Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-13 / 344. szám, szombat

/ ~ \|RODALOMROL- KÖNYVEKRŐL^ —- S Z í I VIII i\ R * DOBOZY IMRE SZÍNMÜVÉNEK PRÁGAI BEMUTATÓJA SÁNDOR KÁLMÁN REGÉNYESZÉGYENFA Lezajlottak a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. Dicső munkája és a szovjet hatalom példája nyomán 1919. március 21-én a magyar proletariátus kikiáltotta a Tanácsköztársaságot. A magyar proletariátus a hazai reakció és az ántánt-imperialisták elleni küzdelemben élcsapata, a kommunista párt politikáját követve, a nemzet vezető osztályává vált és az egész dolgozó nép támogatásával végrehajtotta a magyar nép addigi történetének legnagyobb forradalmát: a szocialista forradalmat. Ez a forradalom: békésen győzött. A magyar proletariátus a kommunisták vezetésével az orosz munkásosztály után elsőnek tudta meghódítani a hatalmat és kivezetni a nemzetet a kapitalista kizsákmányolás és pusztítás örvényéből. A Magyar Tanácsköztársaság bebizonyította, hogy a hatalom megragadása és a proletariátus diktatúrájának megteremtése nem csupán „orosz sajátosság", hanem a kapitalizmus megszüntetésének és a szocialista rendszer létrehozásának általános érvényű követelménye. A tanácsköztársaság megteremtésével Magyarország rálépett a válságból kivezető foAadalmi útra, a kizsákmányolás megszüntetésének, a nép felemelkedésének, a nemzet felvirágzásának, a szocialista átalakulásnak útjára. Ennek tudata adott erőt a népnek, hogy a szocialista haza védelmében az ántánt-imperialisták ellen fegyvert is ragadjon és a dicsőséges forradalmi honvédő háborúban védelmezze nemzete szabadságát és függetlenségét. A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte és nagy alkotó munkája, amit a nemzet szocialista felemelkedése érdekében elindított, kiváltotta a hazai és nemzetközi ; reakció dühét. Az ántánt-imperialisták azonnal katonai támadást szerveztek a szocialista hatalom ellen, hogy ! visszarántsák Magyarországot a kapitalizmusba és újra a tőkéseket és földbirtokosokat ültessék a magyar nép nyakára. A hatalmuktól megfosztott kizsákmányoló osztályok az országra törő imperialista seregek oldalára álltak, nyílt hazaárulók lettek, az ellenség javára kémtevékenységet és ellenforradalmi aknamunkát folytattak a szocialista Magyarország ellen. A Magyar Vörös Hadsereg szép győzelmekkel írta be nevét a magyar nemzet és a nemzetközi munkásmozgalom történetébe. Kettévágta a cseh és román imperialisták frontját, a cseh burzsoá csapatok üldözésé során Szlovákia földjére lépett és segített a szlovák munkásosztálynak, mely 1919 júniusában Kelet- ' Szlovákiában létrehozta a Szlovák Tanácsköztársaságot. A Magyar Vörös Hadsereg a szocialista Magyarországot védő és a Szlovák Tanácsköztársaságot segítő harcával hazafias és internacionalista kötelességét teljesítette. A magyar és a szlovák munkáshatalom között a nemzeti egyenjogúság elvén alapuló imperialistaellenes [t harci szövetség jött létre. Az ántánt-imperialisták, a hazai ellenforradalmi osztályok és a reformista öszszeesküvók egyesült frontja támadt a munkáshatdlomra. A nagy túlerővel megindított új ántánt támadást a fiatal Tanácsköztársaság már nem tudta kivédeni. 1919 augusztus elsején idegen, . külső beavatkozás, ánt.ánt fegyverek segítségével felülkerekedett az ellenforradalom. A Magyar Tanácsköztársaságot a külső imperialista túlerő verte le. Bukása még súlyosabb nyomorúságba taszította a nemzetet, mint amilyenből a márciusi szocialista lorradalorcr kivezette. Ez a magyar munkásosztály és a magyar nemzet történetének egyik legsúlyosabb tragédiája volt. Meghiúsította a nép felemelkedését és az ellenforradalom sötét korszakát hozta. Az ellenforradalom mélyen visszavetette a nemzet fejlődését. Nemcsak a kapitalizmust állította vissza, hanem a félfeudális nagybirtok-rendszert is és a Habsburg-monarchiánál is reakciósabb politikai rendszert: fasiszta rendszert teremtett. Hatalmát a nyugati imperialisták