Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-06 / 337. szám, szombat

• Az utóbbi időben gyakori és hamar meghonosult szó lett a koprodukció. A leginkább tömegjellegű művészetre—a filmre gondolunk. A film, melynek már Lenin nagy jelentőséget tulajdonított, a legmeggyőzőbb erejű művészet, amely közvetlenül képes befolyásolni a nagy tömegeket. Az elmúlt évek során több olyan sikeres filmet láttunk, melyek a közös alkotás nagy lehetőségeit és eredményeit igazolják. így a Szkander bég (szovjet-albán) és a Sipka-szoros hősei (szovjet-bolgár) filmek után az idén mutatták be a Reggel 6-kor a repülőtéren című első, egész estét betöltő csehszlovák-szovjet közös filmet, mely egy ügyes ifjúsági kalandos történeten keresztül a VI. VIT kellős közepébe varázsolja a nézőt. Georgi Dimitrovnak, a bolgár nép nagy fiának és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosának alakját örökíti meg Lev Arnstam, A világ színe előtt "című bolgár-szovjet filmje, mely megrázó erővel eleveníti fel a hírhedt lipcsei per jeleneteit. A hazai filmgyártásban nagy lépést jelent előre a Csehszlovák Állami Film és a DEFA közös rendezésében, cseh és német színészek szereplésével, Karel Ptáčník író regénye alapján készült: A huszonegyes évfolyam című film, mely a protektorátus idején néKOPRODUKCID metországi kényszermunkára hurcolt munkaszolgálatos fiatalok sorsát és a két főszereplőnek szerelmén keresztül egy születendő Németország arcát mutatta meg. A közös gyártásban készült víg játékfilmek közül a csehszlovák-lengyel Mit szól hozzá majd az asszony? érdemel említést, noha szórakoztató és mozgalmas jeleneteivel, a néző érdeklődését lekötő történeten kívül komolyabb erkölcsi és eszmei nevelő tartalmat nem képvisel. A két cseh-bolgár közös film a Labakán és a Legenda a szerelemről közül az utóbbi nem sikerült alkotas, mivel nem tudja visszaadni Nazim Hikmet darabjának drámai erejét, Kudarcnak nevezhető A folyó áramlatában című cseh-francia közös film is, ám ez nem a közös filmgyártás, hanem a gondatlanul összeállított forgatókönyv és a felületes rendezés ellen szól. A jövőben alkalmunk lesz több pozitívan értékelt közös filmalkotást látni. Ilyen lesz a Mikszáth-regény alapján készült Szent Péter esernyője című magyar-szlovák közös film. Elkészült az Afanaszij Nyikityin (Tengereken át) c. film is, a szovjet és indiai filmgyártás közös műve. Most folynak a finnek híres éposza — a Kalevala közös szovjet-finn megfilmesítésének munkálatai. Ugyancsák megkezdték az első bolgár-német film felvételeit. Csillagok — lesz a címe és Anzsel Vágenstein szövegkönyve alapján az oswienczimi haláltábor lakóinak tragikus sorsáról, a haladó erők antifasiszta harcáról fog szólni. Főszerepét Háya Ararit, a Tel Aviv-i kamaraszínház művésznője alakítja. A filmet Konrád Wolf, a tavalyi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál díjnyertes Lissy filmjének rendezője forgatja. Végül közös szovjet-jugoszláv film készül Oleko Dundics címmel, mely a polgárháború idején a Magyar-Osztrák Monarchia volt szerb és horvát nemzetiségű hadifoglyaiból alakult délszláv vörös csapatok ellenforradalom ellen vívott hősies harcait örökíti meg. Mint látjuk, nagy távlatok nyílnak a közös filmgyártás előtt. Fontos, hogy a filmek alkotói ésszerűen és gazdaságosan használják ki a nagy lehetőségeket és még nagyobb felelősséggel fogjanak hozzá alkotó elgondolásaik megvalósításához. L. L. • i • 4 a i'Vi • i$ im i • • • m'iiii Í Kulturális 0J Harcos művészet A prágai Szláv-szigeten Harcos művészet címmel kiállítás nyílt meg a csehszlovák-szovjet barátsági hónap keretében. A kiállítás időbeni sorrendben szemlélteti a szocialista társadalom humanista és haladó művészetéért négy évtizeden keresztül vívott harcokat. Megörökíti a színház, az irodalom, az építészet, képző- és zeneművészet haladó hagyományaira vonatkozó okmányokat, valamint a Baloldali Front mellett létesült Foto film haladó csoport munkáját. A kiállítás utolsó részét a brüsszeli világkiállítás tárgyai: plasztikák, gobelinek és működő poliekrán képezik. A kiállítás 10 szakaszán a nézők megtekinthetik