Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-16 / 347. szám, kedd

Hogyan oldjuk meg a lakáskérdést? Szerte hazánkban a felszabadulás Itta, 13 év alatt 455 ezer lakást építettünk. Az építőmunkások hadseregének keze nyomán most is gyors ütemben nő az új lakások száma, boldog családok tízezrei foglalják el új otthonukat. A lakáskérdés ma egyi'k legjelentősebb problémánk, valósággal társadalom-politikai üggyé vált. Világjelenség A lakáshiány nem elszigetelt ügy. hanem világjelenség. Elsősorban szoros összefüggésben áll a lakosság nagyarányú növekedésével és a háborúk pusztításaival. Az ENSZ statisztikai jelentései alapján érdekes betekintést nyerhetünk az úgynevezett „szabad világ" vagy „földi paradicsom" lakásviszonyaiba is. Az angol „Fehér könyv" 1955-ben kimutatta, hogy Nagy-Britanniában az utolsó években átlagosan kevesebb donosok elhanyagolták a bérházak karbantartását, tatarozását. Nagy a beáramlás a városokba A hajléktalanok elhelyezéséből eredő lakásszükségleten kívül egyre jobban jelentkezett az a lakásigény, amely a rendes népszaporulaton kívül az átlagos emberi életkor emelkedéséből, a házasságkötések szaporodásából, valairiint a dolgozók anyagi és kulturális fellendítéséből származott. A lakbér ma már megszűnt súlyos teher lenni, mert ma a család keresetének csupán néhány százalékát teszi ki. Súlyosbította a lakáshelyzetet a falusi lakosság nagy beáramlása a városokba. A múltban olyan hibák is történtek, hogy lakásokat irodákká alakítottak át. Tudjuk, a CSKP KB és a kormány elismeri, hogy a lakáskérdés igen lakást építettek, mint a háború előtt, sok ember fájó problémája és minKilátás a vasútállomásról Banská Bystrica új lakónegyedére, ahol 1537 lakás épül A lakásépítkezés 13 százalékkal-csökkent, ami a lázas fegyverkezés eredménye. 1954-55-ben a lakásépítésbe való beruházások 35 millió fontsterlinggel csökkentek. Ez öszszefügö á' kamatláb emelésével is, amiért a -tőkéseknek nem rentábilis építeni. Ennél sokkal jobb a rakétaüzlet. Franciaországban a háború alatt 450 ezer lakás pusztult el és egymillió 300 ezer jelerttősen megsérült. _ Ötmillió új lakásra volna szükség, j A kommunista párt kidolgozott egy tervet, amely szerint 350 ezer lakást kellene évente felépíteni, ami nem valósítható meg a tőkés rendszerben, mert az algériai „piszkos háború" nehéz milliárdokat emészt fel. Olaszországban hasonló a helyzet. Szintén 5 millió 127 ezer lakásra volna szükség. Egyelőre még annyit sem építenek, hogy a természetes szaporulatból eredő igényeket kielégíthessék. A Német Szövetségi Köztársaságban ma, a háború utáni 13. évben még milliók laknak ideiglenes lakásokban, volt hadifogoly barakkokban, régi vasúti kocsikban, egészségtelen, sötét betonbunkerekhez A házak több mint egyötöde több mint 100 éves, a lakások 40 százaléka nem felel meg a civilizáció alapfeltételeinek. Sok jó lakást foglaltak le a nyugati megszálló csapatok. Az ÚSA-ban 2 millió 600 ezer lakás egyáltalában lakhatatlan és több mint 2 millió lakás nem rendelkezik a legelemibb mellékhelyiségekkel. 13 millió ember lakik nem megfelelő lakásokban. A háború utáni 10 évben lakásépítkezésre a kormány feleannyi pénzt adott ki, mint katonai épületekre és 1956-ban az állam lakásépítésre szintén a fele annyit költött, mint 10 évvel ezelőtt, de né.qvszer annyit katonai építkezésekre. Érdekes, hogy a világháború alatt négyszer annyi lakás épült évenként, mint a háború utáni években. Rošsz örökség Nálunk a tőkés rendszer siralmas örökséget hagyott ránk. 1945-ben hazánkban a 3 millió 600 ezer lakás 57 százaléka 70 évesnél idősebb volt. A legtöbb lakás nem rendelkezett sem fürdőszobával, sem pedig más mellékhelyiséggel. Annak ellenére, hogy sokat építettünk, lakásállományunk aránylag nem nagyon növekedett, azért, mert sok régi házat, melyek nem feleltek meg az egészségügyi és kulturális feltételeknek, le kellett