Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-25 / 356. szám, csütörtök

EGRI VIKTOR 60 EVES PUCCINI EMLEKEZETE forbáth Imre hatvanadik és Csontos Vilmos ötvenedik születésnapjának megünneplése után a szlovákiai magyar irodalom újabb évfordulót ünnepel: első irodalmi nemzedékünk reprezentáns egyénisége, Egri Viktor 1958. december 26-án tölti be életének hatvanadik évét Egri frói pályája a szlovákiai-magyar irodalom születésével egyidőben indul. Azon írók egyike ő, akikre az új megjelölést: a „szlovákiaimagyar író" elnevezést először alkalmazták. Már a húszas évek elején megjelennek első írásai: novellák, amelyek háborús élményeit tükrözik vissza. 1924-ban kiadják első regényét is, a „Rácsablakos ház"-at. Merész és ígéretteljes kezdés után gyorsan kibontakozik Egri szépprózai tehetsége. Néhány év alatt a legjobbak közé küzdi fel magát. A két háború közötti novellairodalmunkban Tamás Mihály és Darkó István írásaival együtt — esztétikai-műfaji szempontból — az ő novellái jelentik a felső szintet. A regény terén is a sikeres próbálkozók, úttörők közé tartozik. A „Fölkél a nap" és „Égő Főid" című regényeinél — ebben a műfajban — egészen a felszabadulásig nem produkált művészibbet, színvonalasabbat a szlovákiai magyar irodalom. Egri a felszabadulás előtti időben sem politikai, sem művészi téren nem jutott el a szocializmusig, a szocializmus politikai és művészi igazságainak hirdetéséig és vállalásáig. A felszabadulás előtt írt alkotásai a polgári humanizmus jegyeit viselik magukon. Az író ehhez a polgári humanizmushoz — s művészi síkon az annak megfelelő kritikai realizmushoz — legtöbb művében következetem maradt. Régebbi életművében csak itt-ott bukkanunk olyan alkotásokra, amelyek elhajlást jelentenek a polgári objektivizmus és a művészi öncélúság felé. Egri írásművészete a felszabadulás után bontakozott ki a maga teljességében. A Szovjetunió győzelme, a szocializmus igazságainak gyakorlati megismerése és a marxizmusleninizmus tanainak és világnézetének fokozatos elsajátítása tették képessé Egrit a valóság hitelesebb és művészibb megragadására, kibontakozó új életünk dialektikus fejlődésének ábrázolására. Egri úgyszólván a semmiből, út^törő elődök hiányában, példák és előzmények nélkül teremtette meg a szlovákiai magyar drámát, és ezzel harmadvirágzásba ért irodalmunkban új fejezetet nyitott. Drámái a szocializmus építésének legégetőbb problémáiba nyúlnak bele és a legaktuálisabb feladatokra világítanak rá. Dávid Teréz és Lovicsek Béla közelmúltban született, friss drámai alkotásai mellett eddig már nyolc sikeres Egri-dráma jelzi azt az új csapást, amelyet irodalmunkban éppen az ő alkotójuk tört. Köztük foglal helyet az a „Közös út", amely Egri számára a legnagyobb kitüntetést: az államdíjat is biztosította. Az egyre intenzívebbé váló drámaírói tevékenység nem akadályozza j meg Egrit abban, hogy időnként régi i alkotóterületén is hallassa a szavát. A felszabadulás után írt novellái és : regényei (Ártatlanok igazsága, Már- [ ton elindul, Tűrj, üllő) szintén a | szlovákiai magyar széppróza élvona- j lába tartoznak és a fiatal prózaírói j nemzedéknek példát nyújtanak, irányt i mutatnak. ! m