a CSKP-vel egy fronton küzdő és a szovjet művészet fejlődését figyelemmel követő csehszlovák művészek negyven éves harcát. A kiállításon előadások, eszmecserék, irodalmi estek és filmbemutatók folynak. A kiállítás anyagát Prágából Brnóba és Bratislavába, majd Magyarországra is elviszik. Rich. D. Baltyermane (Szovjetunió) Kínai halásznő című fényképe, amelyet a bratislavai nemzetközi fényképészeti kiállításon a színes fényképek kategóriájában elismeréssel jutalmaztak. (J. Herec reprodukciója) Arnold Zweignek, a Nemzetközi Lenin Békedíjjal nemrég kitüntetett német írónak „A wandsbeki bárd" című nagy regényét kiadásra készíti elő a budapesti Kossuth Könyvkiadó. A mosonmagyaróvári nagyzenekar 1958. december 6-án este 19.30 órai kezdettel a Matador kultúrtermében vidám tarka-barka zenés estet rendez. (b) Feuchtwanger Száműzetés című regényét a Német Demokratikus Köztársaság DEFA filmstúdiója megfilmesíti. A regény a második világháború előestéjén íródott. A film német-csehszlovák koprodukció lesz. Nagy József „Háború" című fametszete. NYELVHELYESSÉG, HELYESÍRÁS ÉS A SZOCIALISTA NEVELÉS Joggal elvárjuk, hogy a pedagógiai folyóirat a nyelvhelyesség őre is legyen, s hogy benne helyesírási hibákkal a tanító ne találkozzék. Azonban nem mindig így van ez a Szocialista Nevelés c. folyóirat esetében. Csak a legutolsó, 11. szám futólagos áttekintésére is szembeötlik nem egy nyelvhelyességi vagy helyesírási hiba. Helytelen az, ha összefüggő szövegben így írunk: „Kiadja a Slovenské pedagogické nakladateľstvo", „Engedélyezte a ,. Povereníctvo kultúry", „Terjeszti a Poštová novinová služba", „Nyomtatja Pravda, vydavateľstvo OV KSS". Ez nemcsak, azért helytelen, mert támogatja azt a keverék beszédet, amely ellen nem győzünk hadakozni a közéletbén és az iskolában, de helytelen azért is, mert az intézménynevek írásában a szlovák változat használata folytán nem alkalmazhatják a magyar helyesírási elveket. Az utolsó példában ezenkívül még a határozott névelő is kimaradt a Pravda szó előtt! Mennyivel helyesebb volna, ha a Szocialista Nevelés így közölné a fenti mondatokat: Kiadja a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó (v. Kiadóvállalat); Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat; Nyomtatja a Pravda, az SZLKP KB kiadóvállalata stb. Az első oldal lábjegyzetében talál-. kozunk egy rövidítéssel: a SZKP KB-a dolgozója...". Ez a rövidítés azt jelenti, hogy a cikkíró a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a dolgozója! Márpedig az igazság az, hogy Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, amit pedig így kell rövidíteni: SZLKP. Ebben a szövegrészben egy másik szépséghiba is van: a rövidítés előtt „a" névelő v,an „az" helyett, sutba dobván a helyesírási szabályzat 425. pontját, amelyik így szól: „A betűszó vagy a szóösszevonás előtt álló határozott névelő mindig a rövidítésnek, azaz a betűszónak, illetőleg a szóösszevonásnak kiejtett alakjához igazodik." Tehát: az SZKP, az SZLKP, a CSKP stb. De baj van az orosz tulajdonnevek közlésével is. A folyóirat 343. oldalán P. N. Labedév fizikust emleget a cikkíró. Mit keres a cseh „é" betű az orosz név magyar átírásában? Vagy miért Stoletov a másik? A helyesírási szabályzat 291. pontja világosan kimondja: „Az orosz szavak és tulajdonnevek átírásában az az alapelvünk, hogy csupán azokat a magyar betűket és betűkapcsolatokat használjuk föl, amelyek a magyar írásban közkeletűek." A 301. pont egy része pedig így szól: Ha az orosz „e" nem t, d, n, hanem egyéb mássalhangzó után áll, akkor e-vel írjuk át. Szmolenszk. Az orosz te, de, ne kapcsolatot tye, gye, nyá alakban írjuk át: Fagyejev, Vi-' tyebszk stb. Eszerint az említett fizikusok nevei így írandók: Lebegyev, Sztoletov. De hiszen ez így van a 11. évfolyam számára kiadott magyar fizikakönyv 367. és 368. oldalán is! Miért nem vigyáz akkor erre éppen a Szocialista Nevelés? A következő példa meg folyóiratunk hagyománytiszteletéről tesz bizonyságot. A sorszámneveket ugyanis így írja: 6-ik, 9-ik (a 337. oldalon)/ Hogy ne hagyjam a szerzőt, vagy a lektort kétségekben, utalok az ide vonatkozó