Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-25 / 356. szám, csütörtök

Drága Jani bácsi! KARÁCSONY ESTE VAN! Most fejeztük be az ünnepi vacsorát — édesanyám, édesapám és én, egyetlen gyermekük. A szoba sarkában a. gyönyörűen jeldíszített karácsonyfa csillog, jóleső meleg van, boldogok vagyunk, igazán boldogok és mégis... mióta felvillantak a fenyőfa gyertyái, mindhármunk szeme könnyben úszik. Önre gondolunk. Önre, aki nélkül ezt a karácsonyt szüleim a legmélyebb gyászban, nélkülem tölthet, né k el. Annyiszor mondtam már, hogy köszönöm... és Ön annyiszor simogatott meg mosolyogva: Ugyan fiam, szóra sem érdemes, kötelességem volt, hiszen emberek vagyunk! Mégis úgy érzem, hogy ma, ezen az áhítatosan szép napon, a szeretet ünnepén írnom kell Önnek! Alig három hete történt. A téli ég szürkülni kezdett, de a tavon egyre erősödött a vidáman korcsolyázó gyermekek lármája. Köztük keringtem én is. Ügy éreztem, röpít a gyenge szél és siklottam beljebb, egyre beljebb... Egyszerre kiszaladt a lábam alól a csillogó tükör és elmerültem a jeges vízben. Jani bácsin kívül nem volt felnőtt a parton; szerencsémre két kis fiát hazahívni jött ki. Meglátta, hogy elmerültem. Nem tud úszni, egy kicsit mindig félt a víztől és mégsem gondolkozott egyetlen pillanatig sem. Meg akart menteni! Miért tette? Talán eszébe jutott két kisgyermeke és egy pillanatra őket látta a szörnyű veszélyben? De hiszen, ha rájuk gondolt volna, a józan ész épp az ellenkezőjét diktálta volna abban a pillanatban: kinn maradni a parton, ki tudja, milyen mély a víz és gyermekei árván maradhatnak! Szerencsénk volt! Mindkettőnknek' szerencséje. Életben maradtunk. Engedje meg, drága Jani bácsi, hogy legalább gondolatban megcsókolhassam a kezét és fogadja szívből jövő hálánkat. Fogadom Önnek, hogy szüleimnek engedelmes, jó gyermeke leszek, mert rájöttem, milyen bánatot hozhatott volna rájuk, de még az Ön családjára is könnyelműségem. Két kisfiának üzenem: Legyetek büszkék, nagyon büszkék az Édesapátokra! Szívből köszönti szeretteivel együtt; KOVÁCS PÉTER 6. osztályos tanuló A. Kononov: A szép róka LENIN NAGYON szeretett vadászni. De csak ritkán tehette, mert nem volt rá ideje. Talán azért tévesztett olykor célt a lövése. Ez a körülmény azonban nem rontotta el mulatságát. Lenint egyszer barátai vadászatra hívták. Tél volt, szép zúzmarás. fagyos nap. Zászlőcskás hajtóvadászatot rendeztek. Az erdő körül, amelyben rókalyukat találtak, vörös zászlócskákat függesztettek ki. Azután a vadászok elfoglalták helyüket. Vlagyimir Iljics egy hatalmas fenyő mögött állt. Valahol a távolban kutyaugatás hallatszott, aztán lövés dördült. Lenin puskával kezében várakozott. Gyönyörű szép volt a csöndes erdő. Egyszer csak egy egészen fiatal fenyő elé surrant egy róka. Körülnézett, kinyújtotta nyakát — szimatolt. Szőre hosszú, gyapjas, gubancos volt. Különösen pompás volt vastag, bozontos farka. Amikor a róka meglengette, sárga szikrákat szőrt. A róka nem látta Vlagyimir Iljicset, mert a fenyő mögött állt. A. róka hirtelen előugrott és megállott. Hallgatózott. farkát csóválta és nagy, sötét szemével nyugtalanul nézett maga elé: megérezte az embert. Abban a pillanatban könnyű szellöcske meglengette a Lenin melletti zászlócskát. A róka megijedt és visszaugrott... Öreg vadász rohant Lenin felé és dühösen mondott valamit: Föld felé tartott fegyverrel állt előtte Lenin. — Miért nem lőtt? Hisz maga előtt volt a róka. Vlagyimir Iljics! Lenin mosolyogva válaszolt: ,.Sajnáltam, túlságosan szép volt." Eszti néni karácsonyfája Megjött már a Télapó, Hófehér bundában. Nagyon várták a gyerekek Minden iskolában. Én is vártam egész éven, Szívrepesve vártam, Mosolygó