bontanunk. A múltban sok ezer lakás állt üresen, ami a munkanélküliség és kizsákmányolás okozta nyomorúság folytán megfizethetetlen lakbérek következménye volt. Ugyanakkor a hajléktalanok ezrei nyomortanyákon húzódtak meg. A háború kezdete óta gyakorlatilag megszűnt a lakásépítés s a háztulaidenkit érintő kérdés. Ezért el van szánva, hogy a lakáskérdést legkésőbb 1970-ig megoldja. Üj utakon Altalános elvként kell megállapítani, hogy a lakosság nem várhatja csak az államtól a lakáskérdés megoldását, ehhez saját kezdeményezésével, önsegéllyel is hozzá kell járulnia. Ezenkívül szorgalmaznunk kell a vállalati lakásépítés széleskörű alkalmazását. A vállalatok felhasználhatják saját szabad eszközeiket, a terven felüli nyereség egy részét avagy a vállalati alapból származó juttatásokat. Sok olyan vállalat van, amely a kollektív szerződésben nem gondol arra, hogy dolgozói számára lakásokat építsen. A nagy ipari vállalatokban sokszor rengeteg salak vagy egyéb hulladék van, melyet fel lehetne használni előregyártott alkatrészek készítésére. Az ott dolgozó építkezési szakemberek segítségét, a szállítási eszközök célszerű felhasználását is mindenütt meg lehet szervezni, hiszen a tehergépkocsik nincsenek az üzemekben mindenütt száz százalékosan kihasználva. Egyik fontos válfaja a lakásépítkezésnek a szövetkezeti lakásépítkezés. Ez a mód nálunk már nagyon elterjedt volt ezelőtt is, csupán az utolsó években nem nyert eléggé támogatást. A népi lakásszövetkezetek különleges állami hozzájárulást és kölcsönt nyújtanak. Az összköltséni 40 százalékát a szövetkezeti tagok térítik saját betétjükből, esetleg, ha maguk dolgoznak az építkezésen, akkor a betétjük a ledolgozott munkák értékével csökken. Az Állami Bank kölcsön fejében a költségek 30 százalékát folyósítja 30 év tartamára, azonkívül az állam messzemenő támogatást is nyújt, mégpedig vissza nem térítendő állami hozzájárulás címén. Nagy előny az, hoqv a szövetkezeti lakásokat kivonják a nemzeti bizottság elosztási joga alól. Üj módszerekkel Az ipar kellő időben való felkészülésén kívül természetesen maga az építőipar is csak úgy oldhatja meg az egymillió 200 ezer lakás építésének óriási feladatait, ha fokozza a gépesítést, alkalmazza a fejlettebb építési-technikát. Különösen ha felhasználja a kevesebb szakmunkást igénylő nagyelemű falazatokat, faltömböket,' panelleket és kialakítja a fejlettebb műszaki terveket. A legcélszerűbb, ha úgy, — mint a bratislavai Kukučin-utcai panellépítkezéseken láttuk — az új lakótelepeket mintegy futószalagon, gyorsabban és olcsóbban építik meg. A hatalmas lakásfejlesztési terv nagy követelményeket támaszt a szükséges építőanyagokat gyártó üzemekkel szemben. Sok milliárd téglára, sok millió tonna cementre, köbméter fára, kész ablakokra és ajtókra, kádakra, radiátorokra, mosdókra és más berendezési tárgyakra lesz szükség. Komoly feladatot jelent .a szükséges telkek biztosítása, melyeknél figyelembe kell venni a közművek létesítését és a közlekedést. A lebontásra kerülő házak helvén sok új lakóház épül magasabb kivitelben nagyobb laksűrűséggel. Itt az új építkezéseknél közel 50 százalékos, a közművek létesítési költségekben csaknem 30 százalékos megtakarítást lehet elérni. Éopúgv a foghíjas telkeknél is megtakaríthatják ezt a kiadást. Az emeletráépítés formája ma még nem elépqé népszerű és sokan idegenkednek tőle, pedig ennek a módnak kihasználása szintén sok megtakarítást eredményez, mert elesik a telek problémája, az alapozás és az új tetőszerkezet. A lakásnyerés további tartalékait: mint az irodaépületek építését és ezáltal a rak| tárak, irodák, üzletek, kisüzemek | által lefoglalt lakástér szabaddá tételét sem szabad elhanyagolni. Az új lakások éöítésénél pedig a településeken figyelembe kell venni a szociális berendezések, napközi otthonok, üzletek és más célszerű építkezések tervezését is. Ezáltal