Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-06 / 337. szám, szombat

& Szovjetunió—

USÄ közötti MEZŐGAZDASÁGI VERSEM A szovjetország születésének 41. évfordulóját ünnepli ebben az évben. Azt a nehézségekkel, vérrel, könnyekkel, de diadalmakkal, győzelmekkel teljes 41 évet, melyben gyarapodott, erősödött és megedződött a szovjet állam gazdasági hatalma. A szocialista gazdaság pillérét képező nehézipar fejlődése a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fellendülését is lehetővé tette. A szovjet állam ma ott tart, hogy az egy lakosra eső főbb mezőgazdasági és állattenyésztési termékek termelésében belátható időn belül felülmúlja a legfejlettebb tőkés államot, az USÁ-t és békés gazdasági versenyben bizonyltja be a szocialista rendszer fölényét. E nagy jelentőségű gazdasági verseny alapja a Szovjetunió mezőgazdasági termelésének, nevezetesen a gabona, tej, tojás, hús termelésének nagyméretű fokozása és az ön' költségek állandó csökkentése. E téren nagy ösztönző erővel hatottak a párt és kormány rendkívül fontos határozatai a parlagon heverő és szüzföldek megműveléséről, a kolhozrendszer • további fejlesztéséről, a gép- és traktorállomások átszervezéséről, továbbá nemrégen a kötelező állami beadásoknak, valamint a GTÄ-k munkája természetbeni díjazásának eltörléséről. A szűzföldek és parlagon heverő mezőgazdasági földterületek megművelése nagymértékben bővítette a szovjet mezőgazdaság vetési területét. 15 millió hektárral bővült a szovhozok szántóterülete, úgyhogy az általános vetésterületek kétszeresen, a gabonaföldek pedig háromszorosan gyarapodtak. Elemezzük a Szovjetuniónak a legfőbb növényi és állattenyésztési termékek termelésében elért eredmé(SAJTÖSZEMLE) nyeit, s hasonlítsuk össze az USA eredményeivel. Míg az 1954—1957-e$ években a jnezőgazdasájji termények általános termeshozama a Szovjetunióban évente átlagosan 7,1 százalékkal növekedett, az USA-ban csak 1,1 százalékkal. A Szovjetunió terméshozama búzában két- és félszeresen, cukorrépában háromszorosan múlta felül az amerikai szinvonalat, más fontos termékekben pedig egyre jobban megközelíti. Az állattenyésztési termékek termelése is nagy lendületet vett. A legutóbbi négy év alatt (élősúlyban számítva) 6 millió 800 ezer tonna húst és

1 zsiradékot (26 százalékos növekedés), 23 és félmillió tonna tejet és tejterméket (71,5 százalék), 246 ezer tonna gyapjút (24 százalék) termelt a szovjet mezőgazdasá

g. Tejtermelése tav

aly elérte az

" USA Termejésén"élT

"95 'százalékát A

z álla

tj eredetű zsiradékok termelésébe

n jóval felülmúlta aj. Egyesült

. Államokat és két és félszer annyi gyapjút termei. Az USA utolérése a legfontosabb mezőgazdasági termékek egy lakosra eső termelésében nem könnyű feladat, hisz ez azt jelenti, hogy az 1960—61-es években az 1956. évi 6 millió 600 ezer tonnához viszonyítva 20—21 millió tonna húst kell termelnie a Szovjetuniónak. Tejtermelésének pedig 49 millió tonnáról 70 millióra kell felszöknie. Hogy milyen sikeresen halad előre a szovjet mezőgazdaság a kitűzött úton és hogyan viszonyul termelésének növekedése az USA-éhoz az egyes termékeknek egy lakosra eső menynyiségében, az kitűnik az alábbi táblázatokból. Lássuk előbb a vetésterületek növekedésének lendületét néhány évtized folyamán. Vetésterületek (millió hektárban) Vetési terület összesen i * » 1913 Szovjetunió: 118,2 USA: k , 120,2 A gabonafélék vetési területe: Szovjetunió: • !>•<! 104,6 USA: ifiíjgii 82 Megjegyzendő, hogy tavaly a Szovjetunióban 124 millió, az USA-ban pedig 66 millió hektáron termesztettek gabonát. S most nézzük, hogyan növekedtek a gabonaterületek terjedelmével egyidejűleg a hektárhozamok. A Szovjetunió és USA általános gabonatermelése (1950 — 100%) 1953 1954 1955 1956 Gabona: Szovjetunió: 101 105 131 157 USA: 101 102 105 105 1928 1950 1953 1956 113, 146,3 157,2 194,7 136,9 130,4 132,2 124,1 92,2 102,9 106,7 128,3 90,4 84,8 83,4 75,4 Búza: Szovjetunió: 133 136 152 217 USA: 115 97 92 98 Tavaly a Szo