szép orcáját Magam előtt láttam. Havas fehér szakálla Hosszú, mint a kender: — Honnan tudtad a nevemet Te, jó, öreg ember? Így felel Ő: — Egy levélben Édesanyád írta, S megígértem, megkeresem, Hol vár a kisfia. Köszönöm te, kedves apó! S míg csomagom bontom Azt a kezet, mely küldte Százszor megcsókolom. A paraszt és a borbély SZERB NÉPI ADOMA EGY PARASZTEMBER szamárháton fát vitt eladásra Budisinba. Meglátta a műhely előtt ácsorgó borbély. Tüstént meg is kérdezte a parasztot, hogy mennyiért adja el, ami a szamár hátán van. Mikor megegyeztek, a borbély lerakta a fát és el akarta venni a nyerget is, mert szerinte az egyesség úgy szólt, hogy mindent megvett, ami a szamár hátán volt, tehát a nyerget is. Embergyűrű vette körül a vitatkozókat és végül a parasztnak engednie kellett. Egy hét múlva a paraszt újra Budisinba járt fával. Mikor eladta, bement a borbélyhoz. Elbeszélgetett vele, végUl megkérdezte, mennyiért borotválná meg őt és a segédjét. Megegyeztek, a paraszt kifizette mindkét borotválás árát. Mikor megborotválkozott, kiment és bevezette a műhelybe a szamarat, és ráparancsolt a borbélyra, hogy borotválja meg, mert ez az ö segédje és kifizette a borotválás árát. A borbély savanyú képpel inkább visszaadta a furfangosan megszerzett nyerget, nehogy a város csúfja legyen, hogy szamarat borotvált. ; - CSRRR!CSRRR! i — az iskolacsen| gő hangosan bele! csilingelt a IV.A ' zsivajába, s hangjára egyszeriben csend telepedett az osztályra. A szőke, barna meg fekete fejek a könyvek fölé hajoltak. Várták, hogy megkezdődjék az első óra. Gyuszi a második padban azonban nem a könyvét nézte, hanem az üresen ásító helyet maga mellett: t— Már megint..; — mormogta bosszúsan és az ajtóra pillantott. Óda, ahol éppen lassacskán lenyomódott a kilincs, majd pedig alig látható, keskeny rés támadt. A résen nagy óvatosan bekémlelt egy huncut, fekete bogarú szempár és behallatszott egy kis megkönnyebbült sóhaj halk nesze: '—' Nno! Beértem mégis! — lélegzett fel az ajtóban Barta Misi és fürge kisegérként besurrant az osztályba. Egy szusszanatnyi idő múlva pedig már — mintha mi sem történt volna — mosolygós képpel ült be Gyuszi mellé a padba. — Éppen nyolcadszor jöttél későn ebben a hónapban. Ha meg a mozi- és szakköreikéséseket is hozzászámlálom, akkor... Ffüü! — és Gyuszi halkan, de jelentőségteljesen füttyentett egyet. Misi azonban csak megrántotta a vállát. — Hagyd már a csudába az egészet. Hiszen csak egy percet késtem. Láthatod. És a mozi vasárnap, meg a szakkör ... Hát... ott is csak egy perc volt az egész. Különben is... Am többet már nem is mondhatott, mert belépett a tanító elvtárs. Megkezdődött az őra, amely nem kisebb mm* Í0&fobKtoKtisshWjä tjussjojsjajäjsjoji itojomjäjaji

1 meglepetést tartogatott, mint azt, hogy szombat délben utazik az egész osztály, síelni a Gyömbérre, ahol már jó nagy a hó. Misi nem cserélte volna el ezt a kirándulást még akkor sem, ha valaki öt tábla mogyorós csokit, vagy egész tucat különleges nicaraguai bélyeget ígért volna helyette. * * * — Ugyan, ne szöszmötöijmár annyit azzal a síléccel! Siess egy kicsit! — sürgette hát Barta néni szombat délben a fiát és szinte kitolta a konyhaajtón. Dehát Misinek sem volt sürgős. A kapuban kényelmesen dudorászva megállt, szorosabbra húzta a szélkabátja övét, barackot nyomott Sajó kutya fejére és csak aztán indult útnak. Hiszen az állomás alig néhány lépés. Futva egy jó perc alatt odaér! Csak anyu olyan ijedős ... De ... mi ez ? Mi zakatol olyan hangosan? Hát persze! A vonat! Mindjárt beér az állomásra. Most már aztán futás! És Misi úgy nekiiramodott az állomás felé kanyargó lejtőnek, mint a nyúl. Ügyesen átugrott egy pocsolyán, de