szabályra: „A sorszámneveket jelölő számok után általában pont van." Nem lényegbevágó dolog ugyan, de megemlítem, hogy a szerző ugyanezen az oldalon „osztályról" beszél, és ezt arab számmal írja. Ismeretes pedig az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal tájékoztatása, mely szerint az osztályt római számmal és nagybetűvel, az évfolyamot pedig arab számmal írjuk. Ebben a szövegrészben különben is helyesebb lett volna az évfolyam kifejezést használni. Mióta a Magyar Nyelvőr és a t Oj Szó foglalkozott a kultúr-előtagú szavak helytelenségével, azóta igyekszünk kiszorítani nyelvünkből az ilyen összetételeket, mint kultúrforradalom, kultúrmunka, kultúrhírek, kultúrvezető stb. Erre különösen kellene vigyáznia pedagógiai folyóiratunknak. De nem teszi. Már a vezércikk első mondata is a „kultúrforradalmat" tetőzi be, (nem is beszélve arról, hogy a következő mondat a kevésbé gondos fordítás következtében így kezdődik: „be kell biztosítani"), a 340. oldalon is „kultúrmunkát" szervez az osztályfőnök stb. Hadd idézzem itt Kodály Zoltánt: „Nyelvünk tisztaságáról addigi nem beszélhetünk, míg a kultúr egész családjával nyomtalanul nem tűnik. Akinek fülét nem sérti a kultúr, annak nyelvérzéke alszik, vagy elhalt, vagy sosem volt." A fenti kifejezéseket használjuk ezért így: kulturális forradalom, kulturális élet, kulturális hírek vagy művelődési hírek, művelődési ház v. otthon stb. (Részletesebben lásd Kodály Zoltán „Szóval: kultúr" c. cikkét a Magyar Nyelvőr 1955. III. negyedévi számában.) A magyar nyelv tisztaságáért, sajtótermékeink kifogástalan helyesírásáért mindannyian nagy felelősséggel tartozunk. Ezért tettem ezt a néhány megjegyzést is. Tolvaj Bertalan % Két fontos értekezlet A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság Szlovákiai Bizottsága és a Csemadok Központi Bizottsága 1958. december 9. és 10-én Starý Smokovecen kétnapos szemináriumot rendez, amelyen „A revizionizmus káros hatása a nemzetközi munkásmozgalomra", „A szlovák és a magyar nép közös harca a szabadságért.", „A csehszlovák és magyar haladó irodalmi-művészeti hagyományok és kapcsolatok," valamint „A csehszlovákiai magyar értelmiség helyzete és szerepe a szocializmus építésének befejezése Időszakában" címmel tartanak előadást. Az Iskolai- és KultúrálisüJjyek Megbízotti Hivatala és a Csemadok Központi Bizottsága az énekkar-vezetők részére december 8. és 10-én Bratislavában rendez kétnapos értekezletet. Az értekezleten megvitatják az énekkarok jelenlegi helyzetét, műsorpolitikájukat és fejlődési lehetőségeiket, ismertetik a rendelkezésre álló kottaanyagot, stb. A kulturális és népnevelő munka szempontjából mindkét értekezlet különös jelentőségű. (b) A tbiliszi operaház, nemrégiben Dél-Amerikában turnézott kiváló balettegyüttese iránt óriási az érdeklődés Bécsben. A milánói Scala operapályázatot írt ki Puccini születése 100. évfordulója tiszteletére. A legjobb, eddig még meg nem jelent opera szerzőinek (zeneszerző és szövegíró) jutalmazására ötmillió lírát fordítanak. Az operaművel kapcsolatos egyetlen kikötés: háromfelvonásósnak kell lennie és 1960. december 31-ig be kell nyújtani. MILAN LAJ&AKí ÁJULT CSEND Te ájult, néma csend, miért kúszol felém, hiszen az utamat csak most kezdem el én. Mi az a harminc év, mit lánggal égtem eddig? Nem, nem akarok még a földben megpihenni. A hegyek fia vagyok, zord, hideg hegyeknek, de bennem végtelen rónák énekelnek. Találkoztam pompával, siralmas kunyhókkal, szégyennel s dicsőséggel, mely olyan csalóka. Hogyha mégis akarsz s értem jössz nemsokára, helyezzél rothadni a halál homlokára, vakíts meg villámmal, ölj meg, akár tüstént, versembe törj bele, kegyetlen gyilkosként. Nem tűröm a csendet, a csendnek zónáját, nem kell, mi sekélyes, mit vad ár nem jár át. A fehér világ vonz, s a tűz, mely szikrát hány, a viharfelhős ég s rajta a szivárvány. Hogyha csata zajlik, én nem lehetek távol bús-tétlenül, mint özvegy, kit takar sűrű fátyol. Tanúja nagy időknek, nem nézhetek csak sután. Poharat hegy emelnék majd győztes harcok után? Fordította: Fügedi Elekft JUJ SZÖ 8 * 1958. december 6.