Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-13 / 314. szám, csütörtök

A holnap és holnapután ütján Furcsa dol

gok történnek Nagypakán 17 iscétény kis falu, s a szövet• kezete is kicsi. Mindössze háromszázhúsz hektár. S amilyen kerek a hektárszám, a tagság is valahogy hozzáigazodik, ez idő tájt ötvenen vannak. Jut hát egy-egy szövetkezetesre jó hat hektár. Nem kevés, nem is sok. Arányos. Akárcsak a kiscétényi szövetkezetesek arányérzéke a gazdálkodáshoz. A paraszti észjárás párosulva a felelősségérzettel, legjobban az eredményekben csillogtatja magát. A járás funkcionáriusai is előtérbe helyezik beszélgetés közben, s a tények igazolják, hogy nem ok nélkül. Megvan rá az alap, ahonnan nem nagyokat ugorva, de biztosakat lépve előre lehet haladni. A jelen helyzetet ülusztráljuk egypár számadattal, amelyek sokatmondóak az idén is, mivel ezt az évet nem minden tekintetben sorolhatjuk a kövér esztendők közé. A háromnegyedévi gazdasági mérlegelés azt mutatja, hogy jól áll a szénájuk. A termelési költség 204 958 koronával kevesebb a tervezettnél. Egy szám, amely sok-sok fejtörésből, még több munkából, leleményességből, ötven ember igyekvéséből pattant ki. Az állattenyésztésből is több lett a bevétel a háromnegyed év alatt, 43 250 koronával, a növénytermelésből 118 716 koronával, összesen 157 927 koronával. Szép összeg ez ilyen kis szövetkezetben, de még szebb és jobb, hogy az oszthatatlan alap is megkapta a magáét, sőt többet, mivel a tervezett 45 ezer korona helyett 76 894 koronát helyeztek erre az alapra. Ez a tény' nemcsak a szövetkezeti életben, de általában figyelmet érder mel, hisz ez idő tájt, sajnos, az a „gyakorlat", hogy sok szövetkezet „elejti" az oszthatatlan alap feltöltését. Szándékosan tettem idézőjelbe az elejti szót, mivel olyan helyzet is előáll, hogy ügyeskedésből tornásszák fel a munkaegység értékét, mlg máskor a kényszer visz oda, hogy belenyúljunk a vastartalékba. Mert ahhoz lehet hasonlítani az oszthatatlan alapot. A felfújt, irreális munkaegység értékét meg bátran nevezhetjük luxusnak. Amikor aztán minden törik, szakad, fogjunk ahhoz, amihez lehet, s fordítsuk az összeget arra, amire éppen a legégetőbb szükség van. A kiscétényiek nem így csinálják. Maguk is nevelik az álfatokat és vettek is 52 borjút, hogy az állományt feltöltsék. Az év végére 130 százalékra lesz meg a marhaállomány, a tehénállomány 100 százalékra. A tehénállomány a marhaállománynak több mint az egynegyedét teszi ki. Számosállat-egységben számítva 100 hektárra 78,8 az arány. Tart a szövetkezet 250 juhot, a gyapjú, a sajt, a hús, mindmind haszon a szövetkezeteseknek. Ez idén csak a gyapjúért 90 ezer koronát kaptak. A juhokat nem évenként kétsze, hanem kétévenként háromszor nyírják. A felsorolt dolgok csak mint egy kis példa szolgálnak az előrehaladásra. Nem a nagy ugrások és visszaesés példája, hanem a fokozatos messzire jutásé. Egyetérthetünk abban, hogy a holnap és a holnapután jó útja ez. (-d) A somorjai járás egyik legrégibb és legnagyobb szövetkezete a nagypakai. Meglehetősen jől is gazdálkodnak, amit az is bizonyít, hogy tehetősek a tagok, egymás után épülnek az új házak, jól élnek, gyarapodnak. Mégsem mondhatjuk, hogy minden zökkenőmentesen megy a közösben. Most persze valaki azt mondhatná, nehézségek mindig voltak s lesznek is, vagy, csak azok i követnek el hibákat, akik dolgoznak. Ez igaz, mert az előrehaladás nehézségekkel jár, hibák ls adódnak, senki sem álithatja, hogy nem. Másról van itt azonban szó. Arról, hogy a szövetkezetbe annak idején nemcsak azok jutottak be, akiknek ott a helyük, hanem kulákok is: nevezetesen Nagy Gyula, a 90 holdas kulák. A szövetkezeti tagok közül nem most, de már régebben is többen