akkor — az egyik siléc lepottyant a válláról. Egyenesen a latyak legközepébe. Misi vil- I lámgyorsan lehajolt érte, úgy ahogy lerázta rőla a sarat — nem soká tartott, egy perc volt csak az egész — és újra nekiiramodott. Elért az állomásra, lépcsőn fel, lépcsőn le, még húsz. még tíz szapora lépés. és máris a peronon lihegett. Ám a vonatnak hűlt helyét találta. Azt éppen 60 kerek másodperccel ezelőtt indította ki a pirossapkás forgalmista az Alacsony-Tátra hegyei felé. A vasparipa dohogása még hallatszott, de a sínek fölött már csak egy-két füstfoszlány táncolt a szélben. És valahol messze, a láthatár szélén hőkucsmás üstökével gúnyosan intett búcsút a vén Gyömbér. \ Misi, hogy ne kelljen ránéz- \ nie, lehajtotta a fejét és szi-' pogva sarkonfordult. A távó-1 lodó mozdony Pedig csúfon-1 dárosan pöfögte. — Egy perc! ] Egy perc! Egy perc! < : ESZTI NÉNI egyedül élt már Jegy évtizede faluvégi kicsi • házában, amelyet hatalmas ; gyümölcsfák vettek körül. Az •anyókának jó barátja volt • minőén gyermek. Gyümölcs: érés idején soha nem mászták •át "kerítését az alvégi fiúk, míg • volt a fán, adott ő minden : almára, szilvára éhes gyerímeknek kóstolót. Szerették is fia gyermekek. Gyakran meg: történt, hogy a fiúk, lányok ;egy-egy délután kigyomlálták • Eszti néni zöldségeskertjét, ívagv behordták a fáskamrába •a téli tüzelőnek szánt szenet. • Ilyenkor az anyóka finom kör; te-, pöszmétedzsemniel töl•tött palacsintával vagy ízle• tes piros, pufók fánkkal kíinálta meg kis munkásait. • Karácsony előtt egy délután • az iskola pionírqyűlésén KáSdár Kati azt ajánlotta, hogy •készítsenek egy szép kis ka• rácsonyfát a gyerekek barát: jának, Eszti néninek. Vala• mennyien hoznak néhány cuk• rot, és örömet szereznek a í jószívű, kedves anyókának. • Mindenki örült az ötletnek. Karácsony estéjén nagy pi: hékben, nesztelenül hullt a • hó. Az utca üres volt. Min• denki otthon tartózkodott, miikor kigyulladtak a gazdag ka• rácsonyfák gyertyái. És a fa • alól előkerültek az ajándékok. •Minden házban öröm, boldogság honolt, csak Eszti néni merengett szomorúan a régi ka<0 « K u H rácsonyokon, amikor még együtt volt a család, és hozzájuk is ellátogatott Télapó. Nagyot sóhajtott és arcán mosoly futott át, ahogy felidézte emlékezetében a régi karácsonyestéket. Előszedte • a megmaradt karácsonyfadíszeket, megsimogatta az aranyalmákat, az ezüstös fenyötobozokat, pirospettyes gombákat. Aztán a kezébe akadt a pici csengettyű, amely olyan kellemes üveghangon csengett. Megrázta, aztán még egyszer megcsengette. Lassan egész jó kedve támadt. De hallga csak, mi az? Kinn az ablak alatt is csengő csendül. Biztosan rosszul hallott. De nem, mert újra megszólalt. Ejnye, no, micsoda tréfát űz vele a képzelet? Öregesen felállt, kendőt terített magára és kicsoszogott. AZ AJTÓ ELŐTT szinte földbe gyökerezett a lába. Az üres virágállványon egy aranyos kis karácsonyfa nevetett rá ezüstösen, díszesen. Szivét nagy-nagy boldogság töltötte meg. A kapu felé nézett, amelyet a nagy sietségben tárva-nyitva hagyott Télapó. — No, biztosan solc a dolga — suttogta magában és kisietett, hogy becsukja a kaput. Ahogy kinézett a fehér utcára, meglátta, hogy nem is egy, hanem három kis Télapó siet hazafelé. SZŰCS BÉLA Jól nyisd ki a szemed Aki két percen belül megtalálja a két képen lévő különbségeket, annak jó megfigyelőképessége van. HA A KARÁCSONYFADÍSZEKEN LÁTHATÓ BETŰKET PÁRATLAN, MAJD PÁROS SORRENDBEN ÖSSZEOLVASSÁTOK, MEGTUDJÁTOK, MIT KÍVÁNUNK NEKTEK. SEGÍTSETEK A PILÓTÁNAK, HOGY A FÖLDRŐL A LEGRÖVIDEBB ÚTON ELJUSSON GÉPÉHEZ. AZ GYÖZ, AKI EGY PERC ALATT MEGTALÁLJA AZ UTAT ANÉLKÜL, HOGY KÉTSZER ÁTHALADNA AZ OT UGYANAZON SZAKASZÁN. £ M Ä