politikái és pénzügyi támogatásával szilárdította meg s e támogatás fejében monopolista profitot biztosított a nyugati tőke magyarországi érdekeltségei, vállalkozásai számára. A horthysta uralom kezdettől fogva az új imperialista háborúban való részvételre készült és a szovjetellenes háború egyik fő európai hirdetője lett. A magyar uralkodó osztályok kizsákmá- : nyolási területének kiszélesítése reményében árulta az országot minden tőkés nagyhatalomnak vagy nagyhatalmi csoportnák, amely a szovjetellenes háborúra vett irányt. A horthysta ' uralom, mely nyugati imperialista segítséggel született, imperialista nagyhatalmak szolgálatában új, még súlyosabb katasztrófa felé sodorta az országot. A kommunista párt az ellenforradalom féktelen terrorja közepette szervezte újjá sorait és az új szocialista forradalom jelszavát írta zászlájára. A kommunista párt volt az egyetlen, mely a fasiszta diktatúra forradalmi megdöntésére hívott harcba. A kommunista párt a munkásság és az egész nép érdekeiért küzdve szembe találta magát a jobboldali szociáldemokrata vezetők, Peyer. Kéthly és társaik megalkuvó és osztályáruló ténykedésével, ami nemegyszer elment a fasiszta kormánnyal kötött titkos paktumokig és a kommunistákkal szemben a horthysta rendőrséggel való szégyenletes együttműködésig. A Komm'unisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulójára kiadott irányelvekből valók ezek a gondolatok és újfenti időszerűségeket a csehszlo- [I vákiai magyar olvasó számára abban látom, hogy az Olcsó Könyvtár népszerű sárga kiadványai között ez évben újra megjelent Sándor Kálmán jelentős regénye, a Szégyenfa. A könyv éppen annak a pár napnak történetével foglalkozik, amikor a Magyar Tanácsköztársaság bukása után Peidl úgynevezett szakszervea*.i kormánya szinte önszántából egyengette a Horthy fasizmus útját, hogy végül minden ellenállás nélkül kiszolgáltassa neki a hatalmat, az országot, a népet. Nyomós ok szól amellett, hogy erről a könyvről sajtónkban megemlékezzünk. Nemrég adtunk hírt lapunkban arról, hogy cseh és szlovák részről hívták fel a figyelmet a magyar kommün Léván élő résztvevőire. Sokan élnek ilyen megbecsült harcos forradalmárok az egész köztársaságban. Gondoljunk csak az apátfalusi Sinka Gyulára, a költő Forbáth Imrére, Pór elvtársra, a Párttörténeti Intézet prágai igazgatóhelyettesére, Lőrincz Gyula bácsira, a béke és a szocializmus kérdései nemzetközi munkásmozgalmi lap üzemi őrségének parancsnokára, és sok más dicső múlttal rendelkező öreg elvtársra. Nemcsak számukra és nem főleg számukra, inkább a későbbi nemzedéknek, fiatalabbaknak íródott ez a könyv. Az író, aki a Tanácsköztársaság bukása után éveken át ette az emigráció keserű kenyerét, csak a felszabadulás után kapott lehetőséget művészete kifejlesztésére. Először 1951-ben jelent meg a Szégyenfa. Négy nap története mindössze, de ez a négy nap a történelmi tragédiák roppant feszültségével terhes. A Magyar Tanácsköztársaság összeomlott. Az ún. szakszervezeti (Peidl) kormáhy lefegyverezi a forradalmat, meghunyászkodva mindent előkészít a restaurációra és augusztus 6-án, szégyenletes komédia keretében megbukik. Ez a nap már az ellenforradalom ragadozó vadállatjaié! A tragédia bekövetkezett - a fiatal munkás-, hatalom televény földjén újra felülkerekedett a lovaglópálcás, bikacsekes, népet sanyarító úri-muri. Olyan összesűrített anyag ez a regény, mint egy nagyszabású történelmi dráma. Az ilyen-olyan szereplők nagy számán, felfogásán, álláspontján, magatartásán felmérhető az összeomlás társadalmi hatása. Hiteles korrajza ez az adott pillanatnak. Az ellenforradalom akadálytalanul elégíti ki vérszomját, amit akaratlanul is támogat a gyávák, közönyösek, tehetetlenek légiója. A regény erénye, hogy mindezek ellenére ezekben a súlyos órákban is felcsillantatja — a történeti valósághoz híven — az elszántak, a, harpospk, a forradalmárpk, a meg nem torpant kommunisták seregét. A névtelén, de