zalékra teljesítik a tervet s példás munkájuk mellett csökkentik az ön­költséget. A gépek javításánál 60 000 és üzemanyagon 10 000 koronát ta­karítanak meg. Várnay Tibor azok címére, akiket illet Szövetkezetünk vezetősége évek óta kérte, hogy az istállóinkhoz szol­gáló villanyhálózatot cseréljék fel erősebb hálózattal. Az illetékes szer­vek megígérték, hogy kérésünket tel­jesíteni fogják. De az ígéret a mai napig csak ígéret maradt. Szövetkezetünk telepén tíz istálló­ban rengeteg állat van elhelyezve. Géppel fejünk, itatunk, de a kevés áram miatt napontu kiégnek a bizto­sítékok, még az oszlopok tetején is, és Ilyenkor gyakran a késő esti órák­ban, Mátis Károly villanyszerelő zseblámpavilágítás mellett mászik fel az oszlopokra és javítja a hibákat, ami nemcsak önfeláldozó munkát je­lent, hanem veszélyes is. Kérjük az illetékeseket ezen hiá­nyosság végleges kiküszöbölésére, Fleischmann Kálmán Nemesabony JUJ SZÓ 5 * 1959. január 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents