Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)
1958-11-14 / 315. szám, péntek
Nyugat-Németország fegyverkezési politikája veszélyezteti a békét (Folytatás a 4. oldalról.) íati irodák tevékenységüket elsősorban a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista államok területére összpontosítják, míg a KUNAST hamburgi és kiéli titkosszolgálati irodái az említett országok tengerhajózása és partvidékei eilen fejtenek ki tevékenységet. A szövetségi alkotmányvédelmi hivatal (a tartományi hivatalok és fiókcsoportok nélkül) 1958-ban 10 630 000 márkával rendelkezik e tevékenység céljára. Ebből 4 288 000 márka esik az ügynökök fizetésére és a titkos apparátus pénzelésére. c) Amerikai részről elsősorban a következő kémszervezetek és ügynökségek működnek nyugatnémet területen és Berlin nyugati szektoraiban: CIA — (Centrál Intelligence Agency), MIS — (Military Intelligence Service), MID - ( Military Intelligence Detachment), AIS - (Air Intelligence Service), ONI — Office of Naval Intelligence), CIC - Counter Intelligence Corps), OSI — (Office of Special Investigation). Az amerikai kormánynak a Német Demokratikus Köztársasáp és a többi szocialista állam ellen irányuló aknamunkáját és uszító tevékenységét a bonni kormány tudtával és beleegyezésével a bonni-nehleni amerikai nagykövetség épületében elhelyezett és közvetlenül az amerikai missziónak alárendelt osztály irányítja. d) Nyugat-Berlinben és Nyugat-Németországban ezenkívül ügynökök számos ' központja és szervezete létezik, melyeket mind a nyugatnémet, mind az amerikai kormány a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági és politikai életének megzavarására, a lakosság körében való zavar keltésére és a lakosságnak államellenes tevékenységre való uszítására használ fel. ^ _ aa) Ide tartozik az úgynevezett emberA telenség elleni harc csoportja, mely Ber^ lin—Nikolasseben székel, fiókcsoportjai pedig Berlin—Marienfelden, Uelzenben éí Giessenben vannak. bb) Ilyen kémek és ügynökök további csoportja az úgynevezett szabad jogászok vizsgáló bizottsága, melynek fő székhelye Berlin—Zehlendorfban (West) van. fiókcsoportjai pedig a Bonn melletti BadGodesbergben, Münchenben és MajnaFrankfurtban. cc) A Német Demokratikus Köztársaság belügyeibe való bűnös beavatkozás központjai még az úgynevezett sztálinizmus áldozatainak egyesülete Berlín-Charlottenburgban. valamint a különféle "nyugatnémet politikai pártok keleti irodái. dd) A-Német Demokratikus Köztársaság belső rendjének aláásására irányuló törekvésben különléges szerepet játszik ..Berlin amerikai szektorának rádiója" (RIAS) és a Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben működő különféle más rádióállomások. Ezeket a rádióleadókat a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának kormánya elleni uszítására és a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági és politikai életének bomlasztására használják. . ee) Az ügynökök tevékenységében, a ^ Német Demokratikus Köztársaság ellen • irányuló kémkedésben és rágalomhad jáP ratban egyre nagyobb szerepet játszik az úgynevezett ..Nyugati tájékoztató iroda", melyet 1950-ben" az általános német kérdések" minisztériumának utasítására létesttettek. Székhelye és nem hivatalos fiókcsoportia Berlin—Schlachtenseeberi van. A „Nyugati Tájékoztató Iroda" az utóbbi években eggyel több feladatot kapott, hogv híreket szerezzen * Német Demokratikus Köztársaságbői és hamisított híreket gyártson a sajtő és rádió számára a „pszichológiai háború" céljaira. e) JS nyugatnémet' is amerikai kormány a legvisszataszítóbb módszereket alkalmazza a Német Demokratikus Köztársaság államrendszerének aláásására. Megkísérlik fegyveres csoportok létesítését a Német Demokratikus