Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-06 / 337. szám, szombat

Ahol a szövetkezet épített kultúrházat CSONTOS VILMOS: Sokszor még ma ís azt hisziik, hogy jelentősebb kulturális élet a városokon kívül csak a központokhoz közelfekvő falvakban van. Mintha a falvak és városok közötti távolság a kulturális élet színvonalának a meghatározója lenne. Pedig ha régen így is volt, ma más a helyzet. Ezt SzilicQ község esete bizonyítja a legjobban. Ä falu egy több száz méteres hegység tetején fekszik. Távolesik a központokból, • legközelebbi vasútállomástól is nyolc kileméteres hegyiút választja el. Lakóinak valamikor nagyon elmaradott volt az élete. Mind az anyagi, mind a szellemi javakat nélkülözniök kellett. Még vízben is hiányt szenvedtek. Hosszú időn keresztül egyetlen kút volt a faluban, amelynek vize száraz időben gyakran kiapadt. Szilice lakói még vizet sem ihattak korlátlanul. Az élet azonban nagyot változott a faluban. Ma nem szenvednek hiányt sem anyagi, sem szellemi javakban. Sok esetben olyan eredményeik vannak, amellyel elsők nemcsak járási, de kerületi méretben is. Szilice környékén ezt mindenütt tudják. A hírt — hogy 'nagy dolog történt a faluban: a szövetkezet kultúrházat építtetett — én is Kassan hallottam. Pedig Kassa és Szilice között elég nagy a távolság. De hát úgy látszik, néha a jó hír is szárnyakon jár. A szilice' példa különös érdeklődést keltett bennem. A Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának levele, amely a párt valamennyi szervezetéhez és az ország minden dolgozójához szól, a többek között azzal is foglalkozik, hogy az EFSZ-eknek, - kisebb bérházak, esetleg sorházak építésekor — „nem szabad megfeledkezniük a közös kulturális és szociális intézmények építéséről". A szövetkezetek előtt tehát új feladatok állnak, amelyeknek egy része Szilicén már megvalósult. Nézzük, hogyan történt ez, mi vezette a szilicei szövetkezeteseket kultúrház építésére. A szövetkezet irodájába vezet az utam, de hát dologidő van, senkivel sem beszélhetek. Az elnököt gyűlésre hívták, a többiek is elfoglaltak. Várnom keli, s ezt az időt arra használom, hogy szétnézek a faluban. Szalma- és cseréptetős házak előtt állok meg, amelyek magukban véve is Szilice múltját és jelenét idézik. Közben fiatalokkal és idősebbekkel beszélek. Tőlük tudok meg egyetmást. Az idősebbek a múltról, a fiatalabbak a jelenről beszélnek. A falu kulturális életéről azt mondták, hogy a jól végzétt munka után jólesik a pihenés, ők pedig jó munkát végeznek. Szeptember óta az egész falu a kollektív gazdálkodás útjára lépett. Munkaegységeik értéke is a legmagasabbak közé tartozik a járásban. A munka utáni örömteljes szórakozásra is alaposan rászolgálnak. Egyesek moziba, mások a televízió adásaira járnak. A helyi tömegszervezetek és az iskolák is gyakran rendeznek kulturális műsort, vendégszereplők is felkeresik a falut. Kulturális életre tehát bőven nyílik lehetőségük. S e lehetőséget a falu lakói kihasználják. Minden kulturális rendezvény telt házat vonz. Önerejéből legtevékenyebben a CSISZ helyi szervezete dolgozik. A CSISZ fiataljai jelenleg is készülnek, Kónya József, Éles Marika menyasszonyi fátyla című színművét tanulják, karácsonyra szeretnék bemutatni. Természetesen nem marad le a CsemadoJ: helyi szervezete sem. A Csemadok tagjai a napokban zenekart alakítottak, és most minden erejüket zenekaruk tökéletesítésére fordítják. ^ Szilicén tehát nemcsak mozit, kultúrházat, több televíziós készüléket — önálló zenekart is találunk. Szép ez a fejlődés. Benéztem az iskolába is, ahol nyolc tanító több mint 150 gyereket tanít. 4 — Mit csinálnak a tanulók, milyen a kulturális életük? — érdeklődtem. — Nálunk — kaptam a választ, — a tanulók is önerejükből teremtik meg a maguk szórakozását. Színházat játszanak, táncolnak, szavalnak. Az utóbbi időben iskolásaink háromszor rendeztek hosszabb-rövidebb kulturális műsort. Most új fellépésre készülnek. A szövetkezet által építtetett kultúrházról az iskolában is tudnak. Ezzel kapcsolatban úgy nyilatkoztak, hogy a falu lakói örülhetnek szövetkezetük jó példájának. Ezt egyébként Hajdú András, a szövetkezet elnöke is megerősítette, aki a gyűlést megszakítva jött, hogy negmutassa kultúrházukat. Többek között ezeket mondta: — A kultúrház, ha sok fáradságba is került, mindent megér. Tagjaink büszkék lehetnek rá. — Hogyan határozták el a kultúrház építését? — teszem fel a kérdést. Erre az elnök ezeket mondta: — Szövetkezetünkben már régebben felvetődött az a gondolat, hogy jó lenne olyan klubhelyiségeket létesíteni, ahol a szövetkezet dolgozói szórakozással töltenék munka utáni idejüket. Erre a célra nagyszerűnek ígérkezett a falu középén lévő megkezdett, de be nem fejezett építkezés, amit mi most a tagok beleegyezésével kultúrházzá „varázsoltunk." Tulajdonképpen ennyi kultúrházunk, vagy ahogy többen mondják: üzemi klubunk története. Az elnök szavai után hirtelenében magam sem tudtam, hogy kultúrház vagy üzemi klub-e, ami Szilicén épült. Alaposabb szemlélődés után azonban egyértelműen állapítottam meg, hogy Szilicén a szövetkezet az üzemi klub szerepét betöltő kultúrházat épített. Mert mi más egy kétszáznegyvenezer korona költséggel épült a kultúra céljait szolgáló épület, ha nem kultúrház? Szilicén nem egy vagy két, hanem öt helyiségből álló egész épület a kultúra céljait szolgálja. Itt lesz a szövetkezeti iskola, itt rendezik be a könyvtárat, az olvasótermet, valamint a billiárd, sakk, asztalitenisz és más szórakoztató játékok céljaira megfelelő termet. A berendezés a 4300 koronás televíziós készüléken kívül 28 000 koronába került. Ez magában is kifejezi, hogy milyen igényes és jól berendezett kultúrházuk van a szilicei szövetkezeteseknek. A fenti kérdésre, hogy mi vezette a szilicei szövetkezeteseket kultúrház építésére, Hajdú András később még ezeket mondta: - Szeretjük a kultúrát, a szórakozást. A kultúrház építésekor azonban elsősorban az ifjúságra gondoltunk. ö értük csinálunk mindent. Hadd legyen hol szórakozniok, hadd érezzék magukat nemcsak a városban, hanem a falun is jól. írásunk elején említettük, hogy Szilice lakói valamikor egyetlen kútból nyerték a vizet. Ma természetesen ezen a téren is megváltozott a helyzet. Ma már nem egy, hanem számos kútja van a falunak. Rövidesen azonban a maitól is jobb. lesz a vízellátásuk. 1960-ban vízvezetékhálózatot építenek, amely munkára a kerületi nemzeti tanács eddig már kétmillió koronát irányzott elő. Szilice lakói a vízvezetékhálózat felépítésével ismét hatalmas lépést tesznek a kultúráltabb élet felé s példájukkal az eddigitől is jobban bizonyítják majd, hogy érdemes kollektíván gazdálkodni, a haladás útján járni. Balázs Béla. vi z* q y úr Nagy út ez a mienk, széles nagy út, Össze köti a várost a falut, Két oldalt gyepes árkai vannak, Nyoma sincs már ott büzlö iszapnak. Nagy út ez a mienk, messzire ér. Autó járja és paraszt szekér, Tarisznyás munkás, s gyár kormát nyelő Mérnök, — és sok más útegyengetö. Nagy út ez a mienk, a tágul egyre, J Belé fut minden dülö-út, mezsgye, S míg porát verjük rajta haladva, Felnevetünk a ragyogó napba. • S a r.ap az útra lecsodálkozik; Dalos kedvünk nem szűnik, nem kopik, S nincs pocsolyánk, nincs az útnakť sara, J Eljutunk rajta, — biztosan el — haza!