vj

etuni

ó húzatermelŕse az 1953. évinek már~L40, az USÁ-jj viszont csak 81. Kanadáé p

edig csat; §4 százalék

át tett

e ki, s _ így, "a Szo vjetunió a búzatermelésben kétszer

esen fe

lülmúlta az USA-t. Gyors fe

jlődést ért el a Szovjetunió kukoricatermelése, am

ely 1956-ban az 1950. évjnek ä kétszerese _vsll. S nézzük most a legfontosabb állattenyésztési termékek termelésének állapotát: A fontos állattenyésztési termékek egy lakosra eső termelése (kg-ban) Termékek: 1937 1950 1953 Szov. : USA Szov. : USA Szov. : USA Hús: 17,8 71,0 26,8 90,0 30,5 Tej: 157,0 368,0 195,0 351,0 191,0 Állati zsiradékok: 1,8 7,4 2,6 4,9 2,6 Gyapjú: 0,6 1,6 1,0 0,8 1,2 1956 Szov. : USA 32,8 103,0 94,0 342,0 245,0 339,0 268,0 1957 Szov. : USA 36,0 97,0 4,6 0,9 3,4 1,3 4,2 0,8 3,7 1.4 335,0 7,1 0,8 MWm&sí"W žM&tM, A szovjet kormány egyik fontos intézkedése: A Föld-dekrétum, mely a parasztok millióit juttatta az életadó földhöz. Pályaudvar - autóbuszok részére A Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat Prešovban 11 millió korona költséggel korszerű autóforgalmi pályaudvart épít, amely a maga nemében egyedülálló lesz a köztársaságban. A pályaudvaron lesz egy kultúrterem, külön váróterem anyák, kisgyermekek és iskolások részére. Azonkívül hírszolgálattal, színes jelzőkészülekekkel és televízorral lesz ellátva. A peronok fedettek lesznek. (kp) A brnói vasutasok sikerei A bratislavai vasútigazgatóság brnói osztálya túlsúlyos vonatainak dolgozói novemberben is szép eredményeket értek el a tehervonatok megterhelésében. 535 túlsúlyos szerelvényt szállítottak 91227 tonna súlytöbblettel. Októberhez viszonyítva minden vonat megterhelését átlag 20 tonnával növelték. A brnói túlsúlyos vonatok dolgozói novemberben körülbelül 60 túlsúlyos szerelvényt takarítottak meg a vonatok normán felüli megterhelésével. Hogy kinek a javára dolgozik az idő a fő állattenyésztési termékek termelése további növelésében, ékesszólóan bizonyítja a feltüntetett táblázat. A szovjetország gazdasági virágzásának teljében él. Nem kétséges, hogy a legközelebbi két-három éven belül maga mögött hagyja a legtekintélyesebb tőkés nagyhatalmat, _az Egyesült Államokat. Ez bizonyítja legjobban a szocialista gazdasági rendszer nagy fölényét, valamint az új, igazságosabb társadalmi rendszert építő népek őszinte béketörekvését. A szovjet mezőgazdaság egyik legfontosabb problémája napjainkban a munka termelékenységének további nagyméretű fokozása és ezzel párhuzamosan a termékegységekre eső önköltségek csökkentése, ami győzelmének alapja a Szovjetunió — USA békés versengésében. A párt Központi Bizottsága például jelenleg a cukorrépa négyzetesfészkes termelési módszerének bevezetéséről tárgyal, mely az olcsóbb és nagyobb termelést van hivatva elősegíteni. A Kommunyiszt és a Voproszi ekonomiki című szovjet folyóiratokban megjelent több anyag alapján összeállított néhány szemléltető adattal a szovjet mezőgazdaság fejlődésének további távlatait kívántuk megvilágítani, s egyben segítséget nyújtani propagandistáinknak és agitátorainknak. L. L. jA smíchovi vagongyár dolgozói teljesítették az ötéves terv harmadik évének feladatait Á Praha-Smlchov-i Tatra Vagongyár nemzeti vállalat dolgozói december 2-án mind a termelés nyersértékét, mind az árutermelést tekintve teljesítették az egész évi feladatokat. Két nappal ezelőtt teljesítették az egész évi kiviteli tervet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítése lehetővé teszi, hogy ez idén terven felül kilenc gyorsvonati kocsit, három villamost, három áramelosztót és négy különleges vagont gyártsanak. Ehhez járul a pótalkatrészek és a további ipari készítmények nagy száma. Népgazdaságunkat húszmillió korona értékű áruval gazdagítják. Már 1951-ben egészközségi lett a tőrei szövetkezet. Ma már 800 hektáron gazdálkodik és a nyitrai kerület EFSZ-ei között mindig až elsők között van. A szövetkezetesek jó gazdálkodásáról bevételeik is tanúskodnak. A legnagyobb bevételeket az állattenyésztés biztosítja. 1964-ben mác 1000 sertést akarnak hizlalni. Képünkön a 400 malac számára önsegéjjyel épített istállókat láthatjuk. I. Gašparík (ČTK) felv. i • .