hatvanadik évét ünneplő író ' lelkes alkotókedve, bámulatos | termékenysége és művészi sokszínű- } sége visszatart bennünket attól, ' hogy Egrit és életművét már befe- ; jezett fejlődésű irodalomtörténeti ! jelenségként tárgyaljuk. Az említett \ tulajdonságok olyan erős alkotó : energiákat sejtetnek, amelyek még további meglepetésekre is képesek. Emberi és írói életútjának ezen a szép állomásán azt kívánjuk az ünnepelt jubilánsnak, hogy iránta érzett várakozásunkat igazi nagy művészi meglepetésekkel elégítse ki, olyanokkal, amelyek írójuknak és a szlovákiai magyar irodalomnak egyaránt díszére válnak és népünk jövőjének a szocializmus építésében hathatós szolgálatot teljesítenek. , (t. - s) A nagy muzsikus születésének 100. évfordulójára A haladó emberiség december 22-cn emlékezett meg Ciacomo Puccini, a nagy olasz zeneszerző születésének 100. évfordulójáról. Puccini dallamai meghódították az egész világot, amit müveinek milyen emberi és drámai tartalmán kívül az is nagymértékben elősegített, hogy leglelkesebb propagátoruk Toseanini, századunk egyik legnagyobb karmestere volt. Puccini 1858. január 22-én született Luccában. Zenészcsalád sarja volt, ezért a családi hagyományoknak megfelelően a zenemüvészi pályára lépett. Bazzini és Ponchielll — két nagy zenemester tanítványa volt. A milánói konzervatórium elvégzése után megpróbálkozott az önálló komponálással. (Szimfonikus capriccio). Első két operájával (Le Vilii, Edgár) kudarcot vallott és a világ csak a Manón Lescaut bemutatója (1892) után kezdett felfigyelni a fiatal muzsikus nevére. Legnagyobb sikerét a Bohémélet-tel aratta, melynek zenéjét Murger regénye után Giacosa és Illica szövegkönyvére komponálta. A Torinóban tartott bemutató előadáson Toseanini vezényelt. Puccini az olasz opera klasszikus hagyományainak folytatója volt. Operáit különös drámai feszültség jellemzi, az emberi élet legfőbb mozzanataira, az emberi vágyakra és szeivedélyekre reagálnak és ezért is váltak a nép kedvelt darabjaivá. Operáiban különösen tontos szerepe van az erős zenekarnak. 1904-ben mutatták be legismertebb operáját, a Pillangókisasszonyt, mely öregbítette világhírnevét. 1910-ben készült el a nálunk nem annyira ismert Nyugat leánya című operája. Nagy operáin és kamaramüvein kívül néhány egyfelvonásos operával vált ismertté (A köpeny, Angelica nővér, Gianni Schiccht stb). Utolsó müvét a Turandot-t tanítványa fejezte be. Zeneművei, a világ kulturális gazdagságának elévülhetetlen alkotásai, a világhaladást szolgálták. (L(. Giacomo Puccini: Manón Lrscaut Operabemutató a bratislavai Nemzeti Színházban A szerelem és a halál örök témáját Vítézslav Nezvalt is a szerelem ere- ! dolgozza fel Puccininek ez az első nagy sikert jelentő operája, amely a francia Prévost abbé halhatalan regénye alapján írt szövegkönyvet öltözteti a zenei formanyelv gazdag jét magasztaló gyönyörű versének megírására. Manont, az egyszerű polgárlányt ' szerelme, des Grieux oldaláról elcsá- ! bítja a gazdagság csillogása, a pá- ' köntösébe. A témát már Puccinit megelőzően Massenet dolgozta fel rizsi főúri lak, ahol Geronte de Ravoir, az öreg báró pazar pompával Most végre alkalmat ad- HEINRICH BÖLL : tak nekem. Levelezőlapon értesítettek, jelenjek meg a hivatalban. Elmentem azonnal. A hivatalban igen kedvesek voltak. Kikeresték lapomat a kartotékból és azt mondták: — Hm. — Én is azt mondtam: — Hm. — Melyik lába? — kérdezte a hivatalnok. — A jobb. — Egészen ? — Egészen. — Hm — hallottam újra. Majd különjéle cédulák között kutatott. Megengedte, hogy leüljek. Végre emberem megtalálta azt a cédulát, amelyről hihette; ez a