J Küzdelem a fethök fölött (ZÄPAS) NAD OBLAKMI) Fordulatos, drámai jelenetekkel váltakozó, derűs életvidám történet A. Ribakov szovjet rendező filmje, melyben különös környezetbe — a próbarepülők világába helyezi a történet színterét. Hőse a hivatásának élő fiatal Alekszej Kosztrov volt hadipilóta, a Szovjetunió Hőse, akinek egyedüli életcélja, hogy próbapilóta lehessen, ő próbálhassa ki a Szovjetunióban készülő újabb és újabb, tökéletes gépóriásokat, lökhajtásos repülőgépeket. Kosztrov minden egyéni érdekét feláldozza, hogy hivatásának szentelhesse életét. Éppen ezért eleinte nem talál megértésre fiatal feleségénél Nyinánál, az újdonsült orvosnőnél. Ha egy időre elválik is életútjuk, ismét egymásra találnak és lassan mindenük meglesz a harmonikus családi élethez. Nyina több megértéssel viseltetik férje iránt és Alekszej is eléri célját — első pilóta lesz egy új lökhajtásos repülőgépen. Kockázatos egy próbarepülő élete, de az izgalomnál is nagyobb, fennkölt cél fűti Alekszejt és társait — hazafias ügy szolgálata. Maga a szokatlan idegen környezet, valamint a suhanó acélmadarak nem. sokat mondanak a nézőnek. Annál inkább leköti figyelmét a Kosztrovházaspár alakja. Szerények, mint általában a szovjeft emberek és mégis micsoda lelki szépség jellemzi őket. Kosztrov — mosolygó fiatalember, aki nem is engedi sejtetni, hogy a Szovjetunió hőse, kommunista, ki társainak igazi barátja és tanácsadója, a bürokráciának ostorozója. Nem papírhalmazon keresztül nézi az embereket, lianem él5 embereket lát és megértéssel, érző szívvel viseltetik irántuk. Nyina is élő figura, igazi asszony. Szenvedélyes féltő aggódása, s néha a férjével szemben támasztott önző követelései — pszichikai beállítottságából erednek. És mégis igazi szovjet aszszony, aki érzi férje életveszélyes hivatásának társadalmi fontosságát. Sem a szövegkönyv, sem a rendezés nem mentes a hibáktóL Egyes epizódok nem tudják szétfeszíteni a séma kereteit. A két fő hős Alekszej (V. Szafonov) és Nyina (L. Sagalova) alakja a történet előterében azonban a film több fogyatékosságát ellensúlyozza. A nemzeti bizottságoknak a kulturális munka fejlesztése terén elért eredményeivel nem lehetünk teljesen elégedettek, mert még sok hiányossággal találkozhatunk ezen a szakaszon. A népművelési munka feladatait nem mindig értékelik kellően és sok esetben megtörténik, hogy nemIzeti bizottságaink a népművelési munkát a gazdasági szervező feladatok mögé szorítják. De ugyanakkor arról is szép példákkal dicsekedhetünk. hogy számos nemzeti bizottság jó kulturális és népnevelő munkával lényegesen befolyásolja a gazdasági eredményeket. A nemzeti bizottságok akciótervei Városaink és falvaink kulturális életének további fejlesztésében lényeges szerepet játszanak a nemzeti bizottságok akciótervei, amelyek az utóbbi időben a nemzeti bizottságok és a lakosok közös ügyévé váltak. A lakosokkal történt megbeszélés után a nemzeti bizottságok nemcsak a gazdasági feladatokat vették be akció-tervUkbe, hanem a dolgozók igényeinek kielégítését célzó feladatokat is. E feladatok között szerepelnek a kulturális kérdések, a kulturális intézmények kérdései, a könyvtárak ügye, az állandó mozi kérdése, a község kulturális életének fejlesztésével kapcsolatos feladatok, s végül a népi alkotó művészet további fejlesztését elősegítő intézkedések. A nemzeti bizottságok az akciótervek letárgyalása után azonnal megkezdték a nagy szervező munkát az akciótervben foglalt feladatok teljesítése érdekében. A nemzeti bizottságoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy ha szükség van rá és a dolgozók óhajtják, kiegészíthetik az akcióterveket, főleg a kulturális