Köztársaság területén, rádióleadókkal, robbanóanyaggal stb. való ellátásukat és az egyes csoportok összekötését. Kari Márkus. Gerbstadt, Bahntiofstrasse 19. szám alatti lakos a MID Berlin-Zehlendorf-i titkos szolgálat irodájának megbízásából kémcsoportot alakított. Pragertől, a MID rádióosztályának vezetőjétől 1957-ben rádióleadót és különleges kiképzést kapott az úgynevezett E-esetben, azaz a háború kitörése után kifejtendő tevékenységére. f) A nyugatnémet és amerikai ügynökségek által szerzett ügynökök fő figyelme arra irányult, hogy felforgató és szabotázscselekményekkel nyugtalanságot és bizonytalanságot keltsenek. így például Wagner, alias Lange, az úgynevezett „Embertelenség elleni harc csoportjának" munkatársa azt a megbízást adta Schuster ügynöknek, hogy egy híd felrobbantásával tegye üzemképtelenné a München—Bernsdorf — Gera vasútvonalat. Hans Joachim Ziecke wernsdorfi, chotebuzi lakos, az „Embertelenség elleni harc csoportjának ügynöke" 1957. május 26-án felgyújtotta a Petschik-fűrésztelepet, 1957. augusztus 14-én pedig egy középparaszt pajtáját. g) A nyugatnémet és amerikai titkos szolgálati irodák Nyugat-Németország és Berlin nyugati szektorainak területéről léggömbökkel, vagy postán uszító röpiratok millióit küldik a Német Demokratikus Köztársaságba. Csak 1958 szeptemberében 55 léggömböt eresztettek a Német Demokratikus Köztársaság területe felé. A Német Demokratikus Köztársaság szervei 1957 óta mintegy 17 millió uszító, Nyugat-Németországból és Nyugat-Berlinből küldött röpiratot gyűjtöttek össze. Az uszító röpiratok kivétel nélkül antihumánus jellegűek, rágalmazzák a Német Demokratikus Köztársaság kormányát és szabotálásra, felforgató és kártevő tevékenységre szólítják fel a Német Demokratikus Köztársaság lakosságát. h) A nyugatnémet militaristák NATO-beli szövetségeseik támogatásával provokációkat szerveznek a Német Demokratikus Köztársaság határain, hogy kiélezzék a helyzetet, így 1958, júliusában 23, augusztusában 27 és szeptemberében 32 incidens játszódott le a Német Demokratikus Köztársaság határán. Az incidensek során fegyvert használtak a Német Demokratikus Köztársaság határrendőrségének tagjai ellen. így például 1958. szeptember 6-án két nyugatnémet vámőr közeledett a határhoz és pisztollyal fenyegette a Német Demokratikus Köztársaság határrendőrségének őrszemét. Ugyancsak 1958. szeptember 6-án más két nyugatnémet vámőr két lövést adott le a Német Demokratikus Köztársaság határrendőrségének tagjaira. Ezenkívül a NATO repülőgépei 1958 szeptemberében tizenhétszer sértették meg a Német Demokratikus Köztársaság határait. i) A nyugatnémet és amerikai titkos szolgálatok különös figyelmet szentelnek annak, hogyan fékezzék a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági fejlődését. E célra túlnyomóan a gazdasági szabotálás és kémkedés módszereit alkalmazzák. így például megkísérlik, hogy hamisított levelekkel és utasításokkal zavart okozzanak a külkereskedelmi kapcsolatokban, ártsanak a Némfet Demokratikus Köztársaság presztízsének és termelési zavarokat idézzenek elő. Ezek a hamisítványok nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság, hanem más országok ellen is irányulnak, mivel a Német Demokratikus Köztársaság és a külföldi cégek külkereskedelmi kapcsolataiban való zavarkeltésre irányuló kísérletek gyakran gazdasági és anyagi károkat okoznak ezeknek a cégeknek. Egy esetben az erfurti PELS nemzeti vállalatnak utasítást adtak, állítsa le hollandiai szerződéses szállításait, és állítólagos könyvelési nehézségek miatt állítsa le a szóban forgó termelést. Más esetben az egyik bukaresti céggel közölték, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem tarthatja be a vulkanikus-rostos