kifejezésre juttatták rosszallásukat a kulákok felvételével kapcsolatban, különösen amikor a kulák fiát a szövetkezet vezetősége megtette csoportvezetőnek. A kifogásra nemcsak az adott okot, hogy ifj. Nagy Gyula 90 holdas kulák fia, hanem az, hogy ifjú Nagy Gyula már kétszer volt bíróság előtt azért, mert meglopta népgazdaságunkat. Mikor a szövetkezet vezetősége a kulákfiút a csoportvezetői funkcióval bízta meg, ezt is figyelembe vehette volna. De ha már a szövetkezet vezetősége szemet is hunyt a tények fölött, a kommunistáknak, a falusi pártszervezetnek kellett volna a döntést megakadályoznia, amellyel a tagság egy része sem értett egyet. Az ellen, hogy ifjú Nagy Gyula tagja a szövetkezetnek, senkinek sincs kifogása, pártunknak is az az irányvonala, hogy a kulákok gyermekeit a termelőmunkában való részvételen keresztül, szocialista építésünk aktív, becsületes emberévé kell nevelnünk, sőt Pöfékelnek, zúgnak a traktorok. A harkácsi határban négy traktoros küzd, a mélyszántás mielőbbi elvégzéséért. Valamennyien keménykötésű legények, traktorosok a javából. Szívós munkájukat 500 hektár mélyszántás tanúsítja. Még van szántanivalójuk. De azt mondják, hogy november 20-ig egy talpalatnyi felszántatlan föld sem marad a harkácsi határban. Balázsik István, a brigád vezetője nem is titkolja elégedettségét. — Tavasszal is, nyáron is elsők voltunk mi több, még az ifjúsági szövetségbe is be lehet venni s azon keresztül is hatni kell rá, hogy felismerje mai társadalmi életünk igazságát, és hazánk becsületes állampolgárává váljék. De ml a helyzet ifjú Nagy Gyula esetében? Ahogy már szóltunk is róla, ifjú Nagy Gyula már két esetben csúnyán visszaélt az iránta tanúsított bizalommal, i Ezt figyelembe kellett volna venniök a pakai kommunistáknak. Az az állítás pedig, hogy a nagypakai szövetkezetben ne lett volna a csoportvezetői tisztségre olyan megfelelő ember, aki becsületes építője mai társadalmi rendszerünknek, teljesen hamis állítás. Hogy Nagy Gyuláék milyen körülmények között kerültek be a szövetkezetbe, arra sem a szövetkezet elnök^, sem a helyi pártszervezet elnöké nem tud választ adni. Nem is volna értelme tovább firtatni a dolgot, hanem lássuk azt, hogyan viselkedik a 90 holdas idősebb Nagy Gyula, a már említett kulák fiú apja a szövetkezetben. A szövetkezet elnöke és a falusi pártszervezet elnöke is azt állították, hogy náluk aztán i kulákmesterkedésnek befellegzett. Vigyáznak ám a kulák minden lépésére. A nagy elővigyázatosság ellenére mégis megtörtént a baj, illetve megtörtént volrja, ha a véletlen nem húzza keresztül a kuláknak és cinkosának szándékát. Az eset ugyanis azzal kezdődött, hogy sűrű cseppekben esett az őszi ólmos eső. Be is alkonyodott már szépen, amikor id. Nagy Gyula, mint a szövetkezet kocsisa befogott és Szenyan Lászlóval elindult a szövetkezet kukoricása felé. Nem törődve sem az esővel, sem a sötétséggel, megpakolták a szekeret, majd elindultak. Igen, elindultak, de ! nem a szövetkezet raktára felé vetI ték az irányt. A pakai szövetkezet a tornaijai gépállomás körzetében. Elsőségünket most is megtartjuk — mondja. Balázsik István és a többi harkácsi traktoros tudatában van annak, mk jelent a mélyszántás idejében történő elvégzése. Hektáronként 4 — 5 métermázsás növekedést a gabonaneműeknél, a kapásoknál meg ennél is többet. A felszántott fö'ld így magába gyűjti a késő őszi és a téli csapadékot s azt meg is őrzi a forró tavaszi és nyári napokra. f. k. kukoricáját megfelelő „jutalom" fejében az úszori rokonoknak szánták. Csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy másnap nyomára akadtak a kulák uramék által letört és elszállított kukoricának. Id. Nagy Gyulának ez a cselekedete azt igazolja, hogy