kérdésekkel kapcsolatos részt, hogy dolgozóink szükségleteit még jobban kielégítsék. Az állandó népművelési albizottságok feladatai Äz akciótervek népművelesi feladatainak teljesítése terén jelentős ieladat hárul a nemzeti bizottságok A NEMZETI BIZOTTSÁGOK FELADATAI A KULTURÁLIS É LET FEJLESZTÉSÉBEN állandó népművelési albizottságaira. Ezek az albizottságok, — amelyekbe a nemzeti bizottságok tagjain kívül »olyan tagok is beválaszthatok, akik érdeklődést mutatnak a kulturális munka iránt, — a nemzeti bizottságnak a kulturális munka feladatainak teljesítése terén legfőbb segítőtársai lehetnek. A jól dolgozó népművelési állandó albizottság nemcsak a falu kulturális életének irányítója s kezdeményezője, hanem munkatársai segítségével a faluban vagy a városban elősegíti a népművelési munka valamennyi ágának fejlesztését is: politikai és szakelőadásokat tarthat, kérdés-felelet esteket rendezhet, tudományos, népszerű előadásokat szervezhet, stb. Ezenkívül nagy szerep hárul az albizottságra a dolgozóknak a népművészeti alkotó munkára való megnyerése terén is. Hogy a népművelési állandó bizottság feladatait sikeresen teljesíthesse, a munkatársakból széles aktívát épít ki, amelybe bevonja a tanítókat, a kulturális dolgozókat, a népművelési intézmények munkatársait, az ifjúságot, a nőbizottságot, stb. A kulturális élet fejlesztésének kérdéseit a nemzeti bizottságok ülésein kell letárgyalni A népművelési állandó albizottság, mint a nemzeti bizottság szerve, az előbb említett feladatokat nem yégezheti egyedül. Az állandó albizottság, mint kezdeményező és szervező szerv jelentős szerepet játszik a község népművelési munkájának fejlesztésében, de nem rendelkezik döntő jogkörrel. Ez azt jelenti, hogy az elvi kérdésekben, amelyek a kulturális munka további fejlesztésére vonatkoznak, valamint a népművelési ' munka anyagi és pénzügyi biztosításának kérdéseiben az ügy fontossága szerint a HNB tanácsa dönt. Az elvi kérdéseket különben is mindig a nemzeti bizottság ülésein kell letárgyalni, mert ezekről a kérdésekről kizárólag a nemzeti bizottság, az államhatalom helyi szerve jogosult határozni. Ezért a község életének egyenletes fejlesztése szempontjából elkerülhetetlenül szükséges, hogy a nemzeti bizottság a gazdasági kérdések mellett a kulturális színvonal emelkedésével öszszefüggő kérdéseket is letárgyalja. A népművelési munka fejlesztésének járási irányítása A népművelési munka közvetlen irányításáról és szervezéséről többnyire a HNB-k, azok szervei és intézményei gondoskodnak. Ezek kezídeményezésén és a kulturális életről való gondoskodásán kívül a kulturális élet fejlesztésére döntő befolyást gyakorol a járási nemzeti bizottságok népművelési szerveinek munkája, továbbá a járási népművelési intézmények rendszeres módszertani és tanácsadó segítsége (járási kultúrház, járási népkönyvtár). A JNB-k feladata, hogy a kulturális élet fejlesztése terén eszmei szempontból helyesen irányítsák a HNB-kat és hogy népművelési intézményeik útján elősegítsék a HNB-k kulturális munkáját. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy helytelen lenne, ha a falu kulturális munkáját a HNB megkerülésével a JNB irányítaná. A könyvtárak a nemzeti bizottságok intézményei Ma már a legkisebb községben is találhatunk könyvtárat. Ez lényegében a község népművelési munkájának további fejlesztését szolgálja. A könyvtárak a nemzeti bizottságok intézményei. Ebből ered, hogv a nemzeti bizottságoknak gondoskodniok kell a könyvtár anyagi biztosításáról és olyan felügyeletet, ellenőrzést kell gyakorolniok a könyvtár felett, amilyet a hatáskörükbe tartozó bármely üzem, vagy intézmény felett gyakorolnak. Az illetékes