táblalapok szállítására kötött szerződését, mivel nagy kiviteli kötelezettségeket vállalt a tőkés orságokba. k) A Német Demokratikus Köztársaság gazdaságát szakmunkásoknak és más dolgozóknak a nyugatnémet és amerikai titkos szolgálati irodák által a Német Demokratikus Köztársaságból való fokozott toborzásával is gyengíteni akarják. A köztársaságból történő szökés megszervezésében a titkos szolgálati irodák többek között ezeket a módszereket alkalmazzák: Held és Ruder ügynökök például rendszeresen figyelték a tudósokat, mérnököket és műszakiakat, hogy megfelelő pontot találjanak a velük való megismerkedésre és a Német Demokratikus Köztársaság elhagyására kényszerítsék őket. Alfréd Schröder, Berlin N 58, Schönhauseralle 70. szám alatti lakos, az úgynevezett nyugati tájékoztató iroda ügynöke feladatul kapta, hogy a Berlin-Wilhelmsruh-i Bergman-Borsig nemzeti vállalat egyik mérnökét fenyegetésekkel szökésre kényszerítse a köztársaságból. Az amerikai titkos szolgálati irodák a Nyugat-Németországba látogató személyekkel olyan kérdőíveket töltetnek ki, melyeknek kérdéseire adott feleletet minden európai államban hazaárulásnak minősítenek, hogy így megakadályozzák visszatérésüket a Német Demokratikus Köztársaságba. 1. A nyugatnémet és amerikai kémközpontok nagy száma visszaél a Német Demokratikus Köztársaságnak Nyugat-Berlinből aránylag könnyen elérhető területével, hogy ügynököket és kémeket küldjön a kelet-európai szocialista országokba. Strikker ügynököt az amerikai titkos szolgálat Berlin-Dahlen-i szolgálati irodája szervezte be és feladatává tette, hogy vezesse át az ügynököket a Lengyel Népköztársaságba és Csehszlovákiába. Az amerikai titkos szolgálatnak összesen hét kiképzett ügynökét vezette el Nyugat-Berlinből a német-lengyel és német-csehszlovák határra. Négyet közülük a szocialista országokban végzett aknamunkájuk után e területről ismét visszavezetett. m) A nyugatnémet kormánynak a Német Demokratikus Köztársasággal szemben folytatott ellenséges politikája az utóbbi időben tovább fokozódott. A szövetségi kormány, melyet nyilvánvalóan nyugtalanít az NSŽEP V. kongresszusán kitűzött feladat: — A nyugatnémet lakosság átlagos fogyasztásának valamennyi fontos élelmiszer- és szükségleti cikkben 1961ig történő utóiérése, illetve megelőzése, arra vetemedett, hogy az eddiginél még erősebben koordinálja a Német Demokratikus Köztársaság elleni felforgató politikáját. E célból létesítette a pszichológiai háború központját, minisztériumok közötti koordinációs bizottság formájában, melyhez a szövetségi kancellár hivatalának, a szövetségi sajtóhivatalnak, hadügyminisztériumnak, szövetségi belügyminisztériumnak, a bonni külügyminisztériumnak és az „Altalános német kérdések szövetségi minisztériumának" képviselői tartoznak. E testület fő feladatai a következők: aa) A háborús és revansista uszítás fokozása, bb) harc az atomfegyverkezés megakadályozásáért indult mozgalom és minden nyugat-németországi ellenzéki mozgalom ellen, cc) a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló felforgató tevékenység fokozása, dď) a Német Demokratikus Köztársaságnak külpolitikai és gazdasági téren való elszigetelésére irányuló intézkedések végrehajtása, ee) a két német állam közti mindennemű megegyezés megakadályozása, valamint rosszindulatú helyzetkép híresztelése a Német Demokratikus Köztársaságról. A hivatal tevékenységének első eredménye a Német Demokratikus' Köztársaság ellen indított új egységes rágalomhadjáratban nyilvánul meg, melyet — a sajtót és rádiót is beleértve — az összes nyugat-németországi szervek folytatnak. így hazug híreket terjesztettek a köztársaságból történt szökések számának állítólagos növekedéséről és az emberi jogok állítólagos megszegéséről. Ugyanakkor fokozott nyomást gyakorolnak a lakosság bizonyos rétegeire, hogy hagyja el a Német Demokratikus Köztársaságot. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a német imperialisták egyszer már állítólagos erős menekülési mozgalommal érveltek agressziójuk előkészítésére. Ez húsz évvel ezelőtt történt, amikor Hitler megszállta Csehszlovákiát. A német imperialisták mai politikája az, hogy a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárait rábeszélik államuk elhagyására és ezt a körülményt a Német Demokratikus Köztársaság elleni uszításra használják ki, híven felidézi az 1938. évi eseményeket. A pszichológiai háború hivatalának létesítése komoly aggodalmakat kelt a két német állam lakossága körében és a többi európai országban. A Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló agresszív kaland nyugatnémet előkészületei szükségképpen minden európai nemzetet sújtanának. Dr. Gradl, a CDU szóvivő politikusa, az ügynevezett Németország újraegyesítési kutatótanácsánák elnöke, feitárta a német imperialisták agreszszív szándékait, amikor a tartományi titkárok összejövetele alkalmából „a CDU száműzöttjei" kijelentették: „Königsbergbe, Gdanszkba, Wroclawba és a Szudétákba Magdeburgon, Lipcsén, Berlinen és Oder-Frankfurton keresztül vezetnek a sínek". Ez a programnyilatkozat igazolja, i hogy a Német Demokratikus KöztárI saság elleni úszitás mögött más euró| pai nemzetek ellen irányuló agresszió • pszichológiai és gyakorlati előkészíI tése is rejlik. ^ 5. A nyugatnémet kormány elfojt a nemzetközi feszültség elten irányuló minden törekvést A szövetségi kormány régóta elnyom a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló minden törekvést, továbbá azt a törekvést, hogy a lefegyverzésen keresztül értsék meg egymást. Nem akarja, hogy veszélyben forogjon fegyverkezési politikája, melynek megvalósítása agresszív szándékainak katonai feltételeit van hivatva megteremteni. A nyugatnémet kormány kitart amellett, hogy a leszerelés és a helyzet enyhülése teljesen az irreális német koncepció megvalósításától függjön és ezzel kísérli meg, hogy utat nyisson a német imperializmus nagyszabású agresszív terveinek. A világbéke megszilárdulása ellen irányuló eme veszélyes politikára elsősorban az Egyesült Államok kormánykörei ösztönzik a bonni kormányt. A nyugatnémet kormány követelménye alkalmas ürügyül szolgál az Egyesült Államok kormányköreinek, hogy igazolják a lefegyverzéssel szemben elfoglalt saját álláspontjukat. Markáns esetek egész sora szemlélteti a nyugatnémet kormánynak a nemzetközi helyzet enyhülése és a lefegyverzés ellen irányuló politikáját. A nyugatnémet kormány megakadályozta annak a tervnek megvalósítását, hogy korlátozott fegyverzetű és fegyveres erejű ellenőrzött övezetet létesítsenek Európában. Ezt a tervet 1955 júliusában Eden akkori brit miniszterelnök terjesztette elő a genfi értekezleten. A nyugatnémet kormány keresztülvitte a brit javaslat olyképpen történt módosítását, hogy teljesen ellentétes értelmet kapott és a terv elfogadhatatlanná vált. Dr. Mende, a szövetségi parlament szabad demokratikus párti képviselője 1958. március 20-án a nyugatnémet parlamentben igazolta e módosítás szándékát: „Nem a szövetség! kormány hozzájárulása nélkül ... helyezték át a tenI gelyt az Odera—Neisse-vonalra, azaz Eden első genfi tervét kibővítették, de nem azért, hogy megvédjék, hanem hogy kibővítésével megadják neki a kegyelemdöfést". A nyugatnémet kormány mindent elkövetett, hogy az 1956—1957-es években meghiúsítsa az ENSZ akkori leszerelési bizottságának albizottságában folytatott nemzetközi lefegyverzési tanácskozást. A nyugati nagyhatalmak kormányaival folytatott összjátékában a