bukásukban is hős munkások, mindenekelőtt a regény főhőse: Égető Ferenc egy pillanatig sem kételkednek abban, hogy a következő „harc lesz a végső!" Ennek a munkásbizakodásnak a jegyében íródott a regény és ez is a krédója. Sándor Kálmán a csatavesztés legsúlyosabb pillanatában bizonyítja, hogy a bukás csak időleges, a munkásosztálynak az egész világon győznie kell. • Nem törekszem a könyv művészi értékelésére. Inkább történeti alaposságát dicsérem. Sok a tanulni való az 1919 augusztusi napok tragikus eseményeiből. A regényből egyrészt Égető Ferenc, a munkás hadiözvegy Jolán néni, az öreg Bogdán, Strausz bácsi, Dubákék, Marsalkó tanár, másrészt a puccsista Csilléry fogorvos, Jurkő, Stercz főhadnagy, József főherceg, Ilovszky, a darutollas különítményesek, az ismert jobboldali szociáldemokraták személyein keresztül valóban azoknak a forró napoknak a levegője áramlik. Nagy előnye ez a könyvnek, melynek elolvasását őszintén ajánlom. Sándor Kálmán nem ismeretlen író nálunk. A Szégyenfa szlovákul, oroszul és németül is megjelent. A harag napja című drámájáért a szerző Kossuth-díjat kapott. A drámát sikerrel játszották a prágai Hadsereg Színházban, Berlinben és Kolozsvárt. Filmváltozatát százezren látták köztársaságunkban. A tehetséges író több más regényt, drámát és elbeszéléskötetet jelentetett meg. Az általános eszmei művelődést szolgálja egyedülálló műve: Idegen szavak marxista magyarázatokkal. Olcsó húsnak nem feltétlenül híg a leve. Az Olcsó Könyvtár a Szégyenfa újbóli, olcsó kiadásával a mi olvasóink számára is jó szolgálatot tett. SZILY IMRE A képzőművészeti tárlatokat kedvelő prágai közönség néhány hónappal ezelőtt megtekinthette Szőnyi István és Medgyessy Ferenc kiváló magyar képzőművészek kiállítását. J. Ježerský baloldali felvételén Medgyessy müvét, Móricz Zsigmond haraszti kőbe vésett mellszobrát, a jobboldali képen pedig Szőnyi „Eladó borjú" címú temperás olajfestményét láthatjuk. A napokban volt Prágában, a cseh faluszínház előadásában DoboZy Imre magyar író Szélvihar című drámájának csehszlovákiai bemutatója. Felcsigázott érdeklődéssel vártuk a bemutatót, mivel a darabot Budapesten és a vidéki színpadokon közel háromnegyed éve játsszák nagy sikerrel és a kritika a jelenkori magyar drámairodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartja. A téma időszerű. Bár már több mint két év telt el az emlékezetes októberi események óta és Magyarországon a politikai helyzet teljesen konszolidálódott, az emberek a véres ellenforradalmi napokra, mint valami rossz álomra emlékeznek vissza, a színpadon látni ezeknek a napoknak túlfűtött drámaiságát, átéljük az események pergését i maga meztelen valóságában, amelyek éppolyan megrázóak ma, mint akkor voltak és az 51, tehát a darabból is A termelőszövetkezet irodájában, amikor még Kalló „elnökösködik" A második felvonás Csendesék kis kunyhójába viszi a nézőt. Csendes attól való félelmében, hogy a szövetkezet állatállománya ne kerüljön az ellenség kezébe, nem meri otthagyni a jószágot, nem mer lemenni a faluba, hogy összetoborozza az embereket, hogy erőt öntsön beléjük. Ezt a szilárd, tántoríthatatlan kommunistát a kényszerű tétlenség a végsőkig elkeseríti. Élettársát a fiúkért, a parasztlegényből lett főhadnagyért szorongatja az aggodalom. János azonban váratlanul megérkezik és ekkor Csendesék egyéni tragédiája, egyéni drámája veszi kezdetét. János az ellenforradalmárok álhazafias szólamainak hatására a nép ellenségeihez pártol, átáll az ellenforradalmárok oldalára. Üres szólamokat ismételget „szabadságról", „törvényességről", „igazságról", „a nép ellenségeiről", „a sanyargatott népről". A hajlíthatatlan gerincű apa levonandó tanulság maradandó értéket jelent. A darab egy eldugott kis falu termelőszövetkezetében játszódik le az ellenforradalom kitörésekor. Az író mesteri jellemábrázoló tehetséggel és ez a darab fő erőssége *— bemutatja, milyen hatást vált ki a világtól