még ma sem tudja megérteni, hogy kétkezi munkából éljen meg. Még ma is a közösség rovására szeretne jól élni, -meggazdagodni. Ilyen embffnc-k igazán nincs helye a szövetkezetben. Hornyák Mihályról, a szövetkezet elnökéről is furcsa hírek keringenek. Azt beszélik, hogy építkezik, kastélyt épít, de nem a maga, hanem a szövetkezet pénzéből. Mi tűrés-tagadás, furcsa módon is épül az elnök háza, de még furcsább az, hogy a tagság, illetve a vezetőség jóváhagyásával. Az eset ugyanis abból adódott, hogy az elnök megengedte, a szövetkezet irodája ideiglenesen az ő lakásán legyen. Később pedig javaslatot tett arra, hogy ő az egész portáját irodástól, mindenestől átadja a szövetkezetnek, ha a szövetkezet az ő számára épít egy házat. Fölösleges volna sokáig húzni a szót. Elég annyi, hogy az elnök és a szövetkezet között egyezség jött létre, melynek értelmében az elnök jelenlegi lakása átmegy a szövetkezet tulajdonába, a szövetkezet pedig épít egy új házat Hornyák Mihálynak. Megtörtént az egyezség és több szó egészen mostanáig nem esett a dologról. Most azonban már zúgnak a tagok, mert a becslés alapján a Hornyák-porta, amelyet a szövetkezet kapott, 28 000 koronát ér, az új ház pedig 130-140 ezer koronába is belekerül. Most látják igazán a pakaiak, milyen „vásárt" csináltak. A helyes megoldás az lett volna, ha a szövetkezet magának épít irodát, vagy ha már minden áron a régihez ragaszkodtak, fizették volna ki Hornyák Mihálynak a 28 000 koronát, és ha ő új házat akart, a többit pótolta volna saját zsebéből, mert az, hogy valakinek 28 000 koronás lakás helyébe a szövetkezet I 140 000 koronás házat építsen, mégsem rendjén való. Szükséges, hogy a nagypakai problémákkal minél előbb foglalkozzék a járási pártbizottság. Azért mondjuk, hogy minél előbb, mert az itt felsoroltak már előttük sem titok, csak az a baj, hogy ezeket a problémákat valamilyen oknál fogva még mindig elkerülték. Szarka István KIHASZNÁLJÁK A GÉPEKET A kassai Zborovská utcai építkezésen dolgozók kollektív felajánlást tettek a Nagy Októberi Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére, mely szerint 1958. október végéig befejezik az utolsó háztömb építését és átadják a kassai építészeti szerelővállalatnak. A kassai építészeti szerelővállalat december 2-ig átadja a dolgozóknak a lakásokat beköltözésre. E felajánlás teljesítését teljes 29 nappal lerövidítették. A régi ház lebontását is beleszámítva 1957 szeptemberében kezdték meg az építést. Az építkezés befejezését 1958. december 31-re tervezték és ez annyit jelent, hogy 29 nappal lerövidítették az építkezés befejezését, mert már december 2-án átadják a lakóknak az új lakásokat. A szervezési terv szerint ennél az építkezésnél Wolf-darut kellett volna használni, azonban a nehéz gépek jobb kihasználása érdekében ez a daru egy szomszédos bérház építkezésénél is dolgozott és ezzel 65 ezer koronát takarítottak meg az építkezésnél. Mindebből kitűnik, hogyha építkezési dolgozóinkat jó technikusok és mesterek vezetik, úgy leküzdhetik a nehézségeket és nagy értékeket biztosítanak népgazdaságunk számára. Hustaty János Egy talpalatnyi föld sem marad szántatlanul a harkácsi határban Ä Szovjetunió Kommunista Pári j u XXI. kongresszusának küszöbén Az SZKP Központi Bizottsága 1958. szeptember 5-i teljes ülésén fontos határozatot hozott: 1959. január 27-re összehívja az SZKP rendkívüli XXI. kongresszusát. A kongresszus tő napirendi pontja: „A Szovjetunió népgazadsága 1959—1965. évi fejlődésének ellenőrző számai." A beszámoló megtartásával N. Sz. Hruscsov elvtársat, az SZKP KB első titkárát bízták meg. Beszámolójának téziseit a sajtó idejében közzéteszi. December végén és január első felében területi, kerületi pártkonferenciák