..gamsxssaa í*5 i: í ; i i

. ^ NEM TITOK—VALÓSÁG Már számtalan szövetkezetes, tehéngondozó tette fel a kérdést: mi a titka annak, hogy a királyhelmeci járásban atermelésben az adott lehetőségek mellett a perbenyíki szövetkezet éri el a legszebb eredményeket. Lássuk csak, mit mond erre Kondás József elvtárs, a perbenyíki szövetkezet elnöke. — Ha a tejtermelésben elért eredményekről beszélünk, figyelembe kell vennünk az 1952. évet, amikor összpontosítottuk a szarvasmarhát — mondja Kondás elvtárs. — Nem volt egyszerű — folytatja, — mert nem voltak tapasztalataink s így az állattenyésztésbe jelentkezett dolgozókra volt bízva, hogyan választják ki a norma szerint megállapított 14—14 fejőstehenet, amelyeknél mind a gondozást, mind pedig a fejést kellett végezniök. A jutalom 100 liter tej kifejése után 2,40 munkaegységben volt megállapítva. A fedeztetés után 1, a vemhesség megállapításáért 1, a borjazásért 1 és a borjú felneveléséért 3 munkaegység volt meghatározva — tájékoztat Kondás elvtárs. Megtudjuk, hogy kezdetben csak két gondozó vállalkozott a meghatározott feltételek mellett, vagyis 28 tehénnél j vezették be a hasznosság szerinti ér- \ tékelést. A többi gondozók darabszámra dolgoztak. Egy év múlva a többi teheneket is feljavították s ott is ezt a munkajutalmazást vezették be. Az eredmény kielégítő. Míg a járás többi szövetkezetében 100 liter tej előállítása 3,80 és 4 munkaegységbe kerül, addig Perbenyíken 2,40-be. Ez pedig anynyit jelent, hogy jelentős megtakarítást érnek el a termelési költségeknél s a tejhozam állandóan növekedik. Ma Perbenyíken az egy tehénre eső tejhozam 2600 liter