kapcsolatosság hírhedt ..követelményét érvényesítette éi ezzel lényegesen előmozdította a tanácskozás negatív eredményét. A nyugatnémet kormánykörök makacsul megtagadják beleegyezésüket a 4<özép» európai atommentes övezet létesítésének tervébe, melyet Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere javasolt. Noha ez a javaslat a nyugatnémet lakosság széles köreinek egyetértésével találkozik, a nyugatnémet kormány a résztvevő kormányok közül egyedül nem hajlandó beleegyezni az övezetbe. Ez azt bizonyítja, hogy kész rendületlenül folytatni a szövetségi köztársaság atomfegyverkezését és megtagadni minden olyan lépést, amely elősegítené az európai atomháború veszélyének csökkenését. A Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság kormánya szabotálni igyekezett a szovjet kormánynak a csúcsértekezlet összehívására tett kezdeményezését. Elérte, hogy a nyugatnémet szövetségi parlament 1958. március 25-én határozatot hozott a NATO nyugat-németországi fegyveres erőinek atomfelfegyverzéséröl, hogy még az értekezlet megkezdése előtt Nyugat-Németország atomfelfegyverkezésének kész ténye elé állítsa a résztvevőket ýs meghiúsítsa az európai atomháborús veszély elhárítása kérdésének megtárgyalását. A nyugatnémet kormány eiutasító álláspontra helyezkedik azzal a javaslattal szemben is, melyet a Szovjetunió az európai államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötésére, a NATO tagállamai és a Varsói Szerződés tagállamai közötti megnemtámadási szerződés aláírására, valamint a külföldi csapatok számának lényeges korlátozására és Európából, elsősorban Németországból való teljes kivonására tett. A nyugatnémet kormány elutasítja a béke megszilárdítására és a németországi feszültség enyhítésére teendő Intézkedésekről a Német Demokratikus ' Köztársaság kormányával folytatandó tárgyalást. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya például 1957. december 11-én javasolta a nyugatnémet kormánynak, hogy tegyenek olyan intézkedéseket, melyek mindkét német államot visszatartanák az atomfegyverkezéstől, javasolta továbbá egyezmény megkötését mindkét fél katonai erejéről és javasolta a hadkötelezettség elvetését. Nyugat-Németország kormánykörei elutasították, vagy figyelmen kívül hagyták ezeket a javaslatokat. Az említett tények bebizonyíthatóan szemléltetik, hogy a nyugatnémet imperialista körök mindent latba vetnek a lefegyverzésre és a feszültség enyhítésére irányuló igyekezet elszabotálására. A hidegháború politikájának makacs védelmezői. 6. A nyugatnémet kormány a nemzeti feszabadító mozgalom ellensége S nyugatnémet kormány hiába igyekszik a szabadságukért küzdő ázsiai és afrikai nemzetek barátja színében fellépni. Nyugat-Németország a valóságban különféle eszközökkel támogatja más imperialista hatalmaknak elavult gyarmati rendszerük megőrzésére és meghosszabbítására irányuló törekvéseit. A szövetségi kormány politikájára nézve jellemző, hogy a gyarmati hatalmak és a szabadságukért vagy függetlenségük megszilárdításáért küzdő ázsiai és afrikai nemzetek közötti viszályokban mindig a gyarmatosítók mellé áll. Így támogatja a portugál gyarmatosítókat Goa kérdésében, Hollandiának Nyugat-Iriánnal szemben támasztott igazságtalan igényét, valamint Hollandiának Indonéziával szemben folytatott ellenséges politikáját. Az egyiptomi nép ellen 1956-ban intézett brit-francia agressziókor a nyugatnémet kormány nyíltan az imperialista agresszorok mellé állott. Adenauer szövetségi kancellár a nyugatnémet szövetségi parlamentben „törvényes politikai céloknak" minősítette az imperialisták ama igyekezetét, hogy erőszakkal ismét megkaparintsák a Szuezi-csatornát. A nyugatnémet kormány 1952 ótai „kárpótlásnak" álcázott Izraelbe