megkönnyítjük a lakosság, de elsősorban a dolgozó aszonyok, anyák munkáját és életét, valamint közvetve csökkentjük a közlekedés csúcsforgalmát. A nagy feladatok megoldását több fő-ténvezőnek kell támogatnia: ez a kezdeményezés, a legmesszebbmenő takarékossáq, ayors és gépesített munka, célszerű tervezés és a jő munkaerkölcs. Ha a kezdeményezésről .beszélünk, lebeaien mindig szemünk előtt a klasszikus szovjet példa, mely nem ismer akadályt és legújabban a kínai nép példamutatása, melv nehezebb problémákat alacsonyfokú géoesítéssel, sőt kétkézi munkával old meg és ezzel csodákat művel. A többi említett tényező vagy hazánk gazdaságának adottságaiból származik, vagy Dedig szorosan összefügg a szocialista építés befejezésének ez időszakában kitűzött más feladattal: az ember átnevelésével szocialista emberré. Olyan emberré, akiből kihalt az önzés és aki nemcsak saiát magának, foq örömmel építeni, hanem a közösségnek is. GREK IMRE A Prostéjov mellett fekvő krasi-í cei könnyűipariüzemben minden dolgozó bevonásával igyekeznek megteremteni az új bérrendszer bevezetésének feltételeit. Már jóelőre kidolgozták az új munkameneteket, tökéletesebb munkatervezést vezettek be. Az egyik ilyen üzemrészlegen készült képünk is. „Aztán írja meg azt is... A didergetö este már kibontotta szárnyait. Szürke, havat igérö felhők takarják az eget. Szél nyargalászik a pusztán, s istállószagot hoz a „telep" felől. Így hívják a tósnyárasdi szövetkzetesek gazdasági udvarukat. A gondosan körülkerített udvar épületei hatalmas hóbuckáknak tűnnek a szürkületben. Ojak, fehérek, ablakaikból fény vetődik az udvar fagyos rögére. Az istállóban fejők, etetők végzik mindennapi munkájukat. • A gazdasági udvar bejáratánál mint őrszem lapul a szövetkezet irodája. Tetején magasba nyúló televíziós antennával birkózik a pusztából beszabadult szél, ablakából fény vetődik az út mentén didergő villanypóznára. Bent kellemes meleget áraszt a duruzsoló kályha, s már az előszobában hallani, hogy gyakorlatlan kezek pötyögtetik az írógép billentyűit. — Hát akkor értjük egymást — hangzik egy mély férfihang. — Ertjük — válaszolnak ketten is. Frenyák Alojz, a szövetkezet agronómusa Jcét fiatal emberrel intézett el valamit. Amikor a traktorosok után becsukódik az ajtó, az agronómus felém fordul. — Ide tálált? — Ismerem az utat'. — Írni akar? Van miről! Nézzen csak oda! Hosszú, csontos ujjaival a hátam mögé mutat. Szépen mintázott vörös zászlót pillantatom meg, /• — A háromnegyedévi terv teljesítésének értékelésekor kaptuk. Járási méretben mi vagyunk a legjobbak. — És Körtvélyes? — Lemaradtak! Letelepszünk. — Tehát Tósnyárasd ma a galántai járás legjobb szövetkezete? — Amint látja — mosolyodik el Frenyák Alojz. — Hogy történt? Nem mondaná el? Az agronómus tekintete újból a zászlóra esik, majd így kezdi. — A párt XI. kongresszusa után igazán komolyan munkához láttunk ... A föltételek már megvoltak a jó eredményekhez. - Egy pillanatra szünetet tart, aztán tekintetével az ablak felé int, amely mögött homályosan látszik a gazdasági udvar, a szövetkezet több milliós vagyona. — Gabonafélékből gyenge volt a termés. De ez kihúzott... Járási méretben nálunk jut legtöbb jószág száz hektárra, és legjobb a hasznosság is. Számokat sorol fel, emelyekből egynéhányat itt meg is említünk. A számok megnevezése már csak azért is fontos, mert említést tettünk a vándorzászlóról, s a szépen hímzett vörös selyem mögött eredmények állnak. Nagy eredmények, amelyeket a szövetkezeti tagok kitartó munkája, szorgalma teremtett meg. Nagy volt a visszhangja a CSKP KB levelének legkorszerűbb vegyiiparunk, a farkastoroki Slovnaft építői kozott is. A levél megvitatása alkalmából értékes kötelezettségvállalást tett a Královo Pole-i Gépgyár itt dolgozó szerelő csoportja, amely a krakkoló részlegen dolgozik. Ez a csoport már teljesítette idei feladatait. Baloldali képünkön