w — Egyúttal azt is elárulhatjuk: — szögezi le Kondás elvtárs — hogy ez lesz az első év, amikor szálastakarmányokat etetünk a fejőstehenekkel. Perbenyíken eddig, vagyis már hat éve csak siló-, szalma- és abraktakar-. mányokat etettek. Igaz, silójuk mindig bőven volt és jó minőségű. Ebben az évben tehenenként 5 kg silótakarmányt biztosítottak minden napra. Hogy mit terveznek? Kondás elvtárs erre is megadja a választ. — A törzsállomány feltöltését úgy valósítjuk meg, hogy csak azoknak g teheneknek a borjait állítjuk be továbbtenyésztésre, amelyeknél legalább 3000 liter tejhozamot érünk el. Ezen célkitűzések megvalósításához nem fér kétség, mert ahol olyan dol-; gozók vannak az állattenyésztésben, mint K. Szabó János, Tóth Mihály, Sá, pos Lajos és Pirigyi Pál, minden feU adat megvalósítható. A felsorolt gondo-* zók a gondjaikra bízott 16 tehéntől már október végéig 26, 28, és 29 000 liter tejet fejtek. Ez nem csekélység, de szépen van munkaegységük is. A meg» nevezett hónapig valamennyi 700 mun* kaegységen felül dolgozott le. Ez pe* dig annyit jelent, hogy az évzáró gyű* lésen szép osztalék üti a markukat. Gondoljuk, ennyi elég is lesz egyelőre a perbenyíki EFSZ tejtermeléséről. Ahol esetleg kétségbe vonnák az eU mondottak valóságát, forduljanak bizalommal Kondás elvtárshoz, aki szívesen ad bővebb magyarázatot. Mindenesetre igen ajánlatos volna, ha á királyhelmeci járás szövetkezeteiben alaposan foglalkoznának ezzel a kérdéssel. - ki Ml A NÉVLEGES (nominál) BÉR, A REÁLBÉR ÉS AZ ALAPBÉR? A párt levelének megvitatásakor nagyon gyakran felvetődik a névleges és a reálbér növekedésének kérdése. A levél szerint gazdaságunk továbbfejlődése megteremti az átlagos névleges bérek emelkedésének feltételét. Az elkövetkező két esztendő során, az ideihez viszonyítva, több mint 7 százalékkal, azaz átlagban havi 10 koronával kell növekednie a munkások névleges bérének. A levél azt is kimondja, hogy a névleges bérek növekedésével együtt növekszenek majd a reálbérek is. Mivel ez a két fogalom dolgozóink körében nem elég világos, és gyakran ad okot félreértésre, megmagyarázzuk, mit értünk a névleges és a reálbér fogalmak alatt. A munkás havi keresetét, amelyet a ledolgozott munkaidőért, vagy szakmánymunka elvégzéséért kap, névleges bérnek nevezzük. Nálunk az utolsó négy év alatt átlagosan 57 koronával növekedett a névleges bér és tavaly már elérte a havi átlagos 1292 koronát. A névleges bér magában azonban nem fejezi ki az életszínvonalat. Ahhoz, hogy az életszínvonal fokát meg tudjuk határozni, okvetlenül szükséges ismerni a reálbért is. A reálbér a munkás bérének áruban, szolgálatokban kifejezett értéke. Hogy jobban érzékeltessük e két fogaiom különbségét, konkrét példát említünk: Magyarországon, az infláció idejében Í946 ban szinte óráról-órára növekedett a munkások és az egész lakosság névleges bére. Vele együtt növekedett a reálbér is? Nem. A muftkás keresetéért napról napra kevesebb árut vásárolhatott, vagyis reálbére rohamosan csökkent, egészen a forint bevezetéséig. A kapitalista világ példáján is világosan láthatjuk ezt a különbséget. Az ipari és élelmiszercikkek árának állandó növekedése idézi elő leggyakrabban a reálbér csökkentését, de rendszeresen előfordul a névleges bér csökkenése is. Ha ma egy olaszországi munkás havi munkabéréért mondjuk 100 kg kenyeret vehet és I holnap már csak 80 kg-ot, úgy azt mondjuk, hogy csökkent a reálbére, I mert emelkedett a kenyér ára. Hiába I keres Franciaországban egy munkás I havonta átlag 30—40 ezer