állami szervek, amelyek népkönyvtáraink munkáját irányítják, a magasabb fokú nemzeti bizottságok iskola és kalturálisügyi szakosztályai, valamint a magasabb típusú népkönyvtárak útján gondoskodnak a módszertani segítségnyújtásról és arról, hogy a népkönyvtárak s könyvkölcsönzők könyvalapját értékes és megfelelő könyvekkel egészítsék ki. A könyvalap, valamint a helyi népkönyvtár berendezése a HNB tulajdonát képezi. A nemzeti bizottságok kötelessége, hogy a járási népkönyvtár felügyelőjével együtt megfelelő személyt válasszanak ki a könyvtárosi tisztre és hogy a könyvtárt megfelelő helyen helyezzék el. Gyakran megtörténik, hogy amikor könyvtárost keresünk, egyenesen a tanító után megyünk. Ez helytelen, mert a községben a tanítón kívül találhatunk olyan embert, aki szintén szereti a könyveket, aki szintén vonzódik a könyvekhez. Természetesen, ha a tanító szívesen elfogadja a könyvtár vezetését, rá kell bíznunk azt. A könyvtáros kiválasztásánál nagy gonddal kell eljárni, mert bizony gyakran előfordul, hogy a könyv, e legdrágább kirfcs, a lámpás, mely megvilágítja az emberek életét, nem kerül el az olvasókhoz. Miért? Gyakran azért, mert a nemzeti bizottság, mihelyt valakire rábízza a könyvtár vezetését, tovább már nem gondoskodik a könyvtárról. A módszertani segítséget a könyvtárosnak a járástói kellene kapnia. De sokszor ezt sem kapja. Ha a nemzeti bizottság kiválaszt egy könyvtárost, ezzel munkája még nem ért véget. A könyvtáros komoly munkát végez, és ezért jutalom jár neki. A könyvtáros és az olvasó a könyvek kiválasztásánál, valamint az olvasásnál nem akarnak megfagyni, — a könyvtárt fűteni, rendben, tisztán kell tartani, esetleg ki kell festeni, új állványokat, asztalokat, székeket rendelni, stb.; ez mind, mind a nemzeti bizottságok feladata. A hélyiség-kérdés is sok helyen égető. Sajnos gyakori eset, hogy a helyiség kérdését a könyvtár ússza meg a legrosszabbul. Ez helytelen, ezáltal az olvasók száma csökken. Számos nemzeti bizottságunk már megértette a könyvtárak küldetését, fontosságát és a községben megfelelő helyet biztosított számukra. A könyvtárosnak is rendszeresen kiutalják a könyvtár kezeléséért járó jutalmat. A nemzeti bizottságok nagy része már látja, hogy a könyvtár munkája a nemzeti bizottság szempontjából „kifizetődik." A könyvtáros olyan ember, aki mindig segíthet, részt vesz a község népművelési munkájában, irödalmi estek szervezésében, előadások tartásában, kérdés-felelet estek megrendezésében, stb. Sok szép példával találkoztunk már. Ez arra kötelez bennünket, hogy felhívjuk az összes nemzeti bizottság figyelmét, jobban gondoskodjanak a könyvtárakról, hisz saját vagyonukról van szó. A nemzeti bizottságok pótköltségvetése 1957. január 1-én lépett életbe a 25/1957. számú költségvetési törvény. Ez a törvény irányelveket tartalmai a nemzeti bizottságok pótköltségvetéséről. Ha a nemzeti bizottság a tervezettnél nagyobb bevételt ér el, vagy bizonyos összeget megtakarít a költségvetési kiadásokon, de ugyanakkor tervezett feladatait teljesíti, pótköltségvetést készíthet. így a nemzeti bizottságok további feltételeket teremtenek körzetük gazdasági és kulturális fejlesztésére. Az alacsonyabb fokú nemzeti bizottság pótköltségvetését a magasabb rokú nemzeti bizottság tanácsa hagyja jóvá. Ugyanakkor intézkednek aziránt is, hogy a pótköltségvetés fel nem használt eszközeit átvigyék á következő évre. A pótköltségvetés segítségével d nemzeti bizottságok hatalmas beruházási jellegű gazdasági és kulturális tevékenységet fejthetnek ki. Ezért a pótköltségvetések a nemzeti bizottságok akciótervének alapját ké-> pezhetik. KÄRPÄTHY JÚLIA, ÍJJ SZÖ 7 * 1958. december 11.