elszakadt, csak a saját erejére szoruló szövetkezetben az ellenforradalom kitörésének híre," hogyan korbácsolja fel az indulatokat, állítja szembe, teszi próbára az embereket. Csak néhány ember sorsa elevenedik meg a színpadon, de ez elég az írónak ahhoz, hogy rajtuk keresztül feltárja az akkor annyi embert megtévesztő események valódi arculatát, a bűnös, népellenes célokat. Már az első felvonás tele van drámai feszültséggel. Szusza Kis András egyszerű, szegény parasztlegény kikéri a szövetkezet elnökétől két hektár földjét, amit a közgyűlés megszavazott neki, de az elnök húzza-halasztja a föld kiadását. Kalló, a szegényparasztból lett szövetkezeti elnök gőgös, önkényeskedő magatartása miatt már nem élvezi a tagság bizalmát és ezt most, a Szusza esetén felháborodott Csendes, a szövetkezet csikósa, felindultan a szemébe mondja. Még a gyűlölt ellenségnek, Mácsaynak, a volt földbirtokosnak (most a járási tanács dolgozója) jelenléte sem fékezi haragját. Nem tud uralkodni magán és ott, előtte tör ki régi barátja és letűnt időkbeli sorstársa ellen. Mácsay már tudja azt. amiről ennek a kettőnek még fogalma sincs, hogy Budapesten kitört az ellenforradalom és ezért gúnyos magabiztossággal figyeli összecsapásukat. De amint bezárul Csendes és Szusza mögött az ajtó, akiket Kalló dühösen kidob, mert a bírálatot megint csak személye elleni támadásnak veszi, Mácsay egy pillanat alatt leveti éveken keresztül gondosan viselt álarcát és könyörtelenül megkezdi garázdálkodását. így tör ki az ellenforradalom ebben az istenhátamögötti' faluban, a „Vörös Hajnal" termelőszövetkezetben. A felfegyverzett Mácsay és jellemtelen csatlósa először vérig alázzák Kallót, lábbal tiportatják vele a vörös zászlót, majd fejbe verik és mint egy kutyát kilökik a helyiségből. Dobozy alakjai nem figurák, élő, húsból-vérből való emberek, akik a társadalom egés» jövőjét megváltoztatni akaró eseményeket nem illusztrálják, hanem annak cselekvő részesei. A valóságot viszik színpadra. Ezért sikerül az írónak azt az egész országot átható túlfűtött, ellentmondásokkal teli hangulatot, egymásért és egymás ellen harcoló, az igazságot csírájában felismerő és kételyek között gyötrődő embersorsokat oly megdöbbentő hűséggel visszaadni. Ezért bontakozik ki a cselekmény oly logikus törvényszerűséggel. c kiűzi, a szegény, meggyötört, fiát féltő anya szinte őrjöng a fájdalomtól. A dráma kicsúcsosodása hirtelen, az egymást villámszerű gyorsasággal követő események pergőtüzében , következik be. A Mácsay és bandái ja által üldözött Kalló Csendeséknél ; keres menedéket. Mácsayék nyomon i követik, betörnek a kunyhóba és kíj séretükben ott van —. János is. Félti az apját, be a karja bizonyítani, hogy csupán „törvényes" keretek között lezajló házkutatásról van szó. De Mácsay már nem türtőzteti magát, nem érdekli a főhadnagy jelenléte, nyíltan megmondja: a szövetkezetMácsayék „átveszik" a hatalmat nek befellegzett, a 300 hektár az övé, csakis az övé. János rádöbben a valóságra, neki akar menni, de már késő. .. Mácsay céloz és eltalálja a fia elé ugró anyát. Mácsay pedig János golyójától pusztul el. A közönség feszültsége zúgó tapsban oldódott fel. Őszintén éltették a faluszínház művészi teljesítményt nyújtó, mély átérzéssel játszó együttesét, Ján Fišer rendezőt és a bemutatón jelenlévő Dobozy Imrét. Néhány szót akarunk még szólni arról, miért hisszük, hogy nálunk is a magyarországihoz hasonló sikere lesz a Szélviharnak. Ez a dráma kényszerít arra, hogy mélyen, alaposan elgondolkozzunk azon, mi is történik jelenleg a világpolitikában. Mit akarnak azok az erők, amelyek a magyarországi ellenforradalom hátterében álltak és amelyek provokációikkal még ma sem hagytak fel. Megtanít arra, hogy becsüljük és védjük meg mindazt, amit a nép győzelmének köszönhetünk.- Mondanivalója nem ismer határt, egyformán szól mindenkihez, aki hisz a szocializmus győzelmében és harcol érte. KIS ÉVA ÜJ SZÖ 7

; * 1958. december 13.