legmegjelelőbb. Így szólott: — Azt hiszem, ez magának való. Egész kedélyes dolog. Ülhet mellette. Árny ék széki cipőfényesítő a Köztársaság téren. Nos mit szól hozzá? — Nem tudok cipőt fényesíteni, mindig azzal a váddal illettek, hogy nem tisztogatom kellőképpen cipőmet. — Azt ugyan megtanulhatja — mondta. — Mindent meg lehet tanulni. Egy német mindent vállaljon. Nincs olyan dolog, amit egy német meg nem tanulna. Ha akarja, ingyenes cipőfényesítő tanfolyamra járhat. — Hm. — Szóval rendben van? — Nincs, — mondtam. — Nem vállalom. Magasabb jövedelmet akarok. — Maga bolond — válaszolt nagyon barátságosan és szelíden. — Nem vagyok bolond, nincs ember, aki pótolhatná elvesztett lábamat, most már cigarettát sem Az én drága lábam opera formájában, majd sokkal ké- veszi körül, de mégsem tudja boldogsőbb megihlette a nagy cseh költőt, gá tenni. Manón állandóan szerelmére gondol s amikor az megjelenik, ^ újra hűséget esküszik neki. Szökésüket azonban megakadályozza a várat. , lanul betoppanó báró, aki bosszút így tovább mind, mind, -jühegve Manont katonákkal viteti el, szépen sorjaban. Buta tor- jshogy a távoli Amerikába küldje ténet, úgye? Engem ott gszámüzetésbe. Hiába próbálkozik des árusíthatok, nehezemre esik. A hivatalnok egészen hátradőlt székében és nagyon mély lélegzetet vett. — Kedves barátom — mondta — a maga lába átkozottul drága láb. Látom itt, hogy ön huszonkilenc éves, szíve egészséges, általában teljesen egészséges, csak éppen ez az egy lába hiányzik. Ön itt lesz hetven éves koráig. Csak számítsa ki kérem: hetven márka havonta, tizenkétszer egy esztendőben, vagyis negyvenszer tizenkétszer hetven. Számítsa ki kérem adó nétkül és ne gondolja, hogy az ön lába az egyetlen. És ön se az egyetlen, aki valószínűleg soká fog élni. Es ön még — magasabb jövedelmet akar? Bocsásson meg — de ön igazán bolond! — Uram — mondtam és ugyancsak mélyen hátradőlve székemben, mély lélegzetet vettem — azt hiszem, ön nagyon lebecsüli az én lábamat. Az én lábam sokkal drágább, az én lábam végtelenül drága láb. Ugyanis nekem nemcsak a szívem egészséges tökéletesen, hanem sajnos a fejem is. Figyeljen csak ide: — Nagyon kevés az időm. — Figyeljen kérem. Az én lábam ugyanis számtalan embert megmentett az életnek. Ez a sok, nagyon sok ember ma magas járadékot élvez. — Így történt a dolog: — Egészen egyedül feküdtem valahol elől és az volt a feladatom, hogy jelezzem, ha az ellenség megindul, hogy azok ott hátul idejében elillanhassanak. Csomagolt mögöttem a vezérkar és nem akart se túl korán, se túl későn kereket oldani. Először ketten voltunk, de társamat lelőtték, így ő már semmit sem ért. Nős volt ugyan, ám jelesége egészséges, dolgozhat, ne nyugtalankodjék miatta. Az hát igen olcsó volt! Csak négy hete volt katona, nem került sokba, csupán egy tábori levelezőlapba és egynéhány komiszkenyérbe. Derék jó katona volt, hagyta magát rendesen agyonlőni. Én azonban ott maradtam egyedül, fáztam, féltem, és szerettem volna szintén meglógni, — igen éppen el akartam inalni, amikor... — Nagyon kevés az időm '— szakított félbe a hivatalnok és ceruzáját kereste. — Várjon — kiáltottam — csak most lesz a dolog érdekes. — Éppen el akartam szaladni, amikor közbejött ez a dolog a lábammal. Es mivel most már kénytelen voltam jeküdni, arra gondoltam: most kell leadni a jelzést és én valóban jelt adtam a mögöttem levőknek, mire azok szépen sorjában eliszkoltak. Először a hadosztály, aztán az ezred, majd a zászlóalj és felejtettek, érti? Annyira gGrieux és Manón bátyja, hogy megziPrtelei innxňn ostoba tör- ?