zajlanak le, és ugyanekkor tartják kongreszszusaikat a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai is, hogy megválasszák a kongresszus küldötteit és megvitassák a téziseket. A BOLSEVIK PÁRT KONGRESSZUSAI azóta, hogy a párt kormányzó párttá, a szovjet társadalom vezető erejévé vált, mindig óriási szerepet játszottak az egész nép életében. Minden egyes kongresszus határkövet jelentett a kommunizmus felé vezető nagy úton. Valamennyi kongresszus a végzett munka eredményeit értékelve a termelőerők fejlődésében, a dolgozók kommunista öntudatosságának fokozásában elért sikerekre támaszkodva felvetette a további fejlődés problémáit, újabb nagyvonalú feladatokat tűzött az ország elé, a marxi-lenini elmélet hatalmas fényszórójával bevilágította a további haladás távlatait. Az SZKP legutóbbi XX. kongreszszusa különleges helyet foglalt el a marxizmus-leninizmus elméletének fejlesztésében, a Szovjetunió kommunista építése ütemének meggyorsításában. A kongresszus határozatainak megvalósítása lehetővé tette, hogy újabb, hatalmas lépési tegyenek a Szovjetunióban a kommunizmus felé. Messzemenően előrevitte a Szovjetuniót a gazdaság, a tudomány és a kultúra terén. Lehetővé tette, hogy olyan konkrét feladatokat tűzzenek ki, melyeket a közelmúltban még többé-kevésbé messzi távlatként kezeltek. Az SZKP XX. kongresszusának nagy nemzetközi jelentősége, történelmi jelentőségű határozatai, amint azt a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek értekezletén kiadott nyilatkozat kiemelte, új korszak kezdetét jelentették a nemzetközi kommunista mozgalomban. SZINTE LEHETETLEN FELBECSÜLNI az SZKP küszöbönálló XXI. kongresszusának jelentőségét. Az ország hatalmas fellendülésen megy keresztül. A kommunizmus legfelsőbb foka már nem távoli cél. A szocializmus építése befejeződött, és a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet megvalósítása a szovjet társadalom fejlődése jelenlegi szakaszának fő tartalmát képezi. A párt és az általa vezérelt néptömegek minden igyekezetüket a kommunista építés naqy feladatának szentelik. A párt XVIII. kongreszusa 1939-ben objektív tényként leszögezte, hogy a Szovjetunió fejlődésének új szakaszába lépett. Azóta a szovjet társadalom gazdasági és szellemi téren egyaránt érettebbé vált, új, magasabb fokra emelkedett. Az ország termelő erői gigászian megnőttek, a szocialista termelési viszonyok tovább fejlődtek. A szocialista termelési mód bebizonyította a tőkés termelési mód fölött való általános fölényét. Az egész nép tulajdonává vált marxilenini ideológia még mélyebbre hatolt a városok és falvak dolgozóinak tudatába. A háború utáni békés építkezés feltételei közepette még jobban megszilárdult a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egysége és a Szovjetunió népeinek barátsága, mely a háború tüzében megmutatta megingathatatlan szilárdságát. Politikai téren korszakunkra a szocialista demokrácia további felvirágzása, a szövetségi köztársaságok szuverenitásának szilárdulása. a helyi szovjet szervek jogainak bővülése, a szakszervezetek, a Komszomol és a dolgozók többi társadalmi szervezetei szerepének fokozódása nyomta rá bélyegét. A néptömegek politikai és munkaaktivitása lüktetve kibontakozódik: a közelmúlthoz viszonyítva fokozódott a tömegek közvetlen részvétele a termelés irányításában, a társadalmi-politikai kérdések megoldásában. A NEHÉZIPAR LEGFONTOSABB ÄGAI fejlődésének elért színvonalát (1937-hez viszonyítva) a következ^ mutatók jellemzik. 