irányított szállítmányokkal döntő módon hozzájárult e közép-keleti agresszív tűzfészek megerősítéséhez. NyugatNémetország 1957 végéig több mint egymilliárd 557 millió márka értékű árut és ipari berendezést, közte nagy mennyiségű fontos hadianyagot szállított Izraelnek. E szállítmányokat az Egyiptom ellen intézett izraeli támadás idején sem állította le. A nyugatnémet külpolitika gyarmat tusító jellege az 1958-ban Libanon és Jordánia ellen intézett amerikai-brit agresszió közvetlen támogatásában újra megnyilvánult. A nyugatnémet kormány már Libanon megtámadása előtt az amerikai katonai hivatalokra ruházta a nyugatnémet repülőterek feletti kizárólagos parancsnokságot. A nyugatnémet repülőterekről vetették azután harcba Közép-Kelet ellen az amerikai csapatokat. Strauss hadügyminiszter teljes támogatásban részesítette a Nyugat-Németországból Közép-Keletre startoló amerikai ejtőernyősöket. E támogatás oly messzemenő volt, hogy nyugatnémet repülőgépek képezték az amerikai csapatszállító repülők védelmét, Adenauer 1958. július 19-én Brentanoval és a külügyminisztérium vezető képviselőivel folytatott megbeszélésén kijelentette, hogy a szövetségi kormány számára létfontosságú kérdés, hogy toijes mértékben állást foglaljon az USA közép-keleti magatartása mellett és megadja az USÁ-nak azt a jogot, hogy a szövetségi köztársaságot bármikór katonai, ejtőernyős és ellátási alapul használja feL bármelyik katonai akció alkalmával. A nyugatnémet kormány az algériai háború folytatását lehetővé tevő hiteleket nyújt Franciaországnak. Franciaország éppen az év elején kapott új nagy hitelt az Európai Fizetési Uniótól. A szövetségi kormány 100 millió dollár összeggel járult hozzá e hitelhez. A nyugatnémet kormány fizeti a NATO francia csapatainak fenntartását, annak ellenére, hogy egyáltalán nincsenek Nyugat-Németországban, hanem Algériában harcolnak az algériai hadsereg ellen. A nyugatnémet kormány mit sem tesz annak érdekében, hogy megakadályozza a fiatal németeknek a francia idegenlégióba toborzását. Nyugatnémet sajtójelentések szerint a strassbourgi és a metteni átmeneti táborokat hetente egy német harctéri zászlóalj hagyja el, hogy a francia idegenlégió szolgálatába állva Marseilleből Észak-Afrikába szállítsák. Ezek a tények cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a Nyugatnémet Köztársaság kormánykörei a gyarmati uralom aktív védelmezői és a népek nemzeti felszabadító mozgalmának ellenségei. ' I A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a tartós európai békére törekedve azonosítja magát a német nép túlnyomó többségével és nyomatékosan rámutat a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság kormánypolitikájának veszélyére. Az emlékiratban említett tények igazolták, hogy Nyugat-Németországban lázas igyekezetet fejtenek ki egy új háború előkészítésére. E célból agresszív hadsereget létesítenek, és revansista uszítással, sovinizmussal és pszichológiai háborúval készítik elő a véres, agresszív kalandok talaját. A szövetségi kormány e tervek zavartalan megvalósítása érdekében ugyanakkor semmiről sem feledkezik meg, amivel megakadályozhatja a nemzetközi légkör felengedését. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya felszólítja a világ kormányait és népeit, hogy következetesen helyezkedjenek szembe ezzel a fejlődéssel. A béke és a népek békés egymás mellett élésének érdeke sürgősen komoly lépéseket követel a fenyegető veszély ellen. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya elvárja, hogy ez az emlékirat hozzájárul ahhoz, hogy a világ kormányainak és népeinek figyelme az európai helyzet komolyságára összpontosuljon és öszszekösse őket e veszély elleni küzdelemben. ÜJ SZÖ 5 1058. november IA J