frankot, ha ez az összeg még minimális életszükségletei fedezésére sem elegendő. Pedig névleges bére magas. A kapitalista világban a napról napra növekvő árak a munkásság elszegényedését idézik elő. Azért folyik a bérharc, azért sztrájkolnak jogosan a kapitalista világ munkásai, mert reálbérükre támadnak, csökkentik azt, hogy még jobban kiszipolyozzák a munkást és még nagyobb hasznot vágjanak zsebre. Ezért a kapitalista rendszerben még a névleges bérek emelése sem jelenti sokszor a reálbér növekedését. Ha például az árak gyorsabban nőnek, mint a bérek, úgy a névleges bérek növekedésével egyidejűleg csökken a reálbér. Ebből is láthatjuk, hogy nem a névleges bér a legfontosabb, hanem a reálbér, vagyis egyszerűbben mondva az, mennyi árut tudok béremért vásárolni. A szocializmus táborában egészen más a helyzet. Itt a névleges bérek növekedése mindenképpen maga után vonja a reálbérek növekedését is. Hogy miért? Azért, mert sem nálunk, sem más demokratikus államban nem növelik, hanem csökkentik az ipari- és élelmiszercikkek árát. Mi az utóbbi években hatszor csökkentettük az árakat, vagyis ugyanannyiszor növeltük dolgozóink reálbérét. Számokban kifejezve a lakosság reálbére 1937-től tavalyig 135,8 százalékra, a névleges bérek pedig 164 százalékra nőttek. A munkások névleges bére 1953-tól 1957-ig átlagban 1138 koronáról 1292 koronára nőtt. De ugyanebben az időszakban lényegesen csökkentek az árak is. A reálbér ebben az esetben tehát gyorsabban növekedett, mint a névleges bér. A munkás béréért az árcsökkentés után sokkal több árut tudott venni, mint azelőtt. A párt levele értelmében a jövő két esztendő során is növelni fogjuk — mint mondottuk - (átlagban 100 koronával) a névleges béreket. Ugyanakkor 20 százalékkal növeljük a reálbéreket is (árcsökkentéssel). Ehhez azonban lényegbevágóan fontos, hogy rendet teremtsünk végre a normázások körül, amely feladatot éppen a munkabérrendszer átszervezésével érhetjük el. A névleges bérek és a reálbérek további növekedése tehát a munkatermelékenység növekedésétől 'függ, mert ez az életszínvonal •emelkedésének egyetlen lehető módja. A munkabérrendszer átszervezésével kapcsolatban szó van még egy harmadik fogalomról is, az alapbérről (Az alapbér a névleges bérnek az a része, amely a felépítményeket, prémiumokat leszámítva a tarifaosztály alapját képezi.) Az alapbér (tarifabér) az utóbbi években mindinkább elvesztette mozgósító jellegét. Az üzemekben különféle felépítményekkel mindinkább csökkent az alapbér részaránya a névleges bérben. Az egyes iparágakban dolgozó munkások alapbére alig haladta meg az ötven százalékot a névleges bérben. Vagyis a munkás részére nem az alapbér volt a fontos, hanem a teljesltménynorma túlteljesítése, mert az ezért járó bér gyakran az alapbér kétszeresét is meghaladta. Az új munkabérrendszer bevezetése után az alapbér részaránya a névleges bérben lényegesen növekszik és eléri a 80-85 százalékot. Ez a munkatermelékenység növelését vonja maga után. Ma még sok üzemben 300-400 százalékra is teljesítik a teljesítménynormákat és ez odavezet, hogy mellőzik a minőség kérdését. A műszakilag indokolt normák bevezetése után és az alapbér részarányának növelése után már nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget is szem előtt fogják tartani a dolgozók. Az alapbér részarányának jelentős növekédése a névleges bérben megköveteli a szakképzettség fokozását is, hogy a munkások magasabb bértarifa osztályba kerülhessenek. Horváth Sándor ÜJ SZÖ 5 * 1958. drcomhpr 6. 1