1937 1957 acél (mill. ton-ban) 17,7 51 nyersvas „ 14,5 37 szén „ 127,3 463 kőolaj „ 30,5 98,3 villanyáram (milliárd kWó) 36,4 209,5 fémmegmunkáló esztergagépek (ezer darab) 36 130 Ezek az adatok a szocialista termelés növekedésének nagy lendületét bizonyítják. A háború óriási kárt okozott. Sok erőt és eszközt kellett a háborúdúlta gazdaság helyreállítására fordítani. Ennek ellenére a Szovjetunió termelése 20 év alatt a következőképpen fokozódott: nyers vas több mint két és félszeresen, acél mintegy háromszorosan, szén és kőolaj több mint háromszorosan, villanyenergia több mint ötszörösen. A fémmegmunkáló esztergagépek termelése 3,6-szeresen emelkedett. Az ipari termelés terjedelme évről évre bővül. Megjegyzendő, hogy a Szovjetunió 1958 első hat hónapja alatt több szenet termelt, mint 1949-ben egész év alatt. Acélból ugyanannyit, nyersvasból és hengerelt anyagból pedig többet, mint 1950 egész évében, villanyenergiából többet mint 1951 egész évében, kőolajból pedig többet mint 1953 egész évében. Ugyannyi traktort gyártott, mint 1953 egész évében. Hruscsov elvtárs a Volgai V. I. Lenin Vízierőmű építőinek nagygyűlésén, megemlítve ezeket az adatokat, méltán mondotta: „Milyen nagy ütemben fejlődünk, elvtársak! Ez a mi szovjet bolsevik fejlődésünk! Ezek a mi szemmellátható és kézzelfogható lépéseink a kommunizmus felé!" Az ország az utóbbi évek alatt a gabona és más mezőgazdasági termékek termelésének növelésében is nagy sikereket ért el. A kolhozok és szovfeozok többsége most sokoldalúan fejlett gazdaságot képvisel. Gazdaságilag megszilárdultak, jelentősen több növényi és állattenyésztési terméket termelnek és juttatnak az államnak. TECHNIKAI TÉREN A MAI KORSZAKOT a termelési folyamatok teljes gépesítésének és automatizálásának bevezetése, a vegyiipar hatalmas fejlődése, az atomenergiának békés célokra való egyre nagyobb méretű felhasználása jellemzi. Minden szükséges feltételt megteremtettek az ország teljes villamosítása lenini eszméjének gyakorlati megvalósítására. A háború utáni években üzembe helyezték a nagy vízierőművek egész sorát: így például a kamszkit, gorkovit, irkutszkit, kahovkait, Uszty-Kamenogorszk-it, novoszibirszkit, stb. Nemrégen kezdte meg működését a leghatalmasabb vízierőmű, a Volgai V. I. Lenin Vízierőmű. Sorra következik most a sztálingrádi vízierőmű építésének befejezése és az Angarán a bratszki vízierőmű szerelésének megkezdése. A párt és a kormány bölcsen úgy döntött, hogy a legközelebbi években előnyben részesíti a hőerőművek építését, hogy meggyorsítsa a villanyerőművek építésének ütemét, A hőenergiával dolgozó vállalatok építésének hétéves terve (1959-1965) kilátásba helyezi új erőmüvek építését Ezek 1,2-szeresen több villanyáramot szolgáltatnak, mint amennyi áramot ma az ország összes hőerőművei. Az energia új fajtájával az atomenergiával együtt ez nemcsak az iparban és közlekedésben hanem a mezőgazdaságban is biztosítja a villanyáram széleskörű felhasználását és a mezőgazdasági munkát egyre jobban iparosítja. A PÁRT SZÜNTELEN GONDOSKODÁSÁNAK eredményeképpen sikeresen fejlődik a szovjet tudomány, a szovjet művelődési rendszer, a tudóskáderek képzése. Tudósaink értékes felfedezésekkel qazdagították hazánkat, különösen a világűr meghódítása és tanulmányozása terén. E felfedezések a tudomány történetének új, figyelemreméltó lapját képezik. A szovjet szputnyikok és rakéták új korszak kezdetet jelezték az emberiségnek az interplanetáris térség meghódításában. A hatalmas lökhajtásos utasszállító repülőgépőriások, az atomhajtású jégtörő hajók építése, az első atomhajtású villanyerőmű, az új, nagyobb erőmű nem-régen üzembe helyezett első részlege (az atomerőmű teljes kapacitása 600 ezer kilowattot tesz ki) fényesen igazolja, hogy a szovjet tudósok igyekezete a békés alkotásra, az ország termelőerőinek fejlesztésére, a szovjet emberek munka- és életkörülményeinek to(Folytatás a 6. oldalon) ÚJ SZÓ 271 * 1958. november 11.