a 35 nappal a határidő előtt elkészült berendezést láthatjuk. A Hydrostav éoítői is kitesznek magukért: előkészítik a 65 méter magas torony alapjait, hogy az első negyedévben megkezdhessek a szerelest. A. betonozok csoportját a középső képen láthatjuk. A desztilláló részleq építését is megkezdték már. Itt, amint jobboldali képünk is mutatja, mégcsak a buldózerek végzik a földmunkát de e munka idejeben való elvégzése lehetővé teszi az egész részleg építésének meggyorsítását A modern istállóban annyi az állat; hogy ha történetesen kibocsátanak és annyi csoportra osztanák, ahány száz hektár parcellára lehetne osztani a szövetkezet vagyonát, minden csoportra 66 szarvasmarha jutna. A zászló megszerzésének egyik oka ez volt! Az is nagy jelentőséggel bír, hogy az idén egy-egy anyasertéstöl 16 malacot neveltek fel. A zászló elnyerése mögött áll az is, hogy az egy hektár földre eső jövedelem járási méretben náluk volt a legmagasabb: 3800 korona. Talán már félre is tenném a tollat, ha az agronómus nem int az ujjával. — Írja fel még azt is, hogy az oszthatatlan alapra már nem 7 százalékot, hanem 9-et helyeztünk el. Az egyszerűen kimondott szó mögött gyakorlott ember, nagy dolgokat láthat. Mindenekelőtt a szövetkezet nagyszerű jövőjét. Igen, nagyszerű a jövő, mert a tósnyárasdiák ma már a szövetkezetben látják jövőjüket. Bíznak a közös gazdálkodásban és valamennyiük jólétének forrását egyre szilárdabb alapokra helyezik. — Most, hogy így elgondolom a helyzetünket — szab új folyást beszédének az agronómus — azt kell mondani: sok még a tennivaló, de jövőnk hogy és mikéntje a mi kezünkben van. Most, hogy esténként a termelés színvonalának emeléséről beszélgetünk, látjuk csak igazán, menynyi még a rendelkezésünkre álló lehetőség. Cigarettát húz elő, kínál. — Talán jobban megy így — mondja komolyan. — Megpróbáljuk! Kéken kígyózik cigarettánk füstje a mennyezet felé, amikor újból megszólal. — A kedvezőtlen időjárás vámot vett a gabonából... Ezt már említettem is. A kapásoknál azonban nincs panasz. Cukorrépából a tervezettet túlléptük, kukoricából pedig több mint 70 mázsát takarítottunk be. Ebből a hasznos takarmányból ilyen jó termésünk még sohasem volt. Mégis azt kell mondanom, még mindig sok a tennivalónk. Szünetet tart, mintha az utolsó mondatnak még így is külön súlyt akarna adni. — Nem elég az, ha csak beszélünk a terméshozamok növeléséről. Tenni is kell valamit. — Es maguk tettek? — szaladt ki számon a kérdés. — Igen — mondja megfontoltan. — A föld is csak kölcsönben ad. Ha törődünk vele, hálás, ha elhanyagoljuk, fukar. Az idei termést még csak kétszeri szántás után nyertük. Jövőre már háromszori szántásba vetünk és ültetünk. Az idén már földjeink 22 százaléka kapott istállótrágyát és még több is kap, ha az idő engedi, vagyis, ha tovább tart a fagy. A távolból vonatfütty foszlányát lopta be a dudorászó szél az iroda ablakán. Indulni kell. Kezet szorítunk. Frenyák Alojz az előszoba ajtajáig kísér. Hirtelen megáll, azzal a mozdulattal, amely mást is megállásra kényszerít. Az eresz csatornáit rázó szél zaja eltompította hangját, de azért mégis jól értettem szavait. — Aztán írja meg azt is, hogy mi mindent elkövetünk. A párt célkitűzéseire gondolok. A vonat fülkéjében egyedül ültem, mégis úgy éreztem, mintha nem volnék egyedül. De talán nem is helyes így mondani, mert az igazság az, hogy bár csattogva röpített egyre távolabb Tósnyárasdtól a vonat, gondolatban még mindig j szövetkezet irodájában voltam. Magam előtt láttam a szikár, csontos agronómust, amint egyszerűen, keresetlen szavakkal tesz ígéretet. S az ilyen szó mindennél, minden keresett, dörgedelmes szavaknál többet ér. Frenyák Alojz szava az egyszerű ember szava, az egész szövetkezeté, azoké az embereké, akik minden jónak a megteremtői, akik csatasorba álltak a jobb élet megteremtéséért. SZARKA ISTVÁN Í ^70 5 * 1958. december ZE