ímentse ettől a sorstól, Le Havreban indulásra kész a hajó, menekvés nincs. S amikor pénz, csel, fenyegetés, könyörgés nem segít de Grieux siettek! Igazán ostoba tör ténet, mert ha nem vesztettem volna el a lábam, mind, mind csöndes halott lenne ma: a tábornok, az ezredes, az őrnagy, mind, mind sorjában és ön ma H nem fizetne nekik járadékot. Csak számítsa ki ké- ü rem, mennyibe került az én g lábam. A tábornok ma 52 éves, az ezredes 48, az őr- & nagy most tölti be öt- k venedik évét, mind makk- ö egészséges, szívük ép, ^ agyuk is teljesen az, és katonai életmódjuk mellett < elérhetik a nyolcvan évet J is, akár csak Hindenburg.Számítsa ki kérem: százhatvanszor tizenkétszer l harminc — úgye nyugodt js lelkiismerettel vehetünk^ harmincat? Az én lábamý. • ból irtózatosan drága láb U lett, a legdrágább láb, fi amelyet csak el lehet kép-2 zelni, érti, úgye? ^ — Maga mégis csak bo-'-] lond — mondotta a hzva-h talnok. — Nem, — mondtam — Q nem vagyok bolond. Saj-£2 nos, mind a szívem, mind g az agyam teljesen egészsé- ^ ges és csak az a kár, hogy ^ nem lőttek le két perccel N lábam elvesztése előtt. Sokípénzt takarítottak volna ü meg. g — Elfogadja ezt az álg lást? 2 — Nem — mondtam ésr> távoztam. 8 Sipos Győző fordítása p csak egyet kér: Manonnal együtt mehessen a hosszú útra, ott állhasson mindvégig szerelme oldalán. A hajókapitány szíve meglágyul és a két fiatal együtt indulhat abba a vad, puszta országba, ahol Manón szerelmese karjaiban meghal. • Az emberi vágyak, érzések viharos drámai szimfóniája ez az opera, amelynek dallamgazdagsága, szépsége az olasz zene gazdag tárházából és Puccini izmos tehetségéből táplálkozik. Manón Lesfcaut gyönyörű áriái, telthangú karénekei, a harmadik felvonás lírai mélységű előjátéka lenyűgözően hatnak a hallgatóra, felbolygatják érzéseit és magával ragadják. Magának az előadásnak első felvonása azonban mindezzel adósunk maradt. Kissé nehézkes, szürke és nem sokat ígérő volt. De a második felvonástól kezdve és különösen a harmadikban már igazi Puccinit kaptunk a zenekartól és a szólóénekesektől egyaránt. Különben ebben a felvonásban volt a legtökéletesebb Ladislav Vychodil színpadképe is, míg az első kettőben nemcsak túlságosan leíró jellegűek, hanem bizonyos vonatkozásban (lépcsők megoldása) célszerűtlennek is találtuk. Margita Česanyová jelentette újra az opera-bemutató legnagyobb élményét. Manonja a gazdagság csillogásától megszédített, de a szerelem mágikus erejével szabadulni tudó asszony volt, akit sajnálni lehet, de elítélni nem. Hangja a régi, erős és biztos, szárnyaló és szép. Gustáv Rapp lírai-drámai tenorja des Grieux nagyon igényes szerepében a második felvonástól kezdve uralja a színpadot. Az öreg bárót éneklő Gejza Zelenay ezúttal legjavát nyújtotta. A többi szerepben még említenünk kell Pavol Gábort (Táncmester), František Šubertet (Edmond) és Franjo Hvastiját (Lescaut). Gerhard Auer csak nehezen tudta felfokozni a zenekar tempóját, amelyből eleinte hiányzott a kellő temperamentum. Az operaelőadás egyik nagy pozitívuma volt a kar értékes, kiegyensúlyozott teljesítménye. Végül pedig, de nem utolsó sorban a jő előadásért köszönettel tartozunk Miroslav Fišer rendezőnek. Gály Ivén ÜJ SZÖ 8 * 1958. december 20.